Székelyföld, 1936 (6. évfolyam, 1-90. szám)
1936-01-01 / 1. szám
V'./ ’ * -T * * . Târgui-Săcues c. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra, — — — — — — — — — 20 Lei Negyedévre — — — — — — — — — 50, Félévre — — — — — — — — — 100, Egészévre — — — — — — — — — 200 . «*• *TM.r. Székely Nemz Muzeum* Sft.Aaheorghe ARfi -3 LtEi. VI. (XXIX) évfolyam. 1. szám Szerda, 1936. január 1. - 1 "1,1 n,rTz Politikai, közgazdasági és társadalmi lap. Megjelenik minden csütörtökön és vasárnap. FELELŐS SZERKESZTŐ: FÖLDŐS ISTVÁN Szerkesztőség: Plata Regina Maria 23. Kiadóhivatal: Turóczi István könyvkereskedés, Piata Regina Maria 25. | f hlj 8UnHfchTISÜ Újévre. Magyaroknak, székelyföldi székelységnek kisebbségi sorsában ismét egy új éve következik. Újév lesz-e ez az 1936 ik esztendő nekünk ? Vagy csak a régiek megismétlődése kisebbségi életlehetőségeink között? Nem kell e nekünk előbb megújhodnunk és nem kell e megújulnia a minket kormányozó felfogásnak ? Külügyminiszterünktől lefelé, ma minden vonalon azt halljuk, azt olvassuk a többségi nemzet sajtójában, hogy nekünk kell megváltoznunk, nekünk kell lojálisabb magatartást tanúsítanunk, nekünk kell elfelednünk, hogy magyar állampolgárok voltunk, hogy uralkodó faj voltunk e területen és nekünk kell úgy viselkednünk, hogy megszerezzük az uralkodó nemzet bizalmát, levetkőzvén minden gondolatunkból is azt a látszatot, hogy egyebek akarunk lenni, mint román állampolgárok, akik becsülettel szolgáljuk az uralkodó nemzetet és annak érdekeit. Sőt van oly miniszteri nyilatkozat is, mely arra serkent, hogy szokjunk hozzá ahhoz a tényhez is, hogy az eddigi uralkodó fajunk most szolgává kell, hogy átváltozzék. Az a mindenütt nagy feltűnést keltő esemény, mely a magyar parlamenti csoport kamarai és szenátusi megbízottjainak felszólalása kapcsán bekövetkezett és a külügyminiszteri megnyilatkozásban csúcsosodott ki, de azóta is állandó megnyilatkozásokra sarkal kisebb-nagyobb politikai tényezőket, meggondolásra kell, hogy serkentsen mindenkit, aki kisebbségi életünk javítására törekszik. Nem beszélek azokról a nálunk kifejezésre jutó, — talán alacsony módszerek igénybevételével folytatott — megyei sajtótámadásokról, melyek egy „Igazság“ című, prefektusilag kormányzott lapban jelennek meg. Illetve csak annyit, hogy nem akarom hinni, hogy megyénk székely-magyar lakossága oly könnyen eltántorítható legyen, amint sokan gondolják, attól a magyar nemzeti kisebbségi felfogástól, mely e kisebbség vezetőiben is bizonyára előforduló tévedések, hibák, esetleg bűnök dacára örök és minél tovább, annál erősebben megnyilvánuló kell, hogy legyen és maradjon, hogy a mi kisebbségi sorsunkat csak és kizárólag azok irányíthatják, akik nekünk és nem a többségi nemzet mindenkori kormányzati vezetőinek tetszenek csupán. Boldogok leszünk a mi kisebbségi sorsunkban, ha a mi vezetőink nekünk tetsző és a mi érdekeinket szolgáló magatartása tetszeni fog bármikor is a többségi nemzet politikai vezetőinek, mert ez azt fogja jelenteni, hogy a romániai belpolitikai tényezők megújhodnak eddigi felfogásukban velünk szemben és jogaink kiszolgáltatásával békés életlehetőségeinket megadják. De amíg belpolitikai panaszaink megvizsgálása nélkül, csupán külpolitikai szempontok miatt egyszerűen ledorongolják panaszainkat és meg sem hallgatják panaszaink orvoslására vonatkozó javaslatainkat, pedig — engedjen meg minden román házsi — nem fogjuk azt a hibát elkövetni magunkkal szemben, hogy kívülről reánk parancsolt vezetőknek vessük alá magunkat, bármely olcsó Jánosok legyenek is azok a víifiucíikusidományoknak, vagy bármily drága pénzeken hirdessék is ellenünk a gyűlölködést és