Székely Nemzet, 1890 (8. évfolyam, 1-199. szám)

1890-12-25 / 198. szám

«■ A székelyek lapja. — 1891. — Kilencze­l­k évfolyamába lép a székelyek köz­­kedveltségü lapja. Az 1891 -ik évvel kilenczedikszer hirdetünk elő­­fizetési felhívást a „Székely N­e­m­z­e­t“-re.­­ A lefolyt nyolcz esztendő arról teszen tanul bi­­zonyságot, hogy a székelyeknek valóban szükségük­ van erre a lapra. A székelyek nagyfontosságú érde­kei, melyeket a „Székely Nemzet“ hozott felszínre, ennek a lapnak a hathatós védelme alatt hova­tovább nagyobb figyelemben részesülnek. Egy elzárt, itt felejtett hazarész volt a Székely­föld, melynek kultúrája, ipara és közgazdasága ma-­­­gára hagyatva, a kifejlődés minden reménye nélkül pangott. Ma már ismerik a­­Székelyföldet, ennek min­den ősanyagát, a­mi kifejlesztésre vár ; a S­z­é­k­e­l­y Nemzetnek sikerült felébreszteni és folytonossá tenni az érdeklődést legszélesebb körben a székelyek közös érdekei iránt. Nagy munka volt ez, de a kitűzött nemzeti czélnak tudatában szükséges és elmaradhatatlan munka volt. S még nincs befejezve. Még sok tenni­való vár reánk. Az államtest eme legfontosabb orgánuma, a szé­­kelység csak ezután fog még minden alkatrészeiben egy­ségesen fejlődni. A székelységnek van múltja a haza védelmében , most jövőt kér a maga számára ezen a fontos pozíczión, a magyar államiság keleti őrszemén, utolsó védbástyáján. Épen ezért a „Székely Nemzet“ bár a szabadelvű párt közlönye kíván maradni továbbra is, első és egyetlen feladatául tűzte ki maga elé a Szé­kelyföld magas rendű érdekeinek művelését és eré­lyes védelmét. S habár, mint politikai lap híven vallja magáé­nak az országos szabadelvű párt vezéreszméit, de a­hol székely érdekekről, a székelyek nagyfontosságú életmozgásának irányításáról van szó, ott a „Szé­kely Nemzet“ nem ismer pártot. S mert ebben az általános érdekű munkásság­ban töltötte el a Székely Nemzet nyolcz esz­tendejét, azért ez a lap közös házibarátja volt a Székelyföld olvasóközönségének pártkülönbség nélkül. Az kíván maradni jövőre is. Teljes bizalommal fordulunk tehát a Székelyföld olvasó­közönségéhez, részesítse megtisztelő támogatá­sában lapunkat továbbra is. A Székely Nemzet előfizetési ára: Egész évre.........................10 frt; fél évre­­................................5 frt; negyedévre...........................2 frt 50 kr. Szives előfizetéseket (legczélszerűbben postautal­ványnyal) elfogad a kiadóhivatal Sepsi-Szent­györgyön. T. Nagy Imre társszerkesztő C­s.­­Szeredában és Szen­t-K­irállyi Árpád társ­­szerkesztő Székel­y-U­dvarhelytt. K­arácsony. — decz. 24. Ismét megcsendül a bethleh­emi pászto­rok éneke. Újból hangzik a menyei dal : „dicsőség a magasságban istennek és a földön jóakarat!“ A testté vált Ige megjelenik s az Eszme életre kel. Születik Megváltó, a kinek bölcsője előtt királyok hullnak porba s a kinek szózatára emberjogok isteni, örök törvények szerint érvényesülnek. Égi fény gyulád ki s a vezérlő csillag ragyogó sugarakat lövel szét, hogy lásson annak a világánál — egy egész világ. Mirrha és tömjén füstje száll fel a légbe áldozatul az Ige dicsőségére ; angyalok kar­éneke zendül meg a fényes égből az életre támadt Eszme fenséges himnuszaként: „Di­csőség a magasságban !..............