Székely Nép, 1906 (1. évfolyam, 1-111. szám)
1906-10-10 / 67. szám
67. szám S mert ez idő szerint — sajnos — még a reménységnek egy szelíd, halvány, de biztató sugarát sem látjuk felénk derengeni, amely bár némiképpen is megnyugtató hatással lehetne reánk, bizony-bizony kétségbe kellene esnünk a mai nehéz megélhetési viszonyok között sorsunk, jövőnk felett s ha méltó volna testületünkhöz, más irányt kellene adnunk cselekvési vágyainknak! így azonban szelíd megadással talán a türelem álláspontjára helyezkedjünk ? Igen, de nem némán, összetett kezekkel, hanem határozottan rálépve — ha kell — az aktív cselekvés, a küzdelem terére! Harcra, küzdelemre szólítalak föl tehát, kedves Pályatársak! Eszményi, nemes harcra, melyet fölemelt fővel, bátran, lelkesen és önérzetesen kell megvívnunk, hiszen nagy miniszterünk, Apponyi Albert kijelentése szerint, végre-valahára felszabadult lélekkel, független meggyőződéssel gyakorolhatjuk jogainkat szép Magyarországon ! S ki tagadhatná el tőlünk azt a jogot, hogy miként a hasonló kvalifikációja más állami tisztviselők, hazafias, becsületes munkánknak azt a javadalmát kérjük, kívánjuk mi is a magyar kormánytól, a magyar törvényhozástól, amely Isten és emberek előtt, s törvény, igazság és jog szerint megillet bennünket ? Teljesítsük híven, pontosan hazafias kötelességeinket az iskolában, iskolán kívül a közügyekben is, mindenütt, ahová erőinket kívonja szép hazánk jövője, népünk boldogulása. De teljesítsük ugyanakkor a magunk és családunk érdekeinek tartozó kötelességeinket is s addig ne hagyjuk félbe ez irányú küzdelmes munkánkat, amig célt nem érünk, hogy azután valóban igazi idealizmussal szolgálhassuk édes magyar hazánk művelődésének magasztos szent ügyét. Ha mint egy test és egy lélek, kitartóan fogunk küzdeni széles e hazában minden tanítótestületben, lehetetlen, hogy erős akaratunk előbb-utóbb, de a közeljövőben, sikert ne arasson! Ha megnyerjük a városokat, a vármegyéket, ezek vezető férfiait, országgyűlési képviselőinket, hogy mellettünk, éltünk, velünk akcióba lépjenek, nem lesz nehéz megnyernünk talán a jelenlegi nemzeti kormányt sem, melyben ott ülnek Apponyi és Pelónyi miniszterek és Tóth János államtitkár, akik hosszú évtized óta lelkes támogatóink voltak a magyar parlamentben. Az az Apponyi Albert miniszter, aki nemrég ismételten úgy nyilatkozott, hogy a tanítói fizetés méltányos felemelésének nálánál jobb akaratú híve nincs a kormányban, az a Polonyi Géza miniszter, aki 1893-ban a képviselőházban e szavakat mondotta .Hatszáz forint minimum, amiért a tanítók könyörögnek, hiszen ez alamizsnának is kevés a kultúra munkásai számára! Ezért kijelentem, hogy a függetlenségi párt álláspontja az, hogy addig semmiféle fizetésjavításhoz hozzá nem járulunk, egy fillért meg nem szavazunk, amíg a tanítók helyzete gyökeresen javítva nem lesz !‘ ; és az a Tóth János államtitkár, aki 1893-ban a képviselőházban azt követelte, hogy azország költségvetéséből joggal követelhet a magyar nemzet az idegen érdekek szolgálatára álló 80%-ból bár 1 (egy) % ot a tanítói fizetési minimumnak bár 600 forintban való megállapítására !