Székely Nemzet, 1883 (1. évfolyam, 1-198. szám)
1883-03-04 / 35. szám
ÍÍJKS-------------------------1,S 13 Szerkesztőségi iroda: Sepsi -Szentgyörgy jr. Csiki-utcza Mattieovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-nyomda-részvény-társulat hová Sepsi-Szentgyörgy, 1883. vasárnap, márczius 4. 3.“2. szám 1. évfolyam. SZÉKELY POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. ®—1------------------■—(smí re SS (s Előkasetessi ára?) s helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve . j Egész évre . lOfrt — kr. Félévre . . 5 írt — kr. I Negyedévre . 2 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. I A hirdetmények s nyiltterek I ^ dija előre fizetendő. ^ Vi ki®--------------------------Qifíít az efizetési pintek és hirdetések ,| bérmentesen küldendők. |) Sík®------------------------- ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS a „SZÉKELY NEMZET“ címűi politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik heten-1ként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vásárnál) reggel egy nagy ivén, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára : egész év e 10 frt. félévre ... 5 frt. negyedévre . 2 frt. 50 hr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomtattathatunk. Helybeliek Mélik János úr kereskedésében fizethetnek elő. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT mint a „Székely Nemzet“ kiadótulajdonosa. A kúria bíráskodása. — márcz. 3. (a.) Rég nem volt a képviselőháznak olyan izgalmas ülése, mint a csütörtöki. Zavaros volt, mert az ellenzék trémázott. És ez a tréma megindító volt. A képviselőház egy-egy jókedvű tagjának csak úgy potyogott a könye — a nevetéstől. A kúria bíráskodásáról szóló törvényjavaslatnak kellett volna szőnyegre kerülnie. Igen ám, ha az oly könnyen mehetett volna. Az 1874-ik évi választási tövény ugyanis a választóképesség meghatározásánál legfőbb fórumnak a kúriát rendeli. Ezzel természetesen logikai kapcsolatban áll az is, hogy a képviselőválasztásoknál felmerülő vitás kérdésekben, vagyis az azok felett való bíráskodásban is a kurka legyen az illetékes fórum. Mióta a választási törvény szentesítve van, azóta már harmadízben került szőnyegre , valamint a megelőző két esetben, úgy valószínűleg most sem vezet eredményre a tárgyalás. Ez alkalommal a ház még csupán a napirendretétel vagy levétel felett tanácskozott meglehetős zajban, a Szilágyi Dezső heveskedéseitől olykor-olykor izgatottan. Általában azonban nem emelkedett fel a tárgyalás ama parliamenti magasságra, amit a tárgy elvi fontossága megkívánt volna. Arról volt szó, ha vájjon a szőnyegen forgó törvényjavaslat elfogadása által a parlament „szuverenitása“ nem csökken-e? Természetesen az ellenzék azt az álláspontot fogadta el, hogy miután a létező törvények alkalmazásáról, nem pedig parliament hatalomról van szó, a képviselőház tekintélyének egy csöppet sem derogál, ha a választási kérdéseket a Kúria dönti el. És ez a felfogás még hagyján. Ebben legalább a törvények iránt való tisztelet is kifejezést nyer. Ámde a Pesti Napló mai vezérczikke, hogy találó jelzőt használjunk, igen otromba argumentumokkal hadakozik. Miután tudja, hogy ezt a javaslatot a kormány az 1874-iki törvény kényszerűsége alatt terjesztette be a házhoz és ennélfogva a törvényjavaslat nem lehet egyszersmind akut jellegű a kormányra nézve, — nem lévén az kormányzati kérdés, — ennélfogva a nevezett lap nekiüt a kormánynak és kereken kimondja, hogy a kúriai bíráskodás acceptálása a kormány érdekeire nézve nem lehet egészen közönyös, mert — úgymond — a többségnek számos tagja nem ülne a képviselőházban, ha a verifikácziók vitás kérdéseiben már eddig is a Kúria döntött volna. A Pesti Napló számítása szerint, alig van a többség tagjai közt 50, akinek a választása ellen jogos peticziót ne lehetett volna beadni. De hát az emberek nem peticzionáltak, mert a kauezió egy része füstbe ment volna s a választást az igazoló bizottság mégis csak elfogadta volna. Hogy mekkora valótlanságot mondott ezzel a „Pesti Napló“, azt könnyen belátja mindenki, a ló a legközelebbi