Székely Nemzet, 1906 (24. évfolyam, 1-84. szám)

1906-05-30 / 81. szám

Május 30. Ezután Lugossy Irén brassói IV. oszt. tanuló Tompa: „Isten akarata“ czímű költemé­nyét szavalta, mély, igaz érzéssel, nagy elis­merést aratott. Ezt követőleg Szent-Iványi Zsuzsika, Veres Margit V. Lászlót szavalták, C­s­á­n­k­i Sárika zongorán kisérte; nagy hatást értek el, az énekkar kifogástalan volt. Jakab Róza brassói polg. isk. tanuló „A jótékonyságról“ írt alkalmi munkát, a szív és lélek nemessége tükröződött benne, alkalom­­szerűsége, csinos szerkezete méltó elismerés­ben részesült. Nem válik a többiek rovására, ha kieme­lem, hogy ezt követőleg Balogh Ella kézdi­­vásárhelyi II. oszt. tanuló Jakab Ödön: „Csak várja, egyre várja“ czimű gyönyörű költemé­nyét oly naivitással, oly érzéssel adta elő, hogy azzal a frenetikus tapsot kiérdemelte. Majd a hosszufalusi leány növen­dékek énekkara következett. K­­ 11 -­é­n­i Erzsébet tanítónő vezette s a szépen betanult, ki­fogástalanul előadott darab dicséretére válik a vezetőnek is, a növendékeknek is. Váradi Antal: „Petőfi visszatér“ czimü köl­teményét Lacz­hegyi Zoltán hosszufalusi V. oszt. tanuló adta elő, nagyobb lelkesültséggel, mint a mekkorát az ő kora feltételez. Felméri Irén brassói IV. oszt. tanuló élénk rokonszenvvel fogadott szavalata után M­e­it­n­e­r Leona és P­á­n­c­z­é­l Berta brassói tanulók zongorajátéka bilincselte le a figyel­met. Majd melodráma következett- Petőfi a Hortobágyon. Vértes Rita és Fejér Erzsi Csíkszeredai növendékek adták elő. Nagy hatást értek el. Befejezőül a hosszúfalusi polg. iskola leánynövendék­ei „Irénke szü­letés­napja“ czímű egy felvonásos vígjátékot adtak elő. Tapsvihar jutalmazta őket. A gazdag programm, annak kifogástalan előadása nemcsak a növendékek, hanem a derék tanári kar érdeme is. Nagy munkát fej­tettek ki, hogy egymást megismerjék. Az ered­­m­énynyel meglehetnek elégedve. Hogy a szak­emberek ez ismeretet hogyan fogják értéke­síteni, azt ők tudják, miénk az a jóleső meggyőződés, hogy gyermekeink nevelése jó kezekbe van. Köszönjük nekik a fáradságot, melylyel ne­künk egy maradandó kedves emléket szereztek. TÁVIRATOK. A kormány programja. Budapest, május 29. Nagy érdeklő­dés mellett Wekerle miniszterelnök állt fel szólásra, kijelentve, hogy azért vállalkoztak kormányalakításra, hogy az alkotmányt megmentsék. A kormány­zásra eddigi közjogi alapon vállalkoz­tunk ; ama nagy nemzeti eszméket, me­lyek most a közvéleményt uralják, ezen átmeneti időszakban nem valósíthatjuk meg, mindamellett ezen eszméket sér­tetlenül megőrizzük. (Lelkes éljenzés.) Ezután a miniszterelnök előterjeszti bő és gazdag reformprogramját. Első­sorban a választójog reformját és az általános szavazati jog alapján viszi ke­resztül, és jó gondot fog fordítani a kor­mány a megyei és községi autonómia megszilárdítására és a választások feletti bíráskodás érvényét meghosszabbítandja Közgazdasági szempontból az ipart fej­leszti, törvényhozási úton előmozdítja a kivitel fejlődését, reorganizác­iója is tervbe vétetik. A kivándorlást csök­kenteni óhajtják azáltal, hogy munkára alkalmat adnak. Pénzügyi szempontból kijelenti, hogy a személyes jövedelmi adót progresszív alapon rendezi. Adó­reform által várható bevételi többletet a legalsóbb néposztályok adóterhének csökkentésére használják. A valutaren­dezést illetőleg kijelenti a miniszter­­elnök, hogy a legkisebb megkezdődik. Készfizetéseknél a 10 és 20 koronás bank­jegyek forgalma csökkentetik. Ausz­­triávali