Székely Nemzet, 1901 (19. évfolyam, 1-195. szám)
1901-01-07 / 3. szám
Január 7. SZÉKELLY NEMZET. A gazdasági bizottság tagjai állva hallgatták elnök hatásos beszédét , a megjutalmazott jelenlevő két öreg szolga könyezve köszönte meg az „urak“ jóságát. Id. Gáspár Károly s.-martonosi cseléd helyett gazdája, Forró Kálmán és a községi biró jelentek meg, mert Gáspár Károly fekvő beteg s a jutalom nagy valószínűség szerint temetési költsége bond s hiszszük, hogy utolsó imája is Darányi Ignácz földmivelési miniszterért száll az Ég urához, ki már sok könnyet törölt le a szegény földmunkás nép szeméből. A „Székely Nemzet“ olvasóihoz. Tizenkilenczedik évfolyamába lép a „Székely Nemzet“, melynek előfizetését megújítani kérjük. Annak a nagy időnek, mely immár a „Székely Nemzet“ mögött áll, nagy tanúságai vannak. Egy vidéki lapnak közel két évtizedes múltja elsősorban hangosan szóló bizonyságtétele annak, hogy a lap feladatának magaslatán áll és hogy prograramjának minden pontját hűségesen és becsülettel töltötte be. De ez a tizenkilencz esztendő arról is fényes tanúbizonyságot teszen, hogy a székelység értelmes népe föl tudta ismerni állameszmei elhivatását s ennek a fontos küldetésnek keretében kultúrát és közgazdasági érdekeit istápoló orgánumához hű maradt s tartással és a bizalom őszinte ragaszkodásával annyi esztendőkön keresztül. Elismeréssel és hálával ismerjük be olvasóinknak ezt a ritka nemes támogatását s rajta leszünk, hogy azt hovatovább fokozottabb mértékben meg is érdemeljük. A „Székely Nemzet“ tizennyolcz esztendőn át a szabadelvű párt politikájának volt a maga olvasói körében tolmácsolója. Ezt a pártot fogja képviselni továbbra is a Székelyföldön. Pártérdekek azonban nem befolyásolják lapunkat soha, valahányszor a székelység igaz és közös érdekeinek védelméről van szó. Ennek a tiszta álláspontnak köszönhetjük, hogy lapunknak olvasói és barátai között számlálhatjuk azokat is, akiknek politikai nézete a miénkkel talán nem megegyező. A székelyek közös érdekei pártpolitikai különbséget nem ismernek. A „Székely Nemzet” jövőre is hetenként négyszer, hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton fog megjelenni a délelőtti órákban. Előfizetési ára: egész évre 20 kor, félévre 10 kor. Az előfizetés (legcélszerűbben postautalványokkal) a „Székely Nemzet“ kiadóhivatalához küldendő Sepsi-Szent- Györgyre. A szerkesztéség: NAPI HÍREK — január 7. — Időjárás. A sepsiszentgyörgyi meteorologiai állomás időjelzése január hó 7 én reggeli 7 óráról. Légnyomás 768*9 (718 2 mm, emelkedett), hőmérséklet —8*2 Cm, tegnapról maximum —48 C°, minimum —18 1 Cm, páranyomás 2*4 mm, relatív nedvesség 100%, csendes havazás. Tegnap este újabb havazás indult meg, mely most is tart. A hőmérséklet emelkedett. — A tél. Országszerte nagy kalamitásokat okozott a nagy havazás és főként a közlekedést nehezítette meg majdnem mindenütt. Ahol pedig fölkelt a szél is a havazás nyomában, ott napokig járhatatlanokká tette az utakat. E miatt akadtak el a vasutak s az erdélyi vonalakon még tegnap is késedelemmel érkeztek be a vonatok. Háromszéken sem volt máskép. A nagy hóvitánál rendes szokás szerint most is eltorlaszolta a vasúti pályát s adott dolgot sokat, mig az elrekedt