Székely Nemzet, 1896 (14. évfolyam, 1-195. szám)

1896-05-11 / 72. szám

Május 11. magyar nemzet fegyverzaja védvén Mária Terézia trónját. Aztán ismét minden elcsendesedett. Fő­uraink elfrancziásodtak, a köznemesség lati­nul beszélt, a polgárság német volt, csak a szegény paraszt maradt magyar. II. József került a trónra. Megtámadta a nemesség kiváltságait, meg nemzeti nyelvünket. Az egész nemzet felriadt. Ellenállásra készült. Visszavonta törvénytelen rendeleteit. Alkot­mányunkat új törvényekkel biztosították. Hanem nemzetünket többé elaltatni nem sikerült Bessenyei György, Révai Miklós, Virág Benedek, Dugovics András, Gvadányi József, Kazinczi Ferencz, Kármán József, Kisfaludi Sándor, Csokonai Vitéz Mihály, ébren tartották. Végig zúgott Európán a nagy franczia forra­dalom. A nemzeti eszmék hálás keblekre találtak nálunk is. Kisfaludi Károly, Katona József, Kölcsey Ferencz, Berzsenyi Dániel magyarosítottak. Megjelent a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István, hirdetve azokat a magasztos eszméket, melyek a mai Magyarország alapjait képezik. Vörösmarty Mihály, Bajza József, Czuczor Gergely, Garai János, báró Jósika Miklós költői műveikkel megkedveltet­ték ez eszméket. Az egész ország lázas izgatottságba jött. A legnagyobb magyar kezéből Kossuth Lajos ragadta ki a vezéri zászlót, szabadságot, egyenlősé­get hirdetve. Petőfi Sándorban méltó bajnok társra talált. 1848. tavaszán megalakult az első független, felelős, parlamentáris, magyar minisztérium gróf Batthyányi Lajos elnöklete alatt. Örömünk most sem volt tartós. A bécsi kormány fellázította ellenünk idegen ajkú honfitársainkat, maga is fegyveres kézzel tám­a­dott ránk s mikor véres fejjel visszautasítottuk, az­ oroszszal szövetkezett és fegyver­letételre kényszeritett. Az elnyomatás szomorú napjai következtek. Legjobbjaink bitófára, börtönbe, vagy száműzetésbe kerültek. Még­sem estünk kétségbe. Hittünk Arany János, Tompa Mihály, Jókai Mór, Horváth Mihály, Szalai László, báró Eötvös József szebb jövőt hir­dető szavában. Nem csalatkoztunk. Ausztriát is nagy csapások érték. Felséges királyunk, I. Ferencz József a Deák Ferencz, hazánk bölcse, szaván induló nem­zetnek békejobbot nyújtott. 1867. jun. 8-án felsé­ges nejével, Erzsébet királyasszonyunkkal együtt nemzetünk nagy örömére megkoronáztatta magát. Azóta a legalkotmányosabban uralkodik. A béke éveit oly hazafias munkálkodásban tölti nemzetünk, hogy évtizedek alatt századokat haladunk. E buz­gólkodásunkban nagy segítségünkre van az a körül­mény, hogy gróf Andrássy Gyula, hazánk nagy fia király és nemzet helyeslésével oly szövetséget kötött, mely nemcsak hazánknak, hanem Európának is békét biztosit. Ezt beszéli ezeresztendős magyar földünk. Kedves tanuló ifjúság ! Hálás szívvel gondoljunk mindig azokra, kik hazánkat megszerezték s vérek hullásával is megtartották. Jó és balsorsban hű fiai maradtak. Nagyságán munkálkodtak. Adjunk hálát az isteni gondviselésnek, hogy az ezer esztendő örömünnepét oly bölcs, jóságos, népei javáért élő fejedelem alatt érhettük meg, mint fel­séges királyunk, I. Ferencz József, kinek atyai kor­mányzása alatt bizalommal nézünk a jövőbe, mely, hogy fényesebb legyen a lefolyt ezer esztendőnél, adja a magyarok hatalmas Istene. Éljen a király! Éljen az ezer esztendős ma­gyar Haza! A kitörő éljenzések elhangzottak s ismét egy kedves jelenet következett. B­e­n­k­e