Székelyföld, 1923 (25. évfolyam, 1-197. szám)

1923-12-02 / 183. szám

4 oldal a múlt évben, amikor betegen gyógykezeltetésem miatt Buda­­pestre mentem, megróttak az ide­genadóval, pedig jól tudták, hogy magyar származással bírok. Minek kell bennünket állandóan gyanúsítani, amikor a gyanúsítá­soknak semmi alapjuk nincsen? De ha már rendszerré vált a Pri­­már úrnál a gyanúsítás, okosab­ban tehetné azt és nem volna sza­bad azt írni a hivatalos lapjában, hogy a magyarok és németek sem fizetnek Németországban és Ma­gyarországban idegen adót, még akkor sem, ha lojális román alatt­valók, akkor, mikor ugyanazon lap 182-ik oldalán megjelent sza­bályzat felmenti az idegen alatt­valókat az adófizetés alól, ha ro­mán nemzetiségűek. Az egyik oldalon megrágalmaz­nak bennünket igaztalanul olyas­valamivel alaptalanul, amit a má­sik oldalon maguk megtesznek hivatalosan. Jól tudom mire céloznak, azt óhajtanák állandó bosszantásuk révén elérni, hogy mi elkeseredé­sünkben valami szamárságot kö­vessünk el. Ezt követőleg a Petőfi és Kos­suth emlékművek talapzatainak más célra való felhasználásáról hallunk hírt. Kezdetben nem akar­tunk hinni a lapokban olvasott hírek komolyságában, de az „Orasul“-ban „megfontolt válasz“ címen cikk jelent meg, amelyben szó van az idegen szobrokról. Szó van arról, hogy más helyeken is használtak fel meglevő szobrokat, másféle emlékeknek. Ezzel kapcsolatban megjelenik Orbán Balázs „Torda és környé­kének története“ című művéből Torda város polgárai egy részének 1711-ben hozott határozata az „Orasul“-ban kommentár nélkül. E határozatban arról van szó, hogy Torda város polgárainak egy része a város magyar jellegének megóvása végett 1711 -ben ki­mondja, hogy a románokat nem engedi városába letelepedni. A Primár úr nem elégszik meg, hogy ezt a két határozatot hiva­talos lapjában leközli, hanem 1856—1928. polgármesteri szám alatt külön lenyomatot készített s külön lenyomatokat kommentárral látja el és hivatalos iratként porta mentesen küldi szét. A bekezdés „A célból, hogy igaz világításban bemutassam, hogy miként ma­­gyarosíttattak meg az erdélyi szá­szok, szabadságot veszünk arra, hogy az alantiakban eredetiben és fordításban közöljük Torda vá­ros vonatkozó határozatát. A vé­gén a következő záró szöveg: „azt hisszük, hogy fent közölt aktákból kiviláglik, hogy jogunk és kötelességünk azokat a brutá­lis törvénytelenségeket, amelyeket az erdélyi városok a románokkal szemben elkövettek megtorolni.“ Mi akar ez lenni ? Tetemre hí­vás ? Mi célból ? Az állam érdeke, a nélkülözhetetlen konszolidáció szükségessége teszi kívánatossá a faj elleni izgatást ? De nem kérdezek tovább, mert nem aka­rom az ellentéteket jobban ki­­élesíteni, mert tisztában vagyok azzal, hogy e réven csak kárt tehetek a saját hazámnak. Az „Órásul“ említett számának és külön lenyomatnak kézhez vé­tele után felmentem Péter Julián Prefectus úrhoz és kérdést intéz­tem hozzá az iránt, hogy az ő hozzájárulásával történik-e az, hogy a hivatalos lapban állandó izgatás folyik. A prefectus úr kijelentette, hogy nem tartja azt helyesnek és intézkedni fog