vonatokat sikerült a hótár alól fölszabadítani. Tegnap már friss keletű Nemerével is súlyosbodott a helyzet. A Nemere ismét hozott havat s valószínűleg ismétlődni fognak a közlekedési zavarok. — Révay Pált, a sepsiszentgyörgyi református egyház közbecsülésben álló derék lelkészét súlyos csapás érte: neje, szül. Pataky Feodora folyó hó 5-én megszűnt élni. A boldogult művelt lelkű nő a házias erényeknek mintaképe volt, aki egész életét a szeretet gyakorlásában töltötte el s a kinek jóságos, önfeláldozó szive nemcsak övéi között, hanem széles körben is általános tiszteletet és csodálatot keltett. Magas műveltsége a szépművészetek iránt tanúsított fogékonyságában is nyilvánult s mint festőnő, több sikerült arczképpel örvendeztette meg családja tagjait és ismerőseit; királyunk jól mintázott mellszobráért pedig, mely az ezredéves kiállítás egyik pavilonjában volt látható, sok elismerést és dicséretet nyert. Néhány nappal ezelőtt tüdőlobot kapott s az orvosi tudomány segítsége s övéinek féltő gondozása már nem tudta az élet számára megmenteni s a szelíd lelkű jó nő szombaton délután 4 órakor kiszenvedett. Városszerte mély részvét nyilatkozik halála fölött s a lesújtott férj vigasztalan bánatában az egyházközség hívei, a közönség s a jóbarátok és ismerősök egész serege osztozik. Temetése ma délután 3 órakor lesz a ref. papi lakról. Nyugodjanak csendesen hamvai! A család szomoru jelentését ide igtatjuk a következőkben: Alulírottak a közeli és távoli rokonok nevében is fájdalmas szívvel tudatják, hogy a szerető hitves, önfeláldozó testvér, gondos nevelő anya, jó rokon és barát, a minden női szép erényekben gazdag, művélsi lélekkel megáldott nő Révay Pálné szül. sárospataki Pataky Feodora, életének 63-ik boldog házasságának 29-ik évében rövid szenvedés után folyó hó 5 én megszűnt élni. Egy küzdelmes élet ért itt véget, egy mélyen és nemesen érző szívnek szűnt meg dobogása, a mely szív csupán szeretni tudott és a melyet birtokosa oly tisztán ad vissza alkotójának, mint a mily tisztán annak kezéből kikerült. Boldog most bizonynyal, mert, miként az Idvezítő megígérte a tiszta szivüeknek, szinről-szinte láthatja Istent és boldog, mert az Urban halt meg, és „a kik Urban halnak meg, megnyugosznak fájdalmaik után és az tetteik jutalma követi őket“. Jertek el, óh jertek! osztozzatok a mi bánatunkban, vegyetek részt a mi keserveinkben , ejtsetek egy könnyűt annak koporsóára, a ki mindnyájatokat olyan nagyon nagyon szeretett Mi pedig, a kik lesújtva állnak az Úr kezének látogatásától, keressük a vigasztalást annál, a ki ha meglátogat, be is gyógyít, a kinek kezei, ha sebeket ütnek, be is kötözgetnek, a kinek nevére térjen dicséret, dicsőség mindörökkön-örökké. A megboldogult földi részei folyó hó 7-én d. u. órakor fognak a Vásárhelyi család sírboltjába elhelyeztetni, mely végtisztesség tételre, rokonok, barátok, közeli és távoli ismerősök szomorúan meghivatnak. Legyen nyugalma csendes, emléke áldott Sepsi Szent-György, 1901. január 6-án. Révay Pál ev. ref. lelkész, a megboldogult férje. S. Pataky Viktor és neje Krémer Katinka, S. Pataky Ida, Pataky Vilma, S. Pataky Ottilia, mint testvérek Néhai Dr. S. Pataky Leo özvegye: Jakab Rozália Révay Lajos, Révay György, Révay