Ilona, az elemi iskola IV. oszt. növendéke az erkélyre fölállított s zöld viráglombokkal megkoszorúzott Magyarország térképéről csinosan és igen értel­mesen megmutogatta a honfoglalás geográfiai részleteit. Egy ügyes kis­fiú, Benedek Dávid­­ elemi iskolai IV. oszt. növendék pedig általános tetszés között szavalta el Pósának a „Haza“ czimű költeményét. Egy kettős dal, a „Tied vagyok, tied hazám“ követte a kedves szavalatot. A dalt a polg. fiú- és leányiskola növendékei éne­kelték, melynek végeztével Darkó Anna polg. leányiskolái IV. oszt. tanuló adta elő igen szépen a honfoglalás históriai részét. Salamon Rezső polg. isk. VI. oszt. tanuló „Szent István“ czim­ü költeményt szavalta, B­o­g­á­t­s Irén ipar­­isk. tanuló pedig Nagy Lajos uralkodásáról mondott visszaemlékezéseket ; mig G­y­ö­n­ö­s János polg. isk. V. oszt. növendék Hunyady Jánost ismertette. P­á­l­m­a­y Margit Kisfaludy­­nak „M­o­h­á­c­s“ czimű­ elegiáját kiválóan értel­mes hangsúlyozással szavalta el. Vargha Zsuzsika óvónőjelölt kedves szép előadása a magyar szabadságharcz történetéből általános tetszést és mély hatást keltett. Szabó Imre polg. isk. V. oszt. növendék Tóth­­ „Előre“ czimű­ költeményét szavalta s Székely Zsig­­mond szintén polg. isk. VI. oszt. növendék­ a millenniumi fogadalmat mondta el, melyet az összes tanuló ifjúság állva hallgatott meg. A szépen lefolyt lélekemelő ünnepélyt C­s­á­n­k­y Viktor kir. tanfelügyelő a következő szavakkal zárta be : Tisztelt gyülekezet ! Véget ért ifjúságunk lélekemelő ünnepélye. Mivel zárhatnám be méltóbban ünnepünket, mint azon kéréssel és óhajjal , vigye el magával az ifjúság, a haza jövő oszlopa, a elkesedést, az örö­met, mely hazánk ezredéves történetének, ezer éves fennállásának tanúságából keblében felgyuladt, s őrizze meg szivében kicsinyje nagyja a haza szeretetét, világítsa be e szeretet ismeretlen jövő útjük ösvényét, ez mutassa meg mindenkor munkásságuk irányát s k­­­s é­r­j­e el megfutott pályájuk végéig. Zárom szavaimat azzal : Éljen szeretett magyar hazánk, éljen a király ! Még egy gyönyörű kvartett következett: a polg. fiúiskola s az óvóképezde által előadott „Szózat“, melyet Bodor Miklós igazgató vezetett s bezárta a szép hazafias ünnepélyt az összes ifjúság Hymnusza. Ünnepély végez­tével m­egfelelő sorrendben vonultak be taninté­zeteikbe az iskolák ; a fiú tanulók az után ha­zafias dalokat énekelve és a hazát és királyt zajosan éljenezve jó kedvvel járták be a főtér utczáit. A hazafias szép ünnepnek az idő is kedve­zett, úgy hogy az ünneplés a legszebb rendben, zavartalanul folyhatott le. II. A Mikó-kollégiumban. A nagy és előkelő közönség sűrű csopor­tokban vonult át a kollégium felé, melynek kü­lönben is szűkös dísztermét szorongásig megtöl­tötte. A több százra menő közönség soraiban foglalt helyet Potsa József, a megye főispánja, Gábor Péter alispán, Fejér Manó esperes­plébános stb. stb. Az ünnepély folyamán érke­zett Bodor Miklós igazgató vezetése alatt az óvónőképző intézet növendékeinek szép serege új zászlójával, mely testvériesen húzódott meg a kollégium szintén uj zászlója mellett, M­i­k­­­ó­s Géza imaszerü megnyitója után, melyben hazafius lelkesedés az istenbe vetett bi­zalommal és reménynyel olvadott össze és a melyben áldást kért az intézetre, az intézet ve­zetőire, növendékeire. A 100 tagú kollégiumi vegyeskar zendített reá dr. Far­kos Dezső tanár vezetése alatt