Székely Újság, 1939 (36. évfolyam, 1-50. szám)
1939-08-06 / 30. szám
XXXVI. (XXIII.) évfolyam. AAA 3 LEJ înregistrat Dos. No. 959/1939 Tribunalul Trciscaune egyesülvea SZÉKELY HIRLAP-pal EKELY UJSA (GAZETA SĂCUIASCĂ) MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL. Szerkesztőség és kiadóhivatal; KOVACS-HIRLAPIRODA, Str. Voivodul Mih.iu I. szám. Târgul-Săcuiesc, 1939 Augusztus 6 Vasárnap 30. szám Redactor responsabil și editor — Felelős szerkesztő, kiadó Kovács J. István fuzionat cu ZIARUL SACUESC Redacția și administrația: BIROU DE ZIARE KOVACS Strada Voevodul Mihaiu 1. Évfordulók Július utolsó hetétől kezdve most már minden nap negyedszázados „jubileumokat" hoz. Évfordulókat, nem köznapi, hanem történelmi értelemben. Sajnos, a jubileum szónak bennük eltolt és másított értelme van. Nem örömöt és boldogságot fejeznek ki az évfordulók, — még a nagy diadaloké sem — hanem csak az emberiség legnagyobb megpróbáltatásának eseményfüzéreit. A háborúét, mely „rossz" üzlet volt. Julius utolsó napjaiban történt az osztrákmagyar monarchia úgynevezett demarsának átadása Belgrádban, majd a hadüzenet kihirdetése és a mozgósítás elrendelése negyedszázad előtt. A „nagy" események, mint ilyenkor történni szokott, rohamosan torlódtak és augusztus elejére kibontakozott a világháború. Most mindenütt a föld kerekén emlékezet és írás ezekkel az évfordulókkal bíbelődik s a történelmi valóságokhoz a még nem véglegesítő történelemírási megállapításokat is hozzáfűz. Annál inkább, mert a világháborút követő húsz esztendő tanulságaiból megállapítható már, hogy nem egyszerűen az lett, aminek képzelték: egy tarthatatlan helyzet föloldása és rövid mérkőzés az új hatalmi rendeződés, hanem egy páratlan világtörténelmi fordulat, még nagyobb, mint a francia forradalmi és napóleoni háborúk, a harmincéves és a keresztes hadjárat kora, bár ezek időtartamban és talán tömegességben fölötte állanak, olyan, aminő a római birodalom összeomlása és a népvándorlás volt a kereszténység győzelmével kapcsolatosan. Politikai, társadalmi, erkölcsi, művészi, nemzedéki forradalom volt a következménye és ma is nyakig úszunk ebben a tűzhányós és olvadékony korszakban, talán az új világháború, vagy egy új világbéke lehetőségei felé, amely ezt a világtörténelmi átalakulást még iszonyúbbá teheti, vagy nyugodt és természetes mederbe irányíthatja. Olyan óriás időkben élünk, amelyek néhány évtizedbe sűrüsítik össze a Nagy Konstantinok, Attilák és Nagy Károlyok századait és drámáit. A jövendő történetírás kiapadhatatlan anyaga lesz mindez s a rádiós eszméken nevelt új nemzedékek döbbenetes félelemmel fognak tekinteni ezekre az időkre, még akkor is, ha sikerül elkerülni azt az elképzelhetetlenül nagy pokoli válságot, amely napjainkban fenyeget és esetleg a legutóbbi negyedszázad változásait és ígéreteit gyerekjátékká leminősíti. (£) i Megerősítették állásában a város prímárját A város primárját, M. Georgescu nyugalmazott kapitányt hat évre terjedő kinevezéssel megerősítették állásában. A most már véglegesen kinevezett városi vezető tisztviselő üntnépies beiktatása szerdán délután történt meg, melyen részt vett a vármegye prefectje, dr Báleanu is. Ez alkalommal a primar a nemzeti front fehér egyenruhájában jelent meg és megjelentek a primár hivatalos helyiségében a tanács tisztviselői is. A beiktatást a prefect végezte és üdvözlő beszédében sok szerencsét kívánt a prmárnak a kinevezéséhez. Este a Lukács-féle kerthelyiségben mintegy hatvan terítékes vacsora volt, melyen részt vett a prefect is és nagyon jól találta magát. A vacsora jó hangulatban az éjszakai órákig tartott. Lélekemelő ünnepiességgel ülte meg Erdély magyarságra Petőfi halálának kilencvenedik évfordulóját A fehérföld házai síkon , amit vasárnap