Székelyföld, 1932 (2. évfolyam, 1-101. szám)

1932-10-16 / 81. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra ....................................... Negyedévre . ................................. Félévre . t . ................................ Egész évre............................................ 20 Lei 60 . 120 . 240 , FELELŐS SZERKESZTŐ: FÖL­DI ISTVÁN Székely Nemzeti Muzeum Sfr.Gheorghe Attil 3 K­EJ Târguljacuesc. (Kézdivásárhely.)___________ II. (XXV.) évfolyam. 81. szám Vasárnap, 1932. október 16. Politikai, közgazdasági és társadalmi lap. Megjelenik minden csütörtökön és vasárnap. Szerkesztőség: Piata Regina Maria 23. (volt Zsigmond király tér) Kiadóhivatal: Turóczi István könyvkereskedés Piata Regina Maria 24. — Telefon­szám 7. Egy fiatal székely festőművész sikere Magyarországon. Magyarországon, Kőszeg városában nemrégen országos ünnepségeket rendeztek, mely alkalommal felelevenítették a régi, di­csőséges múltat, Kőszeg népének a törökök ellen vívott hősi harcát. A jubiláris ünnepségen nagy feltűnést keltett egy hatalmas, történelmi kép: „Kő­szeg ostroma”, melyet Altorjai Csoboth Ferenc, fiatal székely festőművész festett. Az egyik magyarországi lap következőkben ismerteti a képet és alkotóját: „Azon 400 éves események emlékei­nek egyikét, melyeket a jubiláló Kőszeg országos keretek között ünnepel meg, fe­lejthetetlenül és meglepő hatással eleveníti fel Altorjai Csoboth Ferenc festőművész nemrég elkészült festményében. A fiatal festőművész Kőszeg ostromá­nak azt a mozzanatát örökíti meg, amikor a maroknyi védősereg végső erőfeszítéssel visszaveri az utolsó rohamot. A robbantott résen át beözönlő török sereg már már bir­tokába veszi az egész várat. E tragikus pillanatban a belső várba beszorult védő­sereg, élén Jurisich Miklós várkapitánnyal, elszántan a legvégsőkre, a nők, aggok és gyermekek kétségbeesett orditásától felhe­­vülve rohannak a rés felé, magukkal ra­gadva a hosszú ostromtól kimerült harco­sokat, kik arcukon a győzniakarással oly elszánt és mindent elsöprő rohamra indul­nak, hogy az egetverő orditástól megrémült törökök eszeveszett babonás félelemmel menekülnek a már csaknem elfoglalt várból. Legenda szerint egy lángpallossal feltűnő lovag fokozta meg rémületüket. Ma, amikor oly kevesen próbálkoznak történelmi eseménynek megfestésével, a fia­talok közül A. Csoboth Ferenc vállalkozik egy olyan historikus esemény megfestésére, ami nemcsak Kőszegre, hanem egész Ma­gyarországra vonatkozik. Elmélyedéssel és szeretettel van meg­komponálva képének minden alakja. Ha nézzük a kép egyes alakjait, mind annak a cselekménynek a kifejezői, amit mondani akart. Látjuk a kétségbeesett anyát, aki féltve szorítja magához kis gyermekét, az előrerohantából visszaforduló nőt, ki Ma­gyarország Védasszonyához fohászkodik segítségért, Apponyi alakját, ki egyik kezé­ben karddal, a másik kezében Szűz Máriás zászlóval lelkesítő vezér. Előtte hatalmas lendülettel előretörő polgár alakja, mögötte spártai keményarcú magyar nő, aki fájdal­­mát visszafojtva, elesett férjének felragadt kardjával tör előre. Ezek mind kifejezői azon eseményeknek, melyek 400 éve le­játszódtak. Az előtérben levő törököket, a­kik kevés ellenállással, arcukon a legendás lovagtól való rémülettel menekülnek a résen át. Háttérben még folyik a harc, a kereszt diadalt arat a félholdon. Jurisichnak, mint vezér, a hősök kapuján át kirohanást ve­zérel, hogy a városból is kiűzze az ellent. A. Csoboth Ferenc, aki Erdélyben, Torja községben 1906 ban született, közép­iskoláit a kézdivásárhelyi főgimnáziumban végezte, 1924-ben Gyárfás Elemérnek, majd Révész Imrének volt tanítványa. 1930-ban végezte a képzőművészeti főiskolát, ahol Glatz Oszkárnak volt legkedvesebb növen­déke. A túlszerény festőművész e kitűnő alkotása a Várban, a történelmi kiállításon van elhelyezve. * A festőművész Kőszegen tartózkodik még egy jó darabig. Felhívjuk a rendkívül szerény festőművészre, aki, mint arcképfestő is elsőrendűt nyújt, váro­sunk közönségének figyelmét.