Székely Napló, 1924. július-december (54. évfolyam, 99-196. szám)

1924-07-01 / 99. szám

LIII. évfolyam. Targu-Murea 1924. évi julius 1. kedd 99. szám. POLITIKAI ÚJSÁG Felelős­ szerkesztő Benkő László Szerkesztőség és kiadóhivatal Benkő László könyvnyomdájában (saját házában.) Telefonszám: 161 "----­Kiprisetett árak: Vidékre postán küü­dve: egész évre . . 160 Leu Két évre HO Leu Negyed évre . . 40 Leu Egy hóra ... 16 Leu Megjelenik hetenkint 4-szer: hét­­­főn, szerdán, pénteken, szombaton Egyes szám­ára 1 Leu H­arriot munkában van. Chequers-t sokan a biztos békemű bevezető feje­zetének minősítik. Folytatásakép valamennyi szövetséges konfe­renciája következnék — Belgium és Olaszország bevonásával, az angol-francia programmhoz szük­séges hozzájárulásuk megnyerése végett. Aztán jönne betetőzésül a Népszövetség szeptemberi nagy­gyűlése, valamennyi érdekelt kor­mányelnök vezetése alatt és a német képviseletnek is jelenlété­ben. Megkoronázása pedig az egész folyamatnak lenne — Né­metország felvétele a Népszö­vetségbe. Franciaország „biz­tonsága“ pedig — nemzetközi feladattá szélesülne... Míg Her­­riot Chequers­ben erre dolgozott, egyben saját maga védekezését is előkészítette — belső ellenfelei­vel szemben. A május tizenegye­dikének legyőzöttjei azonban csak átmenetnek nézik... Her­riot nem a taktika embere. A kamara meggyepesedett elemei visszont tudják, hogy milyen síkos a par­lamenti padló. Ki olyan egyenes tartással jár-kel, könnyen­­­­odavágódhatik. De Chequers­­ben korántsem „vágódott oda“. Igaz, hogy ott még csak első és nem legnehezebb állomását lépte át. Ha Mussolini Róma forróvá lett talaját elhagyhatja, nyomban összülhet a szövetségi konferencia, de ezután leselked­nek még csak a jóvátétellel terhelt hajóra a veszedelmes zátonyok. Ha Herriot mindezeket lebírja, győz,mint Chequers-ben, Berlinben is, Genf­ben is, akkor Páris se buktathatja el. De hosszú időtar­tam nem áll rendelkezésére, azt ő maga is jól tudja. Az ő józan idealizmusa nyilván számol is vele. (N. F. P.) * A legrégibb újságok, Kölnben, az egyházmegye könyvtárában, megtalál­ták egy könyvbe téve a legrégibb új­ságok négy számát, 1664 december 30 és 1665 január 2, 9 és 20 ikáról. Az eddig ismert legrégibb újság 1670 ből való és „Ordinari Relationes” volt a címe. A most felfedezett újság német és „Samstagige Kölluische Zeitung” áll az elsárgult ívek oromzatán. Az első számnak igen érdekes hírei vannak: — Spanyolország és Portugália között háború készül. — Zavargások Nápoly­ban. — Henrick hercegnek, a nagy választó fejedelem fiának, halála. — VII. Sándor pápa kemény intézkedései a római erkölcstelenség ellen. — Ma­gyar viszonyokról is szól: „Nagy elé­gedetlenség mindenfelé a vasvári béke­kötés miatt“ ... A többi szám is hasonló­an változatos „újdonságok“-at tartalmaz. Szóval, a feltalált sajtó-és nemcsak öreg emlék hanem a maga fiatalkorá­ban jó újság is volt. Kís tükör. Mstr. Jeremy Smith, Magyarország nemzetközi főboldogítója tudomásul vette, hogy „leépítettek“ 100 levél­cenzort, de állítólag „nem