Székely Újság, 1922 (19. évfolyam, 2-102. szám)

1922-01-05 / 2. szám

Cenzurat Politia de stat. XIX. évfolyam, ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Fél évre . . 40 L - b. "e­gyed­évre 20 L — b. Lgv bóra . . 7 L — b. Nyilltér sora 6 L — b. Ára 50 ban. Targul-Sacui­or (Kézdivásárhely), 1922. Január 5. Csütörtök. 2. szám. Fird. petitsora 3 L — b. KELYUJSA Kézdivásárhely és Vidéke Gazdasági Egyesületének hivatalos lapja, hetenként kétszer csütörtökön és vasárnap reggel. SZERKESZTŐSÉG: DR. I. DIÉNES ÖDÖN főszerkesztő irodájában Béthori-út 14. szám. Telefon­szám. Kisüjs­i Kézdivásárhelyi Könyvnyomda Részvénytársaság Felelős szerkesztő: Br<­­. Diénes Ödön: Kiadásiivatal és papirkereskedés telefon-száír A gazdasági iroda értesítései. (Kézdivásárhely, Szala­ utca 2. sz.) Az Erdélyrészi Méhész Egyesület felhívá­sát közöljük: Az Erdélyrészi Méhész Egyesület megke­resés­e alapján a marosvásárhelyi cukorgyár a méhészek között a méhek etetése céljából való kiosztásra 50 méter mázsa tiszta fehér kristály­­cukrot engedett át kedvezményes áron és pedig kilogrammonként 13­75 leuért ab M.­vásárhely. Ebből körülbelül 1000 méhcsaládot tudunk ellátni táplálékkal. A cukor kiosztását a követ­kezőképpen fogjuk eszközölni: A cukor ára ki­logrammonként 1375 leu, január hó 10-ig előre beküldendő az Erdélyi' iszi Méhész Egylet titkári hivatala címére (Kolozsvár, Attila u. 10. sz.) Az egy vármegyében lakó és egy vasút­állomásra 100 kilogrammnál kevesebbet igénylő méhésztársak részére a cukrot a postai szét­küldéssel járó munka, anyag, idő és portó kí­mélése céljából a vármegye székhelyén levő Méhészeti, Gazdasági Egylet, illetve Földmives Szövetség címére küldjük. A szétosztás eszköz­lésére felkértük a Szolnokdoboka, Tordaaranyos, Arad, Bihar, Szatmár, Szilágy, Kisküküllő vár­megyei Gazdasági Egyesületeket, Alsófehérvár­­megyében a Hangya központ A, Marostorda­­vármegyében a Hangya marosvásárhelyi kiren­deltségét és Udvarhely vármegyében a Földmives Szövetséget­, továbbá Csikmegye Gyergyóvidé­­kének Gazdasági Egyesületét ás Kézdivásárhely és Vidékének Gazdasági Egyesületét. Kolozs­­megyében a kiosztást az Erdélyi Méhész Egylet titkári hivatala eszközli. Amennyiben pedig idő­közben változás állana be a vidéki kiosztási gócpontok tekintetében, idejében megfelelő ér­tesítéssel leszünk. Azon vármegyékbe, hol az Erdélyi Méhész Egyletnek képviselete nincsen, az igényelt cuk­rot közvetlenül a címzett részére küldeti az egylet a postai és csomagolási költségek után­vételezésével. Megjegyezni kívánjuk, hogy a 100 kg.-on felüli tételeket a gyár közvetlenül küldheti a megrendelőnek 50 és 100 kilogrammos juta­ zsákokba csomagolva. A gyár a zsákokért 80 leu biztosítékot utánvételez, ha a biztosítéki díj előre be nem küldetik. A gyár 30 napig díjta­lanul kölcsönzi ki a zsákokat és visszaküldése esetén az utánvételezett összegeket megtéríti. Cukrot csak azon méhésztársak részére adhatunk, akik a fenti feltételeknek magukat alávetik és az Erdélyi Méhész Egyletnek vagy valamely gazdatársadalmi egyesületnek, méhész­körnek, gazdakörnek, földmives szövetségnek tagjai. Kolozsvár, 1921. december hó 28-án. Méhésztársi üdvözlettel: Török Bálint, főtitkár, magyar kultúrát terjesztik, ismertetik a színpad­ról, de teszik azt a mi nyelvünkön, azon a nyelven, mely nekünk mindig oly drága marad. A magyar szó hirdetői, ápolói, papjai a színészek. Azért hát kötelességünk, hogy őket istápoljuk, támogassuk. Hagyjuk el a nagy sza­vakat, a toasztokat, szónoklatokat és tegyünk valamit magyar kultúránkért, a magyar színé­szetért. Lám, a marosvásárhelyiek sokat nem lármáztak, hanem cselekedtek. Felállt Léc­falvi Bodor Pál és felajánlotta, hogy a „Kék mazur“ díszleteit saját költségén megcsináltatja, ami olyan nagy hatást váltott ki, hogy közvetlen utána Buch­ler Arthur vezető társadalmi ember is elkészítteti a „Hollandi menyecske“ díszleteit, a színháznak megfelelő további pénzt garantál­tak és a Gsardhéktól megvásárolt díszleteket átadták Szabó Pál színigazgató tulajdonába. Ezek a cselekedetek fellelkesítették az egész közönséget és most színész és közönség ragyogó szemmel tekint a 125 éves dicső erdélyi szin­­kultura biztos felvirágzása elé Ne marad­unk tehát mi sem a marosvá­sárhelyiek mögött, hiszen mi is székelyek va­gyunk és nekünk is szent az, ami a marosvá­­sárhelyieknek. Nekünk is kötelességünk támo­gatni saját művészetünket, kultúránkat és nyel­vünket. Nem is kívánunk egyebet, minthogy