Székely Nép, 1931 (49. évfolyam, 1-102. szám)
1931-01-01 / 1. szám
1. szám. Sít. Gheorghe—Sepsiszentgyörgy. XLIX. évfolyam. Csütörtök, 1931. január 1. ~ " - ~ —. ■■ . -■ ' ■ — ■ —.................— ■■■_' ■ ■ — ■* Előfizetési árak töttése évre - 240 LM félévre-------120 LM negyed évre 00 LM Mm hóra — 20 LM Mm** ezám S Leu, Szerkesztőség nou Averescu So. 4.SZÉKELY Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatal vesz fel. Kiadóhivatal Sepsiszentmérfi Vén — Biata Averescu Sp. 4. Szerkesztéséül telefonszáma : Om XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXK XXXXXXXXX XXXXXX XX Megjelenik hetenként kétszer: Csütörtökön és vasárnapest Boldogabb újévet kívánunk. Új helyzetünkben a tizenharmadik újévet érjük az 1931-ik évvel. Több, mint egy évtizeden át kívántunk mindig magyar testvéreinknek boldog újévet azzal a reménnyel eltelve, hogy állampolgári kötelességeinket hűséggel és odaadással teljesítve, nekünk kisebbségeknek is megadatik az állampolgárokat megillető jog, valamint a békeszerződésben leszögezett elbánás, mely tizenhárom évvel ezelőtt Gyulafehérváron is megigértetett. Évről-évre reménykedve kívántuk a boldog újévet, hisz évről-évre igértetett kisebbségi jogaink elismerése és azok kodifikálása. Az eltelt évek mindenike sajnos, csak csalódást hozott, az ígéret ígéret maradt, sőt gyakran még az is letagadtatott és találtattak a törvényhozó testületben államférfiak, akiknek nemcsak ténykedésében nyilvánult meg kisebbségünk elleni ellenszenv, hanem annak hangoztatásától sem tartózkodtak. Ennek dacára évről-évre biztatott a remény, hogy annak, amit az ország érdeke is megkíván előbb utóbb, de be kell következnie. El kell jönnie a különböző nemzetiségű állampolgárokkal szemben az egyenlő elbánásnak, az egyenlő jogoknak. Küzdelem az életünk, de ezen küzdelmünk eredményre kell, hogy vezessen, mert ez fogja biztosítani az ország konszolidációját is. Ezt tudni kell, ezt érezni kell minden magyar embernek s ezen jogos küzdelmünkben egyek kell, hogy legyünk, együtt kell, hogy érezzünk, jóban és rosszban. Boldog újévet kívánunk mindenkinek, akik hivatva vannak az ország vezetésére; boldog újévet kívánunk az országnak, amely csak úgy következhetik be, ha a jog, törvény és igazság minden vonalon érvényesül éspedig mindenkivel szemben egyformán érvényesül. Ebben a reményben, hogy ez be fog következni, hogy ennek az ország érdekében be kell következnie, kívánunk magyar testvéreinknek boldog újévet! Tárca. Jótékony célra. Hajnali három óra óta kongtak a harangok s mire megvirradt , mintegy harminc család maradt hajlék nélkül. A tűz pusztítását leírni nem lehet. A kar nem ment ugyan ezrekre, de a bánik leteket számitnak ott, ahol verejtékkel szerzik a mindennapi kenyeret. A kis város lakossága mély részvétet tanúsított a szerencsétlenek iránt. De mert szánalommal sem tatarozni, sem jóllakni nem lehet, az intelligenciának pár humánus tagja a kínálkozó egyetlen módot hozta javaslatba: valamelyes jótékony célú mulatságot kell rendezni. Bált adnak. Az első bál a téli évadban ! Első lélegzetvétel egy fullasztóan unalmas ősz után. Jótékony célra ! Kit ne lelkesítene ez a jelszó. És vájjon szabad efféle multságból kivonni magát egyetlen jánob családnak is, mikor a jótékonyság orve alatt indítja meg a hadjáratot a partréra ?... És a mulatós menyecske zsörtölődő ura várjon tehet-e kifogást, ha asszonykaja jótékony célból fog kacérkodni s ennek a nemes célnak áldozva, egy álló hétig nem tesz egyebet, mint toilette előkészületével fölforgatja az egész házat. Mindenütt lázas sitséggel s oly titokban készül a toilette, mintha egy nemzet boldogságát célzó haditervet rejtegetne minden ház négy fala. A megye leggazdagabb földbirtokosának ifjú, szép feleségétől várták az igazi meglepetést. Épen ő idézte elő a nagy forrongást, Barcay Bélánét felülmúlni, ez volt a sarkalatos kérdés. — Képzelem, micsoda pazar toiletteje lesz Bárdaynénak, — jegyezte meg a körorvosné. — Gondolhatod édesem, mikor minden öltözetét Budapesten készítteti a párisi „Moniteur” után. — Hja, kiadósabb is a repce, meg a gyapjú, mint a fakó tudomány ! — sóhajtott megadással a tanfelügyelőné. És egy hét óta majd minden bálba készülő asszonyteremtés ajkán