Székelyföld, 1923 (25. évfolyam, 1-197. szám)
1923-12-02 / 183. szám
4 oldal a múlt évben, amikor betegen gyógykezeltetésem miatt Budapestre mentem, megróttak az idegenadóval, pedig jól tudták, hogy magyar származással bírok. Minek kell bennünket állandóan gyanúsítani, amikor a gyanúsításoknak semmi alapjuk nincsen? De ha már rendszerré vált a Primár úrnál a gyanúsítás, okosabban tehetné azt és nem volna szabad azt írni a hivatalos lapjában, hogy a magyarok és németek sem fizetnek Németországban és Magyarországban idegen adót, még akkor sem, ha lojális román alattvalók, akkor, mikor ugyanazon lap 182-ik oldalán megjelent szabályzat felmenti az idegen alattvalókat az adófizetés alól, ha román nemzetiségűek. Az egyik oldalon megrágalmaznak bennünket igaztalanul olyasvalamivel alaptalanul, amit a másik oldalon maguk megtesznek hivatalosan. Jól tudom mire céloznak, azt óhajtanák állandó bosszantásuk révén elérni, hogy mi elkeseredésünkben valami szamárságot kövessünk el. Ezt követőleg a Petőfi és Kossuth emlékművek talapzatainak más célra való felhasználásáról hallunk hírt. Kezdetben nem akartunk hinni a lapokban olvasott hírek komolyságában, de az „Orasul“-ban „megfontolt válasz“ címen cikk jelent meg, amelyben szó van az idegen szobrokról. Szó van arról, hogy más helyeken is használtak fel meglevő szobrokat, másféle emlékeknek. Ezzel kapcsolatban megjelenik Orbán Balázs „Torda és környékének története“ című művéből Torda város polgárai egy részének 1711-ben hozott határozata az „Orasul“-ban kommentár nélkül. E határozatban arról van szó, hogy Torda város polgárainak egy része a város magyar jellegének megóvása végett 1711 -ben kimondja, hogy a románokat nem engedi városába letelepedni. A Primár úr nem elégszik meg, hogy ezt a két határozatot hivatalos lapjában leközli, hanem 1856—1928. polgármesteri szám alatt külön lenyomatot készített s külön lenyomatokat kommentárral látja el és hivatalos iratként porta mentesen küldi szét. A bekezdés „A célból, hogy igaz világításban bemutassam, hogy miként magyarosíttattak meg az erdélyi szászok, szabadságot veszünk arra, hogy az alantiakban eredetiben és fordításban közöljük Torda város vonatkozó határozatát. A végén a következő záró szöveg: „azt hisszük, hogy fent közölt aktákból kiviláglik, hogy jogunk és kötelességünk azokat a brutális törvénytelenségeket, amelyeket az erdélyi városok a románokkal szemben elkövettek megtorolni.“ Mi akar ez lenni ? Tetemre hívás ? Mi célból ? Az állam érdeke, a nélkülözhetetlen konszolidáció szükségessége teszi kívánatossá a faj elleni izgatást ? De nem kérdezek tovább, mert nem akarom az ellentéteket jobban kiélesíteni, mert tisztában vagyok azzal, hogy e réven csak kárt tehetek a saját hazámnak. Az „Órásul“ említett számának és külön lenyomatnak kézhez vétele után felmentem Péter Julián Prefectus úrhoz és kérdést intéztem hozzá az iránt, hogy az ő hozzájárulásával történik-e az, hogy a hivatalos lapban állandó izgatás folyik. A prefectus úr kijelentette, hogy nem tartja azt helyesnek és intézkedni fog az iránt, hogy vége szakadjon az állandó heccelődésnek. Ezen alkalommal szólottam arról is, hogy a Petőfi és Kossuth emlékek alapzatát mi célra kívánják felhasználni és előadtam azt, hogy a szóban forgó emlékeket azzal a kötelezettséggel adta a szépítő egylet, illetve a szoborbizottságnak át, hogy azt örök időkön át megőrizni, ápolni és gondozni fogja. Elmondottam a prefektus úrnak továbbá azt is, hogy abból, hogy a szobor alapzatokat a jelzett célokra akarják felhasználni, azt vélem, hogy az illetékeseknek nem áll elegendő pénz a rendelkezésére és jeleztem azt, hogy készek vagyunk az esetre, ha a rendelkezésre álló összeg nem volna elegendő „Az ismeretlen Katona“ és a „Romulus és Remus“ szobraira, amelyeket a város polgárainak adakozásából összegyűlt pénzből akarják megvalósítani, a hiányzó összeget rendelkezésre bocsátom. Ezen kérésemet írásban is átadtam a prefektus úrnak. A Prefektus úr jóakaratúlag fogadta kérésemet és kilátásba helyezte azt, hogy a kérésnek megnyugtató módon való megoldása érdekében el fog járni. Az Írásul okt. 14-iki számában olvasom, hogy a Primár úr 187. oldalon, „összehasonlítás“ címen cikket ír. Ebben idézi Vitéz Mihály fejedelem Marosvásárhely közönségéhez intézett felhívását. (Felolvassa). A Primár úr ezen okirat közzététele révén nézetem szerint nem azt a célt szolgálta, amelyet szolgálni kívánt volna. Az okiratból megállapíthatólag Vitéz Mihály fejedelem lényegesen külömb politikus volt, mint a Primár úr. De ezen okirat egyenesen rácáfol a Primár úr