Székely Napló, 1924. január-június (54. évfolyam, 1-98. szám)

1924-04-19 / 60. szám

LIII. évfolyam. Targu-Mureg Marosvásárhely 1924. évi április 19. szombat 60. szám. POLITIKAI ÚJSÁG Felelős­ szerkesztő Benkő László Szerkesztőség és kiadóhivatal Benkő László könyvnyomdájában (saját házában.) rsrr Telefonszám: 161 rrrrr Klör­ístési Arak Vidékre pogtÁn küü­dve: Egész évre .160 Leu Fél évre . 80 Leu Negyed évre 40 Leu Egy hóra .16 Leu Megjelenik hetenkint 4-szer; hét­főn, szerdán, pénteken, szombaton Egyes szám­ára 1 Leu Húsvét hetét üljük. A keresztyén hitvilág lelkében megismétlődik a kétezer esztendős golgothai tragédia, mely­nek hőse: „az Istenember megfe­­szíttetett, de harmadnapon föltá­­madott“... A milyen megindító fönséges a keresztény hitben a Gol­­gotha-járás szomorúsága, és oly örvendetes a húsvéti reggel fényes­sége, mert a feltámadás bizonyságul szolgál arra, hogy az emberi szűk­­látkörűség, butaság és gonoszság fölött a mindeneket átfogó evan­géliumi Szeretet, ha későn is, de mindig győzelmeskedik. Bizonyossá­gul szolgál arra, hogy a temetőben is van megújulás, van élet, mert ami jó és nemes, az nem pusztulhat el. A­ fölfeszített Megváltó tett tanúságot arról, hogy a krisztusi hitvallás, az Örök Szeretet igéje az, amely két­ezer esztendő viharai dacára, fé­nyes irányító csillaga marad az em­beriségnek. A húsvéti események az emberiség nagy lelki vívódásairól számolnak be nekünk. De nagy lelki tusában éltek maguk a tanít­ványok is, kik közül az egyik el­árulta, a másik megtagadta a Mestert. A húsvéti fényözönnek ez a sötét árnya mintha ma is itt vonulna el előttünk. A világháború után ez az emberiség az önzés, szerencsétlen­ség, lelki elvadultság fertőjébe sü­­lyedt és talán soha sem állott távo­labb a krisztusi eszmék melegítő tűzhelyétől, mint ma. Romlás, hanyat­lás, pusztulás, lelkiekben, anyagiak­ban egyaránt. Hideg és nehezen zsendülő tavaszban mintha a ter­mészet is újabb nehézségeket tá­masztana. Újabb küzdelmek és sú­lyos aggodalmak ,láncolatos tömege vár ránk. Nyomasztó közterhek, rossz időjárás, drágaság reménytelenné teszik legközelebbi jövőnket. Hanem azért, ha a húsvéti legenda fensége, a hit, a munka és emberszeretet fel­emelő érzése behatolni tud szíve­inkbe , akkor a tavasz balzsamos ünnepe — mégis reményt fakaszt. O­B • Spines gyász. Újabban már több család­ hallgatólag elfogadott szabállyá tette, temetési alkalmainak felszabadítá­sát a hagyományos feketeposztók ap­­oly nem szép, mint egészségtelen — gyári gyászpompája alól. Jobb házak­nál már rendszerint fekete kárpitozás nélkül ravataloznak. A nemrég elhalt német pénzkirály, Stinnes Hugo vég­tisztessége még ennél is továbbhaladt O szia tekintetében. A mindenben egyénileg elkülönülő nábob saját búcsu­­hagyakozása szerint, a „gyászszertar­tás” valósággal rózsaszínű fátyolkel­mékbe volt öltöztetve. A ravatal a gru­newaldi villában volt felállítva. A ko­porsót a Stinnes-ház hajólobogója bo­rította ; üvegfedél alatt látható volt a halott. Virágszegélyes út vezetett hozzá — a Lohengrin nászinduló hangjai mellett. Majd gépkocsi szállította a te­temet a krematóriumba. Száz másik au­tomobilban követte a „gyászkiséret “. Ezrekre rugó néptömeg gyülekezett a halotthamvasztó csarnok előtt. A kre­matórium rózsaszínű és fehér horten­ziákkal volt díszítve. 