Székely Nemzet, 1883 (1. évfolyam, 1-198. szám)

1883-05-05 / 68. szám

1. évfolyam. Sepsi-Szentgyörgy, Csiki-u­tcza Matkeovics-féle az, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai - nyomda-részvény - társulat SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ­ATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. ----- Előfizetési Ár helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve . Egész évre . lőírt — kr. Félévre . . Sírt — kr. Negyedévre . 2 írt 50 kr. Hirdetmények dija: 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. %’kZS-------------------------­ (<JK®--------------------­ Szerkesztőségi iroda: hová az fizetési pénzek is hirdetések bérmentesen küldendők. ^ ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS a SZÉKELY NEMZET czimil politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik heten­ként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy idén, szükség ese­tén melléklettel. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utal­ványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldány­­nyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb meg­tenni, mivel felesleges példányokat nem nyomat­­tathatunk. Helybeliek Mélik János úr kereskedésében fizethetnek elő. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZ­VÉNY-TÁRSULAT mint a „Székely Nemzet“ kiadó tulajdonosa. Előfizetési ára: egész évre félévre ,­­ negyedévre a 10 frt. 5 frt. 2 frt. 50 kr. A főrendiház vitája után: május 4. A három napi vita, mely a főrendiház közelebbi üléseit a parlamentarizmus magas színvonalára emelte, a dolog természeténé fogva sok eszmecsere alapjául szolgál. Az ellenzéki lapok legnagyobb része azon kifo­gást emeli, hogy daczára a fényes szónok­latoknak, daczára az állam és egyház közötti viszony érdekes taglalásának, a vita semmi látható eredmény­nyel nem dicsekedhe­tik. E szerint nem lehet azzal megelégedve sem a kormány, sem a főpapok, sem a nagy­közönség. Hogy az elégületlenek mit vártak a fő­rendiháztól, arra alig tudnánk feleletet adni Hiszen a középiskolai törvényjavaslatot tár­g­y­á­n­á­l fogva minden magyar lap elfogadta Az ellenzéknek alig volt árnyalata, mely a javaslat ellen elvi kifogást emelt volna. El­fogadta azt az alsóház majdnem egyhangú­lag és az olyanok is, mint Szilágyi Dezső és Apponyi, csupán debütráltak a kormány ellen, de a középiskolai törvényjavaslat ellen lényegében nem tettek, mert nem tehettek kifogást. A javaslat alkalmat szolgáltatott az alsóház ellenzéki elemeinek politikai nézet­­eltéréseik kifejtésére és azt meg is tették Mihelyt azonban látták, hogy eme nézetkü­lönbség fordírozása a nemzetiségek aspirá­czióinak adna tápot: volt annyi hazafiság bennök, hogy a magyar államérdekek rová­sára ne veszélyeztessék a javaslatot. Ez volt a háznak ama dicséretreméltó magatartása a­mit a legnagyobb elismeréssel kiemelni nem késtünk mi sem annak idejében. És most mit tett a főrendiház ? A katli főpapság alkalmat vett magának a vita fo­lyama alatt egyházpolitikai álláspontját kormány előtt demonstrálni a­nélkül, hogy szándékában lett volna a szőnyegen forgó javaslatot megbuktatni, avagy annak keresz­tülvitele elé nehezebb akadályokat gördíteni Mert a főpapság bármennyire iskolázott po­liikusokból