Székely Nemzet, 1899 (17. évfolyam, 1-194. szám)
1899-07-12 / 102. szám
Július 12. azt hisszük, hogy a július 30-iki programm pontos betartásával, hangzatos jelszavak és czifra frázisok hangoztatásával eleget teszünk a Petőfi ünneplésében rejlő mélyebb hazafiui intenczióknak, úgy jobb, ha hozzá sem fogunk az ünnepléshez. Ne a likvidálása a hazafiui kötelességteljesítésnek, hanem kiindulási pontja nemesebb vállalkozásnak legyen a Petőfi halálának ötvenedik évfordulója. Hiszszük és reméljük is, hogy ez úgy lesz, hogy teljesedni fog a jobbak óhaja, vágyakozása. Ebben a felfogásban és ebben a reményben megerősít bennünket különösen az az örvendetes tény, hogy a Petőfi-társaság komoly mozgalmat indít a Petőfi-relikviákat magába foglaló Petőfi-ház létesítése czéljából. A Petőfi-társaság csak önönmagát tiszteli meg azzal, ha ezt az eszmét a megvalósulás útjára tereli. A nemzet pedig saját exisztenciájának rakja le az alapját azokkal a kövekkel, melyeken a Petőfi-ház fog felépülni. Mert ez a ház, ha, mint hisszük és reméljük, csakugyan létrejön, a tiszta hazaszeretetnek és nemzeti ideáloknak lesz a temploma. Magyar nemzet siess fölépíteni ezt a templomot, Petőfi szelleme őrködik majd fölötte és fölötted is drága hazám ! Veritas sebb részleteket, melyeket ellátott a szükséges magyarázatokkal és bevezetéssel is A külföldi irodalmakat Ibsen egyik leghatalmasabb drámája, „A társadalom támaszai“ képviseli, Lázár Béla jeles fordításában, aztán Salvatore Farina egy bájos elbeszélése, „Erősebb a szerelemnél,“ melyet a „Magyar Könyvtár“ egyik oszlopos munkatársa, Tóth Béla ültetett át a nála megszokott kifogástalan magyarsággal; végre egy füzet „Orosz Elbeszélők Tára“, melyet Ambrozovics Dezső szépen fordított le az eredetiből s a mely méltóan csatlakozik a vállalat hasonnemű franczia, olasz és spanyol novellagyűjteményeihez. Az újabb orosz elbeszélők közül Jezsov, Juzsin és Szalaguk szerepelnek e füzetben, melynek ára, mint a Könyvtár minden számáé, 15 kr. Teljes jegyzéket szívesen küld a kiadóhivatal (Wodianer F. és fiai, Budapesten, VI., Andrássy ut 21.). Könyv a magyar tolvajnyelvről. Apróbb dolgozatok jelentek már meg a magyar tolvajnyelvről, ezek azonban mellesleg foglalkoztak csak ezzel a szerfölött érdekes tárgygyal a a közölt szókincs is meglehetősen hiányos volt. Pedig teljes figyelmére méltó ez a nyelv nemcsak a tudósnak, aki rajta tanulmányozhatja leginkább, mennyire mehet az öntudatosság és az önkény a szókészlet alakításában; nemcsak annak, akinek hivatásával jár, hogy a tolvajok speczifikus nyelvét megismerje; de a nagyközönségnek is, annak a részének tudniillik, amely kedveli a kuriózumokat és kedve telik annak a sajátságos logikai és pszichológiai működésnek megfigyelésében, amelynek folyama alatt az ilyen osztálynyelvek létrejönnek. Ilyen útbaigazító művet készülnek kiadni Jenő Sándor és Vető Imre A magyar tolvajnyelv és szótára czímén, akik ritka nagy szorgalommal olyan gyűjteményét hordták egybe a magyar, főként pedig a főváros területén használatos tolvajnyelv szavainak, a minőt, akár teljességére, akár világosságára és áttekinthetőségére nézve még senki előttük. Világos, hogy gyakorlati tekintben igen nagy hatása lesz ennek könyvecskének. A bűnügyi nyomozás egyik legfontosabb eszközét adják vele a szerzők a csendőr, a jogász és a kriminalista kezébe. A kiváló munkáról elismerőleg nyilatkoztak többek között nyelvészeti szempontból Simonyi Zigmond dr. egyetemi tanár, Tóth Béla, jogi tekintetből Lenk Gyula, kir. ítélőtáblás bíró, rendőri tekintetből pedig Szombatfalvy Albert rendőrtanácsos. A mű hasznosságáról egyébiránt fogalmat nyújt tartalmának következő rövid kivonata: A tolvajnyelv ismertetése. 