Székely Nemzet, 1888 (5. évfolyam, 1-200. szám)

1888-07-31 / 118. szám

Július 31. és a gy.-szentmiklósi polgári iskolánál rendsze­resített évi 50 írt ösztöndíj élvezettel összekap­csolt helyek. Ezen kívül a megyei nevelési alapban je­lenleg rendelkezésre álló 1000 írt fenső­bb tan­intézetekben jó bizonyítványt nyert ifjak közt fog segélyképpen kiosztatni. a pályázati hirdetményben felhivattak a já­rási főszolgabírák és Csík-Szereda város taná­csa, hogy a fennebb jelzetteket hatóságuk terü­letén azon hozzáadással tegyék a legszélesebb körben közhírré, miszerint pályázók és illetve kérelmezők által a kellően felszerelendő folya­modványok legkésőbb folyó évi augusztus hó 10-éig a megye alispánjához annál bizonyosab­ban beadassanak, mivel ezen záros határidőn túl beérkező folyamodványok hivatalból vissza fog­nak utasíttatni, megjegyeztetvén egyúttal, hogy az 50 frtos megyei ösztöndíjakért folyamodók kérésüket a jövő 1888/9. tanév kezdetén a be­iratkozások alkalmával közvetlenül illető igazga­tókhoz Csik-Szeredába, Gy.-Alfaluba és Gyergyó- Szentmiklósra adják be. Székely fürdők. Kovászna-Vajnafalvi fürdő, júl. 27. Magyarhonban az a szokás, hogy ha valamely vidéki fürdőről írnak, elkezdenek lamentálni: „meny­nyi és milyen gyógyforrások buzognak itt és itt, volna csak az külföldön, minő fürdőt varázsolna belőle az ottani nép stb.“ Én hallgatok erről s e fürdő jeles tulajdon­ságairól nem írok semmit. Tudja azt a közönség, ki valaha itt járt, minő kincset rejt e hely magában , hanem a véghetetlen indolenczia, melylyel a fürdő­igazgatóság a helyet kezeli, kell, hogy a közönség­ben visszhangot keltsen és az fölszólaljon : Urak ! ideje már tenni is valamit ! Ahhoz mindenütt értenek, hogyan kell a fürdő­közönséget „fürdő taxa“ és más czimeken jól megadóztatni, de hogy­ a fürdőközönség érdekében rekompenzáczióképen valamit tenni is kellene, attól másnak fájjon a feje. A vajnafalvi részen hideg közfürdőről nincs gondoskodva. Mert a gróf Mikes-féle fürdőhelyiség haszonbérlője valami „parvenü“, ki a közönséget most zsarolja, vagy ha a grófi intendatura e fürdőből a közönséget kizárja , nincs, hol hideg fürdőt venni. Legelső teendő: hideg fürdő helyiségről gon­doskodni. A sétányon levő borvíz annak igen jó lesz. Hogy reggelenként a disznó és tehén csordát „szép tülökszó“ mellett hogyan hajtják ki az alvó fürdőközönség nagy gyönyörűségére, s ho­gyan hajtják haza, melynek más utat is lehetne ta­lálni ; vagy hogy a zenekar — II.­Borosnyó dicsekedik vele s mondja magáénak — hogyan felel meg köteles­ségének ; hogyan fürödöznek a libák és ruczák (a boldogok !) a pocsolyában; továbbá mennyire el van a sétány hanyagolva ; reggelenként hogyan önti el a füst a falut, midőn a köveket melegítik, mert itt még azon őskori rendszer divatozik, hogy izzó kö­vekkel melegítik meg a kádfürdőt stb. stb., ezekről nem szólok, csak annyit ajánlok a vajnafalvi­­részi fürdő­birtokosságnak: szakadjon el a „k­o­­vásznai „atyáskodó“ fürdőbirtokosságtól és dol­gozzék a közönségnek és maga­ magának az érdeké­ben, a maga szakállára ! Bizonyosan nem fogja ká­rát vallani. Fü­rdővendég. Ez végkép elkeserítette az őrmestert. El­váltak. Rákit, ez se térítette észre. Sokkal in­kább benne volt már, hogysem megtérhetett volna , egyre jobban sülyedt. Ott tántorgott végig az utczán fényes nap­pal, még ugyan tisztességes ruhában, de csakhamar