Székely Nemzet, 1884 (2. évfolyam, 1-199. szám)

1884-10-14 / 158. szám

n évfolyam. -----------------------­-® Szerkesztőségi iroda: * Sepsi-Szentgyörgy­ön: Csili-utca Mattieovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-n­yomda-részvén­z-társulat hová az dlőfiztu­si piazák is hirdetisik bérmentesen küldendők. ^ ---------------------------­Előfi­­etési rtr helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . lOírt — k­r. Félévre . . 5 írt — kr. Negyedévre . 2 fr­t 50 kr. Sepsi-Szentgyörgy, kedd, 1884. október 14. SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Hirdetmények dija : 1 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. 158. szám.­­ SSISS Csikmegye részére: szerkesztőség s kiadóhivatal Csik-Szeredában T. Nagy Imre társ­szerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová Csik megyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. Ny­ilt tér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek díja előre fizetendő. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS a „SZÉ­K­E­L­Y N­E­M­Z­E­T“ czimü politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik heten­ként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy ivén, szükség ese­tén melléklettel. FJ <ffi­zet­ési líra : egész évre 10 frt. félévre ... l1 fr­t. negyedévre . 2 frt. 60 kr. Az előfizetéseket legczélszerű­bb postai utal­ványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldán­­­nyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb meg­tenni, mivel felesleges példányokat nem nyomat­­tath­atunk. A J­Ó­K­AI - N­YOMILV-UÉSZ V­ÉN­Y-TÁI­S­UL­A­T mint a „Székely Nemzet“ kiadó tulajdonosa. A képviselőház válaszfölirati bi­zottságának felirati javaslata. — okt. 13. Felséges császár és apostoli király ! Legke­gyelmesebb Urunk ! Áthatva azon kegyteljes szavaktól, melyeket Felséged a jelen országgyű­lés ünnepélyes megnyitása alkalmával hozzánk intézni méltóztatott, de annak tudatában is, mi­szerint az országgyűlés sikeres működése csak­is a koronás király egyetértése és támogatása mellett képzelhető, a magyar szent korona or­szágainak képviselői működésük kezdetén leg­első és legkedvesebb kötelességüknek tekintik. Felséged magas trónja előtt kifejezést adni azon mély hódolatnak és hű ragaszkodásnak, mely­­lyel e magyar haza minden polgára Császári és Apostoli Királyi Felséged iránt viseltetik, melyet a vélemények eltérése megváltoztatni, a legviharosabb politikai küzdelem megrendíteni soha képes nem volt és nem is lesz. Gyökeredzik ezen odaadó hűség érzelme nem csak a Felséged fejét díszítő szent korona iránti kegyeletben, hanem azon alkotmányos ér­zületben is, melynek Felséged minden alkalom­mal fényes tanúbizonyságát adja, azon kegyes tá­mogatásban, melylyel Felséged részéről találko­zik mindaz, a­mi a magyar alkotmányos élet fejlesztésére és megszilárdítására szükséges. Ide tartozik mindenek előtt a főrendiház­nak újjászervezése, mely már nem egy meg­előző országgyűlés munkarendjébe fel volt véve, de mindeddig megoldatlan kérdést képez. Felségednek azon kijelentése, miszerint ezen kérdés megoldása többé el nem halasztható, sa­ját meggyőződésünkben élénk viszhangra talál. Rég érezte mindenki és a főrendiház maga is ismételten elismerte, ezen reform szükséges és sürgős voltát. Nem ezen ház történelmi alapjá­nak elhagyását kívánja a nemzet túlnyomó több­sége. E nemzet sokkal büszkébb saját történe­tére, mintsem bármikor is megfelejtkezhetnék a történelmi fejlődés követelményeiről, mel­lyel még ma is tartozik és mindörökké tartozni fog oly