Székely Nemzet, 1899 (17. évfolyam, 1-194. szám)

1899-07-12 / 102. szám

Július 12. azt hisszük, hogy a július 30-iki programm pontos betartásával, hangzatos jelszavak és czifra frázisok hangoztatásával eleget teszünk a Petőfi ünneplésében rejlő mélyebb hazafiui intencziók­­nak, úgy jobb, ha hozzá sem fogunk az ünnep­léshez. Ne a likvidálása a hazafiui kötelesség­­teljesítésnek, hanem kiindulási pontja nemesebb vállalkozásnak legyen a Petőfi halálának ötvene­dik évfordulója. Hiszszük és reméljük is, hogy ez úgy lesz, hogy teljesedni fog a jobbak óhaja, vágyakozása. Ebben a felfogásban és ebben a reményben megerősít bennünket különösen az az örvendetes tény, hogy a Petőfi-társaság ko­moly mozgalmat indít a Petőfi-relikviákat ma­gába foglaló Petőfi-ház létesítése czéljából. A Petőfi-társaság csak önönmagát tiszteli meg azzal, ha ezt az eszmét a megvalósulás útjára tereli. A nemzet pedig saját exisztenc­iá­­jának rakja le az alapját azokkal a kövekkel, melyeken a Petőfi-ház fog felépülni. Mert ez a ház, ha, mint hisszük és reméljük, csakugyan létrejön, a tiszta hazaszeretetnek és nemzeti ideáloknak lesz a temploma. Magyar nemzet siess fölépíteni ezt a templomot, Petőfi szelleme őrködik majd fölötte és fölötted is drága hazám ! Veritas­­ sebb részleteket, melyeket ellátott a szükséges ma­gyarázatokkal és bevezetéssel is A külföldi irodal­makat Ibsen egyik leghatalmasabb drámája, „A társadalom támaszai“ képviseli, Lázár Béla jeles fordításában, aztán Salvatore Farina egy bájos elbeszélése, „Erősebb a szerelemnél,“ melyet a „Magyar Könyvtár“ egyik oszlopos munkatársa, Tóth Béla ültetett át a nála megszokott kifogástalan ma­gyarsággal; végre egy füzet „Orosz Elbeszélők Tára“, melyet Ambrozovics Dezső szépen fordított le az eredetiből s a mely méltóan csatlakozik a vállalat hasonnemű franczia, olasz és spanyol novellagyűjte­­ményeihez. Az újabb orosz elbeszélők közül Jezsov, Juzsin és Szalaguk szerepelnek e füzetben, melynek ára, mint a Könyvtár minden számáé, 15 kr. Teljes jegyzéket szívesen küld a kiadóhivatal (Wodianer F. és fiai, Budapesten, VI., Andrássy­ ut 21.). Könyv a magyar tolvajnyelvről. Apróbb dol­gozatok jelentek már meg a magyar tolvajnyelvről, ezek azonban mellesleg foglalkoztak csak­ ezzel a szerfölött érdekes tárgygyal a a közölt szókincs is meglehetősen hiányos volt. Pedig teljes figyelmére méltó ez a nyelv nemcsak a tudósnak, a­ki rajta tanulmányozhatja leginkább, mennyire mehet az ön­tudatosság és az önkény a szókészlet alakításában; nemcsak annak, a­kinek hivatásával jár, hogy a tol­vajok speczifikus nyelvét megismerje; de a nagykö­zönségnek is, annak a részének tudniillik, a­mely kedveli a kuriózumokat és kedve telik annak a sa­játságos logikai és pszichológiai működésnek megfigye­lésében, a­melynek folyama alatt az ilyen osztály­­nyelvek létrejönnek. Ilyen útbaigazító művet ké­szülnek kiadni Jenő Sándor és Vető Imre A magyar tolvajnyelv és szótára czímén, a­kik ritka nagy szorgalommal olyan gyűjteményét hordták egybe a magyar, főként pedig a főváros területén használatos tolvajnyelv szavainak, a minőt, akár teljességére, akár világosságára és áttekinthe­tőségére nézve még senki előttük. Világos, hogy gyakorlati tekintben igen nagy hatása lesz ennek könyvecskének. A bűnügyi nyomozás egyik legfonto­sabb eszközét adják vele a szerzők a csendőr, a jogász és a kriminalista kezébe. A kiváló munkáról elismerőleg nyilatkoztak többek között nyelvészeti szempontból Simonyi Zigmond dr. egyetemi tanár, Tóth Béla,­­ jogi tekintetből Lenk Gyula, kir. ítélőtáblás bíró, rendőri tekintetből pedig Szombat­falvy Albert rendőrtanácsos. A mű hasznosságáról egyébiránt fogalmat nyújt tartalmának következő rö­vid kivonata: A tolvajnyelv ismertetése. 