Székelyföld, 1935 (5. évfolyam, 1-100. szám)
1935-01-01 / 1. szám
A 11» ad Gaafti $ » divatlap. Szolid irak. Uri divatszabóságomat női divat szalonnal kibővítettem. Vállalok női kabát, kosztüm és ruha készítést, férfi télikabdlok utolsó divat szerint. Páll Sándor an. é$ HrMr»JmiMta TB.'Sic*** O. DrattBal I A közgyűlést dr. Krafft Herman, a fáradhatatlan szervező, mint a Kisállattenyésztők Körének elnöke nyitotta meg. Beszédét, melynek tartalma teljesen megvilágítja a Kör céljait, érdemesnek tartjuk teljes egészében közölni. Dr. Krafft Herman megnyitó beszéde: igen tisztelt Uraim / 1934. szeptember 14 én megalakult a Hárommokvármegyei Kisállattenyésztők Körének a tg.-ikvesei (kézdivásárhelyi) csoportja. Hangsúlyozom, hogy ennek a csoportnak a megalakulásával megteremtettük azt a bizonyos bázist, amelyen ezen a vidéken racionális és sikeres kisállattenyésztésnek a fejlődése lehetségesé vált. Örvendetes az a tény, hogy ennek a körnek a célját már annyi kisállattenyésztő megértette, mert éz a fiatal alakulat már eddig is sok lelkesült tagot számolhat az ő soraiban. Dacára ennek az örvendetes tagszámnak, kétségen kívül vannak sokan olyanok is, akik ennek az egyesületnek az életjogát megtagadják, mivel a kis állattenyésztésbe nem látnak egyebet, mint egy szórakozást, amelynél az ember ráfizet. Ezzel szemben megengedem magamnak egy pár fontos statisztikai összehasonlító számra rámutatni. 1932 ben 330,411.000 lei értékben Luzát szállított ki Románia külföldre. Szarvasmarhát 115,593 000 lei, sertéseket 450,861 000 lei értékben és baromfit pedig 629,000.000 lei értékben. 1930-ban 934 millió, 1931 ben 785 millió lei értékben. Ebből a pár említett számból minden kétségen kívül kitűnik a baromfitenyésztésnek a nagy fontossága a mi országunkra és ezzel minden egyes gazdájára nézve. Ezt az aránylag magas összeget lényegesen lehetne szaporítani, amennyiben a kivitelre kerülendő anyag minőségileg jobban megfelelne a külföldi fogyasztók igényeinek. A román tojásért például Németország lényegesen kevesebbet fizet, mint a bolgár tojásért, mivel az utóbbinak az előállítására Bulgáriában a hivatalos állami körök és a privát szervezetek több gondot fordítanak. Fontos tehát a minőséget javítani és ezt csak úgy lehet elérni, ha nálunk is hozzáfogunk a korcsfajta baromfiállományt megfelelő fajállatokkal kicserélni és ezáltal egy szép és minőségileg egyöntetű standardizált anyagot előállítani. Ennek a célnak az elérésére akar szolgálni a mi Kisállattenyésztési körünk is. A tg.-sácuesei (kézdivásárhelyi) Kisállattenyésztési Kör a baromfitenyésztésen kívül egyéb tenyésztési ágaknak a fejlődésével is akar foglalkozni. Említem a méhészetet, amelynek éppen a mi vidékünkön nagy gazdasági jelentősége van. Körünknek ide tagjai méhészekből áll, akiknek az az óhajuk, hogy az ők érdeküket ez a szervezet kellőképpen észrevegye, hogy ellássa őket megfelelő modern gépezetekkel (műléprés), hogy adjon nekik kellő oktatásokat a méhészetről és hogy gondoskodjon a méznek a megfelelő árban való darusításáról. Azt hiszem, hogy biztosíthatom a tisztelt méhész urakat, hogy a Kisállattenyésztési Kör az ők erdejüket a lehetőség Határain belül, minden tekintetben támogatni fogja. Ezeken a csoportokon kívül a Körünk egyéb ágakkal is akar foglalkozni, amelyeknek természetesen kisebb a gazdasági jelentőségük, inkább az embernek az állat iránt való szereldét dokumentálja. Rámutatok ezzel kapcsolatban a galamb, díszmadár, nyúl- és kutyatenyésztésre. Emmem azt az örvendetes tényt, hogy a mai behatadon tagok között sokan vannak olyanok, akik ilyen állatot tartnak, ezeket 5 ereidtől ápolják