Székely Nemzet, 1899 (17. évfolyam, 1-194. szám)
1899-07-31 / 113. szám
Július 31. Ünnepli őt az egész ország. Ennek a magyar földnek a szíve rezdül talán meg egy bánatosan szerelmes dobbanásban, amikor ezrek összegyűlnek a segesvári mezőn és az ő nagyságát ünneplik. A segesvári mezőre elzarándokol az országgyűlés küldöttsége; annak a népképviseletnek a küldöttsége, amelyet ő segített megteremteni. Elzarándokol a kormány képviselője, azé a parlamentáris kormányé, amelyet ő segített megalkotni. Elzarándokol az az irodalmi társaság, amelynek az ő neve ad létjogosultságot. És mindenekfelett elzarándokolnak ezrei a magyar népnek, a melynek ő dicsőséget szerzett, a mely őt a szivébe fogadta. Nem érdemelnék meg Petőfi Sándort, ám méltón nem ünnepelnők őt. „Az a nemzet nagy, a mely megbecsüli nagyjait.“ Ő úgy szerette volna nemzetét nagynak és egységesnek látni, őt ünnepelvén ime, nagy és egységes ez a nemzet. Az ő neve egyesít és kibékít mindenkit, aki magyarnak vallja magát, az ő reá való emlékezés belopja a lelkesedés tszét a hideg szívekbe. ötven év óta a Petőfi Sándor hatása alatt áll a magyar nemzet. Ötven év óta az ő dalaiból tanul lelkesedni a magyar ifjúság és ötven év óta az ő „Talpra magyar"-ja lángol márczius idusán az ajkakról. () benne találta meg a magyar irodalom a magyar népet és ő általa hódította meg a magyar nép Magyarországot. A magyar népnek nemzetté levése az ő diadala. A Petőfi Sándor hatása nagy és örökkévaló. Hatása nemcsak a korára volt, hanem mi reánk is, és azokra is, akik utánunk jönnek. Petőfi Sándor azok közül való, akik örökké fiatalok, soha túl nem haladottak. Petőfi Sándor nem egy párté, nem néhány emberé. Hiszen az ő nagy szívének még az a szeretet is kevés volt, amelylyel nemzetét körülövezte. Hiszen ő világszabadságért, az egész emberiség üdvéért harczolt. Azért esett el ott a segesvári csatasikon, ahová most őt ünnepelni megy nemzete. A millióké immár ő. Aki visszatért az istenségbe, amelynek része volt. Glóriás alakja egyre nő. Glóriás alakját mesevilágokkal fonja át a nép szeretete. Hatása nagy és örökkévaló és lángoló lelkesedés kél most is dalai nyomán, Petőfi Sándort most ünnepli a magyar nemzet és szívében hordja örökké. Mert amíg magyar nemzet él, addig önönmagát, a magyar géniusz diadalmas hódítását ünnepli minden idők legnagyobb magyar költőjében, Petőfi Sándorban. A miniszter kijelentette, hogy örömmel jött az ország legnagyobb pamutszövőgyárát megtekinteni, azután Angyal József képviselő hoszszabb, lendületes beszéddel üdvözölte Rózsahegy város, Liptó-Szent-Miklós, Német-Lipcse, Sziernica, Tepla, Nagyselmecz városok, a törvényszék, postahivatal, adóhival, segédhivatal és a papság nagy küldöttségének élén, figyelmébe ajánlva a segélyre szorult vidéket. A miniszter biztosította a küldöttséget, hogy tőle telhetőleg e vidék közgazdasági érdekeit elő fogja mozdítani. A szövőgyár megtekintése közel három órát vett igénybe. A miniszter úgy itt, mint Zsolnán a látottak fölött elismerését fejezte ki. Jóllehet a miniszter előre kikért minden fogadtatást, mindenütt rendkívül lelkesen, a bizalom legszebb jeleivel fogadták ; a miniszter nejét és leányát az egész után valóságos virágzáporral halmozták el. Rózsahegyről a miniszter kíséretével Csorbára utazott, ahol az éjszakát töltötte. Másnap családjával és kíséretével Tátrafürreden át kocsin Tátra-Lomniczra ment, hogy megismerje e fürdőhely viszonyait. Ráth Péter országgyűlési képviselő, a kassa-oderbergi vasút vezérigazgatója kíséretében megnézte a tátra-lomniczi vasútvonalat és részletesen informáltatta magát a tervezett tátravidéki vasút ügyéről. Este a társaság Ráth Péter vezérigazgató vendége volt virágvölgyi nyaralójában. BELFÖLD. — június 31. Hegedüs Sándor a felvidéken. Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter tegnap reggel fél tíz órakor Pozsony felől kíséretével Zsolnára érkezett. A megye határán a főispán, az alispán és a kerület képviselője fogadták a minisztert. Zsolnán a főszolgabíró és elöljáróság élén a főispán üdvözlő beszédet mondott. A miniszter rövid beszéddel felelt, a melyben utazása czélját és a felvidék jelentőségét jelezte. Innen a műtrágya-gyárba, majd Rajecz-fürdőbe hajtatott. Melyből tüzes villámok hullanak : Ha őserővel mindez dalba csengne, Hozzá méltó dal ez lehetne csak ! S ha minden rab-álnéz és börtön-torony, Hol vértanuk senyvedtek egykoron, Minden szabadság, a mi földön él, És minden zsarnok-gyűlölő harag El kezdene hozsannát énekelni : Hozzá méltó dal ez lehetne csak ! * * * * Ki az, aki hamvát sírva összeszedte ? Senki! Tán az Isten ő maga temette. El sem is temette — fölvitte magának: Szabadság, szerelem kettős csillagának. Ifjan halt. De látjuk : nagygyá lenni ráért. Költő volt. Szeretett. S meghalt a hazáért. Ára előbb a lelkét égő szenvedélylyel Millió szegény közt osztogatta széjjel. Gazdaggá igy tette az egész világot. S aztán az öröklét ormaira hágott. Tisztán olvadt át a halhatatlanságba. Csupa lélek volt! Por nem maradt utána ! Hol a teste? Nincsen! Hol a lelke ? Itt van. Itt van, a magyar nép, legszebb dalaidban ! Hol a sírja ? Sehol! — Hol a dicsősége ?... Az egész világon ! S nem lesz soha vége ! SZÉKELY NEMZET. KÜLFÖLD. — junus 31. Az uj Zula-pör. Pária, junus 31. Beaurepaire 31 tanú vallomását teszi közzé, akiket az általa vezetett vizsgálat folyamán kihallgatott. A tanuk egy része a revízió érdekében folytatott hajszáról nyilatkozott. Egyikük ezt mondja, hogy Dreyfus-ban felismerte azt a hadnagyot, akit Mühlhausenből a német hadgyakorlatokra vezetett, ahol Dreyfus állítólag főbb rangú tisztekkel tárgyalt. Egy másik tanú a vasútakról szóló munkát kölcsönzött Dreyfusnak. Néhány nap múlva egy német lapban ennek a munkának fordítását olvasta. Egy másik tanú a vasutak stratégiai használatáról külön e czélra írt munkát kölcsönzött Dreyfusnak, akit már akkor gyanúba vettek. Nemsokára Németországban e szerint módosították a katonai vasútügyet. Az egyik tanú vallomása szerint egy orosz diplomata úgy nyilatkozott, hogy Dreyfus bűnös, és hozzátette : „A mi szolgálatunkban állott.“ Egy másik tanú, aki állítólag érintkezésben állott Pallizzardival, ehhez kérdést intézett Dreyfus bűnössége felől, mire Panizzardi egyáltalán nem tagadta Dreyfus bűnösségét. Van azután a tanuk között egy, aki állítólag főnökétől, aki franczia tiszt és katonai attasé egy idegen hatalmasságnál, levelet kapott, amelyben azt írja, hogy Dreyfus bűnösségére vonatkozó bizonyítékait illetékes helyre juttatta. Székelyfürdők. Sugás. Sepsi-Szent-György. jul. 28. A térképen nehezen található fel a neve s a fürdők nomeklaturájában nincs benne „Sugásfürdő" neve eddigelé. Legfölebb a mappirozónak „Sauerbrunn" jelzése sejteti a hollétét ennek a Sepsi-Szent-György erdejében elrejtett házi fürdőnek. Úgy látszik, hogy maga város sem nagyon törekszik, hogy hozzáférhetővé tegye. Legalább arra következtethetni abból, hogy menet egy iszonyatos, Deb re a nevet viselő hegyen kellett felmászni gyalog, miután két sártengeren fakószekérrel úsztattunk keresztül. Az egyik tengersár a városon keresztül hömpölygött, ahol állítólag vízvezetéket csináltak s össze-vissza áskálták az utczákat úgy, hogy derék ló legyen, amelyik átgázol a kabarékon. A minapában hallottam egy anekdotát arról, hogy II. Vilmos német császár a kedélyességek iránt is fogékony imperator-rel, saját füle hallatával kívánta megismerni, hogy miképen tud káromkodni a magyar huszár. A táborban inkognitó fel is keresett egy huszárcsapatot, amelyik épen a lovakat puczorálta. Aztán hallott olyan, de olyan huszáros szentencziát, hogy tüstént kinyilatkoztatta, miszerint: „schon genug davon!