*; lehetetlen, hogy most a hatalom birtokában másként gondolkozzanak, most, amidőn legalább is kétszer olyan nehéz a megélhetés, mint 13 évvel ezelőtt ? ! A félhivatalos Néptanítók Lapja az állami tanítók fizetéséről úgy írt legközelebb, hogy „az 1907-ik évi költségvetésben Apponyi miniszter oly mértékben gondoskodott, hogy avval az állami tanítók remélhetőleg meg lesznek elégedve." A községi és felekezeti tanítók fizetésének kiegészítése iránt — mint a lapokból olvastuk — a miniszter felhívást intézett a vármegyékhez. Ezek szerint a jóakarat nem hiányzik. Ha azonban a jóakarat csak jóakarat maradna, ha azonban mégis csalódnánk, most, amikor a legutolsó állami tisztviselőnek és hivatalszolgának is jutott javítás, már az 1906. évi költségvetésben, azon esetre — indítványozom — lépjen tanítótestületünk és annak minden tagja azonnal, mig t. i. az adósság tengerébe nyakig el nem merülünk, egy komoly társadalmi küzdelem terére, melyet kitartó lelkesedéssel, önérzetesen addig folytassunk minden irányban és minden megengedhető eszközzel, míg csak küzdelmünk diadalt nem arad A részletek megállapításával, szükség esetén akció megindításával bízza meg a közgyűlés az elnökséget, illetőleg a választmányt. S addig is szeretettel kérem kedves pályatársaimat, hogy hazafias kötelességérzettel folytassuk mindnyájan mindennapi munkánkat, hogy azzal a jövőben is méltóvá tegyük magunkat jogos és igazságos kívánságainknak mielőbbi teljesítésére. Végül legyen szabad kedves pályatársaim az Eötvös-napot, ezt a mi, valóban áldásosan működő, jótékony intézményünket, a ti szerető gondjaitokba, figyelmetekbe ajánlanom. Ez évben is 9 pályatársunk élvezi jótéteményeit s a tanítótestületünk kebeléből folyamodók közül még egyetlenegy igénynyel bíró kartársunk sem jön elutasítva. Az a pártkorona áldozat, a mit évente tőlünk kíván az E övös-nap, dúsan megtérül az ösztöndíjak, segélyek s a Tanítók Házaiba jelentékeny kedvezményekkel fölvett és fölveendő fiaink révén. Szeretettel kérem mindazon kartársaimat, akik még nem tagjai, lépjenek be az Eötvös-alapba; jelentkezéseket magam is szívesen közvetítek, a mint folyamodó kartársaimnak is igazi készséggel leszek a jövőben is, mint az Osztó-bizottság rendes tagja is, rendelkezésükre. Ezek után mai és holnapi munkáinkra Isten áldását kérve, mély tisztelettel üdvözlöm nagyrabecsült vendégeinket, e nemes község érdemes elöljáróságát, iskolai gondnokságát s a közgyűlést megnyitottak nyilvánítom. A SZÉKELY NÉP EREDETI TÁRCÁJA. Az első dal. — Irta: Endrődy Béla. — Kedves, törékeny, tiszta, gyengéd, Sugaras, mint az ég maga, Mikor lebegve jönni látom, Mintha remegő holdsugárban. Liliomszál hajlongom. Halovány, fehér, puha ködbe Borul a tájék merre lép. S e lágy köd hamvas fátyolon át, Mint alvó bimbó suttogását, Hallom dobogni kis szivét. Mi lenn szunnyad szép lelke mélyén, Csodás, titokzatos lehet . . . Lényének szűz varázsa átfon. — Liliomom, virágom, álmom, Szeresselek ? ... Szeresselek ? . . . Ünnepi beszéd. — Irta és folyó évi október 6-án a Székely Mikó Kollégium gyászünnepélyén elmondotta: Szász Béla rendes tanár. — Mélyen tisztelt Közönség! Nemes tanuló Ifjúság! Kétoldalú érmet mutatok be, melyet magyar hazánk és nemzetünk örök dicsőségére kovácsol a történelem. Az érmen különböző történelmi mozzanatok vannak megörökítve. Egyik oldala régi, be van végezve; legendás korszak, mesebeli hősök művének záróköve; rajta a bosszújáról lemondott nagylelkű nemzet kiengesztelődésének fátyola. A másik oldala még új, bevégzetlen és adja a magyarok Istene, hogy soha be ne végződjék, hogy időtlen időkig kovácsolja azt a magyar történelem Géniusza, de látjuk rajta a fenséges Hungária ércszobrát a mint babérkoszorút nyújt a meggyalázott hősöknek, rajta van az ősök szent hagyatéka és azok a kötelességek, melyeket a szent hagyaték megtartásáért teljesítenünk kell. Az érem két oldalának történeti határvonalául 1849. október hónap hatodikát, nemzetünk évekig tartó vérkeresztségének legszentebb, az emberi galádság legszörnyűbb napját és az