Margit, mint néhai Révay Lajos gyermekei; Révay Borbála megboldogult sógornője; Révay Hana Király Istvánná és gyermeke; Révay Borcsa, Bara Pálné, mint nevelt leánya és gyermekei; Révay Berta Damján Istvánná és gyermekeik mint néhai Révay Dénes gyermekei Derzsi Berta özv. Kolombán Dánielné s leány Kolumbán Berta, mint a megboldogult nevelt leánya Derzsi Gábor kir. erdőmester, neje és gyermekeik Derzsi Lőrincz, ev. ref. lelkész és neje; Derzsi Róza Noll Róbertné; Derzsi Hana Kibédi Albertné; Derzsi Gizella, a megboldogult nevelt leánya, Derzsi Emma mint néhai Révay Jusztina, Derzsi Itvánné gyermekei — Hűséges öreg cselédek. A ki jó és szorgalmas, aki becsületes munkával ál, az nemcsak a mások becsülését érdemli meg, hanem magának is használ vele. Öreg cselédek állottak tegnap a háromszékmegyei gazdasági bizottság előtt, ahova őket „megczitálták az urak.“ Régi jó cselédei a gazdájuknak és sejtették, hogy ebből a megjelenésből valami „igazságos dolog leszen.“ Úgy is volt. Mert amikor vége volt a gyűlés tárgysorozatának, egyik nagy úr az asztalfőről egyszer csak nevén szólította Szántó Antalt és Demeter Jánost és lélekhez szóló beszédben megmagyarázta nekik, hogy a becsületesség és a szorgalom olyan jó tulajdonságok, hogy azokat meglátják még a legalsóbb állásban munkálkodó embereknél is. S az a nagy úr, a ki nem volt más, mint a vármegye főispánja és a király Ő felsége belső titkos tanácsosa, kibontotta a három, szép kaligráfiával megirt kartonlapot és felolvasta azokról, hogy Szántó Antal, Demeter János és id. Gáspár Károly „gazdasági cselédnek szorgalmas munkálkodását, példás hűségét, derék, becsületes viselkedését elismeréssel és dicsérettel méltánylom. Darányi a. k. S ezzel még nem volt vége a derék öreg cselédek dicséretének ; az elnöklő főispán 50—50 korona jutalmat is kézbesített nekik, akik az „Urak jóságát“ kónyázott szemekkel köszönték meg. A kitüntetett hűséges cselédek közül a harmadik nem jöhetett el a szép aktusra, mert súlyos beteg. Szép volt és megható ez a jelenet, amit nem fognak elfelejteni azok, akik részt vettek azon. — A Ház veszedelme. A képviselőház f. hó 4-én este nagy veszedelemben forgott. A műegyetemi kert felől eső emeleti könyvtárhelyiségben tűz támadt s ha idejében észre nem veszik, hamarosan lángba borult az egész épület. A bajt a házmester fia, Timóczky Imre vette észre hét óra tájban s a házi tűzoltók gyorsan elejét vették a tűz tovább terjedésének, úgy, hogy mire a kerületi tűzoltóság odaért, már nem igen volt tennivaló. Másnap délelőtt tartották a hivatalos vizsgálatot a rendőrség és a tűzoltóság kiküldöttei, Csávossy Béla háznagy, Küffner Béla és Fülöp Áron képviselőházi könyvtárosok jelenlétében. A vizsgálat során kiderült, hogy a veszedelem a szobában elhelyezett cserépkályha csövének áttüzesedéséből keletkezett. A könyvtárhelyiségek rendkívül rosszul füthetők a könyvtárszolga, délután, a hivatalos órák után, amikor a könyvtárosok eltávoztak, még egyszer megrakta a kályhát, hogy reggelre ne hűljön ki. A kályha két hatalmas deszkaállvány között volt, ezek a csőtől meggyuladtak. Az állványokon leginkább folyóiratok hevertek, de akadt egész sereg becses történeti kútfő is. Pótolhatatlan munka azonban szerencsére