Székely Újság, 1939 (36. évfolyam, 1-50. szám)

1939-08-06 / 30. szám

XXXVI. (XXIII.) évfolyam. AAA 3 LEJ înregistrat Dos. No. 959/1939 Tribunalul Trciscaune egyesülvea SZÉKELY HIRLAP-pal EKELY UJSA (GAZETA SĂCUIASCĂ) MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL. Szerkesztőség és kiadóhivatal; KOVACS-HIRLAPIRODA, Str. Voivodul Mih.iu I. szám. Târgul-Săcuiesc, 1939 Augusztus 6 Vasárnap 30. szám Redactor responsabil și editor — Felelős szerkesztő, kiadó Kovács J. István fuzionat cu ZIARUL SACUESC Redacția și administrația: BIROU DE ZIARE KOVACS Strada Voevodul Mihaiu 1. Évfordulók Július utolsó hetétől kezdve most már minden nap negyedszázados „jubi­leumokat" hoz. Évfordulókat, nem köz­napi, hanem történelmi értelemben. Saj­nos, a jubileum szónak bennük eltolt és másított értelme van. Nem örömöt és boldogságot fejeznek ki az évfordu­lók, — még a nagy diadaloké sem — hanem csak az emberiség legnagyobb megpróbáltatásának eseményfüzéreit. A háborúét, mely „rossz" üzlet volt. Ju­lius utolsó napjaiban történt az osztrák­magyar monarchia úgynevezett demar­­sának átadása Belgrádban, majd a had­üzenet kihirdetése és a mozgósítás el­rendelése negyedszázad előtt. A „nagy" események, mint ilyen­kor történni szokott, rohamosan torlód­tak és augusztus elejére kibontakozott a világháború. Most mindenütt a föld kerekén emlékezet és írás ezekkel az évfordulókkal bíbelődik s a történelmi valóságokhoz a még nem véglegesítő történelemírási megállapításokat is hoz­záfűz. Annál inkább, mert a világhábo­rút követő húsz esztendő tanulságaiból megállapítható már, hogy nem egysze­rűen az lett, aminek képzelték: egy tarthatatlan helyzet föloldása és rövid mérkőzés az új hatalmi rendeződés, hanem egy páratlan világtörténelmi fordulat, még nagyobb, mint a francia forradalmi és napóleoni háborúk, a harmincéves és a keresztes hadjárat kora, bár ezek időtartamban és talán tömegességben fölötte állanak, olyan, aminő a római birodalom összeomlása és a népvándor­lás volt a kereszténység győzelmével kapcsolatosan. Politikai, társadalmi, er­kölcsi, művészi, nemzedéki forradalom volt a következménye és ma is nyakig­ úszunk ebben a tűzhányós és olvadé­kony korszakban, talán az új világhá­ború, vagy egy új világbéke lehetősé­gei felé, amely ezt a világtörténelmi átalakulást még iszonyúbbá teheti, vagy nyugodt és természetes mederbe irá­nyíthatja. Olyan óriás időkben élünk, ame­lyek néhány évtizedbe sűrüsítik össze a Nagy Konstantinok, Attilák és Nagy Károlyok századait­ és drámáit. A jöven­dő történetírás kiapadhatatlan anyaga lesz mindez s a rádiós eszméken nevelt új nemzedékek döbbenetes félelemmel fognak tekinteni ezekre az időkre, még akkor is, ha sikerül elkerülni azt az el­képzelhetetlenül nagy pokoli válságot, amely napjainkban fenyeget és esetleg a legutóbbi negyedszázad változásait és ígéreteit gyerekjátékká leminősíti. (£) i Megerősítették állásában a város prímárját A város primárját, M. Georgescu nyugalmazott kapitányt hat évre terjedő kinevezéssel megerősítették állásában. A most már véglegesen kine­vezett városi vezető tisztviselő üntnépi­­es beiktatása szerdán délután történt meg, melyen részt vett a vármegye pre­­fectje, dr Báleanu is. Ez alkalommal a primar a nem­zeti front fehér egyenruhájában jelent meg és megjelentek a primár hivatalos helyiségében a tanács tisztviselői is. A beiktatást a prefect végezte és üd­vözlő beszédében sok szerencsét kívánt a prmárnak a kinevezéséhez. Este a Lukács-féle kerthelyiség­ben mintegy hatvan terítékes vacsora volt, melyen részt vett a prefect is és nagyon jól találta magát. A vacsora jó hangulatban az éjszakai órákig tartott. Lélekemelő ünnepiességgel ülte meg Erdély magyarságra Petőfi halálának kilencvenedik évfordulóját A fehérföld házai síkon , amit vasárnap