Székelyhon, 2019. május (1. évfolyam, 81-101. szám)
2019-05-20 / 93. szám
a főlépcső kovácsoltvas korlátja, a kovácsoltvas lámpák, a díszterem padjai. „Ezeket a feladatokat el kellett végezni, erre büszkék vagyunk. Mi erre összpontosítottunk, míg például Csíkszeredában arra fordítottak energiát, hogy nagy kiállításokat hoztak kitűnő marketinggel. Nekünk saját tárgyaink termettek babért” - mutatott rá Vargha Mihály. A könyvkiadásra szintén nagy hangsúlyt fektetnek: az elmúlt tizenkét évben ötven kötetet jelentettek meg. Szerkesztőcsapatuk szavatolja tudományos kiadványaik minőségét, évkönyvük az egyik legminőségibb Erdélyben. Vargha Mihály úgy véli, a székelyföldi múzeumok egyik közös erénye, hogy felismerték a múzeumpedagógia fontosságát, a gyerekekre figyelnek, hogy majd múzeumlátogató felnőttekké váljanak. „Figyelünk arra, hogy társadalmi szinten is beágyazódjunk, ezért szervezzük a civil rendezvényeket, a családi, tematikus napokat, koncertekkel hozzuk be a közönséget a múzeum kertjébe. Rengeteg pozitív visszajelzést kapunk. Nem csak az elitnek kínálunk alternatívát, nálunk nem csak művelődni, de pihenni, szórakozni is lehet, közben folyamatosan törekszünk arra, hogy neveljünk, formáljuk a világnézetet” részletezte a múzeumvezető. Jó kapcsolatokat ápolnak Vargha Mihály arra is kitért, hogy ma már nincsenek „magukra hagyva”. A kilencvenes években zavaró volt, hogy a román múzeumi szakmán belül kevés volt az együttműködés, Magyarországra pedig alig volt átjárás. Mára ez teljesen megváltozott, a Székely Nemzeti Múzeum a magyar muzeális élet aktív részvevője, élő kapcsolatai vannak az Országos Széchényi Könyvtárral, a Magyar Nemzeti Galériával, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeummal, a Magyar Természettudományi Múzeummal. Nemrég a meghatározó szellemi kultúrát képviselőknek járó Magyar Örökség díjjal ismerték el a múzeum másfél évszázados tevékenységét. „A magyar kultúra a Kárpát-medencében van. A nagy összefüggések megkerülhetetlenek. Nekünk be kellett csatlakoznunk, a nagyobb egész részeinek kellett lennünk, ez számunkra a fősodor” - vallja Vargha Mihály. Ugyanakkor a román múzeumokkal is sikerült jó kapcsolatot kialakítani, így a Román Nemzeti Történeti Múzeummal, amely az akkreditáció megszerzésében is sokat segített, ezenkívül a tulceai, a nagyszebeni és a brassói múzeummal is. A sepsiszentgyörgyi igazgató úgy látja, minden székelyföldi múzeumnak ki kell alakítania saját brandjét, azt, amiben különbözni tud a másiktól. A Székely Nemzeti Múzeum súlypontjai a 48-as szabadságharchoz kötődő emlékek, a Gyárfás Jenő nevével fémjelzett képzőművészeti gyűjtemény, illetve régi könyveik. „Ezeket tudatosan végig kell gondolni, mint ahogy Csíkszeredában a ferences nyomda egyedülálló, Gyergyószentmiklóson az örmény vásáros ládák azok. Ezeket kell csiszolni, megmutatni. El kell jönnie az időnek, hogy ha a turista körbejár Székelyföldön, ne mindenhol ugyanazt találja” - hangsúlyozta a közgyűjtemény vezetője. Hozzátette, a Székely Nemzeti Múzeum az egyetlen olyan muzeális intézmény Erdélyben, amelynek kortárs művészeti szekciója van: a Magma Kortárs Művészeti Kiállítótér nemrég kapta meg az Országos Kulturális Alap (AFCN) Kitartás a kultúrában (Premiul pentru rezistenta in cultura) elnevezésű díját. Az Erdélyi Művészeti Központ is a múzeum külső egységeként jött létre. A Székely Nemzeti Múzeum egyébként felújítás előtt áll, erre 4,8 millió eurós támogatást nyertek. „Azt szeretném, ha a korszerűsítés után még inkább látogatóbarát múzeum lehetnénk. A jelenlegi 3500 négyzetméteres kiállítófelületünket 5000 négyzetméteresre bővítjük. Ha tíz év alatt tízezerrel nőtt a látogatóink