Székelyföld, 1932 (34. évfolyam, 1-51. szám)

1932-12-25 / 51. szám

2 Történelmi kisnaptár December. 24 1524 Vasco di Gama portugál utazó születése Linesben. 1908 Bárotzy Sándor író halála Bécsben 1824 Cornelius Péter né­met zeneköltő születése Mainzban 1855 Jerney János utazó halála Pesten 25 1818 Dancia francia hegedűművész születése 1840 Csajkovszki orosz zeneszerző születése Vot­­kinszkban 26 1704 Nagyszombati csata 1769 Arndt német költő születése 1805 Pozsonyi béke­ 27 1456 Brankovics György halála Szendrőn 1800 Blair Hugó eszté­tikus halála 1870 Párizs lövetése el­kezdődik 28 1706 Pierre Bayle francia történetíró halála 1756 Ányos Pál költő születése Nagyesztegáron 29 1170 Becket Tamás Canterbury érsek halála 1606 Bocskai István er­­délyi fejedelem halála 1760 Diószeghy botani­­kus születése Debrecen­­ben 1826 David francia fes­tő halála 1890 Feuillet francia re­gényíró halála Párizsban 1898 Gottermann német gordonkaművész halála Frankfurtban 30 1679 Bethlen Farkas történetiró halála 1873 Bánffy Miklós gróf író születése Kolozsvá­ron. 31 1930 Schmalkaldi szö­vetség 1659 Apáczai Cseri Já­nos halála 1747 Bürger német költő születése 1850 Hoitsy Pál csilla­gász születése Vatyán 1877 Courbet francia festő halála 1882 Gambetta halála Ville d­Avray­ben Megélhetést nyújtó Kalkovits Gyula: A titosztratos fiatalom. 19 Ez az állati­ fény az egyedüli, amely időről-időre bevilágítja a mélytenger birodalmát. Mint apró, ködfátyolba burkolt napocskák, húz­nak végig az éjsötét vízboltozat alatt, éhesen vérszomjason. . . Amerre fel­tűnnek, dőre, parányi lények soka­sága rajozza körül a szokatlan de­rengést. Bohó pilletáncuk aztán a ragadozók gyomrába ér véget. . . Ha egyik fény kialszik, helyette száz uj villan fel. Röpke világuk rávetődik az ezerszemű púpos Ore­­aster reticulatus b­omba testére. Mellette vonaglik a félelmetes ki­­gyócsillag, melynek kerek törzsé­ből, számlálatlan mozgó kar keresi zsákmányát. Mesevilág százfejű sárkányához hasonlít a kigyócsillag Egyik-másik gyilkos harcában te­leszakad valamelyik karja, de ez nem jelent elvérzést számára. Rövid időn belül új nő helyette, mellyel még vadabbul tülekedik a minden­napi húsáért... És még sok-sok furcsa félelme­tes szörnyeteg morzsolgatja nap­jait, vagy ha úgy tetszik, éjjeleit a hegy­es-völgyes tengefenéken. Fény­szórónk némely érzékenyebb ál­latott menekülésre kényszerített, de a legtöbb közönyösen foly­tatta tovább vadászatát, harcát vagy táplálkozását. Throw egy pillanatig félbeszakí­totta elbeszélését. A feszülten figyelő franciák csak most vették észre, hogy a hajó mozdulatlanul fekszik. Fouchard tekintete a falra erő­sített mélységmérőre esett. — Háromezerkilencszáztíz méter, — közölte társaival a meglepő eredményt. Mielőtt azonban bejelentésére választ kapott volna, váratlanul elsötétült a fülke s kinn, a hajó orrában felgyűlt a sokezer gyertya­­fényű fényszóró Mintha a mesék bűvös lámpája lobbant volna lángra. Az átlászó falakon túl, feltárult előttük a mélytenger életvilága. Valósághoz képest egy ügy a dajka-rege volt mindaz amit eddig hallottak róla. Áttetsző zsákok, veszettül forgó csillagok, hordónagyságú fejek, melyek egyidőben végtagok, törzsek és gyomrok, a legvadabb futurista cik-cakok nyüzsögtek a „Tempest“ körül. És távolabb, a sötétségbe vesző háttérben őserdő nyillott, melynek minden egyes sziklához tapadt fája fogakkal harcolt, hús­sal táplálkozott. Jaj annak a tova­gyűrűző tengeri féregnek, amelyik vigyázatlanul a lombnak látszó bol­tív alá kerül. Mind­ez a lázas mozgás új élet fakadás, elmullás, halotti csendben viharozta körül a tengerfenék bú­várjait. Életek születtek örömuj­jongás nélkül, s az örökösen dúló harc végén a legyőzött szájából nem harsant fel a halálsikoly. Két egymást tépő harcolló fél egyszerre tűnt el a hatalmasabb harmadik kitátott torkában... Csend­süketítő csend tébolyító csend kí­sérte a folyton ismétlődő drámát... Perceken át tartott ez az isteni színjáték. Talán, ha egy festő meg­örökítené a borzalmasan lenyű­göző