Székely Nemzet, 1905 (23. évfolyam, 1-194. szám)

1905-02-15 / 24. szám

XXIII. évfolyam Sepsiszentgyörgy, szerda, 1905. február 15. 24. szám. Sétatér-utcza 6. szám, 6 lap csellami részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza Előíi­r.otk..! íír: Il­lyben házhoz hordva vagy vidékre postán kiildva. Egész évre . . 10 korona. Félévre . . 10 korona Negyedévre . 5 korona. SZÉKELY­NÉ Hirdetmények­ dija : 4 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 12 fillér Kiadóhivatal: Jókai-nFumda-resiTéar-linnlal hová is­­lóintézi ptnkr és hírértért, bérmentesen küldendők. Nyílt tér sora 30 fillér. A hirdetmények s nyiltterek díja előre fizetendő. Szerkesztőségi iroda: Sepet-f3zent'Györ£y. Bérmentetlen le­ve­lek nem fogadtatnak el. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton. Reklamácziók a lap kézbe­sítését illetőleg a megfelelő postahivatalhoz intézendők. Pénzküldeményeknél czélszerűbben postautal­ványok használhatók. A király példája. — február 15. (M—d) A király (jól jegyezzük meg: I. Ferencz József) kihallgatáson fogadta Kossuth Ferenczet, kinek atyja őt trónvesztettnek nyilvánította. Nem tagadjuk a pillanat történelmi jelentőségét, a­mikor ez megtörtént. De az óriási vállalkozás mellett ez a tény más egyébről is tanúskodik: Magyarország apostoli királyának páratlan alkotmányos érzületéről, ural­kodói bölcsességéről és nagyságáról, mely tulajdonok őt meszsze kiemelik az európai fejedelmek sorából és oda állítják a történelem bizonyságával min­tának, mint akinek szivén fekszik népe boldogsága s ezért a rend­szerváltozásban is a béke müvén csüng alkotó szelleme. A király önmagától, uralkodói böl­csességének egész mértékével járul az állapotok szanálásához, példát adván a túlzóknak: íme, közös veszedelmek, — szól­junk enyhén — bonyodalmak idején, mindenkinek szent kötelessége felál­dozni, a­mit feláldozhat, csak a haza üdve, boldogsága ne szenvedjen csorbát. A függetlenségi párt és szövetkezett ellenzék vezére ragyogóbb példát alig várhatott, mely elhatározásában a hely­zet tisztázására vezesse. Ragyogóbb példát alig is követhet ennél. Király és nemzet csak igy foghat kezet az üdvözités jelszavával s juthat el az üdvösség forrásához. Rosszul teszi hát, a­ki teszi, hogy izgat, zavarja a vizet, önérdekeket helyez előtérbe, a­ki Kossuth elé di­rektívákat szab, melyek előtt a királyi akaratnak is jobban meg kell hajolni. A király önmagától jön és várja a felkínálható áldozatokat, mintegy előre sejtetni engedvén, hogy nem foghat­ senki nagyobb áldozatot tenni a haza oltárára, mint ő. Közjogi kérdések tömkelegéből csak ez az irányzat vezethet ki. E mellett ragyog a czél, mint világító szövetnek előre veti fénysugarát, hogy meglássuk ragyogásánál a jövendőt. Hatvanhét és negyvennyolc­ kezet fog. Egy az Istenünk, egy a királyunk, de egy a hazánk is. Ha elveszítenék bármelyiket, pótolhatlan kárunk szár­mazna a megkülönbözésből Nem elég hát csupán a magunk jel­szavával ostromolni Jerikó falait. Meg­hallgatnunk és megbecsülnünk kell a mások véleményét. Maga a király megy ebben elől jó példával, őt követte a hűségben és hazafi­­ságban egyaránt nagynak bizonyult Tisza István gróf. Hát hadd jöjjenek utána mindazok, kiknek nem a személyi érvényesülés, hanem a haza üdve a főczéljuk. . . . Előljár a király . . . Éljen a király !