Székely Napló, 1923. január-június (53. évfolyam, 1-95. szám)

1923-06-24 / 93. szám

LIII. évfolyam Targu-Mures Marosvásárhely 1923. évi junius 24. vasárnap 93. szám. POLITIKAI ÚJSÁG Felelős­ szerkesztő Benkő László Szerkesztőség és kiadóhivatal Benkő László könyvnyomdájában, (saját házában.) Telefonszám: 161 .. Előfizetési Árak: Vidékre postán küldve: egész évre . . 160 Leu Fél évre . 80 Leu Negyed évre . . 40 Leu Egy hóra ... 16 Leu Megjelenik hetenkint 4-szer: hét­főn, szerdán, pénteken, szombaton Egyes szám­ára 1 Leu. Rendszerváltozásait idejében, társadalmi osztályok gazdasági harcának kirobbanása­kor a felszabadult szenvedélyek mindig emberáldozatot követelnek. Sohasem volt még forradalom, ha még oly nemes cél érdekében tűzte is ki a polgárháború gyá­szos lobogóját, amely túl ne lőtt volna a célon. A francia forra­dalom sem látta előre, születése napján, a jakobinusok­ rendezte vérfürdőket, a guillotine nem a forradalom találmánya, nem is hasonló nevű orvosé, mert már a XVI. században fedezték fel Né­metországban, de a francia forra­dalom alatt jutott félelmetes je­lentőségéhez. 1914. óta robbantó vulkánok és forró gejzirok korát éljük. De már a világháború ki­törését megelőző egy-két évtized­ben kialakult Európa politikai éle­tében a vulkanikus altalaj. Európa területe most — az Etna, Vezúv és Stromboli által jelölt vulkani­kus háromszög. Süstörgő szolfa­­túrák figyelmeztetnek az altalaj megbízhatlanságára. — Stambu­­linszky a világháborúval megin­dult európai kataklizma során eddig a legutolsó név, amely be­lekerült ennek a vérrel írt kor­szaknak a történetébe. De ki tudná megmondani, mennyi következik még utána? . (A. H.) * Rubens francia méltatása. Camille Lemonnier, a nemzeti ellentéteken át ható műérzékkel mérlegeli a müncheni gyűjtemények művészeti remekeit. Ru­bens-ben épenséggel —­­saját fajro­konsága szellemét— érzi. .Lelki őse a pirosvérű férfiasságnak. Csupa forrón lihegő élet, pezsdülő, viharzó emberi öntudat. Ha Tizian talán magvasabb, Velasquez elmélyülőbb, Van Dyck harmonikusabb és Rembrandt megdöb­bentőbb — Rubens valamennyiüket egyetlen szintézisbe egyesíti, melyben ő maga minden báj, erő, bűvölet, áb­ránd és valóság kifejezője. De minde­nekfelett festő, s művei a legkiválóbb festészeti hagyományok példái. Semmi­féle mértani ábra nem adhatná vissza hivebben művészete hullámszerű­ségé­nek, mozdulatai egymásratorlódásának eliptikus vonalfű­zését, mint a latin S , betű. Az „s“ jele mindannak, a­mi hullámzik és facsarodik, ágaskodik és visszahanyatlik. A Z csak kieresülése a kabalisztikus csigavonalnak. Rubens a forma mögött lappangó életet sejtette meg. És tisztában volt vele hogy ábrá­zolására csak a szimbólumaihoz kell nyúlnia. Mindenekfelett az ,s” betű rugalmasságát találta az egymásratörő hirtelen hatalmak és cselekvések meg­rázkódtatásai legkifejezőbb vonalveze­tésének. Ezért meríti ki a spirális minden lehető változatát.* Figyelő. * A hajdani megyeurai — mintha adósai maradtak volna jó egyesmással akkori adminisztrációjuknak ... A régi­­vágású szolgabirónak sohasem jutott eszébe — ingyen tűzifa, ajándék ga­bona, parádés kocsikázás, hivatlan ven­dégség, sőt Istenbocsáss, még ebből a meghagyott maroknyiból se restelt ré­szesföld, vagy fizetlen kényszerbérlet... A hivatal — tisztség volt s akik vi­seltük , úri emberek úri foglalkozásának tartottuk. Borravalót — magunk ad­tunk, a kinek illett. Igaz, a saját hasz­nunk böjtösebben sanyargott és mégis — csinosabbak voltunk ... Sebaj ! Mivel már ilyen Istenverte célszerűtlen — magyarok vagyunk, legalább köl­csönös egymásra emlékezésünk érzelmi zavartalanságán elégülünk. * A kisantant­­beavatkozása" helyett, királyi eljegyzés. Háború helyett — hegyen-völgyön lakodalom, ha igaz a bécsi hit. És miért ne lenne igaz? Tu felix — Bulgaria nube! Nem sajnáljuk a derék bolgároktól. * A német köztársasági elnök leánya mint egyszerű Ebert kisasszony ment férjhez — gyalog, s nem rikító her­cegnő másolata gyanánt — a la Dau­­mont fogaton. A demokrácia többi „dinasztás“, jónéhányan okulhatnának a német jóizlés ismét bevált példáján. Tavaszi virágágyás üde szín­ességében virult ki az a kis — szemnek-szívnek gyönyörűség-kiál­lítás, mely a magyar tannyelvű állami elemi iskola régi baromvásár utcai haj­lékában, gazdag terméssel tárja a szem­lélő elé ezen derék pedagógia­­ való­ban életreszóló, eredményes magveté­sét. Kispolgári és paraszti apró dolgos ujjak játszva ügyeskedése, majd csak­hamar meglepő teljességre fokozott öntudatos munkája készítette, mindezt a túlnyomóan szépséges haszontárgyat, mellyel nyomban csinos kelengye gya­nánt lehetne ellátni, valami eladó lányt. A nagyobbak kézimunkáján készült kötés, varrás, hímzés százakra menő szebbnél-szebb termékéhez vezet az apraja, kedves kezdetleges papírhajó­­hajtogatása, Szlöjd munkák sokféle vál­tozata, takaros agyagformálás, (itt-ott megcsillanó komoly művész hajlam is) kisebb-nagyobb festészeti kísérletezge­tés, színes Lilhouette-vágás s mi a többi — egy nagyon célirányos fej­lesztés jól kigondolt skálája. Le a ka­lappal az ilyen iskola előtt! S hálás elismerés a tanerőknek, élén olyan lel­kes ügyszeretettel, mint a­milyen a Márkus János igazgató úré. (Ego) Magya­r lesz a tannyelv hit átvett iskolában-Megnyugtató közlés a szülök számára. A Székely Napló már többször be­számolt arról, hogy az állam a maros­­vásárhelyi magyar iskolák átvételére megtett minden intézkedést. A kereske­delmi iskola átvételét — sajnos — csak­hamar követte a felsőbb leányiskola és leánygimnázium átvétele, ami június 6 án történt meg. Az iskolák átvételének kérdése már a télen foglalkoztatott bizonyos körö­ket. Abban az időben nagy feltűnést keltett Dandea primár ismeretes ren­delkezése, mellyel az akkori prefektus­sal egyetértőleg, minden kárpótlás nélkül az állam kezére játszotta át a városi polgárság filléreiből épített vá­rosi iskolákat. A polgárság meg is fellebbezte ezt a határozatot, azonban minden tiltakozás süket fülekre talált Bukarestben, mert csak nem­régiben de facto átvették a felső kereskedelmi iskolát. A kereskedelmi iskola átvétele után történ­tek, eléggé ismeretesek az olvasó­közönség előtt, fölösleges tehát azok ismétlésébe bocsájtkozni. Pár nappal az átvétel után épen mi írtuk meg, hogy a többi városi isko­lák is sorra kerülnek az államosítás rendjén. A felsőbb leányiskola és le­ánygimnázium átvétele június 6 án meg is történt és az a hír terjedt el a vá­rosban, hogy a jövő tanévre román lesz a tannyelv ezekben az intézetek­ben. Természetesen ez a hír az érde­kelt szülők körében nagy izgalmat vál­tott ki, mert hisze­ ha ez valóban meg­történik, gyermekeiknek máshol való iskoláztatásáról kellett volna feltétlenül gondoskodniok. Érdeklődtünk ebben az irányban nevezett iskolák igazgatóságánál, hol azt a felvilágosítást nyertük, hogy a hít ilyen formában nem fedi a való­ságot. Tény mindössze csak az, hogy a jövő tanévben két tantárgyat, földrajzot és