az általa ez alkalomból irt Ki­r­á­l­y h­i­m­n­u­s­zr­a, melynek szép összhangzatai a szabatos előadás­ban kiválóan érvényesültek és áhitatos hangulatba ringatták a csendben figyelő közönséget. Most Csősz János tanár lépett a szó­székre és minden izében magvas, történeti filozófiával áthatott tanulságos és élvezetes követ­kező szép beszédet tartotta: Mélyen tisztelt ünneplő közönség ! Nemes ifjuság ! Midőn ezer év előtt Alpár mezején, a ma­gyar alföldi nagy síkon a honfoglalás diadalmas, nagy csatája bevégződött, a Belgrád felé mene­külő Zaládnak Árpád a honfoglalás nagy éneke­sével ezt kiáltja utána: „Alpárnak fejedelme! megállj, hova futsz előlem ? Hol van büszke szavad, melyet követid­­del üzentél ? Vagy fuss bár, de tudom, nem látod többé Alpárod mezejét! Bajnokain, s az erős fiúk anyja«, hiszlen termett hajnal-ölti n­ölgyek fognak telepedni me­ződön. Rajta tenyészend­ő nemzet s országokat állít !“ És a nemzet, mely duzzadó, ifjú erejében, fegyverrel kezében tör utat magának országokon és népeken keresztül, mig e helyre jut, diadal­mas, hős csatákban foglalja el földet. Bölcsességével és államalkotó erejével itt országot és hazát alapit. Ezer év vi art. zúgott el felettünk ; népek és nemzetek emelkedtek fel újból ; de a magyar faj és magyar nemzet rendületlen kitartással és meg nem szűnő erővel él és uralkodik ezer év óta e földön. Dákok, gepidá­c, románok, góthok, hunok, avarok és besenyők, különböző rokon és nem ro­kon népek laktak elöttünk hosszabb-rövidebb ideig e földön , mind letűntek ! Mert állandóan megtelepedni, hazát alkotni, konszolidált államot szerezni, itt Kelet és Nyugat véghatárán a nyu­gati czivilizácziónak Kelet vadsága ellen védő­bástyául szolgálni, Kelet és Nyugat támadásai közt ezer éven fenállani, erre csak a magyar faj volt képes mindazon népek között, melyek va­laha e földön éltek. Nem hiába ünnepeljük tehát ma ezeréves állami életünk örömünnepét; okunk és jogunk is van hozzá gazdagon. Az isteni gondviselés iránti mély hála és büszke nemzeti önérzet kell, hogy megdobbanjon ma e hon minden igaz fiának szívében, hogy a magyar állam és a magyar nemzet tíz száz esz­tendő fergetegei közt, fényben és árnyban, bu­bán és örömben, bánatban és szenvedésben első ezer évét ez évben befejezte. De hogy a nemzet ezer éves életének képét tisztán láthassuk s a képről a tanulságokat a jövőre levonhassuk, fel kell nyitani még egyszer emlékünkben ezen ezer esztendő történetét. Ezt fogom én tenni a következőkben rövi­den és nagy vonásokban. A honfoglalás utáni első száz esztendő harczi és rablókalandok közt folyt. A beköltözött magyarok rémeivé lesznek Német, Olasz és Francziaor­szágnak. Földmivelésről még nincs szó, zsákmányból és marhatenyésztésből élnek .... Nem lehet föltenni, hogy e had­áratoknak csak zsákmányszerzés lett volna czéljuk ; hihe­tőbb az, hogy félelmet és rettegést akartak a szomszéd népekben maguk iránt gerjeszteni, hogy ide­haza aztán annál haboatlanabbul intézhes­sék az ország belső berendezését. De bármelyik czélból történtek is e gyakori, külföldi hadjára­tok, könnyen végzetessé válhattak volna a nem­zetre nézve, mert előbb-utóbb a megtámadott népek koalíczióját vonták volna maguk után, is mi aztán még csírájában megsemmisítette volna az új országot. Szerencsére Gézában s még inkább fiában Istvánban állított az isteni gondviselés kiváló, bölcs férfiakat a nemzet élére, kik