1. fejezet A tolvajnyelv és fölosztása, a) A néma tolvajnyelv (jelbeszéd), b) az élő tolvajnyelv (hangbeszéd). 2. fe­jezett : A magyar tolvajnyelv, a) A betyárok nyelve, b) a tolvajok nyelvű. Függelék : A tolvajnyelv iro­dalma. II. A szótár. Azt hiszszük, hogy csendőr, rend­őr es nem lehet e batives művecske nélkül, a mely­nek ára nem nagy : mindössze csak 60 kr. A ki a könyvre előfizetni szándékozik, küldje az előfizetés diját a szerzők czimére (VII. Király u. 23. I 11.) hervadhatatlan nagy érdemeket szerzett a közép­iskolai tanárképzés ügyeinek előmozdítása körül és azokat a gazdag tapasztalatokat, a­melyeket ezen a téren Eötvös Lóránd báró szerzett, az új szervezésnél bizonyára a legczélszerűbben ér­tékesíteni is fogja. Ezzel a nagy bizodalommal eltelve, fordult most W­­­a­s­s­i­c­s Gyula minisz­ter Eötvös Lóránd báróhoz, kinek valóban pótolhatatlan közreműködésében látja az új in­tézet életképességének egyik biztosítékát. K­Ü­L­F­Ö­L­D. — július 12. A katonatisztek fizetésfölemelése. A nyár folyamán úgy az osztrák, mint a magyar illeté­kes minisztériumokban elkészítik azokat a mun­kálatokat, melyek segítségével a katonatisztek fizetésfelemelésére vonatkozó javaslatok a parla­mentek és a delegáczió elé kerülhetnek. A közös hadügyminiszter az idei delegácziók elé fogja terjeszteni a közös hadseregbeli tisztek fizetés­­emeléséről szóló javaslatot. Ezzel egyidőben in­tézkedni kell, hogy az osztrák landwehr és a magyar honvédség tisztjei is ugyanolyan mér­tékben kapják fizetésüket. A tervezeteken három minisztériumban dolgoznak szorgalmasan. Ma­gyar részről nehézséget okoz az, hogy míg az állami és közigazgatási tisztviselők anyagi hely­zete még lényeges javításra szorul, a katonatisz­tek fizetésfölemelése nehezen létesülhet. Mind­e­mellett azt hiszik, hogy 1900. január elsejére a fizetésfölemelés megtörténhetik. IRODALOM és MŰVÉSZET. Úti olvasmányul alig ajánlhatni kényelmesebb formájú, értékesebb és a mellett olcsóbb könyveket, mint a „Magyar Könyvtár“ sárga borítékú főzeteit melyeket immár majdnem minden pályaudvaron is meg lehet kapni. A vállalat eddigi számai megha­ladják a 120-at s közülük bőven válogathat min­denféle ízlésű olvasó. Kiváltképen gazdagon van képviselve benne az elbeszélő irodalom, még­pedig úgy a magyar, mint a külföldi belletriszkita legjobb neveivel.