“ A sugási utamban hallhatott volna az iskolautczában a székely fuvarostól, aki a kátyúban elrekedt a szekerével, olyan magyar-miskás nyilatkozatot, hogy az a bizonyos huszárimádság csak apáczai fohászkodás volt ehez képest. Igaz, hogy a kifejezés nem vonatkozott a német császárra. Baj, baj, a régi baj! A második sártenger már rendszeresebb. Ott kezdődik, ahol nemrégiben kincset találtak. Azt válaszolták legalább, hogy onnan van az a sok gödör a város végén, mert három hét óta, amióta egy üst kiásott aranypénzt eltüntettek a szerencsés megtalálók, az egész Felszeg nem foglalkozik mással, minthogy éjjente lesi a „pénz kigyurását“, hajnalban, hajnal előtt pedig kincs után ásogat. Előre is jelezni kívánom, hogy Sugásból jövet nem a Debrenen utaztunk, hanem az „Erős“ oldal felé lejövő út után. A szelíd lejtésű útvonal nyersen kivágva, csak sejteti, hogy minő kényelmesen lehetne Sugásfélidőhöz férkőzni, ha kiárkolnák, megkavicsolnák és fokozatosan teljesen kiépítenék ezt a tájképileg is bájos erdei vidéken keresztül vonuló utat. Miután egy hatalmas zápor végig, mondhatnám tövig áztatott s a Piriske oldalán végig döczögve, a Szelídrei-pataknál a vízválasztót elértük, hála Fülöp János bátyánknak, Lugásfürdő ezidei érdemes bérlőjének, már jobban konzervált lejtőn ereszkedtünk le Sugás-fürdőre. Bájos kis hely ez ! Magánépületei, városi polgárok által emelt kicsi fürdői lakások elébbvalók, mint sok más székely fürdő viskói, amelyek pedig büszkék ősiségükre és a kényelmes hozzáférhetésre. Áldozatszámba megy tehát, ha Súgásban ilyen közlekedési viszonyok mellett is építkezik valaki és bérlőképen merészkedik reménykedni haszonra. Nemrégiben hagyományos kukutóriummal, nagy megnyitó ünnepséggel üdvözölték Súgásban az új évadot. Közel négyszáz lélek vett részt a kellemetes aktusban s mintaszerű étvágygyal fogyasztotta el az ötfogásos, de egy forintos, ízletes ebédet. Azután a fürdővendégek is gyülekezni kezdettek. Az erdélyi szász Kárpátegyesületnek negyvenhárom tagból álló társasága kitűnően találta magát Súgásban ; a kedves tájék, az üdítő levegő, a pezsdítő savanyuvíz, az aczélozó fürdő, a zsibongató „gőzlő“ szénsava s a jó magyar konyha régi, elismerésre méltó effektusa most sem hagyta cserben Súgást. Meglepett a Fülöp bácsi által behozott új rend. A rendezett sétányról és fürdőrajonról ki van zárva a legelő állat, kezdve a fehér libától a szörnyűséges fekete állatig — a bivalyig, amely kedves és hasznos teremtmények táplálkozás tekintetéből igen hasznosak, de sétapajtásokul legalább is nem kellemetesek. Ezért a tisztaságért és a sétatér rendezéséért elsősorban is elismerés legyen a bérlő iránt. Egy jó langyos fürdő használata után, a nyolcz kabinnal kibővitett fürdőház mellett kurszalon szerepét játszó csarnokban minő étvágy mellett fogyott el az ebéd , arról említés se legyen. Aztán aBenkő-pusztán a délutáni séta ismét étvágyat gerjesztett s miután az újkori czivilizácziónak egyik elmaradhatatlan igényét, a képes levelezőlap útján való üdvözlés szokását is kielégítettük : a feltámadt étvágynak uzsonna néven való kielégítése után fűszer-illatú alkonyatban vettünk búcsút a kedves Súgástól. A szerzett informácziók hasznosítása megköveteli, hogy nyilvánosságra hozzuk, miszerint a napi postai közlekedés Sepsi-Szent-György és Súgás között oly tökéletes, még az útbeli hiányokat is képes pótolni négy darab erőteljes paripa révén, amelyeknek elődei immár ebben az évadban váltak néhaiakká, hűséges szolgálatuk közben. Szobák, lakások az augusztusi évad küszöbén bőségesen állanak rendelkezésre s az eddig 500 000 számra menő látogató soha sem szorult még szállás dolgában, mert a fürdői laknak tulajdonosai saját igényeik feláldozásával is gondoskodnak a vendégek lakásbeli kényelméről. Nem lesz érdektelen a sugási fürdővendégek névsorának közlése, mert bizonyságát adja annak, hogy messze vidékek lakosai is elkívánkoznak Súgásba, ha már egyszer megismerték és áldásos hatását élvezték Súgás természeti adományainak.