azt is beitta. A selymes őr­­mesterné — a­hogy a jobb időkben hívták — oda jutott, hogy testét alig fedte pár rongy­darab. Mezítláb járt kelt. A­mit eleinte könyörületes szívektől kapott: — pénzt, ruhát — azonnal beitta. Aztán senki se adott semmit. Pedig inni kellett. De nem volt se pénz, se hitel többé : lopott. A börtön állandó lakója lett és czéltáblája az utcza vásott gyermekeinek. Megjelenése undort keltett — a lelki és testi piszok csak úgy folyt le róla. Senki se fo­gadta be. Úgy bolyongott az utczákon, mint gazdátlan eb. És annyiban hasonlított is hozzá­juk, hogy a szeméten keresgélt — mint azok — holmi hulladékot, a­mivel éhségét csillapítsa. Az idei dermesztő tél lábait elfagylalta, a kórházba került. — A többit tudja ön — végzi az elbeszélést a tisztes hölgy — és most ott ku­porog a szerencsétlen. Bár az isten megkönyö­rülne rajta és elvenné. Mily kietlen sötétség lehet ama szörnyű fej­ben — czikázott rajtam keresztül. Mit gondol­hat ...­­ vagy egyáltalában gondol-e valamit, a­mint ott ül szemeit a földre szegezve. Gondol-e azokra az elmúlt szép napokra , a­mikor az ő tekintete is ott keresett még a csillagok közt — egyet, őt.... Azt, a­kit nem talált meg . .. Ki tudja ! Ki tudja nem-e azért lett olyan : a minő. Vagy talán az a földre szegett tekintet azt akarja mondani: oda, oda vágyom, mélyen a föld alá le, a­hol utálatos rovarlárvák szívják magukba a föld zsírját. Oda, oda, közéjük, oda vágyom, azok közé, a­kik hasonlóak hozzám, a­kik nem undorodnak tőlem, hozzám simulnak. Mért süt oly szelíden a hold ? mért suttog lágyan az enyhe nyári szellő.. ? Helyette mért nem zúg a Nemere, mért nincs dermesztő hideg... Nem tudok elpihenni, az álmot kül­dene rám, csendes örökké tartó álmot.. . Ki tudja ! Ki tudja, nem azt gondolja-e az a szörnyalak ... nem azt mondja-e az a néma, földre szegzett tekintet.? ! — Jó éjszakát! Isten önnel, riasztott fel töprengésemből, ama tisztes hölgy hangja. — Szép álmokat..! Jódita rajta egy ked­ves asszonyka. No nehogy vele álmodjék! — téve hozzá vndoran kaczagva. — Ugyancsak sza­vát vette az a szerencsétlen asszony története. — No még csak az kellene — válaszoltam kaczagva. Hasonlóan jó éjszakát kívántam. Pár percz múlva mi is otthon voltunk, gyorsan vetettem magamat az ágyba és vártam, hogy elaludjam. Került sokáig az álom, azonban végre mégis elaludtam. Kilencz órakor ébredtem fel. Eszem ágában sem volt, hogy róla álmod­jam, azt álmodtam, hogy én is ott voltam Blas­­kónál a murin . .. s hogy másnap rettenetesen fájt a fejem ... Kutyabajom sem volt hálistennek . El is mentem tüstént az egyik murizóhoz, kaczagnom kellett láttán : ott állott a lavór felett és hideg­vizes borogatót rakott a kobakjára, a­mely po­gány­ul fájt. Mégis csak jobb volt hazamenni, gondolom magamban. Elbeszéltem neki a tegnap esti kalandot. S mint aféle emberbarát, szóba hoztam a szegények menházát. — No arra ugyan nincs már szükség, mondá­m: éppen most viszik el holttestét az ablakom alatt. Minden jó lélek dicséri az urat. SZÉKELY NEMZET. NAPI HÍREK. — julius 30. — Érdekes közvizsgálat folyt le tegnap és tegnapelőtt a háromszéki háziiparegyesület dí­szes helyiségeiben Sepsi-Szentgyörgyön. A szövő­­tanműhely és nőipariskola növendékeivel ekkor tartották meg a tanévet záró közvizsgálatokat. A közvizsgálatok elméleti és gyakorlati bemuta­tásokból állottak, melyek általában