40 kocsi szállí­totta az erre felhasznált virágot. Ko­szorú azonban egy sem volt... És az „Eroica“ hanghullámain ereszkedett Stinnes koporsója az izzó mélységbe, bibliai hét kövér tehénre példázni­’, tény, hogy ezen csinos csomago­lásban jelentkezik évenkint a pénzintézetek helyi — sajtót tá­­mogató obulusa. Nos, ez a köz­tudomású, hallgatólagosan elis­mert adottság arra „bátorította” a M­­agyar Ki­sebbség súlyos anyagi küzdését, hogy „szerény hangon, mint ahogy szerénynek kell lennie, aki egy kisebbségi nemzet érdekeit kép­viseli“ — ötven dúsan virágzó vállalatot keressen meg, ötven levél azon tiszteletteljes kérésével,miként mérlegük közlését, 300 illetve 500 Leu hirdetési díj mellett enge­délyezni méltóztassanak. A Ma­gyar Kisebbség, melynek publi­citása talán nem vetekedhetik a „Gyilkos“, vagy a „Tolláéval — ötven levélre csupán öt választ kapott. Jakabffy Elemér kiábrándított önérzete, szerény gőgbe szegzett nyakkal zárja le az ügy aktáit. „Bocsánatot kérünk ... ígérjük, hogy leveleinkkel többé zavarni nem fogjuk*. Mi is bocsánatot kérünk. De csak, hogy egy •— királyi szóval*) végezzük be ezen szomorún jellemző kis — korké­pünket : szégyen ! _________ (Ego.) *) Melyet tudniilik a román király indig­­nációja ötvözött cambronne-i kifejezéssé a prahovai hídszakadáskor... drótnélküli eszperantó tanfolyamot. A nyelvleckéket minden szerdán, közép­­európai időszámítás szerint déli 1 óra 15 perc kezdettel dr. Edmund Privat genfi egyetemi tanár tartja, a genfi drótnélküli telefon állomásról. A leckék után eszperantó nyelven felolvassák a fontosabb napi eseményeket. A tanfo­lyamot és hírszolgálatot hallani lehet­­egész Európában és Észak-Afrikában. Részletesebb tájékozás szerezhető az eszperantó világszövetség bukaresti tit­kárságánál.­­ Hétfői Napló címen, Sebestyén László hírlapíró, lapunk belmunkatársának szerkesztésében húsvét másodnapján, heti társa­dalmi és riportlap jelenik meg. Kist­­ükör. * Semmivel se fejeljük meg szíveseb­ben szerény igénytelenségünket, mint a Jakabffy Elemér, mindig fenntartás nélkül elismert tekintélyével. A meg­győzés mestere a „Magyar Kisebbség“ legfrissebb (8.) számában ilyen csatta­­nó emód végez­t a Gézákkal: „Úgy halljuk Szőcs szenátor úr eddig tizen­egy sejtőpert indított becsülete kifolto­­zása céljából. Mi a tizenettedik foltot nem ejtjük rajta, inkább egy politikai igazság leszögezésére használjuk fel szóbahozását: a nemzetek eladhatók, a vételár is felvehető, de nemzetet szállítani, módjában még senkinek sem állott.“ * A „Románia“ színes szóművészete szerint „hollók szállták meg Erdélyt* és — „a miniszteri székekben a ciniz­mus, a perfidia és a zsindárerőszak ül.* Igazán nincs mit hozzáadnunk. * A templomok zsúfolva vannak hús­véti ájtatossággal. Ugyan mit jelenthet ez ? Az ember általán felejdékeny faj­­zat. A boldogság hálazsolozsmáitól nem szoktak viszhangzani az Isten házai. Nagyon sok lehet már a szenve­dés, mikor a Könyörüld Atyjának annyi vendége van... Bocsánatot kérünk .. Szomorú magyar kiábrándulás. A Magyar Kisebbség és a magyar kisebbség tőketényezői. Csak tíz­­százalékos mindet szó a magyar „áldozatkészség” ? Amikor a tavasz rendjén azon pénzintézetek és vállalatok mér­legei napvilágot láttak, melyeket a közhit némi joggal a magyar kisebbség tőketényezőinek tekinthet, minden magyar ember —­ a sa­ját, külön nemzeti elégültsége tartalékának vélte volna azt a kedvező átlagot, mely majdnem valamennyire alaptőkéjének 30, 40, sőt még annál is magasabb