Székely Nemzet, 1899 (17. évfolyam, 1-194. szám)

1899-07-31 / 113. szám

Július 31. Ünnepli őt az egész ország. Ennek a ma­gyar földnek a szíve rezdül talán meg egy bá­natosan szerelmes dobbanásban, a­mikor ezrek összegyűlnek a segesvári mezőn és az ő nagy­ságát ünneplik. A segesvári mezőre elzarándokol az országgyűlés küldöttsége; annak a népképvi­seletnek a küldöttsége, a­melyet ő segített meg­teremteni. Elzarándokol a kormány képviselője, azé a parlamentáris kormányé, a­melyet ő se­gített megalkotni. Elzarándokol az az irodalmi társaság, a­melynek az ő neve ad létjogosultsá­got. És mindenekfelett elzarándokolnak ezrei a magyar népnek, a melynek ő dicsőséget szerzett, a mely őt a szivébe fogadta. Nem érdemelnék meg Petőfi Sándort, ám méltón nem ünnepelnők őt. „Az a nemzet nagy, a mely megbecsüli nagyjait.“ Ő úgy szerette volna nemzetét nagynak és egységesnek látni, őt ünnepelvén ime, nagy és egységes ez a nem­zet. Az ő neve egyesít és kibékít minden­kit, a­ki magyarnak vallja magát, az ő reá való emlékezés belopja a lelkesedés t­szét a hi­deg szívekbe. ötven év óta a Petőfi Sándor hatása alatt áll a magyar nemzet. Ötven év óta az ő dalai­ból tanul lelkesedni a magyar ifjúság és ötven év óta az ő „Talpra magyar"-ja lángol már­­czius idusán az ajkakról. () benne találta meg a magyar irodalom a magyar népet és ő általa hódította meg a magyar nép Magyarországot. A magyar népnek nemzetté levése az ő diadala. A Petőfi Sándor hatása nagy és örökké­való. Hatása nemcsak a korára volt, hanem mi reánk is, és azokra is, a­kik utánunk jönnek. Petőfi Sándor azok közül való, a­kik örökké fiatalok, soha túl nem haladottak. Petőfi Sándor nem egy párté, nem néhány emberé. Hiszen az ő nagy szívének még az a szeretet is kevés volt, a­melylyel nemzetét kö­rülövezte. Hiszen ő világszabadságért, az egész emberiség üdvéért harczolt. Azért esett el ott a segesvári csatasikon, a­hová most őt ünnepelni megy nemzete. A millióké immár ő. A­ki vissza­tért az istenségbe, a­melynek része volt. Glóriás alakja egyre nő. Glóriás alakját mesevilágokkal fonja át a nép szeretete. Hatása nagy és örökkévaló és lángoló lelkesedés kél most is dalai nyomán, Petőfi­ Sándort most ünnepli a magyar nem­zet és szívében hordja örökké. Mert a­míg ma­gyar nemzet él, addig önönmagát, a magyar géniusz diadalmas hódítását ünnepli minden idők legnagyobb magyar költőjében, Petőfi Sándorban. A miniszter kijelentette, hogy örömmel jött az ország legnagyobb pamutszövőgyárát megte­kinteni, azután Angyal József képviselő hosz­­szabb, lendületes beszéddel üdvözölte Rózsahegy város, Liptó-Szent-Miklós, Német-Lipcse, Szier­­nica, Tepla, Nagyselmecz városok, a törvényszék, postahivatal, adóhival, segédhivatal és a papság nagy küldöttségének élén, figyelmébe ajánlva a segélyre szorult vidéket. A miniszter biztosította a küldöttséget, hogy tőle telhetőleg e vidék közgazdasági érdekeit elő fogja mozdítani. A szövőgyár megtekintése közel három órát vett igénybe. A miniszter úgy itt, mint Zsolnán a látottak fölött elismerését fejezte ki. Jóllehet a miniszter előre kikért minden fogadtatást, mindenütt rendkívül