véve gondos és szakszerű vezetésről s a tanítványoknak ki­váló szorgalmáról tettek élénk bizonyságot. Az évi munkásság gyümölcseiként a szövőiskola be­mutató termékein kívül két tanteremben voltak kiállítva a díszes női munkák, melyek eme iparág legrészletesebb fajait igen ügyes csoportosítások­ban tüntették elő. A munkákon meglátszott a hasznossági tekintetekre való gondos figyelem, a müszlés és csin, melyek mintaszerűvé emelik fel a székely háziipar-egyesület által föntartott de­rék iskolát. Különösen szépek voltak a hímzések s a tökély bizonyos fokát néhány példányon meg­közelítve láttuk. A kalotaszegi varrottasnak is megkapóan szép bemutatói voltak. A fehérnemű­­varrás és hímzés, a szabás és ruhavarrás szintén be volt mutatva kiválóan sikerült dara­bokon. Általában ez az iskola a női ipar fejlet­tebb színvonalát árulja el az első tekintetre s becsületére válik az elért siker úgy a fentartó egyesületnek, mint az ott működő derék tan­erőknek. A közvizsgálatot, melyen mindvégig szép számú közönség volt jelen, K­ü­n­n­­­e Jó­zsef kir. tanácsos vezette a háziiparegyesület igazgatósága képviseletében. A kir. tanácsos úr, a közélet eme tevékeny munkája s a közművelődési intézmények meleg keblű ba­rátja, a most lefolyt közvizsgálatok vezetésével Háromszék megye főispánját helyettesítette, ki tudvalevőleg az erdélyi határkiigazítás ügyében hivatalosan van távol városunkból. A királyi tanácsos úr lélekemelő szép beszéddel zárta be tegnap délután a köz­vizsgálatokat s ezzel kapcsolatosan több jutalmat is osztott ki a szor­galmas leányok részére. A megjutalmazottak névsorát is kész örömest fogjuk közölni, addig is e helyen még egyszer tolmácsoljuk a közvé­lemény elismerését a két hasznos iskola vezetői­nek, buzgó tanítóinak, kik évről évre szebb meg szebb jeleit adják önfeláldozó tevékenysé­güknek arra nézve, hogy ezek az iskolák a székely nőknek a valóban kenyeret nyújtó és életfentartó foglalkozást a fejlettebb igényeknek megfelelő formában nyújtsák át. — Anna-bál. Élőpatakon a vasárnap este le­folyt „Anna-bál“ hagyományos jó hírnevéhez mél­tóan kitűnően sikerült, sőt látogatottságra nézve túl­szárnyalta elődeit. A fürdőn időző arisztokráczia, a berándulók, a fürdővendégek teljes számban jelentek meg. Az első négyesre 80 pár állt fel s a folyton emelkedő hangulattal lefolyt mulatság reggel 4 óra­kor ért véget. Bővebb tudósítást gazdag névsorral egyetemben jövő számunkban adunk. — Hadgyakorlatok. Az erdélyi részekben állomásozó 24-ik honvédféldandár idei őszi had­gyakorlatai Sepsi-Szentgyörgyön fognak megtar­tatni szeptember 9-től 16-ig. Az erre vonatkozó hivatalos értesítés a városi hatósághoz meg is érkezett a parancsnokságtól. — Első istenitisztelet. Az újonnan meg­alakult unitárius leány­ egyház városunkban első isteni tiszteletét augusztus hó 5-én d. e. 10 óra­kor tartja meg a városház disztermében s ezt követőleg — mint irtuk volt — minden hónap első vasárnapján fog isteni tiszteletet tartani. Az elsőt annak jelentőségéhez méltóan fogja meg­ünnepelni. Imát és egyházi beszédet Boros György kolozsvári unit. theol. tanár és lelkész tart, az első úrvacsora kiosztást Deák Miklós kőröspataki unit. lelkész teljesíti. Az egyházi szertartás után bankettre gyűlnek össze a hí­vek Blaskó József vendéglőjének nagytermében. Az egyházi tanács buzgalommal fogott az elő­készületekhez. — A málnási