értette“, hogy ez miféle felekezet... Wilson polgár­társhoz méltó­­ és jellemző amerikai szemforgatás ! Mintha nem épen az ő hazájában lett volna a legszigorúbb , még a diplomácia nemzetközileg vé­dett levelezését sem kímélő kandisági A jó Jeremiás úrnak ajánlunk egyéb­ként egy kis keleti kirándulást, például mihozzánk... Hadd frissítse fel emlé­kezését, még javában működő, aktív cenzúrákon, ha már Budapesten nincs többé alkalma ilyen „felekezeti“ újra­felfedezésekre. * Milyen végtelen megvetést érezhet minden jóravaló CFR, állomásfőnök, Biharpüspökitől Predeálig és Márma­­rosszigettől Orsováig — a párisi „Gare de l’Est“-beli kollégája iránt, ha meg­­ismeri ennek „megalázkodását“ a „sztrain“-ok előtt... Mert hát Páris­­ban nem szégyellik a gyűlölt „boche”­­ok nyelvén is kifüggeszteni ” az uta­zóközönséget tájékoztató közleménye­ket ! Viszont mennyire „leegyszerűsíti“­ az itthoni gyakorlat ezen problémát... A magyarok és egyéb „bodie“ ok lás­sák, hogy miként boldogulnak! Az analfabétáknak úgyis mindegy, a kizá­rólag államnyelven kínálkozó köz­érdek, bátosi és Kondert János, alsóidéz­esi lelkészek előadásán. Kedélyes közebéd várta gyűlés befejeztével, a ma­gyar bajtársi hangulatba össze­melegedett társaságot — a Torna­kertben. Az immár lebirhatatlan hangulaton a belekontárkodó idő­szerűtlen felhőszakadás se tudott úrrá lenni. Az emberek össze­­húzódtak a fedél alá és nem sokat ügyeltek. Négyszáznál többen szorongtak és pompásan érezték magukat. Persze a pohárköszön­tök omlottak, nem maradt illő köszöntetlen király, (dr.Schullertől) püspök (dr­.Schiffhan­)sttál­a a­ tisztelet-szeretet egyetlen tárgya sem. Végül­­ a bátosi papi hu­mor, még az ilyenkor szokásos áldozatkészség zsilipjeit is meg­nyitotta a Gusztáv Adolf Egylet javára. A Lutheránus Nőegy­let népünnepélye a délutáni esőzés közepette időn­­kint elázott, de a szász nemzeti tánc így is igen tetszős látványos­ságnak bizonyult. Este hangver­seny volt a Kollégium dísztermé­ben, melyről lapunk más helyén emlékezünk meg. A marosvásárhelyi Lutheránus­ Nap. • A lélekemelő ünnepséget nem tudta lényegesen megzavarni a kedvezőtlen időjárás. — Magyarok és szászok test­véri karöltése Marosvásárhelyen. — Különös szívesen számolunk be olyan társadalmi események­ről, melyeknek melegét, színét — szellemét vallási érzelmek fűtik. Minden rokonszenvünk száll a jelen ugarán felvillanó ilyen virág­termés felé, mely oázisként késztet megállásra — bár pillanatnyi üdü­lésre az élet elkedvetlenítő tüle­kedése közben. Ilyen léleküditő szép ünnepet varázsolt a luthe­ránus hithűség, városunk magyar vendégszeretetének tárt kapui kö­zé. A Székely Napló által is több­ször hirdetett pazar programm tegnap — az időnként belezavaró időjárás dacára — még várako­záson felül is fényesen érvényesült és a mozgalmas szép nap átélé­sei, felejthetetlen benyomásokkal rögződtek, nemcsak a felekezeti­­leg közvetlen érdekelt résztvevők emlékezetébe. Aki a szép ered­mény lelkes előkészítője, sőt maga lelke volt, a helyi lutheránus egyházközség szélesebb körben is osztatlan