Székely Napló, 1923. január-június (53. évfolyam, 1-95. szám)

1923-01-11 / 3. szám

LIII évfolyam Targu-Mures Marosvásárhely 1928. évi január 11 csütörtök 3. szám. POLITIKAI ÚJSÁG Felelős­ szerkesztő Benkö László Szerkesztőség és kiadóhivatal Benkö László könyvnyomdájában, (saját házában.) •....... Telefonszám: 161 ...... Előfizetési árak: Vidékre postán küldve: Egész évre . . 100 Leu Fél évre ... 60 Leu Negyed évre . . 26 Leu Egy hóra ... 9 Leu Megjelenik hetenkint 4-szer: hét­főn, szerdán, pénteken, szombaton Egyes szám­ára 50 Bani. Szabolcsba, a nagynevű költő-pap mondotta így, Temesváron a Magyar Párt megalakulásakor. Gyanúval és irredentizmus vád­jával illettek bennünket. Haszta­lan volt minden férfias, nyílt ki­jelentésünk és vallástételünk, hogy fáj ugyan nekünk szomorú hely­zetünk , hazudnánk, ha mást mondanánk -- de megnyugszunk latén akaratában és az új alaku­lat keretein belül becsülettel akar­juk szolgálni az új hazát. Külön­ben is teljességgel nem ismeri, sőt igen-igen félreismeri a magyar ember jellembeli összetételét az, aki alattomos összeesküvésre és titkos szervezkedésre képesnek tartja és alkalmasnak ítéli. A ma­gyar emberre valóban ráillik az a mondás, hogy mindig az volt a száján, ami a szívén. Mutasson valaki a magyarság ezeréves történetében csak egyet­lenegy sikerült összeesküvést is. A Szent István korabeli Vatta féle lázadástól kezdve a Bánk-báno­­kon, Csák Mátén, Héderváry Kon­takon át a Wesselényi-féle össze­esküvésig mind dugába dőlt, mert amit öt-hat magyar ember nagy­titokban összebeszél, azt holnap már a verebek is csiripelik a ház­­fedeleken. Ne tessék félni senkinek a ma­gyar ember irredentizmusától. A magyar ember sok mindenre al­kalmas lehet, de képmutatásra, alattomosságra soha se. Nem akar semmi egyebet, mint azt, amit úgy az ország alaptörvényei, mint a békeszerződések többszörösen biz­tosítanak a számunkra, de a va­lóságban eddig nem igen láttunk: emberi és népkisebbségi jogaink érvényesítését. ... De ő is csak süket fülek­nek beszél. A Székely Napló kitartó ellen­állásának is meg kellett végre hajolnia a fokozatos drágaság előtt: egyes számai ára, folyó hó 15-ötöl 1 Lau lesz. Egy kapitány megrázd tragédiája.­ ­ Lövegtanulmányozás, mely halállal vég­ződik. — A fegyvermester súlyosan­­ megsebesült. — A detonáció hatása a laktanyában. Tegnap délután futótűzként terjedt el Marosvásárhelyen egy 82. gyalog­­ezredbeli kapitány megrázó tragédiájá­nak híre, ki hivatásának és tudomány­szomjának lett az áldozata. A kapitány tragikus halálának részletei a követ­kezők : Kedd délután Potsch Richard, a 82­ gyalogezred kapitánya a laktanya ud­varán, egy tábori ágyú lövegével fog­lalatoskodott. A kapitány tanulmányozta a löveget s állítólag szét akarta azt szedni. Amint kalapáccsal ütögette, egyszerre hatalmas detonáció reszke­tette meg a levegőt. A löveg felrobbant s a kapitányt valósággal ízekre szaggatta. A közelben tartózkodott Látka József fegyvermester is, aki fején és lábán súlyos sérüléseket szenvedett úgy, hogy életbenmaradásához igen kevés a remény. A detonáció hatása oly nagy volt, hogy a fegyverjavító műhely ab­lakai kitörtek s az ajtót a sarkaiból kiemelte. A szerencsétlen véget ért kapitány szász nemzetiségű volt , mintaképe az igazi kötelességt­udó katonának. Tra­gikus halála a város széles rétegeiben nagy részvétet váltott