Székely Nemzet, 1888 (5. évfolyam, 1-200. szám)
1888-07-31 / 118. szám
Július 31. és a gy.-szentmiklósi polgári iskolánál rendszeresített évi 50 írt ösztöndíj élvezettel összekapcsolt helyek. Ezen kívül a megyei nevelési alapban jelenleg rendelkezésre álló 1000 írt fensőbb tanintézetekben jó bizonyítványt nyert ifjak közt fog segélyképpen kiosztatni. a pályázati hirdetményben felhivattak a járási főszolgabírák és Csík-Szereda város tanácsa, hogy a fennebb jelzetteket hatóságuk területén azon hozzáadással tegyék a legszélesebb körben közhírré, miszerint pályázók és illetve kérelmezők által a kellően felszerelendő folyamodványok legkésőbb folyó évi augusztus hó 10-éig a megye alispánjához annál bizonyosabban beadassanak, mivel ezen záros határidőn túl beérkező folyamodványok hivatalból vissza fognak utasíttatni, megjegyeztetvén egyúttal, hogy az 50 frtos megyei ösztöndíjakért folyamodók kérésüket a jövő 1888/9. tanév kezdetén a beiratkozások alkalmával közvetlenül illető igazgatókhoz Csik-Szeredába, Gy.-Alfaluba és Gyergyó- Szentmiklósra adják be. Székely fürdők. Kovászna-Vajnafalvi fürdő, júl. 27. Magyarhonban az a szokás, hogy ha valamely vidéki fürdőről írnak, elkezdenek lamentálni: „menynyi és milyen gyógyforrások buzognak itt és itt, volna csak az külföldön, minő fürdőt varázsolna belőle az ottani nép stb.“ Én hallgatok erről s e fürdő jeles tulajdonságairól nem írok semmit. Tudja azt a közönség, ki valaha itt járt, minő kincset rejt e hely magában , hanem a véghetetlen indolenczia, melylyel a fürdőigazgatóság a helyet kezeli, kell, hogy a közönségben visszhangot keltsen és az fölszólaljon : Urak ! ideje már tenni is valamit ! Ahhoz mindenütt értenek, hogyan kell a fürdőközönséget „fürdő taxa“ és más czimeken jól megadóztatni, de hogy a fürdőközönség érdekében rekompenzáczióképen valamit tenni is kellene, attól másnak fájjon a feje. A vajnafalvi részen hideg közfürdőről nincs gondoskodva. Mert a gróf Mikes-féle fürdőhelyiség haszonbérlője valami „parvenü“, ki a közönséget most zsarolja, vagy ha a grófi intendatura e fürdőből a közönséget kizárja , nincs, hol hideg fürdőt venni. Legelső teendő: hideg fürdő helyiségről gondoskodni. A sétányon levő borvíz annak igen jó lesz. Hogy reggelenként a disznó és tehén csordát „szép tülökszó“ mellett hogyan hajtják ki az alvó fürdőközönség nagy gyönyörűségére, s hogyan hajtják haza, melynek más utat is lehetne találni ; vagy hogy a zenekar — II.Borosnyó dicsekedik vele s mondja magáénak — hogyan felel meg kötelességének ; hogyan fürödöznek a libák és ruczák (a boldogok !) a pocsolyában; továbbá mennyire el van a sétány hanyagolva ; reggelenként hogyan önti el a füst a falut, midőn a köveket melegítik, mert itt még azon őskori rendszer divatozik, hogy izzó kövekkel melegítik meg a kádfürdőt stb. stb., ezekről nem szólok, csak annyit ajánlok a vajnafalvirészi fürdőbirtokosságnak: szakadjon el a „kovásznai „atyáskodó“ fürdőbirtokosságtól és dolgozzék a közönségnek és maga magának az érdekében, a maga szakállára ! Bizonyosan nem fogja kárát vallani. Fürdővendég. Ez végkép elkeserítette az őrmestert. Elváltak. Rákit, ez se térítette észre. Sokkal inkább benne volt már, hogysem megtérhetett volna , egyre jobban sülyedt. Ott tántorgott végig az utczán fényes nappal, még ugyan tisztességes ruhában, de csakhamar