rejtélyes halálesetről újó­lag azt írják lapunknak, hogy a félholtan haza­szállított legényt, ki minden gyógykezelés nélkül haldokolt két napig, a megye főorvosa dr. A­n­­t­a­l Mihály és Szász Károly orvos múlt szom­baton Gödri aljárásbíró je­lenlétében felbonczol­­ták. A bonczoláskor az agy belső részén ökölnyi nagyságú vérömleny volt, a­mi kétségtelenné teszi, hogy a legényt agyonütötte valaki. Külön­ben is testén súlyos sérülések nyomai látszottak. Most már ez irányban foly a hivatalos vizsgálat. — Nagy jégeső. E hó 25-én délután 1/13 órakor a Hargita hegység északi részéről a keleti Kárpátokra átvonuló terhes felhőkből a Naskolat-hegy és vidékén iszonyú jégeső hullott le oly mennyiségben, hogy a hegység teljes téli képet nyújtott s még napnyugtakor is ugyan­azon fehérségben állott. A Borszékről azon értesítést vesszük, hogy ott a fürdőidény teljes virágzásában van. Az időjárás eddig is — a többi fürdőkhöz képest — elég jó volt (eddig még minden nap lehetett még 9° C.-n Lobogóban is fürdeni) most pedig épen kitűnő. A vendégek száma is — a korábbi évekhez arányítva — nagy : jelen hó 24-éig 554 egyén iratkozott a vendég­könyvbe be; de a tényleges létszám ennél legalább is 30—40-el nagyobb, azokkal tudni­illik, a kik már itt vannak, de még nem irat­koztak be. — Gerőfi Andor színtársulata bevégezte elő­adásait Csik-Szeredában, honnan Gy.-Szentmik­­lósra, esetleg Borszékbe megy. — Megért az akasztófára az az oláh le­gény, a ki most Szita-Bodza környékét különféle gaztetteivel valóságos rettegésben tartja. Kucska Györgynek hívják azt a gonosz fajzatot s ezelőtt pár évvel még pakulár-legény volt a havasok közt. Mikor közeledett a sorozás ideje, a hor­­nyától való félelmében megugrott s átszökött Oláhországba. Onnan aztán nehány hét előtt is­mét hazajött s a bodzavámi és szita-bodzai er­dőségben ütötte fel tanyáját, el-ellátogatván időn­ként a békés lakosokhoz, kiket kímélet nélkül kirabol. Az emberélet ellen is gonosz merényle­teket követ el, mint azt a napokban végrehaj­tott vakmerő tette is bizonyítja. Egy lakóházba rontott be tudniillik a bárkányi telepen, a­hol két nő volt épen otthon. A fiatalabbik nő — mint nekünk írják — a rabló megérkezésekor még bírt annyi lélekjelenléttel, hogy kiszaladt a házból a szomszédságot fellármázni s a csend­őröknek hirt adni. Az idősebbik azonban meg­akadályozta őt ebben, félvén a rabló boszujától. Ezalatt a rabló is kereket oldott s mikor később az öreg asszony csak egyedül ma­radt benn, ismét betoppant a házba s a gyá­moltalan nőt ütlegekkel káromkodások közt kényszeritette, hogy adja elő pénzét; ez nem akarta a rabló kívánságát teljesíteni, mire Kucsba összekötözte a szegény asszonyt, véresre verte s az orrát levágta a szerencsétlennek, kit félhol­tan úgy találtak meg a hazatérők. Kucsba ki­rabolta a házat, elvitt a készpénzen kívül sok értékes tárgyat: bundákat, ingeket, csizmákat, fehérneműeket s élelmi­szereket. A kötelezett zsiványnak társai is vannak, kiket ő a rablott tárgyak elszállítására és elárusítására használ fel. Sok helyen csupa bosszúból is kárt csinál. Egy Ruszujás nevű gazdától, a­ki őt nem akarta szolgálatába fogadni, elhajtotta ökrét az erdőre, hol a szegény állatot két fa közé szorította s le­szúrta. A vidéken más kisebb rablásai és lopá­sai napirenden vannak. A csendőrség több íz­ben megindította ellene a hajtóvadászatot, de a rengeteg erdők sűrűjében még eddig oly szeren­csével rejtőzködik, hogy kézre kerítése a legfá­rasztóbb utánjárás mellett sem sikerült.