1. fejezet A tolvajnyelv és fölosztása, a) A néma tolvajnyelv (jelbeszéd), b) az élő tolvajnyelv (hangbeszéd). 2. fejezett : A magyar tolvajnyelv, a) A betyárok nyelve, b) a tolvajok nyelvű. Függelék : A tolvajnyelv irodalma. II. A szótár. Azt hiszszük, hogy csendőr, rendőr es nem lehet e batives művecske nélkül, a melynek ára nem nagy : mindössze csak 60 kr. A ki a könyvre előfizetni szándékozik, küldje az előfizetés diját a szerzők czimére (VII. Király u. 23. I 11.) hervadhatatlan nagy érdemeket szerzett a középiskolai tanárképzés ügyeinek előmozdítása körül és azokat a gazdag tapasztalatokat, amelyeket ezen a téren Eötvös Lóránd báró szerzett, az új szervezésnél bizonyára a legczélszerűbben értékesíteni is fogja. Ezzel a nagy bizodalommal eltelve, fordult most Wassics Gyula miniszter Eötvös Lóránd báróhoz, kinek valóban pótolhatatlan közreműködésében látja az új intézet életképességének egyik biztosítékát. KÜLFÖLD. — július 12. A katonatisztek fizetésfölemelése. A nyár folyamán úgy az osztrák, mint a magyar illetékes minisztériumokban elkészítik azokat a munkálatokat, melyek segítségével a katonatisztek fizetésfelemelésére vonatkozó javaslatok a parlamentek és a delegáczió elé kerülhetnek. A közös hadügyminiszter az idei delegácziók elé fogja terjeszteni a közös hadseregbeli tisztek fizetésemeléséről szóló javaslatot. Ezzel egyidőben intézkedni kell, hogy az osztrák landwehr és a magyar honvédség tisztjei is ugyanolyan mértékben kapják fizetésüket. A tervezeteken három minisztériumban dolgoznak szorgalmasan. Magyar részről nehézséget okoz az, hogy míg az állami és közigazgatási tisztviselők anyagi helyzete még lényeges javításra szorul, a katonatisztek fizetésfölemelése nehezen létesülhet. Mindemellett azt hiszik, hogy 1900. január elsejére a fizetésfölemelés megtörténhetik. IRODALOM és MŰVÉSZET. Úti olvasmányul alig ajánlhatni kényelmesebb formájú, értékesebb és a mellett olcsóbb könyveket, mint a „Magyar Könyvtár“ sárga borítékú főzeteit melyeket immár majdnem minden pályaudvaron is meg lehet kapni. A vállalat eddigi számai meghaladják a 120-at s közülük bőven válogathat mindenféle ízlésű olvasó. Kiváltképen gazdagon van képviselve benne az elbeszélő irodalom, mégpedig úgy a magyar, mint a külföldi belletriszkita legjobb neveivel. A most megjelent júliusi füzetek ismét néhány igen értékes munkával gyarapítják ezt kitűnő vállalatot, mely immár teljesen meghódította a közönség legszélesebb rétegeit. A magyar irodalmat ezúttal Arany János és Cserei Mihály, a 17. század erdélyi törénetírója képviselik. Aranytól Katalin, Keveháza és Szt. László füve van egy begyűjtve egy füzetben, mely elé Radnai Rezső írt tartalmas bevezetést; Cserei Mihály históriájából pedig Angyal