azt is beitta. A selymes őrmesterné — ahogy a jobb időkben hívták — oda jutott, hogy testét alig fedte pár rongydarab. Mezítláb járt kelt. Amit eleinte könyörületes szívektől kapott: — pénzt, ruhát — azonnal beitta. Aztán senki se adott semmit. Pedig inni kellett. De nem volt se pénz, se hitel többé : lopott. A börtön állandó lakója lett és czéltáblája az utcza vásott gyermekeinek. Megjelenése undort keltett — a lelki és testi piszok csak úgy folyt le róla. Senki se fogadta be. Úgy bolyongott az utczákon, mint gazdátlan eb. És annyiban hasonlított is hozzájuk, hogy a szeméten keresgélt — mint azok — holmi hulladékot, amivel éhségét csillapítsa. Az idei dermesztő tél lábait elfagylalta, a kórházba került. — A többit tudja ön — végzi az elbeszélést a tisztes hölgy — és most ott kuporog a szerencsétlen. Bár az isten megkönyörülne rajta és elvenné. Mily kietlen sötétség lehet ama szörnyű fejben — czikázott rajtam keresztül. Mit gondolhat ... vagy egyáltalában gondol-e valamit, amint ott ül szemeit a földre szegezve. Gondol-e azokra az elmúlt szép napokra , amikor az ő tekintete is ott keresett még a csillagok közt — egyet, őt.... Azt, akit nem talált meg . .. Ki tudja ! Ki tudja nem-e azért lett olyan : a minő. Vagy talán az a földre szegett tekintet azt akarja mondani: oda, oda vágyom, mélyen a föld alá le, ahol utálatos rovarlárvák szívják magukba a föld zsírját. Oda, oda, közéjük, oda vágyom, azok közé, akik hasonlóak hozzám, akik nem undorodnak tőlem, hozzám simulnak. Mért süt oly szelíden a hold ? mért suttog lágyan az enyhe nyári szellő.. ? Helyette mért nem zúg a Nemere, mért nincs dermesztő hideg... Nem tudok elpihenni, az álmot küldene rám, csendes örökké tartó álmot.. . Ki tudja ! Ki tudja, nem azt gondolja-e az a szörnyalak ... nem azt mondja-e az a néma, földre szegzett tekintet.? ! — Jó éjszakát! Isten önnel, riasztott fel töprengésemből, ama tisztes hölgy hangja. — Szép álmokat..! Jódita rajta egy kedves asszonyka. No nehogy vele álmodjék! — téve hozzá vndoran kaczagva. — Ugyancsak szavát vette az a szerencsétlen asszony története. — No még csak az kellene — válaszoltam kaczagva. Hasonlóan jó éjszakát kívántam. Pár percz múlva mi is otthon voltunk, gyorsan vetettem magamat az ágyba és vártam, hogy elaludjam. Került sokáig az álom, azonban végre mégis elaludtam. Kilencz órakor ébredtem fel. Eszem ágában sem volt, hogy róla álmodjam, azt álmodtam, hogy én is ott voltam Blaskónál a murin . .. s hogy másnap rettenetesen fájt a fejem ... Kutyabajom sem volt hálistennek . El is mentem tüstént az egyik murizóhoz, kaczagnom kellett láttán : ott állott a lavór felett és hidegvizes borogatót rakott a kobakjára, amely pogányul fájt. Mégis csak jobb volt hazamenni, gondolom magamban. Elbeszéltem neki a tegnap esti kalandot. S mint aféle emberbarát, szóba hoztam a szegények menházát. — No arra ugyan nincs már szükség, mondám: éppen most viszik el holttestét az ablakom alatt. Minden jó lélek dicséri az urat. SZÉKELY NEMZET. NAPI HÍREK. — julius 30. — Érdekes közvizsgálat folyt le tegnap és tegnapelőtt a háromszéki háziiparegyesület díszes helyiségeiben Sepsi-Szentgyörgyön. A szövőtanműhely és nőipariskola növendékeivel ekkor tartották meg a tanévet záró közvizsgálatokat. A közvizsgálatok elméleti és gyakorlati bemutatásokból állottak, melyek általában