lelkesen, a bi­zalom legszebb jeleivel fogadták ; a miniszter ne­jét és leányát az egész után valóságos virágzá­porral halmozták el. Rózsahegyről a miniszter kíséretével Csor­bára utazott, a­hol az éjszakát töltötte. Más­nap családjával és kíséretével Tátrafürreden át kocsin Tátra-Lomniczra ment, hogy megismerje e fürdőhely viszonyait. R­á­t­h Péter országgyűlési képviselő, a kassa-oderbergi vasút vezérigazgatója kíséretében megnézte a tátra-lomniczi vasútvona­lat és részletesen informáltatta magát a terve­zett tátravidéki vasút ügyéről. Este a társaság Ráth­ Péter vezérigazgató vendége volt virágvölgyi nyaralójában. BELFÖLD. — június 31. Hegedüs Sándor a felvidéken. Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter tegnap reg­gel fél tíz órakor Pozsony felől kíséretével Zsolnára érkezett. A megye határán a fő­ispán, az alispán és a kerület képviselője fogad­ták a minisztert. Zsolnán a főszolgabíró és elöljáróság élén a főispán üdvözlő beszédet mondott. A miniszter rövid beszéddel felelt, a melyben utazása czél­­ját és a felvidék jelentőségét jelezte. Innen a műtrágya-gyárba, majd R­a­j­e­c­z-f­ü­r­d­ő­b­e hajtatott. Melyből tüzes villámok hullanak : Ha ős­erővel mindez dalba csengne, Hozzá méltó dal ez lehetne csak ! S ha minden rab-álnéz és börtön-torony, Hol vértanuk senyvedtek egykoron, Minden szabadság, a mi földön él, És minden zsarnok-gyűlölő harag El kezdene hozsannát énekelni : Hozzá méltó dal ez lehetne csak ! * * * * Ki az, a­ki hamvát sírva összeszedte ? Senki! Tán az Isten ő maga temette. El sem is temette — fölvitte magának: Szabadság, szerelem kettős csillagának. Ifjan halt. De látjuk : nagygyá lenni rá­ért. Költő volt. Szeretett. S meghalt a hazáért. Ára előbb a lelkét égő szenvedélylyel Millió szegény közt osztogatta széjjel. Gazdaggá igy tette az egész világot. S aztán az öröklét ormaira hágott. Tisztán olvadt át a halhatatlanságba. Csupa lélek volt! Por nem maradt utána ! Hol a teste? Nincsen! Hol a lelke ? Itt van. Itt van, a magyar nép, legszebb dalaidban ! Hol a sírja ? Sehol! — Hol a dicsősége ?... Az egész világon ! S nem lesz soha vége ! SZÉKELY NEMZET. KÜLFÖLD. — junus 31. Az uj Zula-pör. Pária, junus 31. Beaure­­paire 31 tanú vallomását teszi közzé, a­kiket az általa vezetett vizsgálat folyamán kihallgatott. A tanuk egy része a revízió érdekében folyta­tott hajszáról nyilatkozott. Egyikük ezt mondja, hogy Dreyfus-ban felismerte azt a hadnagyot, a­kit Mü­hlhausenből a német hadgyakorlatokra ve­zetett, a­hol Dreyfus állítólag főbb rangú tisz­tekkel tárgyalt. Egy másik tanú a vasútakról szóló munkát kölcsönzött Dreyfusnak. Néhány nap múlva egy német lapban ennek a munká­nak fordítását olvasta. Egy másik tanú a vasutak stratégiai használatáról külön e czélra írt mun­kát kölcsönzött Dreyfusnak, a­kit már akkor gyanúba vettek. Nemsokára Németországban e szerint módosították a katonai vasútügyet. Az egyik tanú vallomása szerint egy orosz diplomata úgy nyilatkozott, hogy Dreyfus bűnös, és hozzá­tette : „A mi szolgálatunkban állott.