viszonyunkat illetőleg a tárgya­lások megindulnak, hogy a vámszövetség helyébe vámszerződés lépjen. (Éljenzés.) Végül kéri a koalíc­ionált pártokat, hogy támogassák a kormányt programjának keresztülvitelében. (Pár perczig tartó él­jenzés.) A miniszterelnök nagyhatású be­széde után, mely fokozta az egész Ház tetszését azzal, hogy minden vonalon SZÉKELY NEMZET­ kidomborította a magyar állam jellegét és önállóságát, az elnök szünetet ren­delt el, mely után a függetlenségi párt nevében Thaly Kálmán nagy elisme­réssel szólt a miniszterelnök program­járól, kijelentve, hogy a független­ségi párt a kormányelnök becsületes törekvéseit támogatni fogja. Széll Kálmán az alkotmánypárt nevében elismerését fejezte ki a program felett, mely—úgymond — csillogó, fényes, és gazdag. Rak­ovsz­ky István a nép­párt nevében kijelenti, hogy a kormány­nak olyan programja van, a­melyet minden körülmények között támogatni kell. Dionoleczky Guidó a horvátok nevében kijelenti, hogy bizalommal vi­seltetnek a koalíc­iós kormány iránt. Az elnök ismét szünetet adott, mely után M­a­n­­­a­r Gyula nagy zajban ki­jelenti, hogy a nemzetiségiek nem viseltetnek bizalommal a kormány iránt. Apponyi Albert születésnapja, Budapest, május 29. A képviselőház­ban ma nagy lelkesedéssel fogadták Apponyi Albert kultuszminisztert, a­ki ma ünnepelte hatvanadik születés­napját. Mikor az ülésterembe lépett, a függetlenségi párt perc­ekig tapsolt és éljenzett. A képviselőházból. Budapest, május 29. Szünet után H­o­d­z­s­a Milán jelenti ki, hogy nem viseltetik bizalommal a kormány iránt. Elnök a vitát bezárja, mire Wekerle miniszterelnök beterjeszti az indemni­­tásra és a horvát pénzügyi egyezményre vonatkozó javaslatot. Kossuth Ferencz beterjeszti az­utonóm vámtarifa és a külföldi szerződé­sekre vonatkozó javaslatokat egy nyi­latkozat kíséretében, melyben elvei fen­tartását hangoztatja. Darányi Ignácz földmívelésügyi, Jekelfalussy honvédelmi miniszter pedig az újonczjutalékra vonatkozó ja­vaslatot terjeszti be. A miniszterelnök a Ház munkaprog­ramjára vonatkozó rövid előterjesztése és Holló Lajos felszólalása után az ülés véget ért. MAPI HÍRÜK: Sepsiszentgyörgy, május 30. — Zágoni Szentkereszty Stefánia báróné halála. Már megemlékeztünk arról a mélyen lesújtó gyászesetről, mely érte vármegyénket a senkültlelkü, nemes lélek elszállásával. Mint értesülünk, a temetésre igen nagy előkészüle­teket tettek Kézdiv­ás­árhelyen, a­hol a megboldogult bárónőnek nagy alkotásai hirde­tik örök időkre a nemesen gondolkodó ér­demeit. Haláláról, a­mely Budapest egyik szana­tóriumában következett be, a következő gyász­lapot adták ki: A h­ár­omszokvármegyei „E r z­s­é­b­e­t” árva­­leánynevelő intézet, a kózdivásárhelyi munka­­kép­esen szegények „Báró Szentkereszty Ste­fániám­o­n­o­rr­ó­k h­á­z­a“, a kózdivásárhelyi „R­u­­d­o­l­f-k­ó­r­h­á­z“, a kózdivásárhelyi „Oltáregy­e­­sület“, a vöröskereszt egyesület „Kózdi­­vásárhely vidéki választmánya“ elnök­­ségei, tisztviselői és igazgató választmányai, lélekben mélyen megilletődve, szívükben égő fájdalommal, a soha el nem múló kegyelet igaz érzéseivel tudatják, hogy ezen emberbaráti nemes intézmények halhatatlan érdemeket szerzett alapító elnöke, a humanizmus lán­goló lelkesedésű apostola, méltóságos zágoni báró Szentkeroszty Stefánia úrhölgy az Erzsébet­­rend és a koronás arany érdemkereszt tulajdonosa, tiszteletbeli alapítványi hölgy, Kézdivásárhely város díszpolgára, stb. stb. folyó hó 26-án este 10 órakor, Budapesten, hosszú ideig