Székely Nép, 1929 (47. évfolyam, 1-100. szám)

1929-12-25 / 100. szám

100. szám. SZÉKELY NÉP 1929. december 25. Bethlenkor! heraldikánk. Felolvastam a Székely Nemzeti Múzeum estélyén, 1929. dec. 14-én. Középkori örökségeink közül a cimer tudott a legsikeresebben­­ helytállani a század­ok viharainak.­­ A cimer a régi rendi világban örök-! letes — a középkor intézményei-! ben, állami és társadalmi beren­­­dezkedésében gyökerező — jogot és rangot jelentett; — ma a ter­­­ritoriális jellegűeket kivéve­— régi nemzeti és családi tradícióinknak féltve őrzött, különös tisztelettel övezett symboluma. Mi erdélyiek, székelyek vagyunk a világ legkeletiebb nemzete, mely­nek történelmi heraldikája van, s­ mely tradicionális tisztelettel övezi , és szeretettel megbecsüli ősei cí­­i­merörökségét. A Balkánon és Keleteurópában­­ nem voltak címerek. Oroszország­­­­ban a XVIII. század óta vannak­­ csupán. Mint érdekes adatot em­­­lítem meg, hogy III. Iván cár­­ Mátyás királytól 1488-ban ágyú­­i öntő és arany-ezüstművességhez­­ értő mestereket kért. És úgy látszik, kérésére teljesült,­­ mert aranyainak egyik oldalán­­ Szent László magyar királyt, má­­­­sik oldalán pedig a Mátyáskori­­ magyar államcímert szemlélhetjük,é­s csupán orosz körirata árulja el,' s hogy nem magyar érmet szemlé-­­­lünk És századokon át — egész­­ Nagy Péter cárig — szerepelt a 11 magyar államcímer és Erdély védő-­­i szentje, Szent László király a régi,­­ hatalmas Oroszország pénzein. « * A mi legkorábbi nemzetiségi és családi címereink lényegileg­­ nem nagyon különböztek az ak-­­­kori nyugatiaktól. Erdély külön­válásával és önálló nemzeti feje­delemséggé alakulásával, a mi heraldikánkban új korszak kelet­kezik. Címereinket már nem a Habsburg kancellárián adományoz­zák, hanem a magyar fejedelem magyar kancelláriáján. Ezért hir­detem oly határozottsággal, hogy csak az erdélyi fejedelmi heraldika a magyar heraldika, mert magyar az adományozója s magyar a ter­vezője, elkészítője. Az ország középrészének a török által való megszállása Erdélyt tel­jesen izolálta a Nyugat kultúrájától. Magára maradt. Maga kellett sorsa felett határozzon, a lét vagy nem­lét súlyos problémáját megoldja. E sorsdöntő időkben Erdély nem­zetei államalkotóknak bizonyultak. Nyugati hatás alatt keletkezett és fejlődött kultúrájukat is immár ide­gen befolyás nélkül kellett fenn­tartsák, fejlesszék — saját erejük­ből, saját ízlésükre. — Erdély fiai ebben is a nyugati kulturnemze­­tekhez méltóknak mutatták ma­gukat, erős bizonyságát adták an­nak a szent meggyőződésüknek, hogy a kultúrára, művelődésre való törekedés a nemzet fenn­maradásának egyetlen alkotó lé­nyege. A kultúra aláhanyatlása pe­dig a nemzetek életképtelenségét jelenti. Eleink lélekből fakadó, ösztö­nös kultúrtörekedésének köszönjük azt a meglehetősen önálló, izolál­tan fejlődött és virágbaborult mu­­stílust, melyet egész világon er­délyi renaissance-nak neveznek. Mi a legkeletibb országocska vagyunk, melyre a hajdani Róma művelődése kisugárzott. E művelő­dés a Kárpátok vonulatán nem hatott át, hanem mintegy új életre kelt e bérckoszorúval övezett or­­szágocskában úgy látszik, Erdély lelkét mindenkorra, el nem múlóan megtermékenyítette ez éltető áram­­­lat, mert áldásos, most már öná­nállóan teremtő­­hatása azután is­­ megmaradt, hogy erőszakosan el­­­választatott a művelődési centrum I kisugárzásától. A másik kultur­­centrum a hajdani Bizánc, ma is I elevenen élő hatása szintén meg­törött a Kárpátok ércfalán úgy, hogy e két kultúrának a határát pontosan a Kárpátok hatalmas , keleti és déli vonulata jelzi. E két kultúra idegen maradt egymáshoz mindenkorra, mert különbözőkép­pen, más eszmékkel, más világ­nézetekkel termékenyítette meg az emberek lelkét mindörökre. „ A mi nagy renaissance fejedel­münk — Bethlen Gábor korának címerei gyönyörűséges virágai er­délyi heraldikánknak.