“ S ez a menyei megváltás a keresztyén­­ség ajándéka. Azért jön le hozzánk min­den esztendőben az égből, hogy ezt a szent harmóniát hallgassa meg a föld. Hogy szálljon be az égi zsolozsma a lélek mély­séges szentélyébe, hogy rezegjen meg rá a szeretet búrja a szivekben és leljen ta­nyát és lakozást „a békesség az emberek között és a földön jóakarat“.............. Hogy minden esztendőben egyszer testté váljon az Eszme, nagy szüksége van arra a világnak; igen nagy szüksége van rá Magyarországnak. Mert lazul a szeretet és „mint oldott kéve, széthull“ az egyetértés. Az össze­kötő kapocs tágul személyi és politikai tekintetek miatt s a dolgok folyásának kritikájánál nem jelenik meg a szeretet vezérlő csillaga, hogy az világosítson meg homályos kérdéseket és az oszlasson el borongó kételyeket. Szükség van az Ige megszületésének, mert az államtest életadására lelket lehelni a közös akaratnak, a testvéries, együttérző magyar nemzeti szellemnek van fentartva. Sok nyelvű állam vagyunk és a hány nyelv, annyiféle érzület lakozik itt. S a közös, államfentartó eszme, a nemzeti élet nagy gondolata nem egyformán lelkesít minden polgárt Szent István birodalmában. Nemzetiségek kelnek fel és támadnak a magyar állameszme ellen s nincs határa az aknaásó munkának, mely itt folyik ti­tokban és nyíltan a mi belső életünk ron­gálására. Csak pár nap előtt játszódott le egy komoly sezéna a szomszéd román állam parlamentjében, a­melynek titkos és nyil­vánvaló szálai innen erednek ki az erdély­­részi románok köréből. Hamis panaszok, igaztalan demincziálások félrevezetik a romániai sajtót s a külügyminisztert nyi­latkozatra hívják fel. Megdöbbentő, elszomorító dolog az. A nemzetiségek sehol, egyetlen állam­ban nem részesülnek az alkotmányos tör­vények akkora széles határú védelmében mint itt, minálunk. És sehol annyi fékte­len izgágaság, annyi rendbontó államellenes törekvés nem nehezíti az együttes haladás menetét, mint minálunk. Aki lehet annak az oka? Honnan ez a szeparált széthúzás? Napról-napra megújul a kérdés előttünk és nem bírunk rá meg­felelni. Csupán annyit látunk és tudunk, hogy evvel a kitartó aknamunkával szemben a magyar államnak nyílt sisakkal vérteznie kell magát. Hogy elérkezett az idő, mely­ben a magyar állam a maga államiságának kifejlesztése érdekében nemzeti felté­telekhez szabja az állampolgárok minősü­­lésének értékét. Eljött az ideje, hogy az államkormány érvényesítse az ilyen túlka­pások ellenében a maga jogait szigorral, kérlelhetetlenül. S mivel épen az erdélyi részekben fészkel ez a nemzetellenes baj, elérkezett már arra is az idő, hogy a magyar vidé­kek, a magyar lakosságú vármegyék és városok intenzív ereje, ellenálló képessége minél nagyobb arányokban fejlesztessék ki. Az állam kiváló figyelmen kívü­l kiváló gondoskodásra van immár szükségük a magyar lakosságú hazarészeknek. Rég írjuk, hogy magyar nemzeti érdek követeli a Székelyföld magasabb föllendü­lését. Hogy ez a föld, mely a haza vé­delmében elmúlt hősök csontjait porladoz­­tatja, megérdemli, hogy iparában és kultú­rájában, közgazdaságában és társadalmi életfolyásában első legyen ama népfajok felett, a­melyek az államkormány túl­ságosan halmozott kegyeire érdemtelenekké váltak. A székely faj erős, hatalmas oszlopa itt, a különböző nemzetiségek közé ékel­­ten, a magyar állameszmének. Akkor lesz A Magyarország kifejlett állam, mikor nem­zeti jellege teljesen kidomborul. Ebben a nagy munkában pedig legh­athatósabb tá­masza az államnak a Székelyföld. Jelek láttatnak. Az égen kigyul a fé­nyes csillag ; a bethleh­emi jászol fölött az angyalok harmóniája zeneiül meg. Az Ige testté lett; az Eszme életre kelt. A magyar nemzeti állam megszületése ott kezdődik, a­hol az idők teljességében megértjük az intő szót. S a megváltás hajnala pirkad ; a beth­­­leh­emi csecsemő uj világot hirdet. B. N. Uj harcz előtt. — decz. 24. — Mutatvány Febroniusnak „Ultramontanizmus és Nemzeti állam“ czimü röpiratából. — Az elkeresztelési küzdelem még