Székely Nép, 1936 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1936-01-01 / 1. szám
1. szám. Sft. Gheorghie. LIV. évfolyam. szerda, 1936. január 1. SZÉKELY NÉP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: ■«*&*» Eure 150 Lei. Félévre 75 Lei Negyed évre 40 Lei. Egyes szám 3 Lei Megjelenik minden vasárnap. BEHMimumiini BIIMHIIIIIIIilllHllllHIHillftlIill'llULIMHimm UN HIHIHI Felelős szerkesztő: Ifr. KAGAY GÁBOR. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatal vesz fel................. Kiadóhivatal és szerkesztőség: PIAŢA AVERESCU No. 4. Bízzatok. Ha az elmúlt, egyre súlyosodó esztendők küzdelmeire s népünket létében megpróbáló súlyos csapásaira gondolok, az újévi bizakodás helyett aggódó félelemmel nézek a jövő elé. Gyermekei jövőjéért aggódó apa remegésével kérdem : mi lesz velünk, mi lesz gyermekeinkkel, népünkkel ? Mit hoz reánk az új esztendő 366 napja ? Szeretném kitárni az idő titkokat takaró kapuját, hogy lássam mi van mögötte. A reánk nehezedő bizonytalanságban valami bizonyosságot szeretnék tudni. Az éjszakában virradatot jelző pirkadást szeretnék felfedezni. — De hiába. A kaput nem lehet kinyitni. A jövő titkait szemünk elől gondosan eltakaró sötét függönyön nem lehet keresztül nézni. Nem lehet, mert Isten a jövő tudását magának tartotta meg. Nekünk a bizonytalanságot adta. — De mindjárt állapítsuk is meg, milyen jó, hogy ez így van. Milyen jó, hogy nem tudjuk, mit hoz a jövő. Milyen jó, hogy nem ismerjük az előttünk álló út sivárságát. Mert így ott is örömet és életet remélünk, ahol csak halál és szomorúság terem. Sírdombok között visz el az utunk, de reménykedve járunk. Az életről ábrándozunk. Sokszor véres a lábunk, könynyes a szemünk, verejtékes az arcunk, de a vért, a könynyet, a verejtéket letöröljük, elfelejtjük s tovább megyünk. Mindig előre igyekezünk. Nem tudjuk ugyan hová megyünk, mikor s mire érkezünk, de éppen azért megyünk, mert nem tudjuk. Ha tudnók, hogy a sok esztendős útnak a végén mi vár reánk, talán egy lépést sem tennénk. De így megyünk, mert remélünk. Különös, de igaz, azért küzdünk, fáradunk, remélünk, mert nem tudjuk, mi lesz velünk. Azért gyűjtünk, mert nem tudjuk, mi vár reánk. Bizonytalanságban vagyunk, de ez a bizonytalanság a mi erőnk. De mégsem ez a teljes igazság. Amit a bizonytalanság előnyeiről mondottunk, az csak fél igazság — Isten nélkül. Mert az életnek csak a fordulópontjai bizonytalanok, csak a külső lényegtelen eseményei azok, amelyeket nem tudunk. De a lényeges dolgokban, az életünket mozgató erőkben mindig bizonyosak lehetünk. Az életnek Ura van, aki azt teremtette. Neki tervei, céljai vannak az élettel, az én és a te életeddel is. Az élet Ura egy-egy kedvenc gondolatát bízta reád. Ne félj, addig nem veszhetsz el, amíg hűséges hordozója vagy a reád bízott gondolatnak. Isten vigyáz reád, mert vigyáz a nálad lévő kincsére, gondolatára. Ő őrzött meg az elmúlt esztendők szorongattatásai között. S az Ő kegyelmének fele az uj esztendő is. Miért járnál csüggedten, ha rajtad az Isten „ vigyázó szeme? ! Bízzál, — Ő melléd áll, ha jön a vész, megtart, a harc bármily nehéz. Új esztendő napján, amikor az emberek jó kívánságokkal halmozzák el egymást, nekem is van egy jó kívánságom számodra: őrizd meg a te hitedet, bizodalmadat. Mert a hit hegyeket mozgató erő, pajzs, amely megvéd az élet csalódásaival és csapásaival szemben. Őrizzétek meg bizodalmaitokat ti betegek, törődött szívitek, gyászolók, fűtetlen nyomortanyákon éhezők. Azt üzenem nektek: a hitet el ne dobjátok ! A reménység tüzét élesszétek! A megpróbáltatások ideje alatt ne csüggedjetek! Mert nincsen olyan éjszaka, amelynek sötétségét el ne űzné a diadalmasan felkelő nap fénye, Vajda Gáspár. Egy szép, másfél méter magas, szárnyas levelű PÁLMA eladó. — Eladó továbbá egy teljesen jó karban lévő, alig hált KERÉKPÁR. — Bővebb - világositás aJókai-nyomd kapható. Magyaroknak, székelyföldi székelységnek kisebbségi sorsában sínét egy uj év következik. Uj év lesz-e ez az 1936 ik esztendő nekünk ? Vagy csak a régiek megismétlődése kisebbségi életlehetőségeink között? Nem kell-e nekünk előbb megrjhodnunk és nem kell e megújunia a minket kormányozó felfogásnak ? Külügyminiszterünktől lefelé, ma minden vonalon azt halljuk, ezt olvassuk a többségi nemzet sajtójában, hogy