is áll, annyi bizonyos, hogy első­sorban a felekezet főpapjai ők és csak azután magyar politikusok. Nem lehetett tehát egye­bet várni tőlük, minthogy saját álláspontju­kat a kormánynyal szemben tisztázzák közönség előtt. Ez pedig szépen sikerű nekik. Mert habár voltak is itt-ott lefele járó nyilatkozatok, azt bátran elmondhat­u, hogy még csak a középszerűség vonalára se szállott alá egyik szónok sem: megmaradt azon a fényes magaslaton, mely a főpapok vitáját talán egész Európában közérdekeltsé­gűvé tette. Voltak olyan hangok is a vita bírálatá­nál a sajtó részéről, melyek nemcsak az igazság, hanem az illendőség korlátait is át­lépték. Ne szóljunk ezekről­ A legszelídebb ezek között azon ráfogás, hogy főpapjaink hagyományos szokásaiknál fogva a parla­menti kormányban inkább a korona bizal­mának letéteményesét, mint a parlamenti többség kifolyását tekintik s a korona iránti alázatosságukban támogatják és megvédik a­egrosszabb kormányt is. Csakhogy azok, a­kik igy vélekednek a főrendiházról, elfelejtik az egri érsek hírneves beszédét az okkupá­­czió ellen; azoknak nem jut eszökbe a Sa­­massa nyílt levele Trefort közoktatási mi­niszterhez s a Haynald nem kormánypárti ér­velései a közoktatási szaktanácskozmányban Ok, épen nem lehet a főpapságot a korona medvéért a rossz kormányok protektorának nevezni. Megvan a hajlam ott is az ellen­­zékeskedésre, csakhogy aztán van is hozzá tehetségük, olyan a minő az alsóház­ban nincs és van bennök annyi méltányos­ság az igaz és absolute jó iránt, a­mekkorát az alsóházban eddig nem tapasztaltunk s az eddigiek után ítélve, nagyon is valószínű, így jövőre még kevésbé fogunk tőle látni. Az a szép páros h­arcz, a­mi a kalocsai libornokérsek és az ország miniszterelnöke közt folyt le, ránk nézve nagyon tanulságos. Megtanultuk abból, hogy Tisza Kálmán az egyházakkal szemben sem nem protestáns, sem nem katholikus, hanem egyes-egyedül­zabadelvű férfiú. A­mi itt jogkedvez­mény lenne, az túlfelől megcsorbítása volna az alkotmányos jogoknak. Egyiket a másik­ért feláldozni nem szabad. Ezért nem lesz mi nálunk soha kulturharcz, és ez a pártal­an igazságszeretet biztosítja a miniszterelnök iránt a tiszteletet minden időben. Egy darabig még olvasni fogunk a lapokban a mai kor­mány ellen, hogy a közoktatást függetlenné tette a vallástól, hogy a beneficiumokat fele­kezetibe való tekintet nélkül érdemek szerint osztogatja, hogy az egyetemeket királyiakká tette, hogy a protestáns érdekek mellőzésé­vel a katholikus autonómia különlegességeinek nem kedvez, hogy egyszóval a haza javára c­élzó intézkedései igen gyakran jönnek ösz­­szeütközésbe a speciális érdekekkel, hanem mindezek ne agasszanak bennünket. A fő­rendiház mostani vitája meggyőzhetett min­denkit arról, hogy Tisza Kálmánban a ma­gyar állam a legerősebb és legerélyesebb mi­niszterelnököt birja. Ez a tudat pedig megnyugtathatja még az ellenzéket is. (rd.)­­ A Francziaországgal kötött legtöbb ked­vezményt biztosító szerződés, mely a jelenlegi álla­potot 1884. február végéig fentartja, azon fontos határozmányt is magában foglalja, hogy a franczia és osztrák-magyar kormányok kötelezik magukat, miszerint az érdemleges tárgyalásokat egy vám- és kereskedelmi szerződés megkötése érdekében legké­sőbb 1. évi október havában felveszik.