“ Egy másik tanú, a­ki állítólag érintkezésben állott Pallizzardi­val, ehhez kérdést intézett Dreyfus bűnössége felől, mire Panizzardi egyál­talán nem tagadta Dreyfus bűnösségét. Van azután a tanuk között egy, a­ki állítólag főnö­kétől, a­ki franczia tiszt és katonai attasé egy idegen hatalmasságnál, levelet kapott, a­mely­ben azt írja, hogy Dreyfus bűnösségére vonat­kozó bizonyítékait illetékes helyre juttatta. Székelyfürdők. Sugás. Sepsi-Szent-György. jul. 28. A térképen nehezen található fel a neve s a fürdők nomeklaturájában nincs benne „Sugásfürdő" neve eddigelé. Legfölebb a mappirozónak „Saue­r­b­r­u­n­n" jelzése sejteti a hollétét ennek a Sepsi-Szent-György erdejében elrejtett házi fürdőnek. Úgy látszik, hogy maga város sem nagyon törekszik, hogy hozzáférhetővé tegye. Legalább arra következtethetni abból, hogy m­enet egy iszonyatos, D­e­b r­e a nevet viselő hegyen kellett felmászni gyalog, miután két sártengeren fakó­szekérrel úsztattunk keresztül. Az egyik tenger­sár a városon keresztül hömpölygött, a­hol állí­tólag vízvezetéket csináltak s össze-vissza áskálták az utczákat úgy, hogy derék ló legyen, a­melyik átgázol a kabarékon. A minapában hallottam egy anekdotát ar­ról, hogy II. V­i­l­m­o­s német császár a kedé­lyességek iránt is fogékony i­m­p­e­r­a­t­o­r-r­e­l, saját füle­ hallatával kívánta megismerni, hogy miképen tud káromkodni a magyar huszár. A táborban inkognitó fel is keresett egy huszár­csapatot, a­melyik épen a lovakat puczorálta. Aztán hallott olyan, de olyan huszáros szentencziát, hogy tüstént kinyilatkoztatta, mi­szerint: „schon genug davon!“ A sugási utamban hallhatott volna az iskola­­utczában a székely fuvarostól, a­ki a kátyúban elrekedt a szekerével, olyan magyar-miskás nyi­latkozatot, hogy az a bizonyos huszár­imádság csak apáczai fohászkodás volt ehez képest. Igaz, hogy a kifejezés nem vonatkozott a német csá­szárra. Baj, baj, a régi baj! A második sártenger már rendszeresebb. Ott kezdődik, ahol nemrégiben k­i­n­c­s­e­t találtak. Azt válaszolták legalább, hogy onnan van az a sok gödör a város végén, mert három hét óta, a­mióta egy üst kiásott aranypénzt eltüntettek a szerencsés megtalálók, az egész Felszeg nem foglalkozik mással, minthogy éjjente lesi a „pénz k­i­g­y­u­r­á­s­á­t“, hajnalban, hajnal előtt pedig kincs után ásogat. Előre is jelezni kívánom, hogy Sugásból jövet nem a Debrenen utaztunk, hanem az „Erős“ oldal felé lejövő út után. A szelíd lejtésű útvonal nyersen kivágva, csak sejteti, hogy minő kényelmesen lehetne Sugásfélidőhöz férkőzni, ha kiárkolnák, megkavi­­csolnák és fokozatosan teljesen kiépítenék ezt a tájképileg is bájos erdei vidéken keresztül vo­nuló utat. Miután egy hatalmas zápor végig, mond­hatnám tövig áztatott s a P­i­r­i­s­k­e oldalán vé­gig döczögve, a Szelídre­i-pataknál a vízvá­lasztót elértük, hála F­ü­l­ö­p János bátyánknak, Lugásfürdő ezidei érdemes bérlőjének, már job­ban konzervált lejtőn ereszkedtünk le Sugás-für­­dőre. Bájos kis hely ez ! Magán­épületei, városi polgárok által emelt kicsi fürdői lakások elébbvalók, mint sok más székely fürdő viskói, a­melyek pedig büszkék ősiségükre és a kényelmes hozzáférhetésre. Áldozatszámba megy tehát, ha Súgásban ilyen közlekedési viszonyok mellett