Székely Nemzet, 1896 (14. évfolyam, 1-195. szám)

1896-08-07 / 118. szám

Augusztus 7. bekövetkezik az osztrák államnak annyi­felé való széttagolása. És ha a magyaror­szági szlávságban és románságban szintén megfelelő erő van, a széttagoltságnak be kellett volna következnie Magyarországon, is. Helyesen mondta Andrássy Gyula az 1871. október 23 iki audienczián, hogy Hohenwart közjogi alapja a foederalizmus s az övé a dualizmus. E két rendszer pe­dig összeegyeztethetlen. Csak természetes tehát, ha Andrássy Gyula ily körülmé­nyek közt Ferencz József király és császárnak rendelkezésére bocsáj­totta tár­­czáját. De nemcsak a dualizmus látszott ve­szélyben forogni, hanem az osztrák-magyar monarchia utolsó konc­entrikus ereje is s az utolsó összetartó szál : a hadsereg, a közös véderő. Az akkori hadügyminiszter Kulmn, határozott veszélyt látott a monar­chia védrendszerére nézve a fundamentális artikulusok következő részében . ,,A cseh királyság közösökül ismeri el a külü­gyet s a hadügyet, kivéve az újonczállítás jo­gát, valamint a védelmi kötelezettség tel­jesítésének módját s a sereg elhelyezésére és élelmezésére s tagjainak polgári viszo­nyai rendezésére vonatkozó intézkedéseket, annyiban közösnek ismeri el továbbá a pénzügyet, a­mennyiben a közösen fede­zendő kiadásokat illeti.“ Különösen az ellen emelte fel szavát a közös hadügyminiszter, hogy a cseh or­szággyűlésnek joga legyen az újonczok megszavazására. Az ellen pedig határozot­tan tiltakozott, hogy a csehországi honvé­dek a cseh kormány alatt álljanak s fenn­tartásukra a cseh parlament szavazza meg a költségeket. A fundamentális artikulusok s így Hohenwart kisérlete két tűz közé kerül­tek. Ez azonban mit sem tesz vóla azon esetben, ha a kísérlet mögött komoly és megbízható erők állanak. Ha a monarchia először a trializmus, majd később a f­ede­ralizmus által erőt és hatalmat nyer, a rendszer­változtatást mi sem tartóztathatta volna fel. Emlékirataiban hasztalan kér­kedik Beust, hogy ő buktatta meg a Ho­­henwart-féle kísérletet. Az osztrák császárhoz beadott memo­randumában igen helyesen utalt ugyan azon veszélyekre, a­melyek a Hohenwart­­féle kísérletből származni fognak. De ha a szláv eszme megfelelő erővel rendelke­zik, hasztalan leendett már a különben is elkésett memoranduma. Ha egyáltalán személyek által eszkö­zölt buktatásról lehet szó, akkor első­sor­ban csak Andrássy Gyula említhető. Igaz ugyan, hogy Andrássy Gyula gróf csak a legvégső pillanatban avatko­zott be, tehát szinte későbben, mint Beust. El kell tehát hinni ez utóbbinak, hogy midőn Andrássy­val Bécsben a Hohen­wart­­válság kezdetén találkozott, a magyar miniszterelnök azt mondta : „Mi köze neki Csehországhoz?“ De mikor azután Andrássy Gyula a döntő pillanatot elérkezni látta, hihetetlen szívósságot fejtett ki a Hohen­­wart-féle kísérlet megbuktatására. És van még egy körülmény, mely Andrássynak Beust fölött súlyt adott, eltekintve attól, hogy Beust már a bukás szélén, Andrássy csillaga pedig emelkedőben volt. E körül­mény abból állott, hogy Andrássy mögött volt osztatlanul az egész magyar nemzet. De Andrássy Gyula presztízse s a ma­gyar nemzet osztatlan ereje sem leendett képes a Hohenwart rendszer megbukta­tására. Ez új rendszert a tények ereje, vagy helyesebben a szlávizmus erőhiánya buk­tatta meg. A legfelsőbb körök ugyanis ha­tározott jóindulatot tanúsítottak a cseh ál­lamjog s a szlávizmus iránt. Ha a monarchia a szlávizmus és foe­deralizmus által nyer vala, szemben a né­met és a magyar hegemónián csak az imént felépült dualizmussal, a rendszer­­változás feltétlenül bekövetkezik. De a végzetes és döntő pillanatban ki­tűnt, hogy a szláv és foederalisztikus ala­pon berendezett Ausztria gyengébb volna, sőt az események játékszerévé lenne, mert