Székely Nemzet, 1895 (13. évfolyam, 1-196. szám)

1895-08-14 / 121. szám

XIII. évfolyam. Sepsi-Szentgyörgy, szerda, 1895. augusztus 14. 121. szám. __*››S›3 Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgy, Alsó-séatér 666. szám, hová a lap szellemi részét illető közlenények küldendőit Kéziratok nem adatnak vissza. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton Előfizetési ár* : helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve : Egész évre . . 10 frt — kr. Félévre . . 5 frt — kr. Negyedévre . . 2 frt 50 kr. Hi i iletmények dija : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 80 kr. Kiadóhivatal: Jolkat-somda-részvénz-társulat, borít ■I llíSlilill plakk és tllillétik bérmentesen küldendők. Reklamácziók a lap kézbesítését illetőleg a megfelelő postahivatalhoz intézendők. Pénzküldeményeknél legczélszerűbben postautalványok használhatók. Nyilttér sora 16 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ cilmű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet" megjelölök hetenkint négyszer: hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton reggel egy nagy ivén, szükség esetén melléklettel Előfizetési ára : egész évre ... 10 frt félévre . . 5 frt negyedévre 2 frt 50 kr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszt.életpéldányával szolgálunk. Kérjük az előfizetéseiket minél előbb megtenni mivel felesleges példányokat nem nyomattathattunk. A JÓKAI-N YORDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT, mint a „Székely Nemzet"* kiadótulajdonosa. Nemzetiségi felsülés. S.-Szentgyörgy, aug. 14 (—év) Az a hat oláh, szerb és tót úr, aki jónak látta nettó 48 órával előbb bejelenteni a nemzetiségi kongresszust, fekte népgyűlést, nyilván azért halasztotta el az utolsó perezre ebbeli kötelességét, mert azt akarta, hogy a magyar állam hatóságának minél kevesebb ideje legyen a kérelem elintézésének megfontolására s hogy ők, a kérvényezők evvel az eljárással is valamennyire megbosszantsák a hatóságot, hogy a meeting megtartásának eltiltása minél inkább sikerüljön. És ha valaki kétkednék abban, és ha az izgatók részéről valaki tagadná, hogy ők csakis arra számítottak, hogy a „kongresszusnak“ elnevezett gyűlést a hatóság betiltja, akkor nevetségessé teszi magát, mert az egész gyűlés a komolyságnak és alaposságnak valóban eklatáns cáfolata. A gyűlésben résztvett s mindössze néhány száz főre tehető ember közül egynéhány izgatón kívül, a többiek csak staffageul fölhozott parasztemberek voltak, akik naivitásukban persze sokat elhisznek a nyelvükön szóló agitátorok beszédjéből, de valósággal bizony teljesen oláhoknak, szerbeknek és tótoknak érzik magukat, akiknek nemzetiségi voltára sem kulturális, sem egyéb tekintetben nem hat bénítólag a magyar állam ereje, s akik bizony aligha érthették meg, hogy micsoda közös czéljuk lehet egészen más nyelvcsaládhoz tartozó emberekkel, s mi értelme lehet egy gyűlésnek, ahol az emberek háromféle nyelven beszélnek és egymást meg nem értik ? A gyűlésnek képe tehát határozottan azt tüntette fel, hogy azoknak az eszméknek az ereje, melyeket Mangra Vazul és társai a nemzetiségek között propagálni igyekeznek, éppen nem valami nagy és az ezer esztendős magyar államra nézve igazán nem komolyan veszedelmes. S ezt annál is inkább állíthatjuk, mert a nemzetiségek között a józan hazafias érzületnek is van tere, aminek kétségtelen jele az a nyilatkozat, amelyet a gyűlés ellenében oláh, szerb és tót polgártársak tettek közzé. Ennek a nyilatkozatnak aláírói azt mondják, hogy közös édes hazájukat szeretik, ennek föltétlen hívei, s a magyarokkal egy hazában egy törvény alatt békésen élnek, „akik által sem nyelvünk, sem vallásunk megtámadva nem volt, most sincs, sőt kulturális fejlődésünk is éppen a szabad Magyarország által van biztosítva, és azért mi ezennel tiltakozunk mindama határozatok ellen, melyeket nélkülünk és a többiek nélkül a magát országos nemzetiségi kongresszusnak jogtalanul czímzett gyűlés hozni fog.