is építkezik valaki és bérlőképen merészkedik reménykedni haszonra. Nemrégiben hagyományos kukutóriummal, nagy megnyitó ünnepséggel üdvözölték Súgásban az új évadot. Közel négyszáz lélek vett részt a kellemetes aktusban s mintaszerű ét­­vágygyal fogyasztotta el az ötfogásos, de egy forintos, ízletes ebédet. Azután a fürdővendégek is gyülekezni kez­dettek. Az erdélyi szász Kárpátegyesületnek negyvenhárom tagból álló társasága kitűnően találta magát Súgásban ; a kedves tájék, az üdítő levegő, a pezsdítő savanyuvíz, az aczélozó fürdő, a zsibongató „gőzlő“ szénsava s a jó ma­gyar konyha régi, elismerésre méltó effektusa most sem hagyta cserben Súgást. Meglepett a Fülöp bácsi által behozott új rend. A rendezett sétányról és fürdő­rajonról ki van zárva a legelő állat, kezdve a fehér libától a szörnyűséges fekete állatig — a bivalyig, a­mely kedves és hasznos teremtmények táplálko­zás tekintetéből igen hasznosak, de sétapajtásokul legalább is nem kellemetesek. Ezért a tisztaság­ért és a sétatér rendezéséért első­sorban is elis­merés legyen a bérlő iránt. Egy jó langyos fürdő használata után, a nyolcz kabinnal kibővitett fürdőház mellett kur­­szalon szerepét játszó csarnokban minő étvágy mellett fogyott el az ebéd , arról említés se le­gyen. Aztán a­­Benkő-pusztán a délutáni séta is­mét étvágyat gerjesztett s miután az újkori czi­­vilizácziónak egyik elmaradhatatlan igényét, a képes levelezőlap útján való üdvözlés szokását is kielégítettük : a feltámadt étvágynak uzsonna néven való kielégítése után fűszer-illatú alko­nyatban vettünk búcsút a kedves Súgástól. A szerzett informácziók hasznosítása meg­követeli, hogy nyilvánosságra hozzuk, miszerint a napi postai közlekedés Sepsi-Szent-György és Súgás között oly tökéletes, még az útbeli hiá­nyokat is képes pótolni négy darab erőteljes pa­ripa révén, a­melyeknek elődei immár ebben az évadban váltak néhaiakká, hűséges szolgálatuk közben. Szobák, lakások az augusztusi évad küszö­bén bőségesen állanak rendelkezésre s az eddig 500­ 000 számra menő látogató soha sem szo­rult még szállás dolgában, mert a fürdői laknak tulajdonosai saját igényeik feláldozásával is gon­doskodnak a vendégek lakásbeli kényelméről. Nem lesz érdektelen a sugási fürdővendégek névsorának közlése, mert bizonyságát adja annak, hogy messze vidékek lakosai is elkívánkoznak Súgásba, ha már egyszer megismerték és áldá­sos hatását élvezték Súgás természeti adomá­nyainak.­­______| — . ■ — "» "­..I. NAPI HÍREK. — junus 31. — Az előpataki vendégek Petőfi emlékének. Száva Gerő fürdőigazgató kezdeményezésére az Élőpatakon fürdőző vendégek gyönyörű babérko­szorút küldöttek Segesvárra, a koszorú szalagján ezen fölirattal: „Petőfi Sándor emléké­nek, Előpatak fürdővendégei.