az osztrák németek és a magyarok passzív rezistencziája ezt az alakulást teljesen meg­bénítaná. A szláv és foederalisztikus Ausz­tria nemcsak nagyhatalom nem lehetne, hanem magában hordaná felbomlásának csiráit. A végzetes és döntő pillanatban tehát a szláv programm végleg elbukott. E nagy ténynyel szemben csak jelentéktelen epi­zód színvonalára száll le magának Hohen­wartnak és kormányának bukása. Lesz szó alább a szláv foederalizmus képtelenségének arithmetikai bizonyítékai­ról. A szláv kísérletnek elítélése azonban korántsem német, vagy magyar, tehát faji szempontból származik. Alapját és indokát kizárólag monarchiai érdek képezi. Ha lehetséges volna az osz­trákmagyar monarchia mindkét államában a nemzetiségi aspirá­­cziók kielégítése, feltétlenül ki kellene azokat elégíteni. Egyik faj sem nyomhatja el, tisztán faji önzésénél fogva a többi fajokat. Az igazság is azt kö­veteli, hogy minden faj természetes jogai érvényesüljenek, tekintet nélkül arra, vál­jon kis, gyenge, avagy erős fajról van-e szó. A jog, erő hiányában ép a gyengék fegyvere. De az a kérdés, váljon, eltekintve a gyakorlati megvalósítás lehetőségétől, a faji és nemzetiségi vágyak kielégítése nem sértene-e sokkal fontosabb érdekeket s nem dobná-e koc­kára magának a Habsburgok monarchiájának életérdekeit. E megfontolás s annak eredménye volt valódi indoka a Hohenwart-féle szláv rend­szer bukásának, így menekült meg a Habsburgok mo­narchiája egy szerencsétlen kísérlettől, mely sorsára tán komor végzet felhőit borította volna. SZÉKELY NEMZET. A segesvári Petőfi-em­lék. — aug. 7. A segesvári Petőfi-emlék végrehajtó bizottsága július 31-én, éppen a gyászos emlékű segesvári csata évfordulóján, Bethlen Gábor gróf elnöklete alatt ülést tartott. Jelen voltak Szoboszlay Károly és Horváth László alelnökök, Balás Imre titkár, Kedves István pénztáros, Filep Elek, Bocskor Árpád, Krausz Fri­gyes dr., Benedek Mihály bizottsági tagok. Több apróbb ügy bejelentése és elintézése után tárgyalás alá vették a számadás-vizsgáló bizottság jelentését, mely szerint a rendelkezésre álló vagyon volt az év elején 16.936 frt 38 kr. Ez évben befolyt adomá­nyokból 272 frt 40 kr, összesen 17.208 frt 78 kr. Kiadatott Költő Miklós budapesti szobrásznak a 16 ezer írtban elkészítendő Petőfi-szobor első részlete fejében 4000 frt. Számlára 10 frt 50 kr. Pénzkész­let 1896. julius 31-én 13.198 frt 28 kr. A száma­dást minden részletében helyesnek találták, a pénz­tárosnak a fölmentést elismerés mellett megadták. Ezután bejelentették, hogy a Segesváron elhe­lyezendő szobor alapozási munkálatait még ebben az évben meg fogják kezdeni s magát a kész művet 1897. julius 31-én a csata évfordulóján leleplezik. Arra nézve, hogy e tekintetben a határidőket pon­tosan megtartsák, a Köllő Miklóssal kötött szerző­désben kellően gondoskodva van. Bemutatták a csatatéren elesettek sírhalma fölé helyezendő emlékoszlop tervét is, melyet Alpár Ig­­nácz budapesti műépítész készített s szívességből bo­csátott a bizottság rendelkezésére. Az oszlop 9, 30 méter magas, tetején egy kiterjesztett szárnyú turul madárral. Faragott kőből való elkészítésére árlejtést fognak hirdetni oly időben, hogy a szoborral egyide­jűleg ez az emlékmű is megépíthető s leleplezhető legyen. Legnagyobb gondot okoz a bizottságnak az a körülmény, hogy a szükséges költségekből még min­dig hiányzik mintegy ezer forint. Azok tehát, kik­nél e c­élra szánt összegek vannak, hazafias dolgot cselekszenek, ha mielőbb beküldik a bizottság pénz­tárosához, Kedves István p. v. tanácsos pénzügyigaz­­tóhoz. Végül az alapozási és építési munkálatok fel­­ügyelésével Bocskor István kir. főmérnököt bízták meg. Az ülés végén érkezett az a hír, hogy a bel­ügyminiszter, a vármegye millenniumi közgyűlésének ama