­­ A franczia kormány nem volt hajlandó a legtöbb kedvezményt biztosító szerződésre nézve február végén túl eső határidőt elfogadni. Sepsi-Szentgyörgy, 1883. szombat, május 5. 68. szám. Egy nagy-uri szolgabiró. — május 3. (T.) Az úgynevezett régi jó világban un hivatalok is valának és oda részint nem mehe­tett, részint hiába ment a nem vagyonos és nem nemes ember. Ilyen úri hivatalok valának pedig a megyei és a katonai hivatalok. A mág­nás vagy előkelő vagyonos nemes fiatal ember azzal kezdte, hogy a megyénél megválasztatta magát alispánnak, vagy elment a hadsereghez tisztnek, a­hol a szegény fiatal ember nem ver­senyezhetett vele és nem érhette utól soha. A mint azon megye és katonaság az úri jogok nyűgétől felszabadult és e pályák más ember fiának is megnyíltak; mióta megyei hivatal és katonáskodás dologgal, tanulással jár; mióta be lett bizonyítva, hogy a csaták terén nem a fé­nyes neveké, hanem a katonai szakértelemé a diadal, azóta a vagyonos és nemesi úri osztály más sportot keres, a­hová tudomány és dolog még ma sem igen kell, megyét és katonáskodást átengedvén a szorgalomra kényszerült szegé­nyeknek, mert az oly hivatalt, hová tanulni kell, kényelmetlennek, a­­hol pedig dolgozni kell, szégyennek tartja. És ime, egyszerre csak or­szág-világ bámulatára felhangzik egy név, mai napság Magyarország legelső családéi egyikének­­ teve, a­hol a család első szülötte, mint azt évente is tevék, a közpályák küzdhomokjára á lép és pedig az új modern kor szabályai sze­let fegyverkezve, tudok­ czimmel s erős elhatá­rozással a dologra. Csak nem régen olvastuk, hogy dr. Tisza István, Tisza Kálmán miniszterelnöknek fia, iiih­arm­eg­ye egyik szolgabirói székére megvá­lasztatott. Íme a modern Magyarország modern nagy­iri osztályának első példányképe, ki a grófi czim helyett a doktori czimet választotta. Tisza Kálmán már régen lehetett volna gróffá, épen úgy, mint L­ó­n­y­a­i, ha nem jobban, hanem a helyett azt mondá: az én fiaim magoknak ér­demeljék ki a czimet, szerényebbet, de azért ragyogóbbat annál, melyet a születés adhat, mert az saját érdemeiknek jutalma és az igazi férfi nem is lehet másra büszke. Ám legyen ott nevük előtt a dé err, a gé­rr helyett. És a­mint tanulmányaik ezen fegyverével felruháztattak, őseik példájára lépjenek ki a sorompókba és küzdjenek a hazáért! Íme, ez a modern kor küzdelmének fo­galma. Fiatal uraink ugyan nem azt tartják, "­ hanem azt, hogy miután ma már alispán­­kodni és katonáskodni dolog és tanulmány nél­kül nem lehet, tehát eleget tesznek hazafiai kötelességüknek a sporttal, a vörös frakkozás­sal, futtatással és galamblövészettel, a­miből egyik-másik meg is járja néha-néha, de hogy az életezést pusztán és egyedül csak ez képezze, hát az az urfi a hazára nézve elveszett. Gondoljuk, hogy ur­lovarjainknak nem igen fog tetszeni Tisza Istvánnak ezen útmutatása, a­hova persze nem is igen sokan képesek kö­vetni őt, hanem annál nagyobb buzdítására lé­szen azoknak, kik sziveikben forrni érzik a ne­mes ambiczió hevét, s a mely nemes ambiczió ma már nem lehet más, mint a kézben azon fegyverrel törni előre és szerezni a családi névnek és hazának dicsőséget, a mely fegyvert a mai kor osztott ki az ő gyermekei között. Mert