Székely Napló, 1915. január-június (45. évfolyam, 1-98. szám)
1915-01-05 / 2. szám
ILV. évfolyam. Igros-Vásárhely,. J915 tímtár 5. Kedd. 2. szám. A FAROSTOBOR VÁRMEGYEI ÉS A MAROSVÁSÁRHELY! NEMZETI MUNKAFORT HIVATALOS LAPJA. I POLITIKAI ÚJSÁG | 1 Felelős-szerkesztő Benkő László | 1 Szerkesztőség és kiadóhivatal | 1 Benkő László könyvnyomdájában, | 1 Bólyai-utca 13. szám (saját ház). | 1 .......... Talftmnsvám Ifil | I ELŐFIZETÉSI ÁRAK: | I Helyben házhoz horflTa: || Üllékre jostán kllüTe: | I Egész évre 12 K Egész évre 16 K E I Fél évre 6 „ || Fél évre 8 „ E E Tlesved évre 3 „ jl T1egte«l évre 4 „ E I Megjelen hetenként négyszer: hét- | 1 főn, szerdán, pénteken és szombaton. | | Egyes szám ára 4 fillér. 1 Eunt in mi mim miiiimiiiiiiimn mun min iiiiiimmiiiimi mii 6 bábom női hateep. (Hofbauer Aurél polgármester megnyitója a Vörös Kereszt szombati estélyén.) Egyik neves írónőnk csak a minapában cikkezett arról, hogy a most folyó borzalmasan szép háborúnak a többek között az a nagyszerű és eléggé nem helyeselhető hatása is megvan, hogy az utóbbi idők egyik legsajátszerűbb jelenségének, a társadalom etikai fejlődés egyik nem éppen könnyen megmagyarázható étappe-jának , a túlzásba vitt női kultusznak bealkonyodott. Kétségtelenül nagyon érdekesen magyarázza és mondjuk meg őszintén, a magasabb rendű szociális tudás és etikai érzék minden keserűségével, hogy a túlfinomult civilizáció, grandiózus közös emberi ideálok hiánya, az ezek megvalósítását feltételező nagy energiák felesleges és haszontalan volta az emberi élvezetek telhetetlenségéhez és raffináltságához vezettek, amelyeknek középpontjában mindig a nő áll és ebből logikai kényszerűséggel foly az a konstelláció, hogy a nő egy magas piedesztálra kerül és a tudomány, művészet, költészet fegyverei mind lábainál hevernek. Ez szerintem egy beteges tünet, mert ellene mond a társadalom fennállása egyik legfontosabb alaptörvényének, a hatóbb erők érvényesülésének, más szavakkal beteges tünet ezért, mert elhalványítja jelentőségében a férfi erőt és azt magasabb rendűsége dacára is aláköti. Anélkül, hogy az illusztris írónővel axiómáit illetőleg vitázni akarnék, egyszerűen konstatálom, hogy ez a társadalmi evolúció örök törvénye és a világtörténelem tanít bennünket arra, hogy bizonyos korszakok civilizációbeli túltengése mindig hasonló tüneteket eredményezett és ezt a jelenséget nem perverz dolognak kell tekinteni, hanem az emberi idegrendszer korszakonkénti fejlődése egyik zárókövének. Akárhogy is van a dolog azonban, tény az, hogy úgy, amint a természet nagy világában is a létharcot a hímek vívják meg, a népek, nemzetek létharcát , a háborúkat a férfierő dönti el. A háborúnak tehát ebben a vonatkozásban az a természetszerű következése, hogy a férfierő előtérbe lép és pedig azé a férfié, aki nap-nap után a halállal néz szembe — minden percben , kész lévén vérét ontani az össztársadalomért, amely egyebekben őt minden más erejével a végletekig segíti. De azért ez nem azt teszi, hogy a háborúban a nőnek gyönyörűséges szerepe a férfi életében megszűnik. Hiszen mikor arról beszélek, hogy a társadalom a harcos férfit minden erejével segíti, akkor elsősorban a nőkre gondolok. Hiszen