­­ Tisza István gróf miniszterelnök, mint értesülünk, 14 én 8 órakor Bécsbe utazott. Tisza István grófot ő Felsége a király délután 2 órakor m­a­g­án­k­ih­al­l­gat­á­s­on fogadta. A kihallgatás háromnegyed óra hosszat tartott. Ennek befejeztével Tisza István gróf miniszterelnök a bankgassei magyar házba ment és meglátogatta Khuen-Héderváry Károly grófot, az ő Felsége személye körüli minisztert. A miniszterelnök valószínűleg még aznap Budapestre visszautazik. B­é­c­s­b­ő­l telefonálják a Magyar Nemzet­nek. Tisza István gróf miniszterelnök ma délben Bécsbe érkezett, hogy a királynak e­l­ő­­terjesztést tegyen az országgyűlés megnyitásának szükségessé vált elhalasztása dolgában és kikérje a király elhatározását. Mint a Neue Freie Presse jelenti, valószínűleg nem királyi leirattal való elnapolás fog megtörténni, hanem az ország­gyűlés trónbeszéddel való megnyitását, vala­mint ennek következtében az országgyűlés megalakulását fogják elhalasztani. Kályhavásár. — Irta: Pásztor József. — Bede Péter kibújt hajnalban a dunyha alól. Hamarosan kapkodta magára a gúnyát, a foga vaczogott, a térdei összeverődtek. Dideregve fordult az asszonyhoz, a­ki éppen most nyi­totta fel a szemét: — Rettentő hideg van! Az asszony még jobban összehúzta magát, csak az orrahegye látszott ki a piros koczkás puha tömeg alól s úgy mormogta: — Meg kék mán venni azt az izét! — A vaskemenczét? — Azt hát, így reggel is befütene kend egy kis csutkatővel, aztán a délebéd is meg főne rajta, aztán meleg lenne . . . — Az ám — mormogta rá bölcsen Böde Péter — egy sort vakaródzott. — Hanem hun a pénz? — Nincs kendnek ? — kérdezte az asszony. — Nekem? — felelt csodálkozva Böde Péter. — Sose vét! — Pedig én láttam, hogy vét kendnek pózé. Bizonyosan elitt a kend. — Te is tartottál dugaszban pézd­­­án elczifrázkodtad? Ezután a kölcsönös gyanúsítás után a házaspár hallgatott és fázott. Különösen Böde Péter s a­mint a jégvirágos ablakot bámulta, a honnét kékes világitás szűrődött be a kis házba, elképzelte a vaskemenczét minden jó tulajdonságával. A vasárus botra gondolt, a­hol a sok-sok vaskemencze ki van rakva, min­­denik olyan, mint egy ember : lába is van, szája is van, még szeme is, ha pedig tele­tömik és belegyújtanak, úgy elbeszélget, hogy csupa gyönyörűség hallgatni. Hanem hát pózért adják. A pénz pedig nem igen volt barátságban Böde Péterrel ; a csizmaaszárban ugyan rejtegetett vagy két pen­gőt az asszony elől, de éppen azért rejte­gette, mert egy kis szűzdohányra szánta. Ezt csak nem adja oda kemenczére, de nem is elég arra. Végre is az asszony talált ki valamit. — Pedig hitelbe nem ad a vasárus — szólt az urához — Biz­a nem — erősítette az ember. — Menjék el kend édes­anyámhoz, neki van péze, kérjék kend kölcsön-Bődének tetszett az eszme. Kölcsön kérni! Esetleg többet, mint a kermencze ára! Hogy egy kis papramorgóra is jusson. Ez már beszéd! Kemencze is, papramorgó is, a tetejébe még a dohány ára is benne marad a csizmaszár­ban. Mégis van az asszonynak esze! Hanem az öregasszony csúnyán elbánt Böde Péterrel. — Hogy vaskemencze kell nekik ! Hát még mi