Székelyföld, 1935 (5. évfolyam, 1-100. szám)
1935-01-01 / 1. szám
Mi Târgul-Săcuesc. előfizetési Arak Egy hóra, — — 30 Lei ígyentevre — _ — *). Félévre — — — — — — — — — ICO, Egészévre — — — — — — — — — 300 . FELELŐS SZERKESZTŐ: FÓKDI ISTVÁN Székely Nemzeti Muzeum Sfu Gheorghe ARA 3 K Kr. V. (XXVIII) évfolyam. 1. szára Kedd, 1935 január 1. Politikai, közgazdasági és társadalmi lap. Megjelenik minden csütörtökön és vasárnap. Szerkesztőség: Piaţa Regina Maria 23. Kiadóhivatal: Turóczi István könyvkereskedés, Piaţa Regina Maria 23 Csüggedés nélkül — előre! Nagy, nehéz gond, hogy mit lehetne. Írni ilyenkor. Ilyenkor, amikor temetünk egy elmúlt évet és ott állunk a jövő küszöbén. Sirassuk-e a múltat, féljük e a jövőt, örvendjünk-e, hogy túl vagyunk a múlton vagy vigadozzunk előre az ujjak? Egyiket se csináljuk. Hosszú esztendők óta az volt a szóváltásunk, hogy legszívesebben beerugtunk volna az elmúlt esztendőbe, míg valami faktikus lelkesedéssel hittük, rólük a következőt, melytől azt reméltük, hogy sokkal jobb lesz, amin jobb kell legyen a múltnál. S rengeteg csalódás, fokozatos romlás, mindig mélyebbre hanyatlás következett a merő várakozásban egész a mostani, a most ett 1934. évig, amikor végre nyilani kezdett a szemünk, erőre kap itt az akaratunk s azt mondta, hogy most már ábrándosan í mélt külső mozgató erők helyett, mi magunk ragadjuk meg a munkát, hogy igy el tudjuk kerülni az éhesen felük ásítozó sírgödröt, a megsemmisülést. Ezen a vidéken a hosszú haldoklás után, végre munkakedvre kaptak az emberek, végre lerázták magukról az ábrándos álmosságot s hozzá kezdtek a saját erejükből való feltámpászkodáshoz. Gazdáink új, lendületes munkával megkapaszkodtak a földbe, iparosaink, kereskedőink új és a körülményekhez szabott próbálgatásokkal már már megtalálták a jövőben követendő utat és erős, nagy munkakedv, józan, okos, előrelátó gazdálkodás csírázik, hogyha Isten segedelme is velünk marad, újból élet és pedig új élet épülhessen a régi romjain. Elég csak a legfontosabb mozzanatokra, a hát. nagygyűlésre, a kiállításra rámutatnunk, hogy meg lehessen világosan érteni, milyen erő van még bennünk, hogy mire vagyunk még képesek, ha akarunk s ha nem mástól, hanem önmagunktól várjuk a jobb jövő kialakítását. Bátran mondhatjuk, hogy itt már kialakult a jövő javulásának hite s ez már bizonyíték, hogy nem veszünk el, mert akarunk, erősen akarunk a becsületes munkánk után tisztességesen élni. Ezt előbb utóbb mindenki be kell lássa, még azok is, akik most se szűntek meg jó szemmel nézni minket s a becsületes törekvés idővel feltétlen megérdemes becsülést kell hozzon arra a népre, amelyik minden viharban igaz emberi módon, hajlíthatatlan jóakarattal, nyílt homlokkal állja a küzdelmet. Függedés nélkül — előre ! Legyen ez a jelszavunk az új esztendőben és ez a gondolat adjon olyan erőt mindannyiunknak, hogy képesek legyünk tovább foglatni a megkezdett épíő munkát. Fei. Megtartják a megyei zeneversenyt. Január első napjain szétküldik a meghívókat. Timişoara (Temesvár) és Gheorgheni (Gyergyószentmiklós) is benevezett a fúvós zenekarok versenyére. Lipunk már hetek óta foglalkozik annak a nagysz-badi, mitkedvelő zen^v^rs ny rend-ves n^-k k'Td sévet, melyet a mgyei Z.Tészséghez tartozó vonószenekarok terve- vene . Amint írtuk, a rendezést a helybeli ÖTÉ fúvós zenekara váltotta és már az időpontban is megállapodtak, amikor vártlan nehézség metik fel: a terem kérdés. Közdomású, hogy a Vigadó szinháztermét mely egyedid -b- dmas iyen ngv versem tartására, K rizs Sándor ny. városi pénztáron bérli mn?i céjára sgy elsősorban vele kel-e megállapodni. A rendezőség két tagja el jrt ebben az ügyben, de mivel a Sértő 6500 es Krzsiről beszélt, ők úgy értemezték, hogy ennyibe kerüne egy npa a terembérlet és a nagy kidastól megrettenve, már már le akarták mondani a versenyt. Épp m lapunk előbbi számába megjelenő csak azonba eloszlatta ezt a félreértést, a bérlő megmagyarázta, hogy ő nem számol ilyen nagy összeg megtérítésére és így kedvezően, mindkét fél tegelégedésére sikerült január 20 ra üikereni a termet. A verseny iránt nem csak a megye terüetén, hanem országszerte igen nagy az érdeklődés. E héten már Tristara—Temesvár és Ghegheni—Gyergyószentmiklós is bejelentette, hogy fúvós zenekarukkal részt óhajtanak venni . ELaşV vidékére még 8 fúvós zenekar készül a versenyre. A vonós zenekarok csak a megye területéről nevezhetnek be, mégpedig három csoportban. A részletes tájékoztatókat különben minden érd-'t'e't z-‘n*»'-r ír már j I vár p|ső n plin m^gk^pj . A r -I d 70 ég a Z‘ n -h r v dtj zá árosHn'e piZ T békemség« gondos d• ~ s ~*főreáthatólag ovan felejti -tetten esemény lesz ez a zene viszny, melyhez foghatót az ország egyetlen vidéké n se rendeztek még. * B r már fentiekből *a vi ván való, hogy a K'rir' S'ndsz ur és a mrd zős g között fe'ment telmer'^s bék*s›*n p1 n ’»Ad'**, ' h›* vzet te' ms isz’az·sr ‘‘rdek’hpn szivnn dlu kö’re az dább' n ilaf O’atfi’ . A S 'ke'vf’Sd d c 25 4n m»?ie »nt szám'b n a nyi vmnos’lv előtt engm“' ugy át itott ki valal'i, mintha én a sprem után az pg^s? évi haszonb r be ak mám venni a helybi Mükrd ve ő z n ■« öve "ég'el. A vilá'ág «z, bo?v a 'e em d'járól még csak szó sem volt. A megbízott és közöttem csak a nap megválasztásáról volt beszélgetés, ezen beszégetés alatt a heti kiadás jöt szóba, valószínű hogy ezt értették félre. Úy gondolom, hogy a közhangulat felkorbácsolása előd jó lett volna a valódi ténről információt szerezni és az, aki ilyent közlésre ad vehetett vona magának annyi fáradtságot és megnézné, hogy amit fizetnek nem tiszta nyereség, — egyesek felfogása szerint — mert a bérlőnek fzetnie kell a terem és egyéb díjakat, ami arra a hétre esik s ha a vasárnapi előadásáról lemond miből űzeti ki a 4—6500 lej heti kiadást talán a 2000 eis terem díjból. Mozibérlő. A kiállítási díjak kiosztása. Kisállattenyésztők közgyűlése, ünnepélyes díjkiosztás az Ipartestületben. A felsőháromszéki gazdák és iparosok vállvetett harca a jobb jövőért. Ha vidékünk szemmellátható gazdasági romlását, födünk szorgalmas népének messze tölön legszakképzettebb, legjobb munkát készitő iparosainknak emberfeletti küzdelmét látjuk, sokszor elfog a keserűség és kétségek gyötörnek, vájjon meddig bírjuk még ? S ilyenkor, a legidegösebb kétségek idején, mindig gondoskodik a Mindenható, hogy újra éledjenek piráncsoló reményeink s újra munkára feszüljön az erő és akarat. Most, szent karácsony harmadik ünnepén, ismét egy ilyen lelkesítő napunk volt. Délután a gazdák, este az iparosok gyűlésén, az őszi kiállítás díjainak ünnepélyes kiosztásán meríthettünk erőt az újabb küzdelemre. A kisállattenyésztők közgyűlése. Ezt a legújabb alakulatot is, mint annyi mást, ezelőtt hónapokkal még gúnyos mosolygással fogadták a mindent lekicsinylő, szervezkedéstől, munkától irtózó emberek. S most, amikor végignéztünk a tömött padsorokon, mikor láttuk a sok falusi és városi gazdaember szeméből a fel fellobbanó tüzet, nagy öröm, nagy és erős bit költözött ismét a csüggedő szívünkbe. Mert hatalmas megmozdulás lett ebből a kisállattenyésztő tömörülésből. Több, mint 250 gazda jött össze a Tanácsház nagytermébe és olyan szakelőadások hangzottak el, amilyeneket ritkán hallottunk eddig.