tényezőknek, a melyek századokon át an­­­nyi dicsfén­nyel árasztották el a történelem lap­jait. De ezen kegyelet értelme mellett kell, hogy a felsőház szervezetében kifejezést találjanak a változott kor követelményei is, a múltnak érde­mei mellett kell, hogy e szervezetben képviselve legyenek a jelen kor érdekei és irányeszméi is, és ha Felséged kormánya ily szellemben fogja indítványozni a felsőház újjászervezését, részünk­ről a legkészségesebb támogatásra számíthat. Ezen kívül Felséged az államélet más te­rén is kormányának több fontos javaslatát mél­­tóztatik kilátásba helyezni. Vannak ezek közt olyanok, a­melyekkel már a múlt országgyűlés­nek kellett volna foglalkozni. Ilyen a bűnvádi eljárás szabályozása és a polgári törvénykönyv megalkotása. Várva várjuk ezen nagy horderejű javaslatok előterjesztését, melyek ma törvényerőre emelkednek, nem csak lényegesen hozzá fognak járulni a nép jogérzetének megszilárdításához, hanem jótékonyan vissza fognak hatni a kellő jogi oltalom nélkül soha teljesen nem biztosít­ható anyagi érdekeinkre is. Hasonló kedvező hatást várunk a közmun­kaügy rendezésének, a vízi jognak, a mezei ren­dőrségi törvénynek és a bányajognak újjáalkotá­­sától is, míg az összes állampolgárok­­ egyéni jogaiknak nem csekély biztosítékát találandják közigazgatási bíróságban, ha az — a­nélkül, hogy működése által akár a közigazgatás sike­ressége, akár pedig a közigazgatási közegek fe­lelőssége csökkentetnék, — úgy állíttatik össze, hogy tagjainak egyfelől alapos szakismerete, más­felől részrehajlatlansága és függetlensége által a közbizalmat kivinni és igazolni képes leend. De valamint ekként örömmel fogunk előse­gíteni minden oly intézkedést, mely az ország polgárait az államhatalom közegeinek netaláni önkénye ellenében megvédi, másfelől az állami tisztviselők anyagi helyzetének javításához is, a­mennyiben az országnak pénzügyi viszonyai meg­engedik, szívesen hozzá fogunk járulni és rokon­szenves támogatásban részesítendjük Felséged kormányának minden oly törekvését, mely arra czéloz, hogy az állam szolgálatában érdemesült tisztviselő, midőn nyugalomban lép, az eddiginél méltányosab­b ellátásban részesüljön. Felséged legmagasabb trónbeszéde még egy kérdést érint meg, melynek hordereje messze túl­terjed nem csak hazánk, de monarchiánk ha­tárain is: a felső Duna szabályozásának és a Vaskapunál létező hajózási akadály elhárítá­sának kérdését. Hatalmas hazai folyónknak a nyűgöktől való felszabadítása javára fog válni kétségen kívül azoknak is, a­kik már jelenleg is versenytársaink a nyers termelés terén, de megnyugtat annak tudata, miszerint csak tőlünk fog függni, hogy a körülmények ildomos felhasz­nálása által a hajózás felszabadításának és olcsó vizi ut akadálytalan folytathatásának gyümöl­cseit első sorban még­is mi élvezhessük és hogy azon idegen­forgalom, mely eddigelé más ösvé­nyeken haladt, ezentúl Magyarországon keresz­tül vegye útját. Készséggel elismerjük azon jelentékeny ered­ményeket, melyeket Felséged kormánya, az ál­lamház­­­tartás egyensúlyának helyreállítására irányzott törekvései által már edd­igelé is elért. Magyarország hitelének Euró­paszerte mutatkozó emelkedése reánk nézve oly nagybecsű és eléggé meg nem őrizhető vívmányt képez, másfelől pe­dig országunk adóereje már­is oly mérvben van igénybe véve, hogy ama hitelünknek és im ez erőnknek kímélése egyaránt parancsolja nekünk a legnagyobb takarékosságot, mely alatt nem a kiadási összegek absolut csekélységét értjük, ha­nem azt, hogy minden fölösleges kiadás kerü­lése által lehetségessé