nem kék? Uralkodni akarnak kendtek? — kiabált az öreg­asszony. Böde hiába erősítgette, hogy a kunyhót nem tudják fűteni, mert nincs szalmájuk, aztán a kis vaskemenczén az ételt is meg lehet főzni, a házban is meleg lesz. — Főzzenek kendtek a pitvarban, mint eddig, ha pedig fáznak, bújjanak össze, mi is úgy tettünk, mikor fiatalok voltunk. Böde Péter ballagott haza. A lába alatt csikorgott a hő s a fákról a zúzmara a nyakába hullott. Másnap reggel még hidegebb lett. Az asszony is nagyon fázott. Mind a ketten el voltak szontyolodva. Böde Péter gondolkozott egy darabig, azután az asszony felé pislogott s csendesen megszólalt: — Hallod-e ? Anyjuk! Nekem vén a két pengőm, oda adnám kemenczére Az asszony dideregve nyögte ki: — Nekem is van egy S előkerült a két pengő a csizmaszárból, a sublót aljáról a harmadik. — Háromért csak adnak kemenczét — motyogta az ember. — Lealkudjuk — felelte rá az asszony. Mindketten bementek a vasárus botba. A pénzt az asszony vette magához s jól be­kötözte a zsebkendő Barkába, jól beburkolta magát a nagykendőbe , az ember is belebujt a bekecsébe. A botban sokan voltak. A segédek nyi­tott ajtó mellett sürögtek, forogtak. Fiatal pirosképü legény ugrott elibük: — Jó reggelt bátyám uram. Böde Péter megbiczczentette a fejét és csendesen körülnézett a vasárus botban; nem szólt egy szót sem, hanem oda ment a tűz­helyekhez s elkezdett egy drágább fajtát tapo­gatni. — Hát ilyen kék nekünk, ugy­e? — for­dult Böde az asszonyhoz. Az asszony is végig tapogatta a tűzhelyt, fölemelgette a karikáit, kinyitotta az ajtaját, megnézte a sütőjét s nagy nehezen kimondta: — hát ez jó véna! — Hogy adja? — kérdezte Böde a vas­árus segédet. Az elevenszemü, pirosarczu legény nem fordult feléjük, mert közben a többi vevőjé­vel is foglalkozott. — Ezt, bácsikám ? Ennek az ára tíz forint. Böde az asszonyra nézett, azután a — Nagyon drága — mondta lassan. — Dehogy drága — felelte a segéd — — Hát minek az? — kérdezte az asz­szony. — Minek? Hát ebbe sütik meg kigyel­­metek a hurkát, kolbászt, a tepertős pogácsát. — Mán hogy ebbe? — kérdezte Böde komolyan, egyet nyal a száján, hosszan néze­gette a sütőt s csak azután folytatta: — De mink nem ölünk malaczot, igy hát hurkánk se lesz, se kolbászunk. — Akkor sütő nélkül adunk egyet — mormolta a segéd. — Talán jó lesz egy ilyen kerek kis kemencze, a tetején karika van, lehet rajta főzni is. — Ilyet vettek Buzáék is — mondta az asszony. — Hát azt hogy adja? — kérdezte Böde. — Négy forint — felelte a segéd­­segédre, sütője is van. Háromszékvármegye egy hónapja. — A közigazgatási bizottság üléséből. — Sepsiszentgyörgy, február 14. A bizottság ülését gróf Haller János, főispán elnök a bizottsági tagok üdvözlésével megnyitván bejelentette, hogy Vajna Miklós vármegyei főjegyző kis­fiának elhalálozása foly­tán Budapestre utazott s igy az ülésen nem jelenhet meg. A bizottság részvétének kifeje­zésére a vármegye alispánját kérte fel. Imecs János és Temesváry János biz. tagok akadályoztatásukat az ülésben való megjele­nésre, bejelentették. A szakelőadók január havi jelentéseit a következőkben ismertetjük. Az 1904. második feléről szerkesztett köz­­igazgatási bizottsági jelentést a bizottság