Székelyföld, 1934 (4. évfolyam, 1-101. szám)

1934-01-01 / 1. szám

Târgul-Săcuesc. (Kézdivásárhely.) ELŐFIZETÉSI ÁRAK Ktsy hóra, gazdasági melléklettel vagy anélkül 20 Lei Negyedévre . „ 60 Lei anélkül . 50 . Félévre . . 120 . . . KO . Egész évre „ „ 240 . „ 200 . FELELŐS SZERKESZTŐ FÖLIDI ISTVÁN „Székely Nép­­kiadóhiv. Sft-Gheorghe ARA 3 L­EI IV. (XXVII.) évfolyam, 1. szám Hétfő, 1934 Január 1. Politikai, közgazdasági és társadalmi lap. Megjelenik minden csütörtökön és vasárnap. Szerkesztőség: Piaţa Regina Maria 23. (volt Zsigmond király­tár) Kiadóhivatal: Turóczi Istv­á . könyvkereskedés, Piaţa Regina Maria 24.' Uj határkőnél. Megint uj határkőhöz érkezünk. Az örök idő végtelen országutján szakaszokat jeleznek ezek a határkövek. Egymásután sorban feltűnő évek, melyek előtt gondol­kozva áll meg az új örök vándora, a ha­landó ember, hogy Janus istenként kettős arccal tekintsen az elviharzott napokra és az eltakart titkoktól terhes jövendő elé. Az örökkévalóságban nem látszanak meg ezek az útjelző kövek, de a véges ember előtt, aki a tért és időt is csak korlátozva észé­kelheti, egy-egy jelentős életrészlet minden év, mely nyomot hagy az emlékezés szá­mára és a vágyakon és reményeken ke­­■­eresztül ígéretekkel teszi sejtelmessé az elkö­vetkezőt." Nincs talán ember, aki egy ilyen ha­tárkőhöz érkezve meg ne állana egy pil­a­­natra. Megilletődve néz vissza a meghala­­dott útra, melyre boldog álmok rakott ba­tyujával indult. Kedvező sorsváltozatnak mennyi biztató elképzelése, előre törő akarásoknak mennyi ösztönző ener­giája, messzevilágitó célkitűzések mi­yen harc­kész elhatározottsága, fellengző álmok, rajzó reménykedések milyen gazdagsága volt ab­ban a dúsan tömött batyuban ! És most... Az uj határkőnél . . . Üres a batyui Vala­­hol szörnyen megtépdeste az út és a szo­morúan ásító nyílásokon át kihullott min­den és elmaradozgatott a köves ufón. És csak a vándor ronggyá tépett saruja, feltö­redezett vérző lába idézi a ráemlékezés visz­­szanéző tekintetét, sóhajos szomorúságát ke­serű kiábrándulások, elgázolt remények, med­dő harcok bukásának gyászához. Mennyi drága illúzióval vagyunk ma szegényebbek, mint egy év előtt, mikor egy ilyen útjelző­től bízó lélekkel tovább indultunk! . . De ember az ember. És azért ember az ember, hogy ezer csalódás, ezer kiábrándu­lás után se engedje magától elvétetni a jö­vendőbe vetett hitét, jobb sorsot követelő örök vágyakozását. Olyan az emberi szel­lem, mint Kürosz király hangyája, amit fel­felé törésében százszor ver le sátra faláról a királyi kéz, de százegyedikszer is konok el­szántsággal és meg nem törő akarással in­dul felfelé, hogy ösztönösen kitűzött célját elérje. A Járiszarc jövőbe néző fele az új útjelző kőnél a múlt léleksebző csalódásai után is ismét kigyul és rajta megint ébredő vágyak, elhatározott akarások nagy célkitű­zések öntudata tükröződik! És az örökvándor, lábain még a meg­haladott út vérző sebeivel, de lelkében uj várakozásokkal és uj elképzelésekkel indul tovább az uj médöldjelző Ur megálmádan célja felé. Mert a rém nyköődés és család is meg nem szűnő váltakozásában az örök em­beri végzet inkárná­dik ! Induljunk tehát mindannyian tovább! Egy hatalmas, láthatatlan kéz elfödte ugyan szemeink előtt az út további részét. De igé­reteink vannak afeól, hogyha törhetetlen lelkierővel győzhetetlen intte­, colta meg ! -------:---------- *................