Székely Nemzet, 1890 (8. évfolyam, 1-199. szám)
1890-12-25 / 198. szám
«■ A székelyek lapja. — 1891. — Kilenczelk évfolyamába lép a székelyek közkedveltségü lapja. Az 1891 -ik évvel kilenczedikszer hirdetünk előfizetési felhívást a „Székely Nemzet“-re. A lefolyt nyolcz esztendő arról teszen tanul bizonyságot, hogy a székelyeknek valóban szükségük van erre a lapra. A székelyek nagyfontosságú érdekei, melyeket a „Székely Nemzet“ hozott felszínre, ennek a lapnak a hathatós védelme alatt hovatovább nagyobb figyelemben részesülnek. Egy elzárt, itt felejtett hazarész volt a Székelyföld, melynek kultúrája, ipara és közgazdasága ma-gára hagyatva, a kifejlődés minden reménye nélkül pangott. Ma már ismerik aSzékelyföldet, ennek minden ősanyagát, ami kifejlesztésre vár ; a Székely Nemzetnek sikerült felébreszteni és folytonossá tenni az érdeklődést legszélesebb körben a székelyek közös érdekei iránt. Nagy munka volt ez, de a kitűzött nemzeti czélnak tudatában szükséges és elmaradhatatlan munka volt. S még nincs befejezve. Még sok tennivaló vár reánk. Az államtest eme legfontosabb orgánuma, a székelység csak ezután fog még minden alkatrészeiben egységesen fejlődni. A székelységnek van múltja a haza védelmében , most jövőt kér a maga számára ezen a fontos pozíczión, a magyar államiság keleti őrszemén, utolsó védbástyáján. Épen ezért a „Székely Nemzet“ bár a szabadelvű párt közlönye kíván maradni továbbra is, első és egyetlen feladatául tűzte ki maga elé a Székelyföld magas rendű érdekeinek művelését és erélyes védelmét. S habár, mint politikai lap híven vallja magáénak az országos szabadelvű párt vezéreszméit, de ahol székely érdekekről, a székelyek nagyfontosságú életmozgásának irányításáról van szó, ott a „Székely Nemzet“ nem ismer pártot. S mert ebben az általános érdekű munkásságban töltötte el a Székely Nemzet nyolcz esztendejét, azért ez a lap közös házibarátja volt a Székelyföld olvasóközönségének pártkülönbség nélkül. Az kíván maradni jövőre is. Teljes bizalommal fordulunk tehát a Székelyföld olvasóközönségéhez, részesítse megtisztelő támogatásában lapunkat továbbra is. A Székely Nemzet előfizetési ára: Egész évre.........................10 frt; fél évre................................5 frt; negyedévre...........................2 frt 50 kr. Szives előfizetéseket (legczélszerűbben postautalványnyal) elfogad a kiadóhivatal Sepsi-Szentgyörgyön. T. Nagy Imre társszerkesztő Cs.Szeredában és Szent-Királlyi Árpád társszerkesztő Székely-Udvarhelytt. Karácsony. — decz. 24. Ismét megcsendül a bethlehemi pásztorok éneke. Újból hangzik a menyei dal : „dicsőség a magasságban istennek és a földön jóakarat!“ A testté vált Ige megjelenik s az Eszme életre kel. Születik Megváltó, a kinek bölcsője előtt királyok hullnak porba s a kinek szózatára emberjogok isteni, örök törvények szerint érvényesülnek. Égi fény gyulád ki s a vezérlő csillag ragyogó sugarakat lövel szét, hogy lásson annak a világánál — egy egész világ. Mirrha és tömjén füstje száll fel a légbe áldozatul az Ige dicsőségére ; angyalok karéneke zendül meg a fényes égből az életre támadt Eszme fenséges himnuszaként: „Dicsőség a magasságban !..............