tartott súlyos szenvedések után, angyali lelkét visszaadta Teremtőjének. Egész életét Istennek tetsző nemes cselekedetek gyakorlásá­ban, az árva- és szegényügy, a vallás és humanizmus szolgálatában töltötte el. Százak és ezrek lelkét men­­tette meg a megsemmisülés örvényéből ; ifjúságának igéző pompáját, báját, nemes szivének égő szerelmét, áldott lelkének kiapadhatatlan jóságát, mind mind, az em­berszeretet oltárára rakta le örök áldozatul, s a mig ,égő gyertyaként önmagát emésztve föl, a szen­­vedő emberiség ezreinek gyújtotta meg az élő hit, a krisztusi szeretet magasan lobogó világát: az ő­nagy lelkére órákon át a legsúlyosabb földi szenvedések sötét fátyola borult. Most végre eljött érte a Megvál­tás angyala, szép lelkét fölvitte az Isten trónjához. Jó szelleme, nagy alkotásaival megszentelt emléke azonban örökkön örökké fog élni e város, a vármegye fiai és leányai szivében, lelkében. Báró Szent kereszty Stefánia halhatatlan! Kiszenve­­ri ott testét magába záró koporsóját május 30-án, szer­dán délben 12 óra 41 perczkor fogjuk a kézdivásár­♦ * * A boldogult főúri nőnek, ki egész életét a jótékonyságnak szentelte — holttestét a mai déli vonattal szállítják Budapestről Kézdivásár­­helyre. A vonat d. e. 10 órakor érkezik Sepsi­­szentgyörgyre, a­honnan számosan fogják el­kísérni utolsó útjára a nemes báróné koporsó­ját. Háromszék vármegye közönsége részéről Szent-Iványi Miklós alispán és Vajna Miklós vm. főjegyző képviselik a temetésen és helyeznek koszorút a nemeskeblü honleány sírjára. Kézdivásárhelyen a koporsót a vasútállo­másról egyenesen a kantai róm. kath. tem­plomba szállítják, a honnan az egyházi szer­tartás végeztével a temetési menet az Új utón levő „Erzsébet“ árvaleányházhoz in­dul, a­melynek kertjében fogják átadni az örök nyugodalomnak a boldogult porrészeit. Ott az általa létesített jótékony intézet kert­jében jelölte meg ő maga sírhelyét. Végaka­ratának mindenben eleget tenni igyekszik a hálás kegyelet. Béke poraira a boldogult ne­mes szívnek! — Május szeszélye. Közmondás szerint: esős május hoz áldást Háromszéken. Ha áll ez a jóslat, akkor bőséges termésre van kilátás, ámbár, hogy a sok esőzés aggodalomra ad okot. Mert sok helyen a dús rozstáblák máris elhültek a kövérségtől s nem egy helyen viz járta meg a gyönyörű réteket. Szombaton is két zápor hullott le s azóta is naponként van egy-két hatalmas eső. Érdekes jelensége volt ennek a szeszélyes májusnak, a midőn a szombaton délben még sötét Bucsesd hegység egész teteje a zápor után fehér színben ragyogott le a napfényben. Erős hóréteg alakjában lepte meg a magas hegységet a csapadék. — Főúri nász. A­n­d­r­á­s­s­y Géza gróf és neje szül. Kaunitz Eleonóra grófné szépséges leányát, Maricza grófnét tegnapelőtt jegyezte el a Bécs melletti Badenben Liechtenstein János herczeg cs. és kir. sorhajóhadnagy, Liechten­stein Alfréd herczeg fia. A vőlegény öcscse Liechtenstein Alajos herczeg ulánus kapitány­nak, a ki Erzsébet Amália főherczegnőt vette nőül, így Andrássyék sógorsági viszonyba ke­rülnek az uralkodóházzal. A menyaszony ün­nepelt tagja a magyar főúri társaságnak, nagy­­műveltségü fiatal hölgy, lelkes hive a zené­nek s maga is mesterien játszik hegedűn. Uj törvényszéki biró. A király Bodó Farkas marosvásárhelyi Ítélőtáblás tanácsjegyző albirót a kézdivásárhelyi törvényszékhez bíróvá nevezte ki. — Városi közgyűlés: Sepsiszentgyörgy r. t. város képviselőtestülete f. évi junius hó 1-én (pénteken) délelőtt 8 órakor a város tanácskozó­­termében