Székelyföld, 1935 (5. évfolyam, 1-100. szám)

1935-01-01 / 1. szám

A 11» a­d G­a­a­f­t­i $ » divatlap. Szolid irak. Uri divatszabóságomat női divat szalonnal kibővítettem. Vállalok női kabát, kosztüm és ruha készítést, férfi télikabdlok utolsó divat szerint. Páll Sándor an­. é$ HrMr»JmiMta TB.'Sic*** O. DrattBal I A közgyűlést dr. Krafft Herman, a fáradha­tatlan szervező, mint a Kisállattenyésztők Köré­nek elnöke nyitotta meg. Beszédét, melynek tar­talma teljesen megvilágítja a Kör céljait, érde­mesnek tartjuk teljes egészében közölni. Dr. Krafft Herman megnyitó beszéde: igen tisztelt Uraim / 1934. szeptember 14 én megalakult a Há­­rommokvármegyei Kisállattenyésztők Körének a tg.-ik­vesei (kézdivásárhelyi) csoportja. Hangsú­lyozom, hogy ennek a csoportnak a megalaku­lásával megteremtettük azt a bizonyos bázist, amelyen ezen a vidéken racionális és sikeres kisállattenyésztésnek a fejlődése lehetsége­sé vált. Örvendetes az a tény, hogy ennek a kör­nek a célját már annyi kisállattenyésztő megér­tette, mert éz a fiatal alakulat már eddig is sok lelkesült tagot számolhat az ő soraiban. Dacára ennek az örvendetes tagszámnak, kétségen kívül vannak sokan olyanok is, akik ennek az egye­sületnek az életjogát megtagadják, mivel a kis állattenyésztésbe nem látnak egyebet, mint egy szórakozást, amelynél az ember ráfizet. Ezzel szemben megengedem magamnak egy pár fontos statisztikai összehasonlító számra rá­mutatni. 1932 ben 330,411.000 lei értékben Luzát szállított ki Románia külföldre. Szarvasmarhát 115,593 000 lei, sertéseket 450,861 000 lei érték­ben és baromfit pedig 629,000.000 lei értékben. 1930-ban 934 millió, 1931 ben 785 millió lei ér­tékben. Ebből a pár említett számból minden kétségen kívül kitűnik a baromfitenyésztésnek a nagy fontossága a mi országunkra és ezzel min­den egyes gazdájára nézve. Ezt az aránylag ma­gas összeget lényegesen lehetne szaporítani, amennyiben a kivitelre kerülendő anyag minő­ségileg jobban meg­felelne a külföldi fogyasztók igényeinek. A román tojásért például Németor­szág lényegesen kevesebbet fizet, mint a bolgár tojásért, mivel az utóbbinak az előállítására Bul­gáriában a hivatalos állami körök és a privát szervezetek több gondot fordítanak. Fontos tehát a minőséget javítani és ezt csak úgy lehet elérni, ha nálunk is hozzáfogunk a korcsfajta baromfiállományt megfelelő fajálla­tokkal kicserélni és ezáltal egy szép és minősé­gileg egyöntetű standardizált anyagot előállítani. Ennek a célnak az elérésére akar szolgálni a mi Kisállattenyésztési körünk is. A tg.-sácuesei (kézdivásárhelyi) Kisállatte­nyésztési Kör a baromfitenyésztésen kívül egyéb tenyésztési ágaknak a fejlődésével is akar fog­lalkozni. Említem a méhészetet, amelynek éppen a mi vidékünkön nagy gazdasági jelentősége van. Körünknek ide tagjai méhészekből áll, akik­nek az az óhajuk, hogy az ők érdeküket ez a szervezet kellőképpen észrevegye, hogy ellássa őket megfelelő modern gépezetekkel (műléprés), hogy adjon nekik kellő oktatásokat a méhészet­ről és hogy gondoskodjon a méznek a megfelelő árban való darusításáról. Azt hiszem, hogy biz­tosíthatom a tisztelt méhész urakat, hogy a Kis­állattenyésztési Kör az ők erdejüket a lehetőség Határain belül, minden tekintetben támogatni fogja. Ezeken a csoportokon kívül a Körünk egyéb ágakkal is akar foglalkozni, amelyeknek termé­szetesen kisebb a gazdasági jelentőségük, inkább az embernek az állat iránt való szereldét doku­­mentálja. Rámutatok ezzel kapcsolatban a galamb, díszmadár, nyúl- és kutyatenyésztésre. Emmem­ azt az örvendetes tényt, hogy a mai beh­atad­on tagok között sokan vannak olyanok, akik ilyen állatot tartnak, ezeket 5­ ereidtől