“ S ez a menyei megváltás a keresztyénség ajándéka. Azért jön le hozzánk minden esztendőben az égből, hogy ezt a szent harmóniát hallgassa meg a föld. Hogy szálljon be az égi zsolozsma a lélek mélységes szentélyébe, hogy rezegjen meg rá a szeretet búrja a szivekben és leljen tanyát és lakozást „a békesség az emberek között és a földön jóakarat“.............. Hogy minden esztendőben egyszer testté váljon az Eszme, nagy szüksége van arra a világnak; igen nagy szüksége van rá Magyarországnak. Mert lazul a szeretet és „mint oldott kéve, széthull“ az egyetértés. Az összekötő kapocs tágul személyi és politikai tekintetek miatt s a dolgok folyásának kritikájánál nem jelenik meg a szeretet vezérlő csillaga, hogy az világosítson meg homályos kérdéseket és az oszlasson el borongó kételyeket. Szükség van az Ige megszületésének, mert az államtest életadására lelket lehelni a közös akaratnak, a testvéries, együttérző magyar nemzeti szellemnek van fentartva. Sok nyelvű állam vagyunk és a hány nyelv, annyiféle érzület lakozik itt. S a közös, államfentartó eszme, a nemzeti élet nagy gondolata nem egyformán lelkesít minden polgárt Szent István birodalmában. Nemzetiségek kelnek fel és támadnak a magyar állameszme ellen s nincs határa az aknaásó munkának, mely itt folyik titokban és nyíltan a mi belső életünk rongálására. Csak pár nap előtt játszódott le egy komoly sezéna a szomszéd román állam parlamentjében, amelynek titkos és nyilvánvaló szálai innen erednek ki az erdélyrészi románok köréből. Hamis panaszok, igaztalan demincziálások félrevezetik a romániai sajtót s a külügyminisztert nyilatkozatra hívják fel. Megdöbbentő, elszomorító dolog az. A nemzetiségek sehol, egyetlen államban nem részesülnek az alkotmányos törvények akkora széles határú védelmében mint itt, minálunk. És sehol annyi féktelen izgágaság, annyi rendbontó államellenes törekvés nem nehezíti az együttes haladás menetét, mint minálunk. Aki lehet annak az oka? Honnan ez a szeparált széthúzás? Napról-napra megújul a kérdés előttünk és nem bírunk rá megfelelni. Csupán annyit látunk és tudunk, hogy evvel a kitartó aknamunkával szemben a magyar államnak nyílt sisakkal vérteznie kell magát. Hogy elérkezett az idő, melyben a magyar állam a maga államiságának kifejlesztése érdekében nemzeti feltételekhez szabja az állampolgárok minősülésének értékét. Eljött az ideje, hogy az államkormány érvényesítse az ilyen túlkapások ellenében a maga jogait szigorral, kérlelhetetlenül. S mivel épen az erdélyi részekben fészkel ez a nemzetellenes baj, elérkezett már arra is az idő, hogy a magyar vidékek, a magyar lakosságú vármegyék és városok intenzív ereje, ellenálló képessége minél nagyobb arányokban fejlesztessék ki. Az állam kiváló figyelmen kívül kiváló gondoskodásra van immár szükségük a magyar lakosságú hazarészeknek. Rég írjuk, hogy magyar nemzeti érdek követeli a Székelyföld magasabb föllendülését. Hogy ez a föld, mely a haza védelmében elmúlt hősök csontjait porladoztatja, megérdemli, hogy iparában és kultúrájában, közgazdaságában és társadalmi életfolyásában első legyen ama népfajok felett, amelyek az államkormány túlságosan halmozott kegyeire érdemtelenekké váltak. A székely faj erős, hatalmas oszlopa itt, a különböző nemzetiségek közé ékelten, a magyar állameszmének. Akkor lesz A Magyarország kifejlett állam, mikor nemzeti jellege teljesen kidomborul. Ebben a nagy munkában pedig leghathatósabb támasza az államnak a Székelyföld. Jelek láttatnak. Az égen kigyul a fényes csillag ; a bethlehemi jászol fölött az angyalok harmóniája zeneiül meg. Az Ige testté lett; az Eszme életre kelt. A magyar nemzeti állam megszületése ott kezdődik, ahol az idők teljességében megértjük az intő szót. S a megváltás hajnala pirkad ; a bethlehemi csecsemő uj világot hirdet. B. N. Uj harcz előtt. — decz. 24. — Mutatvány Febroniusnak „Ultramontanizmus és Nemzeti állam“ czimü