váljék költeni ott, a­hol ez az ország anyagi és szellemi gyarapodására szükséges és hasznos. Azt sem fogjuk megta­gadni soha, mi az állam biztonságára okvetle­nül szükséges , de viszont elvárjuk Felséged kor­mányától, hogy az állam biztonsága érdekében hozandó áldozatok soha a mulhatlanul szüksé­gesnek mértékén túlmenni nem fognak. E tekintetben a legörvendetesebb megnyug­vást merítettünk Felséged abbeli reményének kijelentéséből, hogy békés munkásságunk kül­­bonyodalmak által megzavartatni nem fog és ezen megnyugvásunkat csak fokozhatja az, hogy valamennyi állammal a legjobb baráti viszony­ban állunk, de főleg Németországhoz való vi­szonyunk a lehető legbenső­bb, hogy tehát ezen a kettős szövetség jellegével bíró viszony, mely úgy a mint van, hat év óta az európai béké­nek oly erős biztosítékát képezte — sem külső terjedelmére, sem belső természetére nézve vál­tozást nem szenvedett. Bármily nélkülözhetlen legy­en azonban a magyar parlament békés működhetésére a kül­­nyugalom meg nem zavartatása, nem kevésbbé szükséges az, hogy ezen működés ne szakítsa félbe és ne váltsa fel túlságosan rövid időközök­ben oly izgalom, a­mely az országot minden rétegében megrázkódtatja. Alkotmányos szem­pontból csak örvendetes jelenségnek mondhat­juk azon élénkséget, mel­lyel nálunk a nemzet minden osztálya az általános választásokban részt vesz, de épen mivel e választások oly nagy mértékben veszik igénybe az állampolgá­rok figyelmét és idejét, csakis annyiszor szabad ezeket rendes tevékenységüktől elvonni, a­hány­szor ez a nemzet és képviselői közti folytonos egymásra­ hatás szempontjából szükséges. E sze­rint, midőn az országgyűlések tartamának meg­hosszabbítására czélzó indítvány a képviselőház elé kerülend, az mindenkor helyeslésünkkel és támogatásunkkal fog találkozni. A jelen országgyűlés munkakörébe esik to­vábbá egész csoportja oly kérdéseknek, melyek­nek megoldását első­sorban a monarchia másik államával való egyezkedés útján kellene meg­kísérleni. Újból meg kellene határozni azon arányt, melyben a monarchia két állama 1888. január 1-től kezdve a közösügyi költségekhez hozzájárulni köteles leend. Ezen kérdés megol­dása a hiteles számokban kifejezhető tényleges viszonyok alapján aligha fog nehézségekbe üt­közhetni . Magyarország ajándékot nem kiván és nem adhat, de az 1867. XII. tcz. alapján állva, készségesen fogja magára vállalni azon terhet, mely jog szerint reá hárul. A vám- és kereskedelmi ügyek körül szin­tén több évi elvitazhatlan gyakorlati tapasztala­tok állnak rendelkezésünkre ; elvárjuk Felséged kormányától, hogy el nem mulasztandja ezen ta­pasztalatokból a kellő következtetéseket levonni. Mi bizonyára készek leszünk tekintetbe venni a monarchia másik államának méltányos kívo­­natait, a­mennyiben azokat hazánk valamely lé­nyeges érdekének károsítása nélkül teljesíthet­jük. De viszont elvárjuk, hogy ha a szerzett ta­pasztalatok alapján a vám- és kereskedelmi szer­ződés megújítása Magyarországra nézve czélsze­­rűnek mutatkoznék, nem fognak megragadtatni annak mindazon módosításai, melyeket országunk jogosult érdekei igényelnek, mert csak­is ezen esetben volnánk képesek megfelelni Felséged azon várakozásának, hogy ezen szövetség meg­újítása mentői kevesebb ingadozással és halasz­tással foganatosíttassák. Végre érett és higgadt megfontolás tárgyát képezendő azon kérdés, vajjon 1887. évi deczem­­ber 31-én túl is fennmaradjon-e, és mily felté­telek mellett maradjon fenn azon viszony, me­lyet az 1878. évi XXV. t.