Székely Tanügy, 1906 (8. évfolyam, 1-20. szám)

1906-03-15 / 6. szám

VIII. évfolyam. 6.­zám. Maros-Vásárhely, 1906. március 15. NEVELÉS-OKTATÁSÜGYI LAP. A M.-TORDAMEGYEI ÁLTALÁNOS TANTESTÜLET HIVATALOS LAPJA. Előfizetés Egész évre 6. korona, ft Félévre 3 korona. Felelős szerkesztő: Szerkesztőség: Bethlen Gábor­ utca 9, hová a lap szellemi részét illető közlemények kül­dendők. MÁTÉIÉ JÓZSEF Megjelenik h­a­ver­ként kétszer. 41.­Kia­dóhivatal 1 főtér 7. sz. hová az előfizetési és hirdetési dijak küldendők;­pályázati hirdetmények ára soronként 10 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza A fogyasztási szövetkezetek és a nép. A jelenkor társadalmi fejlődését figyelemmel kísérve, szemünkbe tű­nik, hogy az új századdal, új kor­szak is indul meg. Ez az érdek­szö­vetségek korszaka. E lap megfelelő rovatában is sokat olvastam, sok kortársam véleményét figyelemmel kísértem, ha jól ítéltem valamennyien a székelymentési ak­ciót a népnek szövetkezése által vélik helyes útra terelni, avagy meg­oldani. Sok még az ideális gondolat is, a­hol még csak elvekről, de tényekről abszolúte nem beszélhetünk. Nem beszélgethetünk pedig azért, mert első­sorban népünk értelmisége még nem akkora, hogy a közel­jövőbe belásson, a mi általunk han­goztatott és hirdetett igazságokról kézzel foghatólag meggyőződjék. Avagy kétségbe vonja valaki állí­tásomat ? De még mindnyájan tapasztalásból nem tudjuk-e, hogy a legjobb a leg­­üdvösebb dolognak is mily hamar kerekedik ellensége? Nem kell hozzá sok, egy képzelt mellőzés, egy felfújt nagyság kíván­ságának ki nem elégítése és a szent ügy, a sok munka kárba megy. De ki tehet róla, minden kezdet nehéz, az ily balsikertől nem kell megijedni, nem kell csüggedni, ha ma nem sikerül, sikerül h­ónap, sike­rülhet azután. _ ~ A jó ügy azonban ne engedjen csüggedni fogjuk kezdetben a köny­­nyebbik felét, a többi magától jó Én magam részéről — tapasztatból beszélek — a fogyasztási és értéke­sítő szövetkezetek megalakítását tar­tom minden egyes községben a leg­első és legfőbb munkának. Ezt pedig tiszta lelkiismerettel vallom és hiszem, mitől megtántorítani nem tud senki, nem­ tud, mert a tapasz­talat erre megtanított. A tudat könnyű, mert községeink 9/ip ed része meg van rakva, forgó tőkével nem rendelkező s csak uzsora­kamatra dolgozó szatócsokkal. A­kik üzleti működésükben mindenhez kö­zelebb állanak, mint a tisztességhez. A nép tudja, látja ezt, igyekszik is tőlük szabadulni és kapva-kap a kí­nálkozó alkalmon. Vezetője a szövet­kezeti mozgalomnak értelmes ember lévén, nem is fog csalódni. Áldozatot keveset kiván tőle a szövetkezet, egy 10 kor. részvény és azon erkölcsi kötelesség, hogy min­dent most a mi boltunkban veszünk az áldozat, mely az embert boldogítja. Ha még hozzá­vesszük, hogy a sok szövetkezet nyújtotta előnyön kí­vül, részvényére takarékpénztárilag el nem érhető osztalékot is kap, azt hiszem, az egy oly előny, mely kü­lön dicséretre nem szorul. Ily körülmények között a szövet­kezet nem nélkülözhető egy község­ben sem, nem nélkülözhető akkor ha a nép anyagi boldogulásáért nemcsak nagy frázisokat hangoz­tató, hanem dolgozni is akarunk. Koncz József, 1829—1906. Egy nemzet kulturális életében szá­mottevő eredmény, ha oly férfiakkal áldja meg a Gondviselés, kik a társada­lomnak és a hazának hasznos és becsü­letes ifjakat nevelnek. Kétségtelen, hogy e majd minden erőt felülmúló nagy munkakörön kívül vajmi ritkaság olyan megfeszített és szorgalmas irodalmi tevékenységet kifejteni, melynek mara­dandó hatása : maga az örök igazság ! Ebben a pár szóban foglalhatjuk össze azt a szép időre nyúlt áldásdús tevé­kenységet, mely Koncz Józsefnek 40 évre terjedő tanári működését és elé­vülhetetlen eredményű búvárkodását jel­lemzi. Hatalmas munkaerejénél, csak tárgya és kedvenc eszméi iránti lelkesedése volt nagyobb, mely ifjúkorától kezdve az ő nagyarányú munkásságában mind­végig segítette újabb és újabb adatokat hozni felszínre. Történelmi tárgyú közleményei oly kiterjedettek és szorgalmasok voltak annyira, hogy alig van históriai és ha­­sonirányu tudományos folyóirat Magyar­­országon, mely ne ontotta volna mind­egyre érdekesebb és újabb felfedezéseit ..A magyar írók életrajzá­­ban munkássá­gának csupán cím szerinti felsorolása ezért néhány oldalt foglal el. Irodalmi működésének köre leginkább az egyház- és irodalomtörténeti anyagra szorítkozott, melyhez bő forrást első­sor­ban a vármegyénkbeli levéltárak nyúj­tottak Orbán Balázs és Szabó Károly kuta­tásáig fogalmunk sem volt arról a ren­geteg és még most is nagyobbrészt feldolgozatlan adathalmazról, mely a megyei- és városi-, főleg pedig a Teleki­levéltárban hevert. A nyolcvanas évek­ben, mikor már a legfek­etebb családi levéltárakról is lepattantak a pecsétek, kezdette meg Koncz József is nagyobb szabású közleményeit a Teleki levéltár­ból, melynek rendezését egyedül vé­gezte el s a melynek aztán haláláig őre maradt. A tudományos világban csakhamar olyan tekintéllyé vált, hogy hazánk leg­híresebb történetírói fordultak hozzá fölvilágositásért melyről Pulszky Fe­renc, Szilágy Sándor, Kuun Géza gróf, Szabó Károly, Jakab Elek, Márki Sándor, Békefi Rémig, Szádeczky Lajos, stb.

Next