­................ ...... nem ható reménységgel haladunk, előbb­­utóbb mégis csak beváltja a fukar élet azt, amivel eddig mindannyiunk adósa maradt. Ha megvan bennünk a kereszthordo­záshoz mindig kész elhatározás, ha bizal­munk és hitünk nem rendül meg az em­beri sorsok örök intéző hatalmában, ha el nem tékozoltuk a múltban egy boldogabb jövendőség alapépitő feltételeit, akkor a ránk zúduló nehéz próbákat is diadalmas erővel viseljük s Kálváriánk martiriuma elvezet egy jobb élet feltáruló aranykapujához. Az uj határkőnél ezeket a drága kle­­nodiumokat rakjátok batyutokba és akkor tietek a jövőt Adjon a nép°k sorsán Őrködő nagy Is­ten mind maiunknak boldogabb uj esz­tendőt !.. — 1934. jan. 1. — Szabó Jenő. Nagy többséggel győztél. Dec. 22 én, pénteken, Jézus szíve nap­ján este 10 órakor kaptam az Orsz Magyar Párt háromszéki tagozata páratlanul önfel­áldozó és odaadó elnökének, báró Szerke­reszthy Bélának, a fenti címmel kelt sür­gönyét. Megvallom, meg voltam ideződve, nem csak a nehéz viszonyok közt kapott megbízó­levélért, hanem elsősorban azért a tényért, hogy az én idő­sbb ren, székely test­véreim ebben a nagy hideg időben, a sok választási akadály és a nagy távolság— 12 választókörzet 8-ra apasztva — közben, a szerdai képviselőválasztás után sem fáradtak el és nem hangolódtak le, hanem megjelen­tek az urnánál, hitet tenni a székely becsű létről és reményről s megmutatni, hogy akit a székely szeret, az —érdemtelenül is bár, de — az meg van szeretve. Tudtam én azt, hogy az igy lesz, mert bár háromszéki körútunk alkalmából a más irányú elfoglaltság (vásár stb.), nagy hófú­vások és a fiók Nemere miatt ezúttal ha kevesebben is voltak jelen pl. a szentgyörgyi és kézdivásárhelyi beszámolón és program­beszédeken, mégis eszembe jutott, amit más alkalommal is hallottam az én jószívű, eszes és bátor székely testvéreimtől, hogy: „Gyű­lésre ugyan nem mehetünk, de a szavazás­nál ott leszünk ! Azt is megvallom, hogy nem annyira magamért, mint inkább az ügyért, némileg aggódtam, mert a szerdai képviselőválasztá­son kitűnt, hogy némely székely testvéreink betették a szélső nagyhh­ető és játékos pár­tok maszlagét, akik minden komolyabb hit és meggyőződés nélkül eldorádót és teljes mennyországot ígértek, mert nem kerül sem­mibe, bár tudták, hogy amit mondanak ke­­resztülvihetetlen s egyedül az Orsz. Magyar­ Párt az, mely kisebbségi sorsunk közepette miniszterségre, hatalomra és így a maga számára vagyonra sem számítva, csak az igazat keresi, csak azt mondja és munkálja: Istent félve és saját szeretve, a mai legne­hezebb kérdésekben, a közgazdaságiak­ban is. Épen azért alott az Orsz. Magyar Párt kivált az utóbbi, anyagilag nehéz években a politika és kultúra mellett elsősorban kivált közgazdasági programot, mert látta, hogy egyelőre itt a főbaj s még eddig úgy lett minden, amint azt a Magyar Párt előre meg­mondotta, úgy lesz most is, ahogy azt pro­pagandabeszédeinkben kifejtettük. Az állam finanszoló közbelépte nélkül nincs konverzió, melynek az egymásrautaltság folytán mind a falura, mind pedig a városra egyaránt ki kell terjednie, akárhogy is forgatják a dolgot, végre is úgy lesz, ahogy a Magyar Párt ezt eddig is és most is kívánta és javasolta. A hitelélet­eként való helyreállítása és józan, egészséges beindítása nélkül megszűnik min­ Naptárszükségletét beszerezheti Turóczi könyvkereskedésében.

Next