Székely Nemzet, 1896 (14. évfolyam, 1-195. szám)
1896-08-07 / 118. szám
Augusztus 7. bekövetkezik az osztrák államnak annyifelé való széttagolása. És ha a magyarországi szlávságban és románságban szintén megfelelő erő van, a széttagoltságnak be kellett volna következnie Magyarországon, is. Helyesen mondta Andrássy Gyula az 1871. október 23 iki audienczián, hogy Hohenwart közjogi alapja a foederalizmus s az övé a dualizmus. E két rendszer pedig összeegyeztethetlen. Csak természetes tehát, ha Andrássy Gyula ily körülmények közt Ferencz József király és császárnak rendelkezésére bocsájtotta tárczáját. De nemcsak a dualizmus látszott veszélyben forogni, hanem az osztrák-magyar monarchia utolsó koncentrikus ereje is s az utolsó összetartó szál : a hadsereg, a közös véderő. Az akkori hadügyminiszter Kulmn, határozott veszélyt látott a monarchia védrendszerére nézve a fundamentális artikulusok következő részében . ,,A cseh királyság közösökül ismeri el a külügyet s a hadügyet, kivéve az újonczállítás jogát, valamint a védelmi kötelezettség teljesítésének módját s a sereg elhelyezésére és élelmezésére s tagjainak polgári viszonyai rendezésére vonatkozó intézkedéseket, annyiban közösnek ismeri el továbbá a pénzügyet, amennyiben a közösen fedezendő kiadásokat illeti.“ Különösen az ellen emelte fel szavát a közös hadügyminiszter, hogy a cseh országgyűlésnek joga legyen az újonczok megszavazására. Az ellen pedig határozottan tiltakozott, hogy a csehországi honvédek a cseh kormány alatt álljanak s fenntartásukra a cseh parlament szavazza meg a költségeket. A fundamentális artikulusok s így Hohenwart kisérlete két tűz közé kerültek. Ez azonban mit sem tesz vóla azon esetben, ha a kísérlet mögött komoly és megbízható erők állanak. Ha a monarchia először a trializmus, majd később a federalizmus által erőt és hatalmat nyer, a rendszerváltoztatást mi sem tartóztathatta volna fel. Emlékirataiban hasztalan kérkedik Beust, hogy ő buktatta meg a Hohenwart-féle kísérletet. Az osztrák császárhoz beadott memorandumában igen helyesen utalt ugyan azon veszélyekre, amelyek a Hohenwartféle kísérletből származni fognak. De ha a szláv eszme megfelelő erővel rendelkezik, hasztalan leendett már a különben is elkésett memoranduma. Ha egyáltalán személyek által eszközölt buktatásról lehet szó, akkor elsősorban csak Andrássy Gyula említhető. Igaz ugyan, hogy Andrássy Gyula gróf csak a legvégső pillanatban avatkozott be, tehát szinte későbben, mint Beust. El kell tehát hinni ez utóbbinak, hogy midőn Andrássyval Bécsben a Hohenwartválság kezdetén találkozott, a magyar miniszterelnök azt mondta : „Mi köze neki Csehországhoz?“ De mikor azután Andrássy Gyula a döntő pillanatot elérkezni látta, hihetetlen szívósságot fejtett ki a Hohenwart-féle kísérlet megbuktatására. És van még egy körülmény, mely Andrássynak Beust fölött súlyt adott, eltekintve attól, hogy Beust már a bukás szélén, Andrássy csillaga pedig emelkedőben volt. E körülmény abból állott, hogy Andrássy mögött volt osztatlanul az egész magyar nemzet. De Andrássy Gyula presztízse s a magyar nemzet osztatlan ereje sem leendett képes a Hohenwart rendszer megbuktatására. Ez új rendszert a tények ereje, vagy helyesebben a szlávizmus erőhiánya buktatta meg. A legfelsőbb körök ugyanis határozott jóindulatot tanúsítottak a cseh államjog s a szlávizmus iránt. Ha a monarchia a szlávizmus és foederalizmus által nyer vala, szemben a német és a magyar hegemónián csak az imént felépült dualizmussal, a rendszerváltozás feltétlenül bekövetkezik. De a végzetes és döntő pillanatban kitűnt, hogy a szláv és foederalisztikus alapon berendezett Ausztria gyengébb volna, sőt az események játékszerévé lenne, mert az osztrák