Székely Napló, 1923. január-június (53. évfolyam, 1-95. szám)

1923-03-24 / 43. szám

LIII évfolyam Targu-Mures Marosvásárhely 1923. évi március 24 szombat 43. szám. POLITIKAI ÚJSÁG Felelős­ szerkesztő Benkö László Szerkesztőség és kiadóhivatal Benkö László könyvnyomdájában, (saját házában.) -------Telefonszám­: 161 7zzz Előfizetési árak: Vidékre postán küldve: Egész évre . . 160 Leu Fél évre ... 80 Leu Negyed évre . .40 Leu Egy hóra ... 16 Leu Megjelenik hetenként 4 szer: hét­főn, szerdán, pénteken, szombaton Egyes szám­ára 1 Leu. Tavasz- A szerkesztőségi szobában tár­va-nyitva az ablak. Befúj rajta a tavaszi szellő és pajtáskodó sze­retettel borzolja halomra a kéz­iratpapirosokat. A tavasz illatából is hozott valamit, úgy lopta ösz­­sze útközben. Egy kicsit a mezei ibolyáról, a fák frissen fakadó rü­gyeiről, meg a földnek felhaso­gatott jószagú méhéből. Egy perc­re megáll a toll a papiroson. Tavasz van! Lám az élet csak kering. Újra a kezdetén állunk. Örök szimbólum az el nem fáradók­nak, a mindig­ újra kezdőknek. Messzire szökken a gondolat. Kint az életet lihegi már a tavasz, a fák rügyei széjjelpattannak nagy vágyakozva, a virágbimbók sze­mérmesen várják, hogy feltárhas­sák szépségüket és havasok csú­csán fehéren dugja ki fejét lomha hópaplan alól a karcsú hóvirág. Csupa sejtelem és bűvös muzsika! Bimbócskák, virágok álmukat me­sélik és örömös csudálkozással ujjongnak az életnek. A fák nyu­godt örömmel bólongatnak és fenséges türelemmel kezdenek hozzá az ünnepi öltözködéshez. Ébred az élet. A szél még min­dig játékos kedvvel lebeg a szo­bában. Minden sarokba beles, kutat, mit vihet el tőlünk. Elkapja egy sóhajtásunkat, a szemünk csillogását és kényesen szökken tovább új terhével. Magunkra ma­radunk. És az asztali naptárnak is van magyaráznivalója: 2 nap óta hivatalosan is tavasz van, mert tegnapelőtt március 21-ike volt... (a. k.) — Utasok szigorú ellenőrzése. A pénzügyminiszter érdekes rendelet© érkezett a vámhivatalokhoz. Az utasok még szigorúbb ellenőrzését rendeli el és célja az, hogy az ország területéről Lent semmiféle összegben ne vihesse­nek ki. A rendelet hivatkozik arra, hogy az utóbbi időben egyesek kimondot­tan abból a célból utaztak, hogy tekin­télye­s mennyiségű valutát csempész­szenek ki, aminek egyenes következ­ménye a Leu árfolyamának esése volt. Ezért tehát különös szigorral kell meg­vizsgálni a bankok, vagy pénzváltó intézetek tisztviselőit, valamint azokat, akikről megállapítható, hogy igen rövid időközökben többször utaznak k­ülföldre. Az ellenőrzés alaposabbá tétele céljá­ból a sűrűbben utazó egyénekről a vámhivatalok külön jegyzéket vezetnek. Figyelő. „Urai vagyunk ennek az országnak és urai is maradunk !“ — szerénykedte oda Pangreau­ szenátor az alkotmány­­vita hevében, a kisebbségi „szerény­­telenkedés“csek. Urai! Nem felesleges­­-e annyiszor hangsúlyozniok? Senki se vonja kétségbe: az urak — ők. Mi csak — urak vagyunk. Igaz, hogy ez időszerint — az elsőbbik árnyalat a gyakorlatiasabb jelentőségű. De az utóbbi talán — csinosabb. A kisebbségi kérdés címén miért emleget Bratianu úr mindig privilégi­umokat, melyeket nem kér senki, s miért nem jogokat, melyeket ők nem akarnak megadni? Azért, amiért tüs­tént nem ütik egymást, mihelyt erről van szó.