az iránt, hogy vége szakadjon az állandó hec­­celődésnek. Ezen alkalommal szólottam ar­ról is, hogy a Petőfi és Kossuth emlékek alapzatát mi célra kíván­ják felhasználni és előadtam azt, hogy a szóban forgó emlékeket azzal a kötelezettséggel adta a szépítő egylet, illetve a szobor­­bizottságnak át, hogy azt örök időkön át megőrizni, ápolni és gondozni fogja. Elmondottam a prefektus úrnak továbbá azt is, hogy abból, hogy a szobor alap­zatokat a jelzett célokra akarják felhasználni, azt vélem, hogy az illetékeseknek nem áll elegendő pénz a rendelkezésére és jeleztem azt, hogy készek vagyunk az esetre, ha a rendelkezésre álló összeg nem volna elegendő „Az isme­retlen Katona“ és a „Romulus és Remus“ szobraira, amelyeket a város polgárainak adakozásából összegyűlt pénzből akarják meg­valósítani, a hiányzó összeget rendelkezésre bocsátom. Ezen ké­résemet írásban is átadtam a pre­fektus úrnak. A Prefektus úr jóakaratúlag fogadta kérésemet és kilátásba helyezte azt, hogy a kérésnek megnyugtató módon való meg­oldása érdekében el fog járni. Az Írásul okt. 14-iki számá­ban olvasom, hogy a Primár úr 187. oldalon, „összehasonlítás“ címen cikket ír. Ebben idézi Vitéz Mihály fejedelem Marosvásárhely közönségéhez intézett felhívását. (Felolvassa). A Primár úr ezen okirat köz­zététele révén nézetem szerint nem azt a célt szolgálta, amelyet szolgálni kívánt volna. Az okirat­ból megállapíthatólag Vitéz Mihály fejedelem lényegesen külömb po­litikus volt, mint a Primár úr. De ezen okirat egyenesen rácáfol a Primár úr azon állítására, hogy városunk a magyar kormányok mesterséges erőszakoskodása ré­vén lett magyarrá, mert hiszen nem lett volna magyar város már az 1599. évben, amikor magyar kormányok még nem törhették a fejüket az erőszakos magyarosítá­son, nem irt volna e város kö­zönségéhez, Székely-Vásárhely közönségéhez magyar nyelven. De ez az okirat bizonyítéka Vitéz Mihály fejedelem bölcs előrelátásá­nak és tanúságot tesz arról, hogy tisztában volt ezzel, hogy miként kell a más anyanyelvű állampolgá­rokkal bánni. Olvassa el minél több­ször a Primár úr, ezen okulhat, sokat tanulhat belőle. Meg kellett azonban állapíta­nom azt, hogy az általunk fize­tett adó­fillérek nem épen olyan utálatosak, nem éppen olyan kel­lemetlenek a Primár úr előtt, mint a­milyenek mi e város magyar anyanyelvű polgárai vagyunk. Nemcsak behajtja, de fel is hasz­nálja azokat ugyan nem mindig a kormány akarata és rendelke­zése szerint. Ez év szeptember havában arról hallottunk, hogy a városi tanács, a városi tisztviselői kar 25 tagját, a­kik a nem létező hátralékok feldolgozása érdekében éjjelt-nappalt áldoztak, havi 1000 és 500 lejes összegekkel megju­talmazta Miből ? Az általunk fi­zetett taksák, villany stb. díjak terhére. Fedezetül kimutatták, hogy 262.000 lej körüli összeg taka­rhatott a tisztviselők elbocsátása révén, azzal azonban nem törőd­tek, hogy a kifizetendő nyugdíjak bizonyosan többet tesznek ki. A prefect úr jóváhagyta a ta­nács határozatát és 25 embernek, havi 1000 és 500 lejes jutalom utalványoztatott január 1-től, il­letve szolgálatuk