rendes közgyűlést tart, az alábbi tárgysorozattal: Sepsiszentgyörgy város és Szemerja városrész 1905. évről szóló közpénz­tári és ezzel kapcsolatos összes számadásait előterjesztik, hasonlóan a városi árvaszéki gyám­pénztár összes 1905. évi számadásait. A városi tiszti nyugdíjalap 1905. évi számadása. Bazár újjáalakításának felülvizsgálati iratai. A Zeibig J. F. által kihasznált erdőterületnek átvételé­ről javaslat. Rendezett t. városok kiküldött válaszmányának ülésére meghívás. Ganz-czég szerződése a villanyvilágítás ügyében. Vízvezeték ügyében előterjesztés. Lux Gyula beterjeszti kiegészített városi térképeit. Szabályrendelet­­tervezet a lókus-mészárszékekről. Opra Miklós il­letősége ügye, Pálfi Lajos illetősége ügye. A har­mandik gyógyszertár felállítása tárgyában belügy­miniszteri rendelet. Özv. K­e­l­e­m­e­n Józsefné, Tódor Ferencz, Kaufmann Henrik, Krausz György, K­o­m­s­a Miklós, M­ü­l­b­r­cher Vilmos, Fűzi Mihály, Hugh Frigyes, Kiss Lajos és Hunyadi János települési kérései. Polgári leányiskola igazgatónőjének segély iránti kérése. Sass József főjegyző kérése szabad­ságidőért. Dr. Bogdán Andor, II. tanácsos hasonló kérése. Gyárfás László, aljegyző hasonló kérése. Sikó Lajos írnok kérése sza­badságidő és segélyért. Esetleges elnöki beje­lentések. — Esküvő. Goldstein József előpataki birtokos és gyógyvizbérlőnek szép leányát Piroskát, junius 5 én veszi feleségül E­n­y­e­d­i Simon Marosujvárról. Szerencsét kívánunk a kötendő frigyhez. — Nyugalomba vonuló alispán. Csik vár­megyének hosszú időn keresztül Becze Antal volt az alispánja, a­ki a változott politikai viszonyokra való tekintettel beadta nyugalmaz­­tatása iránti kérvényét, melyet Andrássy Gyula gróf belügyminiszter véglegesen elintézett, jóváhagyva a vármegyének az alispán nyugdíjaz­tatására vonatkozó határozatát. Itt említjük meg, hogy Csík vármegye főispáni székét a legközelebbi napokban már betöltik. Főispánná — mint értesülünk — a függetlenségi párt egy agilis fiatal képviselő tagját, K­á 11 a­y Ubul veszprémi képviselőt fogják kinevezni. — A székely kereskedelmi és iparkamara gyűlése. A marosvásárhelyi kereskedelmi és iparkamara közgyűlését nagy érdeklődés mellett folyó hó 25-én tartotta meg. T­a­u­s­z­i­k B. Hugó elnök örömének adott kifejezést, hogy hazánk politikai és kormány­zati életében a kereskedelmi és ipari élet munkásait is igaz megelégedéssel eltöltő for­dulat állott be és hogy a közgazdasági ügyek vezetésére Kossuth Ferencz vállalkozott, kitől méltán és joggal remélhetjük hazánk közgazdasági felvirágoztatását. Bejelentette egyben, hogy az elnökség az új kormány kinevezése után nyomban üdvözlő táviratot küldött a kereskedelmi miniszternek, sőt a hazai kamarák küldöttségében is tisz­telgett nála, mit a teljes ülés helyesléssel vett tudomásul. Tárgyalás rendén bejelentette az elnök­ség, hogy a Voigtländer és Goldberger-féle ala­pítványokért a kerületből összesen 29 folya­modvány érkezett be, miket a rendes határ­időben felterjesztett, hasonlóképpen pályázat hirdettetett a kamara kerület részére engedé­lyezett 600 koronás külföldi tanulmányúti ösz­töndíjra, minek odaítélésére nézve az elnök­ség megtette ajánlatait. A tanoncz- és segédmunkakiállítás ügyé­ben úgy határozott a közgyűlés, hogy azok czélszerűségi és financziális szempontokból három évenként legyenek megtartva és pedig úgy, hogy előbb helyi kiállítások, azután a kerületi és a legkiválóbb munkákból orszá­gos kiállítások rendeztessenek. Tárgyaltatott a bukaresti