Székely Nép, 1909 (27. évfolyam, 1-142. szám)
1909-01-05 / 1. szám
s . A SZÉKELY NÉP EREDETI TÁRCÁJA. Hatvan év előtt. Egy honvédtiszt naplójából. Világos, 1849. augusztus 13. A fent irt év, hó és nap és a fent nevezett hely valanak igaz tanúi annak, midőn a nagy és hatalmas magyar hadseregnek, Görgey Arthur vezérlete alatt lévő, három legerősebb hadteste, Arcdre orosz tábornoknak a fegyvert lerakta. A hinárba vezetett sereg látva, hogy győzelemhez semmi kilátás nincsen, miután általános kegyelemmel és szabad hazamehetéssel volt kecsegtetve, lerakta a fegyvert. A salvus conductus megnyerése reményével, mi tisztekt kardjainknak, lovainknak és egyéb felszerelésünknek birtokában, minden fedezet nélkül mentünk, de a szegény legénység erős fedezet által hajszoltatott tovább és érkeztünk 14 én Nagy-Zeréndre. Görgey maga elé rendelt Névjegyzékünket bevette, mint monda a salvus conductus kiadhatása végett és biztosított, hogy annak elintézéséig a törzstisztek két, a többi tisztek egy pengő forint napidíjat fognak kapni. Ezt meg is kaptuk. Nagy-Zeréndről 15-én 8 arkadra érkeztünk és ott voltunk 22-éig, várva azt, ami meg nem érkezett : a szabadulást. Itt már gyanítani kezdtük, hogy be lettünk csapva. De már későn, mert ekkor már erős fedezet vett körül. 22-én Gyulára érkeztünk. Itt már osztrák katonaság elegyedett közénk és itt éreztük legelőbb a legkeserűbb megaláztatást. Megfosztottak kardjainktól, jó és rész napjainkban mindig hű társunktól. Azzal ámítottak, hogy kardjainkat visszakapjuk, mihelyt szabadságolásunk el lesz intézve és a kardok beszedésének ürügyéül azt használták fel, hogy egyik bajtársunk megsebzett egy osztrák tisztet. 26 án éjszakára Mácsa oláh falu mellett a szabad ég alatt táborozva, 27-én érkeztünk Aradrádra. Itt kezdődnek szenvedéseink. Míg orosz kiséret alatt voltunk, Csak éreztük, hogy mégis tisztek vagyunk. Itt átvett az osztrák, mely, mint a nemtelen ellenség, midőn ellenfelét valami különös szerencse hatalmába juttatja, a legkisebb alkalmat is felhasználta bosszantásunkra és kínzásunkra. Először osztályoztak a szerint, hogy kik szolgáltak előbb az osztrák hadseregben és kik nem szolgáltak. Azután szállásra és vacsorára berendeltek a városba. A kik bementek, vacsora helyett tömlöcöt kaptak ; akik künn maradtak, azokat is másnap bekísérték s három csoportra osztva, három helyre becsukattunk. Lovainkat, szekerünket s minden podgyászunkat elrabolta az osztrák. A tömlöcben orvosok vizsgáltak meg. Az alkalmatlanokat századostól lefelé szabadságolták, az alkalmasokat pedig osztrák bakának assentálták. A tábornokok és törzstiszteket becsukták a várba. Mi assentált osztrák bakákká vedlesztett honvédtisztek mindenünktől megfosztva, négy krajcár napi zsolddal ellátva, lovas és ágyús kiséret közé szorítva, elindittattunk gyalog a kálvária útjára és megérkeztünk 31 ód O re z id orf ra, hol a faluban, egy ronda udvarba tartattunk őrizet alatt s láttak el némi rabkoszttal. A kínos hideg éjszaka után felhajszolt a tömlyctartónk és Szeptember 1-én betereltettünk Temesvárra, a nagy melegben, éllen, szomjan, mert egész nap semmit sem ettünk — és barmok módjára letelepítettünk a barompiacra. Itt a szemétben hevertünk délután 4 óráig. Ekkor egy horvát kapitány vett kézre és éjszakai pihenőre elvezényelt a vár sáncaiba, ahol még 2500 szegény honvéd volt elhelyezve. Éhezve, fázva töltöttük el a nyomorúságos éjszakát. Reggel horvát határőröktől kiérve, szitkozódás, gúnyolódás által