belátták, hogy a megszerzett új hont nem koczkázattal járó harczi kalandokkal, hanem szelidebb erköl­cseikel, a szorgalom és a béke áldásaival lehet csak megtartani. István törhetetlen erélylyel fog hozzá a nagy munkához, hogy az egész nemzetet a keresztyén hitre térítse. Az ellenszegülő vajdákat gyors tá­madással leveri s hogy nagy hatalmukat egy­szer és mindenkorra megtörje, a törzsszerkeze­tet megszünteti , helyébe állítja a vármegyei rendszert, így a királyi czim­ felvételével, a törzsszer­kezetnek vármegyei rendszerré alakításával és az új egyház papságának hathatós támogatásá­val a királyi tekintélyt és hatalmat külsőleg és belsőleg megerősíti , ezek által lerakja az alap­köveit egy hatalmas, keresztyén, magyar mo­narchiának. Fordulnak elő nagyon többször viszályok, sőt harczok is a királyi család tagjai között, külföldi támadások is irányulnak az ország el­len, de Szent István által lerakott alap oly erős, hogy azon mindig képesek megvédeni az ország függetlenségét. Az új magyar monarchia meg­alakulása után 100 évvel az a kitüntetés éri az országot, hogy Európa két­ fejedelmei a magyar királyt, Szent Lászlót kérik föl a keresztes hadak fővezéréül, a­mit el is fogad, de váratlanul be­következett halála meggátolta, hogy a megtisz­telő bizalomnak eleget tehessen. Az Árpádok alatt egyszer éri az országot nagy, az egész nemzetet végmegsemmisüléssel fenyegető veszély , s ez a mongol-tatár invázió IV. Béla alatt 1241-ben. Alig lehet elképzelni a pusztítást, melyet a Sajó mellett vesztett csata után e vad tatár-csorda véghez vitt az ország­ban. Napokig lehetett járni e vad hordák által beszáguldott tereken, mig élő emberre lehetett találni. Kiket a mongol fegyverek utói nem ér­tek, azok erdők sűrűjébe és hegyszakadékok közé menekültek. — S mi volt az oka a vesztett csatának és a nyomában járó mondhatatlan ín­ségnek ? A felelet könnyű rá : a főnemesség el­hatalmasodása a királyi hatalom és tekintély ro­vására. III. Endrével kihalt az Árpád-ház 1301- ben s ettől kezdve vegyes­ házbeli királyok ural­kodnak a mohácsi vészig 1526-ig. Ez idő alatt Magyarország kétszer emelkedik elsőrangú euró­pai hatalommá : II. Lajos és Mátyás alatt. De az Anjouk és Mátyás uralkodása alatt nem csak az ország határai szélesednek ki, nem csak külsőleg erősödik az ország, hanem benső erőben is. Az olaszországi hadjáratokban, egy a kultúrában előrehaladottabb néppel való érintkezés folytán a nemzet ízlése finomul és lá­tóköre tágul. Mátyás mint hadvezér, államférfi, szónok és tudós egyaránt nagy. Fényes udvarában tu­dósokkal és művészekkel veszi körül magát, s tudós vitatkozásokban élénk és tevékeny részt ve­szett. De ez a tudomány és művészet nem hazai ta­lajból hajtott ki,nem a nemzet életéből táplálkozott és igy a nemzeti életre mélyebb hatást nem gya­korolhatott. Mátyással együtt hatása is meg­szűnt. Mátyás után gyenge, tehetetlen uralkodók lépnek a magyar trónra. A királyi hatalom és tekintély egyre sülyed és a mily mértékben ez hanyatlik, akkora mértékben nő a főnemesség ha­talma, erőszakossága és pártoskodása. Ez állapot­nak szomorú következménye a magyar állam egész létezését gyökerében fenyegető második nagy csa­pás : a mohácsig vész, melyben a nemzet színe és virága bull el az egyenetlen csatában. A mohácsi csata után 3 darabra szakad az ország : nyugati Magyarországra a Habsbur­gok alatt, keleti Magyarországra