Székely Nemzet, 1884 (2. évfolyam, 1-199. szám)
1884-10-14 / 158. szám
n évfolyam. ------------------------® Szerkesztőségi iroda: * Sepsi-Szentgyörgyön: Csili-utca Mattieovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-nyomda-részvénz-társulat hová az dlőfiztusi piazák is hirdetisik bérmentesen küldendők. ^ ---------------------------Előfietési rtr helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . lOírt — kr. Félévre . . 5 írt — kr. Negyedévre . 2 frt 50 kr. Sepsi-Szentgyörgy, kedd, 1884. október 14. SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Hirdetmények dija : 1 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. 158. szám. SSISS Csikmegye részére: szerkesztőség s kiadóhivatal Csik-Szeredában T. Nagy Imre társszerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová Csik megyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. Nyilt tér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek díja előre fizetendő. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS a „SZÉKELY NEMZET“ czimü politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy ivén, szükség esetén melléklettel. FJ <ffizetési líra : egész évre 10 frt. félévre ... l1 frt. negyedévre . 2 frt. 60 kr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánnyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A JÓKAI - NYOMILV-UÉSZ VÉNY-TÁISULAT mint a „Székely Nemzet“ kiadó tulajdonosa. A képviselőház válaszfölirati bizottságának felirati javaslata. — okt. 13. Felséges császár és apostoli király ! Legkegyelmesebb Urunk ! Áthatva azon kegyteljes szavaktól, melyeket Felséged a jelen országgyűlés ünnepélyes megnyitása alkalmával hozzánk intézni méltóztatott, de annak tudatában is, miszerint az országgyűlés sikeres működése csakis a koronás király egyetértése és támogatása mellett képzelhető, a magyar szent korona országainak képviselői működésük kezdetén legelső és legkedvesebb kötelességüknek tekintik. Felséged magas trónja előtt kifejezést adni azon mély hódolatnak és hű ragaszkodásnak, melylyel e magyar haza minden polgára Császári és Apostoli Királyi Felséged iránt viseltetik, melyet a vélemények eltérése megváltoztatni, a legviharosabb politikai küzdelem megrendíteni soha képes nem volt és nem is lesz. Gyökeredzik ezen odaadó hűség érzelme nem csak a Felséged fejét díszítő szent korona iránti kegyeletben, hanem azon alkotmányos érzületben is, melynek Felséged minden alkalommal fényes tanúbizonyságát adja, azon kegyes támogatásban, melylyel Felséged részéről találkozik mindaz, ami a magyar alkotmányos élet fejlesztésére és megszilárdítására szükséges. Ide tartozik mindenek előtt a főrendiháznak újjászervezése, mely már nem egy megelőző országgyűlés munkarendjébe fel volt véve, de mindeddig megoldatlan kérdést képez. Felségednek azon kijelentése, miszerint ezen kérdés megoldása többé el nem halasztható, saját meggyőződésünkben élénk viszhangra talál. Rég érezte mindenki és a főrendiház maga is ismételten elismerte, ezen reform szükséges és sürgős voltát. Nem ezen ház történelmi alapjának elhagyását kívánja a nemzet túlnyomó többsége. E nemzet sokkal büszkébb saját történetére, mintsem bármikor is megfelejtkezhetnék a történelmi fejlődés követelményeiről, mellyel még ma is tartozik és mindörökké tartozni fog oly tényezőknek, a melyek századokon át annyi dicsfénnyel árasztották el a történelem lapjait. De ezen kegyelet értelme mellett kell, hogy a felsőház szervezetében kifejezést