­­ A most megjelent júliusi füzetek ismét néhány igen értékes munkával gyarapítják ezt kitűnő vállalatot, mely immár teljesen meghódította a közönség legszélesebb­­ rétegeit. A magyar iro­dalmat ezúttal Arany János és Cserei Mihály, a 17. század erdélyi törénetírója képviselik. Arany­tól Katalin, Keveháza és Szt. László füve van egy begyűjtve egy füzetben, mely elé Radnai Rezső írt tartalmas bevezetést; Cserei Mihály históriájából pe­dig Angyal Dávid válogatta össze a legértéke­kivágnának a testéből minden fájdalmat, de vég­leg meggyógyítani még sem tudják ; és Makszi­­movics Sztepan nyögött a képzelt lancette alatt a felébredt álmában hullatott könyeitől és kiál­tásaitól. Majd álmában meghalt feleségét látta — tüstént felébredt, valami különös, fájdalmas öröm mámora áradt szét benne, de egyszerre tudatára ébredt, hogy a feleségével való talál­kozás csak álom volt s elkezdett sírni — hal­kan, tompán, a párnákba fojtva, nehogy hirtelen zokogása behallassék a szomszédszobába, a­hol gyermekei, Petya és Liza aludtak. Egyszer meglátogatta Makszimovics Szte­­pant egyik hivatalnok-társa, Minaev. Vagy két órán át elbeszélgetett Makszimovics Sztepan a vendégével, a biztosítási újságokról, az utolsó félesztendő tűzeseteiről, Németország politikájá­ról és egyszerre hirtelen megkérdezte tőle, nem tudja-e, milyen formában kell írni végrendeletet. — Minek az önnek ? — kérdezte Minner meglepetve. — Tudja — felelt Makszimovics Sztepan zavartalan és erőltetett fesztelenséggel, — az élet és a halál isten kezében van, én meg folyton betegeskedem ; szeretném megérni, hogy nyomo­rúságos kis vagyonkámat a gyermekeimre hagyom és hogy .. . minden a törvény szerint legyen ... Minner nem ismerte a végrendelet formáit, de megígérte, hogy majd megtudja valami jegyző ismerősétől. Emellett kinevette Makszimovics Szte­­pant, vén asszonynak nevezte őt, biztosította róla, hogy teljesen egészséges embernek látszik és azt tanácsolta, hogy ne is gondoljon ilyen badarsá­gokra, hanem igyák sört és legyen minél többet a szabad levegőn . Akkor lelkem, becsületemre mondom, az egész baja lábat kap. Isten vele, nézzen el hoz­zám s hozza el az apróságokat is. .. Az ilyesfé­lékre meg ne is gondoljon, hiszen kutya-baja ! Minner kezet szorított Makszimovics Szte­­pannal és kiment. (Folytatása következik.) SZÉKE­LY NEMZET. KÜLFÖL­D. — julius 12. A belgrádi merénylet. B­e­l­g­r­á­d, julius 9. A Milán király ellen elkövetett merényletben részes személyek ellen folytatott vizsgálatot szi­gorú titokban tartják. A vizsgálatról terjesztett összes hírek csak feltevéseken alapulnak. Z­i­m­o­n­y, július 9. Több papot elfogtak köztük M­i­k­i­c­s főpapot, a konzisztórium elnö­két. Knezovics, a merénylő teljes beismerés­ben van, folyton hangoztatja megbánását és azt hogy tekintélyes radikálisok bérel­ték fel őt a gyilkosságra. Nikolics Vlatko ezredes, Basics bizalmas barátja, állítólag tárgyalt a merénylővel és megállapította vele gyilkosság elkövetésének módozatait. A többi vádlottak minden felvilágosítást megtagadnak és makacsul tagadnak mindent , de különböző ház­motozások alkalmával terhelő iratokat és levele­ket találtak. Igen kompromittáló Gruics Száva tábornok Pétervárt követte egy levél, melyet Pé­tervárról Petrovics Blazso által, a­ki unokatest­vére a montenegrói fejedelemnek, dr. Vesznics Milenko volt radikális miniszternek küldött. Ezt a levelet a Vesznicsnél tartott házmotozás alkal­mával találták. Vesznicset elfogták. A párisi események. P­á­r­i­s, júl. 10. Tribuna szerint Zola azt mondotta, hogy ő meg van győződve arról, hogy Dreyfust a ka­tonai törvényszék föl fogja menteni. Ő maga meg van győződve a katonai törvényszék tagjai­nak, különösen Carriérenek pártatlanságáról Dreyfus ellenségei ármánykodásának nem lesz semmi eredménye. Dreyfus szabadonbocsátása után Olaszországba megy, nem pedig, mint el­lenségei mondják, Elszászba. P­á­r­i­s, júl. 10. A minisztertanács elhatá­rozta, hogy Christiani bárónak júliusra tervezett szabadonbocsátását nem fogja jóváhagyni, mert ezt úgy foghatnák föl, mintha a miniszterek fél­nének a rojalistáktól. TANÜGY. A jövő nemzedék tanárai. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter legújabb rendeletével végleg feloszlatta a budapesti közép­iskolai tanárképző-intézetet és annak szabályza­tát hatályon kívül helyezte, mivel ez az intézet mostani elavult és hiányos szervezete mellett megnyugtató, eredményes működést ki nem fejt­hetett. Újból kellett tehát szervezni az egész in­tézményt és ennek újonnan kidolgozott szerve­zeti szabályzatát a miniszter a jövő tanév ele­jén életbe lépteti. Az új tanárképző-intézet elnökévé öt évi időtartamra az eddigi igazgató Eötvös Lóránd báró jön kinevezve, ki eddigi működésivel is Erdély magyarsága és nőnevelés­ a székely — július 12. Sepsi-Szent-György város képviselőjének „Er­dély magyarsága“ czímű czikkében sok igazság és üdvös óhajtás jut kifejezésre. Csakhogy mi székelyek nagyon keveset érünk azzal, ha mindaz a sok szép dolog csak óhajtásnak marad és épen azok, a­kik tehetnének róla, nem hallgatják meg. Állást foglal a székely nőcseléd ki­telepítéssel szemben , sőt a dunántúli ma­gyarok erdélyi telepítését hangoztatja. Nem elő­ször mondjuk mi sem, hogy — „nem vándor­botot kell adni a székelyeknek, hanem oda hatni, hogy saját szülő­földjükön is képesek legyenek jó­létüket föltalálni“,­­ azonban ha a székely kivándorlást teljesen megszüntetni képte­lenek vagyunk, legalább törekedjünk arra, hogy az oláhországi kivándorlás a magyar korona többi részeibe irányuljon. Ennyiben igazat adha­tunk a székely kereskedelmi és iparkamara leg­újabb keletű cselédközvetítő mozgalmának , habár alapjában vele egyet alig érthetünk. Ezen cselédközvetítés a székelységre nézve nagy mértékben megszégyenítő. Ha már ki kell vándorolni a szegény székely leányoknak, ne cselédsorsba küldjük el, hanem igyekezzünk őket, ha az anyagiakban nem is tudjuk, legalább erkölcsileg illő módon ki is ruházni. Ne lökjük el magunktól úgy, mint a rossz szülő, minden hozomány nélkül. A tulajdonképpeni székely kivándorlás két irányú, az egyik irány a magyar korona nyugatibb területére vezet, míg a másik Oláhországba. Az elsőnél csakis tisztán a férfi­ nem van képviselve, míg a másodiknál nagyobb részben a női­ nem ; statisztikai kimutatásunk az előbbinél nincs, de minden székely ember tudja, hogy a külön­féle tanintézetek révén mily nagy számban vándorol ki a székelység, leginkább mint állami tisztviselők, nem Oláh­országba, hanem a magyar korona nyugatibb területeire, hol nem a székelységet megalázó cselédsorsban él, hanem a magyar nemzet elő­kelőbb fiai között foglal helyet. Miért nem le­hetne ezen kivándorlásba a női nemet is bele­vonni, miért adjuk el leányainkat a mások rab­szolgájául ? . . . Igyekezzünk szaporítani tehát nagyon is kevés számú leánynevelő intézeteinket, mert az mégis csak kifor­dított helyzet, hogy az oláh határszélen fekvő Kézdi-Vásárhely városnak két felsőbb fia­talin­­tézete mellett egyetlen leányiskolája sincs. A