“ Talán fölösleges is nekünk bővebb kommentárt fűzni fenti cikkhez, hiszen ab­ban meg van magyarázva minden. Meg­tudjuk, hogy Csoboth Ferenc torjai fiú, hogy Kézdivásárhelyen járt középiskolában és­­ örömmel vesszük tudomásul, hogy dicsőséget hozott a székely névre. Csak tovább, bátran előre! Isten se­gedelme legyen a munkán ! A múzeumokról általában és a mi múzeumunkról. Irta és felolvasta az Erzsébet Árvaház 1932. június 1 ld iki estélyén: Dr. I. DIÉNES ÖDÖN.­­ Reá­mutattam arra, hogy a világhírű nagy­külföldi, valamint a magyar és székely múzeu­mok mikből állanak, miket foglalnak magukba. Látható ebből a vázlatos felsorolásból, hogy a múzeumok célja a tudás, a művelődés terjesztése. A szép, a hasznos, a gyönyörködtető és tanul­ságos tárgyak állandó kiállítása és tárháza a mú­zeum. Következik ebből, hogy minél több helyen van, minél többféle múzeum, a közönségnek an­nál több alkalma van az ezirányu művelődés meg­szerzésére, mit e kultúrintézményekben találhat meg. A művelt országokban alig van már város, hol kisebb nagyobb múzeum ne lenne s Magyar­­országon is különböző helyeken megközelíti a százat. Arra kellett nekünk is törekednünk, kik szivünkön hordozzuk városunk előhaladását, hogy nálunk se hiányozzék ez az intézmény. Megértette ennek az eszmének a fontossá­gát a Kézdivásárhelyi Kaszinó, ime már majd­nem 9 évtizedes kulturális egyesület, midőn a 80 éves fennállásakor tartott jubiláris díszközgyűlé­sén, 1922. karácsonykor, indítványomra elhatá­­tározta, hogy városunkban is múzeumot létesít és már akkor e célra pénzalap gyűjtését kezdette meg, melyet évről-évre gyarapított. Nemsokára azonban a Kaszinó működését a hatóság betil­totta, helyiségeit a katonaság elrekvirálta és újból csak 1928 óta folytathatja működését, így a mú­zeum létesítésére a kezdő lépések csak 1929-ben történhettek meg s azóta, aránylag rövid idő alatt, eljutottunk odáig, hogy ma már van városunkban is múzeum s már csak rövid idő választ el attól, hogy a múzeum berendezését és 3 évi kitartó munka és propaganda folytán a közönség önkén­tes adakozásából eddig összegyűlt, a mai napig már 7000 darabot meghaladó tárgyak elrendez­­tessenek, illetve a folyamatban levő rendezés be­fejeztessék és ünnepélyesen a nyilvánosságnak átadassanak. Múzeumunkat, mint általában szokás, öt fő­csoportba osztottuk. Súlyt fektetünk elsősorban a helyi vonatkozású tárgyakra. Az első csoportba tartoznak a régiségek, pénz- és éremgyűjtemény és történelmi tárgyak. Ebbe a csoportba tartozik az arckép és fénykép­­gyűjteményünk városunk és vidékünk közéletében szerepet játszott egyének­ről. Erre különösen fel­hívjuk a közönség figyelmét. A kormány tisztviselői leépí­téssel akar az ország pénzügyi helyzetén segíteni. Románia pénzügyi nehézségeinek meg­oldására kormánypárti kezdeményezésre meg­szavazták az úgynevezett pénzügyi intézke­désekről szóló törvényt, melynek egyik bekezdése a törvénytelenül kinevezett tiszt­viselőkkel foglalkozik. A Dimineaţa szerint az új pénzügyi intézkedésekről szóló törvény hatálybalépése következtében a pénzügyminiszter átiratot intézett az összes minisztériumokhoz, kérve, állítsák össze sürgősen azoknak a tisztvise­lőknek a névsorát, akiket 1924. óta neveztek ki az államhoz. A listákat speciális bizott­ságok fogják felülvizsgálni és az összes törvénytelenül vagy szabálytalanul történt kinevezéseket megsemmisítik. Kérdés azonban, mit tekintenek tör­vénytelen kinevezésnek és hol vannak azok a kritériumok, amelyek abban a tekintetben irányadók lesznek. A lap szerint a tisztvi­selői státumukat kell elővenni és azok sze­rint eljárni, nehogy különböző protekciók érvényesüljenek majd, ha már ez az operáció feltétlenül szükséges.­­ A Kézdivásárhelyi Múzeum nyitva van és díjtalanul megtekinthető az Erzsébet Am­aház­­ban minden csütörtökön d. e. 11—1 óráig és vasárnap d. u. 3—5 óráig.

Next