a­mint hogy a régi nevek és czimerek az ősi kas­télyokról eltűnnek, ha az utód a kor szavát nem fogja fel, épen úgy el fognak tűnni a tör­ténelem lapjairól az ősi nevek, mert ezelőtt is csak annak volt neve, a­ki azt kiérdemelte, ki­­küzdötte és csakis annak részen ezután is. A háromszéki vasút. — Válaszul dr. Cseh Károly urnak. — — Befejező" közlemény. — — ápril 16. Ezen állításaink igazolására szolgáljanak s következő szám szerinti adatok: 1. Kézdivásár­he­l­y­­ Kolozsvár­­t­ó­l Bikszádon, Baróthon és Ágostonfalván át lenne vasúton 339 k­m., Bikszádon, Csíkszere­dán, Székely-Udvarhelyen, Kereszturon, Erdő- Szentgyörgyön, Marosvásárhelyen és a Mezőségen, pl. Mező-Bándon, M.-Sályon, Mócson, Apahidán át lenne 289 kim. 2. Csíkszereda Kolozsvártól Bikszád, Baróth és Ágostonfalván át — ha a szekéren teendő csikszereda-bikszádi utat idő és költség tekintetéből négyszeresen véve, vasúti értékre számítjuk át,­­ lenne 437 kiméter. Az előbb jelzett székelyföldi vasúton át pedig lenne 227 kim. 3. S­z.-U­dvarhely is jelenleg Héjjasfal­­ván át van Kolozsvártól mintegy 350 vasúti kim. S lenne pedig a kigunyolt vagy megérteni nem akart irányban körülbelül 182 kim. Újból „honi“ tehát kb. 171 kim. Sőt — ha kiépülne is a tervbe vett udvarhely-héjjasfalvi vasút — még akkor is mintegy 31 kim. kerülőt fogna tenni Udvarhelytől Kolozsvárig az út, szemben a fent jelzett egyenes iránynyal. 4. Budapest Galacztól Szegeden, Orsován, Bukaresten át van ez idő szerint 1149 kim. Püspökladány, Nagyvárad, Kolozsvár, Brassó, Predeal és Bukaresten át van ez idő szerint 1092 kim. Ágostonfalva, Baróth, Bik­szád, K.-Vásárhely, Ojtoz és Adjudon át lenne 897 kim. A kigunyolt Kolozsvár, Marosvásár­hely, Udvarhely, Csíkszereda, Kézdi-Vásárhely, Ojtoz és adjudi irányon át lenne pedig 840 kilométer. Tehát mintegy 300—309 kiméter­rel közelebb lenne az egész nyu­gati Európa ezen irányon át a Duna torkolatához, mint van je­lenleg Orsován át; 250—252 kilométerrel közelebb, mint van jelenleg Predeálon át, és 50—57 kilométerrel lenne köze­lebb, mint lenne az Ágostonfalva. *) *) Tisztelet a kivételeknek, Bikszád, K. -Vásárhelyen át veze­tendő vasúton; s végül tegyük hozzá, hogy a lehető legközelebb lenne ezen irányon át, mint minden képzelhető más irányon át is. „Ezt jó lesz“ dr. Cseh Károly úrnak „is megjegyezni“, mert ebből fogja megérteni iga­zán, hogy miért „befind“-olta volt magát „eine Deputation siebenbürger ’Notabein“ 1870. ápril­ió végén Bukarestben, hogy a predeali csatla­kozás nehogy valamiképen fucscsba menjen, és miért ütötték a vasat ugyan a tájt a bécsi Tageblatt­ ban is keményen oly czélból, hogy nehogy az ojtozi csatlakozás győzzön. Azért t. i., mert v­i­l­á­g­f­o­r­g­a­l­m­i j­e­l­e­n­­t­őségénél fogva is roppant nagy volt az esély és a valószínűség, hogy ha ezt az irányt valaki kellőleg fel fogja vetni és explikálni Nyugat-Európában, ennek mélhatlanul győznie kell az üzleti előnyök miatt. Nem akarjuk különben szerény geographiai és számtani ismereteinket rá­erőszakolni ezúttal is senkire, de még az igazság kedvéért meg kell jegyeznünk azt is, hogy téves azon állítás is, miszerint Aradi ennek a vidéke Kézdi- Vásárhelytől Csíkszeredán, Udvarhelyen, Marosvásárhelyen, Kocsárdon és Gyulafehérvá­ron át 175 kiméterrel is távolabb lenne, mint lenne Baróth-Ágostonfalva felé. Szerintünk ugyanis ezen különbség Kézdi- Vásárhelyt illetőleg csakis 44—50 kimtrt tenne legfeljebb. K.