véve gondos és szakszerű vezetésről s a tanítványoknak kiváló szorgalmáról tettek élénk bizonyságot. Az évi munkásság gyümölcseiként a szövőiskola bemutató termékein kívül két tanteremben voltak kiállítva a díszes női munkák, melyek eme iparág legrészletesebb fajait igen ügyes csoportosításokban tüntették elő. A munkákon meglátszott a hasznossági tekintetekre való gondos figyelem, a müszlés és csin, melyek mintaszerűvé emelik fel a székely háziipar-egyesület által föntartott derék iskolát. Különösen szépek voltak a hímzések s a tökély bizonyos fokát néhány példányon megközelítve láttuk. A kalotaszegi varrottasnak is megkapóan szép bemutatói voltak. A fehérneművarrás és hímzés, a szabás és ruhavarrás szintén be volt mutatva kiválóan sikerült darabokon. Általában ez az iskola a női ipar fejlettebb színvonalát árulja el az első tekintetre s becsületére válik az elért siker úgy a fentartó egyesületnek, mint az ott működő derék tanerőknek. A közvizsgálatot, melyen mindvégig szép számú közönség volt jelen, Künne József kir. tanácsos vezette a háziiparegyesület igazgatósága képviseletében. A kir. tanácsos úr, a közélet eme tevékeny munkája s a közművelődési intézmények meleg keblű barátja, a most lefolyt közvizsgálatok vezetésével Háromszék megye főispánját helyettesítette, ki tudvalevőleg az erdélyi határkiigazítás ügyében hivatalosan van távol városunkból. A királyi tanácsos úr lélekemelő szép beszéddel zárta be tegnap délután a közvizsgálatokat s ezzel kapcsolatosan több jutalmat is osztott ki a szorgalmas leányok részére. A megjutalmazottak névsorát is kész örömest fogjuk közölni, addig is e helyen még egyszer tolmácsoljuk a közvélemény elismerését a két hasznos iskola vezetőinek, buzgó tanítóinak, kik évről évre szebb meg szebb jeleit adják önfeláldozó tevékenységüknek arra nézve, hogy ezek az iskolák a székely nőknek a valóban kenyeret nyújtó és életfentartó foglalkozást a fejlettebb igényeknek megfelelő formában nyújtsák át. — Anna-bál. Élőpatakon a vasárnap este lefolyt „Anna-bál“ hagyományos jó hírnevéhez méltóan kitűnően sikerült, sőt látogatottságra nézve túlszárnyalta elődeit. A fürdőn időző arisztokráczia, a berándulók, a fürdővendégek teljes számban jelentek meg. Az első négyesre 80 pár állt fel s a folyton emelkedő hangulattal lefolyt mulatság reggel 4 órakor ért véget. Bővebb tudósítást gazdag névsorral egyetemben jövő számunkban adunk. — Hadgyakorlatok. Az erdélyi részekben állomásozó 24-ik honvédféldandár idei őszi hadgyakorlatai Sepsi-Szentgyörgyön fognak megtartatni szeptember 9-től 16-ig. Az erre vonatkozó hivatalos értesítés a városi hatósághoz meg is érkezett a parancsnokságtól. — Első istenitisztelet. Az újonnan megalakult unitárius leány egyház városunkban első isteni tiszteletét augusztus hó 5-én d. e. 10 órakor tartja meg a városház disztermében s ezt követőleg — mint irtuk volt — minden hónap első vasárnapján fog isteni tiszteletet tartani. Az elsőt annak jelentőségéhez méltóan fogja megünnepelni. Imát és egyházi beszédet Boros György kolozsvári unit. theol. tanár és lelkész tart, az első úrvacsora kiosztást Deák Miklós kőröspataki unit. lelkész teljesíti. Az egyházi szertartás után bankettre gyűlnek össze a hívek Blaskó József vendéglőjének nagytermében. Az egyházi tanács buzgalommal fogott az előkészületekhez. — A málnási