Székely Nép, 1944. január-március (62. évfolyam, 1-73. szám)

1944-02-20 / 41. szám

V 1944 FEBRUAR 20 K­ilpiciilal § 49 Cie Eialol!­liHaira! „Hazánkban könnyű irni, hisz Magyarországon a vidék tel© van anek­dotával s a mező népda.Gókai“ — J­ókai Mór klbákülás© Petőfivel — A mese mesterének művei miért nem szerepelnek tsmer­­és a rádióban? Két nappal ezelőtt, február 18-án tuolt 119 éve, hogy Jókai Mór, a lures mnagyar regős, aki nem rémben, ha­siani versnél ékesebb prózában mond­ta el történeteit, Komáromban meg­született és kereken negyven éve, hogy 1904-ben kiköltözött a budapesti Kerepesi-uti mesekertbe. Sí renne,té­rjek kupoláján az alábbi felírás fut körbe: Ami bennem lélek, veletek megy, ott fog kisztetek lenni,­ mindig megta­lálsz virágaid között. Mikor elhervad­nak, megtalál­d a falevélben, mikor lehull. Megtalálsz az esti harangszó­­,8 van, amikor elenyészik s mikor meg­emlékezel rólam. Mindig arccal szem­közt fogok veled állni! Kalandozás a képzelet szárnyán.» A magyarság nagy mesemondója, ragyogó nya.vezetővel, utm­érhetetlen szárnya.áj­u színes képzeletével elvisz, olvasóit a messzi multba és a távol jövőbe; olykor bolyong velük a jelen­ben is és gyakran ismerőben tájakra kalandozik. Bejárja olvasóival a föld minden részét, az északi sarkvidéktől az afr­kai forró homokig és mi köny­­nyedién követjük képzeletét a legcso­­dálatosabb kerteken, hólaviinákon, kő­görgetegen, sivatagon­ át. Megyünk bele a föld mélyébe, hegyek csúcsá­ra, hajózunk a tengeren és szálunk a levegőben. Követjük a Mestert furcsa kalandokba és különös szerelmekbe. Közben hallgatjuk bölcs szavát és el­indulunk tündérszép történetein. Együtt élünk alakjaival, alok között vannak páratlanul nemesek és párat­lanul alávalók. Angyalok és ördögök,­­tiszták és szennyesek, becsületesek és becstelenek, ártatlanok és bűnős­ek-Jókai, a világ egyik legterméke­nyebb írója, Isten kegyeltje volt, aki­nek azért adott a Teremtő 79 éves föl­di életet, hogy a szép tanítására és nemzetünk szórakozására, minél töb­bet dolgozzék Regényeit és elbeszélé­seit soknyelvű fordításban, az egész műveit világ olvassa ma is, rázta meg a nemzet Az ünnepség a budapesti Vigadó­ nagytermében folyt l e, ahol ott volt a felelős magyar kor­mány, a parlament, a had­tes,parancs­nokság, a főrendek nagy sora, az Akadémia, a tudományos intézmé­nyek, vármegyék és városok küldött­sége, stb. Az egész ország, mint egyet­len magyar szív vett részt ebben az ünneplésben. Jókait e napon több, mint kettőszász közüliét választotta meg a díszpolgárnak. _ ^ K­rön világ —~ egyéni varázsa hősökkel... Első regénye 23 éves korában, 1848- ban jelent meg: „Hétköznapok“ cí­meri. Utolsó munkája: „Ahol a pénz nem Isten“­ 1904-ben, Jókai halálának évében jelent meg és aratott megér­demelten nagy sikert. E két regény közé könyvtárra való elbeszélés, kor­­rajz, novella, színdarab és egyéb iro­dalmi műfajhoz tartozó nagyszerű munka ékelődik. Sokan szemére vetették Jókainak, h­ogy nem törekedett a valóság hű áb­rázolására, hanem egész külön világot teremtett amelyet egyéni varázsú hő­seivel népesített be. Regény, illetve mese alakjaiban szüntelen harcát vív­ja a jó és a gortosz s nála mindig a jó győzedelmeskedik, — nem úgy, mint a valóságban. Az a­ka­dé­kos kódok elfelejtek, hogy ez a nasty­át,omlátó lélek a Bibi­ón nőtt fel és nem azt akarta papírra vetni mi hogyan van, hanem inkább tart rögzítette meg, mi hogyan kellene­­legyen? — Nemzeti koszorú az ötven éves írói jubileumon ... Jókai Mór meséire több, mint félév­századon át figyelt egy ország, ötven éves írói munkásságot ötven esztendő­­ivel (ezelőtt 1894. január 6-án k­oszo­ Jókai önvallomása... Tagadhatatlanul termékeny író volt, aki ontotta magából az ötleteket. Éle­tében 72 millió