Székely Újság, 1922 (19. évfolyam, 2-102. szám)
1922-01-19 / 5. szám
Ára I len. XIX. évfolyam. Targul-Sacuitor (Kézdivásárhely), 1922. Január 19. Csütörtök. 5. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Fél évre . . 40 L — b. Negyed évre 20 L — b. Egy hóra . . 7 L — b. Nyilltér sora 6 L — b. Pirii, petitsora 3 L — b. EKELY ÚJSÁG Kézdivásárhely és Vidéke Gazdasági Egyesületének hivatalos lapja. Kisdjas Kézdivásárhelyi Könyvnyomda Részvénytársasági Felelős szerkesztő: Dr. I. Dienes Ödön, Megjelenik bétánként kétszer csütörtökön és vasárnap reggel. SZERKESZTŐSÉG: DR. I. DIÉNES ÖDÖN főlrkesztő irodájában Bérhorist 14. szám. Telefonszám, Kiadóhivatal ás papirkereskedés telefonszán; Ünnepnapi szünetek. Egész heti fárasztó munka után jól esik a vasárnapi pihenés. Nyugvás. Csend. De nem minden harmadik napon. Nehány százféle vallásfelekezet hívőinek, — az ő hitük szerint, — rá kell szentelni pár imádságos, ceremóniás napot az ő hitük szerinti Istenségek tiszteletére. És a vallásfelekezetek épitenek nagy templomokat s nagy zsongás, zsolozsmás hódító áhitattal zúgják, hogy hisznek! . . . de cserébe ezért segítséget kérnek! . . . Minden népnek meg van még a különféle nemzeti ünnepe: Ilonalapitás. Király-születés. Szabadság-ünnep. Minden családban megesik egy névnap, születésnap, esküvő, hogy a fiú most lett önálló iparos, kereskedő, gazda, vagy doktor. Ezeket a napokat mind megünnepelik. Megünnepelik még a tavaszt is május elsején. Szóval, ha ez a mellékes tény nem volna, hogy közbe a világ legvéresebb háborúja dúlt, — ünnepelhetnénk, míg a világ vége lesz, mindig! . . . De a háború elpusztított mindent. Nincs tisztességes ruhánk, kalapunk, cipőnk, mert nincs munkáskéz, amely annyit tudjon produkálni, hogy bőség legyen mindenben . . . Ceremónia-mestert, vezetőt, szószólót, hangadót, rikkancsot, kijárót, baksis-evőt, azt sokat látunk, de eredményes munkát, munkáskezeket, melyek megszüntessék a tömegruhátlanságot, a tömegerkölcstelenséget, — azt — nem látunk! . . . Erkölcsjavitásra találták fel a különféle ünnepeket. Mert az ünnepnapokon mindenki magába szállhat s minden pap elmondhatja az ő híveinek, hogy miért jó erkölcsösnek lenni, más embernek a becsületébe nem gázolni ... Ez mind szép. A német munkások azonban a hazájukért egy órával naponként többet dolgozni elhatározták ... Ők nem szónokolnak, nem személyeskednek, nem kijárnak, nem verik a mellüket nagy hanggal kisérve, nem baksisolnak, — hanem: dolgoznak! ... S mi idehaza mit látunk? Egy esztendőből egy harmad esztendőt ünnepelnünk kell. Családi ünnepek, saját vallási ünnepjeink, a ránk rendelt görög keleti vallásos ünnepek betartása, boltok, üzemek becsukása . . . .Ha nem dolgoztat az állam, hanem folyton ünnepeltet, örökre rongyosok maradunk. Intézkedést kérünk, hogy az állami ünnepeken kívüli más ünnepeket ne kelljen betartani, mert így nemcsak egyeseknek, hanem az egész államgazdaságnak tönkre kell menni. Molnár Kálmán. A külpolitikai horizont. A magyar belpolitika. — Közép-Európa területi sérthetetlensége. — Az antant védekezése esetleges támadás ellen. — A magyar királyválasztás előharcai. — Jugoszlávok bojkottja Olaszország ellen. A magyarországi események közül a belpolitikai életre legfntosabban kiható a kereszténypárt kettészakadása. A helyzet ezzel véglegesen tisztázódni fog. A legitimisták ellenzékbe vonulnak és megmaradnak a kormány mögött a Horthyt támogató szabad királyválasztó frakciók Ezekből immár nem lesz nehéz megalakítania Bethlennek az egységes kormányzópártot, de az ellenzéke, Apponyi és Andrássyval sokkal erősebb lesz, mint remélte. Az