Dávid válogatta össze a legértékekivágnának a testéből minden fájdalmat, de végleg meggyógyítani még sem tudják ; és Makszimovics Sztepan nyögött a képzelt lancette alatt a felébredt álmában hullatott könyeitől és kiáltásaitól. Majd álmában meghalt feleségét látta — tüstént felébredt, valami különös, fájdalmas öröm mámora áradt szét benne, de egyszerre tudatára ébredt, hogy a feleségével való találkozás csak álom volt s elkezdett sírni — halkan, tompán, a párnákba fojtva, nehogy hirtelen zokogása behallassék a szomszédszobába, ahol gyermekei, Petya és Liza aludtak. Egyszer meglátogatta Makszimovics Sztepant egyik hivatalnok-társa, Minaev. Vagy két órán át elbeszélgetett Makszimovics Sztepan a vendégével, a biztosítási újságokról, az utolsó félesztendő tűzeseteiről, Németország politikájáról és egyszerre hirtelen megkérdezte tőle, nem tudja-e, milyen formában kell írni végrendeletet. — Minek az önnek ? — kérdezte Minner meglepetve. — Tudja — felelt Makszimovics Sztepan zavartalan és erőltetett fesztelenséggel, — az élet és a halál isten kezében van, én meg folyton betegeskedem ; szeretném megérni, hogy nyomorúságos kis vagyonkámat a gyermekeimre hagyom és hogy .. . minden a törvény szerint legyen ... Minner nem ismerte a végrendelet formáit, de megígérte, hogy majd megtudja valami jegyző ismerősétől. Emellett kinevette Makszimovics Sztepant, vén asszonynak nevezte őt, biztosította róla, hogy teljesen egészséges embernek látszik és azt tanácsolta, hogy ne is gondoljon ilyen badarságokra, hanem igyák sört és legyen minél többet a szabad levegőn . Akkor lelkem, becsületemre mondom, az egész baja lábat kap. Isten vele, nézzen el hozzám s hozza el az apróságokat is. .. Az ilyesfélékre meg ne is gondoljon, hiszen kutya-baja ! Minner kezet szorított Makszimovics Sztepannal és kiment. (Folytatása következik.) SZÉKELY NEMZET. KÜLFÖLD. — julius 12. A belgrádi merénylet. Belgrád, julius 9. A Milán király ellen elkövetett merényletben részes személyek ellen folytatott vizsgálatot szigorú titokban tartják. A vizsgálatról terjesztett összes hírek csak feltevéseken alapulnak. Zimony, július 9. Több papot elfogtak köztük Mikics főpapot, a konzisztórium elnökét. Knezovics, a merénylő teljes beismerésben van, folyton hangoztatja megbánását és azt hogy tekintélyes radikálisok bérelték fel őt a gyilkosságra. Nikolics Vlatko ezredes, Basics bizalmas barátja, állítólag tárgyalt a merénylővel és megállapította vele gyilkosság elkövetésének módozatait. A többi vádlottak minden felvilágosítást megtagadnak és makacsul tagadnak mindent , de különböző házmotozások alkalmával terhelő iratokat és leveleket találtak. Igen kompromittáló Gruics Száva tábornok Pétervárt követte egy levél, melyet Pétervárról Petrovics Blazso által, aki unokatestvére a montenegrói fejedelemnek, dr. Vesznics Milenko volt radikális miniszternek küldött. Ezt a levelet a Vesznicsnél tartott házmotozás alkalmával találták. Vesznicset elfogták. A párisi események. Páris, júl. 10. Tribuna szerint Zola azt mondotta, hogy ő meg van győződve arról, hogy Dreyfust a katonai törvényszék föl fogja menteni. Ő maga meg van győződve a katonai törvényszék tagjainak, különösen Carriérenek pártatlanságáról Dreyfus ellenségei ármánykodásának nem lesz semmi eredménye. Dreyfus szabadonbocsátása után Olaszországba megy, nem pedig, mint ellenségei mondják, Elszászba. Páris, júl. 10. A minisztertanács elhatározta, hogy Christiani bárónak júliusra tervezett szabadonbocsátását nem fogja jóváhagyni, mert ezt úgy foghatnák föl, mintha a miniszterek félnének a rojalistáktól. TANÜGY. A jövő nemzedék tanárai. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter legújabb rendeletével végleg feloszlatta a budapesti középiskolai tanárképző-intézetet és annak szabályzatát hatályon kívül helyezte, mivel ez az intézet mostani elavult és hiányos szervezete mellett megnyugtató, eredményes működést ki nem fejthetett. Újból kellett tehát szervezni az egész intézményt és ennek újonnan kidolgozott szervezeti szabályzatát a miniszter a jövő tanév elején életbe lépteti. Az új tanárképző-intézet elnökévé öt évi időtartamra az eddigi igazgató Eötvös Lóránd báró jön kinevezve, ki eddigi működésivel is Erdély magyarsága és nőnevelés a székely — július 12. Sepsi-Szent-György város képviselőjének „Erdély magyarsága“ czímű czikkében sok igazság és üdvös óhajtás jut kifejezésre. Csakhogy mi székelyek nagyon keveset érünk azzal, ha mindaz a sok szép dolog csak óhajtásnak marad és épen azok, akik tehetnének róla, nem hallgatják meg. Állást foglal a székely nőcseléd kitelepítéssel szemben , sőt a dunántúli magyarok erdélyi telepítését hangoztatja. Nem először mondjuk mi sem, hogy — „nem vándorbotot kell adni a székelyeknek, hanem oda hatni, hogy saját szülőföldjükön is képesek legyenek jólétüket föltalálni“, azonban ha a székely kivándorlást teljesen megszüntetni képtelenek vagyunk, legalább törekedjünk arra, hogy az oláhországi kivándorlás a magyar korona többi részeibe irányuljon. Ennyiben igazat adhatunk a székely kereskedelmi és iparkamara legújabb keletű cselédközvetítő mozgalmának , habár alapjában vele egyet alig érthetünk. Ezen cselédközvetítés a székelységre nézve nagy mértékben megszégyenítő. Ha már ki kell vándorolni a szegény székely leányoknak, ne cselédsorsba küldjük el, hanem igyekezzünk őket, ha az anyagiakban nem is tudjuk, legalább erkölcsileg illő módon ki is ruházni. Ne lökjük el magunktól úgy, mint a rossz szülő, minden hozomány nélkül. A tulajdonképpeni székely kivándorlás két irányú, az egyik irány a magyar korona nyugatibb területére vezet, míg a másik Oláhországba. Az elsőnél csakis tisztán a férfi nem van képviselve, míg a másodiknál nagyobb részben a női nem ; statisztikai kimutatásunk az előbbinél nincs, de minden székely ember tudja, hogy a különféle tanintézetek révén mily nagy számban vándorol ki a székelység, leginkább mint állami tisztviselők, nem Oláhországba, hanem a magyar korona nyugatibb területeire, hol nem a székelységet megalázó cselédsorsban él, hanem a magyar nemzet előkelőbb fiai között foglal helyet. Miért nem lehetne ezen kivándorlásba a női nemet is belevonni, miért adjuk el leányainkat a mások rabszolgájául ? . . . Igyekezzünk szaporítani tehát nagyon is kevés számú leánynevelő intézeteinket, mert az mégis csak kifordított helyzet, hogy az oláh határszélen fekvő Kézdi-Vásárhely városnak két felsőbb fiatalintézete mellett egyetlen