Székelyföld, 1935 (5. évfolyam, 1-100. szám)

1935-01-01 / 1. szám

Mi Târgul-Săcuesc. előfizetési Arak Egy hóra, — — 30 Lei ígyentevre — _ — *). F­élévre — — — — — — — — — ICO, Egészévre — — — — — — — — — 300 . FELELŐS SZERKESZTŐ: FÓK­DI ISTVÁN Székely Nemzeti Muzeum Sfu Gheorghe ARA 3 K­ Kr. V. (XXVIII) évfolyam. 1. szára Kedd, 1935 január 1. Politikai, közgazdasági és társadalmi lap. Megjelenik minden csütörtökön és vasárnap. Szerkesztőség: Piaţa Regina Maria 23. Kiadóhivatal: Turóczi István könyvkereskedés, Piaţa Regina Maria 23 Csüggedés nélkül — előre! Nagy, nehéz gond, hogy mit lehetne. Írni ilyenkor. Ilyenkor, amikor temetünk egy elmúlt évet és ott állunk a jövő kü­szöbén. Sirassuk-e a múltat, féljük e a jövőt, örvendjünk-e, hogy túl vagyunk a múlton vagy vigadozzunk előre az ujjak? Egyiket se csináljuk. Hosszú esztendők óta az volt a szó­vá­ltásunk, hogy legszívesebben beerugtunk volna az elmúlt esztendőbe, míg valami fa­ktikus lelkesedéssel hittük, r­ólük a kö­vetkezőt, melytől azt reméltük, hogy sokkal j­obb lesz, amin jobb kell legyen a múltnál. S rengeteg csalódás, fokozatos romlás, mindig mélyebbre hanyatlás következett a me­rő várakozásban egész a mostani, a most et­­t 1934. évig, amikor végre nyil­­ani kezdett a szemünk, erőre kap itt az akaratunk s azt m­ondta, hogy most már ábrándosan í mélt külső mozgató erők he­lyett, mi magunk ragadjuk meg a munkát, hogy igy el tudjuk kerülni az éhesen fel­ük ásítozó sírgödröt, a megsemmisülést. Ezen a vidéken a hosszú haldoklás után, végre munkakedvre kaptak az embe­rek, végre lerázták magukról az ábrándos álmosságot s hozzá kezdtek a saját erejük­ből való feltámpászkodáshoz. Gazdáink új, lendületes munkával meg­kapaszkodtak a földbe, iparosaink, kereske­dőink új és a körülményekhez szabott pró­bálgatásokkal már már megtalálták a jövőben követendő utat és erős, nagy munkakedv, józan, okos, előrelátó gazdálkodás csírázik, hogyha Isten segedelme is velünk marad, újból élet és pedig új élet épülhessen a régi romjain. Elég csak a legfontosabb mozzanatokra, a hát. nagygyűlésre, a kiállításra rámutat­nunk, hogy meg lehessen világosan érteni, milyen erő van még bennünk, hogy mire vagyunk még képesek, ha akarunk s ha nem mástól, hanem önmagunktól várjuk a jobb jövő kialakítását. Bátran mondhatjuk, hogy itt már ki­alakult a jövő javulásának hite s ez már bizonyíték, hogy nem veszünk el, mert akarunk, erősen akarunk a becsületes mun­kánk után tisztességesen élni. Ezt előbb utóbb mindenki be kell lássa, még azok is, akik most se szűntek meg jó szemmel nézni minket s a becsületes törekvés idővel feltétlen megérdemes be­csülést kell hozzon arra a népre, amelyik minden viharban igaz emberi módon, haj­líthatatlan jóakarattal, nyílt homlokkal állja a küzdelmet. Függedés nélkül — előre ! Legyen e­z a jelszavunk az új eszten­dőben és ez a gondolat adjon olyan erőt mindannyiunknak, hogy képesek legyünk tovább fo­glatni a megkezdett épí­ő munkát. Fei. Megtartják a megyei zeneversenyt.­ ­Január első napjain szétküldik a meghívókat. Timişoara (Temesvár) és Gheorgheni (Gyergyószentmiklós) is benevezett a fúvós zenekarok versenyére. Lipunk már hetek óta foglalkozik annak a nagysz-badi, mitkedvelő zen^v^rs ny rend-ves n^-k k'Td sévet, melyet a m­gyei Z.Tész­­séghez tartozó vonós­­zenekarok terve- vene . Amint írtuk, a rendezést a helybeli ÖTÉ fúvós zenekara váltotta és már az időpontban is meg­állapodtak, amikor vártlan nehézség metik­ fel: a terem kérdés. Köz­­domású, hogy a Vigadó szinházter­­mét mely egyedid -b- dmas i­yen n­gv versem tartására, K­ rizs Sándor ny. városi pénztáron bérli mn?i cé­jára s­gy elsősorban vele ke­l-e megállapodni. A rendezőség