mikor egy színtársulat ide jönn, legalább bizto­sítva lássa a társulat megélhetését, hogy eltűn­jön a színlap aljáról egyszer az a szégyenfolt, amely legjobban dokumentálja és kürtöli szét egész Erdélyben, hogy Kézdivásárhelyen a kö­zönségnek kultúra nem kell; hogy a színtársu­latnak meg kellett rövidíteni a szezont a kö­zönség közönye miatt. A legelső dolog tehát az legyen, hogy értessük meg azokkal, akikre tartozik, hogy „mi“ nekünk a magyar színművészet; értessük meg a közönséggel, hogy kultúra nélkül minden nemzet tönkre­megy, még akkor is, ha szabad fejlődést engednek neki és csepegtessük szívébe azt az érzést, amely a művészet iránti szere­tetnek magasztos érzését feltámasztja benne. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha igyekezünk belevonni, elvinni oda, ahol a színművészetet megszerezheti — „a színpadra“ — de itt vi­szont nem szabad különbséget tenni sem rang, sem állás, sem kor, sem műveltség között, ha­nem fel kell emelni közénk, magunkhoz azokat, akik szellemileg alattunk állanak. Erre most itt van az alkalom, hiszen itt él közöttünk a ma­gyar színművészet egy igen értékes tagja, Sar­kadi Gusztáv családjával, akinek 18 éves színész múltja nagy garancia a jövőre. Pozsonyból vitték ki a harctérre, ahol 4 és fél évet töltött. Megrokkanva került vissza, majd nagy küzdelmek árán a csehek között magyar színigazgató lett, de ott a magyar szín­játszást betiltották és Sarkadi tönkre téve, tár­sulatával kiutasítva került magyar földre, majd vagyonkájának utolsó roncsán idejött Erdélybe, hogy tudásával, tehetségével kultúránkat szol­gálhassa. Ezt akarja városunkba való letelepedésé­vel is szolgálni, mikor tervbe vette, hogy nemze­tünk halhatatlan regényírója, Jókai Mór — Arany emberét fogja előadatni helybeli műkedvelőkkel. Szép az eszme is, de ami gyönyörűvé teszi azt, az, hogy Sarkadi, — bár most jövedelme nincs és családjával élni kell — a befolyó jövedelem­ből fogja megvetni az alapját a színpadi felsze­relésnek. Ő maga, mint a siires Spanreift, az operaház festőművészének volt tanítványa, in­gyen fogja megfesteni a díszleteket, amelyek aztán városunké maradnak. Mint értesülünk, Sarkadi már­is felkért néhány hölgyet és urat, akik az Aranyemberben szerepelni fognak és itt nyilvánosan kell meg­dicsérni azokat, akik e derék művész embert tervének keresztülvitelében támogatják és vele együtt munkálkodnak. Hisszük, hogy sikere szép lesz és mindenki ott lesz az előadáson, melyet januárban tartanak meg. De nem is az a lényeges, hogy mire ké­szül Sarkadi, mire készülnek műkedvelőink, hanem igenis az, hogy vonjuk le belőle a kon­zekvenciát és mi sem maradjunk messze a marosvásárhelyiektől. Bár megértenék azok, akiknek szól! — (r.) Városunk és a színművészet támogatása. Vegyünk példát a marosvásárhelyiektől. — Néhány szó Sarkadiról. — Készülődés az Aranyember­re. Lelkesítő példáját adta a marosvásárhelyi alakuló­­félben levő „Színpártoló Egyesület“ annak, hogy miképpen kell a színművészetért áldozatot hozni, hogyan kell a magyar szó, a magyar költészet, a magyar dal, a magyar zene kultuszának tem­plomát, a magyar színművészet hajlékát, a nem­zet és kultúra napszámosainak létét, a megél­hetését elősegíteni, hogy szent hivatásuknak megfelelhessenek. Mert szent az ő hivatásuk, szentebb most, mint valaha, mert nemcsak a 1 I­I­I ■ [UNK] [UNK] [UNK].­ ............. —— Szilveszteréji könnycseppek. — Szabó Jenő­ költeménye. — I. Rejtelmes, kettős bánuszarc, Minek, miért kérdezzelek?! Mért űzzem fáradt lelkemet Fürkészni a jövő felett? . . . A múltat nézik lelkeme­t Örök, nyitott szemű sebek — Átnézek hát a ködön is, Mi a jövendőn ott lebeg. Újat remélni céltalan! A jövő nekem nem titok: Ami a múltban fájt nagyon, Ezután is csak fájni fog, Ah, mindörökre fájni fog! . . . II. Én nem tudok már álmodozni — Öröm már nem is kell nekem ! Az uj idő mit tudna hozni ? Én nem tudok már álmodozni, Csupán az árnyat kergetem . . . Elsiratott mult kedves árnya — Szemem csak jöttöd lesi már! Nélküled, hajh, mi koldus, árva, Elsiratott múlt kedves árnya, Az egész élet, beli sivár! ... . Az én lelkem csak benned ál már, Kincsem csak az, mi elveszett! Föltalállak az örök célnál — Az én lelkem csak benned él már, Amig majd én is — árny leszek!... III. Halandó kutatja, — Ha belátni bírna — A sors nagy könyvében Mi van rá megírva ? Nem kérdem én, mi van Abban a nagy könyvben! . . . — Most is fáj a szívem,­­ Most is hull a könnyem — Mindig hull a könnyem! . . ,

Next