azon állítására, hogy városunk a magyar kormányok mesterséges erőszakoskodása révén lett magyarrá, mert hiszen nem lett volna magyar város már az 1599. évben, amikor magyar kormányok még nem törhették a fejüket az erőszakos magyarosításon, nem irt volna e város közönségéhez, Székely-Vásárhely közönségéhez magyar nyelven. De ez az okirat bizonyítéka Vitéz Mihály fejedelem bölcs előrelátásának és tanúságot tesz arról, hogy tisztában volt ezzel, hogy miként kell a más anyanyelvű állampolgárokkal bánni. Olvassa el minél többször a Primár úr, ezen okulhat, sokat tanulhat belőle. Meg kellett azonban állapítanom azt, hogy az általunk fizetett adófillérek nem épen olyan utálatosak, nem éppen olyan kellemetlenek a Primár úr előtt, mint amilyenek mi e város magyar anyanyelvű polgárai vagyunk. Nemcsak behajtja, de fel is használja azokat ugyan nem mindig a kormány akarata és rendelkezése szerint. Ez év szeptember havában arról hallottunk, hogy a városi tanács, a városi tisztviselői kar 25 tagját, akik a nem létező hátralékok feldolgozása érdekében éjjelt-nappalt áldoztak, havi 1000 és 500 lejes összegekkel megjutalmazta Miből ? Az általunk fizetett taksák, villany stb. díjak terhére. Fedezetül kimutatták, hogy 262.000 lej körüli összeg takarhatott a tisztviselők elbocsátása révén, azzal azonban nem törődtek, hogy a kifizetendő nyugdíjak bizonyosan többet tesznek ki. A prefect úr jóváhagyta a tanács határozatát és 25 embernek, havi 1000 és 500 lejes jutalom utalványoztatott január 1-től, illetve szolgálatuk megkezdésétől ki. A városi tanács tagjai a Primár úrral élükön 1923. december 31-ig egy összegben előre vették fel az összegeket. Nem kérdem azt, hogy mit szól mindezekhez a Belügyminiszter úr, mert nincs az az összeg amit a tisztviselőktől sajnálnék, csak azt kérdem, miért nem kapott egyetlen bánit sem, egyetlen magyar anyanyelvű tisztviselő és hogyan történhetett az, hogy a 25 tisztviselőről szóló jegyzékben fogalmazónak, concipistának feltüntetett egyén vámosi szolgálatot teljesít. Szabad-e, okos-e és józan-e ilyféle jutalmazásokat az anyanyelv alapján utalványozni ? Tovább megyek és reámutatok az „Órásul“ 19. számának első cikkére, amely kivonatosan ismerteti a Primár úrnak a közigazgatási bizottsághoz intézett jelentését. Nem olvasom fel az egész cikket, csak szemelvényeket ismertetek abból, hogy micsoda felületességgel és rosszakarattal kezelik az ügyeket. Szóljak-e, hosszasabban a piac decentralizálásáról ? Valamikor, nem is olyan nagyon régen, ugyancsak a főtéren rakták ki kereskedőink, kisiparosaink árucikkeiket és a vidékiek terményeiket. A vásárlók és eladók tömege nyakig gázolt a sárban. Nagy áldozattal rendezte, tett a piactér, s az ma egyik dísze a városnak. Decentralizálni kell a piacteret, mert az ma minden igényt kielégít. Itt piactereket kell létesíteni, hadd járjon vásárló és eladó egyaránt nyakig sárban. Ugyanezen cikk a 3-ik pontjában olvasom, hogy Hidvég Podeni külváros a múltban elhanyagoltatott, valószínűleg azért, mert románok laktak ott. Tiltakoznom kell az ilyen gyanúsítás ellen, mert ebben a városban soha különbség nem létezett magyar, román, vagy szász között. Merem állítani a jó Isten színe előtt és élő tanúbizony Székelyföld, 1923. dec. 2. rültté a #nov@3d&mláig 1 ssaba, konyha és össssssnel- Ukhilyisigekbff! álló ház 1924. ipr. 1-i beköltözéssal. Ugyanott egy 101 négyszögöl telekhely, melyen 6 lóra istálló és kocsiszín ven, valamint építési anyagok, eladók. Értekezni Nagy Jánosnál, Str. Gradina Orasului. Kövesdomb, 1018. 1—R. cs.h.cs. A Városi eme műsoré:jfyomorultak. Hugó Vidor regénye. gyapjusziget és psiisil lerakat Sexure issues Cmilagánsházában Női kriózium és ruha szövetek. Férfi öltöny kelmék és hozzávalók olcsó árban- Telefon 140. psz. 626. flottul iroda Főtár 57 sz. Foglalkozik házak, földbirtokok, szökök, malmok, bútorok tételével és eladásával. Árverési hirdetmény. A jeddi 23 sz. tjkv. A -- 2 rend 1082 hrsz. ingatlan S hold 909 fHöl területű erdő, mely Sándor Ilona, Sándor Jolán és SándorMargit tulajdonát képezi, föl.Hó évi december hó 2-án délelőtt 10 órakor Jedd községben önkéntes árverésen el fog adatni. Árverési feltételek megtudhatók dr. Muth Aurél főszolgabíró úz irodájában Radnóti és és a helyszínen az árverés napján. 1019. 102 Tulajdonosok. francia Fajezání 'Társaság. pír«*! VandaH átszállás nán$l Constanta Unit Nei-Mti Constanta franzit Canada Cmt Mil-Airiki Felvilágosításokért és jegyek iránt lehet érdeklődni: CADMiAU Fasagiui Comeedia' „Malnbh BUKAREST. és „Reclama“ Cluj. „Aftfor“ No. 683. 1034. 1-48. hc»v.