határozatát, mely szerint a Petőfi szobor alapra ezer forintot szavazott meg, nem találta megerősít­­hető­nek. Ez esetben kétszeresen szükség lesz a to­vábbi adományokra. A vármegye közönsége s főként Segesvár város szász nyelvű lakói, kik az ezer fo­rintos adományt egyhangúlag, kifogástalan lelkese­déssel megszavazták, nem fogják megengedni, hogy Segesvár városban, egy a várost minden tekintetben csak előnyös színben feltüntető, azt külsőleg is nagy­ban szépítő szobor ma, hozzájárulásuk nélkül jöjjön létre. S ha e hozzájárulás a tervezett alakban nem volt elégséges, meg fogják találni az utat, hogy tett­­leg is megmutassák, hogy megtisztelve érzik magu­kat az által, hogy a legnagyobb költőnk az egész műveit világ által ismert Petőfi, éppen ebben a vá­rosban lesz egy szobormű által megörökítve. ........ ■■ A SZÉKELY NEMZET TAHOZA­IA: Néprajzi bál.*) Irta: N­­e í* i­­m a­n­n Antal. Tulajdonképen nem arról a tüneményes ün­nepélyről akarok írni, melynek színhelye febr. 12-én éjjel a kolozsvári nemzeti színház volt. Ezt a költői szárnyalású fiatal tollaknak enge­dem át, azoknak, a kik ábrándoznak és rajong­nak, a kik hevülnek a pillanat gyönyörében, a­kiket elbűvöl a leglégiesebb s mégis a legmé­lyebben ható villamosság, az asszonyi bál bele­­jező varázsa, a­kiket édes elragadtatásban rin­gatott a hegedű, a­kik közel érezték a szerető szív dobbanását, a­kik itthon voltak. A bál fé­nyes sikeréről pedig még e tudósítóknál is éke­sebben fog szólani a pénztári jelentés, mely ta­núságot tesz arról, hogy hajdan kincses Kolozs­vár még most is gazdag nemes áldozatkész­ségben.Hogy szellemi filléreimmel én is hozzájá­ruljak az erkölcsi eredményhez, a bál indító­­okairól és czéljairól akarok néhány megjegyzést elmondani. Erdélyi Kárpát-múzeum ! Erdélyi néprajzi mauzeum! Nagyjelentőségű, messzeható czélok, melyeknek megvalósítására kezdemény nem ta­lálhat illőbb időpontot az ezeréves ünnep événél. Ennek emlékére mi erdélyiek ennél szebb aján­dékot nem adhatunk önmagunknak, utódainknak, nemzetünknek. 1000 éve, hogy a történelem igazsága sze­rint hazául birja nemzetünk e földet, mely így a maga teljes egészében a legrégibb állam Euró­­pában. De a hagyomány, a felsőbb rendű igaz­ság, arról regél, hogy Erdélyben a Székelyföldön másfélezer éves a magyarság. Itt volt az első magyar, itt lesz az utolsó is. De ez ezeréves történelemnek is voltak olyan időszakai, midőn csak Erdélyben volt független a magyar. E kü­lönös helyzet spec­iális kötelességet ró ránk. Nem partikularizmus ez ! Magyarország számára akarjuk magyarnak megtartani a magyar Erdélyt, a magyarság e védő bástyáját. De védő bástyája ez az itt lakó testvérnépek nemzetiségének is, és minden természetes és jogos, minden szervesen fejlődött népi sajátságnak. Itt mondották ki elő­ször az egész világon a vallásszabadságot, a nem­zeti élet egyik főgarancziáját. Itt alkotott a há­rom nemzet egyet, mikor ezt így kívánta az or­szág létérdeke. Ha Erdély nem magyar, ak­kor a szász mihamar oláh lesz, az oláh pedig muszka. Nem akarunk elvenni senkitől semmit, ami az övé. Adni akarunk, ezer éves magyar nagy­lelkűséggel és liberalitással. Kultúrát akarunk adni, nem tukmálva, hanem annak, a­ki szíve­sen veszi. Természetes magyar kultúrát, mert ezt kívánja közös érdekünk. Nem faji önzésből tesszük. Elődeink 1848-ban a világtörténelem legújabb korának tavaszán megosztoztak a test­vér népekkel a szabad magyar földön, most az első millennium őszén a föld legnemesebb gyü­mölcsét nyújtjuk nekik : a magyar kultúrát. A magyar fajnak egy előjoga volt a többi előtt: anyanyelve, az állam nyelve, mely megélhetésre, hivatalra, kormányzásra képesít. Ez előjog kizá­rólagos leírásáról is le akarunk mondani testvé­reink hasznára. Ne legyen több korlát, a­mely