leányiskolája sincs. A tiszta magyar lakosságú Háromszék megyének egyetlen polgári leányiskolája van, míg a vegyes lakosú, majdnem háromszorta kisebb Brassó megyében több magán- és nemzetiségi hasonló fokú leánynevelő intézeten kívül, két állami polgári leányiskolája is van. A Székelyföldön a polgári leányiskolák szaporításán kívül elsősorban a sepsi-szent-györgyi levegőben függő óvónőképezdét kell okvetlenül kiegészítenünk és tanítónőképezdévé fejlesztenünk. Megfontolandó továbbá az is, hogy a feloszlatott nagy-enyedi ev. ref. theologiai akadémia vagyona nem volna-e egy protestáns tanitónőképző intézet czéljaira fordítható, annál inkább, mivel Nagy-Enyeden fia-tanítóképezde már úgy is van. A róm. kath. egyház megértve a kor jelszavát, már megelőzte az erdélyi protestáns egyházakat a nagyszebeni tanítónőképezde jövő tanévi megnyitása által. Nagyon is dicsérendő tehát az a mozgalom, amit a székely ipar- és kereskedelmi kamara a kivándorlásra kárhoztatott szegény székely leányok érdekében megindított, de mégis csak mesterkélt dolog. Mint minden társadalmi működés, míg a szalmalelkesültség tart, egy pár évig felszínen marad, mig utól nem éri végzetet — feledés, — midőn aztán a szegény székely cselédleányoknak ismét legközelebb mégis csak Oláhország marad, hol végképpen elzüllenek, elnemzetietlenednek, kivetkezve erkölcsiségökből is. Az iskolázott, intelligensebb nő soha sem fog Oláhországba vándorolni, sem nemzetiségét soha meg nem tagadja ; már pedig a Székelyföldön éppen a volt felsőbb és középosztály leányainak van legmostohább sorsuk s ha idejében nem segítünk rajtok, lassan kint elszegényednek, már idehaza elzüllenek ezek is, s majdan szintén csak az oláhországi kivándorlók számát szaporítják. Szép és helyes eszme a székely népnek mezőgazdasági kitelepítése is, csakhogy a gyakorlatban a kitelepített székelyek helyét azonnal elfoglalja az oláh, legjobban a tót. A székelyföldi gyárak alapítása is és az egész iparfejlesztési akció a valóságban csak beváltatlan ígéret maradt. Hiszen az egyetlen ilynemű intézetnek, a epsi-szent-györgyi dohánygyárak sorsa is nagyon kétséges még. Egy szép 102. számú napon arra ébredünk fel, hogy valami ok miatt nincs többé. A magyar nemzeti kormány mind erkölcsileg, mind anyagilag támogassa minden vonalon kizárólag az egyedül megbízható államfentartó elemet, a tiszta magyarságot; emelje azt föl oly magasra, hogy a hazát eláruló nemzetiségek nem sárral, piszokkal, hanem csak levett kalappal közeledhessenek hozzá és akkor mesterkélt intézkedésekre szükség nem lesz, de még székely kivándorlás sem lesz. Joós Imre: A „SZÉKELY NEMZET“ TÁVIRATAI. Budapest, júl. 11. A főrendiház a bizottságokat, egyebek közt az egyikoláris bizottságot megválasztotta. A kiegyezési törvényjavaslatot Zichy Nándor elfogadja. Rónay Dezső szerint a javaslat kedvez az osztrák abszolutizmusnak s így nem fogadja el a javaslatokat. A vita berekesztése után Széll Kálmán felvilágosítási észrevételeket tett, mire valószínűleg az összes javaslatokat még ma elfogadják. Paks, jul. 11. A konzervatív lapok több republikánus lapnak rojalista összeesküvésről szóló Ilisét misztifikácziónak tartják. Zimony, jul. 11. Minden jel arra mutat, hogy Szerbiában