tartották meg Petőfi emlékünnepét, amelyen nagy tömegben vett részt Erdély magyar­sága és rótta le kegyeletét a nagy költővel szemben, aki 90 esztendővel ezelőtt kozák lándzsáktól teli va ki szenvedett a fehér­egyházai­­ ikon hazájáért és a szabadságért. A Petőfi ünnepségre számos dalárda vonult fel és az erdélyi magyarság minden számottevő kulturális és társadalmi egyesü­lete is képviseltette magát. Magyar ruhába öltözött, pruszlikos, pártás leányok és as­­­szonyok, székely szőttesbe öltözött haris­­nyás gazdák vonultak fel messze vidékek­ről, szekéren, vagy gyalog. Több ezerre te­hető azoknak a száma, akik részt vettek ezen a magasztos ünnepségen. Első ízben képviseltette magát más város magyarsága és természetesen nem hiányoztak a székely városok, valamint Brassó, Kolozsvár, Tords, Medgyes, Szászrégen képviselői sem. Nagy Béla segesvári unitárius lelkész magasszárnyalátt imában köszönte meg az Istennek, hogy Petőfit, a világirodalom egyik legnagyobb költőjét, a magyarságnak adta. Gróf Teleki Ádám országgyűlési kép­viselő emlékbeszédet mondott a honvéd­emlék lábánál: — A költő látnoki szemmel jósolta meg végét. Itt esett el a harc mezején, itt folyt ki a vér a szivéből. Petőfi emelte ki a szolgasorsából a magyar nép fiait és tette őket más népekkel egyenrangúvá. Szive a nemzet egyetemességéért dobogott, egyenlő volt előtte mindenki, főur és paraszt. Petőfi Sándor a magyar nép szellemi egységének jelképe,­­az ő szelleme hassa át ifjú nem­zedékünk szivét. Petőfi parancsa ez : „jövőnk az ifjúságtól függ, sohase hagyjuk el egymást!"1 Téged idézünk a­­ híregyházi síkon Petőfi Sándor nagy szelleme. A műsor utolsó előtti számaként a különböző magyar közületek tették le koszor­úikat a honvédemlék lábához. Első­nek gróf Teleki Ádám helyezte el koszorúját a Romániai Magyar Népközösség nevében , mint beszédében mondotta, közel két millió magyar koszorúja ez. Dr. Szele Béla, az Emke nevében helyezte el koszorúját a következő szavak- kal: — Nem azért jöttünk ide, hogy eggyel szaporítsuk az ünnepnapok számát, hanem azért, hogy megköszönjük a Gondviselő Istennek, hogy nekünk adta a világirodalom nagy költőjét , Petőfi Sándort. Tartsuk meg tehát szellemi örökségét. Petőfi szelleme őrzi a múltat, védi a jelent és munkálja a jövendőt Ezután dr. Szele Béla, az Emke­ vá­lasztmánya nevében bejelentette, hogy amennyiben a kormányal folyó tárgyalások az emlékmű körüli területek tulajdonjoga tárgyában sikerre vezetnek, — ufy az Emke ezennel kötelezettséget vállal, hogy az em­lékmű környékét a nagy költő emlékéhez méltóan rendbehozza, hogy felemelt fejjel hirdethessük, hogy vagyunk, akik voltunk és leszünk, akik vagyunk. Lévay Lajos, a Romániai Magyar Dalosszövetség koszorúját tette le a követ­kező szavakkal: — Petőfi minden magyar dalban és minden magyar dalos ajkán ott él. Az aradi Kölcsei-egylet nevében Bérczy Lajos helye­zett el koszorút a következő szavakkal: — Nagy költőnk színed előtt meg­rendülve áll a síkság magyar zarándoka. Horosz Béla, a Keleti Újság és Magyar Újság belső munkatársa a Népkisebbségi Újságírószervezet nevében helyezte el az emlékműnél a koszorút. Jakab Géza, az aradi magyar lapok nevében helyezte el babérkoszorúját. A babérkoszorú leveleit az aradi vértanuk sírjáról szedett levelekből állították össze. Az esti műsor keretében először ke­rült bemutatásra Tóth—Táréza : „Jövel szé­kely" című énekkari mű­, amit a segesvári ref. dalkör adott elő. Kitűnően betanított szavalókórusok és az erdélyi magyar dalár­dák gondosan összeválogatott műsora egé­szítette ki az esti díszhangversenyt. — Amnesztia rendelet. A nem­zetvédelmi minisztériumban királyi ren­deletet állítottak össze. A rendelet szé­leskörű kegyelmet és büntetésle szállítást ad sok, a katonai törvényszék által el­itélt egyénnek,

Next