találjanak a változott kor követelményei is, a múltnak érdemei mellett kell, hogy e szervezetben képviselve legyenek a jelen kor érdekei és irányeszméi is, és ha Felséged kormánya ily szellemben fogja indítványozni a felsőház újjászervezését, részünkről a legkészségesebb támogatásra számíthat. Ezen kívül Felséged az államélet más terén is kormányának több fontos javaslatát méltóztatik kilátásba helyezni. Vannak ezek közt olyanok, amelyekkel már a múlt országgyűlésnek kellett volna foglalkozni. Ilyen a bűnvádi eljárás szabályozása és a polgári törvénykönyv megalkotása. Várva várjuk ezen nagy horderejű javaslatok előterjesztését, melyek ma törvényerőre emelkednek, nem csak lényegesen hozzá fognak járulni a nép jogérzetének megszilárdításához, hanem jótékonyan vissza fognak hatni a kellő jogi oltalom nélkül soha teljesen nem biztosítható anyagi érdekeinkre is. Hasonló kedvező hatást várunk a közmunkaügy rendezésének, a vízi jognak, a mezei rendőrségi törvénynek és a bányajognak újjáalkotásától is, míg az összes állampolgárok egyéni jogaiknak nem csekély biztosítékát találandják közigazgatási bíróságban, ha az — anélkül, hogy működése által akár a közigazgatás sikeressége, akár pedig a közigazgatási közegek felelőssége csökkentetnék, — úgy állíttatik össze, hogy tagjainak egyfelől alapos szakismerete, másfelől részrehajlatlansága és függetlensége által a közbizalmat kivinni és igazolni képes leend. De valamint ekként örömmel fogunk elősegíteni minden oly intézkedést, mely az ország polgárait az államhatalom közegeinek netaláni önkénye ellenében megvédi, másfelől az állami tisztviselők anyagi helyzetének javításához is, amennyiben az országnak pénzügyi viszonyai megengedik, szívesen hozzá fogunk járulni és rokonszenves támogatásban részesítendjük Felséged kormányának minden oly törekvését, mely arra czéloz, hogy az állam szolgálatában érdemesült tisztviselő, midőn nyugalomban lép, az eddiginél méltányosabb ellátásban részesüljön. Felséged legmagasabb trónbeszéde még egy kérdést érint meg, melynek hordereje messze túlterjed nem csak hazánk, de monarchiánk határain is: a felső Duna szabályozásának és a Vaskapunál létező hajózási akadály elhárításának kérdését. Hatalmas hazai folyónknak a nyűgöktől való felszabadítása javára fog válni kétségen kívül azoknak is, akik már jelenleg is versenytársaink a nyers termelés terén, de megnyugtat annak tudata, miszerint csak tőlünk fog függni, hogy a körülmények ildomos felhasználása által a hajózás felszabadításának és olcsó vizi ut akadálytalan folytathatásának gyümölcseit első sorban mégis mi élvezhessük és hogy azon idegenforgalom, mely eddigelé más ösvényeken haladt, ezentúl Magyarországon keresztül vegye útját. Készséggel elismerjük azon jelentékeny eredményeket, melyeket Felséged kormánya, az államháztartás egyensúlyának helyreállítására irányzott törekvései által már eddigelé is elért. Magyarország hitelének Európaszerte mutatkozó emelkedése reánk nézve oly nagybecsű és eléggé meg nem őrizhető vívmányt képez, másfelől pedig országunk adóereje máris oly mérvben van igénybe véve, hogy ama hitelünknek és im ez erőnknek kímélése egyaránt parancsolja nekünk a legnagyobb takarékosságot, mely alatt nem a kiadási összegek absolut csekélységét értjük, hanem azt, hogy minden fölösleges kiadás kerülése által lehetségessé váljék költeni ott, ahol ez az ország anyagi és szellemi gyarapodására szükséges és hasznos. Azt sem fogjuk megtagadni soha, mi az állam