-cz. Magyarország és az osztrák-magyar bank közt tiz évi időtar­tamra megállapított. Nagy és nehéz feladatok ezek: Felséges Császár és Apostoli Király! Mindazáltal nem kételkedünk, hogy azoknak megoldása sikerülni fog, ha életrevaló nemzetünk minden rétegeinek erélyes közreműködésére számíthatunk. Ezen közreműködés lehetővé tétele előttünk egy okkal több arra, hogy mi is elhárítandónak véljük mindazt, a­mi a belbékét és testvéries egyet­értést veszélyeztethetné és a fajok, felekezetek, vagy osztályok közt akár tudatlanságból, akár rosszakaratú számításból előidézett súrlódások által megbéníthatná bármily csekély részét a nemzet szellemi és anyagi erejének, melynek teljes mértékben való érvényesítésére szükségünk van, hogy a haza összes polgárainak javára czélzott törekvéseinket a kívánt siker koronáz­hassa. Magyarország ezredéves fennállását és felvirágzását annak köszönheti, hogy mindenkor a szabadság magasztos zászlaja alatt haladott, azon szabadság zászlaja alatt, mely egyenlő szeretettel karolja fel e hon minden hi .fiát, bármely fajhoz, felekezethez, vagy osztályhoz tartozzék, és melynek nincs veszedelmesebb el­lensége, mint a szabadság álcrájában megjelenő féktelenség, mely nem éltet és termékenyít, hanem ront és pusztít. A valódi szabadságot mindenkor és mindenben megvédeni, de egy­szersmind az elfajulás veszélyeit tőle távol tar­tani — oly törekvés, melynél Felséged kormánya bennünket mindig oldala mellett fog találni. De midőn meggyőződésünk teljes erejével támogatni fogjuk őt a jogosulatlan és káros iz­gatások álltal mesterségesen előidézett elégület­­lenség távoltartásában, viszont elvárjuk tőle, hogy a­hol valódi baj van, ott — a­mennyiben ez az ő hatáskörébe esik — ezen baj elhárítá­sát vagy legalább emberileg lehető enyhítését fogja kötelességének tekinteni. Felséges Urunk királyunk! Magyarország ez idő szerint nehéz válságon megy keresztül. Mezőgazdaságunknak, anyagi jólétünk ezen fő­forrásának létviszonyai teljesen megváltoztak, míg iparunk még alig lépte át az első gyönge kísérletek vonalát. Nyers termelésünk már alig, iparunk pedig még nem képes kiállani azon óriási versenyt, mel­lyel mindenütt találkozik. Népünk életre való, értelmes és szorgalmas; teljes erejének megfeszítésével küzd anyagi lé­téért azon nehézségek ellen, melyek előtte fel­tornyosulnak. Van annyi józan belátása, hogy felismeri, miszerint e nehézségek nagy részének forrása nem hazánkban, nem monarchiánkban, sőt nem is Európában, hanem az egész világ, nevezetesen a tengerentúli világ viszonyainak bámulatos, de az európai államok közgazdászati viszonyaira és anyagi érdekeire zavarólag ható fej­lődésében keresendő. Midőn azonban érezzük és be­látjuk, hogy ezen úgyszólván elemi erők hatá­sát teljesen megszüntetni nem áll hatalmunk­ban, koránt­sem mondunk le azon reményről, hogy az ország ügyeit vezető kormány, — fel­adatának magasabb szempontból való felfogása és e szerinti bölcs intézkedései, valamint az ál­lam polgárainak erélye és kitartása által — e nehéz küzdelmet utóvégre mégis hazánkra nézve kedvező kimenetel felé fogja vezetni, és nem­csak hogy fenn fog tartatni, hanem új életerős elemekkel gyarapodni is fog azon osztály, mely­nek századokon át oly nagy része volt abban, hogy a magyar állam fenmaradt és magyar ma­radt, és mely — ez erős hitünk — e dicső sze­repének ezentúl is még sokáig megfelelni képes leend. Meg vagyunk győződve, hogy ezen czél felé törekedvén az ország kormánya, mely a nemzet többségének teljes bizalmát birja, nem csak ennek szilárd akaratában, hanem bizonyára Felségednek, e haza javáról atyailag gondos­kodó