ápolják és gon­dozzák. Mennyi örömet szerez az a szép faj­galamb, díszmadár vagy az a fajnyúl annak a mindennapi munkából haza, a családjához vissza­térő családfőnek vagy annak a háziasszonynak vagy az iskolából hazatérő gyermekeknek. Az állatokkal való szerddtejes foglalkozás nemesül az emberi lelkű és igazuk van azoknak, akik mondják, hogy az, aki szereti az állatot, nem lehet rossz ember. Amennyivel kultiváltabb egy nép, annál jobban szereti az állatokat. Hogy ez igaz, bebizonyítja az emberi kultúrtörténelem, mert minden népnél, amelynek kulturális szem­pontból nagy jelentősége van, annál az állat iránti szeretet is nagyfokú mértékben ki volt fejlődve. Tehát nem szabad az ilyen dolgokat csupán egyoldalú pénzkereseti szempontból tekinteni, hanem az ember lelki nevelési szempontjából is. Remélem, hogy ezen a tenyésztési ágak is sok és lelkesült pártfogókra akadnak. Mindenesetre örvendik, hogy ilyen nagy­számban jelentek meg az urak a mai rendkívüli közgyűlésünkön és üdvözlöm melegen az összes jelenlevőket, említvén különösen a sft.-gheorghei (sepsiszentgyörgyi) urakat, akik újra eljöttek hoz­zánk, hogy minket oktassanak, tanítsanak és kérem őket, meleg köszöndevad szíveskedjenek elfo­gadni. Szakelőadások. A szakelőadások sorozatát Paál Lajos, hely­beli ref. lelkész, az Erdélyszerte közismert kiváló méhész nyitotta meg. Közvetlen, lebilincselő be­szédmodorával a méhek életéről, a méhészek legnehezebb problémájáról, a kieltetésről beszélt, majd szemléltetésképpen e­gy Beczenády vándor kaptárt mutatott be. Hogy milyen volt ez az előadás, azt úgy magyarázhatjuk meg legjobban, ha megemlítjük, hogy a közönség templomi csendben, szinte mozdulás nélkül hallgatta végig és sokan a nem méhészek közül, már ott, a gyűlés alatt fogadal­mat tettek, hogy a tavasszal leneden hozzá kez­denek a méhészethez, melynek ennyire lelkesítő, szivet-lelket nemesitő hatásáról, mindaz ideig, amíg a Paál L­oós előadását nem hallották, bi­zony fogalmuk se volt. Nagyon értékes előadás volt a következő is, melyet Jakab Jenő sft.-gheorghei (sepsiszent­györgyi ) kisállattenyésztő a tyúktenyésztésről tar­tott. Tekintve, hogy ez ez előadás úgyszólván minden háziasszonyt érdekelhet, lapunkban teljes egészében közölni fogjuk. Ugyancsak elkértük közlésre a Dieners Gyula srt. gheorghei (sepsiszentgyörgyi) bank­­igazgató, a Kisállattenyésztők megyei elnökének­­elolvasását is a galambjairól, mert olyan ked­vesen, ennyi szeretettel és szakértelemmel be­szélni a különböző fajta galambok hasznosságá­ról, a tenyésztés módjáról, még csak iratokban se olvastunk. A közgyűlést dr. Krafft köszönő szavai zár­ták be, majd kezdetét vette a gazdák díjainak kiosztása, melyet Bandy István, a kiállítási bizott­ság pénztárnoka végzett. Este, az Ipartestületben. Az ipari és háziipari csoportok díjainak ki­osztása teaeszély keretében ugyanezen a napon az Ipartestületben volt. A gyűlést, melyen szép számmal vettek részt mindkét csoport díjazottai, Kovács István, ipartestületi elnök, alábbi beszéddel nyitotta meg : Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, szeretett vendégeink, kedves iparos testvéreim ! Mielőtt ez ünnepélyes aktust, amelyet a ki­állítási érdekek kiosztására rendeztünk, megnyi­tódnak nyilvánítanám, kegyeskedjenek megen­gedni, hogy a legnagyobb hálaérzelemnek adjak kifejezést e szép számú, szíves megjelenésükért, amellyel szerény ünnepségünk fényét méltóztatták kiemelni. Különösen a kiállítást rendező­ bizottság azon tagjai, akik csupán tiszteletük kifejezését kegyes­kedtek személyes megjelenésükkel dokumentálni, fogadják e város képesített és háziiparosok ne­­vében hálás köszöneteinek Igen tisztelt­­hölgyeim