Székely Nemzet, 1905 (23. évfolyam, 1-194. szám)
1905-02-15 / 24. szám
XXIII. évfolyam Sepsiszentgyörgy, szerda, 1905. február 15. 24. szám. Sétatér-utcza 6. szám, 6 lap csellami részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza Előíir.otk..! íír: Illyben házhoz hordva vagy vidékre postán kiildva. Egész évre . . 10 korona. Félévre . . 10 korona Negyedévre . 5 korona. SZÉKELYNÉ Hirdetmények dija : 4 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 12 fillér Kiadóhivatal: Jókai-nFumda-resiTéar-linnlal hová islóintézi ptnkr és hírértért, bérmentesen küldendők. Nyílt tér sora 30 fillér. A hirdetmények s nyiltterek díja előre fizetendő. Szerkesztőségi iroda: Sepet-f3zent'Györ£y. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton. Reklamácziók a lap kézbesítését illetőleg a megfelelő postahivatalhoz intézendők. Pénzküldeményeknél czélszerűbben postautalványok használhatók. A király példája. — február 15. (M—d) A király (jól jegyezzük meg: I. Ferencz József) kihallgatáson fogadta Kossuth Ferenczet, kinek atyja őt trónvesztettnek nyilvánította. Nem tagadjuk a pillanat történelmi jelentőségét, amikor ez megtörtént. De az óriási vállalkozás mellett ez a tény más egyébről is tanúskodik: Magyarország apostoli királyának páratlan alkotmányos érzületéről, uralkodói bölcsességéről és nagyságáról, mely tulajdonok őt meszsze kiemelik az európai fejedelmek sorából és oda állítják a történelem bizonyságával mintának, mint akinek szivén fekszik népe boldogsága s ezért a rendszerváltozásban is a béke müvén csüng alkotó szelleme. A király önmagától, uralkodói bölcsességének egész mértékével járul az állapotok szanálásához, példát adván a túlzóknak: íme, közös veszedelmek, — szóljunk enyhén — bonyodalmak idején, mindenkinek szent kötelessége feláldozni, amit feláldozhat, csak a haza üdve, boldogsága ne szenvedjen csorbát. A függetlenségi párt és szövetkezett ellenzék vezére ragyogóbb példát alig várhatott, mely elhatározásában a helyzet tisztázására vezesse. Ragyogóbb példát alig is követhet ennél. Király és nemzet csak igy foghat kezet az üdvözités jelszavával s juthat el az üdvösség forrásához. Rosszul teszi hát, aki teszi, hogy izgat, zavarja a vizet, önérdekeket helyez előtérbe, aki Kossuth elé direktívákat szab, melyek előtt a királyi akaratnak is jobban meg kell hajolni. A király önmagától jön és várja a felkínálható áldozatokat, mintegy előre sejtetni engedvén, hogy nem foghat senki nagyobb áldozatot tenni a haza oltárára, mint ő. Közjogi kérdések tömkelegéből csak ez az irányzat vezethet ki. E mellett ragyog a czél, mint világító szövetnek előre veti fénysugarát, hogy meglássuk ragyogásánál a jövendőt. Hatvanhét és negyvennyolc kezet fog. Egy az Istenünk, egy a királyunk, de egy a hazánk is. Ha elveszítenék bármelyiket, pótolhatlan kárunk származna a megkülönbözésből Nem elég hát csupán a magunk jelszavával ostromolni Jerikó falait. Meghallgatnunk és megbecsülnünk kell a mások véleményét. Maga a király megy ebben elől jó példával, őt követte a hűségben és hazafiságban egyaránt nagynak bizonyult Tisza István gróf. Hát hadd jöjjenek utána mindazok, kiknek nem a személyi érvényesülés, hanem a haza üdve a főczéljuk. . . . Előljár a király . . . Éljen a király ! Tisza István gróf miniszterelnök, mint értesülünk, 14 én 8 órakor Bécsbe utazott. Tisza István grófot ő Felsége a király délután 2 órakor magánkihallgatáson fogadta. A kihallgatás háromnegyed óra hosszat tartott. Ennek befejeztével Tisza István gróf miniszterelnök a bankgassei magyar házba ment és meglátogatta Khuen-Héderváry Károly grófot, az ő Felsége személye körüli minisztert. A miniszterelnök valószínűleg még aznap Budapestre visszautazik. Bécsből telefonálják a Magyar Nemzetnek. Tisza István gróf miniszterelnök ma délben Bécsbe érkezett, hogy a királynak előterjesztést tegyen az országgyűlés megnyitásának szükségessé vált elhalasztása dolgában és kikérje a király elhatározását. Mint a Neue Freie Presse jelenti, valószínűleg nem királyi leirattal való elnapolás fog megtörténni, hanem az országgyűlés trónbeszéddel való megnyitását, valamint ennek következtében az országgyűlés megalakulását fogják elhalasztani. Kályhavásár. — Irta: Pásztor