választásokra visszagondol. Itt például Háromszéken is van két olyan ellenzéki képviselő, akiknek a megválasztása ellen peticzionálni rendkívül sok indoka lett volna a másik pártnak, s ha már csakugyan a verifikáczió rendszerességétől függne az ellenzéki képviselők parlamenti többsége, akkor a mostani választási fogások mellett algha lett volna alkalma az ellenzéknek párttá is alakulni a képviselőházban. Különben vannak a „Pesti Napló“-nak mostanában ilyen nagy mondásai. Ami már most magát a felvetett kérdést illeti, arra igen talpraesetten megfelelt a miniszterelnök, mikor kimondotta, hogy a kormány nem kívánja ezt a kérdést pártkérdéssé tenni azért, mert az eddigi praxis szerint még a mai napig az országgyűlés egyik pártja sem tekintette ezt az ügyet pártkérdésnek. Minthogy azonban egy régibb törvény folytán nyújta be a javaslatot és nem saját iniţiatívájából, azon álláspont, melyet a többség a vitában elfoglalhat, a dolog természete szerint nagyon különböző. Nem kell tehát azon csodálkozni, hogy ily értelemben szabadságot ad a pártfegyelem a véleménykülönbségeknek és kinek-kinek tetszésére bízza, hogy szavazzon a Kúria bíráskodása mellett vagy ellene. A tények ilyetén állását ferdíti el a „Pesti Napló“ akkor, midőn arról még tudomást sem látszik venni. Hogy aztán hasznos vagy legalább iseszélyes dolog volna-e, ha a parliament a maga kezéből kieresztené azon jogot, hogy saját tagjait verifikálja; hogy mennyiben emelné ez a parliament szuverenitását, arra még a legbölcsebb lapoktól sem hallottunk egyéb feleletet, mint a pártérdekek nevetséges argumentumát. Másfelől pedig, hogy a politikától elvileg és gyakorlatban is elkülönített bíróság függetlenségének és pártatlanságának nem derogálna-e az annyi kísértésekkel járó választási kérdésekbe belebocsátkozni, s arra ismét csak nem kapunk feleletet. Úgy látszik, az ellenfélnek e téren sincs tisztult felfogása. Az oppozíczió szenvedélye hályogot borított a szemeire s nem tudja tisztán megkülönböztetni a színeket egymástól, vesztegőrvonalakban, melyek az összes határterület szegélyén Bukovinától Orsováig ezelőtt négy évvel meg lettek állapítva : őrházak építtessenek, egymástól lehetőleg egyenletes távolságban elosztva. Az őrházak lehetővé teszik, hogy vész idején az egész cordon felett a legszigorúbb felügyelet gyakoroltassák, az ott elhelyezett katonai őrsök által, ami a jelenlegi körülmények között a bérezek őserdeiben lehetetlenség, mert az időjárás zordságával menhely, tanya nélkül emberi hatalomnak küzdeni nem adatott. Az összefüggő láncszemeknek tekinthető intézmény által lehet elérni, hogy a vész becsempészésének eleje vézessék. Az őrházakat az illető megyék állítanák fel, ami tekintve, hogy az építési anyag legtöbbike, a fa,épen semmi beszerzési költséget nem okoz, inkább csakis a felszerelésre terjed ki. Az őrségről magáról, élelmezést és ellátást értve, az államkincstár gondoskodik. Háromszék megye területén a Nagy Sándor csúcstól a Csukásig 16—17 őrház felállítása van tervbe véve. Nem valami biztató, sőt eléggé leverő azon értesülésünk, hogy a marhavész terjedése Romániában növekvő mérveket öltött, annál óhajtandóbb, hogy azon határozat, mely szerint az említett intézkedések a legrövidebb idő alatt foganatosítandók , valósággá váljék. Ha bármi okokból is ez intézkedés végrehajtása késedelmet szenved, értesülésünk szerint a vészkerületek visszaállíttatnak. A törzskönyvet vezető községek közül a rendes eljárás által magukat kitüntetők számára még jutalmazást is hajlandó a minisztérium engedélyezni. Az eddigi — noha nem veszedelmes — symptomák jelentkezése folytán tett intézkedések, nevezetesen Reich Albert állami főállatorvosnak ellenőrző minőségben való kiküldetése, mindaddig folyamatban maradnak, míg azokat az újabb szervezet nem helyettesítheti. Természetes, hogy a legszigorúbb ellenőrzésre van szükség addig is. A veszély lehetőségét csakis a lelkiismeretes eljárás zárja ki, épen azért a szabályszerű bejelentések pontos teljesítését nem ajánlhatjuk eléggé az érdekeltek figyelmébe, amit azért sem felesleges tennünk, mert eddig is