“ Az értékes koszorú költségei a vendégek egy részé­nek áldozatkész adakozásából gyűlt össze, a mi hogy olyan jól sikerült s a koszorú az érkezet­tek között egyik a legremekebb, abban nagy érdeme van Száva Gerőnc úrnőnek, ki azt szemé­lyesen rendelte meg s az ő felügyelete alatt ké­szült el. A költségekhez hozzájárultak a követ­kező vendégek : György Mózes 2 frt, gr. Bethlen Miklósné, Száva Gerőné, Benedek I. ezredes, Szalánczi I., dr. Kapdebó F., Biró B., Steiner T., Sánta Jenő, Sánta L. 1 — 1 frt, S. K, Ret­tegi G., Rettegi Gy., Potoczki I., Háry Gy., Bogdán Arthur, Bogdán Arthurné, Gidófalvi István, László Gyula, Csutak Lajos, Stark Nándor, Zolnay Ká­­ roly, Simon Albertné, Pálffy B, Adler H., Blau I., Moskovics S., Lőwy S., Weinerth H., Smetter­­ling N , Ilozorovitz I., Krausz I., Friedmann M., Löbelstein L., Blaskó József, Lázár Aurél, Boros Gy., Kovácsy A., egy vendég, dr. Fejér A., Ko­vács L., Tóthi Sz. L., dr. Gyárfás T., Hartmann Károly, Goldstein I., Domokos M. és Dobozy György egy-egy koronával. Ezenkívül 30-án este megünnepelték a napot. Hegyessy M. szavalta Jókai Apotheozis­ át, a színtársulat pedig előadta a „Hadak útja“ egy jelenetét, végül eléne­kelték a Hymnuszt. — Petőfi emlékünnepély Gidófalván. Mint la­punknak írják, a gidófalvi értelmiség és a tűzoltó­­testület együtt rendezett ünnepélyt tegnap délelőtt M­a­gy­a­r­i Károly ev. ref. lelkész elnöklete mellett.. A nagyszámú közönség a fellobogózott áll. isko­lában gyűlt össze, a­hol elnök az ünnep jelen­tőségét fejtegette, Orbai László pedig Petőfi életét ecsetelte. V­a­s­s Albert és Edelstein Vilmos szavalt. A daloskor a Hymnust, Szóza­tot és a Talpra magyart énekelte. Ilyen ünne­pély alkalmával látható, minő hatást képes gya­korolni Petőfi költeménye. A résztvevők hazafias szellemtől áthatva élvezték a csinos ünnepet. — E. Kovács Gyula balesete. A Petőfi-ünne­­pélyen, hol Kovács Gyula, a kolozsvári nem­zeti színház kitűnő tagja a fehéregyházi csata­­mezőn felállított emlékoszlopnál Jókai Apotheo­­zisát szavalta el, a kiváló művészt sajnálatos baleset érte. Nagy hévvel és tűzzel adta elő Kovács Gyula a remek költeményt s alig, hogy bevégezte előadását, hirtelen rosszul lett s eszméletlen állapotban szállították be az emlékre felügyelő őr házába. Valószínű, hogy a jeles mű­vészt, ki a nagy melegben a hosszú költeményt hajadon fővel szavalta el, n­a­p­s­z­ú­r­á­s érte. A beteg művész tegnap este még eszméletlen állapotban volt. Általános mély részvétet keltett az ünneplő közönség körében a sajnálatos baleset. — Bucsu-ebéd. Említettük, hogy a kézdi­­vásárhelyi polgári iskola érdemekben gazdag igazgatója, Erdélyi Károly úr, jól megérde­melt nyugalomba vonulván, eltávozik városunk­ból. Tudvalevő dolog, hogy Erdélyi Károly úr nemcsak hivatalos kötelességeinek pontos és lelkiismeretes teljesítésével, hanem közügyi és a társadalmi érdekében kifejtett nagy és ered­ményes munkálkodásával is biztosította nevének fenmaradását. Különösen sokat dolgozott a há­rom városi humán intézet, az á­r­v­a­h­á­z, men­ház és kórház érdekében. Ezen intéze­tek történetének úgyszólván minden lapja, minden nevezetesebb mozzanata az ő nevével van kap­csolatba hozva. Hálájuk, elismerésük csekély jeléül az intézetek távozása alkalmából, f. hó 26-ikán, az árvaház helyiségében bucsu-ebédet rendeztek tiszteletére, melyen a városi ta­nács s a három intézet képviselői vettek részt. Ebéd előtt az árvaházi növendékek bú­csúztak el. Megható szavakban mondott kö­szönetet egy kis árva testvérei nevében azért