­­ A nagy államalkotó és kultúra­teremtő uralkodó államcímerén is megnyilvánul nagy politikai alap­­gondolata, az államfenség teljes­­ kifejlesztésének és megvalósítá­sának hatalmas ideálja. Elődjének, Báthori Gábornak a fejedelmi koronás és a sárkány­rend jelvényével övezett, három külön pajzsból álló államcímere- s­ből hiányzott az egységesítő gon­­­­dolat Ez a címer egy közös ural­kodó fennhatósága alatt levő kü­­­­lönböző nemzeteket és ország­­­­részeket jelentett. A sárkányrend, mely az egész címerművet övezte, a Báthoriak családi cmerének volt járuléka, tehát semmiképen sem volt helyes azzal az országrészek és nemzetek címereit egyesége­­síteni. Bethlen pedig politikai gondo­latához híven és ennek félre nem érthető kifejezőjeként egy nagy pajzsban egyesíti országrészei címerképeit, mint a három törté­nelmi nemzet és négy felekezet közös államalkotó akaratának im­­periális symbolumát. E nagy, közös címerpajzsban jobbról a Partium regni Hungá­riáé van jelezve, az apostoli ket­tős kereszt és az Árpádház vágá­­sos címere által. Balról pedig Erdély három történelmi nemze­tének címerképei foglalnak helyet A magyar nemzetet — illetve a vármegyéket a növekvő sas, — 7 székely nemzetet a nap és a fél­hold, a szász nemzetet pedig a hét várbástya jelzi. Középen, 7 szivpajzsban a fejedelem genea­­­logiai címere foglal helyett: z 5 sárkányrend jelvényével övezet kék pajzsban két szembefordul fehér hattyú, nyakuk közösen égi­­. nyílvessző által átfúrva. A pajzs peremén választót király korában a szent korona különben pedig zárt fejedelm korona foglalt helyet. ’ Választott királyi címében , a régi királyok teljes címét használja belefoglalva azon országokat is melyek régen a magyar királyok­­ fennhatósága alá tartoztak, de idő folyamán más uralmak alá kerül­tek. Bethlennek teljes királyi cím , így hangzott: Gábor, Isten ke­k gyelméből Magyar-, Dalmát-, Hor­vát és Szlavonországok, Rom (Bosznia), Szerbia, Galicia, Lodo­meria, Cumania, Bulgária király é­s Erdély fejedelme, székelyek ispánj­a stb. Fejedelmi­­címe előbb csa­k Erdélyt, a magyar királyságba Erdélyhez kapcsolt részeket és a n . székely ispánságot foglalta magá­­­­ban. Királyságáról való lemondása­­ után pedig a fentieken kívül viseli­k még a római szent birodalmi és n­appeln s­zatibori hercegi címeket. A nikolsburgi béke utáni vál­tozást államcímerén is constatál­­hatjuk, mert a magyar szent ko­rona helyét nagy, zárt, fejedelmi korona foglalja el, a pajzs két jobb­oldali mezejében pedig felül sze­retett, hűséges hitvese Károlyi Zsuzsa szivettépő karvalya és alul Oppeln és Ratibor hercegségek sasa szerepelt. A buzgó, református fejedelem vallási türelmességére és gazdag lelkivilágára élénk fényt vet, hogy pénzeinek majdnem valamennyién szerepel a holdsarló felett trónoló Madonna, ölében a kis Jézussal Legtöbb kisebb pénzén arcképének helyét egészen e bájos jelenet képe foglalja el. Egy igen érdekes és jellegze­tesen erdélyi heraldikai szokást óhajtok itt vázolni, t. i., hogy itt a fejedelmi kancellária határozta meg azt, hogy nemesítésnél kit milyen címer illessen meg! Nyu­gaton mindenütt kérni kellett — a legutóbbi időkig is — a címert, annak rajzát és leírását jóváha­gyásra és adományozásra az ural­kodói kancelláriára felterjesztvén. Különös és sehol sem tapasztalt sajátossága a mi címereinknek az is, hogy a megnemesített előbbeni rendi és társadalmi helyzetét is feltüntette. Aki jobbágyi, vagy ha­sonló állapotból lett nemes, az paj­zsára koronás, zárt sisakot kapott, sisakdísz nélkül. Ha valaki lófő állapotban nemesittetett meg, úgy zárt sisakot kapott, de már sisak­dísszel. Kik előbb is nemesek vol­tak és ármálisuk régi nemességük megújítására és megerősítésére adományoztatott, azok pajzsukra nyílt sisakot kaptak sisakdísszel. A Bethlen Gábor által ado­mányozott címerek tárgyai a ka­tonáskodás, vallásosság és kultúra köréből vétettek. Sokszor mély ér­telmű symbolumok és jelenetek vannak a címerekben ábrázolva. Legérdekesebb s egyúttal a leg­mélyebb jelentésű az a címer, melyet református papjai részére adományozott. Itt a felhőkből ki­kelő arany oroszlán a bibliát őrzi, s hogy ezt még intenzivusabban ehesse, egy az égből alászálló angyal kardot nyújt részére Arte et Marte Dimicandum jelmon­dattal. Keserűi Dajka János udvari papjának, a későbbi nagy püs­pöknek ovális kék pajzsban egy szikla felett repülő és k­ótollat