véget sem ért, már uj harcz előtt állunk. Alég ebben sem történt békekötés, a modus vivendi még nincs feltalálva, s már is új küzdelemre kr a barezi trombita. A deczember 18-dikán tartott főrendiházi ülésben a főpapság, mint előre volt látható, nem ment ütközetbe. A legfőbb hatalom letiltotta. Rampolla bibornok levelei (bár közzétételük a kiegyezést nagyon megnehezítette) mégis mutat­ják, hogy Róma merev non possumusa néha hajlik. Meghajlítja a bölcsesség és okosság. A pápa (a dekrétumokban bár) az eddigie­ket visszautasította, keresi a lehetséges modus vivendit. Talán megtalálja, s kívánatos, sőt más­ként nem is lehetséges, hogy a magyar állam tekintélyének sérelme nélkül találja meg. Különben a kormánynak azonnal törvényja­vaslatot kellene beadni, egyelőre a vegyes há­zasságok és születések polgári anyakönyvezése iránt. Ez is megoldás, sőt a leghelyesebb megol­dás. Az elkeresztelések czímén a küzdelem te­hát ez esetben nem újulhat meg. De ekkor sem lesz béke. Az 1868. 53. t.-czikk revíziójának és a katholikus autonómiának zászlaja alatt szervez­kedő mozgalom a harczok uj korszakát nyitja meg. A harcz tervezői és vezetői várják, hogy a főpapság a mozgalom élére álljon, s hogy a harcz az állam és az egyház közt nyílttá és szervezetté, a szakadás teljessé legyen. Akik ezt várják, természetesen nem komoly tényezői a magyar politikának, hanem a botrány­keresők és botránycsinálók. És nem a magyar állam érdekeit tartják szemük előtt, hanem vak ösztönük hajtja őket. Akiknek mindegy, vájjon politikai, vagy társadalmi, katonai, vagy vallási kérdés vet-e üszköt a közvéleménybe. Ők csak azt akarják, hogy tűz legyen, csekély égés, vagy tűz­vész, csak lángot vessen, hogy azután gyönyör­ködhessenek, mint a pyromanikusok, s politikai orgiáikban körültánczolhassák azt, mint vad indiánok. Híresztelik is a sajtóban, s a nyilvánosság minden eszköze által, hogy a mozgalom nem csillapszik, hanem nagyobb méreteket fog öl­teni , sőt alakot változtatva indul a lejtőnek. — Várjon hová és hol áll meg? Az elkeresztelések kérdése szinte túl van már haladva. E hazug ürügygyel nem lehet meg­mozdítani a katholikusokat. Még a revízió sem elég hatalmas jelszó arra, hogy a kath­. egyház világi híveit a harczi zászló alá lehessen to­­borzani. Közbe jött a katholikus autonómia kérdése, s a botrány­rendezők ettől kölcsönzik legújabb jelszavukat, melyről azt hiszik, hogy végig fog vibrálni a katholikus híveken. Hogy láng lesz belőle, mely gyújt. Hogy harczkiáltás lesz, mely magával ragad. Nyolcz millió elnyomott katholikus felszaba­dítása a jelszó. A magyar nemzet felének megmentése a szolgaságból, — ez a riadó. Minden más vallásfelekezetnek van szabad­sága — mondják — csak a katolikusoknak nincs. Protestáns, görög keleti szabad, függet­len ember, csak a katholikus pária. S ki teszi azzá ? A kormány, mely a katholikus egyház szervezetét saját czéljaira használja föl. A kor­mány, mely kinevezi és — egy parlamenti hecrczkáplán szavai szerint — korteseszközökké alázza a püspököket. A kormány, mely saját pártérdekeit ál­lami érdekek gyanánt viszi be az egyház igaz­gatásába. A kormány, mely a komipezió feké­lyét oltja be az egyház organizmusába is, mi­után beoltotta az államéba. A kormány, mely midőn tönkre teszi az államot, tönkre akarja tenni az egyházat is. E szégyenletes helyzetből kell megszabadí­tani a katholikusokat, vagy öt millió tótot, hor­­vátot s több mint három millió magyart. A vallási és politikai szabadság O’Connell-jei e sza­­badságharczra készítik elő zászlóikat és fegyve­reiket. Vallási és politikai szabadságot együtt em­lítenek, már előre