Székely Tanügy, 1906 (8. évfolyam, 1-20. szám)
1906-03-15 / 6. szám
VIII. évfolyam. 6.zám. Maros-Vásárhely, 1906. március 15. NEVELÉS-OKTATÁSÜGYI LAP. A M.-TORDAMEGYEI ÁLTALÁNOS TANTESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Előfizetés Egész évre 6. korona, ft Félévre 3 korona. Felelős szerkesztő: Szerkesztőség: Bethlen Gábor utca 9, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. MÁTÉIÉ JÓZSEF Megjelenik haverként kétszer. 41.Kiadóhivatal 1 főtér 7. sz. hová az előfizetési és hirdetési dijak küldendők;pályázati hirdetmények ára soronként 10 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza A fogyasztási szövetkezetek és a nép. A jelenkor társadalmi fejlődését figyelemmel kísérve, szemünkbe tűnik, hogy az új századdal, új korszak is indul meg. Ez az érdekszövetségek korszaka. E lap megfelelő rovatában is sokat olvastam, sok kortársam véleményét figyelemmel kísértem, ha jól ítéltem valamennyien a székelymentési akciót a népnek szövetkezése által vélik helyes útra terelni, avagy megoldani. Sok még az ideális gondolat is, ahol még csak elvekről, de tényekről abszolúte nem beszélhetünk. Nem beszélgethetünk pedig azért, mert elsősorban népünk értelmisége még nem akkora, hogy a közeljövőbe belásson, a mi általunk hangoztatott és hirdetett igazságokról kézzel foghatólag meggyőződjék. Avagy kétségbe vonja valaki állításomat ? De még mindnyájan tapasztalásból nem tudjuk-e, hogy a legjobb a legüdvösebb dolognak is mily hamar kerekedik ellensége? Nem kell hozzá sok, egy képzelt mellőzés, egy felfújt nagyság kívánságának ki nem elégítése és a szent ügy, a sok munka kárba megy. De ki tehet róla, minden kezdet nehéz, az ily balsikertől nem kell megijedni, nem kell csüggedni, ha ma nem sikerül, sikerül hónap, sikerülhet azután. _ ~ A jó ügy azonban ne engedjen csüggedni fogjuk kezdetben a könynyebbik felét, a többi magától jó Én magam részéről — tapasztatból beszélek — a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek megalakítását tartom minden egyes községben a legelső és legfőbb munkának. Ezt pedig tiszta lelkiismerettel vallom és hiszem, mitől megtántorítani nem tud senki, nem tud, mert a tapasztalat erre megtanított. A tudat könnyű, mert községeink 9/ip ed része meg van rakva, forgó tőkével nem rendelkező s csak uzsorakamatra dolgozó szatócsokkal. Akik üzleti működésükben mindenhez közelebb állanak, mint a tisztességhez. A nép tudja, látja ezt, igyekszik is tőlük szabadulni és kapva-kap a kínálkozó alkalmon. Vezetője a szövetkezeti mozgalomnak értelmes ember lévén, nem is fog csalódni. Áldozatot keveset kiván tőle a szövetkezet, egy 10 kor. részvény és azon erkölcsi kötelesség, hogy mindent most a mi boltunkban veszünk az áldozat, mely az embert boldogítja. Ha még hozzávesszük, hogy a sok szövetkezet nyújtotta előnyön kívül, részvényére takarékpénztárilag el nem érhető osztalékot is kap, azt hiszem, az egy oly előny, mely külön dicséretre nem szorul. Ily körülmények között a szövetkezet nem nélkülözhető egy községben sem, nem nélkülözhető akkor ha a nép anyagi boldogulásáért nemcsak nagy frázisokat hangoztató, hanem dolgozni is akarunk. Koncz József, 1829—1906. Egy nemzet kulturális életében számottevő eredmény, ha oly férfiakkal áldja meg a Gondviselés, kik a társadalomnak és a hazának hasznos és becsületes ifjakat nevelnek. Kétségtelen, hogy e majd minden erőt felülmúló nagy munkakörön kívül vajmi ritkaság olyan megfeszített és szorgalmas irodalmi tevékenységet kifejteni, melynek maradandó hatása : maga az örök igazság ! Ebben a pár szóban foglalhatjuk össze azt a szép időre nyúlt áldásdús tevékenységet, mely Koncz Józsefnek 40 évre terjedő tanári működését és elévülhetetlen eredményű búvárkodását jellemzi. Hatalmas munkaerejénél, csak tárgya és kedvenc eszméi iránti lelkesedése volt nagyobb, mely ifjúkorától kezdve az ő nagyarányú munkásságában mindvégig segítette újabb és újabb adatokat hozni felszínre. Történelmi tárgyú közleményei oly kiterjedettek és szorgalmasok voltak annyira, hogy alig van históriai és hasonirányu tudományos folyóirat Magyarországon, mely ne ontotta volna mindegyre érdekesebb és újabb felfedezéseit ..A magyar írók életrajzában munkásságának csupán cím szerinti felsorolása ezért néhány oldalt foglal el. Irodalmi működésének köre leginkább az egyház- és irodalomtörténeti anyagra szorítkozott, melyhez bő forrást elsősorban a vármegyénkbeli levéltárak nyújtottak Orbán Balázs és Szabó Károly kutatásáig fogalmunk sem volt arról a rengeteg és még most is nagyobbrészt feldolgozatlan adathalmazról, mely a megyei- és városi-, főleg pedig a Telekilevéltárban hevert. A nyolcvanas években, mikor már a legfeketebb családi levéltárakról is lepattantak a pecsétek, kezdette meg Koncz József is nagyobb szabású közleményeit a Teleki levéltárból, melynek rendezését egyedül végezte el s a melynek aztán haláláig őre maradt. A tudományos világban csakhamar olyan tekintéllyé vált, hogy hazánk leghíresebb történetírói fordultak hozzá fölvilágositásért melyről Pulszky Ferenc, Szilágy Sándor, Kuun Géza gróf, Szabó Károly, Jakab Elek, Márki Sándor, Békefi Rémig, Szádeczky Lajos, stb.