németek és a magyarok passzív rezistencziája ezt az alakulást teljesen megbénítaná. A szláv és foederalisztikus Ausztria nemcsak nagyhatalom nem lehetne, hanem magában hordaná felbomlásának csiráit. A végzetes és döntő pillanatban tehát a szláv programm végleg elbukott. E nagy ténynyel szemben csak jelentéktelen epizód színvonalára száll le magának Hohenwartnak és kormányának bukása. Lesz szó alább a szláv foederalizmus képtelenségének arithmetikai bizonyítékairól. A szláv kísérletnek elítélése azonban korántsem német, vagy magyar, tehát faji szempontból származik. Alapját és indokát kizárólag monarchiai érdek képezi. Ha lehetséges volna az osztrákmagyar monarchia mindkét államában a nemzetiségi aspirácziók kielégítése, feltétlenül ki kellene azokat elégíteni. Egyik faj sem nyomhatja el, tisztán faji önzésénél fogva a többi fajokat. Az igazság is azt követeli, hogy minden faj természetes jogai érvényesüljenek, tekintet nélkül arra, váljon kis, gyenge, avagy erős fajról van-e szó. A jog, erő hiányában ép a gyengék fegyvere. De az a kérdés, váljon, eltekintve a gyakorlati megvalósítás lehetőségétől, a faji és nemzetiségi vágyak kielégítése nem sértene-e sokkal fontosabb érdekeket s nem dobná-e kockára magának a Habsburgok monarchiájának életérdekeit. E megfontolás s annak eredménye volt valódi indoka a Hohenwart-féle szláv rendszer bukásának, így menekült meg a Habsburgok monarchiája egy szerencsétlen kísérlettől, mely sorsára tán komor végzet felhőit borította volna. SZÉKELY NEMZET. A segesvári Petőfi-emlék. — aug. 7. A segesvári Petőfi-emlék végrehajtó bizottsága július 31-én, éppen a gyászos emlékű segesvári csata évfordulóján, Bethlen Gábor gróf elnöklete alatt ülést tartott. Jelen voltak Szoboszlay Károly és Horváth László alelnökök, Balás Imre titkár, Kedves István pénztáros, Filep Elek, Bocskor Árpád, Krausz Frigyes dr., Benedek Mihály bizottsági tagok. Több apróbb ügy bejelentése és elintézése után tárgyalás alá vették a számadás-vizsgáló bizottság jelentését, mely szerint a rendelkezésre álló vagyon volt az év elején 16.936 frt 38 kr. Ez évben befolyt adományokból 272 frt 40 kr, összesen 17.208 frt 78 kr. Kiadatott Költő Miklós budapesti szobrásznak a 16 ezer írtban elkészítendő Petőfi-szobor első részlete fejében 4000 frt. Számlára 10 frt 50 kr. Pénzkészlet 1896. julius 31-én 13.198 frt 28 kr. A számadást minden részletében helyesnek találták, a pénztárosnak a fölmentést elismerés mellett megadták. Ezután bejelentették, hogy a Segesváron elhelyezendő szobor alapozási munkálatait még ebben az évben meg fogják kezdeni s magát a kész művet 1897. julius 31-én a csata évfordulóján leleplezik. Arra nézve, hogy e tekintetben a határidőket pontosan megtartsák, a Köllő Miklóssal kötött szerződésben kellően gondoskodva van. Bemutatták a csatatéren elesettek sírhalma fölé helyezendő emlékoszlop tervét is, melyet Alpár Ignácz budapesti műépítész készített s szívességből bocsátott a bizottság rendelkezésére. Az oszlop 9, 30 méter magas, tetején egy kiterjesztett szárnyú turul madárral. Faragott kőből való elkészítésére árlejtést fognak hirdetni oly időben, hogy a szoborral egyidejűleg ez az emlékmű is megépíthető s leleplezhető legyen. Legnagyobb gondot okoz a bizottságnak az a körülmény, hogy a szükséges költségekből még mindig hiányzik mintegy ezer forint. Azok tehát, kiknél e célra szánt összegek vannak, hazafias dolgot cselekszenek, ha mielőbb beküldik a bizottság pénztárosához, Kedves István p. v. tanácsos pénzügyigaztóhoz. Végül az alapozási és építési munkálatok felügyelésével Bocskor István kir. főmérnököt bízták meg. Az ülés végén érkezett az a hír, hogy a belügyminiszter, a vármegye millenniumi közgyűlésének