életeit, a föld szilárd kérgén, finomabb kiadásban tomboló test­vér jelenség után „Kenyér harcnak nevezhetné el azt, amit a fagyos vízben az örökös sötétségben ver­gődő párnáknál látott. Épp olyan hirtelen, mint ahogy megjelent, el is tűnt a kép. Újra felragyogtak a hajófülke lámpái, s barátságos mosollyal ajkán, Throw végig nézett a feldermedten ülő bizottságon. (Folytatjuk) SZÉKELYFÖLD 1932 december 25 A Kemény Zsigmondi Társaság L­­iszt-estélyéről lapunk megjelenésének időrend­jében kissé késedelmesen bár, de behatóbban emlékezünk meg laptársainknál, kik ezúttal alig méltatták egészen érdeme arányában, vezető irodalmi egyesületünk ezen kimagasló pódium-teljesítményét. A Kollégium emelvényén hiánytalan sikerrel lezajlott­ mű­sor, a rendezőség azon régtől gyakorlatba vett elvét példázta, hogy ünnepi alkalomra — ke­veset, de elsőrendűt! Olyan sorozatot, melynek folyamán nem marad ideje a közönség­nek a kínálatok megunására- Dr. Antalffy Endre „Lisztről“ az ő páratlan beszéd-belkan­­tóján — szimfóniát adott szí­­nes szóval, melódiás szózené­vel. Szaván felújult az egész kor, melyet aztán egyik részle­tében Bárd Oszkár nagy szín­padi regényének egy bájos fejezete elevenen is illusztrált. A „Caroline" című darabnak egészen sajátos szcenikai be­mutatását azonban egy neve­zetes „szám“ előzte meg- Va­lami külön művészeti megle­­epetés revelálódott Liszt Rigoletto­­ parafrázisának Vásárhelyt így talán még sohasem hallott ra­gyogtatásával. A Kemény Zsigmond Társaság dobogója nem egyszer volt már alkal­­mas ugródeszka... László Ár­pád egyik kedvenc tanítványá­nak tudtuk ezelőtt is a fiatal Fischer Dezsőt. Hallottuk is egyszer-másszor, de igazán - most hallottuk először- Virtuóz játéka valósággal elbűvölte hallgatóságát. A felajzott kö­veteléséből nem engedő elis­merés-orkánt, a „Consolations“ édesmelankóliás ráadásával csitította el-Erre következett az est­e szenzációja- Színpad nélkül és a legelemibb szcenikai felté­teleknek teljes híján gyűlt ki úgy­szólván a közönség — lábai­nál : egy parázs kis színházi bemutató, melyben talán ma­gának Reinhardtnak vagy még inkább Pirandellónak, legfőkép pedig a sajnos távolmaradt szer­zőnek magának is kedve telt volna. A rendes emelvény hát­terében felállított spanyolfal mö­gül kicsendülő gong ütésre el­sötétült pár pillanatig az egész terem- Mikor újra vil­ágosság jön, a fiatal Liszt (Willm­ann Imre a 17 éves maszk megdöb­­benten hű képmásszerűségében) korholta a zongoránál ügyes­kedő tanítványt (Molter Péter), míg anyja (K. Bedő Emma) öreges karosszékében fogott neki szelíd szólamainak- Majd Caroline (Teleki Margit grófnő megejtő f­atal lány szépségében) lebbent elő, az egyetlen „ku­lisszát“ sőt sugólyukat, ügyelő­­fülkét (dr. Farczády Etekkel, a világ legkitűnőbb színpadi haj­tóerejével a kormánykeréknél) és kelléktárt egy magába rejtő tágas spanyolfal mögül, őszin­tén rikatva meg a közönség ér­­zékenyebb szívü részét. Ké­­sőbb­ sorra jön a „kemény“ grófi apa (Schönauer József) s végül a vigaszt hozó papi pré­dikáció (Bardin atya, Jánosi Zoltán) — együttesen valami mindvégig stílusban tartott, egyáltalán nem szokványos „műkedvelés", melynek már­kája Kabdebó Erna és Z. Szentgyörgyi Mária hetek ro­botját vállaló munkájára utal. Csak a befejezést jelző ismé­telt gong-szóra sötétült el a káprázatos kép, amint a terem falrengető tapsa és a Teleki Margit grófnőnek, zöld lombfé­szekbe ágyazott fehér csokros technikai cikkek elhelyezésére széles­körű ismeretséggel rendelkező jó meg­jelenésű biztos fellépésű urat keresek minden városban. — Megkereséseket Jónás Rezső mérnöknek, Satu-Mare. Florescu 19. IBERETVÁS PASZTILLA a lesmakacsobl? ftifíjtje is elmulasztja fiamarosvásárhelyi általános K­ereskedelem Bank r­­t. átutalásokat úgy a belföld, miíit a külföld bármely piacára teljes felelősséggel eszközöl. Kívánságra Banca Naţionala csekket, külföldi forgalomra saját csekket bármikor kiszolgáltat. Mindennemű idegen pénznemek vétele és eladása. Remén állami sorsjáték elerősítési helye.

Next