biztonságára okvetlenül szükséges , de viszont elvárjuk Felséged kormányától, hogy az állam biztonsága érdekében hozandó áldozatok soha a mulhatlanul szükségesnek mértékén túlmenni nem fognak. E tekintetben a legörvendetesebb megnyugvást merítettünk Felséged abbeli reményének kijelentéséből, hogy békés munkásságunk külbonyodalmak által megzavartatni nem fog és ezen megnyugvásunkat csak fokozhatja az, hogy valamennyi állammal a legjobb baráti viszonyban állunk, de főleg Németországhoz való viszonyunk a lehető legbensőbb, hogy tehát ezen a kettős szövetség jellegével bíró viszony, mely úgy a mint van, hat év óta az európai békének oly erős biztosítékát képezte — sem külső terjedelmére, sem belső természetére nézve változást nem szenvedett. Bármily nélkülözhetlen legyen azonban a magyar parlament békés működhetésére a külnyugalom meg nem zavartatása, nem kevésbbé szükséges az, hogy ezen működés ne szakítsa félbe és ne váltsa fel túlságosan rövid időközökben oly izgalom, amely az országot minden rétegében megrázkódtatja. Alkotmányos szempontból csak örvendetes jelenségnek mondhatjuk azon élénkséget, mellyel nálunk a nemzet minden osztálya az általános választásokban részt vesz, de épen mivel e választások oly nagy mértékben veszik igénybe az állampolgárok figyelmét és idejét, csakis annyiszor szabad ezeket rendes tevékenységüktől elvonni, ahányszor ez a nemzet és képviselői közti folytonos egymásra hatás szempontjából szükséges. E szerint, midőn az országgyűlések tartamának meghosszabbítására czélzó indítvány a képviselőház elé kerülend, az mindenkor helyeslésünkkel és támogatásunkkal fog találkozni. A jelen országgyűlés munkakörébe esik továbbá egész csoportja oly kérdéseknek, melyeknek megoldását elsősorban a monarchia másik államával való egyezkedés útján kellene megkísérleni. Újból meg kellene határozni azon arányt, melyben a monarchia két állama 1888. január 1-től kezdve a közösügyi költségekhez hozzájárulni köteles leend. Ezen kérdés megoldása a hiteles számokban kifejezhető tényleges viszonyok alapján aligha fog nehézségekbe ütközhetni . Magyarország ajándékot nem kiván és nem adhat, de az 1867. XII. tcz. alapján állva, készségesen fogja magára vállalni azon terhet, mely jog szerint reá hárul. A vám- és kereskedelmi ügyek körül szintén több évi elvitazhatlan gyakorlati tapasztalatok állnak rendelkezésünkre ; elvárjuk Felséged kormányától, hogy el nem mulasztandja ezen tapasztalatokból a kellő következtetéseket levonni. Mi bizonyára készek leszünk tekintetbe venni a monarchia másik államának méltányos kívonatait, amennyiben azokat hazánk valamely lényeges érdekének károsítása nélkül teljesíthetjük. De viszont elvárjuk, hogy ha a szerzett tapasztalatok alapján a vám- és kereskedelmi szerződés megújítása Magyarországra nézve czélszerűnek mutatkoznék, nem fognak megragadtatni annak mindazon módosításai, melyeket országunk jogosult érdekei igényelnek, mert csakis ezen esetben volnánk képesek megfelelni Felséged azon várakozásának, hogy ezen szövetség megújítása mentői kevesebb ingadozással és halasztással foganatosíttassák. Végre érett és higgadt megfontolás tárgyát képezendő azon kérdés, vajjon 1887. évi deczember 31-én túl is fennmaradjon-e, és mily feltételek mellett maradjon fenn azon viszony, melyet az 1878. évi XXV. t.