és uraim, megbo­csássanak nekem, hogy becses figyelmüket igénybe óhajtom venni egy pár pillanatra, mert a kiállítás jelentőségéről szeretnék egy pár szóval ezen al­kalommal és erről a helyről megemlékezni. Tudjuk ugy­e­bár mindnyájan, hogy ez az évi kiállítás nem volt olyan nagy kiterjedésű­, mint az elmúlt két évvel ezelőtt rendezett kiállítás, de ennek oka a már ismert, világszerte nehéz gaz­dasági leromlás és az ebből eredő ezerféle aka­dályok voltak . Így érthető, hogy a kiállt­ás­ól nagyon sok gazda és iparos távol kellett tartsa magát. Ezeknek a nehézségeknek tudatában volt ugyan a rendező bizottság, de a kiállítást ennek dacára is meg kellett rendeznie félig már keres­kedelmi és iparilag haldokló városban és pedig azért, hogy a létéért küzdő ipari, gazdasági és kereskedelmi közönség ne ölhetett kézzel nézze saját tönkrejutását, hanem becsületes munkával új erőt merítsen magának, városunknak pedig, amely mindig megállotta ezen a léten a tsefyét, megtartsa jó és régi hírnevét. Ezért volt, igen tisztelt hölgyeim és uraim, szükség a kiállítást megrendezni és ezzel ser­kenteni azt az ösztönt, amely a becsületes mun­kára késztet bennünket. Ennek dacára, sajnálattal állapítottam meg, hogy hány, fejlődött és szép iparral foglalkozó szakosztály nem vett részt a kiállításon, amelyet leszek bátor jelenleg ismertetni a következő sor­rendben : szűcs, lakatos, kovács, bádogos, csiz­madia, tímár, szíjgyártó, női szabó, esztergályos, pék és kefekötő ipari szakosztályok nem éllítot­tak ki. Ennek jelentősége aggodalomra ad okot abban a városban, ahol majdnem 80% a a la­­kosságnak iparosból áll s csupán az vigasztalhat, hogy ami ki volt állítva — büszkén mondhatjuk - hogy még ma is igazolja Háromszék vármegye ipari és gazdasági magas fejlettségét Ezért hálát adunk Istennek, áldja meg, tartsa meg e két mozgató erő, hogy ne veszítse el hitét, mert meg van és meg kell lenni a reménynek arra, hogy e nehéz gazdasági helyzet jobbra fordul, meg kell lenni a szeretetnek, mely bennünket összeforras­zt. Isten segedelmével, törhetetlen lelrzgalom­nal tovább dolgozunk országunk, városunk, a jövő nemzedék nevelése érdekében és büszkeségére. Úgy legyen ! A szívből jövő szavakat hosszas tapssal kö­szönte meg a hallgatóság, majd elnök felkérésére lapunk felelős szerkesztője, Földi István, mint a háziipari csoport vezetője tartott rövid ismertető beszédet a népművészetről, hangsúlyozva, hogy az egész világon egyik leggazdagabb népmű­vészet a miénk, melyet sokkal jobban meg kel­lene becsülni s minden székely ember házában a méltó otthonhoz kellene juttatni. Dr. Vársityi Ödön, ipartestületi titkár a ki­állítás eredményének ismertetése után az össze­tartásról mondott nagyon megszívlelendő dolgo­kat, melynek közlését teljes részletességgel la­punkban közelebbről megkezdjük. Az ünnepséget dr. Fekete András, ipartes­tületi ügyész magasszárnyalású beszéde zárta be, majd ugyancsak ünnepélyes formák között Bándy István, Kovács István és Földi István adták át a díjakat a kitüntetetteknek Nem lenne teljes a beszámolónk, ha meg nem emlí­enénk, hog­y a kiállítási­ bizottság iga­zán nem volt tösvény, mert úgy az oklevelek, valamint az érmek is, melyekkel a kiállítókat ju­talmazták, művészi értékűek s azokra minden kitüntetett büszke lehet. SZÉKELYFÖLD nrrfc. — ■■■ 1985. január 1. ­fjabb magyar szavak. A Magyar Tudományos Akadémia az el­múlt napokban fogadott el magyarosított szava­kat, amire felhívjuk a ügyeimet : Turisztika = természetjárás. Turista = természetjáró. Autó = gépkocsi. Garage =*= gépszín. Si = lábszánkó. Síelni = lábszánkózni. Ha újabb adatokat kapunk, úgy azt még lapunkban közölni fogjuk.

Next