népszerű lelkésze — Beyer Fülöp, apostoli önzetlensé­gén és szerénységén jogosan felülkerekedő büszkeséggel tekint­het vissza, nagyobbára saját művére... A vendégek Szászrégen felől 10 óra tájban érkeztek. Lehettek úgy háromszáz körül. A helyi egyházközség ré­széről szépszámú és mindkét­­nemből verődött — vendégvá­rás fogadta őket a felső állomásnál és kísérte tekintélyes menetben a Kollégiumba. A bátosi zenekar vonult elől; a szász nemzeti vi­selet festőisége tarkította a szinte végnélküli sorokat. Mosolygó ve­­rőfény borította aranyba, a színe­sen pergő eleven filmképet. Az istentisztelet felemelő tartalmát Maurer Róbert, vajd­ai lelkész szónoki készsége szolgáltatta. A helyi női énekkar zengte rá az ősi válaszszólamot: „Erős várunk nekünk az Isten!” Ilyen méltó bevezetés után, ugyan­csak a vendégszerető Kollégium dísztermében folyt le a Gusztáv Adolf Egylet kerületi gyűlése. Dr. Schuller Richard, szászré­­geni esperes-helyettes elnökölt. Az érdemleges tárgyalást meleg érzelmi mozzanatok előzték meg : Beyer Fülöp a vendégeket üdvö­zölte a helyi egyházközség, Benkő László pedig különöskép a ma­gyar hitsorsosok nevében. Felol­vasásra került Breckner Vilmos egyházgondnok, Vízaknáról kül­dött üdvözlő sürgönye és Tóth­­falusi József református lelkész köszöntötte meleg ékesszólással a testvérfelekezet ünnepét. Aztán a hivatalos ügymenet következett — Maurer Róbert, vajd­ai, Albert Gyida, dedráti, Klemens Albert, ~ ! !/' Hollandia szive» A hollandiai magyar szeretet meg­ható példáiból. — A hollandiai kis magyar sir. • Kiss Jóska, egy csöpp magyar fiú meghalt Groningenben, Hollan­diában. Most emelt síremléket neki egy hollandi kőfaragó, aki senkije sem volt a gyereknek, se rokona, se ismerőse — csak egy hollandi kőfaragó volt, szives, lelkes ember. Kifaragta a fehér márványkövet és pénzt se kért érte. Pedig meg­akarták fizetni, el nem fogadta. Rávéste a sírkőre: KISS JÓSKA meghalt Groningenben, távol magyar hazájától. Isten nyugosztalja! A gyerek épen csakhogy meg­pillantotta az áldott Hollandiát, az Ígéret földjét. Ahogy a vonat átgurult a határon, tüdőgyuladás támadta meg. Forró lázzal szállí­tották a groningeni kórházba, ahol néhány óra sem telt el, átadta lelkét az Urnak. A „hollandi papája“ fogta be a szemét: Jager úr, aki nevelőszülőnek ajánlkozott vendég magyar gyerekek istápolására. Jóska nem látta új hollandi ott­honát , a skatulyás kis házat Groningenben, a tarka teheneket, a tulipántos kertet, a kert aljában forgó szélmalmot, de Jager úr szívébe fogadta, mert mikor a vonatról bevitték a kórházba, azt mondta a komitéd bácsinak: BOLYAI-UTCAI PAPLAN-ÜZEM Sólyom, előtt, kasmír paplanok elsőrendű sima vagy Szőnyegcikkek­­ Gyapjúfonál perzsaszövéshez, matt szinek­­mintás anyagból a legizlésesebb kivitelben. Kelengye különleges­­ben. Szőnyegminta tervezések keleti motívumokkal. Szövőszékek Plumeau. Baby paplan. Pólyapárnák, praktikus szerkezettel jutányos áron. — SzQnpyhÉSZiíBS rr­Bgrendelésre. Átalakítások 3 nap alatti Tanfolyam a perzsaszövés elsajátítására I

Next