Székely Szó, 1943. április-június (3. évfolyam, 73-144. szám)
1943-05-23 / 116. szám
SZPESI V SZ0 A székelyek honfoglalása BUDAPESTEN Európa testén még mindig éktelenkednek a trianoni vonalak s mögöttük sok keserű könny omlik. Nem csoda tehát, ha még nagyon is elevenen emlékezünk a Budapest felé irányított menekültvonatok tömegére, sőt a határon, kukoricásokban, nádasokban és alig takaró bokrok között rejtőzve menekülő, hazátlan magyarokra. Az egész megszállt területről özönlöttek a menekültek, de különösen a székely törzsek sorai ritkultak s lassacskán mintegy harmincezren helyezkedtek el a fővárosban és környékén. A semmiből kezdeni nem könnyű ! Pedig a repatriált székelynek az eszénél, a találékonyságánál és isten segedelménél egyebe nem volt, de éppen ezzel szerezte meg biztos jövőjének alapját. A Trianon által sújtott Magyarország fővárosa természetesen nem adhatott a menekültek tízezreinek máról-hónapra biztos kenyeret és szállást. Az Isten nevében elindult és megérkezett menekült sorsok élő jelképeivé váltak a forgalomból kivont és elhagyott vasúti kocsik. Következő állomásként a város szélén deszkákból lakótelepeket róttak össze. Ezek között a két legnagyobb, a Mária Valéria- és az Auguszta-telep. Ha ma látja valaki ezeket a hirhedt telepeket, a düledező nyomortanyákat, el sem hinné, hogy itt valaha táblabírók, katonatisztek, postások, vasutasok, községi jegyzők, kántortanítók, lelkészek laktak, szóval olyanok, akik szeretik rendben, tisztántartani házuktáját. Ma többen laknak a telepen, mint hajdanában, de az egykor zsúfolt templomok üresek, a virágos kertek léceit eltüzelték. A mind nagyobb befolyáshoz jutó székelyek számára épült még egy telep, az előbbiekhez mérten valóságos meseváros , a kispesti rendezett úthálózata, virágoskertes Wekerle telep. Ez a telep Kispestnek, a siralmasan elhanyagolt, színtelen „vidéki“ városnak uj formát adott s ma a város szive és büszkesége. A székely menekültek érvényesülésének akkor is, ma is nyilt titka az erdélyi összetartás ! Sokszor elég volt két szempár összevillanása és egy néma kézfogás, hogy egy életpálya előre jusson. Az akkori, ma már öregebb nemzedéknek azonban van egy mulasztása, azt, hogy a társadalomban elfoglalt fontos helyeiken nem gondoskodtak kellő utánpótlásról! De amit ők elmulasztottak, azt elvégzi az ujabb nemzedék, mert éppen az a legsajátosabb székely természet, hogy mindent elölről kezd és semmit se kér mástól. Az erdélyi szívnek erdélyi ég és erdélyi levegő kellett, e nélkül elpusztult volna s megteremtette. A kezdeményező az egyetemi ifjúság volt, megalapította a Székely egyetemi és főiskolai hallgatók egyesületét. Az egyesület hatalmas testületté fejlődött a Rákóczi-út 15 számú házában. Pezsgőelevenségű élet zajlott itten, a diákoknak még külön konyhájuk is volt, maguk főztek, saját ízlésük szerint és önköltségi áron mérték ki a jóízű erdélyi ételeket. Az egyesületben megtalálta helyét minden korú és rendű erdélyi. Tagjai sorában minden erdélyi név szerint is ott volt vagy odatartozónak érezte magát. Az egyesület szelleméért nem kisebb ember felelt, mind az áldott emlékü gróf Teleki Pál, Magyarország volt miniszterelnöke. Az erdélyi diákok legtöbben saját kezük munkájából éltek ; délután és éjjel gyári napszámosok, nyomdai segédmunkások, gépkezelők, villamoskalauzok, hivatalszolgák és télen hómunkások voltak s nappal szorgalmasan látogatták az egyetemeket, nagyon sokan több diplomát szereztek, mert közben nem tudtak elhelyezkedni s lelkük nem tudta elviselni a tétlenséget. Ha egy dolog nem