Székely Napló, 1915. július-december (45. évfolyam, 100-199. szám)

1915-07-01 / 100. szám

XLV. évfolyam. Vásárhely, 1915 július 1. Csütörtök 100. szám. A FAROSTOKRA VÁRMEGYEI ÉS A MAROSVáSáRHELYI NEMZETI MUNKAPÁRT HIVATALOS LAPJA. | POLITIKAI ÚJSÁG | | Felelős­ szerkesztő Benkő László | | Szerkesztőség és kiadóhivatal | | Ire­nkő László könyvnyomdájában. | | Bólyai-utca 13. szám (saját ház), i \ rr.'^zr: Telegonszáju­ 161 in.—1.— § | ELŐFIZETÉSI ÁRAK: \ | Helyben lázhoz h­ordva: | Egész évre 12 K | Fél évre 6 „ = Hegyed évre 3 „ Vidékre postán küldve: | Egész évre 16 K = Fél évre 8 „ = Hegyed évre 4 „ = | Megjelen hetenként négyszer: hét- § |­főn, szerdán, pénteken és szombaton. 1­1 Egyes szám ára 4 fillér.­­ A háború árvái. Egy esztendő előtt eldördült revol­verlövések vérbeboritották Európát. Trónunk várományosainak lelketlen meggyilkolásáért kardot rántottunk s ma már diadalmasan verjük minden ellenségünket. Már az első pillanatok lesújtó hatásai alatt nemzeti fájdal­munk közepette is a példás családi élet mintaképe varázslódott lelki sze­meink elé. S láttuk, hogy „három árva sír magában, elhagyott csendes szo­bában . . Azóta nemcsak egy esztendei for­gása telt le a világ kerekén, hanem megszaporodott a hősök vérh­ullatása közben a „három árvák“ száma. Diadalmaink közepette ne feledkez­zünk meg azokról, kik a nemzet ol­tárán legnagyobb kincsüket áldozták a gyámolító, védő és tápláló édes­­apai szívet. Schlachta Margitnak nagy­szabású gyakorlati előadásai bizonyára új perspektívába fogja állítani az ár­vaügyet. A legideálisabb anya, Zsófia főhercegnő emlékét nem tudnák m­él­­tóbb képen megülni, mintha Vásárhely ritka szép korzózó hölgyei elhatározzák, hogy az árvák ügyét szervezetten fog­ják ellátni. Elvégre az itthonmaradtak legnagyobb áldozatát sem lehet fel­mérni azon hőseink nélkülözésével, kik e szép hazáért, értünk küzdenek, hogy a régi tradíciók büszke tova­­hordozóik legyenek. Tudományos német folyóiratok ál­landó témája az árvaügy rendezése. Statisztikusok azt tartják, hogy a hadi­árvák száma a százezret meg fogja ütni. Ebből a százezer gyermekből százezer polgárt kell nevelni. Olyan polgárokat, kik méltó utódai legyenek dicső apáiknak. A mezők liliomainak fejlődését rábízhatjuk az áldást hozó esőre, de hadi árváink ajkára sohse jöjjön a keserűség eme kitörése: „Árva vagyok, mint a gólya, kinek nincsen pártfogója.“ A hadi árvák ügye nemcsak állami, hanem társadalmi probléma is. Ne bízzunk mindent a hivatalos appará­tusra. Legyünk bár legjobb sorsban, gondoljunk résztvevő szívvel, a legen­ Orosz szökevények üldözése három század előtt. Apafi Mihály kozákjai. A XVI. évszázad legelején már is­meretesek voltak hazánkban azok az önkéntes katonáskodásra állott tatár­­eredetű vitézek, akiket — egykorú fel­jegyzés szerint — nálunk a hajdúság szokásához képest, a török elnevezés alapján, kozákok-ak hívtak, amikor is még ezek részben lovas, részben pe­dig gyalogos szolgálatot teljesítettek. A gyalogos kozákok egykori erdélyi szereplésének nyomára és megbízha­tatlan voltukra nézve alkalomszerűen érdekes adat az alábbi fejedelmi ren­delet, melyet Apafi Mihály ezelőtt 227 esztendővel bocsátott ki: Apafi Mihály erdélyi fejedelem, Ma­gyarország részeinek ura, a székelyek ispánja, stb. stb. Feles talpasink és kozák gyalogaik szökvén el az északa, exequáltatásokra expediáltuk le velünk mutató étekfo­gónkat és