rejtélyes halálesetről újólag azt írják lapunknak, hogy a félholtan hazaszállított legényt, ki minden gyógykezelés nélkül haldokolt két napig, a megye főorvosa dr. Antal Mihály és Szász Károly orvos múlt szombaton Gödri aljárásbíró jelenlétében felbonczolták. A bonczoláskor az agy belső részén ökölnyi nagyságú vérömleny volt, ami kétségtelenné teszi, hogy a legényt agyonütötte valaki. Különben is testén súlyos sérülések nyomai látszottak. Most már ez irányban foly a hivatalos vizsgálat. — Nagy jégeső. E hó 25-én délután 1/13 órakor a Hargita hegység északi részéről a keleti Kárpátokra átvonuló terhes felhőkből a Naskolat-hegy és vidékén iszonyú jégeső hullott le oly mennyiségben, hogy a hegység teljes téli képet nyújtott s még napnyugtakor is ugyanazon fehérségben állott. A Borszékről azon értesítést vesszük, hogy ott a fürdőidény teljes virágzásában van. Az időjárás eddig is — a többi fürdőkhöz képest — elég jó volt (eddig még minden nap lehetett még 9° C.-n Lobogóban is fürdeni) most pedig épen kitűnő. A vendégek száma is — a korábbi évekhez arányítva — nagy : jelen hó 24-éig 554 egyén iratkozott a vendégkönyvbe be; de a tényleges létszám ennél legalább is 30—40-el nagyobb, azokkal tudniillik, a kik már itt vannak, de még nem iratkoztak be. — Gerőfi Andor színtársulata bevégezte előadásait Csik-Szeredában, honnan Gy.-Szentmiklósra, esetleg Borszékbe megy. — Megért az akasztófára az az oláh legény, a ki most Szita-Bodza környékét különféle gaztetteivel valóságos rettegésben tartja. Kucska Györgynek hívják azt a gonosz fajzatot s ezelőtt pár évvel még pakulár-legény volt a havasok közt. Mikor közeledett a sorozás ideje, a hornyától való félelmében megugrott s átszökött Oláhországba. Onnan aztán nehány hét előtt ismét hazajött s a bodzavámi és szita-bodzai erdőségben ütötte fel tanyáját, el-ellátogatván időnként a békés lakosokhoz, kiket kímélet nélkül kirabol. Az emberélet ellen is gonosz merényleteket követ el, mint azt a napokban végrehajtott vakmerő tette is bizonyítja. Egy lakóházba rontott be tudniillik a bárkányi telepen, ahol két nő volt épen otthon. A fiatalabbik nő — mint nekünk írják — a rabló megérkezésekor még bírt annyi lélekjelenléttel, hogy kiszaladt a házból a szomszédságot fellármázni s a csendőröknek hirt adni. Az idősebbik azonban megakadályozta őt ebben, félvén a rabló boszujától. Ezalatt a rabló is kereket oldott s mikor később az öreg asszony csak egyedül maradt benn, ismét betoppant a házba s a gyámoltalan nőt ütlegekkel káromkodások közt kényszeritette, hogy adja elő pénzét; ez nem akarta a rabló kívánságát teljesíteni, mire Kucsba összekötözte a szegény asszonyt, véresre verte s az orrát levágta a szerencsétlennek, kit félholtan úgy találtak meg a hazatérők. Kucsba kirabolta a házat, elvitt a készpénzen kívül sok értékes tárgyat: bundákat, ingeket, csizmákat, fehérneműeket s élelmiszereket. A kötelezett zsiványnak társai is vannak, kiket ő a rablott tárgyak elszállítására és elárusítására használ fel. Sok helyen csupa bosszúból is kárt csinál. Egy Ruszujás nevű gazdától, aki őt nem akarta szolgálatába fogadni, elhajtotta ökrét az erdőre, hol a szegény állatot két fa közé szorította s leszúrta. A vidéken más kisebb rablásai és lopásai napirenden vannak. A csendőrség több ízben megindította ellene a hajtóvadászatot, de