királyunknak, jó­indulatában is erős tá­maszt fog találni. A Mindenható tegye bosszúvá és boldoggá Felséged népei javának szentelt életét és kisérje legjobb áldásával e népek boldogitására irány­zott minden működését. Kik egyébiránt mély tisztelettel vagyunk Császári és Apostoli Királyi Felségednek legalázatosabb szolgái Magyar-Horvát- és Slavonországoknak országgyű­­­lésileg egybegyű­lt képviselői. ” A közoktatási minisztérium uj tanácsosa. A Bud. Corr. a következőket jelenti: „A püspökké választott Szász Károly miniszteri tanácsos helyére, értesülésünk szerint, Berzeviczy Albert, a kép­­viselő­ház tagja és jegyzője fog a vallás- és köz­­oktatásügyi minisztériumba miniszteri tanácsossá ki­neveztetni.“ A Berzeviczy Albert min. tanácsossá leendő kinevezéséről szóló hírt a magyar felsőbb oktatás­ügy minden igaz barátja őszinte örömmel fogja fo­gadni. Berzeviczy úgy a megyei közigazgatásban való hivataloskodása, mint az eperjesi jogakadémián ki­fejtett tanári működése és a legutóbb lefolyt ország­gyűlés alatt képviselőházi szereplése által annyi jelét adta ügybuzgóságának­, szorgalmának és szakképzett­ségének, hogy a közművelődési ügy azon ágazatainak vezetése, melyeket eddig Szász Károly intézett, aligha bízható az övéinél avatottabb kezekre. A sajtó. — okt. 12. Rá kezd járni a rúd az irodalmi parazi­tákra és szegény legényekre, és ha úgy lesz, nem is lesz abban semmi hiba, csak az a baj, hogy már régen úgy kellett volna. Emlékezhetik rá az olvasó, hogy mi már évek óta sürgetjük, évek óta figyelmeztetjük a kormányt garázdál­kodásaikra, mit a hírlapirodalom Bakonyában elkövetnek. Nagyon is megtisztelte őket Tisza Kálmán, mikor azt mondta, hogy a szabadság védelmének ürügye alatt a szabadságot fenye­getik. Hiszen ha csak úgy is volna! Hiszen ha a szabadságot, habár ürügy alatt is, csak véde­nék, ámde a maguk banditaságán kívül nem védenek azok semmit. Többnyire józan ész nél­küli, tanulatlan, kicsapott diákok, vagy a mun­kától fázó iparosok, kik felcsaptak az irodalom terére zsebrákoknak és basibozukoknak, hol aztán előfizetők után portyáznak. Ez az ők egész czéljuk és törekvésük. Nem képesek írni a ko­moly észnek, hát annak a tudatlanságnak és a képzelgésnek s fanatizálják mindezeket csupán azért, hogy minél több előfizetőre tegyenek szert. Nincs hát itt semmi más ürügy a szabadság védelmére, csak a kenyér, s hogy a tisztességes munkától irtózó nyomorult életüket táplálják, lesznek nyugalomrablókká és kedélygyujtoga­­tókká, egy cseppet sem különbek az irodalom­ban, mint a­milyenek a Rózsa Sándorok és I’atkók a társadalomban valának. S a­mint a szél fuvásából észleljük, el is énekelhetik nem­sokára : „Csicsóéknál ég a világ, most viszik az öreg Csicsót...“ És ebben az egészben csakis az a kelle­metlen és bosszantó, hogy kormányellenességből és pártszenvedélybő­l a tisztességes lapok is cső­cseléknek állnak be s a csendőrség kezéből ki akarják szabadítani ez irodalmi csirkefogókat, még pedig „a sajtószabadság szent nevében“, s csakugyan igy taposva sárba a sajtószabadság szentségét, mintha azért állíttatott volna a sza­badság oltárára, hogy a banditaságot az iroda­lomba ne csak behozza, hanem meg is védje, a becsületet lábbal tiporja s a társadalom sze­métjét gyújtogassa. Hiszen úgy kellene akkor vele tenni, mint egy egri háztulajdonos tett szent Flóriánnal, kinek háza éppen azért gyűlt meg, mert szent Flórián szobrának háta mögé a verebek fészket raktak, valamelyik kéményből egy szikra a fészek szalmájába akadt s a ház porrá égett. Mikor tehát a háztulajdonos ur

Next