Székely Napló, 1923. január-június (53. évfolyam, 1-95. szám)
1923-06-24 / 93. szám
LIII. évfolyam Targu-Mures Marosvásárhely 1923. évi junius 24. vasárnap 93. szám. POLITIKAI ÚJSÁG Felelős szerkesztő Benkő László Szerkesztőség és kiadóhivatal Benkő László könyvnyomdájában, (saját házában.) Telefonszám: 161 .. Előfizetési Árak: Vidékre postán küldve: egész évre . . 160 Leu Fél évre . 80 Leu Negyed évre . . 40 Leu Egy hóra ... 16 Leu Megjelenik hetenkint 4-szer: hétfőn, szerdán, pénteken, szombaton Egyes számára 1 Leu. Rendszerváltozásait idejében, társadalmi osztályok gazdasági harcának kirobbanásakor a felszabadult szenvedélyek mindig emberáldozatot követelnek. Sohasem volt még forradalom, ha még oly nemes cél érdekében tűzte is ki a polgárháború gyászos lobogóját, amely túl ne lőtt volna a célon. A francia forradalom sem látta előre, születése napján, a jakobinusok rendezte vérfürdőket, a guillotine nem a forradalom találmánya, nem is hasonló nevű orvosé, mert már a XVI. században fedezték fel Németországban, de a francia forradalom alatt jutott félelmetes jelentőségéhez. 1914. óta robbantó vulkánok és forró gejzirok korát éljük. De már a világháború kitörését megelőző egy-két évtizedben kialakult Európa politikai életében a vulkanikus altalaj. Európa területe most — az Etna, Vezúv és Stromboli által jelölt vulkanikus háromszög. Süstörgő szolfatúrák figyelmeztetnek az altalaj megbízhatlanságára. — Stambulinszky a világháborúval megindult európai kataklizma során eddig a legutolsó név, amely belekerült ennek a vérrel írt korszaknak a történetébe. De ki tudná megmondani, mennyi következik még utána? . (A. H.) * Rubens francia méltatása. Camille Lemonnier, a nemzeti ellentéteken át ható műérzékkel mérlegeli a müncheni gyűjtemények művészeti remekeit. Rubens-ben épenséggel —saját fajrokonsága szellemét— érzi. .Lelki őse a pirosvérű férfiasságnak. Csupa forrón lihegő élet, pezsdülő, viharzó emberi öntudat. Ha Tizian talán magvasabb, Velasquez elmélyülőbb, Van Dyck harmonikusabb és Rembrandt megdöbbentőbb — Rubens valamennyiüket egyetlen szintézisbe egyesíti, melyben ő maga minden báj, erő, bűvölet, ábránd és valóság kifejezője. De mindenekfelett festő, s művei a legkiválóbb festészeti hagyományok példái. Semmiféle mértani ábra nem adhatná vissza hivebben művészete hullámszerűségének, mozdulatai egymásratorlódásának eliptikus vonalfűzését, mint a latin S , betű. Az „s“ jele mindannak, ami hullámzik és facsarodik, ágaskodik és visszahanyatlik. A Z csak kieresülése a kabalisztikus csigavonalnak. Rubens a forma mögött lappangó életet sejtette meg. És tisztában volt vele hogy ábrázolására csak a szimbólumaihoz kell nyúlnia. Mindenekfelett az ,s” betű rugalmasságát találta az egymásratörő hirtelen hatalmak és cselekvések megrázkódtatásai legkifejezőbb vonalvezetésének. Ezért meríti ki a spirális minden lehető változatát.* Figyelő. * A hajdani megyeurai — mintha adósai maradtak volna jó egyesmással akkori adminisztrációjuknak ... A régivágású szolgabirónak sohasem jutott eszébe — ingyen tűzifa, ajándék gabona, parádés kocsikázás, hivatlan vendégség, sőt Istenbocsáss, még ebből a meghagyott maroknyiból se restelt részesföld, vagy fizetlen kényszerbérlet... A hivatal — tisztség volt s akik viseltük , úri emberek úri foglalkozásának tartottuk. Borravalót — magunk adtunk, a kinek illett. Igaz, a saját hasznunk böjtösebben sanyargott és mégis — csinosabbak voltunk ... Sebaj ! Mivel már ilyen Istenverte célszerűtlen — magyarok vagyunk, legalább kölcsönös egymásra emlékezésünk érzelmi zavartalanságán elégülünk. * A kisantantbeavatkozása" helyett, királyi eljegyzés. Háború helyett — hegyen-völgyön lakodalom, ha igaz a bécsi hit. És miért ne lenne igaz? Tu felix — Bulgaria nube! Nem sajnáljuk a derék bolgároktól. * A német köztársasági elnök leánya mint egyszerű Ebert kisasszony ment férjhez — gyalog, s nem rikító hercegnő másolata gyanánt — a la Daumont fogaton. A demokrácia többi „dinasztás“, jónéhányan okulhatnának a német jóizlés ismét bevált példáján. Tavaszi virágágyás üde színességében virult ki az a kis — szemnek-szívnek gyönyörűség-kiállítás, mely a magyar tannyelvű állami elemi iskola régi baromvásár utcai hajlékában, gazdag terméssel tárja a szemlélő elé ezen derék pedagógia valóban életreszóló, eredményes magvetését. Kispolgári és paraszti apró dolgos ujjak játszva ügyeskedése, majd csakhamar meglepő teljességre fokozott öntudatos munkája készítette, mindezt a túlnyomóan szépséges haszontárgyat, mellyel nyomban csinos kelengye gyanánt lehetne ellátni, valami eladó lányt. A nagyobbak kézimunkáján készült kötés, varrás, hímzés százakra menő szebbnél-szebb termékéhez vezet az apraja, kedves kezdetleges papírhajóhajtogatása, Szlöjd munkák sokféle változata, takaros agyagformálás, (itt-ott megcsillanó komoly művész hajlam is) kisebb-nagyobb festészeti kísérletezgetés, színes Lilhouette-vágás s mi a többi — egy nagyon célirányos fejlesztés jól kigondolt skálája. Le a kalappal az ilyen iskola előtt! S hálás elismerés a tanerőknek, élén olyan lelkes ügyszeretettel, mint amilyen a Márkus János igazgató úré. (Ego) Magyar lesz a tannyelv hit átvett iskolában-Megnyugtató közlés a szülök számára. A Székely Napló már többször beszámolt arról, hogy az állam a marosvásárhelyi magyar iskolák átvételére megtett minden intézkedést. A kereskedelmi iskola átvételét — sajnos — csakhamar követte a felsőbb leányiskola és leánygimnázium átvétele, ami június 6 án történt meg. Az iskolák átvételének kérdése már a télen foglalkoztatott bizonyos köröket. Abban az időben nagy feltűnést keltett Dandea primár ismeretes rendelkezése, mellyel az akkori prefektussal egyetértőleg, minden kárpótlás nélkül az állam kezére játszotta át a városi polgárság filléreiből épített városi iskolákat. A polgárság meg is fellebbezte ezt a határozatot, azonban minden tiltakozás süket fülekre talált Bukarestben, mert csak nemrégiben de facto átvették a felső kereskedelmi iskolát. A kereskedelmi iskola átvétele után történtek, eléggé ismeretesek az olvasóközönség előtt, fölösleges tehát azok ismétlésébe bocsájtkozni. Pár nappal az átvétel után épen mi írtuk meg, hogy a többi városi iskolák is sorra kerülnek az államosítás rendjén. A felsőbb leányiskola és leánygimnázium átvétele június 6 án meg is történt és az a hír terjedt el a városban, hogy a jövő tanévre román lesz a tannyelv ezekben az intézetekben. Természetesen ez a hír az érdekelt szülők körében nagy izgalmat váltott ki, mert hisze ha ez valóban megtörténik, gyermekeiknek máshol való iskoláztatásáról kellett volna feltétlenül gondoskodniok. Érdeklődtünk ebben az irányban nevezett iskolák igazgatóságánál, hol azt a felvilágosítást nyertük, hogy a hít ilyen formában nem fedi a valóságot. Tény mindössze csak az, hogy a jövő tanévben két tantárgyat, földrajzot