* A szászok, azok kijárták a maguk zászlójogát, szabad tehát ezentúl fel­vonulok saját nemzeti színeiket, az állam lobogója mellé. Csak jobb kelmét nem szabad használniok — húzza vissza szinte a másik kéz, mit meg­adott az egyik. Mert lehet-e rosszabb kelme azoknál az ünnepre parancsolt szomorú kis zászlócskáknál, melyek esőáztatott szennyes-színtelen foszlány­erdejükkel időnkint­­ valami harmad­osztályu nagymosás általános teregető­helyévé varázsolják a várost? A szá­szok színtartóbb lobogózása, biztos: szem­etszúró lesz. És ettől — az „ál­lamellenes magatartásiig, csak egy lopás...* Demeter Róbert — se tud az uj kötelességek nyelvén, nem: az ő hiv­­sége 13 hat évesre öregedett tegnap. „Monsieur de Paris“ helyi vonatkozás­ban, az ő nyakára is rátette a vész­­zsineget ... S ezzel visszaszorul min­den feltörő humorunk, megakad a nyílvessző is kifeszített ijjunkon ... Ezen kivégzés hurokszorítása a magunk nyakát is fojtogatja. Hogy Demeter Róbert nem tudott románul! Hát ha magyarul se tudott volna? Ki kérte volna számon tőle? Kinek ecsetje be­szédesebb minden szónál?... De minek erőlködjünk? Az oktalan kép­­rombolás folyamatának ki állhassa útját ? ... Házhelyet kapnak az állami tisztviselők. Is telek­ nacionalizálás új kísérlete. Érdekes plakátok jelentek meg a napokban Marosvásárhely ut­cáin, melyekből megtudhatjuk, hogy az arra jogosult állami tisztviselők,­­ nevezetesen kik sem házzal, sem más ingatlannal nem bírnak, az államtól házépí­tésre alkalmas telket fognak kap­ni jutányos árban. Az ezirányú kérvényeket már nagyszámú tiszt­viselő be is adta, sőt ez ügyben a városházán Dandea primár elnökletével bizottsági ülés is volt. A bizottság az ülés folya­mán az igényjogosultak kérvé­nyének nagy részét le is tárgyalta és határozatot is hozott ebben a kérdésben. A tisztviselők szemé­ly­enként 500­0 m. telket fognak kapni. Most már csak építsenek! Az új SdOlliVBtéSBK­. Bekérik a vallomásokat. Ismertettük már, az új adótörvények­ről a helyi Pénzügyigazgatósághoz ér­kezett végrehajtási utasítást, mely a különböző adónemekről intézkedik. A Titulescu féle adótörvények hatályon kívül helyezésével, a kormány az új adótörvények megalkotásánál állítólag a nagyobb célszerűséget és gyakorla­tiasságot tartotta szem előtt. Mint értesü­lü­k, a napokban megje­lennek a vallomásra való felhívások. Tudomásunk szerint április 16 ig kell azokat a Pénzügyigazgatósághoz be­adni, aztán pedig megkezdődik az ér­tékbecslő bizottság működése is .Ház­­j­­ói házra fognak járni ezek a bi­zottságok és mindenütt ellenőrizni fog­ják a vallomások helyességét. Közsé­gekben külön bizottságok fogják az adókivetéseket intézni. Az adóügyek tüzetesebb ismertetésére még visszaté­rünk és annak minden fázisáról­­tájé­koztatni fogjuk a közönséget. Váasztott­ bipáségi döntés a Reiszfeld Schieb perben. Rehabilitált helyi iparos. A marosvásárhelyi közönség több hírlapi cikk nyomán értesült Reiszfeld Miklós, helyi jónevű iparosnak Gyer­­gyótölgyes község villanyvilágítási üze­me felszerelése alkalmából a Schieb gépgyár ellen indított peréről. Olyan cikk is jelent meg ez ügyben, mely téves információkon alapulva, ferde megvilágításban állította be a dolgokat. A cikkíró és Reiszfeld között a diffe­renciákt kiegyenlítést