a rengeteg erdők sűrűjében még eddig oly szerencsével rejtőzködik, hogy kézre kerítése a legfárasztóbb utánjárás mellett sem sikerült. Az olasz királyi párról a következőket írják Milánóból: Az olasz királyi pár, mihelyt a parlamentet bezárják, minden évben Monzába szokott menni nyaralni s csak novemberben tér vissza Rómába, midőn a parlament újra összeül. Umberto király és Margit királyné rendesen négy hónapig nyaralnak s ez alatt a Quirinál egészen elhagyott. Monza a királyi pár és a trónörökös rendes nyaraló helye s innen a királyné rendszerint hosszabb fürdői utakra indul vagy kisebb kirándulásokat tesz a piemonti és a savoyai hegyekbe, míg a király a különféle tengeri és szárazföldi katonai gyakorlatokat szemléli meg, és sokat foglalkozik államügyekkel. Margit királyné nagyon szereti Monzát, ezt a régi longobard várost, melyben egykor Theodolinde longobard királyné székhelye volt. Viktor Emanuel trónörökös, a már tizenkilenczedik évében levő nápolyi herczeg, Monzában nevelkedett fel. A gyenge testalkotású fiatal herczeg a Lambro folyó partján, a monzai park évszázados fái árnyékában nőtt fel édesanyja gondos ápolása mellett, s a pompás levegőben ereje láthatólag gyarapodott. A királyné még most is anynyira dédelgeti a trónörököst, hogy naponta órákat tölt vele. A királyné korán kel és nagy érdeklődéssel kíséri a trónörökös tanulmányait, aki a katonai tudományokon kívül most már a nemzetgazdaság és a kormányzás kérdéseivel is foglalkozik. Az életmód Monzában nagyon egyszerű. Tíz órakor reggelihez terítenek, melyen a királyné, aki szenvedélyes virágkedvelő, mezei virágokból összeállított bokrétával és világos ruhában jelenik meg. Kedvencz virága a kikinics. Reggeli után két óra hosszáig zenélnek s ilyenkor a királynét udvarhölgyei: Villamarina marchesa, vagy Ottajano herczegné kisérik zongorán. Az előbbi a királyné első udvari marsalljának neje és nagyon szép asszony. Ezután a Lambro partján sétálnak és pihennek a lombos fák alatt. Öt órakor theáznak s erre néha meghívják a milánói főrangú családok tagjait is. A theát a királyné hölgyei szolgálják fel s ilyenkor az egész társaságnak bizalmas jellege van. Este 8 órakor tálalják fel az ebédet, mely egyszerű és rövid. Ebéd után rendszerint politikáról vagy irodalomról beszélgetnek s ebben a társalgásban gyakran kimagasló férfiak vesznek részt, akik a királyi pár vendégei. — Stanley expedícziója. A Congó állam kormányzója, Janssen orvos Brüsszelbe érkezett a mult héten és szomorú hírt hozott Stanley expedícziójáról. E szerint a merész utazót megtámadták a bennszülöttek és embereit szétverték. Ez a kaland az Aruvimi és a Nyanza között érte az expedicziót. Azt még nem tudják, hogy Stanley életben van-e ? Az első megbízható hírt erre nézve Ward hadnagy hozta Bonába. Ugyanő elment St.Paul de Loanda portugál városba és táviratot küldött Brüsszelbe és Londonba. E távirati tudósítást azonban sokáig titokban tartották. Janssen lehetetlennek tartja azt, hogy a minap említett „fehér pasa“ Stanleyvel azonos legyen. A tapintatos svédek. A szász királyi párnak legutóbbi stockholmi tartózkodása alkalmából onnan a következőket írják : Tudvalevő dolog, hogy Karola szász királyné nagyatyját IV. Gusztáv Adolf királyt az 1809-iki szerencsétlen kimenetelű hadjárat után detronizálták és lemondásra kényszerítették. A koronájától megfosztott király mint Gustavson ezredes 1832-ben halt meg Svájczban St.