-Vásárhely, Bikszád, Csíkszereda, Udvar­hely, Keresztür­, Marosvásárhely, Ivocsárd, Tövis, Arad ugyanis összesen mintegy 512 kim. lenne. K.-Vásárhely, Bikszád, Baróth, Ágoston­­falva, Tövis, Arad pedig 468 k­m. E kettő között tehát 175 kiméter különb­­; kisütni részünkről nemcsak nem akarunk, de nem is tudunk, pedig sok ideig egy főis­­kolában is tanultuk ellenfelünkkel a mathesist. Csíkszeredát illetőleg pedig épen 163 vasúti kilométer útnak felelne meg azon különb­­a melylyel Ágostonfalva felé többet kellene meg utazniok a munkát kereső székelyeknek Aradig, mint kellene egy Udvarhely-Marosvásárhelyen át építendő székelyföldi vasúton át. A mi pedig a „t­o­k s­á n­y­i összekötte­tés “-en való fennakadást illeti, erre nézve be­ismerjük azt, hogy nem eléggé szabatos e kife­jezés, a­mennyiben t. i. a kolozsvár-galaczi összeköttetésnek csak eszményi irányá­ba esik bele Foksány, és csakis mint ilyen, vagyis mint ezen irányhoz legközelebb eső egyik legjelentékenyebb romániai határszéli város lett tájékozás végett megnevezve, a­mi helyett azonban, ha úgy tetszik Tekucs, vagy még több részletességgel: Adjud, avagy Onesz stb. is lett volna talán megnevezhető, a mint azt t. i. a helyi körülmények Ojtoz és Galacz között rendelnék. S végül „a gyengébbek kedvéért“ —látom — ki kell még azt is bővebben sejtenem, hogy korántsem áll az, miszerint „Alsó-Rákostól Ágostonfalváig 10 kilométer hosszban csakis közvetlen a mostani vasút mellett lehetne“ a háromszék megyei főispán úr által tervezett „vasutat vezetni“. Mert hát lehetne biz’ azt pl. a mostani vasúton magán is vezetni egész az Olt hidjáig és ott felkanya­rodni Ágostonfalva helyett Baróth felé. Ez által egy vasúti Z­id építése és fentartása s nemkü­lönben az Olt árterének áthatolása is egészen meg lenne takarítható. S Ágostonfalva helyett — hová ez idő szerint úgyis vajmi keveset literálhatna a háromszéki ipar — egy valami­vel jóramenendőbb község lenne a végállomás. Biz’ ez a megfejtés egy kissé hasonlít a „Kolumbus tojás“-h­oz. Megjegyezzük azonban azt is az igazság okáért, hogy nem tőlünk eredt ez eszme, mi csak helyeseltük és alkalmi­lag közreadtuk azt. Épen azért ha a dicsőség­ben nem is, de a felelősségben ezen eszme jóságáért készségesen veszünk részt. Megbirkózván tehát ilyeténképen a hosszú „viszonzás“-sal, elmondhatjuk újból is azon óhajtásunkat, hogy: ha lehetséges, építtessék ki az állam által egy fő vasúti vonal Kolozsvártól a lehető leg­­egyenesebb irányban Marosvásárhely, Udvarhely, Csíkszereda és Zvezdivásárhelyen át az ojtozi szorosig, illetőleg a Galaczra vezető romániai vasútnak innen legkönnyebben elérhető valame­lyik pontjáig. És csakis ha ezt nem lehetne semmi szín alatt kivinni, avagy csak remélni is, akkor, és csakis akkor kell a Budapest-Galacz közötti forgalomnak Ojtoz felé leendő terelése végett valamely más irányt elfogadni, a­mely irány — szerény nézetünk szerint is — igen czélsze­­rűen lehetne pl. a dr. Cseh Károly úr által felkarolt és kifejtett Ágostonfalva, Baróth, Bik­szád, torjai Büdös és k.­vásárhelyi irány.

Next