tiszta magyar lakosságú Három­szék megyének egyetlen polgári leányiskolája van, míg a vegyes lakosú, majdnem háromszorta ki­sebb Brassó megyében több magán- és nemzetiségi hasonló fokú leánynevelő intézeten kívül, két állami polgári leányisko­lája is van. A Székelyföldön a polgári leányis­kolák szaporításán kívül első­sorban a sepsi-szent-györgyi levegőben függő óvónőképezdét kell okvetlenül ki­egészítenünk és tanítónőképezdévé fejlesztenünk. Megfontolandó továbbá az is, hogy a feloszlatott nagy-enyedi ev. ref. theo­­logiai akadémia vagyona nem volna-e egy pro­testáns tanitónőképző intézet czéljaira fordítható, annál inkább, mivel Nagy-Enyeden fia-tanítóké­­pezde már úgy is van. A róm. kath. egyház meg­értve a kor jelszavát, már megelőzte az erdélyi protestáns egyházakat a nagyszebeni tanítónő­­képezde jövő tanévi megnyitása által. Nagyon is dicsérendő tehát az a mozgalom, a­mit a székely ipar- és kereskedelmi kamara a kivándorlásra kárhoztatott szegény székely leá­nyok érdekében megindított, de mégis csak mes­terkélt dolog. Mint minden társadalmi működés, míg a szalmalelkesültség tart, egy pár évig felszínen marad, mig utól nem éri végzete­t — feledés, — midőn aztán a szegény székely cse­lédleányoknak ismét legközelebb mégis csak Oláhország marad, hol végképpen elzüllenek, el­­nemzetietlenednek, kivetkezve erkölcsiségökből is. Az iskolázott, intelligensebb nő soha sem fog Oláhországba vándorolni, sem nemzetiségét soha meg nem tagadja ; már pedig a Székely­földön éppen a volt felsőbb és középosztály leá­nyainak van legmostohább sorsuk s ha idejében nem segítünk rajtok, lassan kint elszegényednek, már idehaza elzüllenek ezek is, s majdan szin­tén csak az oláhországi kivándorlók számát sza­porítják. Szép és helyes eszme a székely népnek mező­­gazdasági kitelepítése is, csakhogy a gyakorlat­ban a kitelepített székelyek helyét azonnal elfog­lalja az oláh, legjobban a tót. A székelyföldi gyárak alapítása is és az egész iparfejlesztési akc­ió a valóságban csak beváltatlan ígéret ma­radt. Hiszen az egyetlen ilynemű intézetnek, a epsi-szent-györgyi dohánygyár­­a­k sorsa is nagyon kétséges még. Egy szép 102. számú napon arra ébredünk fel, hogy valami ok miatt nincs többé. A magyar nemzeti kormány mind erkölcsi­leg, mind anyagilag támogassa minden vonalon kizárólag az egyedül megbízható államfentartó elemet, a tiszta magyarságot; emelje azt föl oly magasra, hogy a hazát eláruló nemzetiségek nem sárral, piszokkal, hanem csak levett kalappal közeledhessenek hozzá és akkor mesterkélt intéz­kedésekre szükség nem lesz, de még székely kivándorlás sem lesz. Joós Imre: A „SZÉKELY NEMZET“ TÁVIRATAI. Budapest, júl. 11. A főrendiház a bi­zottságokat, egyebek közt a­z e­g­y­i­k­o­l­á­­ris bizottságot megválasztotta. A kiegye­zési törvényjavaslatot Zichy Nándor el­fogadja. Rónay Dezső szerint a javaslat kedvez az osztrák abszolutizmusnak s így nem fogadja el a javaslatokat. A vita berekesztése után Széll Kál­mán felvilágosítási észrevételeket tett, mire valószínűleg az összes javaslatokat még ma elfogadják. Pak­s, jul. 11. A konzervatív lapok több republikánus lapnak rojalista össze­esküvésről szóló Ilisét misztifikácziónak tartják. Zimony, jul. 11. Minden jel arra mu­tat, hogy Szerbiában legközelebb