és történelmet fognak román nyelven tanítani. Az államnak ezzel az a célja, hogy a növendékek már az iskolában kellőleg elsajátítsák a román nyelvet. Hiszszük, hogy illetékes helyről szerzett információink a legteljesebb mértékben megnyugtatják a gyermekeik jövőjéért aggódó szülőket. így események úgy is megszabják kénytelen irányát. Talán erre is számított a vezetőség,amelyre újabban, túl nagy iniciatívát nem lehet ráfogni. A közönség indokolt óhaja a színházvezetés irányváltozását illetőleg, így remélhetőleg rövidesen teljesül és a marosvásárhelyi színház renaissance-jzát semmiféle üzleti magánérdek nem fogja akadályozni. Hogy mi volt röviden Fekete Mihály főbűne? Hogy eljátszotta közönsége rokonszenvét. Kell-e ennél több? Mert a Shylockot csak egy esetben szabad játszani: a Shylockéban. Fekete pedig az önbírálat hiányának azon végzetes tévedésébe esett, hogy a tagadhatatlanul testére-lelkére szabott alakot — megutálásig ismételte színpadon és azon kívül egyaránt. Két család elszigetelt barátsága elbizottságában — osztatlan ellenségévé tett egy egész várost. Túlzás? Tessék leszavaztatni a közönséget, hogy ki áll melléje? Nekünk más ember kell. És ha Isten segít, kapunk is olyat, ki újjáteremti Marosvásárhely művészeti életét. (Ego.) Őszinte sajnálkozás meleg kézszorításával és okvetlen: viszontlátásra számítással búcsúzunk a derék Hobbimetársulattól. Megszerettük ezt a kiváló kis művészgárdát, rendkívüli színpadi kvalitásaiért és kedves — emberi és családi sajátosságai rokonszenvkeltéseiért. Még ma és holnap játszanak bucsuzásul: még két tiszta művészi átélés! Azután Isten velük — de viszontlátásra ! * színház. Legközelebbi színházi jövőnk egén tisztul immár a láthatár... A bukaresti döntés a megbélyegzett igazgatói önzés aknamunkájával veszélyeztetett Színészegyesület továbbélése érdekében — a jövő évi játszási engedélyek új mérlegelését eredményezi, így a helyi színpártolás, kulturbaráti magán — határozatlanságának nem kell saját maga lábára állania: a kívülről torlódó A Habbime társulat utolsó előadásai. A „Habbima“ utolsó két előadása ma még holnap fog lezajlani. Ma este ,Izsák feláldozása“, bibliai tárgyú nagyhatású drámát, vasárnap este pedig búcsúelőadás gyanánt a ,Sulamith*-ot, Goldfaden gyönyörű hébertárgyú daljátékát adják. Vizáknál Tímár János f. Megilletődéssel értesülünk, az egykor olyan népszerű Tímár János, Rákosszentmihályon 59 éves korában f. hó 8-án történt elhunytáról. A helyi cukorgyár egyik alapítója és igazgatója volt, később innen megválva Marosszentkirályon szőlőtelepet létesített. A kedvezőtlen gazdasági viszonyok miatt kényszerülve volt Temesvárra távozni, hol magnemesítő intézetet állított fel. A háború után repatriáltatta magát és Rákosszentmihályon alapított, hasonló intézetet. Elhunytával a társadalom egy hasznos, munkás tagját vesztette el benne. A Magyar Párt, május 22-iki marosvásárhelyi nagygyűlésén hozott határozatában tudvalevőleg kívánta a faji, vallási és nyelvi kisebbségi jogok alapján a magyarság iskoláinak fenntartását. Ehez a határozathoz a Magyar Párt elnöksége nagyterjedelmű emlékiratot szerkesztett és ezzel együtt a határozatot Pál István szenátor a tegnapi nap folyamán átnyújtotta Bratianu miniszterelnöknek. Az újonnan megszerkesztett emlékirat különösen arra irányul, hogy a felekezeti iskolák érdekében úgy történelmi, mint politikai szempontból kifejtse a magyarság ragaszkodását.