-cz. Magyarország és az osztrák-magyar bank közt tiz évi időtartamra megállapított. Nagy és nehéz feladatok ezek: Felséges Császár és Apostoli Király! Mindazáltal nem kételkedünk, hogy azoknak megoldása sikerülni fog, ha életrevaló nemzetünk minden rétegeinek erélyes közreműködésére számíthatunk. Ezen közreműködés lehetővé tétele előttünk egy okkal több arra, hogy mi is elhárítandónak véljük mindazt, ami a belbékét és testvéries egyetértést veszélyeztethetné és a fajok, felekezetek, vagy osztályok közt akár tudatlanságból, akár rosszakaratú számításból előidézett súrlódások által megbéníthatná bármily csekély részét a nemzet szellemi és anyagi erejének, melynek teljes mértékben való érvényesítésére szükségünk van, hogy a haza összes polgárainak javára czélzott törekvéseinket a kívánt siker koronázhassa. Magyarország ezredéves fennállását és felvirágzását annak köszönheti, hogy mindenkor a szabadság magasztos zászlaja alatt haladott, azon szabadság zászlaja alatt, mely egyenlő szeretettel karolja fel e hon minden hi .fiát, bármely fajhoz, felekezethez, vagy osztályhoz tartozzék, és melynek nincs veszedelmesebb ellensége, mint a szabadság álcrájában megjelenő féktelenség, mely nem éltet és termékenyít, hanem ront és pusztít. A valódi szabadságot mindenkor és mindenben megvédeni, de egyszersmind az elfajulás veszélyeit tőle távol tartani — oly törekvés, melynél Felséged kormánya bennünket mindig oldala mellett fog találni. De midőn meggyőződésünk teljes erejével támogatni fogjuk őt a jogosulatlan és káros izgatások álltal mesterségesen előidézett elégületlenség távoltartásában, viszont elvárjuk tőle, hogy ahol valódi baj van, ott — amennyiben ez az ő hatáskörébe esik — ezen baj elhárítását vagy legalább emberileg lehető enyhítését fogja kötelességének tekinteni. Felséges Urunk királyunk! Magyarország ez idő szerint nehéz válságon megy keresztül. Mezőgazdaságunknak, anyagi jólétünk ezen főforrásának létviszonyai teljesen megváltoztak, míg iparunk még alig lépte át az első gyönge kísérletek vonalát. Nyers termelésünk már alig, iparunk pedig még nem képes kiállani azon óriási versenyt, mellyel mindenütt találkozik. Népünk életre való, értelmes és szorgalmas; teljes erejének megfeszítésével küzd anyagi létéért azon nehézségek ellen, melyek előtte feltornyosulnak. Van annyi józan belátása, hogy felismeri, miszerint e nehézségek nagy részének forrása nem hazánkban, nem monarchiánkban, sőt nem is Európában, hanem az egész világ, nevezetesen a tengerentúli világ viszonyainak bámulatos, de az európai államok közgazdászati viszonyaira és anyagi érdekeire zavarólag ható fejlődésében keresendő. Midőn azonban érezzük és belátjuk, hogy ezen úgyszólván elemi erők hatását teljesen megszüntetni nem áll hatalmunkban, korántsem mondunk le azon reményről, hogy az ország ügyeit vezető kormány, — feladatának magasabb szempontból való felfogása és e szerinti bölcs intézkedései, valamint az állam polgárainak erélye és kitartása által — e nehéz küzdelmet utóvégre mégis hazánkra nézve kedvező kimenetel felé fogja vezetni, és nemcsak hogy fenn fog tartatni, hanem új életerős elemekkel gyarapodni is fog azon osztály, melynek századokon át oly nagy része volt abban, hogy a magyar állam fenmaradt és magyar maradt, és mely — ez erős hitünk — e dicső szerepének ezentúl is még sokáig megfelelni képes leend. Meg vagyunk győződve, hogy ezen czél felé törekedvén az ország kormánya, mely a nemzet többségének teljes bizalmát birja, nem csak ennek szilárd akaratában, hanem bizonyára Felségednek, e haza javáról atyailag gondoskodó királyunknak, jóindulatában is erős támaszt fog