Székely Újság, 1922 (19. évfolyam, 2-102. szám)
1922-01-05 / 2. szám
Cenzurat Politia de stat. XIX. évfolyam, ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Fél évre . . 40 L - b. "egyedévre 20 L — b. Lgv bóra . . 7 L — b. Nyilltér sora 6 L — b. Ára 50 ban. Targul-Sacuior (Kézdivásárhely), 1922. Január 5. Csütörtök. 2. szám. Fird. petitsora 3 L — b. KELYUJSA Kézdivásárhely és Vidéke Gazdasági Egyesületének hivatalos lapja, hetenként kétszer csütörtökön és vasárnap reggel. SZERKESZTŐSÉG: DR. I. DIÉNES ÖDÖN főszerkesztő irodájában Béthori-út 14. szám. Telefonszám. Kisüjsi Kézdivásárhelyi Könyvnyomda Részvénytársaság Felelős szerkesztő: Br<. Diénes Ödön: Kiadásiivatal és papirkereskedés telefon-száír A gazdasági iroda értesítései. (Kézdivásárhely, Szala utca 2. sz.) Az Erdélyrészi Méhész Egyesület felhívását közöljük: Az Erdélyrészi Méhész Egyesület megkeresése alapján a marosvásárhelyi cukorgyár a méhészek között a méhek etetése céljából való kiosztásra 50 méter mázsa tiszta fehér kristálycukrot engedett át kedvezményes áron és pedig kilogrammonként 1375 leuért ab M.vásárhely. Ebből körülbelül 1000 méhcsaládot tudunk ellátni táplálékkal. A cukor kiosztását a következőképpen fogjuk eszközölni: A cukor ára kilogrammonként 1375 leu, január hó 10-ig előre beküldendő az Erdélyi' iszi Méhész Egylet titkári hivatala címére (Kolozsvár, Attila u. 10. sz.) Az egy vármegyében lakó és egy vasútállomásra 100 kilogrammnál kevesebbet igénylő méhésztársak részére a cukrot a postai szétküldéssel járó munka, anyag, idő és portó kímélése céljából a vármegye székhelyén levő Méhészeti, Gazdasági Egylet, illetve Földmives Szövetség címére küldjük. A szétosztás eszközlésére felkértük a Szolnokdoboka, Tordaaranyos, Arad, Bihar, Szatmár, Szilágy, Kisküküllő vármegyei Gazdasági Egyesületeket, Alsófehérvármegyében a Hangya központ A, Marostordavármegyében a Hangya marosvásárhelyi kirendeltségét és Udvarhely vármegyében a Földmives Szövetséget, továbbá Csikmegye Gyergyóvidékének Gazdasági Egyesületét ás Kézdivásárhely és Vidékének Gazdasági Egyesületét. Kolozsmegyében a kiosztást az Erdélyi Méhész Egylet titkári hivatala eszközli. Amennyiben pedig időközben változás állana be a vidéki kiosztási gócpontok tekintetében, idejében megfelelő értesítéssel leszünk. Azon vármegyékbe, hol az Erdélyi Méhész Egyletnek képviselete nincsen, az igényelt cukrot közvetlenül a címzett részére küldeti az egylet a postai és csomagolási költségek utánvételezésével. Megjegyezni kívánjuk, hogy a 100 kg.-on felüli tételeket a gyár közvetlenül küldheti a megrendelőnek 50 és 100 kilogrammos juta zsákokba csomagolva. A gyár a zsákokért 80 leu biztosítékot utánvételez, ha a biztosítéki díj előre be nem küldetik. A gyár 30 napig díjtalanul kölcsönzi ki a zsákokat és visszaküldése esetén az utánvételezett összegeket megtéríti. Cukrot csak azon méhésztársak részére adhatunk, akik a fenti feltételeknek magukat alávetik és az Erdélyi Méhész Egyletnek vagy valamely gazdatársadalmi egyesületnek, méhészkörnek, gazdakörnek, földmives szövetségnek tagjai. Kolozsvár, 1921. december hó 28-án. Méhésztársi üdvözlettel: Török Bálint, főtitkár, magyar kultúrát terjesztik, ismertetik a színpadról, de teszik azt a mi nyelvünkön, azon a nyelven, mely nekünk mindig oly drága marad. A magyar szó hirdetői, ápolói, papjai a színészek. Azért hát kötelességünk, hogy őket istápoljuk, támogassuk. Hagyjuk el a nagy szavakat, a toasztokat, szónoklatokat és tegyünk valamit magyar kultúránkért, a magyar színészetért. Lám, a marosvásárhelyiek sokat nem lármáztak, hanem cselekedtek. Felállt Lécfalvi Bodor Pál és felajánlotta, hogy a „Kék mazur“ díszleteit saját költségén megcsináltatja, ami olyan nagy hatást váltott ki, hogy közvetlen utána Buchler Arthur vezető társadalmi ember is elkészítteti a „Hollandi menyecske“ díszleteit, a színháznak megfelelő további pénzt garantáltak és a Gsardhéktól megvásárolt díszleteket átadták Szabó Pál színigazgató tulajdonába. Ezek a cselekedetek fellelkesítették az egész közönséget és most színész és közönség ragyogó szemmel tekint a 125 éves dicső erdélyi szinkultura biztos felvirágzása elé Ne maradunk tehát mi sem a marosvásárhelyiek mögött, hiszen mi is székelyek vagyunk és nekünk is szent az, ami a marosvásárhelyieknek. Nekünk is kötelességünk támogatni saját művészetünket, kultúránkat és nyelvünket. Nem is kívánunk egyebet, minthogy mikor