ehhez fűződő eseményeket nevezem meg; nevét összekapcsolom Arad nevével, mert ott, ahol nemrég egy nemzet Gogothája volt, ahová 18 éven át néma alakkal vonszoltuk fel évenként nehéz keresztünket, ott ma a szabadság dicső temploma áll, ahová imádkozni eljár a magyar, a mi nem rég hősök csontjaitól fehérlő rémséges temető volt, halált és pusztulást hirdetve mindenfelé, az ma egy erőtől duzzadó nép zarándokhelye, gyönyörű arcszobor, harsány szavával hirdetve eleveneknek és holtaknak, hogy a testet megölhetik, de a lelket meg nem ölik soha; ami nemrég szentségtörő kezek véres pusztítását, egy hős nemzetnek büszke gyászát mutatta, az ma nagy örömet, egy nemzet feltámadását hirdeti a világnak. Hadd beszéljen az érem! Kr. után 896-ban egy hadi erényekben gazdag, művelődésre alkalmas nép költözött a négy folyam vidékére és itt megtelepedett. Egyaránt elbánt kelet hordáival és nyugat boldogítani vágyó császáraival; bátran szemébe nézett bármi ellenségnek s lett Nyugateurópa védőbástyája keleten, lett az a sziklavár, a melynek kövein kelet minden támadása megtört, a melynek árnyékában békésen fejlődhetett Nyugat. Fejedelmei alatt remegett tőlük, nemzeti királyai alatt tisztelettel hajlott meg Európa. Ámde „Austria felix nupsit,“ és mi ittuk meg a keserű levét. És beszél tovább az érem hatalmas küzdelmekről, amelyeket szóban és írásban folytattunk Bécsnek amaz állandó törekvése ellen, hogy alkotmányunkat eltörölve, hazánkat Ausztria tartományává tegye ; mesél évszázadokon keresztül folytatott véres harcokról, melyeket fegyverrel kezünkben folytattunk jórészben saját uralkodóink ellen nemzeti és vallásszabadságunk megvédéséért. Csoda-e, ha műveltségben megelőztek a nyugati népek ? Ámde a múlt század elején ébred a nemzet és gigászi lépésekkel illeszkedik bele nyugat kultúrájába: a közteherviselés, törvény előtti egyenlőség, úrbériség eltörlése, szabad sajtó, független felelős magyar minisztérium létesítése által pedig olyan vérnélküli diadalt vív ki modern alkotmánya megteremtésében, melyre a történelemben példa nincsen. Ettől ijed meg Bécs és fellázítja a nemzetiségeket, hogy alkalmat nyerjen az alkotmány felfüggesztésére és a nemzet megalázására. De a nemzet bátran szembeszáll a mindenfelől előtörő ellenséggel; kezében ősi fegyvere, szivében hősi bátorsága, lángoló hazaszeretete... Nézd — zúgja az érem — nézd a nagy győzedelmes csatákat: Isaszeg, Vác, Szolnok, Szenttamás és annyi más! Nem a híres osztrák ármádia szalad ott eszeveszetten a kigunyolt magyar honvédek előtt? Csodákat műveltünk a csaták mezején. Európa nemzetei bámulattal nézik e kicsiny nép óriási hadi sikereit. Ekkor a megvert és megrémült osztrák segítségül hívja az oroszt. Itt-ott még győzedelmes csaták! Aztán . . . kihull kezünkből Világosnál összetörött fegyverünk . . . És — suttogja az érem — megtörtént a leghihetetlenebb. Irtóháborút indítottak nemzetünk legkiválóbbjai ellen ; jöttek gyásznapok ; egy nemzet néma bánata, vigasztalan keserűsége kiséri sirjokba a hóhérkézzel meggyilkolt hősök tetemeit. Október hatodika e gyászos idő legszomorubb napja. Ekkor tette fel a bécsi karaazilla és bérence Haynau gaztettei koronáját. Ekkor lettek mártírokká szabadságharcunk legkiválóbb hősei. Látom, miként hurcoltatja Haynau az ártatlan, magát halálosan megsebzett Batthyányi Lajost Budapesten az Új épület egyik pavillonja elé, hogy ha már a kötéltől meg is menekült, főbelövés útján elégítse ki bosszúját. Látom miként vezeti ki egy zászlóalj morva katonaság az aradi vár börtönéből Kiss Ernő tábornokot, a dúsgazdag előkelő urat, Lázár Vilmos