az anya, a hitves, az ara, a nő, akik a hadbainduló férfit biztató szóval, szent vagy édes csókokkal bocsátják el a legfenségesebb útra, csak fokozzák és acélozzák azt az erőt, amelyre a közös édes anyának, a hazának oly igen nagy szüksége van. Vagy mit szóljunk a nő állandó agybeli és lélekbeli emóciójáról, amely türelmetlen és végeszakadatlan az irányú tevékenységben nyer kifejezést, hogy a reánézve legidegenebb harcos férfinak is mindennemű testi szükségletéről gondoskodik. Téli ruházatot, felszerelést, cigarettákat készít, élelmi és élvezeti cikkeket gyűjt és küld és ez a szent tevékenységi láz a pusztán ösztöneinek hódoló gyermek leányt éppen úgy elfogja, mint az élet ezer másféle gondjaival küzködő és éppen azért a legtudatosabban dolgozó munkás asszonyt. Vájjon az a szépséges gondolat, hogy a hó borította jeges síkokon küzdő hőseinkhez az édes otthon melege karácsonyi ajándékok képében eljusson, nem egy asszony, egy fönséges asszony agyában született-e meg ? S vájjon megsebesült és itthon ápolás alatt levő harcosaink karácsonyfáját nem gondos női kezek díszítették e fel s várjon a karácsonyfákat 5 körül álló férfi arcára nem a női szivek melege varázsolta-e a relativ s habár csak egy pár óráig is tartó megelégedés derűjét ? Mind, mind fényes tanúbizonyságai annak, hogy a nő most is ott áll azon a bizonyos piedestálon, vagy mondjuk, nemes szivével és érző lélekkel fizet meg most a háborúban azért a kultuszért, ami békében tán érdemetlenül osztályrészéül jutott. De legszebben és legmagasztosabban akkor fizet a nő, amikor a háborúnak legborzalmasabb fejezete kezdődik, amikor t. i. az ellenséges fegyverek okozta rettentő sebek gyógyításáról és az ezek okozta szenvedések enyhítéséről van szó. A Vörös Kereszt Egylet felállította kórházak termei számorú és beszédes bizonyságát szolgáltatják annak: micsoda mérhetlen mennyisége a lelki erőnek lakozik a gyenge nőben, mikor a férfierőt is jóval meghaladó operációknál kell segédkezni, mikor a lázas és türelmetlen I beteget gyöngéd szóval kell türelemre I oktatni, mikor a szegény haldokló I halálverítékét kell törölni . . . A Veres Kereszt Egyletet férfiaik ve- ; : zetik és intézik, de a lelket, a szivet ; a nők viszik belé. I Ragyogjon fejük felett továbbra is ! az a glória, a mi az ő kezük tapintájosától, szivük kiáradó melegétől, eny- j jhülést talált sebesült hőseink hálas könnyeinek szivárványából fonódott! 1 '__________ ' y. qateg^«9a«g^M5aESM«BaewB^i«M»«aiii»w~iiW^ j J 5 A honfitár* nem ömlik hiába, Gróf Tisza István cikket irt az Igazmondóban, amelyben kifejti, hogy ha eddig kételkedtünk, most büszkén valljhatjuk: nemzetünk a történelmünk legfényesebb lapjaihoz, őseink leg dicsőbb emlékeihez méltónak mutatta magát. A kiöntött honfivér, irja gróf Tisza, nem ömlik hiába, a férfias ki- , tartás meg fogja teremni gyümölcsét. í I ül Si gy.