­­ Az olasz királyi párról a következőket írják Milánóból: Az olasz királyi pár, mihelyt a parlamentet bezárják, minden évben Monzába szokott menni nyaralni s csak novemberben tér vissza Rómába, midőn a parlament újra összeül. Umberto király és Margit királyné rendesen négy hónapig nyaralnak s ez alatt a Quirinál egészen elhagyott. Monza a királyi pár és a trónörökös rendes nyaraló helye s innen a ki­rályné rendszerint hosszabb fürdői utakra indul vagy kisebb kirándulásokat tesz a piemonti és a savoyai hegyekbe, míg a király a különféle tengeri és szárazföldi katonai gyakorlatokat szemléli meg, és sokat foglalkozik államügyek­kel. Margit királyné nagyon szereti Monzát, ezt a régi longobard várost, melyben egykor Theo­­dolinde longobard királyné székhelye volt. Vik­tor Emanuel trónörökös, a már tizenkilenczedik évében levő nápolyi herczeg, Monzában nevelke­dett fel. A gyenge testalkotású fiatal herczeg a Lambro folyó partján, a monzai park évszázados fái árnyékában nőtt fel édes­anyja gondos ápo­lása mellett, s a pompás levegőben ereje látha­tólag gyarapodott. A királyné még most is any­nyira dédelgeti a trónörököst, hogy naponta órákat tölt vele. A királyné korán kel és nagy érdeklődéssel kíséri a trónörökös tanulmányait, a­ki a katonai tudományokon kívül most már a nemzetgazdaság és a kormányzás kérdéseivel is foglalkozik. Az életmód Monzában nagyon egyszerű. Tíz órakor reggelihez terítenek, melyen a királyné, a­ki szenvedélyes virágkedvelő, mezei virágokból összeállított bokrétával és világos ruhában jelenik meg. Kedvencz virága a kikinics. Reggeli után két óra hosszáig zenélnek s ilyen­kor a királynét udvarhölgyei: Villamarina marchesa, vagy Ottajano herczegné kisérik zon­gorán. Az előbbi a királyné első udvari mar­­salljának neje és nagyon szép asszony. Ezután a Lambro partján sétálnak és pihennek a lom­bos fák alatt. Öt órakor theáznak s erre néha meghívják a milánói főrangú családok tagjait is. A theát a királyné hölgyei szolgálják fel s ilyenkor az egész társaságnak bizalmas jellege van. Este 8 órakor tálalják fel az ebédet, mely egyszerű és rövid. Ebéd után rendszerint poli­tikáról vagy irodalomról beszélgetnek s ebben a társalgásban gyakran kimagasló férfiak vesznek részt, a­kik a királyi pár vendégei. — Stanley expedícziója. A Congó állam kormányzója, Janssen orvos Brüsszelbe érkezett a mult héten és szomorú hírt hozott Stanley expedícziójáról. E szerint a merész utazót meg­támadták a bennszülöttek és embereit szétver­ték. Ez a kaland az Aruvimi és a Nyanza kö­zött érte az expedicziót. Azt még nem tudják, hogy Stanley életben van-e ? Az első megbízható hírt erre nézve Ward hadnagy hozta Bonába. Ugyanő elment St.­Paul de Loanda portugál városba és táviratot küldött Brüsszelbe és Londonba. E távirati tudósítást azonban sokáig titokban tartották. Janssen lehetetlennek tartja azt, hogy a minap említett „fehér pasa“ Stanley­­vel azonos legyen.­­ A tapintatos svédek. A szász királyi párnak legutóbbi stockholmi tartózkodása alkal­mából onnan a következőket írják : Tudvalevő dolog, hogy Karola szász királyné nagyatyját IV. Gusztáv Adolf királyt az 1809-iki szeren­csétlen kimenetelű hadjárat után detronizálták és lemondásra kényszerítették. A koronájától meg­fosztott király mint Gustavson ezredes 1832-ben halt meg Svájczban St.