Zápolya és az erdélyi fejedelmek alatt és török hódoltságra dé­len. Súlyos, nehéz idők következnek a nemzetre. Míg a Habsburgoktól kezdettől fogva egész 1790-ig a nemzetnek saját nemzetiségét, nyelvét és al­kotmányát kell folytonosan védelmezni, addig a 15-ik század elejétől 17-ik század végéig mind­egyre ránk zúduló török állami életünket fe­nyegeti. E mozgalmas, viszontagságos két századon A SZÉK­ELY NEMZET TÁRCZAJA. Árvafiu-szeretetház. — Az igazgató jelentése április hónapról. — A családi nevelésben nem részesült árvák igen nagy többségénél a gyermeki kedélyvilág, az érzés van elfojtva. Az, mi az embert nemessé teszi, közelebb hozza, fölemeli teremtőjéhez, an­nak csak szunnyadó csirája van meg és valamint a mag csirája, hogy életre keljen, a nap éltető melege elengedhetetlen kellék, a szegény nevelő­nek oly eszközökről kell gondoskodni, melyek a nap melegéhez hasonlóan felköltik, fejlesztik, életre, tettre hívják azt, a­mi az emberben is­teni. Természetes, hogy ennek eszköze első­sor­ban a mély, igaz vallásos­ hit ápolása, az erkölcsi törvények ismerete és szigorú ellenőrzése, de valamint a nap melege egymaga az életre hi­vott csirát melegével leforrázza, elöli s hogy ál­dást hozzon a csirából fejlett növény, nélkülöz­hetetlen az égi nedv , úgy a vallásos hit, az er­kölcsi törvények ápolása mellett a hálakegyelet, hazaszeretet fejlesztése egészítik ki az emberré nevelést. Ezért nem hagyhatunk figyelmen kívül egyet­len oly eseményt sem, melylyel az említett czé­­lok valamelyikét ápolhatjuk. Ily czélból vezet­tem el 12 árvát özvegy Málnási Antalné urasz­­szonyhoz, hogy személyesen köszönjék meg s csókolják meg azt a kezet, mely a szorgalom, munkásság, takarékosság által összegyűjtött fil­lérekből 100 forintot juttatott nekik és ki a kor s ezzel járó betegség miatt nem láthatta meg őket édes otthonukban — de a hirlap utján mindig élénk érdeklődéssel volt az intézet iránt — tehát győződjék meg, hogy nem méltatla­nokra hozott áldozatot. És hogy eljárásom meg­tette a kívánt hatást, hogy igaz szentkönyvünk ezen tanítása „Boldogabb a ki­ad, mint a ki el­fogadt­a szónál ékesebb jele a köny, mely meg­jelent az adományozó és az árvák szemében. Ily czélból tartottam meg ez évben is ha­zánk nagy fia Kossuth Lajos temetésének évfordu­lóján az emlékünnepet, hogy a fönséges példán ta­nuljanak lángoló hazaszeretet, tanulják meg a véres verejtékkel szerzett munkás kenyér becsét, mert Kossuth Lajos ebben is fénylő példa, ki­nek gyermekei, nemzete oly szeretettel vette volna le vállairól az anyagi gondokat, de nem fogadta el, hanem 90 éves korában is maga sze­rezte meg a mindennapi szükségleteket. Ily czélból tartottunk imát s adtunk hálát s az isteni gondviselésnek, hogy az intézet megte­remtőjét, éltető lelkét nagyméltóságu hatolykai Potsa József főispán urat a királyi kegy való­ságos belső titkos tanácsosává nevezte ki s mi­kor a kegyelmes ur kitüntetése után való nap reggelén az árvák közt megjelent, éreztük mindnyá­jan, hogy a kitüntetés még közelebb hozta a sze­génynevelésügyhöz. Az intézeti beltanítás április hóban nem szünetelt. A községi iskolába járó növendékek azonban 10 napig orvosi rendeletből nem bo­­csájtattak iskolába, miután három növendék ka­nyaróban volt beteg s jóllehet azonnal elkülöní­tettek, sőt a kórházban gyógykezeltettek, mégis az óvintézkedést betartották. Istené a hála, hogy több növendék a