“ Következik 17 aláírás. Ezeket a derék hazafiakat a hazaárulók gyűlésének rendezői persze nem bocsátották be a gyűlésbe, mert bizonyára szót kértek volna, amihez népgyűlésben mindenkinek joga van, és akkor teljes pucscs lett volna a gyűlésből, amely így is azt a benyomást tette a tárgyilagos szemlélőre, hogy az agitátor urak nem tudtak igazi sérelmeket produkálni s amit előhoztak, az is olyan készületlen, rendszertelen munka, melyet sebtében készítettek el, miután abbeli várakozásukban, hogy a gyűlést betiltják, csalódtak. És tulajdonképen nem is volt az népgyűlés, hanem csak zárt ajtók mögött tanácskozó bizottság határozati javaslatainak felolvasása. Ennyi a nagygyűlésnek az eredménye. De azért mi magyarok sem jobban, sem kevésbé nem haragszunk Mangra Vazulra és társaira és az ő hazaárulósdi komédiájukat éppen nem tudjuk be oláh, szerb és tót nemzetiségű polgártársainknak. A kultuszminisztérium új ügy- és személyzeti beosztása. Dr. Wassics Gyula a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban új ügy- és személybeosztást léptetett életbe, mely szerint a minisztériumot az elnökségen kívül XII. új ügyosztályba sorozta. A rendelet felsorolja az ügyeket, melyek egy-egy osztályhoz tartoznak és a tisztviselőket, akik az egyes osztályokba beosztattak. Uj czimzetes püspök Ő felsége — mint értesülünk — gróf Csáky Károly esztergomi kanonokát czimzetes püspökké nevezte ki. Az uj püspök gróf Csáky Albin unokaöcscse és sógora gróf Ta aff e volt osztrák miniszterelnöknek. Gróf Csáky Károly a herczegprimás udvarának egyik legrokonszenvesebb embere. Bulgária válsága. aug. 14. A „N. Fr. Pr.“ egyik szerkesztője megintervievált egy előkelő bolgár államférfiul, ki jelenleg átutazóban Bécsben tartózkodik. A beszélgetés a szt.-pétervári kommünikére vonatkozólag közzétett dementi körül folyt, amely tudvalevőleg azt tartalmazta, hogy a kibékülés Oroszország és Bulgária között egyelőre ki van zárva. E kibékülés tehát — jegyzem meg, — a legújabban beállott körülmények folytán mégis és talán már mihamarább be fog következni ? Az államférfi erre így válaszolt: „A helyzet egyelőre a következő: Ferdinánd fejedelem a hét elején Szófiába utazik vissza, hogy augusztus 14-én a trónralépés évfordulóján, ha bolgárai között lehessen. Ez alkalommal őt, eddig még elő nem fordult ovácziókkal fogják fogadni. A bolgár nép tartozik ezzel az elégtétellel fejedelmének, akit Stambulov meggyilkolása után az európai sajtó oly élesen megtámadott, vagy jobban mondva megrágalmazott. Ferdinánd fejedelem ma felette népszerű Bulgáriában és a bolgár nép meg akarja mutatni, hogy semmi áron sem akar tőle és dynastiájától megválni.