fölfedve ekkép valódi czélju­­kat. A katholikus egyház segítségével kell úgymond­­ fölszabadítani a szintén elnyomott, tönkretett magyar társadalmat. A katholikus egyházból kell regenerálni Magyarországot. Ha sikerülni fog több mint nyolc­ millió katholikust mozgósítani a kormány ellen, az ára­dat el fogja ezt sodorni. A katholikusok felsza­badítására tehát következni fog az ország föl­szabadítása. Ettől a kormánytól ugyanis, mely (ők mondják) semmi más, mint a Tisza-kormány folytatása, nem lehet parlamenti és választási eszközök segítségével megszabadulni. A küzdelmet tehát át kell játszani a poli­tikai térről a vallási térre. A politikai harcznak vallásháborúvá kell átalakulnia. A korrupt, tönkre tett parlamenti önkormányzatot a regeneráló val­lási önkormányzat által kell sarkaiból kiemelni. Ezért kell a mozgalmat kiterjeszteni az egész országra. Monstre-népgyűléseket, százezerek föl­­vonulásait helyezik kilátásba, mint százezereket vonultatott föl O’Connel, az ír katholikusok sza­­badságharczának idején. Komoly férfit meg nem ijeszthetnek a po­litikai Orlando-Furiosok, habár barátruhát öltve szőrkötéllel derekukon jelennek meg, vagy bősz dervisek gyanánt tánczolnak. A politikai Bar­­num-ság és Bum-Bum-tábornokság egyszerűen nevetséges. Hazug ürügyekből sohasem lesz igaz­ság. A nevetségesből nem lesz komoly méltóság soha. A magyar nemzetet nem lehet a plébánosok és kolostorok udvaraira terelni, hogy ott történ­jék a gyülekezés a kormány elleni háborúra. Senki, még az ellenzéki katholikusok sem hiszik el, hogy elnyomja a Szapáry-kormány. Az összes közvélemény, valláskülönbség nélkül, tiltakozik azon meggyalázó vád ellen, hogy az episzkopátusz a kormány kortes­hada. Az egész nemzet, pártkülönbség nélkül, nagy és jogos vá­rakozással van eltelve a Szapáry-kabinet iránt. Leszámítva néhány fanatikust, az ország e kor­mánytól várja a haza gazdasági, kulturális és nemzeti föllendülését. Egészen bizonyos tehát, hogy a katholiku­sok millióit nem lehet templomi zászlók, káplá- VIII. évfolyam. Sepsi-Szentgyörgy, csütörtök, 1890. deczember 25. 198. szám. Szerkesztőségi iroda : Sepsi-Szentgyörgyön , Alsó-sétatér 535. szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ­ATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer : vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Előfizetési fix­ : helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve . Egész évre . 10 frt — kr. Félévre . 5 frt — kr. ________Negyedévre ■ 2 frt 50 kr. Hirdetmények dija : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. S®--------------------------­Csikmegye részére: szerkesztőség­i kiadóhivatal Csik-Szeredában T. Nagy Imre társ­­szerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová Csikmegyéből a lap szellemi részét illető közlemények, vala­mint előfizetési pénzek és hirde­tések bérmentesen küldendők. Udvarhelymegye részére: társszerkesztő NNyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. Szent-Királlyi Árpád Szombatfalva (u. p. Sz.-Udvar­hely) hová Udvarhelymegyéből a lapot érdeklő közrem, küldendők. L’ --------------------------rm . Főispáni felmentést közül a hivatalos lap. Báró B­á­n­f­f­y Dezső mentetik fel állásától a kö­vetkezőleg hangzó királyi kézirattal: A belügyminisz­térium vezetésével megbízott magyar miniszterelnö­köm előterjesztésére báró Bánffy Dezső Besztercze- Naszód vármegye főispánját, ezen állásától hű és buzgó szolgálatai elismerése mellett, nyugdíjigényeinek ép­ségben tartásával, saját kérelmére fölmentem. Kelt Bécsben 1890. évi deczember hó 17-én. Ferencz Jó­zsef, s. k. Gr. Szapáry Gyula, s. k.

Next