Székely Tanügy, 1907 (9. évfolyam, 1-20. szám)
1907-01-01 / 1. szám
2. oldal. Ezen fizetésrendezéssel megszűnik az állami tanítóknál a személyi és korpótlék, ellenben a székesfővárosban és vidékén, továbbá Fiuméban alkalmazott családos tanítók működési pótléka (400 korona) ez után is érintetlenül marad. A fizetésen kívül minden állami tanító vagy természetbeni lakást, vagy lakpénzt nyer, mely utóbbi a lakbérosztályba sorozott községekben az állami tisztviselők XI., illetőleg X. fizetési osztálya lakbérének felel meg. Az állami iskolai igazgatói tiszteletdíjak az eddigi 100, 200 és 300 korona helyett a következőképen rendeztetnek: a 3-6 tanítóval bíró iskolánál 200 korona, a 7—10 tanítóval bíró iskolánál 300 korona és a 10-nél több tanítós iskolánál 400 korona. Az új fizetési rendszer az állami tanítóknál az összes állami (és kincstári) iskolánál töltött szolgálati évek teljes beszámításával 1907. év július hó 1-én lép életbe. Tehát az az állami tanító, aki akkor betölti 30-ik állami iskolai szolgálati évét, egyszerre belép a 2600, illetőleg 2500 és 2400 korona fizetési fokozatba és a megfelelő lakpénz élvezetébe ; aki például ötévi ilyen beszámítható szolgálattal bír, az belép az 1600, 1500, illetőleg 1400 korona fizetési fokozatba és lakpénz élvezetébe. És így tovább. Az az állami tanító, aki most alapfizetés, személyi és kárpótlékkal együtt több fizetést élvez, mint amennyi őt az új fizetési fokozat szerint megilleti, mostani illetményeinek élvezetében mindaddig megmarad, amíg az új fizetési fokozat szerint magasabb illetménybe elő nem lép. Ha aztán akár szabályszerű fegyelmi eljárás következtében, vagy a közszolgálat érdekében valamely alacsonyabb fizetési csoportba tartozó község állami iskolájához helyeztetett át, megtartja ugyan az eddig élvezett fizetést, de uj állomásán magasabb fizetési fokozatba csak akkor lép elő, amidőn előbbi fizetése az uj állomás fizetési fokozatát eléri. Az állami tanítók részére már az 1907. évi állami költségvetésben lényeges fizetésjavítás van felvéve olyformán, hogy a most fennálló 800, 1000, 1200 és 1400 korona alapfizetési fokozatok között fennálló nagy aránytalanság lényegesen enyhíttetik. Mindazon állami tanítók, akik ezen státusrendezés következtében a magasabb alapfizetésbe való előlépésre igényjogosultsággal bírnak, az 1907. évi állami költségvetés szentesítése után ebbe azonnal előlépnek A nem állami tanítók (községiek és felekezetiek) fizetésrendezése gróf Apponyi kultuszminiszter megállapítása szerint a következő : Ezen fizetési fokozatokra való igényjogosultság az 1893. évi XXVI. törvénycikk életbeléptétől, pontosan 1893. évi október hó 1-től megszakítás nélkül töltött tanítói szolgálati évek beszámításával állapittatik meg. Tehát az a községi, felekezeti tanító, aki az 1893. évi XXVI. törvénycikk alapján immár az első vagy épen a második korpótlék élvezetében van, az a tanító az új törvény alapján a az I. a II. a III. foko- foko- fokozatban zatban zatban Alapfizetés 1200 1100 1000 K. 5 év múlva 1600 1500 1400 K. 10 év múlva 1800 1700 1600 K. 15 év múlva 2000 1900 1800 K. 20 év múlva 2200 2100 2000 K. 25 év múlva 2400 2300 2200 K. 30 év múlva 2600 2500 2400 KAlapfizetés 5 év múlva 10 év múlva 15 év múlva 20 év múlva 25 év múlva 30 év múlva az I. a II. a III. foko- foko fokozatban zatban zatban 1200 1100 1000 K. 1400 1300 1200 K. 1600 1500 1500 K. 1700 1600 1600 K.1800 1700 1600 K. 2000 1900 1800 K-2200 2100 2000 K. „Gyermekem, minden másképp volna, ha én nem lennék az a szomorú kiaszott Puszta, hanem virágzó, élénk-zöld, terület, akkor te nem lennél Oázis, az a vonzó, kedves földdarab, amelyről a vándor még a távolból is oly dicsekedve és lelkesülten beszél, hanem lennél egy kicsiny részem s mint ilyen eltűnnél és észrevétlen maradna . Azért csak viseld türelemmel kitűnőséged és dicsőséged feltételét!“ Egy hideg téli napon tövisdisznóknak egész sokasága bújt össze, hogy testek kölcsönös melegével magokat a megfagyástól megvédjék. Azonban nemsokára egymásnak kölcsönös szúrását is érezvén, ismét eltávolodtak egymástól. Mikor azoban a felmelegedés szüksége ismét közel hozta őket egymáshoz, természetszerűleg a szúrás megint csak ismétlődött úgy, hogy a két szenvedés között ide-oda addig hányódtak, míg végre eltalálták, hogy legjobban úgy jöhetnek ki, ha mérsékelt távolságban tartják magukat egymástól. így űzi, hajtja a társaság szüksége az embereket is lelkek üressége és egyhangúsága folytán egymáshoz, de aztán így is távolodnak el egymástól kellemetlen tulajdonságaik és elviselhetlen hibáik miatt. A középtávolság, amelyet végre kitalálnak és amelynélfogva együtt lehetnek: az udvariasság és a finom szokás. És aki nem tartja magát ebben a távolságban, annak odakiáltják Angolországban: keep your distanse! így a kölcsönös melegítés szüksége igaz, hogy nincs tökéletesen kielégítve, de legalább a szúrásokat és töviseket nem lehet érezni. Minek pedig sok saját benső melege van, az szívesen marad ki a társaságból, hogy se ne osztogasson, se ne kapjon sérelmeket. Egy teljes, virágzó pompájában szétterjeszkedő almafa mögött egy egyenes fenyő emelkedett sötétlő csúcsával az ég felé. Az almafa megszólítja: „Nézd ezt az ezernyi ezer üde szép virágot, melyek egészen befödik terjedelmes koronámat ! Mi vagy te hozzám képest, te sötétzöld tűlevelű?“ Székely Tanügy, Maros-Vásárhelyt, 1907. január 1.