______| — . ■ — "» "..I. NAPI HÍREK. — junus 31. — Az előpataki vendégek Petőfi emlékének. Száva Gerő fürdőigazgató kezdeményezésére az Élőpatakon fürdőző vendégek gyönyörű babérkoszorút küldöttek Segesvárra, a koszorú szalagján ezen fölirattal: „Petőfi Sándor emlékének, Előpatak fürdővendégei.“ Az értékes koszorú költségei a vendégek egy részének áldozatkész adakozásából gyűlt össze, a mi hogy olyan jól sikerült s a koszorú az érkezettek között egyik a legremekebb, abban nagy érdeme van Száva Gerőnc úrnőnek, ki azt személyesen rendelte meg s az ő felügyelete alatt készült el. A költségekhez hozzájárultak a következő vendégek : György Mózes 2 frt, gr. Bethlen Miklósné, Száva Gerőné, Benedek I. ezredes, Szalánczi I., dr. Kapdebó F., Biró B., Steiner T., Sánta Jenő, Sánta L. 1 — 1 frt, S. K, Rettegi G., Rettegi Gy., Potoczki I., Háry Gy., Bogdán Arthur, Bogdán Arthurné, Gidófalvi István, László Gyula, Csutak Lajos, Stark Nándor, Zolnay Ká roly, Simon Albertné, Pálffy B, Adler H., Blau I., Moskovics S., Lőwy S., Weinerth H., Smetterling N , Ilozorovitz I., Krausz I., Friedmann M., Löbelstein L., Blaskó József, Lázár Aurél, Boros Gy., Kovácsy A., egy vendég, dr. Fejér A., Kovács L., Tóthi Sz. L., dr. Gyárfás T., Hartmann Károly, Goldstein I., Domokos M. és Dobozy György egy-egy koronával. Ezenkívül 30-án este megünnepelték a napot. Hegyessy M. szavalta Jókai Apotheozis át, a színtársulat pedig előadta a „Hadak útja“ egy jelenetét, végül elénekelték a Hymnuszt. — Petőfi emlékünnepély Gidófalván. Mint lapunknak írják, a gidófalvi értelmiség és a tűzoltótestület együtt rendezett ünnepélyt tegnap délelőtt Magyari Károly ev. ref. lelkész elnöklete mellett.. A nagyszámú közönség a fellobogózott áll. iskolában gyűlt össze, ahol elnök az ünnep jelentőségét fejtegette, Orbai László pedig Petőfi életét ecsetelte. Vass Albert és Edelstein Vilmos szavalt. A daloskor a Hymnust, Szózatot és a Talpra magyart énekelte. Ilyen ünnepély alkalmával látható, minő hatást képes gyakorolni Petőfi költeménye. A résztvevők hazafias szellemtől áthatva élvezték a csinos ünnepet. — E. Kovács Gyula balesete. A Petőfi-ünnepélyen, hol Kovács Gyula, a kolozsvári nemzeti színház kitűnő tagja a fehéregyházi csatamezőn felállított emlékoszlopnál Jókai Apotheozisát szavalta el, a kiváló művészt sajnálatos baleset érte. Nagy hévvel és tűzzel adta elő Kovács Gyula a remek költeményt s alig, hogy bevégezte előadását, hirtelen rosszul lett s eszméletlen állapotban szállították be az emlékre felügyelő őr házába. Valószínű, hogy a jeles művészt, ki a nagy melegben a hosszú költeményt hajadon fővel szavalta el, napszúrás érte. A beteg művész tegnap este még eszméletlen állapotban volt. Általános mély részvétet keltett az ünneplő közönség körében a sajnálatos baleset. — Bucsu-ebéd. Említettük, hogy a kézdivásárhelyi polgári iskola érdemekben gazdag igazgatója, Erdélyi Károly úr, jól megérdemelt nyugalomba vonulván, eltávozik városunkból. Tudvalevő dolog, hogy Erdélyi Károly úr nemcsak hivatalos kötelességeinek pontos és lelkiismeretes teljesítésével, hanem közügyi és a társadalmi érdekében kifejtett nagy és eredményes