egy sem került ide. Az óriási papíranyag hamar lángra lobbant s már-már a mennyezet korhadt gerendái is égni kezdtek, mikor a tüzet észrevették. A kár háromezer forint lehet, de ez megtérül, mivel a könyvtár biztosítva van — százezer forintra. A falak meglehetősen befüstölődtek s most az egész elyiséget restaurálni kell, ami két-három nap vesz igénybe. — Kemény koponya. Szotyorban újév első napján a templom előtt az újév örömére revolverrel lődöztek. Az örömet szomorúság váltotta fel, mert a golyó eltévedvén, Ráposf György 12 éves szolgafia koponyájába fúródott. Daczára, hogy a lövés 4—5 lépésnyi távolról történt, a golyó megállott a koponyacsontban. Harmadnap helybeli kórházunkban távolították el a golyót. Györgynek az újév egy lyukat hozott koponyáján, a lövöldözőnek pedig a bírósággal való ismeretséget. — Petőfi Sándor első ideálja. Aszódon meghalt a minap egy tisztes matróna, Mocskonyi Józsefné, született Canczinyi Emilia, ki valaha kedves szerepet játszott Petőfi Sándor életében. Mint gyermekleány ő volt a nagy költő első deálja. Petőfit, ki akkor Aszódon „másodéves szintaxista“ volt, elbájolta az élénk, jókedvű leányka, akit az első szerelem tüzével énekelt meg fellengős versekben. Azok a költemények, melyek a „galgaparti barna leány“ szépségét dizsőítik, Cancrinyi Emíliának voltak szentelve. A szerelmes kis diáknak meg is kellett szenvednie szerelméért. Egy ízben elmesélte szerelmi bánatát Neumann nevű iskolatársának, aki viszont őt is beavatta abba a titokba, hogy lángoló szerelemmel viseltetik a szép Drozdék Tériké iránt. A két legényke most nyakra-főre küldözgette a szerelmes leveleket a két leánynak, míg Koren István tanár kegyetlenül véget nem vetett az idillnek A mikor megtudta az édes titkot, pálczát vett a kezébe és irgalmatlanul elpáholta a két gyermeket. Petőfi e prózai epizód daczára is szeretettel emlékezett vissza később első ideáljára s ezt a verset irta hozzá Gréczről, 1840. május havában, Galgapartihoz. Üdvözöllek messze béreztetőről — Szent helyek ! — Hol a Galga lassú andalgással — Hempelyeg. Hol pályája éden volt a gyermek — Ifjúnak — Hol az életüdv örömvilági — Nyiltanak. Lángszerelmem szép viszonozója — Barna lány — Emlékezve küldsz-e még sóhajt a Szív után. Melyet annyi kéjnek bölcsőjében — Ringatál — Melynek első énekei lantjára — Te csalál ? Ab, rád vissza bus könyhullatással — Néz szemem — Vesztve téged, vészé boldogságom — Mindenem. — Megfagyott. A mult heti hóvihar emberáldozatot is követelt. Lőrincz Elek Lajos csik-remetei ember két gyermekével Várhegyről Remetére igyekezett. Midőn reájuk esteledett és a havazás elementáris erővel dühöngeni kezdett, a szegény apa két gyermekét vállára vette és úgy törtetett a hómezőn keresztül. Már majdnem elérte a falut, midőn hirtelen rosszul lett és az Eszenyő patak egyik malma közelében összerogyott és rövid kínlódás után meghalt. A két gyermek atyjuk holtteteme alatt keresett menedéket a hózivatar ellen és ott várták meg a reggelt. Segélykiáltásaikat virradat felé hallották meg a malom lakói és a megfagyott embert és a félig megfagyott gyermekeket bevitték a malomházba. A férfi már nem volt életre kelthető, a két kis árva kellő ápolás után magához jött. — Felemelt