sikerült, belefogtak egy másikba. Ez a lendület nemcsak a diákokat hatotta át, hanem a legegyszerűbb munkást is. Még a legszomorubb munkanélküliség idején sem akadt egyetlen erdélyi sem, akinek nem volt kenyere. Később bizonyos megnyivási időpontot jelentett a „Hargitaváralja" jelképes székely község megalapítása. Itt már ráértek az erdélyi atyafiak falubirót és kisdobost játszani s maguk elé varázsolni a rés nem látott szülőfalut. Az erdélyiek társas életének egyik legszebb és a mostani háború előtt, évenként egyszer visszatérő élményei az „erdélyi bálok“ voltak, ahol Bethlen István gróftól és Ugrón Gábortól kezdve minden erdélyi ott volt. Az összefort közösségi élet lelke lobogott a családi és egyéni életben is. Az életforma kívülbelül megőrizte ősiségét. Nem egy családi villába , galambducos kapun térhettünk be „Isten áldásával“. Akinek nem telt ilyenre, az is sajátjának érezte a székely kapukat s bizony sokszor könynyes szemmel ment el mellettük... Nem egy végrendeletnek az volt az utolsó parancsa, hogy a sirhantot egyszerű székely kopja díszítse s a koporsóba egy marék hazai földet szerezzenek. Minden erdélyi kézben lévő vendéglőt kiskorcsmát, szatócs boltot, borbélyt, könyvkereskedőt, sőt az egyetlen nagycsarnoki orda árus asszonyt is számontartották és megkeresték, mert az összetartás lelke vezette őket és ez adta meg az egyéni felemelkedést és boldogulást. Ezt a szellemet áhitozta és szomjúhozta mindegyik. Valamennyi erdélyi kispolgári házban ott van, ha máshol nem, a ruhásszekrényben, az Erdélyi Helikon íróinak könyvsorozata. Ennek a művelődési missziónak még ügynökei is erdélyi menekültek voltak, hiszen csak ők tudtak beszélni a nyelvükön s talán mástól még meg se vették volna a könyveket. Az erdélyiek összetartása eleinte ellenszenvet váltott ki másokból, de szívós, önfeláldozó kitartásukkal előbb utóbb mégis megbecsülést szereztek maguknak. Viszont amikor avatatlanok utánozták őket, ők maguk küzdöttek a székelyeskedés ellen. A Budapesten gyökeret vert székelység ma is szívósan tartja magát. Egy része ugyan visszatért elhagyott földjére és kopott íróasztalához, viszont sok új vállalkozó keresi fel szűkebb pátriájából a fővárost. Mindennél fontosabb azonban, hogy a törzsszékelység ősi helyén maradjon, védő bércei között s őrizze meg legősibb életformáját, mert ő a magyar nemzed eszme egyik leghivatottab letéteményese. A székely megengred annak, aminek az Isten teremtette. Ma is tudja a kötelességét és mindenütt, minden körülmények között megállja helyét. Ez a mindenkori elszánt akarat emelte fel a ma már düledező nyomortanyák egykori lakóit s járult hozzá ahhoz, hogy ma már a magyarság az egész országban többet, nagyobb részt mondhat magáénak a nemzeti javakból. Dr. Ungvári János Bulcsú 8 1043. május 23 A főtéri SZÉKELY SZÓ I bódéban kapható I folyóiratok képeslapok: I Magyar Erő Magyar Út Magyar Csillag Magyar Szárnyak Magyar Nők Lapja | Ifjú Repülő Képes Sport I Színházi Magazin | Film-, Színház-, I Irodalom i Képes Vasárnap | és a i budapesti napilapok: I kolozsvári Estilap I és Ellenzék Vásároljunk Keresztény Magyar Kereskedőktől Telefon: 281 Modern képkeretezés III RAAB ERNŐ Üveg, parcellán és konyhafelszerelési cikkek szaküzlete Marosvásárhely, Széchenyi téren sz. Székely Szó telefonszáma 1 263. „TECHNIKA“ műszaki, villamossági, Fordosó traktorrészek és géphajtó szíjak szaküzlete Marosvásárhely, Sándor János u. 2 Telef. 194 Gergely Géza vilamossági vállalata Maros- Ivásárhely Széchényi tér 57. Telefon : 631. Rádió, csillár, villanyszerelés Hirdessen a Székely Szódban