nyertek, Reiszfeld és a Schieb gépgyár pedig vitás ügyük elintézésére — tekintettel a hosszadal­mas bírósági eljárásra — úgy állapod­tak meg, hogy választott bíróság elé viszik a dolgot és annak ítéletét ma­gukra nézve kötelezőnek ismerik el. A választott tan­óság elnöke Gölner v. táblabíró, tagjai pedig Reiszfeld részéről: Zygmond Samu vállalkozó, dr. Czitrom Béla ügyvéd és Trepches Egon; a Schieb gépgyár részéről dr. Duha Tibor ügyvéd, Péterffy Albert és Becsey Nándor műszaki igazgató lettek. A jegyzői tisztre Ternovszky Ferencet kérték fel. A napokban ült össze a választott bíróság és hosszas tanácskozás után meghozta ítéletét, mely a Schieb gép­gyárra marasztalóig szól. A választott bíróság ugyanis ítéletében megállapí­totta, hogy Reiszfeld pontosan teljesí­tette kötelezettségeit Gyergyótölgyes községgel szemben és mindenben kor­rektül járt el. Kimondta a v. bíróság, hogy a Schieb gyepgyár köteles a kérdéses gépet üzembe helyezni, a felmerült 26000 Leu perköltséget, a mérnökök kiszállási díját megfizetni. Ezzel az ítélettel a törekvő maros­­vásárhelyi iparos eljárása úgy Gyergyó­­tölgyes község elöljárósága, mint a közönség előtt teljes mértékben iga­zolva lett. Az érdekes és rehabilitáló ítélet nagy megnyugvást keltett külö­nösen szakkörökben, hol nagy érdek­lődéssel várták a per kimenetelét. Neviház. A Bajadér­bői — tizenegyedik­szerre szinte újból bemutató lett. A ko­lozsvári vendégművészpár új sziit, friss hangot, megújult hangulatot ho­zott számára. A „Feri“-ről ne is sok szó essék mostan, viszontláttuk s a „régi* elég, hogy a­­ régi. De új volt, bár azért egy csapásra is nyom­ban a miénknek vallanak: a felesége üde bájos — szívünk belopózása. So­­mogyi Emmi jött, megjelent és győ­zött. Kedves, kecses, magávalragadó — még fokozottabban a hírénél. Most már két közönsége van: a kolozsvári ■ és a vásárhelyi... * E. Somogyi Emmi ruhatár dolgában se maradt adós, a lénye megejtő bájá­tól lebilincselt osztatlan elismerésnek. Káprázatos ruhákat vonultatott fel. Az első felvonásban: eperszinti esti ruha, crepe de Chine, aranybrokát összetéttel; japán kimonóselyem bunda hermelin­nel ; fejékül: arany-ezüst babérkoszorú. Másodikban: sárga charmeuse-souple estruha egyiptomi himzésmotivumok­kal ; gyöngyös diadém kétoldali kó­­csagtüzekkel; sealskin gallérbelépő. A harmadikban: robe Fregoli, pastel-kék charmeuse először és szempillantásos átváltozásban: széles aranysávozott ,fantaisie“ ... Ezüst kalapka paradi­­csomreterrel. Az előző szilszkin belépő. Mindenhez külön hozzáárnyalt tricot, cipő stb. Somogyi Emmi toilette-iz­­lése a hölgyközönség vizsga szeme tüzpróbáját győztesen állta. * Ekocsók tegnap este a Hazudik a muzsikaszóban folytatták és sajnos­ fejezték be nagysikerű vendégjátékukat, egyéni kedvességük sajátos vonásaival ruházva fel a rokonszenves cselédpárt is. Előadás után még az éjjeli vonat­tal visszatértek Kolozsvárra, hol ma este — régibb rendelkezés értelmé­ben — játszanak. Ha bármikor vissza­térnének , ezentúl már mindkettőjüket kedves „régi ismerőseként fogja fo­gadni, tárt karjával a nem könnyen­felejtő vásárhelyi közönség. * A színház heti műsora. Péntek : Bajadér. (Eredeti­ szereposz­tásban.) Szombat: Kuba gyöngye (Prk. 2.) Vasárnap d. u.: Kuba gyöngye.

Next