háromszázat meghaladó szabályellenes eset fordult elő itt. A földművelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium elhatározta, hogy legközelebb a saját kebeléből fogja egyik közegét szakszerű kontrollrozás végett kiküldeni. Részünkről csak azt óhajtjuk, hogy a veszedelemtől óvjon a gondviselés és a hivatott közegek lelkiismeretes buzgósága. is. Az állami bevételek folyó évi február hónapban — mint a „Nemzet“ értesül — 1.500.000 írttal haladták meg a múlt év hasonló havának bevételeit. A közös hadügyminiszter lemondásáról beszélt imént a bécsi lapok egy része, e hk azonban — mint bécsi tudósítások jelzik — megerősítést nem nyert, s mint a „P. 14.“ írja, hamarjában nem is fog nyerni. Bylaudt-Rheidt gróf egészségi állapota javulóban van s egyátalán nem valószínű, hogy tárczáját épen akkor tegye le, mikor egészségének helyreállítása mindjobban közeledik. Épen ily alaptalan az a szláv forrásból eredő hír is, hogy Taaffe gróf egész kabinetjével a bukás szélén áll. Taaffe minisztériuma soha nem állott oly erősen, mint épen most. Vesztegzárlati intézkedések Háromszék megyében. Sepsi-Szentgyörgy, márcz. 3. A keleti marhavész behurczolásának meggátlása mindenesetre azon fontos teendők közé tartozik, melyek a gazdasági és közvagyonossági érdekek megóvása végett a legnagyobb erélyt kívánják meg végrehajtásukban. Épen ezért és a közönség tájékoztatása végett szükségesnek tartjuk az ebben az irányban történt intézkedéseket, amint azokról tudomást szerezhettünk, olvasóinkkal röviden megismertetni. A minisztérium által összehívott értekezleten magállapota történt, hogy a A felolvasások. Sepsi-Szentgyörgy, márcz. 3. Ránk, vidékiekre nézve nagyfontosságú felolvasást tartott Berzeviczy Albert, orsz. képviselő a „felolvasásról.“ Az érdekes előadást az írói kör helyiségében tartotta Budapesten számos hallgató előtt. Alább részletesen ismertetjük. Ezúttal csak azt akarjuk megjegyezni, hogy nálunk, főkép a vidék, bizonyos tartózkodással fogadja a felolvasási estélyeket. Sepsi-Szentgyörgyön, Kézdi- Vásárhelytt, hol ilyennemű estélyeket rendeztek, általános volt a panasz, hogy „nagyobb közönség is lehetett volna.“ Sepsi-Szentgyörgyön pláne megbukott egy felolvasási ciklus. Márpedig, a közmivelődésnek, a társulásnak, az ismeretszerzésnek és a nemzetiségi eszmék terjedésének hatalmas orgánuma a felolvasás. És nem teszünk le a reményről, hogy a mi székely városainkban az ily estélyeket sikerülni fog népszerűbbekké tenni. Mit szóljunk már most egy Brassóról, vagy Fogarasról, hol az általános művelődési szempontok mellett még magyar nemzetiségi missziót is teljesítenek azok. Brassóban egy-két felolvasás volt összesen, Fogarasbati talán ennyi sem. Gondolkozzanak a vezérszerepre hivatott férfiak és alakítsanak felolvasó köröket minél nagyobb számmal. Ennek hatása nem fog elmaradni. Berzeviczy talpraesett felolvasását s általában az estély lefolyását a következőkben ismertetjük: A jelenkor közművelődésének jellemző vonása, hogy az egyes hivatási szakokban mindinkább érvényesülő munkafelosztás árnyoldalainak elhárítása tekintetéből szükségessé vált, úgy a fizikai, mint a szellemi munka terén működőnek szabad idejét az általános műveltség, a hivatási körön kívül eső képzés czéljaira használni fel, ez az a társadalmi közművelődés, amelyet már nem az iskola teljesít, de az azonkívül álló működési tényezők, melyeket mai nap a kultúrpolitika mindinkább méltat: a felnőttek oktatása, a nyilvános gyűjtemények, könyvtárak alapítása, színházak, az irodalom előmozdításai terjesztése, tudományos társulatok, közművelődési egyletek és nyilvános népszerű felolvasások, különösen a két utóbbinak fontosságát mindinkább felismerik. Azután föltüntette, hogy a külföldön ez irányban mi történt eddig, s aztán áttér hazai viszonyainkra, melyekről az 1879, 1880 és 1881. évek adatait egy év óta gyűjti, teljes statisztikát azonban most sem nyújthat. Budapest adatait az egylet alakítás és népszerű nyilv. felolvasások teréről lehetetlen számokba szedni. Elősorolt sok ily fővárosi egyletet és számszerint mutatta ki, hogy ezek közül a főbbek (iparoskor, kereskedő ifjak társulata, népszerű felolvasásokat rendező társulat stb.) a mondott három év alatt hány előadást rendeztek. A vidékre vonatkozó adatoknak csak sommázatát adta elő; e szerint 51 városról vannak eddig biztos adatai; ezek közül 38-ban (köztük Kolozsvár, Pozsony, Szeged, Temesvár stb.) rendeztettek ama 3 év alatt felolvasások és pedig valamennyiben együttvéve 1879-ben 206, 1880-ban 220 és 1881-ben 229. E 655 felolvasás közül 508 magyar nyelven, 147 német, szerb, román nyelven tartatott. 