vezetőink ellen a piszkot és mocskot akár sajtó útján, akár más módon. Bízzák reánk a köztünk szükséges kiválasztás munkáját. Van bennünk is éppen elég erkölcsi érzék, hogy vezetőink között ne törjünk meg erkölcsi defektusokban szenvedőket. Ne akarják erkölcsjavítás dicímén megfertőzni népünk gondolkozását vezetői felől. A mi megújhodásunk állandó folyamat. Meg van közöttünk is a belső küzdelem. Mert mi is keressük állandóan a jobbat és a legjobbakat. Hagyják ezt a munkát reánk, mert ezt más helyettünk el nem végezheti úgy, hogy az a mi érdekeink védelmét is jelentse. Bizonyára meg is találjuk. De afelől is bizonyosak vagyunk, hogy bárkit is találjunk legjobbnak magunk közül, az — talán minél jobb lesz, annál inkább — mindig rossz és gáncsolandó lesz ellenségeink szemében, amíg meg nem újhodik a minket is kormányzók felfogása rólunk. És itt kell megváltoztatnia a minket mindenkor kormányzó államhatalmi felfogásnak is eddigi álláspontját. Higgyék el már egyszer, hogy sem a revízió, sem annak idején az impériumváltozás nem a mi magatartásunk következménye. Mindezek tőlünk teljesen független eszmények, avagy események. Mi védeni fogjuk nemzeti és kulturális érdekeinket utolsó lehelletünkig. Egyelőre azzal a politikai garnitúrával, amilyen most kitelik közülünk. Ha jobbat találunk, úgy jobbat, de mindig a legjobbal, és mindig alku nélkül. Mert mindig lesz közöttünk annyi összetartó kisebbségi magyar-székely lélek, akit nem tántorít el sajától semmiféle földi hatalmaskodás, rémezgetés, hatalmi szó, avagy oly „igazság“, amely kisebbségi szempontból érdekeink védelmét kulturális téren is az „ Astra“ román kulturegylet kebelén keresztül véli — olcsón, vagy drágán — védeni. Eljön és el kell jönnie annak a jobb esztendőnek, amelyben minden tényező rájön arra az igazságra, hogy nem egymás felett, hanem egymás mellett kell élnie és boldogulnia az egy területre teremtett népeknek. Dr. Molnár Dénes. Látogatás a most megnyílt kantai gazdasági iskolánál. A nép iskolája — a nép boldogulását szolgálja. Valóság lett egy régi álom. Târgul Săcuesc gazdagabb lett egy intézettel, a kantai régi gimnázium épülete újra hangos lesz, újra élet, munka, tanulás kezdődik az ősök küzdelmeitől megszentelt falak között s ez az élet kiterebélyesedik, szétárad a székely mezőkre, erdőkre és megérdemelt boldogságot hoz egy sokat küzködő népre. Fontos, felejthetetlen dátum lesz az itt élő székelység történetében 1935. december 23. Ezen a napon nyílott meg a földmives-iskola kapuja. Az egyszerű, fehérre meszelt falak között ezen a napon gyűltek össze az első tanítványok, azok szülei és a katedra közül először csoportosultak néhányan azok közül, akik két éve küzdenek ennek az intézetnek megnyitásáért. Báró Szentkareszty Béla, Tóth Balázs, az erdélyi egyházmegyei tanács tagjai, dr. Vargha Béla, a gimnázium gondnoka, Szőcs Mihály gimnáziumi igazgató, a gimnázium tanárai, Kopony János, gazdasági szaktanár és lapunk szerkesztője vannak jelen a növendékeken kívül a megnyitás aktusánál. Az intézet célját Szőcs Mihály igazgató ismerteti, Isten áldását kéri a kezdődő munkára és az iskola pecsétjét átadja Kopony Jánosnak, aki ezután vezetni fogja az új intézetet. Lapunk karácsonyi számában már közöltük, hogy mi lesz ennek az intézetnek a feladata, milyen tantárgyakat tanulnak a növendékek, kik lesznek a tanárok s most, mielőtt bemutatnék az új földmíves iskolát, csak még azt tartjuk szükségesnek megírni, hogy abba a tájékoztatóba egy kis hiba csúszott be. Nem 2500, hanem 2100 lej a pénzben fizetendő internátusi díj, továbbá az is fontos, hogy tudatában legyen mindenki annak, miszerint már négy elemi osztály elvégzés.