bosszantva folytattuk az utat és 2-án Új-Pécsre érkeztünk, ahol szintén a szabad ég alatt tanyáztunk a hideg őszi éjszakában és este későn kaptunk ugyan kenyeret és nyers bust, de az utóbbit nem volt mivel és miben elkészíteni. Harmadikán Ivánkára, 4-én Lázárföldre meneteltettünk. Útközben fájdalmas érzéseinkből előtörtek bus nemzeti dalaink és feledtették valamennyire az elkeseredést, a reménytelenséget, melyek eddig a fájdalom némaságában lezárták ajkainkat is. 5-én vonultunk be Écskára, ahol pihenő napot kaptunk és először voltunk katonailag elszállásolva. A lakosság szives volt és többen jöttek a jobb érzelműek közül Nagybecskerekről is látogatásunkra. Itt van a Béga csatorna. Nagyon sok ágyút láttunk itt, melyet Pétervár szomírozására vontattak keresztül. 7- én Titelbe érkeztünk. A titeliek a dühösség legnagyobb fokára voltak ellenünk fanatizálva. A legrosszabb fogadtatásban részesítettek. Eleinte szidalmaztak, köpdöstek sőt meg is dobáltak, annyira, hogy a vad granicsárok is megsokalták és szuronnyal szorították vissza a szemtelenkedőket. Titel alatt a Tisza mellett ütöttünk tábort. Kipihentük magunkat, majd reágyújtottunk a bús nótákra. És a nóta megszelidítette bősz ellenségeinket, hogy estefelé már mint barátainkkal társaloghattunk velük. Este szép idő mutatkozott, de éjfél felé vad zivatar és eső vert fel álmájukból. Talpon állva, ázva, fázva töltöttük az éjszaka hátralévő részét s reggel útnak indulva, elértük a Duna és Tisza összefolyását. Itt csajkákon szállíttattunk át, mely szállítás másfél napba került. 8- án Slankamenre jutottunk, hol rendes szállásunk volt és a sokácok legbarátságosabban fogadtak. 9- én nyugnap volt. Lementem még egyszer a Duna partjára, búcsút veendő a fájdalom honától, most tán utoljára látott kedves magyar hazámtól. Isten hozzád kedves hazám ! Isten hozzád magyarok hazája, Isten hozzád te, hazája a fájdalomnak ! Nem látandom tán többé bérceidet, nem látandom a kedves völgyet, a hol születtem. Fiadra hosszú bujdosás és kin vár, te légy áldott örökre! Belgrád és Pétervár között menve 10 én I Indiára, 11-én Rudnára, 12-én Radineczevik, 13-án Kukujevecre, 14 én Joványikra érkeztünk. A hideg őszi éjszakában, hiányos ruházatban raindig a szabad ég alatt táborozva, igen sokskát szenvedtünk. Tizenötödikén vonultunk be Vukovárba. A lakosság meleg rokonszenvet mutatott irántunk. Künn a város mellett táboroztunk, honnan sokakat ebére hivtak, a többieknek bort, gyümölcsöt küldöttek és hoztak ki. Az itteni németek és sokácok sokáig küzdöttek a vad rácok ellen, míg végre a szerviánok betörtek , és leverték őket. Én nem élvezhettem a vendégszeretetet, mert a kapitány, miután szomjúságom oltására útközben forráshoz akartam menni és az ellenkező granicsárt fellöktem, becsukatott ,árrestálva töltöttem a következő nyugvó napot is. 17-én Vicán haltunk meg s 18-án Eszékre érkeztünk. Eszék a Dráva mellett szép erősség. Itt egy tábornok szemlét tartott felettünk s a kapitánynak rólunk tett kedvező jelentésére, elrendelte rendes beszállásolásunkat. Eszékről 19-én Valporára, 21-én Lokácz- Mikibáczra, 22-én Monoszlóra, 23-án Bakicsra, 24-én Verőczére érkeztünk. Verőcze szép kis mezőváros egy csinos kastélylyal. Itt egy másik csapat bajtársunkkal s köztük sok jő XXVII. évfolyam. 1. szám. Kedd Sepsiszentgyörgy, 1909. január 5. ELŐFIZETÉSI ÁR : vidékre postán, v. helyben házhoz hordva : Fgy évre ... 16 K. | Egy negyed évre 4 K. Egy fél évre . . 