“ A fejedelem fiát, Boris herczeget mégis át fogja téríteni az orthodox vallásra, hogy Oroszország jóakaratát el ne veszítse. Az államférfin : Valószinüleg. Bár ez a lépés teljesen és egyedül Ferdinánd fejedelem szabad akaratára van bizva, Oroszországgal szemben tett bárminemű kötelező ígéretekről azonban szó sem lehet. — És hogy áll — kérdeztem én — a fejedelemnek újbóli megválasztatásával ? Alá fogja-e magát vetni egy uj választásnak ? — Sem a bolgár nép, sem a bolgár kormány nem kívánja fejedelmétől e ténykedést. — E szerint tehát uj szobránjét sem fognak választani ? — Nem hiszem, ha csak a fejedelem túlságos aggodalmában nem ragaszkodik e szándékához. — És mi alappal bír az a híresztelés, hogy a fejedelem Stoilowot el fogja bocsátani, és helyette Radoszlavowot fogja megbízni az új kabinet megalakításával ? — Ez lehetetlen ! Radoslavownak nincsen pártja az országban. Amikor még Stoilow- Natscevits kabinet tagja volt, a szobrányéban nem ült harmincznál több párthive. Ha ma választásra kerülne a dolog, akkor Radoslavov még rosszabbul járna. — A szobranje bizottság, amely Stambulov ellen a vizsgálatot vezette, folytatni fogja-e annak halála után a vizsgálatot ? — Bizonyára. És rövid idő eltelte után alkalma lesz e vizsgálat eredményét egy terjedelmes kötetben elolvashatni. Tudja meg Európa, hogy mily igazságtalan és oktalan volt Szambulov kormányzása. A szobranje egyébként csak őszszel fog összeülni. — Azt beszélik, hogy az új szobranje számára, melynek feladata lenne, a fejedelmet újból megválasztani, az új választásokat elrendelik, ez a fejedelmet királylyá fogja proklamálni ? — Ez csak olyan üres beszéd. A bolgárok nem fektetnek arra olyan nagy súlyt, hogy uralkodójuk király legyen. A bolgárok nem akarnak egyebet, mint hogy uralkodójuk teljesítse azt a missziót, melynek feladata Bulgáriát a történelmi tradíciók alapján tovább fejleszteni, és az egykor oly nagy ország számára, annak természetes és földrajzi határait újból megszerezni. Mi mindanynyian, még az úgynevezett orosz barátok is, akikhez különben magamat is számítom, azt akarjuk, hogy országunk független legyen. Sőt nekünk oroszbarátoknak még csak gondolatunkban sincsen, Oroszországnak egy parányit is önállóságunkból feláldozni. Különben pedig várja meg augusztus 14-ét. Sok olyan dolog fog ekkor bekövetkezni, amely a külföldnek Bulgária felől táplált téves véleményét el fogja oszlatni. Bulgária azt akarja, hogy Oroszország ismerje el, Ausztriával pedig jó viszonyban akar megmaradni, azonban bolgár akar lenni és maradni. * Athén, aug. 12. Az egész görög sajtó pártkülönbség nélkül kifejezést ad azon nézetének, hogy soha sem akad görög herczeg, kinek ambícziója lenne, hogy a bolgár trónt elfoglalja. A két nép irányzatai és érdekei sokkal különbözőbbek, sok tekintetben, különösen Macedoniát illetőleg annyira ellentétesek, hogy lehetetlenség, hogy egy és ugyanazon dinasztia Szófiában és Athénben különböző irányt kövessen. Ha György herczeg, a görög nép kedvence, elég ingázatlan lenne, hogy a bolgár trónt elfogadja, itthon tartani lehet forradalomtól és dinasztikus válságtól. Szófia, aug. 11. A lapok jelentése szerint a bolgár liberális oroszellenes pártok, a szambulovisták és radoslavovisták koalicziója bevégzett tény, miután Stambulov halála elhárította a személyes ellentéteket. Katkov lesz a koaliczió vezére. Az uborka-szezon. — aug. 14. Érdekes világot élünk. Más kérdés, hogy ez az érdekes világ kire mily hatást gyakorolt,de hogy érdekes, az tagadhatta. Mert hiszen, ha az élet bajait veszszük, azok, megvalának mindenkor, persze, különböző kiadásokban a korszakok méretéhez, a társadalmak fölfogásához és műveltségéhez szabva. Abszolút boldogság és megelégedés nem létezett soha, a mint hogy nem is fog létezni soha. Aminthogy