Székelyföld, 2005 (9. évfolyam, 1-12. szám)
2005-01-01 / 1. szám
Literata Hungarica szolgálta. Ezek persze egytől egyig gyengébb sorok, mint az eredetiek. A vénlányokról szólva: „Annak, mint megannyi angyal, olyan a kan” - a helyébe tett sor („Az a férfiképtől holdvilágon sem fél”) sápadt és erőtlen. A módosított textus nemcsak finomkodóbb és költőileg gyengébb, hanem helyenként már szinte érthetetlen is, mint a III. könyv e kért sorában: Van-e olyan szíve az asszonyi nemnek, Mely útat nem nyitna a bájoló szemnek... A kéziratban még ez állott: Van-e olly rejteke az asszonyi nemnek, Amellyben nem nyílnék rés a szerelemnek. A Dorottya későbbi kiadásai (főleg az iskolai célra készültek) az enyhített szövegű első edíciót követték. Salamon Ferenc, a XIX. század kiváló kritikusa és irodalomtörténésze, aki akadémiai székfoglalóját tartotta a Dorottyából, 1861-ben még úgy vélekedett, hogy „nem lehet mindenkinek olvasmányul adni kézbe”, s ennek oka „a két lappangó cynismusa”. A XXI. századelő olvasója másként vélekedik: pompás-élvezetes műnek találja, és szabadszájúságát éppúgy élvezi, mint a rímek vagy a poétái hangnem merész és eredeti váltogatását.