megkezdésétől ki. A városi tanács tagjai a Primár úrral élükön 1923. december 31-ig egy összegben előre vették fel az összegeket. Nem kérdem azt, hogy mit szól mindezekhez a Belügyminiszter úr, mert nincs az az összeg a­mit a tisztviselőktől sajnálnék, csak azt kérdem, miért nem ka­pott egyetlen bánit sem, egyetlen magyar anyanyelvű tisztviselő és hogyan történhetett az, hogy a 25 tisztviselőről szóló jegyzékben fogalmazónak, concipistának fel­tüntetett egyén vámosi szolgálatot teljesít. Szabad-e, okos-e és józan-e ily­féle jutalmazásokat az anya­nyelv alapján utalványozni ? Tovább megyek és reámutatok az „Órásul“ 19. számának első cikkére, amely kivonatosan ismer­teti a Primár úrnak a közigazga­tási bizottsághoz intézett jelenté­sét. Nem olvasom fel az egész cikket, csak szemelvényeket is­mertetek abból, hogy micsoda felületességgel és rosszakarattal kezelik az ügyeket. Szóljak-e, hosszasabban a piac decentrali­zálásáról ? Valamikor, nem is olyan nagyon régen, ugyancsak a főtéren rakták ki kereskedőink, kis­iparosaink árucikkeiket és a vidékiek terményeiket. A vásárlók és eladók tömege nyakig gázolt a sárban. Nagy áldozattal rendezte, tett a piactér, s az ma egyik dísze a városnak. Decentralizálni kell a piacteret, mert az ma min­den igényt kielégít. Itt piac­tere­ket kell létesíteni, hadd járjon vásárló és eladó egyaránt nyakig sárban. Ugyanezen cikk a 3-ik pontjá­ban olvasom, hogy Hidvég Podeni külváros a múltban elhanyagolta­­tott, valószínűleg azért, mert ro­mánok laktak ott. Tiltakoznom kell az ilyen gyanúsítás ellen, mert ebben a városban soha különbség nem létezett magyar, román, vagy szász között. Merem állítani a jó Isten színe előtt és élő tanúbizony­ Székelyföld, 1923. dec. 2. r­ültté a #nov@3d&ml­áig 1 ssaba, konyha és össsss­snel- Ukhilyisigekbff! álló ház 1924. ipr. 1-i beköltözéssal. Ugyanott egy 101 négyszögöl telekhely, melyen 6 lóra istálló és kocsiszín ven, vala­mint építési anyagok, eladók. Érte­kezni Nagy Jánosnál, Str. Gradina Orasului. Kövesdomb, 1018. 1—R. cs.h.cs. A Városi eme műsoré:­jfyom­orultak. Hugó Vidor regénye. gyapjusziget és psiisi­­l lerakat S­exu­re issues Cmilagánsházában Női kriózium és r­uha szö­­vetek. Férfi öltöny kel­mék és hozzávalók olcsó árban- Telefon 140. psz. 626. flottul iroda Főtár 57 sz. Foglalkozik házak, föld­birtokok, szök­ök, malmok, bútorok tételével és eladásával. Árverési hirdetmény. A jedd­i 23 sz. tjkv. A -­- 2 rend 1082 hrsz. ingatlan S hold 909 fHöl területű­ erdő, mely Sándor Ilona, Sán­dor Jolán és Sándor­­Margit tulajdonát képezi, föl.H­ó évi december hó 2-án délelőtt 10 órakor Jedd községben ön­kéntes árverésen el fog adatni. Árverési feltételek megtudhatók dr. Muth Aurél főszolgabíró úz irodájában Radnóti­ és és a helyszínen az árverés napján. 1019. 102 Tulajdonosok. francia F­ajezání 'Társaság. pír«*! VandaH­­ átszállás nán­$l Constanta Unit Nei-M­ti Constanta franzit Canada Cmt Mil-Ai­riki Felvilágosításokért és jegyek iránt lehet érdeklődni: CADMiAU Fasag­iui Comeedia' „­Malnbh BUKAREST. és „Reclama“ Cluj. „Aftfor“ No. 683. 1034. 1-48. hc»v.

Next