történelmet fognak román nyelven tanítani. Az államnak ezzel az a célja, hogy a növendékek már az iskolában kellő­leg elsajátítsák a román nyelvet. Hisz­­szük, hogy illetékes helyről szerzett információink a legteljesebb mértékben megnyugtatják a gyermekeik jövőjéért aggódó szülőket. íg­y események úgy is megszabják kényte­len irányát. Talán erre is számított a vezetőség,a­melyre újabban, túl nagy­­ iniciatívát nem lehet ráfogni. A közön­ség indokolt óhaja a színházvezetés irányváltozását illetőleg, így remélhe­tőleg rövidesen teljesül és a marosvá­sárhelyi színház renaissance-jzát sem­miféle üzleti magánérdek nem fogja akadályozni. Hogy mi volt röviden Fekete Mihály főbűne? Hogy eljátszotta közönsége rokonszenvét. Kell-e ennél több? Mert a Shylockot csak egy esetben szabad játszani: a Shylockéban. Fekete pedig az önbírálat hiányának azon végzetes tévedésébe esett, hogy a tagadhatatlanul testére-lelkére szabott alakot — megutálásig ismételte színpa­don és azon kívül egyaránt. Két csa­lád elszigetelt barátsága elbizottságá­­ban — osztatlan ellenségévé tett egy egész várost. Túlzás? Tessék lesza­­vaztatni a közönséget, hogy ki áll melléje? Nekünk más ember kell. És ha Isten segít, kapunk is olyat, ki újjáteremti Marosvásárhely művészeti életét. (Ego.) Őszinte sajnálkozás meleg kézszorítá­­sával és okvetlen: viszontlátásra számí­tással búcsúzunk a derék Hobbime­­társulattól. Megszerettük ezt a kiváló kis művészgárdát, rendkívüli színpadi kvalitásaiért és kedves — emberi és családi sajátosságai rokonszenvkeltése­­i­ért. Még ma és holnap játszanak bu­­csuzásul: még két tiszta művészi átélés! Azután Isten velük — de viszontlá­tásra ! * színház. Legközelebbi színházi jö­vőnk egén tisztul immár a láthatár... A bukaresti döntés a megbélyegzett igazgatói önzés aknamunkájával veszé­lyeztetett Színészegyesület továbbélése érdekében — a jövő évi játszási enge­délyek új mérlegelését eredményezi, így a helyi színpártolás, kulturbaráti magán — határozatlanságának nem kell saját maga lábára állania: a kívülről torlódó A Habbime társulat utolsó előadásai. A „Habbima“ utolsó két előadása ma még holnap fog lezajlani. Ma este ,Izsák fel­áldozása“, bibliai tárgyú nagyhatású drámát, vasárnap este pedig búcsú­­előadás gyanánt a ,Sulamith*-ot, Goldfaden gyönyörű hébertárgyú dal­játékát adják. Vizáknál Tímár János f. Megille­­tődéssel értesülünk, az egykor olyan népszerű Tímár János, Rákosszentmi­­hályon 59 éves korában f. hó 8-án történt elhunytáról. A helyi cukorgyár egyik alapítója és igazgatója volt, ké­sőbb innen megválva Marosszentki­rályon szőlőtelepet létesített. A kedve­zőtlen gazdasági viszonyok miatt kény­szerülve volt Temesvárra távozni, hol magnemesítő intézetet állított fel. A há­ború után repatriáltatta magát és Rá­­kosszentm­ihályon alapított, hasonló in­tézetet. Elhunytával a társadalom egy hasznos, munkás tagját vesztette el benne.­­ A Magyar Párt, május 22-iki marosvásárhelyi nagygyűlésén hozott határozatában tudvalevőleg kívánta a faji, vallási és nyelvi kisebbségi jogok alapján a magyarság iskoláinak fenn­tartását. Ehez a határozathoz a Magyar Párt elnöksége nagyterjedelmű emlék­iratot szerkesztett és ezzel együtt a határozatot Pál István szenátor a teg­napi nap folyamán átnyújtotta Bratianu miniszterelnöknek. Az újonnan meg­szerkesztett emlékirat különösen arra irányul, hogy a felekezeti iskolák ér­dekében úgy történelmi, mint politikai szempontból kifejtse a magyarság ra­gaszkodását.

Next