-Gallenban. Pár évvel ezelőtt Karola királyné áthozatta nagyatyja holttestét Svédországba és a stockholmi Riddalholm templomban helyeztette örök nyugalomra. Ugyanott függnek a Szerafin lovagok és köztük IV. Gusztáv Adolf és a wasai herczeg czimerei. Még július hetedikén e czimerek alatt volt olvasható : „IV. Gusztáv, II. Adolf a svéd birodalom volt királya“ és „Gusztáv volt trónörökös.“ Pár nappal később az első czimről letörölték a „volt“-at, s a másodikon azt a „született“ szóval helyettesítették, tekintettel a szász királynéra. — Frigyes császár özvegye, mint Berlinből írják, mindennap meglátogatja elhunyt férjének koporsóját. Mikor az est leszáll, az özvegy császárné elsétál a Béke templomába s rendesen majd egy teljes órát tölt buzgó imába elmerülve megboldogult férje földi maradványainál. Ebben az ájtatosságban nem ritkán Zsófia herczegnő is részt vesz. Vilmos császár, aki rendkívüli kegyelettel viseltetik édesanyja iránt, mindent elkövet arra, hogy a császárnét ájtatosságában senki se zavarja. Valahányszor közeledik a válás ideje, Frigyes császárnét kimondhatatlan fájdalom lepi meg s ilyenkor csendes könyekben keres enyülést. — Érdekes műtétet hajtott végre a napokban Bécsben Weinlechner sebésztanár segédorvosa, melyről a „Wiener med. Wochschr.“-ben a következőket olvassuk : Egy hisztérikus 18 éves leánynak fájdalmas seb volt a bal füle alatt. Weinlechner tanár azt javasolta, hogy vágják fel a sebet, még pedig miután a leány könnyen hypnotizálható, ebben az állapotában. A tanársegéd nagy hallgatóság jelenlétében hypnotizálta a leányt s nehogy a műtét alatt kezeivel hadonázhasson, egyet ütött mindenik válára és elhitette vele, hogy mindkét karja megbénult. A beteg ettől a percztől fogva nem is tudta a karját megmozdítani. Erre erélyesen ráparancsolt, hogy ne érezzen semmit és hozzálátott a műtéthez. „Miután a sebet bekötötte, felszólította a leányt, hogy vesse le az ingét, erre azonban nem volt képes, mert még mindig azt hitte, hogy a karjai bénák. Ekkor az orvos gyenge simogatással újra mozoghatóvá tette karját, mire a leány inget váltott, leszállt a műtő asztalról és behunyt szemmel odalépve egy ágyhoz, belefeküdt és tovább aludt. Végre közölték vele, hogy a műtét be van fejezve és az orvos ráparancsolt, hogy egy óra múlva — 11 órakor, — ébredjen fel. Almában többször említette az orvos nevét s mikor tudtára adták, hogy mellette van, szomjúságról kezdett panaszkodni és kiivott egy pohár vizet. 11 óra előtt néhány perccel az orvos megkérdezte, hogy miért nem ébredt fel, mire azt válaszolta, hogy még pár perc hiányzik a kitűzött időből. Pontban tizenegykor felébredt, nagyon megbotránkozott azon, hogy a férfiak osztályába feküdt, le akarta tépni sebéről a köteléket, úgy, hogy csak nagy nehezen lehetett megnyugtatni. Fájdalomról nem panaszkodott s a hypnotikus állapot alatt vele történtekről semmit sem tudott. Sebe minden gengedés nélkül begyógyult. — Vas és vasáruk a hadsereg részére. A brassói kereskedelmi és iparkamara irodájában az 1888-ik évi szerződési árakról szóló bécsi cs. és kir. tüzérségi depót részére szükségeltető különböző vas és fém nemekre vonatkozó kimutatás (vasbádog, sodrony, szegek, fejszék, lánczok, csatok stb.) betekinthetők. 118. szám.