ott lebegett Barday Béláné neve. Sőt megtörtént az is, hogy a szép Mici őnagysága elfogta az utcán Bárdayné szobalányát s miközben húsz lejt csúsztatott az értelmes leányzó markába, gyóntatóra fogta, hogy mi megy végbe odahaza ? Budapestről érkezik báli ruha a nagyságos asszony számára ? Megjött már a toilettje? Selyemből, atlaszból, bársonyból készült. — Még semmit se hallottam, kezeit csókolom, különben a nagyságáék tegnap jöttek haza Bécsből, ahol öt napig voltak. — Bécsből ? — Lehullt a fátyol a sársi képről !... Délután már egész B. város tudta, hogy Bárdayné azért járt Bécsben, mert ott készíttetett ruhát a bálra. Elérkezett a nagy nap és le is áldozott, hogy helyet adjon annak az éjszakának, mely annyi megelőző éjnek obngáját, álmát rabolta el a szép szemekről. A báli szépségek lajstromát és öltözékét leírni nehéz feladat lenne, csak rövidesen annyit, hogy a b . . . . i „Arany páva“ nagyterme a budapesti Vigadó elite-báljával vetekedhetett. — Nincs még itt Bárdayné? — hangzott több helyütt a kérdés. — Fél tiz! szólt—ajkbiggyesztve a körorvos csalánnyelvű felesége — és Bárdayék még nem jöttek el. Persze, ezzel a hatást akarják fokozni. Legyenek itt teljes számban azok, akiket le akar főzni a bécsi toilette. Épen a harmadik számhoz hangoltak a zenészek, mikor végre megnyílt a teremajtó. Mint egy villamos erőnek engedve, minden szem odafordult." Bárday Béláné lépett be a férje karján. Ha valamely tündérmesében leírt szivárványbólszűrt, csillagokkal áttört, napsugárba mártott ruhában jelenik meg, nem keltett vala olyan leírhatatlan hatást, mint az az egyszerű, fehér székely szőttesből készült öltözet, melyet Bárday Béláné viselt. Egy percig mindannyian azt hitték, hogy a gonosz manók űznek tréfát látóérzékükkel. Aztán úgy áradtak a megjegyzések, mint a gátat tört folyam. Idő kellett hozzá, míg le volt tárgyalva e hallatlan eset. Elkésett, vagy használhatatlanul elrontották a bécsi toillettet. Úgy kell ennek a hiú asszonynak ! De lett volna benne annyi önérzet, hogy maradt volna otthon, ahelyett, hogy ilyen közbotrányt keltsen ezzel a székely szőttes lehetetlenséggel. Budapestről egy zsurnalista is volt jelen s ez megígérte, hogy több fővárosi lapnak ír tudósítást a fényes bálról. Cotmeanu és Cuza professzorok megállapításához. Írta: Jakabffy Elemér dr. Román politikusok és tudósok egy ideig nem nagyon szerettek a Népszövetséggel foglalkozni, főleg mert ezt tekintették annak a kellemetlen fórumnak, amely a kisebbségek érdekében bizonyos ellenőrzést gyakorolhat. Később, mikor Titulescu követ bizonyos sikereket könyvelhetett el ezen testület előtt, már dicséreteket is hallottunk róla, kisebbségi védelmét illetőleg, ellenben a csípős és gúnyos megjegyzések özöne zudul felénk. Jellemző a román tudósok és politikuk eljárására például az, hogy a nemrég megjelent ,Minerva, Enciclopedia Română, amelyet Pteancu vezérfelügyelő elnöklete alatt egy tudósokból álló szerkesztő-bizottság állított össze, a Népszövetség címszó alatt, ahol erről ismertetést ír, egy szóval sem említi meg, hogy ennek egyik fontos feladata a kisebbségi szerződések betartásának ellenőrzése. Most a kolozsvári egyetem egy tanárának ajkairól a Népszövetségről egészen rendkívüli megállapítást hallottunk. December 10-én a diákmozgalmak megindításának évfordulója alkalmából a kolozsvári román egyetemi és főiskolai hallgatók ünnepélyt rendeztek a Corso filmszínházban, amelynek egyik szónoka Cătuneanu professzor volt. A professzor felhasználta ezt az alkalmat annak megállapítására, hogy a Népszövetség kizárólag a zsidók szolgálatában áll; a továbbiakban megállapította még, hogy a világtörténelem legtöbb forradalmát a zsidók készítették elő, ők csinálták a világháborút, a forradalmat és diktatúrát. Ha tehát a tudós professzorárnak ez a két megállapítása egyformán helyes, úgy a mi gyenge kisebbségi logikánk ebből azt következteti, hogy ilyetén a Népszövetség az a szerv, amely azokat szolgálja, akik a forradalmat, világháborút és diktatúrát készítik elő, vagyis maga a Népszövetség lesz ezek okozója. Ezt a beszédet mindenesetre a Népszövetség levéltárába juttatjuk, mint történeti jóslatot Cuza professzor hasonló értelmű parlamenti felszólalása kapcsán.