kato­nai kormányzatot hoznak be. Ily értelemben nyilatkozott Sándor ki­rály tegnap a hódoló küldöttségeknek. NAPI HÍREK. — július 12. — Időjárás. A sepsi­szent­györgyi meteorológiai ál­lomás időjelzése július 12-én reggeli 7 óráról: Légnyo­más 763­9 (717,6) mm. (emelkedik), hőmérséklet 15-6 C°, í nyomás 1l­ l mm., relativ­ nedvesség 88%, gyenge ÉNy-i ezél ; borult. Eső mennyisége hétfőtől 4­9 mm, tegnapról 6­6 mm. — Városi közgyűlés: Sepsi-Szent-György vá­ros képviselőtestülete július 13-án csütörtökön délelőtt 8 órakor a városház tanácstermében rendkívüli közgyűlést tart a következő tárgyso­rozattal: 1. Megyei törv. hatósági jóváhagyás S.-Szent-György anyaváros és Szemerja városrész 1898. évi számadásaira. 2. Előterjesztés az 1899. VI. t. sz. alapján az államkincstártól a város részére kérendő állami segély, illetőleg előlegre vonatkozólag. 3. Városi árvaszék 1899. évi II-ik évnegyedről szóló jelentés. 4. Több városi kép­viselőtestületi tag és városi polgár indítványa Nagym­ért, Lukács László m. kir. pénzügyminisz­ter ur ő excziájának díszpolgárrá választása iránt. 5. Indítvány Petőfi Sándor nagynevű köl­tőnk halálának 50-ik évfordulóján tartandó nem­zeti ünnepen leendő részvételre vonatkozólag. 6. Az uj utczában teljesítendő utcza szélesítéséről és szabályozásáról előterjesztés. 7. Császár Ferencz, és 8. Bodor Gyula kérése közmunka helyesbí­tésért. 9. Esetleges elnöki bejelentések.. . Az erdőmester búcsúja. Tizenhat esz­tendő óta szolgált a kovásznai erdőgondnokság­nál S­ü­m­e­g­h Ignácz főerdész, kit most a föld­­mivelésügyi miniszter erdőmesterré lép­tetett elő , N­a­g­y-S­z­e­b­e­n­b­e helyezett át. Közbecsülésben állott a derék tisztviselő Kovász­­nán, mert hivatalos működése mellett sok hasz­not tett szolgálatkészségével a községnek. A kovásznai alsó sétatér díszfái, a befüggő erdők befásítása, a gyönyörű fenyvesek mind a S­­i­me­g­h Ignácz szorgalmát és buzgóságát hirde­tik. Hálás is érte a község , hogy most az er­dőmestert áthelyezték, bucsulakomát rendeztek tiszteletére a kovásznaiak. Mintegy hatvanan jelentek meg a lakomán nők és férfiak s érzé­keny szavakban mondtak köszönetet azért a sok szolgálatért, melyet a távozó erdőmester Kovászna emelése érdekében teljesített. Szép köszöntők hangoztak fel a lakomán, mely éjfélkor ért vé­get S­ü­m­e­g­i erdőmester zajos éltetése közben. — Dályai Vasa Tamás marosvásárhelyi ev. ref. lelkész, a „Kemény Zsigmond Társaság“ alelnöke, a marosvásárhelyi kereskedelmi és iparkamara levelező tagja július 9-én d. e. 12 órakor, életének 61-ik évében örök álomra hunyta szemeit. Az egyház kitűnő munkáját, a társadalom lelkes honfiát s a közügyek fárad­­hatlan bajnokát veszítették el a derék férfiúban A marosvásárhelyi református egyház gyászában osztozik a közművelődés minden barátja, V­a­s­s Tamás, ki a költészet terén is sikerrel műkö­dött ifjabb éveiben, Sepsi-Szent-Györgyön is kedves emléket hagyott maga után, mint a Mikó-kollégiumnak egykori jeles osz­tálytanítója. Itt töltött idejéről s a Székelyföld­ről hangulatos visszaemlékezések olvashatók köl­teményeiben. Legyen áldott az elhunyt derék lelkész emléke! — A székely vasutak kiépítésének ügye régóta húzódik. A marosvásárhelyi kereskedelmi és iparkamara felfejtvén e vasutak gyors kiépités

Next