százalékos nyereségében mu­tatkozott. A vidéki sajtó színétjének szokták tréfásan nevezni — a mérlegek mosolygó tavaszidényét. Bár túlhajtott lenne, mindjárt a — Kifizeti az állam a kisajátított föld­árakat ? A „Monitorul Oficial“ 74 ik száma részletezi, hogy Erdélyben, Bá­nátban, Kőrösmelléken és Máramaros­ban mikor és mily módon kerül fize­tésre a kisajátított föld ára, a tulajdo­nosok részére. A folyó évben csak azoknak a birtokoknak az ára kerül kifizetésre, amelyeknek kisajátítása 1923 december 31 ig jogerőssé vált. — Kardpárbajt vívtak meg tegnap Marosvásárhelyen zarándi Knöpfler Albert és Vay László báró. Az első összecsapás mindkét fél könnyebb se­besülésével végződött. — Az állami egyenes adók második negyedévének esedékessége alkalmából, az adóhivatal — végrehajtás és további költségek terhe alatt hívja fel a közön­séget az adóösszegek beszolgáltatására. A „speciális” bizottság kárvallottjai a korzóközi állami adóhivatalnál fizetnek. A többi tömeg — mint eddig a város­nál. — Gyűlési meghívó. A csizmakészítő­­iparosok dalárdájának vezetősége ez után is felkéri alapító, pártoló és mű­ködő tagjait, valamint a dalkedvelőket, hogy húsvét harmadnapján, délután 3 órakor a Központi szállodában tartandó közgyűlésén, minél számosabban meg­jelenni szíveskedjenek.­­ Nagyobb szabású sportesemény ké­szül vasárnap délután Marosvá­sárhelyen. A központi bizottság határozata értelmében ugyanis Románia nemzeti válogatottja mér­kőzik Vásárhely válogatott tizen­egyével. Sportkörökben óriási ér­deklődéssel néznek a nagy érde­­kességű sportesemény elé. — Drótnélküli eszperantótanfolyam. Az eszperantisták világszövetsége genfi központja most nyitotta meg az első Színház. * Fajk Rózsi a Pompa­­dourban. Fall Leo csipkefi­­nom zenéjű operettje tegnap este immár nyolcadszor került elő­adásra. Ezúttal a címszerepet Fajk Rózsi a színház kitűnő primadonnája játszotta. Fajk Pom­­padourja általában véve igen jó volt, csak meglátszott, hogy nincs még megérve nála kellőleg a sze­rep. Fajk határozottan illúziót­­keltő, impozáns madame de Pom­padour — aki az énekrészek nehézségein is fölényesen ural­kodott. Toillettejei is pompásan harmonizáltak alakításával. Kozma Hugó René szerepét szépen énekelte. (I­lyen.) Holnap, szombaton a színházban Bisson világhírű színműve . A marosvásárhelyri bértárgyalások. Lesz e megegyezés a munkások és munkaadók között ? Pár nappal ezelőtt Marosvásár­helyen az ipari szakmában bér­­tárgyalások kezdődtek meg. Az eddig érvényben volt megállapo­dások nagy része ugyanis lejárt és épen azért idultak meg a tárgya­lások, hogy újabb megegyezést hozzanak létre a munkások és munkaadók között. Az első nap a vasmunkások ügye került letárgyalás alá. A tár­gyalások folyamán a munkások kívánták a kollektív szerződés kö­tését, míg a munkaadók ragasz­kodtak, hogy továbbra is az úgy­nevezett „munkarend“ keretein belül legyenek lefektetve a meg­egyezés pontjai. Hangoztatták a munkaadók képviselői, hogy az Országos Szindikátus véleményé­nek megismerése, illetve annak hozzájárulása nélkül semmiféle megállapodást sem köthetnek. Szükséges tehát, hogy a szin­dikátussal vegyék megtárgyalásra a kérdést és csak annak döntése után váljék aktuálissá az új szer­ződés megkötése. A munkaadók Brassóban, vagy Nagyszebenben fogják erre vonatkozó gyűlésüket megtartani és majd ennek meg­történte után ülnek ismét tárgya­lásra össze.­­ i­m.

Next