tartó galambot adományoz, felette ragyogó nappal és pálmaág sisak­dísszel. — Gyulai István szentlászlói papnak, kitől a sepsiszentgyörgyi szereplő Benedek család is szár­mazik, kék pajzsban, sziklán álló, fehér palástos hajadon fejű papot ad, — kétségtelenül címermező képmását — felemelt karjaiban bib­liát és pálmaágat tartva. — Vaska Lőrinc udvari papjának vörös pajzsban két felhőkből kinövő angyalt adományoz, egyik Mózes tábláját, másik pedig égi mannát tart; felettük jelmondatos szalag lebeg. Sisakdísze fekete szárnyas sasláb, a szárnyon vörös kereszttel. Szakács Györgynek — nevé­nek megfelelőleg — égő tűz mel­lett jövő fazekak körül foglalatos­kodó szakácsot adományoz címer­­képen. — Nyujtódi Jakabos Máté­nak őse koponyájával szembenéző élő fejét adja címerül — Lécfalvi Sipos Simon lófőnek kardot tartó páncélos kart. Nyujtódi Jancsó Ist­vánnak búzaföldek felett lebegő két páncélos, kardos kart adományoz. — A Márkosfalvi Barabás családnak kék pajzsban vörös ruhás, sárga­csizmás, nyestkalpagos görbe szablyát villogtató vitézt adomá­nyoz, sisakdíszül pedig a vitéz kardforgató karját. A Léczfalvi Ke­resztes Ferenc lófőnök kék pajzs­ban koronából kinövő, nyílvesz­­szőket tartó farkast adományoz, sisakdíszül pedig négy nyílvesszőt. Úgy látszik a Keresztesek már a Szapolyaiak alatt is szerepeltek, részt véve Erdély kialakulásának harcaiban s ennek emlékére kap­ták címerükbe a farkast, mely a Szapolyai dynastia címere volt. — Béla Tódor fogarasi románnak kardot és baljában arany gyűrűt tartó vitézt ad címerül, Jugh András hunyadmegyei, keresztúri románnak pedig vágtató szarvas­bikát, mely szájában buzakalász­­csokrot tart. Érdekes Dumbráva István orsovai román Bethlen ál­tal adományozott címere is, mely zöld pajzsban egy fára mászó és ott madarat fogó embert ábrázol. * * * Múzeumunk Bethlen Gábornak három eredeti ármálisát őrzi. A leg­korábbi a Csabai Csabay Györgyé, kit hadi érdemeiért nemesit meg s Nyárádtőn levő házát minden adó­tól mentesiti. Az ármális elejére festett cimer: kék pajzsban oroszlán karddal és baltában levágott török­fővel. A második, melyet mint vá­lasztott király ad ki nagyon szép és a megnemesitett személyénél fogva is igen érdekes; ebben pohárnok apródját, Török Mi­hályt, — ki török apától és ke­resztyén anyától született Kon­stantinápolyban s a fejedelem ne­velte udvarában a keresztyén val­lásban — nemességre emeli s cí­mert adom­ányoz részére s ezt kiterjeszti mostohaapjára Berseni Benedekre, édesanyjára Pető Mar­gitra és mostohatestvérére Berseni Györgyre. Az oklevél Nagyszom­batban kelt Az adományozott ci­mer : kék pajzsban koronából nö­vekedő, kettősfarku aranyoroszlán, jobbjával egyenes kardot, baljával zöldelő olajágat tartva. A koronás, zárt sisak dísze, ragyogó arany nap. Takarói kék-arany, vörös­­ezüst színűek. A harmadik ármális már sze­rényebb kivitelű, úgy látszik Szé­kely Balázs dálnoki lófőnek kevés volt az aprópénze ármális levelének díszesebb kiállításának költségére. Nincs is megfestve címere, csupán a szövegből tudjuk meg, hogy az kék pajzsban vörös ruhás, sárga csizmás, búzacsokrot és kardot tartó vitéz. Sisakról és sisakdísz­ről nem szól az oklevél. * Amint látjuk, eléggé változa­tosak a Bethlen Gábor fejedelmi kancelláriáján szerkesztett címerek. A személyek, kik címeradomány­­ban részesültek, részt vettek Be­­rthlen Gábor nagy, országalkotó munkájában.­­ A fejedelem által adományozott címerek közül csak egy néhányat­­ mutattam be. Ezek kedves virágai­­ erdélyi renaissancenknak, a Be­­r­thlen Gábor által megteremtett,­­ ma is elevenen élő kultúrának, mű­veltségnek. Ez a kultúra a mi drága örökségünk, mely fenntartott a múltban, éltet­éi jelenben s megőriz a jövőben a megsemmisüléstől Ha e nemzet elfeledi drága, éltető Bethlen örökségét, méltatlan lesz az életre s megsiratatlanul fog a nemzetek nagy temetőjében eltűnni. Amely nemzet múltját, tradí­cióit megbecsüli, öröklött művelt­ségét nem engedi aláhanyatlani, méltó részese a megbecsülésnek és az örökéletnek Sepsiszentgyörgy, 1929. decem­ber 14. K. Sebestyén József:

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék