Székely Újság, 1922 (19. évfolyam, 2-102. szám)

1922-05-14 / 38. szám

2. SZÉKELY ÚJSÁG 1292. május 14- a városi tanács megbízott ügyvédjét többször levélben, táviratilag és kiküldöttei útján az el­járások szorgalmazására kérte. Sajnos, ered­ménytelenül. A városnak kölcsönt nyújtó két helyi ala­pítású pénzintézet eközben a várostól a kölcsön visszafizetését kérte. Folyó évi április 8- án a város adófize­tőit Morvay Endre polgármester népgyülésre hívta össze. Ekkor ő is közölvén a nyilvános­sággal a már több ízben a polgárok tudomására hozott fenti tényállást, azt tette még ahhoz, hogy a város követelése a szövetkezeten be­hajthatatlan s ezért a város tulajdonát képező vagyontárgyak (bérházak és erdők) eladási árá­ból kell a hitelező pénzintézeteket kifizetni, vagy pótadó gyanánt kell kivetni a már több, mint másfél év óta 8% kamatokkal szaporodó s mintegy 700.000 leura rugó adósságot. Miniszter Úr! Ebben az ügyben is a legfelsőbb fórum­hoz kell fordulnunk: méltóztassék a fentebb javasolt módon megejtendő vizsgálattal nemcsak Kézdivásárhely városnál, da különösen Háromszék vármegye közélelmezési bizottságának 1920. évi iratai alapján Sepsiszentgyörgyön megállapittatni, hogy: 1. Mi alapon ajánlotta nevezett szövetke­zetet a sepsiszentgyörgyi közélelmezési bizottság? 2. Történt-e vétkes, vagy anyagi felelős­séget maga után vonó gondatlan mulasztás a vármegyei közélelmezési­ bizottság, felette fele­lősség mellett­ felügyeletet gyakorló megyei Prefect, vagy bárki alárendeltje részéről ? 3. Az igazságügyminisztérium útján mél­tóztassék megállapítani, hogy: a) akár az ilfovi járásbíróság, a bukaresti büntető törvényszék, vagy államügyészség min­den törvényes lépést me­gtett. 1. a bűnösök felelősségrevonása, illetve ma­gánjogi követelés behajtása tekintetében; ha nem, úgy kit, vagy kiket terhel mu­­lasztás és ebből kifolyólag anyagi felelősség? 4. A szövetkezet felett felügyeletet gya­korló minisztérium útján méltóztassék m­egál­­lapíttatni, hogy: a) kikből áll a szóbanforgó szövetkezet; b) milyen mérvű anyagi felelősséget tar­tozik viselni a szövetkezet a vele jóhiszeműen szerződő Kézdivásárhely várossal szemben ; c) igaz lehet ő az, hogy a szövetkezeten, annak igazgatóin, más vezetőin, vagy tagjain nem lehet Kézdivásárhely város követelését be­hajtani ? 5. Ugyancsak méltóztassék a kolozsvári Belügyminiszteri Vezérigazgatóság 6896—921. számú és Háromszékvármegye Subprefectjének 4221—921. számú fiatal tanúsága szerint Kéz­­divásárhely város tanácsa és e búza-ügylet idején volt polgármestere, dr. Molnár Dénes ellen lefolytatott vizsgálat dacára még egyszer bár­mily törvényes forma szerint vizsgálat tár­gyává tenni, hogy: ș) terhel-e valakit bűntett, vétség, vagy akár bűnös szándék, akár felületességből szár­mazó vétkes és vagyoni felelősséget maga után vonó könnyelműség; b) ha igen, ki, vagy kik azok, akik, vagy akiket ezért akár büntető, akár polgári per, esetleg fegyelmi eljárás útján felelősségre lehet vonni? Úgy hisszük, hogy mindezek megállapítása nélkül lehetetlenség ez ügyet közmegnyugvásra megoldani. • Mi úgy tudjuk, hogy nem minden követ­­tetett el mindezek kétségtelen megálapítására. De azt véljük, hogy Miniszter Úr hatalmas be­folyása utján eredményesen fogja kideriítetni a felelős személyeket. Ez ügynek minden részlete 1920. április 1-ig, — amikor a városi képviselőtestületet a nyil­vánosság tekintetében pótolni hivatott vagyon­kezelő­ bizottságot felsőbb rendeletre a városi tanács többé össze nem hívhatta, — velünk közöltetett és sokan voltak közülünk, kiknek ese­tenként véleményünk kifejezésére mód és al­kalom