karabélyosinkat. Parancsol­juk azért minden rendbeli híveinknek, nemesek és parasztok, lovasok és gya­logok, az kiktől, mit lehet, sietséggel felkeljenek és az szükséghez képest az föld népét is felkültsék ,az elszö­kött talpas és kozák gyalogunknak nyomokat felvevőn, persequálják és megfogják; udvarunkban küldeni sem­miképpen el ne mulasszák, ki ha ma­gokat meg nem adnák, e­gy halomba vágják őket, mert akik ezen paran­csolatunknak nem engedelmeskednek, megbusult­ak miatta. Annak felette leve­lünk exhibeáló étekfogónknak legyenek illendő szállásadással, gazdálkodással, postale adással és ezen dolog iránt­­ megkivántató assistentiával, másként­­ nem cselekedvén. Kelt Fogaras várunkba, az Urnák 1688-ik évében, junius havának 18 ik napján. Apafi, in. p. Historikus, dúsan harmonikus családi életet élő néhai trónörökös párra, azok gyerme­keire, kik elvesztették szüleiket, mint a tölgy tetején levő fészekben csipogó madárfiókák közé lecsapó villám meg­fosztja azokat tápláló anyjoktól. Itt is van nemcsak sok szép asszony, ha­nem sok jó édes anya is s akkor a hadiárvák Arany János szép fohászát zenghetik a hős apára gondolva fájó szívvel, de büszke öntudattal: „Az övéit el nem hagyja, ki mindnyájunk édes atyja!...“ Urbánsi E. József: Beiratkozás:­­ A helyi Felső Kereskedelmi Iskolá-­­ ban a beiratkozások július hó 1­4-ig­­ eszközöltetnek az igazgatói irodában.­­ Désy Zoltán temetése — ágyutűzben. Hutiray százados temettette el. _­­ Désy Zoltánnak egyik bajtársa, F.­­ Oy. főhadnagy levelet irt egy barátjá-­­­nak, amelyben a következő uj részlete­­­ket és adatokat mondja el a magyar­­ közélet elhunyt kiváló alakjának harc­téri élményeiről és haláláról. Eltemetése pontos körülményeit rész­letesen megírtuk a képviselőház ház­nagyi hivatalának. Tegnap postával is ment oda egy kiegészítő jelentés, ha azt elolvasod, mindent tudhatsz belőle. Ami talán érdekesebbé teszi temetését, az hogy temetése is elég erős ellensé­ges lövöldözés, ágyú- és fegyvertűz mellett ment végbe. Nem egyszer kel­lett ásás közben ideiglenesen fedezé­­ket keresni, hogy a sűrűbb becsapó­dások elmúltát kivárjuk. A saját raj­vonalunk a temetőtől légvonalban nem volt távolabb 200 lépésnél, csakhogy mi a Dnyeszter völgyében voltunk, a rajvonalunk pedig magas parton fenn. Utolsó ütközete a jelenlegi temetője fölött levő magaslaton volt. 6 száza­dával a Dnyeszter északi oldalán Pia­­cerna feletti magaslaton volt kikülö­­nítve, hogy egy esetleges orosz előre­törést feltartson. Zászlóaljának több százada a Dnyeszter déli partján levő Luka község mögötti magaslaton volt beásva. Ezen éjjelen az oroszok nagy túlerővel csakugyan erős támadást in­téztek állása ellen, ahol ő haláláig ki­tartott, óriási veszteségeket okozva az ellenségnek. Ennek tulajdonítható azu­tán, hogy az oroszok két napig nem hagyták halottainkat Piacerna község lakosaival összeszedetni és eltemettetni. Nagy érdem illeti Hutiray Gyula szá­zados zászlóaljparancsnokot úgy Désy­­ Zoltán megtalálása, mint a személyére vonatkozó adatok megszerzése körül Nélküle talán soha teljes biztonsággal nem sikerül volna ez. Főleg nagy ér­dem ez akkor, amidőn életünk örökös halál veszedelmek között telik s ugyan­akkor a harctéri fáradalmak közepette ily nemes cél elérésére fáradságot nem kimélve, időt és módot keres és talál arra, hogy ezeket ne borítsa örökös homály, római jog területének határain s szá­mol a többi ősi