ama határozatát, mely szerint a Petőfi szobor alapra ezer forintot szavazott meg, nem találta megerősíthetőnek. Ez esetben kétszeresen szükség lesz a további adományokra. A vármegye közönsége s főként Segesvár város szász nyelvű lakói, kik az ezer forintos adományt egyhangúlag, kifogástalan lelkesedéssel megszavazták, nem fogják megengedni, hogy Segesvár városban, egy a várost minden tekintetben csak előnyös színben feltüntető, azt külsőleg is nagyban szépítő szobor ma, hozzájárulásuk nélkül jöjjön létre. S ha e hozzájárulás a tervezett alakban nem volt elégséges, meg fogják találni az utat, hogy tettleg is megmutassák, hogy megtisztelve érzik magukat az által, hogy a legnagyobb költőnk az egész műveit világ által ismert Petőfi, éppen ebben a városban lesz egy szobormű által megörökítve. ........ ■■ A SZÉKELY NEMZET TAHOZAIA: Néprajzi bál.*) Irta: Ne í* im ann Antal. Tulajdonképen nem arról a tüneményes ünnepélyről akarok írni, melynek színhelye febr. 12-én éjjel a kolozsvári nemzeti színház volt. Ezt a költői szárnyalású fiatal tollaknak engedem át, azoknak, a kik ábrándoznak és rajongnak, a kik hevülnek a pillanat gyönyörében, akiket elbűvöl a leglégiesebb s mégis a legmélyebben ható villamosság, az asszonyi bál belejező varázsa, akiket édes elragadtatásban ringatott a hegedű, akik közel érezték a szerető szív dobbanását, akik itthon voltak. A bál fényes sikeréről pedig még e tudósítóknál is ékesebben fog szólani a pénztári jelentés, mely tanúságot tesz arról, hogy hajdan kincses Kolozsvár még most is gazdag nemes áldozatkészségben.Hogy szellemi filléreimmel én is hozzájáruljak az erkölcsi eredményhez, a bál indítóokairól és czéljairól akarok néhány megjegyzést elmondani. Erdélyi Kárpát-múzeum ! Erdélyi néprajzi mauzeum! Nagyjelentőségű, messzeható czélok, melyeknek megvalósítására kezdemény nem találhat illőbb időpontot az ezeréves ünnep événél. Ennek emlékére mi erdélyiek ennél szebb ajándékot nem adhatunk önmagunknak, utódainknak, nemzetünknek. 1000 éve, hogy a történelem igazsága szerint hazául birja nemzetünk e földet, mely így a maga teljes egészében a legrégibb állam Európában. De a hagyomány, a felsőbb rendű igazság, arról regél, hogy Erdélyben a Székelyföldön másfélezer éves a magyarság. Itt volt az első magyar, itt lesz az utolsó is. De ez ezeréves történelemnek is voltak olyan időszakai, midőn csak Erdélyben volt független a magyar. E különös helyzet speciális kötelességet ró ránk. Nem partikularizmus ez ! Magyarország számára akarjuk magyarnak megtartani a magyar Erdélyt, a magyarság e védő bástyáját. De védő bástyája ez az itt lakó testvérnépek nemzetiségének is, és minden természetes és jogos, minden szervesen fejlődött népi sajátságnak. Itt mondották ki először az egész világon a vallásszabadságot, a nemzeti élet egyik főgarancziáját. Itt alkotott a három nemzet egyet, mikor ezt így kívánta az ország létérdeke. Ha Erdély nem magyar, akkor a szász mihamar oláh lesz, az oláh pedig muszka. Nem akarunk elvenni senkitől semmit, ami az övé. Adni akarunk, ezer éves magyar nagylelkűséggel és liberalitással. Kultúrát akarunk adni, nem tukmálva, hanem annak, aki szívesen veszi. Természetes magyar kultúrát, mert ezt kívánja közös érdekünk. Nem faji önzésből tesszük. Elődeink 1848-ban a világtörténelem legújabb korának tavaszán megosztoztak a testvér népekkel a szabad magyar földön, most az első millennium őszén a föld legnemesebb gyümölcsét nyújtjuk nekik : a magyar kultúrát. A magyar fajnak egy előjoga volt a többi előtt: anyanyelve, az állam nyelve, mely megélhetésre, hivatalra, kormányzásra képesít. Ez előjog kizárólagos leírásáról is le akarunk mondani testvéreink hasznára. Ne legyen több korlát, amely