8 K. | Egy hónapra 1 K 50 J. Egyes számára 10 fillér szerkesztőség bérmentetlen leveleket rém fogad el és kéziratokat nem ad vissza. A papírnak csak egyik oldalára tessék írni. Telefonszáma 23. SZERKESZTŐSÉG: Sepsiszentgyörgyön, Kossuth Lajos tér 78. Felelős szerkesztő: DU DAMOKOS ÖDÖN. -JA SZÉKELYNÉP POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. A FÜGGETLEN VÁRMEGYEI PÁRT HIVATALOS LAPJA. Megjelenik hetenként háromszor, kedden, csütörtökön és szombaton. Előfizetési árakat, hirdetéseket és nyílttérbe való közleményeket a kiadóhivatal részen fel. HIRDETMÉNYEK DÍJA: 4 hasábos petit sorért, vagy annak helyéért Nyilttér sora................................................... KIADÓHIVATAL : Sepsiszentgyörgyön, Kossuth Lajos tér 78. 12. 30 f. A hirdetmények s nyiltterek díja előre fizetendő. Új esztendő. Az ünnepek elteltek, a hangulat, mely elfogta az embert az ünnep csendjében, elszállott, hogy helyet adjon az élet zajának, a munkának, mely nem tűr hosszas megszakítást. Az uj esztendő napján előre tekintve, nagy feladat előtt állunk, melyet csak kitartással, ernyedetlen munkával lehet megoldani. Az új évi üdvözletek alkalmával Wekerle miniszterelnök, Kossuth és Andrássy vázolták, úgy szólva csak érintették azokat a nagy kérdéseket, melyek megoldásra várnak s a melyeknek helyes megoldásától függ nemzetünk jövője. Választói reform, bankkérdés s esetleg a katonai kérdés megoldása válik szükségessé már ebben az évben. Mind oly nagyok s annyi veszedelmet rejtek, hogy talán egy is elég volna egy rövid esztendőre. Ezeken az országos kérdéseken kívül itt szűkebb körünkben, vármegyénkben, városunkban is a nagy feladatok egész serege vár megoldásra, melyeknek helyes megoldása hivatva van jólétünket, boldogságunkat messze előre vinni. Közigazgatási, közgazdasági, kulturális és társadalmi téren. Nem soroljuk fel az összes kérdéseket, csak rá akarunk mutatni arra, hogy ez esztendőnek a munka esztendejének kell lennie, az önzetlen, kitartó munkáé, hogy igazán javára, boldogságára váljék nemzetünknek. A munkából mindenkinek ki kell vennie részét, hogy a cél eléressék. Az olyan munka, melyben csak egyes vezetők vesznek részt s legtöbben fásultan nézik, s nem törődnek azzal, mit is csinál a másik, sikerülni nem szokott. Mi is részt veszünk a munkában, mint tettük eddig is, hitünk szerint nem eredménytelenül. A kötelesség parancsolja, hogy a köz érdekében a nemzet minden fia erejéhez mérten részt vegyen. Habozni nem szabad ! Munkára fel ! A tömegsztrájk. A szocialisták, a belügyminiszter által néhány szakszervezet feloszlatására vonatkozó és nekiök nem tetsző rendelet miatt, a napokban Budapest területén elhatározták a tömegsztrájkot. Miután nem tetszik nekiök Andrássy miniszternek a választói jog reformjára vonatkozó javaslata, még előbb elhatározták, hogy megcsinálják majd az országos tömegsztrájkot. Budapesten a sztrájkot végre is hajtották. És ha a kormány tovább is kényezteti őket, végre fogják hajtani az országos sztrájkot is. Szóval államot alkotnak az államban. És nemcsak hadat üzennek a társadalmi rendnek, de meg is vívják a harcot, melyet a társadalmi rendnek az őre, a kormány összetett kezekkel néz, míg a harcban elesettek, a szerződésszegés következtében kárt szenvedett munkaadók, a nem dolgozó munkásoknak éhező családja és az elsőrendű szükségleteinek beszerezhetésétől megfosztott fogyasztó közönség sírva nézi. Tiszteljük az egyéni szabad elhatározás jogát, az egyesülési és gyülekezési szabadságot, de mindezeknek