két tagja el j­­­rt ebben az ügyben, de mivel a Sértő 6500 es K­­­r­zsiről beszélt, ők úgy értemezték, hogy e­nnyi­be kerü­­ne egy n­p­a a terem­bérlet és a nagy ki­dastól megrettenve, már már le akarták mon­dani a versenyt. Épp m lapunk előbbi számáb­a megjelenő csak azon­ba eloszlatta ezt a félreér­tést, a bérlő megmagyarázta, hogy ő nem számol ilyen nagy összeg megtérítésére és így kedve­zően, mindkét fél tegelégedésére sikerült január 20 ra ü­ikereni a termet. A verseny iránt nem csak a megye terü­e­­tén, hanem országszerte igen nagy az érdeklő­dés. E héten már Tri­s­tara—Temesvár és Ghe­­gheni—Gyergyószentmiklós is bejelentette, hogy fúvós zenekarukkal részt óhajtanak venni . ELa­­ş­­V vidékére még 8 fúvós zenekar készül a versenyre. A vonós zenekarok csak a megye területé­ről nevezhetnek be, mégpedig három csoportban. A részletes tájékoztatókat különben minden érd-'t'e't z-‘n*»'-r ír már j I vár p|ső n pl­­in m^gk^pj . A r -I d 70 ég­ a Z‘ n -h r v dtj zá áro­­sHn'e piZ T békemsé­g« gondos d• ~ s ~*főreáth­ató­lag ovan felej­ti -tetten esemény lesz ez a zene v­isz­ny, melyhez foghatót az ország egyetlen vi­déké n se rendeztek még. * B r már fentiekből *a vi ván való, hogy a K'rir' S'ndsz ur és a mrd zős g között fe'me­nt telmer'^s bék*s›*n p1 n ’»Ad'**, ' h›* vzet te' ms isz’az·sr ‘‘rdek’hpn szivn­­n dlu kö’re az dább' n ilaf O’atfi’ . A S 'ke'vf’Sd d c 25 4n m»?ie »nt szám'­b n a nyi vmnos’lv előtt eng­­m“' ugy át itott ki valal'i, mintha én a sprem után az pg^s? évi haszonb r be ak mám venni a helyb­­i Mükrd ve ő z n ■« öve "ég'el. A vilá'ág «z, bo?v a 'e em d'járól még csak szó sem volt. A megbízott és között­em csak a nap megválasztásáról volt beszélgetés, ezen beszé­getés alatt a heti kiadás jö­t szóba, való­színű hogy ezt értették félre. Ú­y gondolom, hogy a közhangulat felkor­­bácsolása előd jó lett volna a valódi tén­ről in­formációt szerezni és az, aki ilyent közlésre ad vehetett vo­na magának annyi fáradtságot és megnézné, hogy amit fizetnek nem tiszta nyere­ség, — egyesek felfogása szerint — mert a bér­lőnek f­zetnie kell a terem és egyéb díjakat, ami arra a hétre esik s ha a vasárnapi előadásáról lemond miből űzeti ki a 4—6500 lej heti kiadást talán a 2000 eis terem díjból. Mozibérlő. A kiállítási díjak kiosztása. Kisállattenyésztők közgyűlése, ünnepélyes díjkiosztás az Ipartestületben. A felsőháromszéki gazdák és iparosok vállvetett harca a jobb jövőért. Ha vidékünk szemmellátható gazdasági rom­lását, fö­dünk szorgalmas népének messze tö­lön legszakképzettebb, legjobb munkát készitő iparo­sainknak emberfeletti küzdelmét látjuk, sokszor elfog a keserűség és kétségek gyötörnek, vájjon meddig bírjuk még ? S ilyenkor, a legidegösebb kétségek idején, mindig gondoskodik a Minden­ható, hogy újra éledjenek piráncsoló reményeink s újra munkára feszüljön az erő és akarat. Most, szent karácsony harmadik ünnepén, ismét egy ilyen lelkesítő napunk volt. Délután a gazdák, este az iparosok gyűlésén, az őszi ki­állítás díjainak ünnepélyes kiosztásán meríthet­tünk erőt az újabb küzdelemre. A kisállattenyésztők közgyűlése. Ezt a legújabb alakulatot is, mint annyi mást, ezelőtt hónapokkal még gúnyos mosoly­gással fogadták a mindent lekicsinylő, szervez­kedéstől, munkától irtózó emberek. S most, ami­kor végignéztünk a tömött padsorokon, mikor láttuk a sok falusi és városi gazdaember szemé­ből a fel fellobbanó tüzet, nagy öröm, nagy és erős bit költözött ismét a csüggedő szívünkbe. Mert hatalmas megmozdulás lett ebből a kisállattenyésztő tömörülésből. Több, mint 250 gazda jött össze a Tanácsház nagytermébe és olyan szakelőadások hangzottak el, amilyeneket ritkán hallottunk eddig.

Next