nyílott. Ha netán tévednénk azon eddigi vélemé­nyünkben, hogy a kárt okozó bűnösök nem Kézdivásárhelyen, vagy nem mind Kézdivásár­helyen kívül keresendők, úgy fizessen az, vagy fizessenek azok, a­kiknek felelőssége tekintetében­ tévedésben vol­tunk. De azt is le kell szögeznünk, hogy téve­désünket a kolozsvári Belügyminiszteri Vezér­­igazgatóság már hivatkozott 1921. évben le­folytatott vizsgálatának eredménye igazolja. Azon nem várt esetben pedig, ha az em­lített szövetkezeten a város követelése minden járulékával, esetleg annak csak egy része nem volna behajtható és a szövetkezeten kívül álló más valaki, vagy más valakik vagyoni felelős­sége nem volna is megállapítható, de rajta, vagy rajtuk a követelés vagy annak egy része rövid időn belül nem lenne behajtható : azt tartanók legcélszerűbbnek, ha a város tulajdonát képező, úgynevezett „Kétág“ erdő­nek több millió lent érő faanyag a lehető leg­sürgősebben szabályszerűen eladatnék és a be­folyó vételárból, — mely amúggy is a város közönsége adóterhének csökkentésére kell, hogy jövedelmezzen — a város hitelezői fizettesse­nek ki. Természetesnek tartanók, hogy ez ka­matmentes kölcsön formájában történjék és a szövetkezettel szemben fennálló követelés be­hajtásának mérvéhez képest fizettetnék vissza a pénztőkét képező erdő­alapba, hogy ez a pót­adó csökkentésére jövedelmeztethető legyen. Miniszter Úr! Városunk a háború alatt rettentő sokat szenvedett. Nem hisszük, hogy volna az or­szágban még egy ilyen kis város, mely an­nyi adóterhet viselne, mint mi. Mi szeretünk és tudunk dolgozni. De ha megfeszített munkánk dacára, az adók súlya alatt összeroppanunk és megélhe­tésünk veszélyeztetve van, úgy mi leszünk az ország legszerencsétlenebb polgárai. Mi az új államhatalom keretébe béketü­relemmel és minden rendzavarás nélkül, Isten akaratában megnyugodva illeszkedtünk be. Panaszunk orvoslását kérjük tehát, hogy annak megtörténte után Miniszter Úr bölcs in­tézkedése révén múljék el tőlünk a jogtalan és igazságtalan adózási túlterhelés; háríttassék el rólunk annak az adósságnak terhe, mely a törvényes formák között elindult búza­vásárlási ügy folytán keletkezett. Hisszük és reméljük, hogy Miniszter Úr megérti feljajdulásunkat és segíteni fog rajtunk. Azzal zárjuk be kérésünket, hogy azért adjuk be az állam hivatalos nyelvén kívü­l ma­gyar anyanyelvünkön is, hogy annak aláírói közül az a túlnyomó nagy többség is, mely az állam nyelvét nem érti, tudja azt, hogy mit ír alá és megértve az abban foglaltakat, kérhesse Miniszter Urat a minél gyorsabb intézkedések kegyes megtételére. Ezek után jelen emlékiratunkat és­ ma­gunkat megértő jóindulatába ajánljuk. * A memorandum minél tömegesebb aláírására nyomatékosan felhívjuk ezuton is a polgárság figyelmét A memorandum Lukács László gyógyszertárá­ban van aláírás céljából kitéve. Az aláírás zárhatárideje f. hó 16-ika, kedd este Vs8 óra, mivel a küldöttség 19-én indul illetékes helyekre. •­­A 100%-os rendkívüli városi pótadó kivetése ellen a felebbezés már a mai napon beadatott 151 eredeti aláírással. A memorandumot — amint értesülünk — legalább 400-an írják alá. A külpolitikai horizont. Új európai csoportosulás. — Az oroszokat engedékenységre akarják bírni. — Lázasan folynak a hadi készülődések. A gonuai konferencián döntő fordulat nem történt. A helyzet ez idő szerint még az, hogy Franciaország marad a régi álláspontján s Belgium után akar igazodni, viszont Lloyd Ge­orge is megy a maga útján s külön tárgyal az oroszokkal, sőt egyezség is jött már létre, amely szerint az angolok és oroszok a konferenciát öt hónappal elhalasztják. Az