vonatsebességek a kolozsvár— brassói vonalon. Az államvasutak kolozsvár— brassói vonalán a vonatok eddig 70 kilométer legnagyobb sebességgel közlekedhettek óránként. A vonatok rendes közlekedésének biztosítása és az esetleg előforduló nagyobb késések csökkenése érdekében az igazgatóság a kereskedelemügyi miniszter engedelmével a legnagyobb menetsebességet óránként 80 kilométerre emelte föl. — A szászok ravaszsága. December hó 29-én Brassó vármegye törvényhatósági bizottságának rendkívüli közgyűlése volt. A napirendre ki voltak tűzve „Más törvényhatóságok átiratai és feliratai“ is. Tényleg azonban csupán Szabolcs vármegyének a köztisztviselők adómentessége iránti átirata terjesztetett elő. Háromszék vármegyének a nemzetiségi törvény módosítása tárgyában megküldött átirata azonban nem terjesztetett elő. A közgyűlés után, melyen a törvényhatósági bizottság magyar tagjai e miatt vitát kezdeni nem akartak , felvilágosítást kértek az iránt, hogy ez az átirat miért nem terjesztetett elő, mire azt nyerték válaszul, hogy azért, mert az új főispán beiktatását megelőzőleg nem akartak a szászok e kérdésben vitát folytatni és ezzel a kedélyeket fölizgatni. Később azonban kiderült, hogy ép ellenkezőleg. Ezt a kérdést a szászok az új főispán részére tartogatják, hogy ennél kénytelen legyen szint vallani, állást foglalni, így egyengetik az utat gróf Lázár István részére. 3. szám. A vihar áldozatai. A vihar, mint tudósítónk írja, leginkább Csik megyében okozott nagy szerencsétlenséget, hol több emberélet is esett áldozatul. Tegnapelőtt a tölgyesi szakadásban egy öt tagú családot találtak megfagyva. Bán Ferencz és családja voltak a megfagyottak, kik egész nyáron Romániában dolgoztak és most tértek onnan vissza kocsin. Útközben elérte őket a hóvihar, s amint a hegyen keresztül leereszkedtek, kocsival együtt belefordultak egy vízmosásba, honnan nem tudtak többet kiszabadulni s ott fagytak meg valamennyien. Tegnapelőtt találtak rájuk, még pedig úgy, hogy a kocsi elé fogottlovak maradványain a farkasok lakmároztak. Az emberi hullákhoz nem férhettek, mert azok a fölborult kocsi alá voltak temetve. Az áldozatoskát beszállították Ditróra, hol eltemetésük iránt intézkedtek. — Papp Béláné férjhez megy. A „Debreczeni Hírlap“ írja : Szatmáron érdekes hírt rebesgetnek. Ha igaz, úgy egy meggyötört szivü, szerencsétlen asszonynak arczáról fogja az isteni gondviselés letörölni a könyeket. Mint befejezett tényről beszélnek, hogy Papp Béláné egy előkelő szatmári orvoshoz megy férjhez. Nem tudjuk, mi igaz ebben a hírben, de amennyiben megfelel a valóságnak, a rettenetetes tragédia sötétségét a sors igy meg fogja enyhíteni s nyugalmat ad egy megtört szivü asszonynak s tisztességes nevet két szerencsétlen gyermeknek. Egy költő lakodalma, Pósa Lajos, a jeles költő, a gyermekek kedves Pósa bácsija, mint már megírtuk, megrakta a minap családi tűzhelyét, feleségül vette Monoron Andrássy Lídiát. A lakodalomról, mely minden izében magyaros volt, a következő kedves apróságokat olvassuk a Szegedi Hiradóban : Monoron egy szalmafödeles, mestergerendás házban lakik Pósa Lajos menyasszonya. Kívül szalmafödél, belül szemnek, léleknek gyönyörűséges ízlés, csin eleganczia. A nagy szobában ott