röpiratából. — Az elkeresztelési küzdelem még véget sem ért, már uj harcz előtt állunk. Alég ebben sem történt békekötés, a modus vivendi még nincs feltalálva, s már is új küzdelemre kr a barezi trombita. A deczember 18-dikán tartott főrendiházi ülésben a főpapság, mint előre volt látható, nem ment ütközetbe. A legfőbb hatalom letiltotta. Rampolla bibornok levelei (bár közzétételük a kiegyezést nagyon megnehezítette) mégis mutatják, hogy Róma merev non possumusa néha hajlik. Meghajlítja a bölcsesség és okosság. A pápa (a dekrétumokban bár) az eddigieket visszautasította, keresi a lehetséges modus vivendit. Talán megtalálja, s kívánatos, sőt másként nem is lehetséges, hogy a magyar állam tekintélyének sérelme nélkül találja meg. Különben a kormánynak azonnal törvényjavaslatot kellene beadni, egyelőre a vegyes házasságok és születések polgári anyakönyvezése iránt. Ez is megoldás, sőt a leghelyesebb megoldás. Az elkeresztelések czímén a küzdelem tehát ez esetben nem újulhat meg. De ekkor sem lesz béke. Az 1868. 53. t.-czikk revíziójának és a katholikus autonómiának zászlaja alatt szervezkedő mozgalom a harczok uj korszakát nyitja meg. A harcz tervezői és vezetői várják, hogy a főpapság a mozgalom élére álljon, s hogy a harcz az állam és az egyház közt nyílttá és szervezetté, a szakadás teljessé legyen. Akik ezt várják, természetesen nem komoly tényezői a magyar politikának, hanem a botránykeresők és botránycsinálók. És nem a magyar állam érdekeit tartják szemük előtt, hanem vak ösztönük hajtja őket. Akiknek mindegy, vájjon politikai, vagy társadalmi, katonai, vagy vallási kérdés vet-e üszköt a közvéleménybe. Ők csak azt akarják, hogy tűz legyen, csekély égés, vagy tűzvész, csak lángot vessen, hogy azután gyönyörködhessenek, mint a pyromanikusok, s politikai orgiáikban körültánczolhassák azt, mint vad indiánok. Híresztelik is a sajtóban, s a nyilvánosság minden eszköze által, hogy a mozgalom nem csillapszik, hanem nagyobb méreteket fog ölteni , sőt alakot változtatva indul a lejtőnek. — Várjon hová és hol áll meg? Az elkeresztelések kérdése szinte túl van már haladva. E hazug ürügygyel nem lehet megmozdítani a katholikusokat. Még a revízió sem elég hatalmas jelszó arra, hogy a kath. egyház világi híveit a harczi zászló alá lehessen toborzani. Közbe jött a katholikus autonómia kérdése, s a botrányrendezők ettől kölcsönzik legújabb jelszavukat, melyről azt hiszik, hogy végig fog vibrálni a katholikus híveken. Hogy láng lesz belőle, mely gyújt. Hogy harczkiáltás lesz, mely magával ragad. Nyolcz millió elnyomott katholikus felszabadítása a jelszó. A magyar nemzet felének megmentése a szolgaságból, — ez a riadó. Minden más vallásfelekezetnek van szabadsága — mondják — csak a katolikusoknak nincs. Protestáns, görög keleti szabad, független ember, csak a katholikus pária. S ki teszi azzá ? A kormány, mely a katholikus egyház szervezetét saját czéljaira használja föl. A kormány, mely kinevezi és — egy parlamenti hecrczkáplán szavai szerint — korteseszközökké alázza a püspököket. A kormány, mely saját pártérdekeit állami érdekek gyanánt viszi be az egyház igazgatásába. A kormány, mely a komipezió fekélyét oltja be az egyház organizmusába is, miután beoltotta az államéba. A kormány, mely midőn tönkre teszi az államot, tönkre akarja tenni az egyházat is. E szégyenletes helyzetből kell megszabadítani a katholikusokat, vagy öt millió tótot, horvátot s több mint három millió magyart. A vallási és politikai szabadság O’Connell-jei e szabadságharczra készítik elő zászlóikat