és gondozzák. Mennyi örömet szerez az a szép fajgalamb, díszmadár vagy az a fajnyúl annak a mindennapi munkából haza, a családjához visszatérő családfőnek vagy annak a háziasszonynak vagy az iskolából hazatérő gyermekeknek. Az állatokkal való szerddtejes foglalkozás nemesül az emberi lelkű és igazuk van azoknak, akik mondják, hogy az, aki szereti az állatot, nem lehet rossz ember. Amennyivel kultiváltabb egy nép, annál jobban szereti az állatokat. Hogy ez igaz, bebizonyítja az emberi kultúrtörténelem, mert minden népnél, amelynek kulturális szempontból nagy jelentősége van, annál az állat iránti szeretet is nagyfokú mértékben ki volt fejlődve. Tehát nem szabad az ilyen dolgokat csupán egyoldalú pénzkereseti szempontból tekinteni, hanem az ember lelki nevelési szempontjából is. Remélem, hogy ezen a tenyésztési ágak is sok és lelkesült pártfogókra akadnak. Mindenesetre örvendik, hogy ilyen nagyszámban jelentek meg az urak a mai rendkívüli közgyűlésünkön és üdvözlöm melegen az összes jelenlevőket, említvén különösen a sft.-gheorghei (sepsiszentgyörgyi) urakat, akik újra eljöttek hozzánk, hogy minket oktassanak, tanítsanak és kérem őket, meleg köszöndevad szíveskedjenek elfogadni. Szakelőadások. A szakelőadások sorozatát Paál Lajos, helybeli ref. lelkész, az Erdélyszerte közismert kiváló méhész nyitotta meg. Közvetlen, lebilincselő beszédmodorával a méhek életéről, a méhészek legnehezebb problémájáról, a kieltetésről beszélt, majd szemléltetésképpen egy Beczenády vándor kaptárt mutatott be. Hogy milyen volt ez az előadás, azt úgy magyarázhatjuk meg legjobban, ha megemlítjük, hogy a közönség templomi csendben, szinte mozdulás nélkül hallgatta végig és sokan a nem méhészek közül, már ott, a gyűlés alatt fogadalmat tettek, hogy a tavasszal leneden hozzá kezdenek a méhészethez, melynek ennyire lelkesítő, szivet-lelket nemesitő hatásáról, mindaz ideig, amíg a Paál Loós előadását nem hallották, bizony fogalmuk se volt. Nagyon értékes előadás volt a következő is, melyet Jakab Jenő sft.-gheorghei (sepsiszentgyörgyi ) kisállattenyésztő a tyúktenyésztésről tartott. Tekintve, hogy ez ez előadás úgyszólván minden háziasszonyt érdekelhet, lapunkban teljes egészében közölni fogjuk. Ugyancsak elkértük közlésre a Dieners Gyula srt. gheorghei (sepsiszentgyörgyi) bankigazgató, a Kisállattenyésztők megyei elnökénekelolvasását is a galambjairól, mert olyan kedvesen, ennyi szeretettel és szakértelemmel beszélni a különböző fajta galambok hasznosságáról, a tenyésztés módjáról, még csak iratokban se olvastunk. A közgyűlést dr. Krafft köszönő szavai zárták be, majd kezdetét vette a gazdák díjainak kiosztása, melyet Bandy István, a kiállítási bizottság pénztárnoka végzett. Este, az Ipartestületben. Az ipari és háziipari csoportok díjainak kiosztása teaeszély keretében ugyanezen a napon az Ipartestületben volt. A gyűlést, melyen szép számmal vettek részt mindkét csoport díjazottai, Kovács István, ipartestületi elnök, alábbi beszéddel nyitotta meg : Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, szeretett vendégeink, kedves iparos testvéreim ! Mielőtt ez ünnepélyes aktust, amelyet a kiállítási érdekek kiosztására rendeztünk, megnyitódnak nyilvánítanám, kegyeskedjenek megengedni, hogy a legnagyobb hálaérzelemnek adjak kifejezést e szép számú, szíves megjelenésükért, amellyel szerény ünnepségünk fényét méltóztatták kiemelni. Különösen a kiállítást rendező bizottság azon tagjai, akik csupán tiszteletük kifejezését kegyeskedtek személyes megjelenésükkel dokumentálni, fogadják e város képesített és háziiparosok nevében hálás köszöneteinek Igen tisztelthölgyeim