mosolyog a falon száz fürtös gyermekarcz, hirdeti a költő diadalát sok nemzetiszin szalagos koszorú, ott van Petőfi Sándor arczképe és Kossuth Lajos a ravatalon . . . Egy babérlevél is van melléje tűzve, Kossuth ravataláról. Pósa Lajos boldogan sürög-forog a hangos násznép között. De egyszerre csak elcsöndesül a víg zsibaj, a násznagyok, Nikolits Döme és Rákosi Viktor felkapják szalagos, bokrétás násznagyi pálczájukat és az egész lakodalmi társaság bevonul a másik szobába. Ott ülnek körben az asszonyok. A kanapén a menyasszony anyja, akitől kérik a lányát. Rákosi Viktor a kérő, Nikolits a kiadó násznagy, így volt ez valamikor néhai való Pósa Antal idejében is . . . — Van itt egy fehér, galamb, azért jöttünk, — kezdi Rákosi Viktor. — Rossz helyen járnak, t évődik Nikolits Döme. — Nincs itt galambnak kire-hamva se. — No, ha galamb nincs, hát van egy szép barna asszony. Csak ide vele. — Se barna, se szőke, — kötözködik Nikolits. Egy darabig csak folyik a móka, felelget a kérő türelemmel, de utoljára maegsokallja a dolgot és csendes flegmával szól: — Hallja kend, Döme komám, ne okoskodjék, hanem adja ki a menyasszonyt, mert isten úgyse! Úgy vágom tarkón, hogy arrul koldul. Nagy kaczagás keletkezik. — Nikolits Döme megszeppent. — No, hát keresse. Nem épen soká kellett keresni s megindult a kocsisor az anyakönyvvezetőhöz. Lobogott a lakodalmi botok pántlikája, piroslott a rózsája, elkapta a szél a lovak színes sallangjait. A monori parasztok ámulva nézték a ritka látványt. Lám, lám, amit ők elhagytak, az urak felkapják az ősi szokást. De csak nincs is szebb annál. Mikor Kovács, az anyakönyvvezető annak rendje és módja szerint kihirdette hogy : Nemes Pósa Lajos — Andrássy Lldiké, a törvény értelmében házastársaknak nyilvánítom önöket — mindnyájunkat meghatottság szállt meg , percztől fogva Pósa Lajosné lett a menyasszonyból. Ám a sziveket valójában nagytiszteletű Balla Mihály uram fogta meg, a ki megköszönte, hogy az ő szerény templomába jött el a költő örök hűséget esküdni. S amint lefestette Pósa Lajos érdemeit, a haza ifjúságának fölnevelését, mintha körülöttünk ezer és ezer apró gyermekhang csengett-bongott, kaczagott volna boldogan. A költő mély megindulással mondta utána a tiszteletes urnak: „Esküszöm, hogy el nem hagyom sem egészségében, sem betegségében ...“ Köny csillogott a szemében s hosszan, szeretettel nézett menyasszonyára. Következett ezután a lakodalmas ebéd, mely alatt természetesen nem volt hiány pohárköszöntőben. Felemelkedett a boldog Pósa Lajos is , aki jelen volt, nem fogja elfelejteni Pósa Lajos tósztját. Pósa Lajos szépen tud beszélni, belopja magát a hallgatója szivébe, oda viszi magával, ahová akarja, de soha még úgy a szivéből nem beszélt soha a lelkét még úgy ki nem tárta, mint e bizalmas kis körben. Hervadhatatlan koszorút font felesége homlokára, ráegradó szavakkal ecsetelte a hosszú küzdelmet, melylyel őt magának kivívta. Ha én ma valami vagyok, — úgymond — azt az én drága Lidikémnek köszönhetem. Ő volt az én múzsám, ő vezetett engem olyan tájakra, ahova csak az ő nemes és gyöngéd lelke tudott elszállni ; ha némi érdemeket szereztem, övé a dicsőség, áldja meg az Isten. — A lakoma után tánczra perdült a násznép, Dankó Pista