és fegyvereiket. Vallási és politikai szabadságot együtt említenek, már előre fölfedve ekkép valódi czéljukat. A katholikus egyház segítségével kell úgymond fölszabadítani a szintén elnyomott, tönkretett magyar társadalmat. A katholikus egyházból kell regenerálni Magyarországot. Ha sikerülni fog több mint nyolc millió katholikust mozgósítani a kormány ellen, az áradat el fogja ezt sodorni. A katholikusok felszabadítására tehát következni fog az ország fölszabadítása. Ettől a kormánytól ugyanis, mely (ők mondják) semmi más, mint a Tisza-kormány folytatása, nem lehet parlamenti és választási eszközök segítségével megszabadulni. A küzdelmet tehát át kell játszani a politikai térről a vallási térre. A politikai harcznak vallásháborúvá kell átalakulnia. A korrupt, tönkre tett parlamenti önkormányzatot a regeneráló vallási önkormányzat által kell sarkaiból kiemelni. Ezért kell a mozgalmat kiterjeszteni az egész országra. Monstre-népgyűléseket, százezerek fölvonulásait helyezik kilátásba, mint százezereket vonultatott föl O’Connel, az ír katholikusok szabadságharczának idején. Komoly férfit meg nem ijeszthetnek a politikai Orlando-Furiosok, habár barátruhát öltve szőrkötéllel derekukon jelennek meg, vagy bősz dervisek gyanánt tánczolnak. A politikai Barnum-ság és Bum-Bum-tábornokság egyszerűen nevetséges. Hazug ürügyekből sohasem lesz igazság. A nevetségesből nem lesz komoly méltóság soha. A magyar nemzetet nem lehet a plébánosok és kolostorok udvaraira terelni, hogy ott történjék a gyülekezés a kormány elleni háborúra. Senki, még az ellenzéki katholikusok sem hiszik el, hogy elnyomja a Szapáry-kormány. Az összes közvélemény, valláskülönbség nélkül, tiltakozik azon meggyalázó vád ellen, hogy az episzkopátusz a kormány korteshada. Az egész nemzet, pártkülönbség nélkül, nagy és jogos várakozással van eltelve a Szapáry-kabinet iránt. Leszámítva néhány fanatikust, az ország e kormánytól várja a haza gazdasági, kulturális és nemzeti föllendülését. Egészen bizonyos tehát, hogy a katholikusok millióit nem lehet templomi zászlók, káplá- VIII. évfolyam. Sepsi-Szentgyörgy, csütörtök, 1890. deczember 25. 198. szám. Szerkesztőségi iroda : Sepsi-Szentgyörgyön , Alsó-sétatér 535. szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer : vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Előfizetési fix : helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve . Egész évre . 10 frt — kr. Félévre . 5 frt — kr. ________Negyedévre ■ 2 frt 50 kr. Hirdetmények dija : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. S®--------------------------Csikmegye részére: szerkesztőségi kiadóhivatal Csik-Szeredában T. Nagy Imre társszerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová Csikmegyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. Udvarhelymegye részére: társszerkesztő NNyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. Szent-Királlyi Árpád Szombatfalva (u. p. Sz.-Udvarhely) hová Udvarhelymegyéből a lapot érdeklő közrem, küldendők. L’ --------------------------rm . Főispáni felmentést közül a hivatalos lap. Báró Bánffy Dezső mentetik fel állásától a következőleg hangzó királyi kézirattal: A belügyminisztérium vezetésével megbízott magyar miniszterelnököm előterjesztésére báró Bánffy Dezső Besztercze- Naszód vármegye főispánját, ezen állásától hű és buzgó szolgálatai elismerése mellett, nyugdíjigényeinek épségben tartásával, saját kérelmére fölmentem. Kelt Bécsben 1890. évi deczember hó 17-én. Ferencz József, s. k. Gr. Szapáry Gyula, s. k.