Székelyföld, 2021 (25. évfolyam, 1-12. szám)

2021-05-01 / 5. szám

152 Academica Transsylvanica megyében is vizsgálatot rendeltek el ellenük. Végül csak néhány nemest fosztottak meg birtokától. Részvételük ugyanakkor a felkelés egyik meglehetősen különös mozzanata volt, mivel - legalábbis a román nemesség monográfusa szerint - ezek a máramarosi kisnemesek „a katolicizmussal szembeni ellenállást” képviselték."­ Kétségtelen, hogy tömegesen nem mentek át a latin rítusra, leg­­fennebb csak azok, akik messze az átlag fölé emelkedtek. Kérdés azonban, hogy milyen szenvedélyek mozgatták a keresztes kisnemese­­ket. A pápai bulla hívószava feledtette velük görögkeleti ortodox mivoltukat, vagy esetleg a maguk módján heterodoxok voltak? Vagy szociális sérelmeik vitték őket a felkelők táborába, a harcos ferencesek által szakralizált és létében legitimált „szent seregbe”? Bármi is lehetett az ok, az tény, hogy a különböző vidékekről jött felkelők tanultak egymástól: a Temes megyei monostori - feltehetően - román jobbá­gyok a felkelés után sem voltak hajlandók földesurukat kárpótolni, hanem még 1520-ban is titkos összejöveteleket tartottak, „és a széke­lyek módjára proklamálták, hogy aki nem jelenik meg, annak házát lerombolják”.­ Összegezve: a felkelést kiváltó vélt vagy valóságos okok Európa-szerte három modellbe csoportosíthatóak. A vulkanikus modell szerint az elszabaduló elégedetlenséget a nyomor robbantotta ki, az agitátor modell szerint pedig a felbujtók. Mindezekre lehet találni megerősítő részmozzanatokat, a nyomor azonban mindig viszonylagos, mert sokkal nyomorúságosabb idők békében is eltelhetnek, az agitátorok izgatása pedig szintén pusztába kiáltó szó marad, ha nincs rá társadal­mi fogékonyság. Ezzel szemben a harmadik, a politikai modell viszont arról szól, hogy a tömegek és vezetőik a maguk módján politizálnak, és így állnak össze érdekeiket és céljaikat érvényesíteni akaró erővé. Láthattuk, hogy ez alól az 1514-es felkelés sem kivétel. A keresztesek 1456-ban, Nándorfehérvár ostroma után is lázadoztak már, de Hunyadi a ferences keresztes vezér, Kapisztrán beleegyezésével sikerrel oszlatta fel táborukat és küldte haza őket. A rendi világban a háborúk következtében óhatatlanul felmerül a katonaparaszti rend iránti igény, és ha alkalom nyitik rá, akadnak, akik tettlegesen is hajlandóak részt 74 75 74 Barta, Fekete Nagy: Parasztháború, 178. 75 Pesty Frigyes: Krassó vármegye története. TV. Budapest, 1883. 6.

Next