legközelebb katonai kormányzatot hoznak be. Ily értelemben nyilatkozott Sándor király tegnap a hódoló küldöttségeknek. NAPI HÍREK. — július 12. — Időjárás. A sepsiszentgyörgyi meteorológiai állomás időjelzése július 12-én reggeli 7 óráról: Légnyomás 7639 (717,6) mm. (emelkedik), hőmérséklet 15-6 C°, í nyomás 1l l mm., relativ nedvesség 88%, gyenge ÉNy-i ezél ; borult. Eső mennyisége hétfőtől 49 mm, tegnapról 66 mm. — Városi közgyűlés: Sepsi-Szent-György város képviselőtestülete július 13-án csütörtökön délelőtt 8 órakor a városház tanácstermében rendkívüli közgyűlést tart a következő tárgysorozattal: 1. Megyei törv. hatósági jóváhagyás S.-Szent-György anyaváros és Szemerja városrész 1898. évi számadásaira. 2. Előterjesztés az 1899. VI. t. sz. alapján az államkincstártól a város részére kérendő állami segély, illetőleg előlegre vonatkozólag. 3. Városi árvaszék 1899. évi II-ik évnegyedről szóló jelentés. 4. Több városi képviselőtestületi tag és városi polgár indítványa Nagymért, Lukács László m. kir. pénzügyminiszter ur ő excziájának díszpolgárrá választása iránt. 5. Indítvány Petőfi Sándor nagynevű költőnk halálának 50-ik évfordulóján tartandó nemzeti ünnepen leendő részvételre vonatkozólag. 6. Az uj utczában teljesítendő utcza szélesítéséről és szabályozásáról előterjesztés. 7. Császár Ferencz, és 8. Bodor Gyula kérése közmunka helyesbítésért. 9. Esetleges elnöki bejelentések.. . Az erdőmester búcsúja. Tizenhat esztendő óta szolgált a kovásznai erdőgondnokságnál Sümegh Ignácz főerdész, kit most a földmivelésügyi miniszter erdőmesterré léptetett elő , Nagy-Szebenbe helyezett át. Közbecsülésben állott a derék tisztviselő Kovásznán, mert hivatalos működése mellett sok hasznot tett szolgálatkészségével a községnek. A kovásznai alsó sétatér díszfái, a befüggő erdők befásítása, a gyönyörű fenyvesek mind a Simegh Ignácz szorgalmát és buzgóságát hirdetik. Hálás is érte a község , hogy most az erdőmestert áthelyezték, bucsulakomát rendeztek tiszteletére a kovásznaiak. Mintegy hatvanan jelentek meg a lakomán nők és férfiak s érzékeny szavakban mondtak köszönetet azért a sok szolgálatért, melyet a távozó erdőmester Kovászna emelése érdekében teljesített. Szép köszöntők hangoztak fel a lakomán, mely éjfélkor ért véget Sümegi erdőmester zajos éltetése közben. — Dályai Vasa Tamás marosvásárhelyi ev. ref. lelkész, a „Kemény Zsigmond Társaság“ alelnöke, a marosvásárhelyi kereskedelmi és iparkamara levelező tagja július 9-én d. e. 12 órakor, életének 61-ik évében örök álomra hunyta szemeit. Az egyház kitűnő munkáját, a társadalom lelkes honfiát s a közügyek fáradhatlan bajnokát veszítették el a derék férfiúban A marosvásárhelyi református egyház gyászában osztozik a közművelődés minden barátja, Vass Tamás, ki a költészet terén is sikerrel működött ifjabb éveiben, Sepsi-Szent-Györgyön is kedves emléket hagyott maga után, mint a Mikó-kollégiumnak egykori jeles osztálytanítója. Itt töltött idejéről s a Székelyföldről hangulatos visszaemlékezések olvashatók költeményeiben. Legyen áldott az elhunyt derék lelkész emléke! — A székely vasutak kiépítésének ügye régóta húzódik. A marosvásárhelyi kereskedelmi és iparkamara felfejtvén e vasutak gyors kiépités