betűt írt le. (Legalább is ennyi van a nemzeti diszk-adás­ban!) Jókai hetven­­éves volt már, amikor „önéletírások­”­1 címmel élet tör­té­ne­té­nek megörökítéséhez fogott. Ebben az időben, az alábbi önvallomást tette egyik nagy folyóirat munkatársa előtt: ' — * Amit írok, azt mind érzem! A velem egyidejű korból vett regényeim alakjai valamennyien 616 emberek s ha rendkívüliek is, de valóságosak. Lehet, ha nem így csinálnám a regé­nyeket, hanem úgy, mint a szerencsé­­sebb mesterek, — akik nem élnek benne alakjaik meséjében, hanem ma­guk előtt látják s kívülről mintázzák őket, — akkor alakjaim jobb lábon állhátnak, de mi lenne szárnyaikból? Az újságíró kérdéseire, hogy lehe­tett ennyit összeírni? — ezt felelte Jókai: — ötven év nagy idő!... És milyen ötven év? Négy olyan különböző kor­szak egymásutánja, amelynek egész észjárása élt­ a másikétól. Ennek a nagy különböző korszaknak minden eseménye, minden alakja átvonult a szemem előtt. Kié íny pont voltam benne, de mindenütt ott voltam... A közönség nagyban hozzásegített, hogy­ne szenvedjek témahiányban. Ami csak jellemző adat és étlet felmerült a napok történetében, azt­ nekem min­denünnen beküldte egy-egy ismert, vagy ismeretlen jóbarát. Sok adatot kaptam Deák Ferenc protektoromtól és jóbarátomtól, aki valóságos élő krónikája volt a magyar közéletnek. Különben hazánkban könnyű irni, his­z Magyarországon a vidék tele vám anekdotákkal s a mező — népdalok­kal ... . Apróságok Jókai életéből Jókai sokáig lakott Budapesten a Nagystáció (ma Baross) utcában, — saját házban. A nyarat, — már má­justól kezdve, — a Svábhegyen tör­­­ölte, — családjával. Volt két póni­­lova­g, egy kis alacsony kocsija, — ezzel járt a városba. A Svábhegyen k s gazdasága volt, — fejős tehenek­­kel. A fiatalságot nagyon szerette. Egy­­egy­ fiatal kor élére többször előfordult, hogy megváltoztatta valemelyik foy­­tatásban megjelenő regényénak tragi­kus végét. A 23 éves Jókai 1848-ban haragba volt az akkor 25 esz­endős nagy köl­tővel, Petőfi Sándorral, akivel csak a Budavár bevétele után rendezett "■römlakomán békült ki. Jókai ekkor hatásos pohárkö­szöntőt mondott, amelynek végén éltette azokat, akik ezután halnak meg a hazáért. Ekkor Petőfi, — Jókaival koccintva —, a jö­­vőbelátó lélek különös megérzésével csak ennyit mondott: — Köszönöm, hogy értem h­áttál! (Nem is látták többé egymást, mert Petőfi csakhamar elesett.) A magyar közvélemény körében KICSI SZÉKELYEKNEK Áron meg az ördög Egyszer Áron édesapjának, meg édesanyjának a városban akadt dol­ga, befogták az öreg Sárgát a csen­gés szánba, jól betakaróztak bundá­ba, pokrócba, a meleg téglát sem f­elejtettek el a lábuk alól, azután rá­bízták a házat Áronra, meg a Bodri kutyára és neki hajtottak a havas országútnak. Áron addig nézett utánuk, míg csak el nem tűnt a szán a kanyaro­dóban. Akkor azután becsukta a nagy kaput és beszaladt a házba. Hát amint belép a szobába, — halljatok csudát — szemben találja magát magával a pokolbeli ördöggel. Olyan fekete volt az, fejebúbjától a sarka hegyéig, mint a Bokor Andri­­sék bivalya s a szemében annyi go­noszság villogott, hogyha Áron gyá­vább legény lett volna, biztosan iná­ba száll a bátorsága. De éppen az idén lett levente, így aztán nem ijedt meg még az ördögtől se, hanem ke­ményen rákiáltott: — Hát te honnan a pokolból ke­rültél ide? — Én bizony egyenesen onnan, ahonnan mondod. Gondoltam, eljövök hozzád, hogy ne unatkozz magadban — mondotta az ördög. — Van nekem dőlyem, nincs szük­ségem terád, — válaszolt barátság­talanul Áron. — Elég bolond vagy, ha most is dolgozol, — vigyorgott az ördög. — Okosabban tennéd, ha széjjelnéznél a kamarában. A szilvabefőttre már régen fáj a fogad, a diót is nagyon szereted. Most nem látja senki, any­­nyit ehetsz, amennyi