nem is nézzük rózsás üvegen a múltat, nem rajongunk a jelenért, hiba volt ott is, hiba van itt is, de amíg emberi gyarlóság lesz, addig a világ hiba nélkül nem lesz. Minden elfogultság nélkül tekintünk a jelenre és pedig a közvetlen, 1895-iki nyári jelenre, s akármint hányjuk, vetjük a dolgot, az úgynevezett „uborka-évad“ kitesz magáért és érdekesség dolgában kollegáinak nem enged. Stambulovot meggyilkolják és ebből keletkezik egy igen furcsa állapot. Ha a Stambulov meggyilkoltatása politikai számításból történt, akkor az atyafiak nagyon elszámították magukat, ha boszuból történt , akkor ez a magánboszu egész Bulgária sorsára kihat. Most kezdik észrevenni a kis állam nagy politikusai, hogy Sz.-Péterváron gólya királyért jártak, hogy Bulgária egy vazallus állammá készül lenni, török helyett a muszka, egy gyenge fenhatóság helyett egy erős és hatalmas, mely ha vastalpát a kis állam nyakára teheti, az szabadon még csak szuszogni sem lesz képes. Ferdinánd fejedelem, kire nézve a Stambulov vas, de remek politikája kényelmetlen volt, tehetetlen és gyámoltalan áskálódók karjaiba dobta magát, s ott áll most a gyámoltalan kormány az ő gyámoltalan fejedelmével, amint a német drasztikusan mondja: „Wie die Ochsen am Berg.“ Se ki, se be. Még az eszük is meg van állva, mint a tó nyálkás vizében mereven fülelő békáké, melyek a gólya királyt látják maguk felett. Most kellene egy Stambulov ! De hát kellemetlen volt Nándor urnak. Nos? És most kellemesebbek az állapotok ? Ugyebár, semmi baja Nándor urnak, csak a torka véres ! De hogy ő Bulgária trónján meg nem marad, arra mérget lehet venni. A másik érdekes állapot a nemzetiségek kongresszusa, mely ismét csak az uborkaévad tüneménye, habár mint a legtöbb kongresszusnak, ennek is az lesz az eredménye, hogy: Jöttünk, mentünk száz forint; ettünk, ittunk kétszáz forint, összesen négyszáz forint. A harmadik uborkaévadi gyilkosságfélé érdekesség, Stambulov után Deutsch Lajos, kinek halála azt igazolja, hogy nem épen muszáj az embernek politikusnak avagy diplomatának lenni arra való nézve, hogy meggyilkolják. Érdekes esetnek mondjuk pedig ezt azért, mert ez is szezonszerű. Ez, a társadalmi visszás állapotok kifolyása, a mutatkozó elégedetlenség oly kitörése, mely bajok orvoslására nem találván törvényt, ő saját , maga ül ítélőszéket saját sorsa felett. És ez annál inkább figyelemre méltó, mert nem egyéni, hanem társadalmi „exekueziónak“ mutatkozik, mely napról-napra sűrűbb tényekben kezd mutatkozni s az emberi kétségbeesés oly tanujele, mely ha nagyobb dimenziókat ölt és halálmegvetéssel ezenképpen tör előre, ragadóssá lehet. A negyedik érdekesség a „Postkiszli“ tolvajok feltalálása, mely ama ókori, de soha el nem évülő közmondásnak ad igazat: „Előbb-utóbb, de minden bűn feltalálja a maga büntetését.“ És végre térjünk át a legérdekesebb dologra, amely sem nem eset, sem nem újdonság, évről-évre fölmerülő valami olyan csodaféle, melynek nyitjára az emberi ész nem egykönnyen tud ráakadni. Mert hát méltóztatnak-e tudni, hogy az úgynevezett régi jó világban, volt Magyarországban öt-hat fürdőhely, és ma, ebben a hat forintos búza áru, nagy adójú, kölcsönző intézeteket gomba számra tenyésztő, panasztól és az elégedetlenség jajszavától visszhangzó országban annyi a fürdő, mint csillag az égen! Eddig az uraságok falura mentek nyaralni, most a falu egy unalmas, poros, néma, fád helyiség, ahonnan még a pap is fürdőbe menekül, kántorral, kántornéval együtt.