kultúrák jogrendsze­rének tanulságaival is. Ez az a pont, hol az orientáltak jelentősége a leg­praktikusabb talajra kerül, pl. ha csak azt a gazdag kincset tekintjük, melyet bizonyos jogi intézmények és fogal­mak keletkezések kutatása szempont­jából megbecsülhetetlen anyagkép a hindu vallásosság adataival s az ősi babiloni törvénykönyv felfedezésével bocsátott a jogtörténeti kutatás ren­delkezésére a keleti tudomány. Az Erdélyi Múzeum Egyesület Jogi- és Társadalomtudományi Szakosztálya munkásságának tervezete szerint sorra megjelenteti a jogtörténet nevezete­sebb forrásait. Pár évvel ezelőtt Ha­marabbi törvényeit adta k­i, legutolsó kiadványa pedig, mely most hagyta el a sajtót, Manu törvényei c. hindu tör­vénykönyv, dr Büchler Pál, marosvá­sárhelyi főgimnáziumi tanár fordításá­ban. E könyv tudományos jelentősé­gét, nevezett tudományos társulatnak a mű kiadására hozott áldozata is bizo­nyítja, komolysága mellett szól a meg­jelenése érdekében legkiválóbb jogtu­dósaink részéről kifejtett fáradozás, ránk nézve azonban még növeli érde­kességét az a körülmény, mely e mű­nek — alkotója személye kapcsán, — marosvásárhelyi vonatkozást ad. Hosz­­szú, kitartó munkálkodás, angolországi fáradságos tanulmány­utak, legmesz­­szebbmenő szerénységgel párosult lel­kiismeretesség jutnak szóhoz ebben a vaskos kötetben, melynek csupán átta­nulmányozása napokra menő fáradsá­got követel. Csak közel barátai tud­ják, hogy Büchler Pálnak ennél terje­delmesebb kész munkáit is rejtegeti fiókja, melyeknek a­­ajtóra készítését és megjelenését végzetes közbeszólás­sal akadályozta meg egy évi szabad­ságidejének kettébe szakításával a há­ború. Nekünk megbecsülendő csoda, hogy törékeny testét hogy segíti át roskasztó fáradtságokon akaratának és szorgalmának ereje, de talán lesznek olyanok, kik azt is észreveszik, mi ebben a csodában a biztatás és kö­vetendő példa erejével beszél. Dr Antalfi Endre: Szánszkrit tamánykirnyu magyar nyelb­en. Büchler tanár könyve. Aránylag rövid múltja van annak a tevékenységnek, mely a jog ősformá­cióinak kutatását az igazi tudományos­ság keretébe vonja s kellő értékre szállítja le Montesquieu, Rousseau, Grotius, stb. ide vágó fantasztikus el­méleteit. Sir Marie Summer H., A jog őskora c. könyve (magyarul 1875-ben jelent meg, Pulszky A. fordításában) rakja le elsőnek ebben a tárgykörben a tudományos kritika alapjait s amint a jogtörténet kutatói utána termeltek, az már a szigorú­­tudományosság bé­lyegét viseli. Az eleven jogéletnek ez a — hogy aktuális kifejezéssel éljek — front mögötti munkája túl megy a Pótbemuta­tás. Azon 18—52 éves népfelkelők pót­bemutatása, kik az első szemlén nem jelentek meg, jul. 2-án lesz a honvéd kiegészítő parancsnokságon. (Kossuth L. u. 97.) Halál az utcén. A turbina melletti utón tegnap halva találták Lőrinci Károly 40 éves napszá­most Szivszélhüdés ölte meg. A könyvtár mikor van nyitva ? A közművelődési ház könyvtárának vezetősége közli, hogy a közművelő­dési ház olvasó­terme julius hó 1-től augusztus hó 31-ig bezárólag minden­nap d. e. 10 órától 12-ig és d. u 3 órától 7-ig leend nyitva. Amennyiben pedig esti 7 órakor még legalább há­rom olvasó van együtt, az olvasó te­rem tovább is, de legkésőbb esti 8 óráig a látogatók rendelkezésére áll, továbbá az összes fajtájú fertőtlenítőszerek és szappanok állandóan kaphatók ............... Fekete Mihály Angyal-drogériájában Maros-Vásárhelyt.

Next