elválaszsza egymástól a haza fiait, akiket egyesített a természet és a történelem, a négy folyónak a Kárpátok ifjára feszített idege. A testvéries egyesülésnek az erdélyi részekben egyik hivatott ápolója az Erdélyi Kárpát Egyesület. Főkáp ezt az országrészt kell most, másfél ezer évvel Attila után és ezer évvel Árpád után, meghódítani a magyar szív, a magyar tudomány, a magyar nemzetgazdaság számára. Meghódítani szeretettel, észszel, munkával. Ez nem politika, ez életösztön, ez a testvérnépek üdve, ez az összes nemzet létérdeke, tehát kötelessége ! A természet temérdek kincset adott Erdélynek ! Ott rejlik nemcsak földünk, hanem népeink kebelében. De nincs kiaknázva ; Erdély ismeretlen, szegény és viszálykodó. Erdély megtenni az aranyat, a földi gazdagság jelképét a vasat, a szabadság fegyvere és a béke eszköze számára, a legszebb rózsákat és hogy legyen kinek keblére tűzzük : a legbájosabb hölgyeket. Csak azt bírjuk igazán, amit ismerünk, minek leírásáról számot adhatunk magunknak, amit használni és élvezni tudunk. De ismeri a magyar nemzet Erdélyt ? És ismerjük-e mi magunk ? Ismerjük meg Erdélyt! Ne legyen e hazarészben több rejtett vidék, járatlan rengeteg, ismeretlen régió ! Tegyük termőfölddé az egész országrészt, ezt szántsa fel az EKB, az egész ország legyen magvető, elvetvén a honszerelem, a testvéri szeretet, a műveltség, a jólét magvait. Egy oláh néprege szerint Tündér Ilona allegória, mely Erdélyt jelezi. Legyen szerelmes Argyrusa a kultúra, az egyetértés és kalauzolja ezt a mi Tündér Ilonánkhoz az Erdélyrészi Kárpát Egyesület. Jöjjenek ide, a kik gyönyörködni akarnak a természet szépségében és bájában, a kik üdülni akarnak és kigyógyulni a testi kórságból, világfájdalomból ! Szálljanak le a bájos völgyek mélyébe, hol a gerle bug, a szerelem rózsája nyit s a hol közelebb őrzik a hazai föld szivének lüktetését. És szálljanak fel a havasok bérczeire, a hol közelebb sejtik az Isten létét, hol a sas szárnyal és a gyopár terem, mely tiszta és hervadhatlan, mint a hazaszeretet. De ki a hazát szereti, az szereti a nemzetet is és annak minden alkotó részét. Hisz e darab földet az teszi nekünk hazává, hogy a mi nemzetünk lakja. Az ember a természet legszebb világa , valamely vidék legjellemzőbb terméke és ismérve a nép. Erdély a legszebb tájképek leggazdagabb albuma. És e gyönyörű tájképekben minő változatos, érdekes, kedves staffázsot szolgáltatnak Erdély népei; az ősi székelység és a létért vívódó magyarság mellett a komoly, munkás szászok várfalas városaikban, melyek századokon át őrizték a czivilizácziót; az oláh pásztorok havasi esztenáikban, a primitív balkáni kultúra számos hagyományaival és sok ősi erénynyel; itt-ott az életrevaló örmény, a műveltségnek e legderekabb eleme s mindenütt a czigány, a népélet e rejtvénye. Bárhol járunk-kelünk, mindenütt élvezni fogunk és mindenütt tanulni. S ha megismerjük és megértjük testvérnépeinket, becsülni és szeretni fogjuk őket, csak minket. Be fogjuk látni, hogy sok a közös emberi eszmény, és sok a közös vonás, melyet az érintkezés és a sok százados közös történelem és küzdés fejtett ki. És tudatára fogunk jutni annak, hogy amint mindnyájunknak egy föld a bölcsőnk és sírunk, és egy égboltot hordoznak a Kárpátok oszlopai, így egy érésnek kell áthatnia a haza minden lakójának szivét és egy czélra kell munkálnia minden kéznek. Ez ország földjének természeti termékeit, népe történetének és művészetének emlékeit az Erdélyi múzeum van hivatva összegyűjteni, megőrizni, feldolgozni. De ez a nagysrerű intézet nem vonta volt be rendszeres programmja körében az országrész tájrajzai kiválóságainak és népeinek ismertetését. E nagyfontosságú feladatra vállalkozik az E. K. E. a Kárpát-múzeumnak, s kivált a néprajzi osztálynak létesítésével. Nagyjelentőségű kezdemény ! Az „Ismerd meg tenmagadat“ nemcsak az egyénre, de a népre nézve is feltétele és eszköze a tökéletesedésnek. Országrészünk egy nagy élő néprajzi múzeum. De ezt nem lehet a maga egészében szemlélni, áttekinteni. Ennek a miniatűr tükre akar lenni e múzeum, népünk belső történetének, megtestesült idáljainak élő képe. Ehhez egy-egy vonással hozzájárulni minden erdélyi embernek erkölcsi kötelessége. *) Az „Erdély“ legújabb számából. 