máskép könnyű lefolyású, de ragályos betegséget nem kapta meg. A kerti és gazdasági foglalkozásokra egész április hónap alkalmatlan volt, főleg gyermeki erőre, mivel egész hónapban szeles, hideg idő uralkodott; mindazonáltal a több, mint hat ka­­tasztrális hold terület a plánták ültetésén kívül elmunkáltatott. A kir. tanfelügyelőség 978 szám alatt elren­delte, hogy hazánk ezeréves fennállásának emlékére emlékfák ültettessenek. Ezen rendelet értelmében elültettetett: cseresznye 58 drb, meggy 27, alma 94, szilva 10, körte 17, vadgesztenye 10, akácz és cserje 10, fenyő 2, összesen 228 darab. Ezen ültetésekkel sem nyert teljes befejezést az intézeti kertben kijelölt anyafák ültetése, noha már állandó helyre ültettetett: alma 208 ; körte 120; cseresznye 66; szilva 50; meggy 33; ba­­raczk 27 ; gyümölcsfa összesen : 504. Ezenkívül eper sövény 668, fenyő 60, rózsa 32, sárga akácz bokor 27, mogyoró 10, vadgesztenye 10, össze­sen 1311 darab és három sor sövény akáczból. A nemes gyümölcsfák nem ültettettek ünnepélyes­séggel, de a 10 drb vadgesztenye, mely a konyha előtti térre azon czélból ültettetett, hogy idővel a növendékek azok árnyékában költsék el nyári mindennapi eledelüket — a kellő ünnepség­gel ültettettek el s fölhivattak a növendékek, hogy e fák iránt kiváló kímélettel legyenek; őszire pedig minden gesztenye közzé egy tölgy, vagy hárs ültettetik, hogy mire a gesztenye ki­vonül, ezek maradjanak meg s hirdessék tovább is az év jelentőségét. Sok nehézséggel járt a fái­ ültetése, mivel a gödrökbe termő talajt kellett száll­tani, a megyei útvonalon a sánczok tisztítá­sából összegyűjtött földből; szerencse, hogy az intézet igás fogattal rendelkezik s igy a föld szállításra kiadás nem létetett. Az intézetnél üresedésben levő kertész állás április hónapban sem töltetett be s igy az ösz­­szes munkálatok vezetését a családtanitóval végez­tük. Dicsérettel emlékszem meg Visnyovszk­i János családtanitó ügybuzgalmáról, ki csekély szabadságideje alatt is az összes gyümölcsfákat sajátkezüleg karózta, kötözte, determinálta. Öröm­mel jegyzem föl fejlettebb növendékeink munka­szeretetét is, mely kiválólag abban nyilvánul, hogy egy megkezdett munkához minden további figyelmeztetés nélkül készséggel hozzá fogunk, iskolából hazajövet, némelyik még könyvét is mástól küldi föl s siet munkába állani. Munka közben kiszolgáltuk a közönséget is, kik az intézet faiskolájából bevásárlásokat tet­tek. Csekély 20—30 kros árak mellett több mint 100 fát vezetett be. Szívesen vettük volna, ha a közönség még nagyobb érdeklődést tanúsít, hogy a k­ét-három éves ottoványokkal elfoglalt három tábla újabb beállítást, rendezést nyerhessen , de a kiárusítás alig egyharmad részben történt. Megbízást nyertem, hogy székely fajtájú ál­latokról fényképfölvételeket küldjek az ezredéves országos kiállításra s miután e czélból Adler Lipót brassói johírnevű fényképész tette a föl­vételeket, egyszersmind szintén az országos ki­állítás emberbaráti csoportja részére az intézetről és a növendékekről is millenniumi egyenruhá­­sokban fölvételt tétettem. Az igazgatóválasztmány múlt ülésében je j­gyzőkönyvi pont alatt hozott határozatai elin­tézést nyertek. Főtisztelendő Fejér Manó esperes plébános ur, mint április hónapi látogató vizsgálatot tar­tott s úgy a beltanitást, mint pénztárt és ügy­kezelést rendben találta. Sipos Hamu: SZÉKELY NEMZET, 72. szám.

Next