Székelyföld, 1936 (6. évfolyam, 1-90. szám)

1936-01-01 / 1. szám

V'./ ’ * -T * * . Târgui-Săcues c. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra, — — — — — — — — — 20 Lei Negyedévre — — — — — — — — — 50, Félévre — — — — — — — — — 100, Egészévre — — — — — — — — — 200 . «*• *TM.r. Székely Nemz Muzeum* Sft.Aaheorghe ARfi -3 LtEi. VI. (XXIX) évfolyam. 1. szám Szer­da, 1936. január 1. - 1 "­1,1 n,rTz Politikai, közgazdasági és társadalmi lap. Megjelenik minden csütörtökön és vasárnap. FELELŐS SZERKESZTŐ: FÖLDŐS ISTVÁN Szerkesztőség: Plata Regina Maria 23. Kiadóhivatal: Turóczi István könyvkereskedés, Piata Regina Maria 25. | f hl­­j 8UnHfc­hTISÜ Újévre. Magyaroknak, székelyföldi székelység­­nek kisebbségi sorsában ismét egy új éve következik. Újév lesz-e ez az 1936 ik esztendő nekünk ? Vagy csak a régiek megismétlődése kisebbségi életlehetőségeink között? Nem kell e nekünk előbb megújhod­­nunk és nem kell e megújulnia a minket kormányozó felfogásnak ? Külügyminiszterünktől lefelé, ma min­den vonalon azt halljuk, azt olvassuk a többségi nemzet sajtójában, hogy nekünk kell megváltoznunk, nekünk kell lojálisabb magatartást tanúsítanunk, nekünk kell el­felednünk, hogy magyar állampolgárok vol­tunk, hogy uralkodó faj voltunk e területen és nekünk kell úgy viselkednünk, hogy megszerezzük az uralkodó nemzet bizalmát, levetkőzvén minden gondolatunkból is azt a látszatot, hogy egyebek akarunk lenni, mint román állampolgárok, akik becsülettel szolgáljuk az uralkodó nemzetet és annak érdekeit. Sőt van oly miniszteri nyilatkozat is, mely arra serkent, hogy szokjunk hozzá ahhoz a tényhez is, hogy az eddigi ural­kodó fajunk most szolgává kell, hogy át­változzék. Az a mindenütt nagy feltűnést keltő esemény, mely a magyar parlamenti cso­port kamarai és szenátusi megbízottjainak felszólalása kapcsán bekövetkezett és a kül­ügyminiszteri megnyilatkozásban csúcsoso­dott ki, de azóta is állandó megnyilatkozá­sokra sarkal kisebb-nagyobb politikai té­nyezőket, meggondolásra kell, hogy ser­kentsen mindenkit, aki kisebbségi életünk javítására törekszik. Nem beszélek azokról a nálunk kifeje­zésre jutó, — talán alacsony módszerek igénybevételével folytatott — megyei sajtó­támadásokról, melyek egy „Igazság“ című, prefektusilag kormányzott lapban jelennek meg. Illetve csak annyit, hogy nem akarom hinni, hogy megyénk székely-magyar lakos­­sága oly könnyen eltántorítható legyen, amint sokan gondolják, attól a magyar nemzeti kisebbségi felfogástól, mely e ki­sebbség vezetőiben is bizonyára előforduló tévedések, hibák, esetleg bűnök dacára örök és minél tovább, annál erősebben megnyil­vánuló kell, hogy legyen és maradjon, hogy a mi kisebbségi sorsunkat csak és kizárólag azok irányíthatják, akik nekünk és nem a többségi nemzet mindenkori kor­mányzati vezetőinek tetszenek csupán. Boldogok leszünk a mi kisebbségi sor­sunkban, ha a mi vezetőink nekünk tetsző és a mi érdekeinket szolgáló magatartása tetszeni fog bármikor is a többségi nemzet politikai vezetőinek, mert ez azt fogja je­lenteni, hogy a romániai belpolitikai ténye­zők megújhodnak eddigi felfogásukban ve­lünk szemben és jogaink kiszolgáltatásával békés életlehetőségeinket megadják. De amíg belpolitikai panaszaink megvizsgálása nélkül, csupán külpolitikai szempontok miatt egy­szerűen ledorongolják panaszainkat és meg sem hallgatják panaszaink orvoslására vo­natkozó javaslatainkat, pedig — engedjen meg minden román ház­­si — nem fogjuk azt a hibát elkövetni magunkkal szemben, hogy kívülről reánk parancsolt vezetőknek vessük alá magunkat, bármely olcsó Jáno­sok­ legyenek is azok a víifiucíikusi­dom­á­­nyoknak, vagy bármily drága pénzeken hir­dessék is ellenünk a gyűlölködést