118. szám. Kikkel paktál a néppárt? — Leleplezés. — — aug. 7. A konzervatív Magyarország — az volt eredetileg jelszava s ezt prédikálja ma is a néppárt méltóságos és nagyméltóságu vezére. Mindenki tisztában van vele, hogy a konzervativ jelszó jó magyarra fordítva : papi és főúri egyeduralmat jelent. S minthogy e czélra minden eszköz szent, senkit sem ejtett csodálkozásba, hogy a néppárt aranygyapjas vezére lábcsókra zarándokol Luegerhez és hazája ellen uszítja a nemzetiségek féktelen elemeit. Lueger ur azonban messze van s a tótocskák és rumungok nem adnak elegendő succurust a néppárti agitáczóra. Kerestek tehát oly szövetségest, akivel olcsón kikapartathatják a tűzből a gesztenyét. Úgy vélték, hogy megtalálják a szövetségest a szoczialistákban. Nem is rossz idea : a fekete reakció szövetsége a vörös reaczióval. Csakhogy, úgy látszik, felsültek furfangosan kieszelt tervükkel, mert a szoczialistáknak mégis csak derogál kezet fogni az aranygyapjasokkal. Nehogy valaki azt higyje, hogy rossz tréfát engedünk meg magunknak, adjuk szóról szóra azt a kommünikét, melyet a néppárt félhivatalos kőnyomatosa, a „Politikai Értesítő“, közöl a furcsa szövetségkeresésről. A közlemény így szól: A néppártnak a szoczialistákhoz való közeledéséről, feltétlenül megbízható forrásból vesz- Bzük a következő értesítést: Az utóbbi időben a néppárt egyik lapjának helyettes szerkesztője azzal a határozott kéréssel kereste fel Silberberg Ignáczot, a szocziáldemokrata párt főévi bérét, hogy nem volna-e hajlandó a párt gyűlésein a szoczialisták és a néppárt testvériségét hangoztatni, „miután mi is szoczialisták vagyunk, csakhogy keresztény szoczialisták“. Silberberg, aki már egy éve, hogy a mozgalmakban nem vesz aktív részt, Groszmann munkásvezérhez utasította, de előre is figyelmeztette, hogy bármit is ígér a testvériség hirdetéséért a néppárt, a szoczialisták nem fogják elfogadni. A néppárt megbízottja pár nap múlva megjelent a „Népszava“ szerkesztőségében s azt az ajánlatot tette, hogy a néppárt hajlandó a lap helyett a kaucziót letenni, ha a „Népszava“ az összes pártokat támadja, a néppárt kivételével, sőt ennek testvériségét hirdeti. A szoczialisták azonban ezt az ajánlatot is visszautasították. A néppárt most több ezer példányban egy röpiratot küldött széjjel, melyben a fővárosi különösen pedig a győri és más vidéki munkásokat arra szólítja fel, hogy lépjenek be az általuk létesített munkás-egyesületekbe. A szocialista párt vezetősége ez ügyben a napokban értekezletet tart, melyben azt fogják elhatározni, hogy gyűléseket rendeznek, melyeken felvilágosítják a munkásokat a néppárt szándékáról. Egyben közli a Pol. Ért., hogy a néppárt három helyen is tart vasárnap délután népgyűlést: Kőszegen Eszterházy Ferencz gr. elnöklete alatt, a fehérmegyei Etyeken Apponyi Géza gr. és veszprémmegyei Lovász-Katonán Zichy Nándor gr. elnöklete alatt. Várjon beszámolnak-e ezeken a gyűléseken a szoczialistákkal tett tapasztalataikról ? BELFÖLD — aug. 7. A király az őszi hadgyakorlatokon. A király a magyarországi őszi hadgyakorlatok második felében is részt fog venni és e végből szeptember 19-én Csáktornyára, Majd Zala-Ujvárra megy, ahol öt napig Festetics Jenő