Székelyföld, 2020 (24. évfolyam, 1-12. szám)

2020-11-01 / 11. szám

XXIV. ÉVFOLYAM 11. SZÁM 2020. NOVEMBER BAJNA GYÖRGY, DANKULY CSABA, MARKÓ BÉLA, SZENTGYÖRGYI LÁSZLÓ VERSEI ABAFÁY-DEÁK CSILLAG, BUNA BLANKA-BORÓKA, LŐRINCZ GYÖRGY PRÓZÁJA KÖDOSZLÁS: MOYSES MÁRTONRÓL ÉS MÁS HATÁRON TÚLI '56-OS ÁLDOZATOKRÓL MENS LANA: BESZÉLGETÉS BASA JÁNOS OLIMPIKON JÉ­G­KORO­N­G - VÁLOGATOTT JÁTÉ­KO­S­SAL MŰTEREMTÉS: KIS ENDRE Itt élek az egyre gyérebb vonatok közelében. Gabonát hoznak, cementet, követ, bégető juhokat, karácsonyfát, költőt is gyakran. De ő nem száll le Maros­­vásárhelyen. (Markó Béla) Még élek. Aztán meghalok. Mint mindenki. Ebben az egyben, a születésen kívül, mind egyek vagyunk. (Dankuly Csaba) Nem tudta, hol van. A fény s az emlékezet szilánkjai töredezetten villantak fel benne. Mintha fény­robbanások törnék meg a sötét éjszakát. Mozdítani próbálta a kezét, hatalmas súly nehezedett rá. Mintha oda lenne láncolva valami láthatat­lan tárgyhoz. (Lőrincz György) „Harminc éve hadakozunk, hada­kozom azért, hogy Moyses Márton nevét legalább a magyar nyelvterü­leten helyesen írják, ejtsék. (...) Valóságos irodalma van a Moyses név ferdítéseinek, átírásainak. ” (Tófalvi Zoltán) „Életem legkedvesebb foglalkozása volt mindig, s az még ma is, az ol­vasás mellett a kertészkedés. (...) Oly nagyszerű palántaiskolát állítottam be, amelyből százával s eddig ezrével osztottam szét, kit ingyen, kit szép szóért, s még lopásért is a legszebb oltásokat. ” (Szemerjai Demeter Károly)

Next