tartották meg Petőfi emlékünnepét, amelyen nagy tömegben vett részt Erdély magyarsága és rótta le kegyeletét a nagy költővel szemben, aki 90 esztendővel ezelőtt kozák lándzsáktól teli va ki szenvedett a fehéregyházai ikon hazájáért és a szabadságért. A Petőfi ünnepségre számos dalárda vonult fel és az erdélyi magyarság minden számottevő kulturális és társadalmi egyesülete is képviseltette magát. Magyar ruhába öltözött, pruszlikos, pártás leányok és asszonyok, székely szőttesbe öltözött harisnyás gazdák vonultak fel messze vidékekről, szekéren, vagy gyalog. Több ezerre tehető azoknak a száma, akik részt vettek ezen a magasztos ünnepségen. Első ízben képviseltette magát más város magyarsága és természetesen nem hiányoztak a székely városok, valamint Brassó, Kolozsvár, Tords, Medgyes, Szászrégen képviselői sem. Nagy Béla segesvári unitárius lelkész magasszárnyalátt imában köszönte meg az Istennek, hogy Petőfit, a világirodalom egyik legnagyobb költőjét, a magyarságnak adta. Gróf Teleki Ádám országgyűlési képviselő emlékbeszédet mondott a honvédemlék lábánál: — A költő látnoki szemmel jósolta meg végét. Itt esett el a harc mezején, itt folyt ki a vér a szivéből. Petőfi emelte ki a szolgasorsából a magyar nép fiait és tette őket más népekkel egyenrangúvá. Szive a nemzet egyetemességéért dobogott, egyenlő volt előtte mindenki, főur és paraszt. Petőfi Sándor a magyar nép szellemi egységének jelképe,az ő szelleme hassa át ifjú nemzedékünk szivét. Petőfi parancsa ez : „jövőnk az ifjúságtól függ, sohase hagyjuk el egymást!"1 Téged idézünk a híregyházi síkon Petőfi Sándor nagy szelleme. A műsor utolsó előtti számaként a különböző magyar közületek tették le koszorúikat a honvédemlék lábához. Elsőnek gróf Teleki Ádám helyezte el koszorúját a Romániai Magyar Népközösség nevében , mint beszédében mondotta, közel két millió magyar koszorúja ez. Dr. Szele Béla, az Emke nevében helyezte el koszorúját a következő szavak- kal: — Nem azért jöttünk ide, hogy eggyel szaporítsuk az ünnepnapok számát, hanem azért, hogy megköszönjük a Gondviselő Istennek, hogy nekünk adta a világirodalom nagy költőjét , Petőfi Sándort. Tartsuk meg tehát szellemi örökségét. Petőfi szelleme őrzi a múltat, védi a jelent és munkálja a jövendőt Ezután dr. Szele Béla, az Emke választmánya nevében bejelentette, hogy amennyiben a kormányal folyó tárgyalások az emlékmű körüli területek tulajdonjoga tárgyában sikerre vezetnek, — ufy az Emke ezennel kötelezettséget vállal, hogy az emlékmű környékét a nagy költő emlékéhez méltóan rendbehozza, hogy felemelt fejjel hirdethessük, hogy vagyunk, akik voltunk és leszünk, akik vagyunk. Lévay Lajos, a Romániai Magyar Dalosszövetség koszorúját tette le a következő szavakkal: — Petőfi minden magyar dalban és minden magyar dalos ajkán ott él. Az aradi Kölcsei-egylet nevében Bérczy Lajos helyezett el koszorút a következő szavakkal: — Nagy költőnk színed előtt megrendülve áll a síkság magyar zarándoka. Horosz Béla, a Keleti Újság és Magyar Újság belső munkatársa a Népkisebbségi Újságírószervezet nevében helyezte el az emlékműnél a koszorút. Jakab Géza, az aradi magyar lapok nevében helyezte el babérkoszorúját. A babérkoszorú leveleit az aradi vértanuk sírjáról szedett levelekből állították össze. Az esti műsor keretében először került bemutatásra Tóth—Táréza : „Jövel székely" című énekkari mű, amit a segesvári ref. dalkör adott elő. Kitűnően betanított szavalókórusok és az erdélyi magyar dalárdák gondosan összeválogatott műsora egészítette ki az esti díszhangversenyt. — Amnesztia rendelet. A nemzetvédelmi minisztériumban királyi rendeletet állítottak össze. A rendelet széleskörű kegyelmet és büntetésle szállítást ad sok, a katonai törvényszék által elitélt egyénnek,