-ral dicsően barai. J 2. u. i h 2 harctérről. j j Hofbauer Aurél polgármester a következő levelet kapta: Nagyságos Polgármester Úr! ! Marosvásárhely sz. kir. város ezrejdünk iránt, dicsőségteljes harcaink közepette többszörösen érdeklődéssel és megemlékezéssel viseltetett. E figyelem nagyon jól esett szivünknek, kitartásra buzdított. Önbizalmunk, lelkesedésünk növekedett. Mint a háborúban levő fiú érzi, hogy utján anyja szeretete kiséri, úgy érezte az egész ezred e figyelem meg- nyilvánnulásakor e város anyai szeretetét. Bár önmagunkban hálásak voltunk Marosvásárhely iránt, nevének említése otthonunkat hozta képzeletünkbe, eddig nem volt alkalmunk megköszönni. Most, amikor nagyságos Polgármester urat arra kérjük, hogy újévi üdvözleteinket e nemes városnak tolmácsolja, megköszönjük figyelmüket s értesítjük, hogy ezredünk, melynek nagy részét békében ezen város fogadja be, dicsőségesen és bátran törtet előre. Győznünk kell! Langendorff ezredes, a cs. és kir. 51. gyalogezred parancsnoka. IiI I ! Ii ii I i! ! XI I! II Háborús műkedvelők a Vörös Kereszt estélye. Tavaly ilyenkor, — mennyivel nagyobb távolság ez, mint egy esztendő, — már javában bontakoztak a szezon eseményei, mikkel kapcsolatban farsangi naptárak összeállítását csinálták az újságok, s Páll Károlyné úrnő azon gondolkozott, hogy az elmaradhatatlan nagy nőegyleti estély mikép ne esnék össze más estélyekkel és a fogolyári kirakatok üvegein át báli ruhát kémlelő női pillantások röpködtek. Ki gondolta akkor, hogy mire jön az évad, a máskori mulatozás és kedvtelés helyett háborús jótékony cél szedeti elő a decalliage-ok és smoking-okat s hogy az állítja glédába a műkedvelő és koncertező amatőröket. Minden egyletek közt ma a legnemesebb hivatásának , a Vörös-Kereszt Egyletnek estélyén találkozott szombaton tont Marosvásárhely s ezt a Kultúrpalota óriási termében is zsuffolt házat, és a Vörös-Keresztnek 1500 K tiszta hasznot jelentő találkozást rendkívül kedves nívós műsor díszítette, melyet Hofbauer Aurél polgármester emelkedett megnyitója — a nőkről és a háborúról — vezetett be. A megnyitó után, mely meleg és hálateljes köszönet volt hivatása magaslatán álló nőtársadalmunk nemes fáradozásaiért, a marostordai arisztokrata társaság ünnepelt szépsége : gróf Teleki Domokosné énekelt finom, közvetlen és frenetikus sikert arató művészettel néhány dalt — H. Erkel Sarolta kitűnő zongora kísérete mellett, majd Haják Károly ellenálhatatlan, frappáns szépségű hegedűszólója után, mely a fiatal mesternek gyönyörű sikerét jelentette, — Antalfy Endre „Karácsonyi Legenda“ c. verses színdarabjának előadása következett. A legnagyobb mértékben aktuális kis színmű egy sebesült utolsó álmairól szól, melyben a kórházi ágy haldoklója, egy falusi tanító hazaálmodja magát menyasszonya és iskolájához. A gyönyörűen megirt és megverselt poetikus mesejáték szig-vérig irodalmi munka s az előadásnak nagy sikere volt, amelynek tapsaiban méltón osztoztak az összes szereplők. Kabdebó Erna, aki egy ápolónő szerepében igazán tökéletes és végtelenül rokonszenves alakítást nyújtott, a decens Hettyei Jánosné, két bájos fiatal szépség: Bissingen Margit és Toldalagi Irma grófnők, továbbá a főszerep tehetséges és hivatott ábrázolója : Guláth György és Henselman Gyula. A nagy és díszes közönség bőven ontotta elismerését úgy a meleg ovációkban részesült szerzőnek, mint a szereplőknek. Egy liter ananász vagy vanilia iza egy doboz teával, korona , fillér Kapható Fakate Mihály Ángyal drogériájában SVimres-Vásárhalyt