a sok jóért, melylyel az intézetet s igy közvetve őket boldogította. Ebéd közben pedig Nagy Károly igazgató emlékezett meg azokról az elhervadhatatlan érdmekről, melyekkel nevét az emberszeretet terén örökéletűvé tette. Erdélyi Károly mindkét beszédére meghatottan válaszolt. A kedélyes társaság ebéd után is hoszasabban maradt együtt. — Vizbefutás. F. hó 25 ikén a nagy záporető következtében megáradt Bodzavize Ronzavámban sú­lyos szerencsétlenséget okozott. Az eső kezdetével Piri János és felesége sz udvaron hagyva két kis gyermeküket, Elizát és Jánost, kertjükbe siettek, hogy a rendekben levő s már részben megszáradt szénát boglyába gyűjtsék. A két gyermek egy ideig csende­sen meghúzódott a pitvar alatt, de a zivatar múltá­val a 3 éves János az utczára szaladt, hol a laká­suk előtt elfolyó s hirtelen megáradt Bodzavize el­ragadta. Holttestét 2 óra múlva találták meg a viz­­gáton fennakadva. — Anna bál Borszéken. Borszéken f. hó 26-án este tartatott meg a hagyományos Anná­ból. Az estélyen nagyszámú elegáns közönség jelent meg és a kaszinóhelyiség egy minden izében sikerült mulatság színhelye volt. Az első négyest 30, a másodikat 20 pár tánczolta. Hamza Miska jóhirű nagyváradi zenekara fáradhatlanul húzta a talp alá valót s a pezsgő jókedv, fűsze­rezve a jó czigányzenével, oly kellemes hangula­tot teremtett, hogy a jelenvoltak bizonyára ne­hezen vették tudomásul, hogy mindennek végé­nek kell lenni s igy a mulatságnak is. A sike­rült mulatság bizonyára még sokáig kedves emléke lesz a jelenvoltaknak. — Jelenvoltak: Jakab Péterné, Jakab Mariska Ditróból, Lázár Meny­­hértné, Lázár Péterné, Lázár Piroska, Lázár Erzsiké, Kopacz Ilona Gy.­Szent-Miklósról, Ja­kab Beac­rik Lukács nővérek Kolozsvárról, Özv. Urmánczi Jánosné, Éltetőné Urmánczi Janka, özv. Sóvári Ferenczné, Urmánczi Ilona, Topáczáról, ifj. Tóth Antalné, Tölgyesről Urmánczy Endréné, Dicső-Szent-Mártonból. — Halálozás. Dr. N­y­i­r­e­d­y Géza unit. főgymn. tanárt és egyetemi tanársegédet súlyos csapás érte, szeretett édes anyja özv. N­y­i­r­e­d­y Jánosné jobblétre szenderült. A család által kiadott gyászjelentés igy szól: Alulírottak a maguk és az összes rokonság nevében mélyen szomorodott szívvel jelentik forrón szeretett édes anyjuk, nagyanyjuk, illetve nap­juk, testvérük és rokonuknak özv. Nyiredy Jánosné szül. Jeszenszky Rozáliának folyó évi julius hó 28-án d. u. fél 1 órakor, életének 74-ik évében, hosz­­szas szenvedés után történt gyászos elhunytát. A boldogultnak hilt tetemei julius hó 30-án d. u. 5 órakor fognak az evang. ref. egyház szer­tartásai szerint a Szent-Miklósról nevezett sir­­kertben örök nyugalomra helyeztetni. Keszthely, 1899. julius hó 28-án. Áldás és béke hamvaira! Özv. Kints Gergelyné szül. Nyiredy Ilona, dr. Nyiredy Géza, dr. Nyiredy Jenő gyermekei. Je­szenszky István, Balló Mártonná szül. Jeszenszky Klára, Imre Vinczéné szül. Jeszenszky Borbála testvérei. Nyiredy Gézáné szül. Benczédy Zsu­­zsánna, Nyiredy Jenőné szül. Csinády Elza me­nyei. Kints Róza, Kints Margit Kints Vilma, Barabás József, Nyiredy­­Erzsi, Nyiredy Géza, Nyiredy Margit, Nyiredy Jenő unokái. 113. szám.

Next