19 városban van oly egyesület, mely felolvasások rendezésével foglalkozik. Ezután azokat a hiányokat emelte ki, melyek nálunk e téren észlelhetők. Előadja, hogy menynyire van nálunk a szellemi élet a fővárosban koncentrálva; a fővárosé mellett a vidék szellemi élete eltörpül, nincsenek központjai, kisszerű marad, a főváros s különösen ennek sajtója még kelleténél is inkább kicsinyli s e körülmény károsan hat ki egész szellemi kultúránkra. E bajon úgy lehetne segíteni, ha a főváros ne csak kiegészítési területének tekintené a vidéket, de igyekeznék a maga túlbő erőforrásaival amannak kulturális faktorait helyi működésükben is istápolni. Utal a tudományos társulatok vándorgyűléseire, a Petőfi-társaság mult évi debreczeni kirándulására s kiemeli, mily hálásnak és fogékonynak bizonyult eddig a vidéki közönség ily vállalatokkal szemben. Addig azonban, míg ezek oly nagy keretben s oly nagy ünnepélyességgel mennek végbe, mint eddig, soha sem válhatnak a központ és vidék közti jótékony szellemi közlekedés és kölcsönhatás állandó eszközeivé. Szóló a dolgot egyszerűsíteni kívánná s komoly kulturális fontosságára kivánna súlyt fektetni. Javasolja, hogy a máris létező és ezentúl alakulandó közművelődési egyesületek számára nálunk is, mint Németországban, egy központi orgánum alakíttassák, mely azok érintkezését közvetítené, működésüket világlatban tartaná, kitűnő felolvasókat nyerne meg s azokat a társulatok jelentkezése szerint a vidékekre küldené, így népszerűsítvén és terjesztvén a nyilvános felolvasásokat, oda lehetne hatni, hogy idővel nálunk is legyenek oly egyének, kik hivatásszerűleg e feladatnak élnek. Ajánlja az eszme megbeszélését s esetleg egy bizottsághoz utasítását. A vitát, melyet a felvetett eszme felköltött, Helfy Ignácz nyitotta meg. Örömmel üdvözli ez eszme felvetését. De véleménye szerint ezért nem lehet érni, addig, míg a közönséget rá nem szoktatjuk, hogy a felolvasások által nyert élvezetért s nyereségért néhány krajczárral adózzon. A külföldi példák arról győzték meg őt, hogy a fizetéses felolvasások nagyobb és állandóbb közönséget vonzottak. Ennek okát abban látja, hogy így a felolvasásokat rendező társaságoknak módjukban állott — épen azért, mert fizették — jeles felolvasókhoz jutni. Azt hiszi, hogy az eszme realizálása ezen fordul meg s épen azért a kiküldendő bizottságnak első helyen azt kellene utasításul adni: gondolkozzék s terjeszszen elő javaslatot a felől, miképen lehetne a fizetéses felolvasásokat a vidéken rendszeresíteni. Azt hiszi, hogy buzgalommal néhány év alatt nagy eredmények érhetők el. Visi Imre arra nézve tesz észrevételeket, hogy fizetésesek legyenek-e a felolvasások vagy nem s hogy inkább az alsó osztályoknak tartassanak-e azok, vagy pedig inkább műveit középosztálynak. Nézete az, hogy épen a szerint, amint a művelődés felülről lefelé fejlődik s hat, épen úgy a felolvasások által is a czél úgy érhető el, ha a középosztály érdeklődése keltetik fel először. Hogy a felolvasások fizetésesek legyenek, egyéb indító okok mellett maga az az egy is szükségessé teszi, hogy nem lehet kívánni senkitől, hogy 50—60 frt költséggel leutazzék egy vidéki városba felolvasást tartani. Még Berzeviczy Albert előadó tett néhány megjegyzést a felszólalásokra, ő is ezt az álláspontot foglalva el, hogy a felolvasások fizetésesek legyenek, és az értekezlet elfogadta az indítványt s az előkészítő bizottság elnökéül Berzeviczy Albertet, tagjaiul Helfy Ignáczot, Gelléri Mórt, Visi Imrét, Stodolányi Antalt, Léderer Ábrahámot és György Aladárt választotta meg.