elválaszsza egymástól a haza fiait, a­kiket egye­sített a természet és a történelem, a négy folyó­­nak a Kárpátok ifjára feszített idege. A testvéries egyesülésnek az erdélyi részek­ben egyik hivatott ápolója az Erdélyi Kárpát­ Egyesület. Főkáp ezt az országrészt kell most, másfél ezer évvel Attila után és ezer évvel Ár­pád után, meghódítani a magyar szív, a magyar tudomány, a magyar nemzetgazdaság számára. Meghódítani szeretettel, észszel, munkával. Ez nem politika, ez életösztön, ez a testvér­­népek üdve, ez az összes nemzet létérdeke, te­hát kötelessége ! A természet temérdek kincset adott Erdély­nek ! Ott rejlik nemcsak földünk, hanem népeink kebelében. De nincs kiaknázva ; Erdély ismeret­len, szegény és viszálykodó. Erdély megtenni az aranyat, a földi gazdagság jelképét a vasat, a szabadság fegyvere és a béke eszköze számára, a legszebb rózsákat és hogy legyen kinek keblére tűzzük : a legbájosabb hölgyeket. Csak azt bírjuk igazán, a­mit ismerünk, minek leírásáról számot adhatunk magunknak, a­mit használni és élvezni tudunk. De ismeri a magyar nemzet Erdélyt ? És ismerjük-e mi ma­gunk ? Ismerjük meg Erdélyt! Ne legyen e haza­részben több rejtett vidék, járatlan rengeteg, is­meretlen régió ! Tegyük termő­földdé az egész országrészt, ezt szántsa fel az EKB­, az egész ország legyen magvető, elvetvén a honszerelem, a testvéri szeretet, a műveltség, a jólét mag­vait. Egy oláh néprege szerint Tündér Ilona al­legória, mely Erdélyt jelezi. Legyen szerelmes Argyrusa a kultúra, az egyetértés és kalauzolja ezt a mi Tündér Ilonánkhoz az Erdélyrészi Kár­pát­ Egyesület. Jöjjenek ide, a kik gyönyörködni akarnak a természet szépségében és bájában, a kik üdülni akarnak és kigyógyulni a testi kórságból, világ­fájdalomból ! Szálljanak le a bájos völgyek mé­lyébe, hol a gerle bug, a szerelem rózsája nyit s a hol közelebb őrzik a hazai föld szivének lük­tetését. És szálljanak fel a havasok bérczeire, a hol közelebb sejtik az Isten létét, hol a sas szárnyal és a gyopár terem, mely tiszta és her­­vadhatlan, mint a hazaszeretet. De ki a hazát szereti, az szereti a nemze­tet is és annak minden alkotó részét. Hisz e darab földet az teszi nekünk hazává, hogy a mi nemzetünk lakja. Az ember a természet legszebb világa , valamely vidék legjellemzőbb terméke és ismérve a nép. Erdély a legszebb tájképek leggazdagabb albuma. És e gyönyörű tájképekben minő válto­zatos, érdekes, kedves staffázsot szolgáltatnak Erdély népei; az ősi székelység és a létért ví­vódó magyarság mellett a komoly, munkás szá­szok várfalas városaikban, melyek századokon át őrizték a czivilizácziót; az oláh pásztorok havasi esztenáikban, a primitív balkáni kultúra számos hagyományaival és sok ősi erénynyel; itt-ott az életrevaló örmény, a műveltségnek e legderekabb eleme s mindenütt a czigány, a népélet e rejt­vénye. Bárhol járunk-kelünk, mindenütt élvezni fo­gunk és mindenütt tanulni. S ha megismerjük és megértjük testvérnépeinket, becsülni és sze­retni fogjuk őket, cs­ak minket. Be fogjuk látni, hogy sok a közös emberi eszmény, és sok a kö­zös vonás, melyet az érintkezés és a sok száza­dos közös történelem és küzdés fejtett ki. És tudatára fogunk jutni annak, hogy a­mint mind­nyájunknak egy föld a bölcsőnk és sírunk, és egy égboltot hordoznak a Kárpátok oszlopai, így egy ér­ésnek kell áthatnia a haza minden lakó­jának szivét és egy czélra kell munkálnia min­den kéznek. Ez ország földjének természeti termékeit, népe történetének és művészetének emlékeit az Erdélyi múzeum van hivatva összegyűjteni, meg­őrizni, feldolgozni. De ez a nagysrerű intézet nem vonta volt be rendszeres programmja kö­rében az országrész tájrajzai kiválóságainak és népeinek ismertetését. E nagyfontosságú fela­datra vállalkozik az E. K. E. a Kárpát-múzeum­­nak, s kivált a néprajzi osztálynak létesítésével. Nagyjelentőségű kezdemény ! Az „Ismerd meg tenmagadat“ nemcsak az egyénre, de a népre nézve is feltétele és eszköze a tökéletesedésnek. Országrészünk egy nagy élő néprajzi múzeum. De ezt nem lehet a maga egészében szemlélni, áttekinteni. Ennek a miniatűr tükre akar lenni e múzeum, népünk belső történetének, megtes­tesült idáljainak élő képe. Ehhez egy-egy vonás­sal hozzájárulni minden erdélyi embernek er­kölcsi kötelessége. *) Az „Erdély“ legújabb számából. 