és veze­tőink ellen a piszkot és mocskot akár sajtó útján, akár más módon. Bízzák reánk a köztünk szükséges ki­választás munkáját. Van bennünk is éppen elég erkölcsi érzék, hogy vezetőink között ne törjünk meg erkölcsi defektusokban szen­vedőket. Ne akarják erkölcsjavítás dicímén megfertőzni népünk gondolkozását vezetői felől. A mi megújhodásunk állandó folyamat. Meg van közöttünk is a belső küzdelem. Mert mi is keressük állandóan a jobbat és a legjobbakat. Hagyják ezt a munkát reánk, mert ezt más helyettünk el nem végezheti úgy, hogy az a mi érdekeink védelmét is jelentse. Bizonyára meg is találjuk. De afelől is bizonyosak vagyunk, hogy bárkit is ta­láljunk legjobbnak magunk közül, az — talán minél jobb lesz, annál inkább — min­dig rossz és gáncsolandó lesz ellenségeink szemében, amíg meg nem újhodik a minket is kormányzók felfogása rólunk. És itt kell megváltoztatnia a minket mindenkor kormányzó államhatalmi felfo­gásnak is eddigi álláspontját. Higgyék el már egyszer, hogy sem a revízió, sem an­nak idején az impériumváltozás nem a mi magatartásunk következménye. Mind­ezek tőlünk teljesen független eszmények, avagy események. Mi védeni fogjuk nemzeti és kultu­rális érdekeinket utolsó lehelletünkig. Egy­előre azzal a politikai garnitúrával, amilyen most kitelik közülünk. Ha jobbat találunk, úgy jobbat, de mindig a legjobbal, és min­dig alku nélkül. Mert mindig lesz közöttünk annyi összetartó kisebbségi magyar-székely lélek, akit nem tántorít el sajától semmiféle földi hatalmaskodás, rémezgetés, hatalmi szó, avagy oly „igazság“, amely kisebbségi szem­pontból érdekeink védelmét kulturális téren is az „ Astra“ román kulturegylet kebelén keresztül véli — olcsón, vagy drágán —­­ védeni. Eljön és el kell jönnie annak a jobb esztendőnek, amelyben minden tényező rá­jön arra az igazságra, hogy nem egymás felett, hanem egymás mellett kell élnie és boldogulnia az egy területre teremtett né­peknek. Dr. Molnár Dénes. Látogatás a most megnyílt kantai gazdasági iskolánál. A nép iskolája — a nép boldogulását szolgálja. Valóság lett egy régi­ álom. Târgul Săcuesc­­ gazdagabb lett egy intézettel, a kantai régi gim­názium épülete újra hangos lesz, újra élet, munka, tanulás kezdődik az ősök küzdelmeitől megszen­telt falak között s ez az élet kiterebélyesedik, szétárad a székely mezőkre, erdőkre és megér­demelt boldogságot hoz egy sokat küzködő népre. Fontos, felejthetetlen dátum lesz az itt élő székelység történetében 1935. december 23. Ezen a napon nyílott meg a földmives-iskola kapuja. Az egyszerű, fehérre meszelt falak között ezen a napon gyűltek össze az első tanítványok, azok szülei és a katedra közül először csoportosultak néhányan azok közül, akik két éve küzdenek en­nek az intézetnek megnyitásáért. Báró Szentka­reszty Béla, Tóth Balázs, az erdélyi egyházme­gyei tanács tagjai, dr. Vargha Béla, a gimnázium­­ gondnoka, Szőcs Mihály gimnáziumi igazgató, a gimnázium tanárai, Kopony János, gazdasági szaktanár és lapunk szerkesztője vannak jelen a növendékeken kívül a megnyitás aktusánál. Az intézet célját Szőcs Mihály igazgató is­merteti, Isten áldását kéri a kezdődő munkára és az iskola pecsétjét átadja Kopony Jánosnak, aki ezután vezetni fogja az új intézetet. Lapunk karácsonyi számában már közöltük, hogy mi lesz ennek az intézetnek a feladata, mi­lyen tantárgyakat tanulnak a növendékek, kik lesznek a tanárok s most, mielőtt bemutatnék az új földmíves iskolát, csak még azt tartjuk szük­ségesnek megírni, hogy abba a tájékoztatóba egy kis hiba csúszott be. Nem 2500, hanem 2100 lej a pénzben fizetendő internátusi díj, továbbá az is fontos, hogy tudatában legyen mindenki an­nak, miszerint már négy elemi osztály elvégzés.

Next