találni. A Mindenható tegye bosszúvá és boldoggá Felséged népei javának szentelt életét és kisérje legjobb áldásával e népek boldogitására irányzott minden működését. Kik egyébiránt mély tisztelettel vagyunk Császári és Apostoli Királyi Felségednek legalázatosabb szolgái Magyar-Horvát- és Slavonországoknak országgyűlésileg egybegyűlt képviselői. ” A közoktatási minisztérium uj tanácsosa. A Bud. Corr. a következőket jelenti: „A püspökké választott Szász Károly miniszteri tanácsos helyére, értesülésünk szerint, Berzeviczy Albert, a képviselőház tagja és jegyzője fog a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba miniszteri tanácsossá kineveztetni.“ A Berzeviczy Albert min. tanácsossá leendő kinevezéséről szóló hírt a magyar felsőbb oktatásügy minden igaz barátja őszinte örömmel fogja fogadni. Berzeviczy úgy a megyei közigazgatásban való hivataloskodása, mint az eperjesi jogakadémián kifejtett tanári működése és a legutóbb lefolyt országgyűlés alatt képviselőházi szereplése által annyi jelét adta ügybuzgóságának, szorgalmának és szakképzettségének, hogy a közművelődési ügy azon ágazatainak vezetése, melyeket eddig Szász Károly intézett, aligha bízható az övéinél avatottabb kezekre. A sajtó. — okt. 12. Rá kezd járni a rúd az irodalmi parazitákra és szegény legényekre, és ha úgy lesz, nem is lesz abban semmi hiba, csak az a baj, hogy már régen úgy kellett volna. Emlékezhetik rá az olvasó, hogy mi már évek óta sürgetjük, évek óta figyelmeztetjük a kormányt garázdálkodásaikra, mit a hírlapirodalom Bakonyában elkövetnek. Nagyon is megtisztelte őket Tisza Kálmán, mikor azt mondta, hogy a szabadság védelmének ürügye alatt a szabadságot fenyegetik. Hiszen ha csak úgy is volna! Hiszen ha a szabadságot, habár ürügy alatt is, csak védenék, ámde a maguk banditaságán kívül nem védenek azok semmit. Többnyire józan ész nélküli, tanulatlan, kicsapott diákok, vagy a munkától fázó iparosok, kik felcsaptak az irodalom terére zsebrákoknak és basibozukoknak, hol aztán előfizetők után portyáznak. Ez az ők egész czéljuk és törekvésük. Nem képesek írni a komoly észnek, hát annak a tudatlanságnak és a képzelgésnek s fanatizálják mindezeket csupán azért, hogy minél több előfizetőre tegyenek szert. Nincs hát itt semmi más ürügy a szabadság védelmére, csak a kenyér, s hogy a tisztességes munkától irtózó nyomorult életüket táplálják, lesznek nyugalomrablókká és kedélygyujtogatókká, egy cseppet sem különbek az irodalomban, mint amilyenek a Rózsa Sándorok és I’atkók a társadalomban valának. S amint a szél fuvásából észleljük, el is énekelhetik nemsokára : „Csicsóéknál ég a világ, most viszik az öreg Csicsót...“ És ebben az egészben csakis az a kellemetlen és bosszantó, hogy kormányellenességből és pártszenvedélyből a tisztességes lapok is csőcseléknek állnak be s a csendőrség kezéből ki akarják szabadítani ez irodalmi csirkefogókat, még pedig „a sajtószabadság szent nevében“, s csakugyan igy taposva sárba a sajtószabadság szentségét, mintha azért állíttatott volna a szabadság oltárára, hogy a banditaságot az irodalomba ne csak behozza, hanem meg is védje, a becsületet lábbal tiporja s a társadalom szemétjét gyújtogassa. Hiszen úgy kellene akkor vele tenni, mint egy egri háztulajdonos tett szent Flóriánnal, kinek háza éppen azért gyűlt meg, mert szent Flórián szobrának háta mögé a verebek fészket raktak, valamelyik kéményből egy szikra a fészek szalmájába akadt s a ház porrá égett. Mikor tehát a háztulajdonos ur