Székelyhon, 2019. május (1. évfolyam, 81-101. szám)

2019-05-20 / 93. szám

a főlépcső kovácsoltvas korlátja, a kovácsoltvas lámpák, a díszterem padjai. „Ezeket a feladatokat el kel­lett végezni, erre büszkék vagyunk. Mi erre összpontosítottunk, míg például Csíkszeredában arra fordí­tottak energiát, hogy nagy kiállítá­sokat hoztak kitűnő marketinggel. Nekünk saját tárgyaink termettek babért” - mutatott rá Vargha Mihály. A könyvkiadásra szintén nagy hangsúlyt fektetnek: az elmúlt tizen­két évben ötven kötetet jelentettek meg. Szerkesztőcsapatuk szavatolja tudományos kiadványaik minősé­gét, évkönyvük az egyik legminősé­gibb Erdélyben. Vargha Mihály úgy véli, a székelyföldi múzeumok egyik közös erénye, hogy felismerték a múzeumpedagógia fontosságát, a gyerekekre figyelnek, hogy majd múzeumlátogató felnőttekké válja­nak. „Figyelünk arra, hogy társadal­mi szinten is beágyazódjunk, ezért szervezzük a civil rendezvényeket, a családi, tematikus napokat, kon­certekkel hozzuk be a közönséget a múzeum kertjébe. Rengeteg pozitív visszajelzést kapunk. Nem csak az elitnek kínálunk alternatívát, ná­lunk nem csak művelődni, de pi­henni, szórakozni is lehet, közben folyamatosan törekszünk arra, hogy neveljünk, formáljuk a világnézetet” részletezte a múzeumvezető. Jó kapcsolatokat ápolnak Vargha Mihály arra is kitért, hogy ma már nincsenek „magukra hagy­va”. A kilencvenes években zavaró volt, hogy a román múzeumi szak­mán belül kevés volt az együttműkö­dés, Magyarországra pedig alig volt átjárás. Mára ez teljesen megválto­zott, a Székely Nemzeti Múzeum a magyar muzeális élet aktív részve­vője, élő kapcsolatai vannak az Or­szágos Széchényi Könyvtárral, a Ma­gyar Nemzeti Galériával, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeummal, a Magyar Természet­­tudományi Múzeummal. Nemrég a meghatározó szellemi kultúrát kép­viselőknek járó Magyar Örökség díj­jal ismerték el a múzeum másfél év­százados tevékenységét. „A magyar kultúra a Kárpát-medencében van. A nagy összefüggések megkerülhe­­tetlenek. Nekünk be kellett csatla­koznunk, a nagyobb egész részei­nek kellett lennünk, ez számunkra a fősodor” - vallja Vargha Mihály. Ugyanakkor a román múzeumokkal is sikerült jó kapcsolatot kialakíta­ni, így a Román Nemzeti Történeti Múzeummal, amely az akkreditáció megszerzésében is sokat segített, ezenkívül a tulceai, a nagyszebeni és a brassói múzeummal is. A sepsiszentgyörgyi igazgató úgy látja, minden székelyföldi múzeum­nak ki kell alakítania saját brandjét, azt, amiben különbözni tud a má­siktól. A Székely Nemzeti Múzeum súlypontjai a 48-as szabadságharc­hoz kötődő emlékek, a Gyárfás Jenő nevével fémjelzett képzőművészeti gyűjtemény, illetve régi könyveik. „Ezeket tudatosan végig kell gon­dolni, mint ahogy Csíkszeredában a ferences nyomda egyedülálló, Gyer­­gyószentmiklóson az örmény vásá­ros ládák azok. Ezeket kell csiszolni, megmutatni. El kell jönnie az idő­nek, hogy ha a turista körbejár Szé­kelyföldön, ne mindenhol ugyanazt találja” - hangsúlyozta a közgyűjte­mény vezetője. Hozzátette, a Székely Nemzeti Múzeum az egyetlen olyan muzeális intézmény Erdélyben, amelynek kortárs művészeti szek­ciója van: a Magma Kortárs Művé­szeti Kiállítótér nemrég kapta meg az Országos Kulturális Alap (AFCN) Kitartás a kultúrában (Premiul pent­­ru rezistenta in cultura) elnevezésű