József. — Bede Péter kibújt hajnalban a dunyha alól. Hamarosan kapkodta magára a gúnyát, a foga vaczogott, a térdei összeverődtek. Dideregve fordult az asszonyhoz, aki éppen most nyitotta fel a szemét: — Rettentő hideg van! Az asszony még jobban összehúzta magát, csak az orrahegye látszott ki a piros koczkás puha tömeg alól s úgy mormogta: — Meg kék mán venni azt az izét! — A vaskemenczét? — Azt hát, így reggel is befütene kend egy kis csutkatővel, aztán a délebéd is meg főne rajta, aztán meleg lenne . . . — Az ám — mormogta rá bölcsen Böde Péter — egy sort vakaródzott. — Hanem hun a pénz? — Nincs kendnek ? — kérdezte az asszony. — Nekem? — felelt csodálkozva Böde Péter. — Sose vét! — Pedig én láttam, hogy vét kendnek pózé. Bizonyosan elitt a kend. — Te is tartottál dugaszban pézdán elczifrázkodtad? Ezután a kölcsönös gyanúsítás után a házaspár hallgatott és fázott. Különösen Böde Péter s amint a jégvirágos ablakot bámulta, a honnét kékes világitás szűrődött be a kis házba, elképzelte a vaskemenczét minden jó tulajdonságával. A vasárus botra gondolt, ahol a sok-sok vaskemencze ki van rakva, mindenik olyan, mint egy ember : lába is van, szája is van, még szeme is, ha pedig teletömik és belegyújtanak, úgy elbeszélget, hogy csupa gyönyörűség hallgatni. Hanem hát pózért adják. A pénz pedig nem igen volt barátságban Böde Péterrel ; a csizmaaszárban ugyan rejtegetett vagy két pengőt az asszony elől, de éppen azért rejtegette, mert egy kis szűzdohányra szánta. Ezt csak nem adja oda kemenczére, de nem is elég arra. Végre is az asszony talált ki valamit. — Pedig hitelbe nem ad a vasárus — szólt az urához — Biza nem — erősítette az ember. — Menjék el kend édesanyámhoz, neki van péze, kérjék kend kölcsön-Bődének tetszett az eszme. Kölcsön kérni! Esetleg többet, mint a kermencze ára! Hogy egy kis papramorgóra is jusson. Ez már beszéd! Kemencze is, papramorgó is, a tetejébe még a dohány ára is benne marad a csizmaszárban. Mégis van az asszonynak esze! Hanem az öregasszony csúnyán elbánt Böde Péterrel. — Hogy vaskemencze kell nekik ! Hát még mi nem kék? Uralkodni akarnak kendtek? — kiabált az öregasszony. Böde hiába erősítgette, hogy a kunyhót nem tudják fűteni, mert nincs szalmájuk, aztán a kis vaskemenczén az ételt is meg lehet főzni, a házban is meleg lesz. — Főzzenek kendtek a pitvarban, mint eddig, ha pedig fáznak, bújjanak össze, mi is úgy tettünk, mikor fiatalok voltunk. Böde Péter ballagott haza. A lába alatt csikorgott a hő s a fákról a zúzmara a nyakába hullott. Másnap reggel még hidegebb lett. Az asszony is nagyon fázott. Mind a ketten el voltak szontyolodva. Böde Péter gondolkozott egy darabig, azután az asszony felé pislogott s csendesen megszólalt: — Hallod-e ? Anyjuk! Nekem vén a két pengőm, oda adnám kemenczére Az asszony dideregve nyögte ki: — Nekem is van egy S előkerült a két pengő a csizmaszárból, a sublót aljáról a harmadik. — Háromért csak adnak kemenczét — motyogta az ember. — Lealkudjuk — felelte rá az asszony. Mindketten bementek a vasárus botba. A pénzt az asszony vette magához s jól bekötözte a zsebkendő Barkába, jól beburkolta magát a nagykendőbe , az ember is belebujt a bekecsébe. A botban sokan voltak. A segédek nyitott ajtó mellett sürögtek, forogtak. Fiatal pirosképü legény ugrott elibük: — Jó reggelt bátyám uram. Böde Péter megbiczczentette a fejét és csendesen körülnézett a vasárus botban; nem szólt egy szót sem, hanem oda ment a tűzhelyekhez s elkezdett egy drágább fajtát tapogatni. — Hát ilyen kék nekünk, ugye? — fordult Böde az asszonyhoz. Az asszony is végig tapogatta a tűzhelyt, fölemelgette a karikáit, kinyitotta az ajtaját, megnézte a sütőjét s nagy nehezen kimondta: — hát ez jó véna! — Hogy adja? — kérdezte Böde a vasárus segédet. Az elevenszemü, pirosarczu legény nem fordult feléjük, mert közben a többi vevőjével is foglalkozott. — Ezt, bácsikám ? Ennek az ára tíz forint. Böde az asszonyra nézett, azután a — Nagyon drága — mondta lassan. — Dehogy drága — felelte a segéd — — Hát minek az? — kérdezte az aszszony. — Minek? Hát ebbe sütik meg kigyelmetek a hurkát, kolbászt, a tepertős pogácsát. — Mán hogy ebbe? — kérdezte Böde komolyan, egyet nyal a száján, hosszan nézegette a sütőt