olasz delegátusok azon fáradoznak, hogy az angol francia ellentéteket áthidalják, közben azonban ők maguk is az angolok után igazodnak s a helyzet ma úgy néz ki, hogy — minden titkolódzás dacára — ma már kész a német-orosz angol olasz szövetség. A kisantant államai megoszlanak s egy része, köztük Románia, "a franciák mellett tart ki, míg a másik rész az angolokhoz csatlakozik. Nem értktelen az a híradás sem, amely szerint a németek minden áron arra töreksze- A lelkészválasztáshoz. A kézdivásárhelyi református egyházat az erdélyi egyházkerületben, sőt az egész régi Magyarországon úgy tekintették valamikor, mint a református magyarság legerősebb őrbástyáját. Erős bástyává tette ezt a virágzó gyönyörű­­ egyházat az a szellem, mely benne feltétlenül uralkodott. Híveiben vallásos buzgóság élt, mely még míves napokon is nagyobb szor­galommal gyakorolta a templomot, mint más­hol ünnepnapokon. A vallásos buzgóság oly páratlan áldozatkészséget gyújtott a hívek lelké­ben, hogy azzal az anyaszentegyház egyik leg­szebb, legnagyobb templomát bírta megépíteni, iskolát tudott fenntartani és egyházát a leg­gazdagabbak közé bírta emelni. Lelkészei kiváló emberek, akiknek hire messze túlszárnyalta egyházuk területének szűk határait. Egyik ezek közül az erdélyi anya­szentegyház püspökévé lesz; egy másik a duna­­melléki egyházkerület püspöke. Hires egyházi szónokok és kitűnő vezérférfiak. E sorok írójának is kitüntetésképen meg­adta az Úr kegyelme, hogy ennek a hatalmas gyülekezetnek tizenöt éven át pásztora lehessen. Mikor 1915. január 1-én kettős orvosi bizonyítvánnyal támogatott kérésemnek az egye­temes konvent helyet adott és e bizonyítványok­nak, hogy az oroszokat engedékenységre bírják. Ez valószínűleg ép oly őszinte, mint amily őszinte a franciáknak az a törekvése, hogy a belgákat engedékenységre bírják. Amíg ezek, a végeredményben még­is csak a genuai konferencia felfordulását ered­ményező dolgok történnek, azalatt lázasan foly­nak a hadikészülődések. Berlini jelentések szerint a megszállott területeken a belgák és franciák mind nagyobb csapatösszevonásokat eszközölnek, Frankfurt és Darmstadt irányában nehéz tüzérséget összpontosítottak, messzihordó ágyukkal. Arról viszont, hogy a lengyel határon az oroszok összpontosítanak, már régebben meg­emlékeztünk. A helyzet ma sokban hasonlít 1914-hez, amikor minden hatalom békés szándékait han­goztatta, a­míg aztán, egy napon csak kitört a háború.­kat igazolt „állandó jellegű testi fogyatkozásom miatt nyugalomba vonultam, az volt a legforróbb vágyam, hogy ha már én az Isten megmásít­hatatlan végzéséből nem hirdethetem tovább e gyülekezetnek az evangéliumot, a világosságot, jöjjön utánam erősebb és derekabb pásztor, akinek apostoli buzgósága erősítse a nyájat, tegye még kedvesebbé az Urnák házát és emelje ezt az őrbástyát az egyházkerület legelső egy­házává! Azóta rettenetes nehéz próbák szakadtak mindnyájunkra. Azt hihette mindenki, hogy ezek a próbák még erősebbé fogják tenni a hivek lelkében a templomhoz és az egyházhoz való buzgóságot! És ma ... Szinte sír az ember lelke, mi­kor azt a dermesztő közönyt látja, mely ez utóbbi években megülte a lelkeket. Hogy mi ennek az oka, annak firtatása nem ide tartozik. E soroknak nem az a szándéka, hogy keserű­ségeket ébresszen. Annyi azonban bizonyos — tapasztalatból tudom — hogy, ha ennek a gyülekezetnek olyan lelki vezére van, aki híveinek szeretetére támasz­­kodhatik, annak háta mögött ott fog állani, mint egy lélek, ez az egész gyülekezet" annak kicsinye és nagyja, a régi hitbéli buzgósággal és a maga páratlanul álló áldozatkészségével.

Next