nekünk kell megváltoznunk, nekünk kell legálisabb magatartást tanúsítanunk, nekünk kell elfelednünk, hogy magyar állampolgárok voltunk, hogy uralkodó faj voltunk e területen és nekünk kell úgy viselkednünk, hogy megszerezzük az uralkodó nemzet bizalmát, levetíkezvén minden gondolatunkból is azt a látszatot, hogy egyebek akarunk lenni, mint román állampolgárok, akik becsülettel szolgáljuk az uralkodó nemzetet és annak érdekeit. Sőt van oly miniszteri nyilatkozat is, mely arra serkent, hogy szokjunk hozzá ahhoz a tényhez is, hogy az eddigi uralkodó falunk most szolgává kell, hogy átváltozzék. Az a mindenütt nagy feltűnést keltő esemény, mely a magyar parlamenti csoport kamarai és szenátusi megbízottjainak felszólalása kapcsán bekövetkezett és a külügyminiszteri megnyilatkozásban csúcsosodott ki, de azóta is állandó megnyilatkozásokra sarkall kisebb-nagyobb politikai tényezőket, meggondolásra kell hogy serkentsen mindenkit, aki kisebbségi sietünk javítására törekszik. Illetve csak annyit, hogy nem akarom hinni,hogy megyénk székely-magyar lakossága oly könynyen eltántorítható legyen, amint sokan gondolják attól a magyar nemzeti kisebbségi felfogástól, mely e kisebbség vezetőiben is bizonyára előforduló tévedések, hibák, esetleg bűnök dacára örök és minél tovább, annál erősebben megnyilvánuló kell hogy legyen és maradjon, hogy a mi kisebbségi sorsunkat csak és kizárólag azok irányíthatják, akik nekünk és nem a többségi nemzet mindenkori kormányzati vezetőinek tetszenek csupán. Boldogok leszünk a mi kisebbségi sorsunkban, ha a mi vezetőink nekünk tetsző és a mi érdekeinket szolgáló magatartása tetszeni fog bármikor is a többségi nemzet politiki vezetőinek, mert ez azt fo:' i Inti'Ei, hogy a romániai i poli tényezők megujhodnak : "ásukban velünk szemeink kiszolgáltatásával ... s t ’ ehetőségeinket meg„áj - T‘ ■ ig belpolitikai panaszt’.' „vizsgálása nélkül, csupán külpolitikai szempontok miatt egyszerűen ledorongolják panaszainkat és meg sem hallgatják panaszaink orvoslására vonatkozó javaslatainkat, addig — engedjen meg minden román hazafi — nem fogjuk azt a hibát elkövetni magunkkal szemben, hogy kívülről reánk parancsolt vezetőknek vessük alá magunkat, bármely olcsó Jánosok legyenek is azok a mindenkori kormányoknak, vagy bármely drága pénzeken hirdessék is ellenünk a gyűlölködést és vezetőink ellen a piszkot és mocskot akár sajtó útján, akár más módon. Bízzák reánk a köztünk szükséges kiválasztás munkáját. Van bennünk is épen elég erkölcsi érzék, hogy vezetőink között ne törjünk meg erkölcsi defektusokban szenvedőket. Ne akarják erkölcsjavítás eleimén megfertőzni népünk gondolkozását vezetői felől. A mi megújhodásunk állandó folyamat. Meg van közöttünk is a belső küzdelem. Mert mi is keressük állandóan a jobbat és a legjobbakat. Hagyják ezt a munkát reánk, mert ezt más helyettünk el nem végezheti úgy, hogy az a mi érdekeink védelmét is jelentse. Bizonyára meg is találjuk. De afelől is bizonyosak vagyunk, hogy bárkit is találjunk legjobbnak magunk közül, az — talán minél jobb lesz, annál inkább — mindig rossz és gáncsolandó lesz ellenségeink szemében, amíg meg nem újhodik a minket is kormányzók felfogása rólunk. De itt kell megválastatnia s minket mindenkor kormányzók államhatalmi felfogásnak is eddigi álláspontját. Higgyék el már egyszer, hogy sem a revízió, sem annak idején az imperiumváltozás nem a mi magatartásunk következménye.. Mindezek tőlünk teljesen független eszmények avagy események. Mi védeni fogjuk kulturális érdekeinket utolsó leheletünkig. Egyelőre azzal a politikai garnitúrával, amilyen most kitelik közülünk. Ha jobbat találunk, úgy jobbal. De mindig a legjobbat. És mindig alku nélkül. Mert mindig lesz közöttünk annyi összetartó kisebbségi magyarszékely lélek, akit nem tántorít el sajától semmiféle földi hatalmaskodás, rémezgetés, hatalmi furulyaszó, avagy oly „Igazság“, amely kisebbségi szempontból érdekeink védelmét kulturális téren is az „ Astra“ román kulturegylet kebelén keresztül véli — olcsón, vagy drágán — védeni. Eljön és el kell jönnie annak a jobb esztendőnek, amelyben minden tényező rájön arra az igazságra, hogy nem egymás felett, hanem egymás mellett kell élnie és boldogulnia az egy területre teremtett népeknek. Dr. Molnár Dénes: Új évre.