fel­terjesztette. Közigazgatás: Szent-Iványi Miklós kir. tanácsos, al­ispán jelentése szerint: január hónapban a központiban iktatóra érkezett 1151 beadvány, elintéztetett 1088, hátralék 113 ügydarab. Egy évre szóló útlevél kiadatott 273 drb-Magyarbodza székhelylyel szervezett szolgabirói kirendeltség — egy szolgabiró, egy írnok és egy hivatalszolga — folyó év január hó 1-én működését megkezdette. A törvényhatósági képviselő bizottság jan. hó 12-én rendkívüli közgyűlést tartott, melynek egyetlen tárgya volt az 1905—1910. évi magyar országgyűlést 1905. február hó 15-ik napjára összehívó kegyelmes királyi meghívó levélnek kihirdetése. A vármegye központi választmánya január 3-án tartott ülésében a képviselőválasztást jnuár 26-ik napjára tűzte ki a vármegye mind négy választókerületében, s ennek akadály­ai­an megtartására az 1874. évi XXXIII. és az 899. évi XV. t.-czikkben előirt intézkedéseket megtette. A közrend és közbiztonság fentartására szükséges katonai karhatalom létszáma iránt­i központi választmány megállapodásra jutott, s ennek kirendelése a választás idejére m. dr. belügyminisztertől kéretett, azonban a választási mozgalmak csakhamar egyes kerül­etekben oly aggasztó mérveket kezdettek öl­­teni, hogy úgy a közbiztonság, mint a közrend fentartása érdekéből a katonai kar­hatalomnak a veszélyeztetettebb pontokra jóval a választási nap előtt kirendelése iránt meg­keresést kellett intézni s a nagyszebeni 12-ik hadtestparancsnokság által kirendeltetett ka­tonai karhatalom Sepsiszentgyörgyre január 17-én két és fél század gyalogos, ebből a választás napján Ilyefalvára ment 120 gyalogos, ezenkívül egy fél század huszár, 26 csendőr. Nagyajtára 140 gyalogos, egy fél század huszár, 25 csendőr s ezen választó­kerületbe még Szárazajtára 80 gyalogos. Kovásznára 100 gyalogos, ebből 40 gyalogos Zabolára lett kirendelve január 17-én, január 24-én érkezett meg Kovásznára 80 gyalogos, Zágonba 60 gyalogos, ugyanezen napon Kovásznára egy fél század huszár és a választás napjára 25 csendőr. A kézdivásárhelyi vidéki választó­kerületbe a választást megelőzőleg Kézdiszent­­lélekre január 19-én kirendeltetett 2 század gyalogos a Kézdivásárhelyt állomásozó hon­védségből, január 21-én érkezett Kézdivásár­­helyre 100 gyalogos a 2-ik számú gyalogezred­ből, ebből 50 gyalogos Bereczkbe küldetett, január 24-én kirendeltetett még Kézdivásár­­helyre egy század huszár és a választás napjára 30 csendőr. Sepsiszentgyörgy, Kózdivásárhely és Be­­reczk mint külön képviselőküldési joggal bíró választókerületek közül Sepsiszentgyörgy és Bereczk január 26-án, Kózdivásár­hely január 27-én választott. A közrend és biztonság fentartására katonai és csendőri karhatalom állott rendelkezésre. A megtartott képviselőválasztások ered­ménye : vosokt^rium ifatha^es^szerv tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, úgymint: idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. — ■ ■ ■ Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet, s megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4.— kor.-ért kapható. — -- Figyeljünk, hogy minden üveg alanti ezeggel legyen ellátva­. mzmzzzuiz F. HOFFI­­ANN-LA ROCHE & Co vegyészeti gyár BASEL (Svájcz.)

Next