díját. Az Erdélyi Művészeti Központ is a múzeum külső egységeként jött létre. A Székely Nemzeti Múzeum egyébként felújítás előtt áll, erre 4,8 millió eurós támogatást nyertek. „Azt szeretném, ha a korszerűsítés után még inkább látogatóbarát mú­zeum lehetnénk. A jelenlegi 3500 négyzetméteres kiállítófelületünket 5000 négyzetméteresre bővítjük. Ha tíz év alatt tízezerrel nőtt a látogató­ink száma, ami most meghaladja az évi ötvenezret, a továbbiakban sze­retnénk évi hetvenezerre feltornázni ezt a számot. Jelenleg a látogatók 11 százaléka külföldi, tehát nem ma­gyar vagy román, szeretnénk, ha arányuk elérné legalább a húsz szá­zalékot” - vázolta Vargha Mihály. Hozzátette, megújítják az alapkiállí­tásaikat, illetve korszerűsítik a mú­zeum kertjét, és látványraktárakat is berendeznek. Mini-Erdélyt tükröz a Maros Megyei Múzeum Sajátossága és erőssége a Maros Me­gyei Múzeumnak, hogy multikultu­rális övezetben működik, vallja az igazgató, Soós Zoltán régész, aki ti­zenhárom éve áll az intézmény élén. Marosvásárhely erős székely hagyo­mánya, Maros megye román, illetve Segesvár és környékének szász kultu­rális öröksége tükröződik a közgyűj­temény kiállításaiban, a múzeum tevékenységében. „A múzeum egy mini-Erdély, hiszen minden fontos erdélyi kultúrát megjelenít. Másrészt azt próbáljuk hangsúlyozni, hogy Marosvásárhely a legjelentősebb szé­kely város, és annak is kellene ma­radnia” - fogalmazott az igazgató. A város történelméből, társadalmi szer­kezetéből adódóan Marosvásárhely kulturális hagyatéka erőteljesebb, mint a többi székely városé. Már a 18. században megjelentek a nagy ma­gángyűjtemények: a Teleki-család, a Rhédey-család gyűjteménye, a Teleki Téka, amely Közép-Európa egyik leg­jelentősebb könyvtára. Ez alapozza meg, hogy a 19. század végén már úgy tekintenek Marosvásárhelyre, mint a jövendőbeli Székelyföld régió központjára, és ez határozza meg a fejlesztési politikát. Így jön létre a Székely Iparmúzeum 1893-ban Erdély első olyan épületében, amely kimon­dottan múzeumnak épült a klasszi­cista neoreneszánsz stílust ötvözve. Ez ma a természetrajzi gyűjtemény­nek ad otthont. Soós Zoltán rámutatott, a mú­zeumnak több épülete van, a Nép­rajzi és Népművészeti Múzeum a Toldalagi-palotában, a Régészeti és Történelmi Múzeum a várban, az egykori osztrák-magyar katonai parancsnokság épületében, míg a megye és a város ékessége, a Kultúr­palota, a magyar szecesszió egyik legszebb épületének egy része a Művészeti Múzeumnak ad otthont. „A határon túli magyar területek egyik legjelentősebb képzőművé­szeti gyűjteményével rendelkezünk, az elmúlt nyolc évben a fenntartó megyei tanács támogatásával sike­rült nagyobb összegeket műtárgyak vásárlására fordítani” - részletezte az igazgató. Soós Zoltán úgy véli, a marketing terén vannak még elma­radásaik, bár folyamatosan igyekez­nek új, érdekes kiállításokkal növel­ni a látogatottságot. A múzeumnak évi 50 ezer fize­tős látogatója van, de a növekedési lehetőség sokkal nagyobb, hiszen Szováta és környéke évi 600 ezer, míg Segesvár évi 500 ezer turistát vonz, közülük 100-200 ezer vendé­get Marosvásárhelyre szeretnének csalogatni. Soós Zoltán szerint a vá­rosvezetés erre nem figyel, nem ebbe az irányba fejleszti a települést, hol­ott rengeteg turistacsalogató fejlesz­tésre volna lehetőség, ám ezek költ­ségesek. Jelenleg