kiállítás ügye, melyben a közvetlen szomszédságban levő Székelyföldnek részt kell venni, s a­minek előmozdítása czéljából a magas térdijak pót­lásához a kamara támogatást kért és kapott, daczára az idő előrehaladottságának. Indo­kolatlanul hiányzik a sepsiszentgyörgyi székely szövőgyár. A látogatás érdekében is a­­ kamara ak­­c­iót indít. Jelentés létetett a székely fiúk ipari pályára helyezése és nevelése kérdésé­ben, mit már több mint egy évtizede nagy buzgalommal vezet a kamara. Kapcsolatosan jóváhagyta a közgyűlés a költségekről és a nevelendő iparosok segélyezésére gyűjtött alap­ról tett elszámolást. A székely iparalap 10.629 kor. 88 fillérre emelkedett a legutolsó adományozásokkal. Folytatólag az államsegélyért folyamo­dott iparosok kérését vették tárgyalás alá s bírálták el helyszíni­ adatok alapján. Tu­domásul vették, hogy a kereskedelmi kormány a kamara kerület részére régi ipari munkások és segédek jutalmazása czéljából négy egyen­ként 100 koronás jutalmat engedélye­zett, mire a pályázat kiíratott. Javasolja a közgyűlés, illetékes helyen országos mező­gazdasági ipari kísérleti állomás létesítését, helyi forgalom számára o­l é­s­ó l­e­­velező lapok kiadását, postatakarék­pénztári számozatlan befizetési la­pok elhelyezését minden postatakarék­pénztári fióknál, kereskedő ifjak szá­már­a külföldi tanulmányúti ösztöndíj alapí­tását. A székelyudvarhelyi ipari szakiskola fel­ügyelő bizottságába Gyertyánffy Gábor és Perzsán János, a marosvásárhelyi kir. törvényszék területére kereskedelmi ülnökökül Bürger Albert és Váradi Márton al­­elnökök küldettek ki. Levelező tagokul meg­választották Benedek Kálmán parajdi bányamérnök és hivatalfőnököt, valamint Sán­dor Kálmán ny. kir. táblai bírót. Jelentés létetett arról, hogy a keresk. minisztériumból indult székely iparfejlesztési akczió nyomán alakult bizottság megállapította azokat az ipar­ágakat, melyek a kamara kerületében fejlődés­­képességgel bírnak s első­sorban felkarolandók, valamint, hogy mely városokban és községekben minő iparágakra fordítandó gond első­sorban. Ennek kapcsán a titkár kiküldetett a viszonyok tovább tanulmányozására és államsegély ké­retett a vele járó költségek fedezésére. Elha­tározta a közgyűlés, hogy a honvédségi bakancs­­szállítás pályázatánál felmerülő munkálatokat szokott módon tovább is végzi. A Székely­ Tár­saságok Szövetségének mozgalmához a köz­gyűlés örömmel csatlakozott s kapcsolatosan elhatározta, hogy a Kolozsvár—Marosvásár­hely—Sepsiszentgyörgy—Konstanczai vasút ki­építését a kamara is feliratban kérelmezze. Több kisebb ügy letárgyalása után a gyűlés véget ért. — Kiss Ernő szobrának lelepzése. Nagy­­becskereken május 27-én folyt le nagy ünne­pélyességek között Kiss Ernő 48-as honvéd­­tábornok szobrának leleplezése. A szoborlelep­lezésre, majdnem az egész Délvidék intelligen­­cziája egybesereglett, de képviselve volt több helyi vasúti állomástól a kézdivásárhelyi róm. kath. templomban fölállított ravatalra behozni s onnan d. u. 3 órakor — végakarata szerint — legszebb alko­tása: az árvaház kertjében levő sírboltba, örök pihe­nésre elhelyezni. A ki egész életét az emberszeretet virágainak ültetésében, gondozásában töltötte el, an­nak koporsóját tegyük virágok közé! Jöjjetek el mindnyájan, kísérjük el utolsó útjában, sírját pedig borítsuk el szeretetünk soha el nem hervadó virá­gaival, öntözzük meg igaz kegyeletünk fájó könnyeivel! Jártok, imádkozzunk eretta! Kézdivásár­­hely, 1906. május hó 28 án. 81. szám.

Next