állam háztartását súlyosan érinti az újabb jóvátételi teher, melyet Jugoszlávia újabb követelése jelent. Kállay Tibor pénzügyminiszter nyilvánosságra hozta a Budapesten székelő jóvátételi bizottság legújabb átiratát Jugoszlávia követelését illetőleg. A bizottság két kiküldöttje megjelent a magyar kormánynál és élőszóval is ismertette Jugoszlávia követeléseit, amely arra irányul, hogy a trianoni szerződés értelmében a pécsi szénbányák termeléséből Jugoszláviának kiszolgáltatandó szén árát a magyar állam megfizetni köteles. Azon összeget pedig, amit ezen a címen Magyarország kifizet, annak idején a jóvátételi összegbe fogják betudni. Jugoszlávia ezen követelése a magyar költségvetést ötszázmillió újabbi költségtöbblettel terheli meg és az elkeseredést még jobban fokozza az az általánosan kolportált hír, hogy a jóvátételi bizottság Jugoszlávia követelését máris elismerte. A magyar pénzügyi és gazdasági köröknek az a feltétlen meggyőződése, hogy ha az antant Magyarország helyzetét nap-nap mellett újabb és újabb megterhelésekkel súlyosbítja, később pedig az országot állatállományától így meg akarja fosztani, a teljes gazdasági összeomlás el nem kerülhető. A nemzetgyűlés ülésén Kovács J. István képviselő hosszabb beszédben foglalkozott az indemnitással. — Elkerülhetetlennek tartom, mondotta, hogy a nemzetgyűlést a mandátum lejártakor feloszlassák. Ebben az atmoszférában, amely a nemzetgyűlésen uralkodik, alkotmányos munkáról beszélni sem lehet. Örülök annak, hogy a miniszterelnök végre arra a lépésre szánta el magát, amelyet az ország érdeke egyenesen megkövetel és azon kijelentése, hogy a forradalmi szellem ellen az összes rendelkezésére Mese. — A Székely Újság eredeti tárcája. — írta: Száva Nusi. I. Az első napsugarak kicsaltak mindenkit a Vérke-menti korzóra. Lágy, zöldes színben hömpölygött az öreg Vérke s a hullámok az apró, ezüstösen csillogó habokkal játszadoztak, mint a kis unoka a nagyapó fehér szakállával. — Nézze Arthur, milyen nagy gondolatokra tanítanak ezek a lágyan omló hullámok. Jöjjön közelebb, nézze . . . Egyik hab a másik után szálad s mikor elérik egymást, összeölelkeznek, egybeolvadnak és semmivé lesznek. Nem látszanak többet, eltűnnek ... és nem térnek vissza többé . . . soha ... Soha ?! . . . és Lonci nézte a habokat és elmerengett. Olyan néma hangulat ömlött el rajta. Ilyenek ők is, mint ez a folyó. Elmúlik ő is, amint egy hullám utoléri. Ez az egész élet egy versenyfutás. Elöl a nők, utána az a sok férfi . . . Vájjon őt ki fogja utolérni? Melyik férfi ölelése lesz a halálthozó boldog megsemmisülés. Arthur zavarta meg gondolataiban : — Menjünk Loncika ebédelni. . . . Lonci szó nélkül elfordult és haladt abba az irányba, amely a vendéglő felé vezetett, ahol együtt szoktak ebédelni. Ilonka árvaleány volt. Tanítónő. Édesanyja egy tanácsot adott neki: óvakodjék az emberektől s ő nem feledte ezt soha. Csak a fiatal dr. Zoltán Arthur ügyvéd, gyermekkori ismerőse járt vele mindig. Amint a két abonans megérkezett, azonnal szervíroztak és Ilonka szótlan fogyasztotta el az ebédjét . . . Eltávoztak. — Mi baja Loncika? Miért olyan levert? És Ilonka barna szempilláján egy könnycsepp rezgeti s a torkát úgy reszelte valami, alig bírt szólani. — Nem tudom, úgy fáj valami belül, úgy tátong egy szédítő üresség a lelkemben. Olyan keserűen nyitotta fel bennem a folyóparti elmélkedés az életemet. Ezt a búval bélelt nyomoru életemet. Arthur nem tudta, hogy mit szóljon. Megállt s egy ibolyacsokrot vett a kis kertészleánytól — ki félénken kínálta meg vele és — átmujtotta Loncinak: — Tűzze fel és űzze el a gondolatokat