s csak azután folytatta: — De mink nem ölünk malaczot, igy hát hurkánk se lesz, se kolbászunk. — Akkor sütő nélkül adunk egyet — mormolta a segéd. — Talán jó lesz egy ilyen kerek kis kemencze, a tetején karika van, lehet rajta főzni is. — Ilyet vettek Buzáék is — mondta az asszony. — Hát azt hogy adja? — kérdezte Böde. — Négy forint — felelte a segédsegédre, sütője is van. Háromszékvármegye egy hónapja. — A közigazgatási bizottság üléséből. — Sepsiszentgyörgy, február 14. A bizottság ülését gróf Haller János, főispán elnök a bizottsági tagok üdvözlésével megnyitván bejelentette, hogy Vajna Miklós vármegyei főjegyző kisfiának elhalálozása folytán Budapestre utazott s igy az ülésen nem jelenhet meg. A bizottság részvétének kifejezésére a vármegye alispánját kérte fel. Imecs János és Temesváry János biz. tagok akadályoztatásukat az ülésben való megjelenésre, bejelentették. A szakelőadók január havi jelentéseit a következőkben ismertetjük. Az 1904. második feléről szerkesztett közigazgatási bizottsági jelentést a bizottság felterjesztette. Közigazgatás: Szent-Iványi Miklós kir. tanácsos, alispán jelentése szerint: január hónapban a központiban iktatóra érkezett 1151 beadvány, elintéztetett 1088, hátralék 113 ügydarab. Egy évre szóló útlevél kiadatott 273 drb-Magyarbodza székhelylyel szervezett szolgabirói kirendeltség — egy szolgabiró, egy írnok és egy hivatalszolga — folyó év január hó 1-én működését megkezdette. A törvényhatósági képviselő bizottság jan. hó 12-én rendkívüli közgyűlést tartott, melynek egyetlen tárgya volt az 1905—1910. évi magyar országgyűlést 1905. február hó 15-ik napjára összehívó kegyelmes királyi meghívó levélnek kihirdetése. A vármegye központi választmánya január 3-án tartott ülésében a képviselőválasztást jnuár 26-ik napjára tűzte ki a vármegye mind négy választókerületében, s ennek akadályaian megtartására az 1874. évi XXXIII. és az 899. évi XV. t.-czikkben előirt intézkedéseket megtette. A közrend és közbiztonság fentartására szükséges katonai karhatalom létszáma iránti központi választmány megállapodásra jutott, s ennek kirendelése a választás idejére m. dr. belügyminisztertől kéretett, azonban a választási mozgalmak csakhamar egyes kerületekben oly aggasztó mérveket kezdettek ölteni, hogy úgy a közbiztonság, mint a közrend fentartása érdekéből a katonai karhatalomnak a veszélyeztetettebb pontokra jóval a választási nap előtt kirendelése iránt megkeresést kellett intézni s a nagyszebeni 12-ik hadtestparancsnokság által kirendeltetett katonai karhatalom Sepsiszentgyörgyre január 17-én két és fél század gyalogos, ebből a választás napján Ilyefalvára ment 120 gyalogos, ezenkívül egy fél század huszár, 26 csendőr. Nagyajtára 140 gyalogos, egy fél század huszár, 25 csendőr s ezen választókerületbe még Szárazajtára 80 gyalogos. Kovásznára 100 gyalogos, ebből 40 gyalogos Zabolára lett kirendelve január 17-én, január 24-én érkezett meg Kovásznára 80 gyalogos, Zágonba 60 gyalogos, ugyanezen napon Kovásznára egy fél század huszár és a választás napjára 25 csendőr. A kézdivásárhelyi vidéki választókerületbe a választást megelőzőleg Kézdiszentlélekre január 19-én kirendeltetett 2 század gyalogos a Kézdivásárhelyt állomásozó honvédségből, január 21-én érkezett Kézdivásárhelyre 100 gyalogos a 2-ik számú gyalogezredből, ebből 50 gyalogos Bereczkbe küldetett, január 24-én kirendeltetett még Kézdivásárhelyre egy század huszár és a választás napjára 30 csendőr. Sepsiszentgyörgy, Kózdivásárhely és Bereczk mint külön képviselőküldési joggal bíró választókerületek közül Sepsiszentgyörgy és Bereczk január 26-án, Kózdivásárhely január 27-én választott. A közrend és biztonság fentartására katonai és csendőri karhatalom állott rendelkezésre. A megtartott képviselőválasztások eredménye : vosokt^rium ifatha^es^szerv tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, úgymint: idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. — ■ ■ ■ Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet, s megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4.— kor.-ért kapható. — -- Figyeljünk, hogy minden üveg alanti ezeggel legyen ellátva. mzmzzzuiz F. HOFFIANN-LA ROCHE & Co vegyészeti gyár BASEL (Svájcz.)