két európai uniós pályázatuk zajlik: a Kultúrpalota és az egykori Székely Iparmúzeum fel­újítása, ám ez lassú, bürokratikus folyamat. A múzeum büszkesége, hogy növekszik a működési terüle­te, de ez egyben hátrány is, hiszen az épületek fenntartása hatalmas összegeket emészt fel, folyama­tos fejlesztésekre van szükség. Az igazgató felidézte, hogy a múzeum ügykezelésébe tartozik Felső-Nyá­­rád mentén a római erőd kutatása, ahol ettől az évtől falumúzeumot indítanak. A görgényszentimrei Rá­­kóczi-Bornemissza-kastély, Erdély reneszánsz-barokk műemlékének bővítése idén kezdődik. Ugyanakkor a mezőzáhi Ugron-kastély nemrég a megyei önkormányzat tulajdonába, a múzeum ügykezelésébe került, ott is sok a munka, hiszen az elmúlt tíz évben elhanyagolták az épületet. Az igazgató rámutatott, legszo­rosabb kapcsolataik a közvetlen környezetükben lévő székelyföldi múzeumokkal vannak, de a híd szerepét játsszák a román és a ma­gyar intézményhálózat között is. Kiterjesztett kapcsolataik vannak a román muzeológiával és az anyaor­szági intézményekkel is, ahonnan gyakran kérnek szakmai segítséget a továbblépéshez. Fontos feladatuk­nak tartják a kutatás támogatását: több mint huszonöt magyar kutatót foglalkoztatnak, a régészeti feltárá­sok, a lelőhelyek a kulturális örökség megőrzése, bemutatása szempont­jából fontosak, az ásatások révén ugyanakkor rengeteg értékes őskori, antik és középkori tárgy kerül a mú­zeum gyűjteményébe. Évekig zajlott a marosvásárhelyi vár régészeti fel­tárása, a mikházi, a marosvécsi ró­mai erőd, számos templom feltárása, az autópálya-ásatások is sok értékes tárggyal gazdagították a múzeumot. Pályázatok révén évente több tízezer eurót hívnak le kutatásra. Regionális szerepet vállalnának „Olyan szintre kell emelkednünk, hogy regionális szerepet vállalhas­sunk. Jelenleg is széles spektrum­ban mozgunk, de a szintemelkedés az emberi és anyagi erőforrások nö­velése mellett lehetséges” - vázolta Soós Zoltán. A szakember priori­tásnak tekinti, hogy a székelyföldi múzeumok együtt tudjanak jelen lenni a kiállítási és műkincspia­con, másrészt a kulturális politika terén megkapják az őket megillető figyelmet. „Nem az a lényeg, melyik szebb, melyik jobb, hiszen a Maros Megyei Múzeum összetett intéz­ményrendszer, a Székely Nemzeti Múzeumnak kiemelkedő gyűjtemé­nye van, a Csíki Székely Múzeumnak erős PR-ja - mindegyiknek megvan a maga erőssége. Kölcsönösen kell segítenünk egymást, a kisebb szé­kelyföldi intézményeket is. A fenn­tartók, az önkormányzatok felé azt kell közvetíteni, hogy a múzeumok a kultúra fontos szegmensei, ide­genforgalmi szempontból is megéri támogatni ezeket” - összegezte Soós Zoltán. Rámutatott, kedveltek ezek a múzeumok, érdeklődnek irántuk a turisták, például a dél-romániai­ak szívesen beszélnek arról, hogy a bemutatott érték a magyar kulturális örökség része. Soós Zoltán úgy véli, Székelyföldön Románia más régiói­hoz képest is összetett, sokrétű mú­zeumi tevékenység zajlik. A nagyobb kiállítások alkalmával jelentősen megnő az érdeklődés a múzeumok iránt A LÁTOGATÓK SZÁMA ÉVENTE 30-35 ezer Csíki Székely Múzeum, Csíkszereda Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy Maros Megyei Múzeum, Marosvásárhely 50 ezer­­ INFOGRAFIKA: TÓTH SZILÁRD KORÁBBI FELVÉTEL: VERES NÁNDOR 2019. MÁJUS 20., HÉTFŐ MŰVELŐDÉS C­­V­I­I

Next