jól esik. — Ad nekem édesanyám, ami kell — vetette oda foghegyről Áron. — Emlékszel-e, hogy megnézted tegnap a boltban a selyemcukros üveget. Most vehetsz, hiszen tudod, hogy hol van a pénz, — folytatta az ördög rábeszélő suttogással. De erre már Áronnak is elfo­gyott a türelme, előkapta a sarokból édesapja kampós pálcáját és úgy hoz­záhajította az ördöghöz, hogy ha el nem ugrik, biztosan fejen találja. — Jó, hogy megismertelek, te hí­res! — mondotta mérgesen Áron. — Hát te vagy az, aki mindig rosszra csábítasz, hogy ne tanuljak, hogy ha­zudjak, lopjak, ne dolgozzam! Tudd meg, hogy mától kezdve minden nap azért fogok imádkozni, hogy te soha ne juthass a közelembe és még csak a hangodat se halljam. — Jaj — jaj, csak azt ne tedd, — rímánkodott az ördög, mert min­den imádság egy-eg korbácsütés a hátamon és elveszi minden erőmet. Ebben a pillanatban megszólalt a templom harangja s az ördög úgy el­tűnt, mintha a láld nyelte volna el. Áron, mikor egyedül maradt, meg­könnyebbülten lélegzett fel, mint aki kemény birkózásból került ki győz­tesen. Azután hirtelen eszébe jutott, hogy édesanyjának főzőkanalat ígért a minap. Hamar fát kerített a faragás­hoz, elővette bicskáját és olyan ügyes kézbevaló fakanalat sikerített­ vagy hármat, hogy Pista bátyja sem tudott volna különbet, pedig az m­ár katona, de még Gergő bátyja sem, pedig az meg nagy iskolába jár Szentgyörgyön. nemrég óriási felháborodást keltett az a megdöbbentő tény, amely szerint ki­derült, hogy Jókai összes műveinek szerzői joga felett még mindig az a Grósz Bella rendelkezik, aki botrá­­nyos viselkedésével, majd londoni emigrációjával örökre méltatlanná tette magát arra, hogy a nagy író é® ■ költőfejedelem hagyatékát jellegzetes faji üzleti érzékkel kamatoztassa, — a saját és családja javára. v Jönnek a Jókai-filmek... Jókait még életében sok támadás érte: második felesége Grósz Bella miatt, aki Nagy Bella megmagyaro­­sított színésznéven működött. Egyszer az író Pozsonyba kísérte el színésznő feleségét, ahol a jogászok fütyüléssel és botránnyal zavarták meg a mű­vésznő fellépését. Más alkalommal, amikor Jókai ko­szorút vitt első felesége, Laborfalvy Róza, a híres színésznő sírjára, a ko­szorút fogadott lánya Jóka­i Róza ,azaz Feszthy Árpádné szitkok között tép­te darabokra.. Annak idején a kormányzat ígéretet tett, hogy­ a Jókai-hagyaték ügyét és­­általában a szerzői jogok kérdését rendezi. Ez az intézkedés most köz­­megelégedésre megtörtént, amennyi­ben rendelet mondja ki hogy: „ha, valamely magyar iró műveinek ki­adása közérdek, a jogosult személy hozzájárulását pedig azért nem lehet megszerezni, mert az illető ismeretlen helyen tartózkodik, a gyámhatóság a miniszterelnök felhívására gondnokot rendelhet ei a jogosult, személy ré­szére. A gondnok az írói műnek, vagy egyes részeinek kiadása iránt tárgya­lásokat folytathat, sőt szerződést is köthet. Az új rendelkezéseket akkor is alkalmazni kell, ha az író művét filmelőadás vagy­ rádió útján való köt­és céljaira akarják felhasználni. Az új kormányrendszer által tehát lehetővé vált hogy a híres Jókai-mű­­vek, — amelyek eddig teljesen el vol­tak zárva a rádióelőadás és filmesítés lehetőségei elől, — méltó formában a magyar közönség elé kerülhetnek. A költő születésének 119, — ill‘v# hNálénak 40 évfordulója alkalmából, beülünk kegyelettel fejet emléke előtt! ÍR­­ TTTrmrmnmTTTfUTiTm­mnmTTrrfTmm­mn­,mmnTmm*'»mvv»m» W* «W* • UR. SUTOMI PÁTXÓFEBZLÉS­T Gondolkozzatok 1. Melyik királyunk halt bele a Csele patak vizébe? 2. Melyik versében kívánta nagy költőnk, Petőfi Sándor, hogy háború­ban haljon meg? 3. Ki volt Hunyadi László? Előző számunkban közölt kérdések megfejtése: 1. Dobó István és vité­zei és az egri nők. 2. Zrínyi Miklós. 3. Zrínyi Ilona.

Next