ki, annál is in­kább, mivel Potsch kapitány konciliáns modorával meleg rokonszenvnek ör­vendett városszerte. Temetése valószí­nűleg csütörtök délután lesz. Figyelő. • ... Még ne­hánya a régi arc közül még néhány ismerős küszöb a város­házán, megszokott érintkezési forma — szinmagyar város másnak nem is képzelt ősi nyelvhasználata, mintha tenyérnyi hely még a magunké ma­radt volna ebben a kisajátított város­ban ... Zsonguri szender szétfoszlása. Tehát mégis ü­nneprontónak jött a tétovázó cáfolatok kis embere. Szűkre szabott jelentőségének a nagypecsétes levelek súlyával adtak fejelést. Külde­tésének kibontakozó magva: a magyar tisztviselői maradvány eltakarítása a hatalom vonatvágányairól! Hogy az „okszerűségben"­ sántikál az ütem , hogy a világmaszlagok hínárján valami gyulafehérvári megállapodások is li­­dérckedtek valaha, igazán rég mind­egy már. Más nagyhangú ígéretek is csődbe jutottak. A világ nagy felkava­­rásából egy ősi ösztön bukkant válto­zatlanul felszínre: a kannibalizmus. * A Mureşul — „Az új polgármester és a Székely Napló“ külön címe alatt tünteti ki figyelmével, a nevezetes installációra vonatkozó közleményün­ket. Arról kíván felvilágosítani, hogy miért nem volt hivatalos a magyar város magyar polgársága ... ? Nos azért, mert — csakhogy ne higyjék olvasóink, hogy tréfát akarunk űzni belőlük, laptársunk tényleg így írja — nos tehát azért, mert a román közjó­tékonyság összejövetelein, mulatságain, táncestélyein alig ketten-hárman jelene­nek meg a meghívott magyarok közül, így — úgy véli a Mureşul — az a „primár“ sem kockáztathatta a kosa­rat... Lám, hogy félre lehet érteni a legvilágosabb dolgokat. A kormány­­rendszer tisztára csak lámpalázas sze­rénykedésből rekesztette ki a magyar polgárságot a saját székházából, midőn ott ilyen jótékonycélú mulatság rende­ződött ... A Mureşul „felvilágosítása“ mindenesetre mulatságos. Köszönjük. Mostanság úgy is olyan kevés a ka­­cagási alkalmunk. * A nemzetipárti Mureşul azonban *­on túl, komoly tanulságot is szol­gáltat. Nekünk csak bizonyságot — rég megrögzött saját meggyőződésünk mellett. Ha — emberevésről van szó, a nemzeti étvágyban a szétágazó tör­zsek egyek. Nem kevésbé liberális akkor a „nemzeti,“ mint a­milyen nemzeti a „liberális.“ Egy­­ fajta mind, így érti­ igenis a Székely Napló, de nem azért, mert a Mureşul Kolum­­bus tojását vélte feltörni falrengető szellemességével. Béres karácsony Marosszentgyörgyön. — Halálos kimenetelű verekedés a legé­­nyek­ között. — A) végzetes vasárnapi bethlen­emes­ menet története. —Iiz alko­hol számlájára. A szomszédos Marosszentgyörgy köz­ség békés csendjét, román karácsony első napján, vasárnap történt gyilkos­ság tartja izgatottságban. Két legény illuminált állapotban összeszólalkozott egy másik fiatal cigánylegénnyel és az összeszólalkozás hevében egy fadorong­gal agyonütötték azt. Az eset részletei a következők : Mint minden községben, úgy Maros­­szentgyörgyön is szokásban van már régidők óta, hogy karácsony napján a legények betlemes körmenetre indulnak, vagy ahogy népies nyelven nevezik, „kántálni“ mennek. Így történt ez leg­utóbb, román karácsony napján is, mikor több legény, köztük László G., Gáspár S. és Hanzi S. is elindultak egy ilyen körmenetben „kántálni.