munkálkodásával is biztosította nevének fenmaradását. Különösen sokat dolgozott a három városi humán intézet, az árvaház, menház és kórház érdekében. Ezen intézetek történetének úgyszólván minden lapja, minden nevezetesebb mozzanata az ő nevével van kapcsolatba hozva. Hálájuk, elismerésük csekély jeléül az intézetek távozása alkalmából, f. hó 26-ikán, az árvaház helyiségében bucsu-ebédet rendeztek tiszteletére, melyen a városi tanács s a három intézet képviselői vettek részt. Ebéd előtt az árvaházi növendékek búcsúztak el. Megható szavakban mondott köszönetet egy kis árva testvérei nevében azért a sok jóért, melylyel az intézetet s igy közvetve őket boldogította. Ebéd közben pedig Nagy Károly igazgató emlékezett meg azokról az elhervadhatatlan érdmekről, melyekkel nevét az emberszeretet terén örökéletűvé tette. Erdélyi Károly mindkét beszédére meghatottan válaszolt. A kedélyes társaság ebéd után is hoszasabban maradt együtt. — Vizbefutás. F. hó 25 ikén a nagy záporető következtében megáradt Bodzavize Ronzavámban súlyos szerencsétlenséget okozott. Az eső kezdetével Piri János és felesége sz udvaron hagyva két kis gyermeküket, Elizát és Jánost, kertjükbe siettek, hogy a rendekben levő s már részben megszáradt szénát boglyába gyűjtsék. A két gyermek egy ideig csendesen meghúzódott a pitvar alatt, de a zivatar múltával a 3 éves János az utczára szaladt, hol a lakásuk előtt elfolyó s hirtelen megáradt Bodzavize elragadta. Holttestét 2 óra múlva találták meg a vizgáton fennakadva. — Anna bál Borszéken. Borszéken f. hó 26-án este tartatott meg a hagyományos Annából. Az estélyen nagyszámú elegáns közönség jelent meg és a kaszinóhelyiség egy minden izében sikerült mulatság színhelye volt. Az első négyest 30, a másodikat 20 pár tánczolta. Hamza Miska jóhirű nagyváradi zenekara fáradhatlanul húzta a talp alá valót s a pezsgő jókedv, fűszerezve a jó czigányzenével, oly kellemes hangulatot teremtett, hogy a jelenvoltak bizonyára nehezen vették tudomásul, hogy mindennek végének kell lenni s igy a mulatságnak is. A sikerült mulatság bizonyára még sokáig kedves emléke lesz a jelenvoltaknak. — Jelenvoltak: Jakab Péterné, Jakab Mariska Ditróból, Lázár Menyhértné, Lázár Péterné, Lázár Piroska, Lázár Erzsiké, Kopacz Ilona Gy.Szent-Miklósról, Jakab Beacrik Lukács nővérek Kolozsvárról, Özv. Urmánczi Jánosné, Éltetőné Urmánczi Janka, özv. Sóvári Ferenczné, Urmánczi Ilona, Topáczáról, ifj. Tóth Antalné, Tölgyesről Urmánczy Endréné, Dicső-Szent-Mártonból. — Halálozás. Dr. Nyiredy Géza unit. főgymn. tanárt és egyetemi tanársegédet súlyos csapás érte, szeretett édes anyja özv. Nyiredy Jánosné jobblétre szenderült. A család által kiadott gyászjelentés igy szól: Alulírottak a maguk és az összes rokonság nevében mélyen szomorodott szívvel jelentik forrón szeretett édes anyjuk, nagyanyjuk, illetve napjuk, testvérük és rokonuknak özv. Nyiredy Jánosné szül. Jeszenszky Rozáliának folyó évi julius hó 28-án d. u. fél 1 órakor, életének 74-ik évében, hoszszas szenvedés után történt gyászos elhunytát. A boldogultnak hilt tetemei julius hó 30-án d. u. 5 órakor fognak az evang. ref. egyház szertartásai szerint a Szent-Miklósról nevezett sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Keszthely, 1899. julius hó 28-án. Áldás és béke hamvaira! Özv. Kints Gergelyné szül. Nyiredy Ilona, dr. Nyiredy Géza, dr. Nyiredy Jenő gyermekei. Jeszenszky István, Balló Mártonná szül. Jeszenszky Klára, Imre Vinczéné szül. Jeszenszky Borbála testvérei. Nyiredy Gézáné szül. Benczédy Zsuzsánna, Nyiredy Jenőné szül. Csinády Elza menyei. Kints Róza, Kints Margit Kints Vilma, Barabás József, NyiredyErzsi, Nyiredy Géza, Nyiredy Margit, Nyiredy Jenő unokái. 113. szám.