egy színtársulat ide jönn, legalább biztosítva lássa a társulat megélhetését, hogy eltűnjön a színlap aljáról egyszer az a szégyenfolt, amely legjobban dokumentálja és kürtöli szét egész Erdélyben, hogy Kézdivásárhelyen a közönségnek kultúra nem kell; hogy a színtársulatnak meg kellett rövidíteni a szezont a közönség közönye miatt. A legelső dolog tehát az legyen, hogy értessük meg azokkal, akikre tartozik, hogy „mi“ nekünk a magyar színművészet; értessük meg a közönséggel, hogy kultúra nélkül minden nemzet tönkremegy, még akkor is, ha szabad fejlődést engednek neki és csepegtessük szívébe azt az érzést, amely a művészet iránti szeretetnek magasztos érzését feltámasztja benne. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha igyekezünk belevonni, elvinni oda, ahol a színművészetet megszerezheti — „a színpadra“ — de itt viszont nem szabad különbséget tenni sem rang, sem állás, sem kor, sem műveltség között, hanem fel kell emelni közénk, magunkhoz azokat, akik szellemileg alattunk állanak. Erre most itt van az alkalom, hiszen itt él közöttünk a magyar színművészet egy igen értékes tagja, Sarkadi Gusztáv családjával, akinek 18 éves színész múltja nagy garancia a jövőre. Pozsonyból vitték ki a harctérre, ahol 4 és fél évet töltött. Megrokkanva került vissza, majd nagy küzdelmek árán a csehek között magyar színigazgató lett, de ott a magyar színjátszást betiltották és Sarkadi tönkre téve, társulatával kiutasítva került magyar földre, majd vagyonkájának utolsó roncsán idejött Erdélybe, hogy tudásával, tehetségével kultúránkat szolgálhassa. Ezt akarja városunkba való letelepedésével is szolgálni, mikor tervbe vette, hogy nemzetünk halhatatlan regényírója, Jókai Mór — Arany emberét fogja előadatni helybeli műkedvelőkkel. Szép az eszme is, de ami gyönyörűvé teszi azt, az, hogy Sarkadi, — bár most jövedelme nincs és családjával élni kell — a befolyó jövedelemből fogja megvetni az alapját a színpadi felszerelésnek. Ő maga, mint a siires Spanreift, az operaház festőművészének volt tanítványa, ingyen fogja megfesteni a díszleteket, amelyek aztán városunké maradnak. Mint értesülünk, Sarkadi máris felkért néhány hölgyet és urat, akik az Aranyemberben szerepelni fognak és itt nyilvánosan kell megdicsérni azokat, akik e derék művész embert tervének keresztülvitelében támogatják és vele együtt munkálkodnak. Hisszük, hogy sikere szép lesz és mindenki ott lesz az előadáson, melyet januárban tartanak meg. De nem is az a lényeges, hogy mire készül Sarkadi, mire készülnek műkedvelőink, hanem igenis az, hogy vonjuk le belőle a konzekvenciát és mi sem maradjunk messze a marosvásárhelyiektől. Bár megértenék azok, akiknek szól! — (r.) Városunk és a színművészet támogatása. Vegyünk példát a marosvásárhelyiektől. — Néhány szó Sarkadiról. — Készülődés az Aranyemberre. Lelkesítő példáját adta a marosvásárhelyi alakulófélben levő „Színpártoló Egyesület“ annak, hogy miképpen kell a színművészetért áldozatot hozni, hogyan kell a magyar szó, a magyar költészet, a magyar dal, a magyar zene kultuszának templomát, a magyar színművészet hajlékát, a nemzet és kultúra napszámosainak létét, a megélhetését elősegíteni, hogy szent hivatásuknak megfelelhessenek. Mert szent az ő hivatásuk, szentebb most, mint valaha, mert nemcsak a 1 III ■ [UNK] [UNK] [UNK]. ............. —— Szilveszteréji könnycseppek. — Szabó Jenő költeménye. — I. Rejtelmes, kettős bánuszarc, Minek, miért kérdezzelek?! Mért űzzem fáradt lelkemet Fürkészni a jövő felett? . . . A múltat nézik lelkemet Örök, nyitott szemű sebek — Átnézek hát a ködön is, Mi a jövendőn ott lebeg. Újat remélni céltalan! A jövő nekem nem titok: Ami a múltban fájt nagyon, Ezután is csak fájni fog, Ah, mindörökre fájni fog! . . . II. Én nem tudok már álmodozni — Öröm már nem is kell nekem ! Az uj idő mit tudna hozni ? Én nem tudok már álmodozni, Csupán az árnyat kergetem . . . Elsiratott mult kedves árnya — Szemem csak jöttöd lesi már! Nélküled, hajh, mi koldus, árva, Elsiratott múlt kedves árnya, Az egész élet, beli sivár! ... . Az én lelkem csak benned ál már, Kincsem csak az, mi elveszett! Föltalállak az örök célnál — Az én lelkem csak benned él már, Amig majd én is — árny leszek!... III. Halandó kutatja, — Ha belátni bírna — A sors nagy könyvében Mi van rá megírva ? Nem kérdem én, mi van Abban a nagy könyvben! . . . — Most is fáj a szívem, Most is hull a könnyem — Mindig hull a könnyem! . . ,