határa csak addig terjedhet, míg az állam tekintélyét, az állami rendet és a társadalom többi tagjainak jogos érdekeit nem sérti és szerződésszegésre nem utazik. A szocialisták nemcsak ezen határokat lépik túl, midőn az illetékes fórum ítélete felett jogosulatlan bírálatot mond a vezérkar, és sankcióképen beszünteti a munkát, miáltal megfosztja a munkaadót a szerződésileg őt megillető szolgáltatástól, a munkást a szolgáltatásból folyó keresettől, a közönségre a szükségletének beszerezhetési lehetőségétől, mely szintén az állami rendre alapítva, jogos igény, hanem a terror útjára lépik, amelynek jogállamban nincs helye, csak a végrehajtó hatalom kezében, az alkotmány biztosította korlátok között. Mert : Terror egy ki sem számítható országos kár okozásával fenyegetés által is megkötni a parlament szabad elhatározási képességét, annyival súlyosabb terror a fenyegetésnek végrehajtása Terror a kormány alkotmányos rendelkezésének meghiúsítására, vagy retorzióképen alkalmazni ugyanazon fenyegetést. Terror ez nemcsak a munkaadók és a közönséggel szemben, de a munkások tömegével szemben is, mely csak a szervezeti kötelék lelki nyomásának enged, mikor a mindennapi kenyér feltételéről, a munka jogairól lemond, eltekintve attól, hogy a szomorú tapasztalatok szerint a háttérben rendszerint a külső kényszer is ott ólálkodik. És e terrornak nemcsak magánjogi hatása van, amint a szocialisták és a szocialisták támogatására reászorult kormány és pártja magyarázzák, hanem sokkal súlyosabb a közjogi hatása. Mert: a tömegsztrájk hatásában az államot károsítja, midőn a nemzeti vagyonnak részét a nemzeti munkát megsemmisíti, és az állampolgárok szabadságának, békés együtt élhetésének rendjét támadja meg, mely az állami rend védpajzsa alá van helyezve. Ez a védpajzsa pedig maga az állam szuverenitása, tekintélye. Komolyan kell azért ezzel a terrorral szembe állani, annyival is inkább, mert nem is az állampolgárok polgári érzületéből fakad, hanem az állampolgári köteléket negligáló, a haza határain túlterjedő, és ellenőrizhetlen szervezet szüleménye, fegyvere. A büntető törvény helyes értelmezése mellett lehet találni szabályt, melynek alapján ez az egészségtelen kinövés operálható. Ha nem lehetne, törvényt kell hozni, amely alkalmas lesz mindig fokozódó veszedelemnek megakadályozására. Mert úgy látszik, hogy tévedés azt hinni, hogy a munkásosztály helyzetének javítása elhárítja a veszedelmet. Mentől több történt ez irányban, annál inkább nőnek a jogosulatlan követelések, és fenyegetőbben lépik fel az állam és társadalom ellen a nagy tömegeknek terrorizmusa. A szocialista tömeg, a negyedik rend, nem mint tanácskozó fél akar jelentkezni a közérdek munkájában, hanem diktálni akar. Nem a közérdek közös munkája, hanem saját érdekeinek erőszakos praetendense. Nem együtt küzd, hanem hadat üzen a többi rendeknek. És ennek nem annyira a tömeg az oka, hanem az idegen befolyás és azok a vezérek, kik a hiszékeny tömeg filléreiből kényelmesen élnek és hazug jelszavakkal, hatalmas tüntetésekkel igyekeznek fentartani nem morális alapon álló existenciájukat. Ezekkel kell érdemük szerint elbáni elsősorban ! És kár volt ezeknek jó részét kényelmes állásokba juttatni, hogy elnémíttassanak, engedelmes kormányeszközök legyenek, mert csak a szarvuk nőtt és nem a közérdek iránti kötelességérzetük, vagy legalább a kormány, a gazdájuk iránti hűségük. Tenni kell! És tenni kell addig, míg nem késő ! Mindenesetre nagyon meg kell fon-