-Gallenban. Pár évvel ez­előtt Karola királyné áthozatta nagyatyja holt­testét Svédországba és a stockholmi Riddalholm templomban helyeztette örök nyugalomra. Ugyan­ott függnek a Szerafin lovagok és köztük IV. Gusztáv Adolf és a wasai herczeg czimerei. Még július hetedikén e czimerek alatt volt olvasható : „IV. Gusztáv, II. Adolf a svéd birodalom volt királya“ és „Gusztáv volt trónörökös.“ Pár nap­pal később az első czimről letörölték a „volt“-at, s a másodikon azt a „született“ szóval helyette­sítették, tekintettel a szász királynéra. — Frigyes császár özvegye, mint Berlin­ből írják, mindennap meglátogatja elhunyt fér­jének koporsóját. Mikor az est leszáll, az özvegy császárné elsétál a Béke templomába s rendesen majd egy teljes órát tölt buzgó imába elmerülve megboldogult férje földi maradványainál. Ebben az ájtatosságban nem ritkán Zsófia herczegnő is részt vesz. Vilmos császár, a­ki rendkívüli ke­gyelettel viseltetik édesanyja iránt, mindent el­követ arra, hogy a császárnét áj­tatosságában senki se zavarja. Valahányszor közeledik a válás ideje, Frigyes császárnét kimondhatatlan fájda­lom lepi meg s ilyenkor csendes könyekben ke­res enyülést. — Érdekes műtétet hajtott végre a napok­ban Bécsben Weinlechner sebésztanár segéd­or­vosa, melyről a „Wiener med. Wochschr.“-ben a következőket olvassuk : Egy hisztérikus 18 éves leánynak fájdalmas seb volt a bal füle alatt. Weinlechner tanár azt javasolta, hogy vágják fel a sebet, még pedig miután a leány könnyen hypnotizálható, ebben az állapotában. A tanár­segéd nagy hallgatóság jelenlétében hypnotizálta a leányt s nehogy a műtét alatt kezeivel hado­­názhasson, egyet ütött mindenik válára és elhi­tette vele, hogy mindkét karja megbénult. A be­teg ettől a percztől fogva nem is tudta a kar­ját megmozdítani. Erre erélyesen ráparancsolt, hogy ne érezzen semmit és hozzálátott a műtét­hez. „Miután a sebet bekötötte, felszólította a leányt, hogy vesse le az ingét, erre azonban nem volt képes, mert még mindig azt hitte, hogy a karjai bénák. Ekkor az orvos gyenge simo­­gatással újra mozoghatóvá tette karját, mire a leány inget váltott, leszállt a műtő asztalról és behunyt szemmel odalépve egy ágyhoz, belefe­küdt és tovább aludt. Végre közölték vele, hogy a műtét be van fejezve és az orvos ráparancsolt, hogy egy óra múlva — 11 órakor, — ébredjen fel. Almában többször említette az orvos nevét s mikor tudtára adták, hogy mellette van, szom­júságról kezdett panaszkodni és kiivott egy po­hár vizet. 11 óra előtt néhány perc­c­el az or­vos megkérdezte, hogy miért nem ébredt fel, mire azt válaszolta, hogy még pár perc­ hi­ányzik a kitűzött időből. Pontban tizenegykor felébredt, nagyon megbotránkozott azon, hogy a férfiak osztályába feküdt, le akarta tépni sebéről a köteléket, úgy, hogy csak nagy nehezen lehetett megnyugtatni. Fájdalomról nem panaszkodott s a hypnotikus állapot alatt vele történtekről semmit sem tudott. Sebe minden gengedés nélkül begyógyult. — Vas és vasáruk a hadsereg részére. A brassói kereskedelmi és iparkamara irodájában az 1888-ik évi szerződési árakról szóló bécsi cs. és kir. tüzérségi depót részére szükségeltető kü­lönböző vas és fém nemekre vonatkozó kimuta­tás (vasbádog, sodrony, szegek, fejszék, lánczok, csatok stb.) betekinthetők. 118. szám.

Next