“ Már több házat bejártak és majd mindenütt alaposan felöntöttek a garatra. Hanzi Sándor közben összeszólalkozott egy cigánylegénnyel, kit Hanzi a vita hevé­ben pofon ütött. Tovább folytatták a körmenetjárást és mikor végigjárták a falu házait, a fogadóban hozzáfogtak a kapott pénz osztozkodásához. A korcsmában természetesen tovább folytatták az ivást és a borközi han­gulatban László Gábor és Gáspár Samu köveseitek a nekik juttatott részt. Hanzi kezelte a pénzt s eltávozott a korcsmahelyiségből az udvarra. Erre a legények utána lopództak és a sötét­ben egy fadoronggal olyan hatalmas ütéseket mértek Hanzi koponyájára, hogy az a kapott ütések következtében szörnyet halt. Hanzi a sötétben támadójának arcát nem vehette jól ki és az első ütés után annak a legénynek a nevét kiabálta, kit ő a délután folyamán inzultált. Való­színűleg abban a hiszemben volt, hogy az bosszúból életére tör. Ezen a nyo­mon elindulva a csendőrség először az inzultált legényt tartóztatta le és hosz­­szas vallatásra fogta. De a legény bebi­­zonyitotta ártatlanságát és igy a csend­­őrség nyomára jutott az igazi tettesek­­nek, kiket László Gábor és Gáspár Samu személyében elfogott és le is tartóztatott. Nevezettek különben is már régi haragosai voltak Hanzinak s most fel­használták a kedvező alkalmat, bosszú­­tók kitöltésére. A csendőrség jelentette a marosvásárhelyi ügyészségnek az esetet, honnan vizsgálóbizottság szállott ki a tett színhelyére, a nyomozat foly­tatására. Szipház. Kiss Gyula­ ... Meleg, bennsőségteli viszontldtási külsőségeinek arányaiból leporlasztha­­­tott talán valamit a színház kedvezőtlen sorajárása — belső kapcsolatai kiáll­ták az idő próbáját. A régi Kiss Gyula áll a rámpa előtt és részben régi kö­zönsége tapsol-tombol viszontlátása- Ugyanaz maradt. Homlokán inte.­*, mint valaha ragyog idealizmusának tündöklő fényjele. Még mindig a Sacha Guitry nagy színész-szólamát hirdeti: — nem elég, hogy a színész szerel­mes legyen a hivatásába, imádnia kell azt ! A színészet nem mesterség, hiva­tás, pálya — a színészet egész életét felszívó szenvedély ... A Kiss Gyula kristálytiszta művészi hitvallásáról le­válik a foglalkozás minden salakja , önzése, üzletszerűsége. Lelkesedésének oltárlángja gyűl fel. Ez a veseragadó színpadi hatásának titka. Művészi arc­képétől elválaszthatlan az emberé ... A Morphium vezető szerepében jött tegnap vissza. Az idegkorbácsoló rém­dráma kórtani valószerűségéből­­ megindító szépségeket csiholt művészi öntudata. A Sugár Teri velejátszásá­­nak fehérséges szimfóniája pedig sze­­lidensimuló hangáthasonulással olvadt bele varázslatos beszédművészetének hátfazengésébe... A közönség magasra ajzott lelkesedésének jelképe volt a babérkoszorú, mely a bevezető est si­kerét, szűnni nem akaró taps köze­pette koronázta. Kiss Gyula — haza­jött. Isten hozta ! A színházi iroda hirei. Illusztris vendégművészünk fellépte­inek, sajnos, rövidre szabad sorozata ma este a Hattyú Ági-láz (Kiss Gyula legjobb szerepei egyikét) holnap: Jago nagyszülő alakját nyújtja felejthe ellen művészi élmény gyanánt. Pénteken operett bemutatója: A tündérek cselédje elsőrangú szereposztásban. Nyomban utána a Búcsukeringő bűbájos varázsa újul fel. A jövő heti műsor pedig telí­tett a leghatásosabb ínyencfogásokkal. A színház heti műsora. Csütörtök: Othello (Kiss Gyula.) Péntek: Tündérek cselédje. (Bék­, 41.) Szombat: Tündérek­ cselédje. Vasárnap d. u. : Szép Heléna. ., este; Bucsukeringő.

Next