118. szám. Kikkel paktál a néppárt? — Leleplezés. — — aug. 7. A konzervatív Magyarország — az volt ere­detileg jelszava s ezt prédikálja ma is a néppárt méltóságos és nagyméltóságu vezére. Mindenki tisztában van vele, hogy a konzervativ jelszó jó magyarra fordítva : papi és főúri egyeduralmat jelent. S minthogy e czélra minden eszköz szent, senkit sem ejtett csodálkozásba, hogy a néppárt aranygyapjas vezére lábcsókra zarándokol Lueger­­hez és hazája ellen uszítja a nemzetiségek fékte­len elemeit. Lueger ur azonban messze van s a tótocskák és rumungok nem adnak elegendő succurust a néppárti agitáczóra. Kerestek tehát oly szövetsé­gest, a­kivel olcsón kikapartathatják a tűzből a gesztenyét. Úgy vélték, hogy megtalálják a szö­vetségest­­ a szoczialistákban. Nem is rossz idea : a fekete reakc­ió szövetsége a vörös reaczióval. Csakhogy, úgy látszik, felsültek furfangosan ki­eszelt tervükkel, mert a szoczialistáknak mégis csak derogál kezet fogni az aranygyapjasokkal. Nehogy valaki azt higyje, hogy rossz tréfát engedünk meg magunknak, adjuk szóról szóra azt a kommünikét, melyet a néppárt félhivatalos kőnyomatosa, a „Politikai Értesítő“, közöl a furcsa szövetségkeresésről. A közlemény így szól: A néppártnak a szoczialistákhoz való köze­ledéséről, feltétlenül megbízható forrásból vesz- Bzük a következő értesítést: Az utóbbi időben a néppárt egyik lapjának helyettes szerkesztője azzal a határozott kéréssel kereste fel Silber­berg Ignáczot, a szocziáldemokrata párt főévi bérét, hogy nem volna-e hajlandó a párt gyűlé­sein a szoczialisták és a néppárt testvériségét hangoztatni, „miután mi is szoczialisták vagyunk, csakhogy keresztény szoczialisták“. Silberberg, a­ki már egy éve, hogy a mozgalmakban nem vesz aktív részt, Groszmann munkásvezérhez utasította, de előre is figyelmeztette, hogy bár­mit is ígér a testvériség hirdetéséért a néppárt, a szoczialisták nem fogják elfogadni. A néppárt megbízottja pár nap múlva megjelent a „Nép­szava“ szerkesztőségében s azt az ajánlatot tette, hogy a néppárt hajlandó a lap helyett a kaucziót letenni, ha a „Népszava“ az összes pártokat tá­madja, a néppárt kivételével, sőt ennek testvéri­ségét hirdeti. A szoczialisták azonban ezt az aján­latot is visszautasították. A néppárt most több ezer példányban egy röpiratot küldött széjjel, melyben a fővárosi különösen pedig a győri és más vidéki munkásokat arra szólítja fel, hogy lépjenek be az általuk létesített munkás-egyesületekbe. A szo­­c­ialista párt vezetősége ez ügyben a napokban értekezletet tart, melyben azt fogják elhatározni, hogy gyűléseket rendeznek, melyeken felvilágo­sítják a munkásokat a néppárt szándékáról. Egyben közli a Pol. Ért., hogy a néppárt három helyen is tart vasárnap délután népgyű­­lést: Kőszegen Eszterházy Ferencz gr. elnöklete alatt, a fehérmegyei Etyeken Apponyi Géza gr. és veszprémmegyei Lovász-Katonán Zichy Nándor gr. elnöklete alatt. Várjon beszámolnak-e ezeken a gyűléseken a szoczialistákkal tett tapasztalataikról ? BELFÖLD — aug. 7. A király az őszi hadgyakorlatokon. A király a magyarországi őszi hadgyakorlatok második felében is részt fog venni és e végből szeptember 19-én Csáktornyára, Majd Zala-Uj­­várra megy, ahol öt napig Festetics Jenő

Next