és uraim, megbocsássanak nekem, hogy becses figyelmüket igénybe óhajtom venni egy pár pillanatra, mert a kiállítás jelentőségéről szeretnék egy pár szóval ezen alkalommal és erről a helyről megemlékezni. Tudjuk ugyebár mindnyájan, hogy ez az évi kiállítás nem volt olyan nagy kiterjedésű, mint az elmúlt két évvel ezelőtt rendezett kiállítás, de ennek oka a már ismert, világszerte nehéz gazdasági leromlás és az ebből eredő ezerféle akadályok voltak . Így érthető, hogy a kiálltásól nagyon sok gazda és iparos távol kellett tartsa magát. Ezeknek a nehézségeknek tudatában volt ugyan a rendező bizottság, de a kiállítást ennek dacára is meg kellett rendeznie félig már kereskedelmi és iparilag haldokló városban és pedig azért, hogy a létéért küzdő ipari, gazdasági és kereskedelmi közönség ne ölhetett kézzel nézze saját tönkrejutását, hanem becsületes munkával új erőt merítsen magának, városunknak pedig, amely mindig megállotta ezen a léten a tsefyét, megtartsa jó és régi hírnevét. Ezért volt, igen tisztelt hölgyeim és uraim, szükség a kiállítást megrendezni és ezzel serkenteni azt az ösztönt, amely a becsületes munkára késztet bennünket. Ennek dacára, sajnálattal állapítottam meg, hogy hány, fejlődött és szép iparral foglalkozó szakosztály nem vett részt a kiállításon, amelyet leszek bátor jelenleg ismertetni a következő sorrendben : szűcs, lakatos, kovács, bádogos, csizmadia, tímár, szíjgyártó, női szabó, esztergályos, pék és kefekötő ipari szakosztályok nem éllítottak ki. Ennek jelentősége aggodalomra ad okot abban a városban, ahol majdnem 80% a a lakosságnak iparosból áll s csupán az vigasztalhat, hogy ami ki volt állítva — büszkén mondhatjuk - hogy még ma is igazolja Háromszék vármegye ipari és gazdasági magas fejlettségét Ezért hálát adunk Istennek, áldja meg, tartsa meg e két mozgató erő, hogy ne veszítse el hitét, mert meg van és meg kell lenni a reménynek arra, hogy e nehéz gazdasági helyzet jobbra fordul, meg kell lenni a szeretetnek, mely bennünket összeforraszt. Isten segedelmével, törhetetlen lelrzgalomnal tovább dolgozunk országunk, városunk, a jövő nemzedék nevelése érdekében és büszkeségére. Úgy legyen ! A szívből jövő szavakat hosszas tapssal köszönte meg a hallgatóság, majd elnök felkérésére lapunk felelős szerkesztője, Földi István, mint a háziipari csoport vezetője tartott rövid ismertető beszédet a népművészetről, hangsúlyozva, hogy az egész világon egyik leggazdagabb népművészet a miénk, melyet sokkal jobban meg kellene becsülni s minden székely ember házában a méltó otthonhoz kellene juttatni. Dr. Vársityi Ödön, ipartestületi titkár a kiállítás eredményének ismertetése után az összetartásról mondott nagyon megszívlelendő dolgokat, melynek közlését teljes részletességgel lapunkban közelebbről megkezdjük. Az ünnepséget dr. Fekete András, ipartestületi ügyész magasszárnyalású beszéde zárta be, majd ugyancsak ünnepélyes formák között Bándy István, Kovács István és Földi István adták át a díjakat a kitüntetetteknek Nem lenne teljes a beszámolónk, ha meg nem emlíenénk, hogy a kiállítási bizottság igazán nem volt tösvény, mert úgy az oklevelek, valamint az érmek is, melyekkel a kiállítókat jutalmazták, művészi értékűek s azokra minden kitüntetett büszke lehet. SZÉKELYFÖLD nrrfc. — ■■■ 1985. január 1. fjabb magyar szavak. A Magyar Tudományos Akadémia az elmúlt napokban fogadott el magyarosított szavakat, amire felhívjuk a ügyeimet : Turisztika = természetjárás. Turista = természetjáró. Autó = gépkocsi. Garage =*= gépszín. Si = lábszánkó. Síelni = lábszánkózni. Ha újabb adatokat kapunk, úgy azt még lapunkban közölni fogjuk.