ezredest, az északkeleti újoncozó bizottság elnökét, Dessewffy Arisztid és Schneidel József tábornokokat. Ezeket kegyelemből főbelövésre ítélték. A fekete attikba, fekete nadrágba és hófehér ingbe öltözött hősök mindenike mögé négy lépés távolságra áll meg három katona. A jelre tizenkét fegyver egyszerre durran és a haza három hős fia élettelenül bukik arcra, csak három mert Kiss Ernőnek csak vállát fúrta át a golyó, őt közvetlen közelből lövik aztán agyon. A lakók elmennek és elhozzák a többi hősöket, kiknek bitón kellett halniok. Jön Pöltenberg Ernő. Kápolna, és más csaták hőse, Török Ignác a zseniális hadimérnök, Lahner György felszerelési és fegyverzési főfelügyelő, Knézich Károly tábornok, Nagy Sándor József tábornok, Buda ostromának hősei, gróf Leininger Westerburg Károly tábornok, az angol királyi család rokona, Aulich Lajos tábornok, Damjanich János tábornok, a csaták oroszlánja, a kit 43 csatában soha meg nem vertek és gróf Vécsei Károly tábornok, az aradi hős. Fél 8 órára végrehajtotta a bakó szörnyű munkáját. Az aradi tizenhárom kiszenvedett............. A legszörnyűbb igazságtalanság, mit nemzettel szemben elkövetni lehet, megtörtént. És folytatták az öldöklést, mig az orosz cár és lord Palmerston Bécsnek megálljt nem kiáltott. Elvégeztetett............. * * * Nem zengi az érem fényes oldaláról Magyarország nemzőjének érőszava. Nem végeztetett el. Jöttek nehéz idők, alkotmánynélküli zsandárkorszak, mikor az eltiport magyar még csak ki sem sírhatta magát. Éjszaka borult a magyar szabadság egére, a nemzet néma, büszke gyászának sötét éjszakája. De hallga: a néma éjben hangokat hallok. A „madár fiai“ énekelnek, az „élő szobor" ajkán megcsendül a szó; a nemzet lelke száll a sötétség felett... BELFÖLD. — október 10. Külföldi kártérítés munkásbaleseteknél. A belügyminiszter körrendeletet intézett a törvényhatóságok első tisztviselőihez a külföldön munkaközben elhalt magyar munkások után való örökség vagy az örökösök részéről a munkaadóvállalattal szemben támasztott kártérítés és egyéb igények érvényesítése tárgyában. A körrendelet a törvényhatóságok első tisztviselőinek révén arra hívja fel az érdekelteket, hogy igényeiket ne magánúton keressék, mert igy könnyen károsodhatnak, hanem forduljanak az osztrák magyar monarchia külképviseleti hatóságaihoz. SZÉKELY NÉP 1906. október 10. A rokonság, mint házassági akadály. Félhivatalosan közük, hogy a házassági jogról szóló 1894. évi XXXI. törvénycikk azon rendelkezései alól, amelyek tilalmazzák, hogy a testvér testvérének, vagy féltestvérének vérszerinti leszármazójával, például a nagybátyja testvérének leányával vagy az unokaöcses atyjának, vagy anyjának nővérével, továbbá az első unokatestvérek, vagyis azok, akiknek szülei testvérek vagy féltestvérek, egymással házasságra lépjenek, az igazságügyminiszter a régi rendszerrel szemben a jövőben csak a legritkább és legkivételesebb elbírálást igénylő különös esetekben ad felmentést. A jövő nemzedék testi és szellemi elsatnyulásának megelőzése képezi az igazságügyminiszter eme nagy horderejű, elhatározásának indokát. Darabontok bére. Rudnay Béla Pestvármegye volt királyi biztosa audencián volt Bécsben a királynál és arra kérte a királyt, hogy utaljon ki valami összeget Pestvármegye volt tisztviselői számára, a kik a darabont korszak idején szolgáltak, de a kiket a nemzeti uralom végleg lesöpört tisztségeikről. A csanádmegyei volt bérenc főispán , Cseresznyés János 80,000 koronát kapott Bécsből segélyképpen a csanádmegyei tisztviselők részére. Cseresznyés megelőzőleg gróf Andrássy Gyula belügyminisztertől kérte ezt a segélyt, de Andrássy ezt kereken megtagadta. Főispánváltozások. Most jelentek meg a királyi kéziratok, melyek szerint a király Székely György brassóvármegyei főispánt saját kérelmére felmentette állásától és helyébe Mikes Zsigmond brassói földbirtokost nevezte ki. Ugyancsak felmentette ő Felsége Pogány Károly brassószörényi főispánt is, kinek helyébe Fialka Károly alispánt nevezte ki. A szégyentörvény eltörlése. Zichy Jenő gróf a Ház legközelebbi ülésén indítványt jegyez be a Rákóczit hazaárulóvá bélyegző és száműző 1749. évi XL törvénycikk eltörlése iránt. A békéscsabai választás. A kormánypárt vasárnap Békéscsabán Beliczey Géza földbirtokost jelölte, aki alkotmánypárti programmal lép föl. Pollacsek Sándor demokrata-jelölt vasárnap délután mondott programmbeszédet. Vázsonyi Vilmos és Bródy Ernő ajánlották hosszabb beszédben a kerület pártfogásába. IRODALOM és MŰVÉSZET. A „Vasárnapi Újság” október 7-iki számának 31 képe az elmúlt napok nevezetesebb aktualitásait mutatja be: a Semmelweis-szobrot és leleplezési ünnepélyét, Ferencz Ferdinánd trónörökös herczegovinai utazását, nálunk járt angol vendégek kirándulásait a Tátrába, az Aldunára, Mezőhegyesre, gróf Hadik Béla és Pallaviczini Stefánia esküvőjét, a cári családot stb. Verset K. Lippich Elek és Erdős Renée, elbeszélést Bársony István Írtak e számba, a „Regénytár* melléklet Sas Ede eredeti regényét s az „Udvari élet a francia királyok korában* című regényes korrajzot közli. A többi közlemények közt vannak: Felekyné Munkácsy Flóra és Telepy Károly arcképe és nekrológja, az október 6-iki kegyeletes évfordulóról, a Marconi-féle szikratávíróról, a magyar nemzet történeti szerepéről a nyugati művelődés védelmében, szüreti képek, tárcacikk a hétről, s a rendes heti rovatok: Irodalom és művészet, Közintézetek s ügyletek, Sakkjáték, Képtalány, Egyveleg stb. A „Vasárnapi Újság” előfizetési ára negyedévre négy korona, a „Világkrónikáival együtt négy korona 80 fillér. Megrendelhető a Franklin-Társulat kiadóhivatalában (Budapest, IV. ker., Egyetem utca 4. sz.) Ugyanitt megrendelhető a „Képes Néplap“, a legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre két korona 40 fillér. KÜLFÖLD. Szemle. Sepsiszentgyörgy, október 10. Lesz disznó, vagy nem lesz disznó ? A szerb vámháború jelenlegi stádiuma szerint megint nem mennek a szerb disznók Bécsbe, mert hiszen ez a kérdés tulajdonképpen Bécs húsevő közönségét érinti leginkább. * Németországban a brauschweigi trónkérdéshez újabb gyarmat-botrányok járultak. A néger nőket kínozzák. Rómában az olasz király ellen tervezett összeesküvést fedeztek fel. Finnországban Helsingforsban október 7-én nyitották meg az orosz kadétpárt kongresszusát. Tomszkban 400 zsidót, köztük asszonyokat és gyermekeket, a zsinagógába hajtottak és a zsinagógát felgyújtották. Az összes zsidók a lángoknak estek áldozatul. Harminchét szabadgondolkodású orosz lelkész egyesületet alapított az orosz egyház reformálására. Irkuckban katonai lázadás volt, melynek leverése után a vezetőket halálra ítélték. Várnában nagy bolgár tömeg két templomot és három népiskolát elfoglalt a görögöktől. • A török szultán három nagy konces-ziót adott befolyásos embereknek, amivel azt akarja elérni, hogy öcscse Resad herceg helyett kedvenc fiát Burhaneddint trónörökösnek elismertesse. A kereskedők közreműködése nélkülMagyarországon nem lehet ipart fejleszteni. A magyar kereskedőiének tehát hazafias kötelességük odahatni, hogy törekvésünkben, mely a magyar ipar és kereskedelem nagygyá tételére irányul, segítségünk ere legyenek.