száma, ami most meghaladja az évi ötvenezret, a továbbiakban szeretnénk évi hetvenezerre feltornázni ezt a számot. Jelenleg a látogatók 11 százaléka külföldi, tehát nem magyar vagy román, szeretnénk, ha arányuk elérné legalább a húsz százalékot” - vázolta Vargha Mihály. Hozzátette, megújítják az alapkiállításaikat, illetve korszerűsítik a múzeum kertjét, és látványraktárakat is berendeznek. Mini-Erdélyt tükröz a Maros Megyei Múzeum Sajátossága és erőssége a Maros Megyei Múzeumnak, hogy multikulturális övezetben működik, vallja az igazgató, Soós Zoltán régész, aki tizenhárom éve áll az intézmény élén. Marosvásárhely erős székely hagyománya, Maros megye román, illetve Segesvár és környékének szász kulturális öröksége tükröződik a közgyűjtemény kiállításaiban, a múzeum tevékenységében. „A múzeum egy mini-Erdély, hiszen minden fontos erdélyi kultúrát megjelenít. Másrészt azt próbáljuk hangsúlyozni, hogy Marosvásárhely a legjelentősebb székely város, és annak is kellene maradnia” - fogalmazott az igazgató. A város történelméből, társadalmi szerkezetéből adódóan Marosvásárhely kulturális hagyatéka erőteljesebb, mint a többi székely városé. Már a 18. században megjelentek a nagy magángyűjtemények: a Teleki-család, a Rhédey-család gyűjteménye, a Teleki Téka, amely Közép-Európa egyik legjelentősebb könyvtára. Ez alapozza meg, hogy a 19. század végén már úgy tekintenek Marosvásárhelyre, mint a jövendőbeli Székelyföld régió központjára, és ez határozza meg a fejlesztési politikát. Így jön létre a Székely Iparmúzeum 1893-ban Erdély első olyan épületében, amely kimondottan múzeumnak épült a klasszicista neoreneszánsz stílust ötvözve. Ez ma a természetrajzi gyűjteménynek ad otthont. Soós Zoltán rámutatott, a múzeumnak több épülete van, a Néprajzi és Népművészeti Múzeum a Toldalagi-palotában, a Régészeti és Történelmi Múzeum a várban, az egykori osztrák-magyar katonai parancsnokság épületében, míg a megye és a város ékessége, a Kultúrpalota, a magyar szecesszió egyik legszebb épületének egy része a Művészeti Múzeumnak ad otthont. „A határon túli magyar területek egyik legjelentősebb képzőművészeti gyűjteményével rendelkezünk, az elmúlt nyolc évben a fenntartó megyei tanács támogatásával sikerült nagyobb összegeket műtárgyak vásárlására fordítani” - részletezte az igazgató. Soós Zoltán úgy véli, a marketing terén vannak még elmaradásaik, bár folyamatosan igyekeznek új, érdekes kiállításokkal növelni a látogatottságot. A múzeumnak évi 50 ezer fizetős látogatója van, de a növekedési lehetőség sokkal nagyobb, hiszen Szováta és környéke évi 600 ezer, míg Segesvár évi 500 ezer turistát vonz, közülük 100-200 ezer vendéget Marosvásárhelyre szeretnének csalogatni. Soós Zoltán szerint a városvezetés erre nem figyel, nem ebbe az irányba fejleszti a települést, holott rengeteg turistacsalogató fejlesztésre volna lehetőség, ám ezek költségesek. Jelenleg két európai uniós pályázatuk zajlik: a Kultúrpalota és az egykori Székely Iparmúzeum felújítása, ám ez lassú, bürokratikus folyamat. A múzeum büszkesége, hogy növekszik a működési területe, de ez egyben hátrány is, hiszen az épületek fenntartása hatalmas összegeket emészt fel, folyamatos fejlesztésekre van szükség. Az igazgató felidézte, hogy a múzeum ügykezelésébe tartozik Felső-Nyárád mentén a római erőd kutatása, ahol ettől az évtől falumúzeumot indítanak. A görgényszentimrei Rákóczi-Bornemissza-kastély, Erdély reneszánsz-barokk műemlékének bővítése idén kezdődik. Ugyanakkor a mezőzáhi Ugron-kastély nemrég a megyei önkormányzat tulajdonába, a múzeum ügykezelésébe került, ott is sok a munka, hiszen az elmúlt tíz évben elhanyagolták az épületet. Az igazgató rámutatott, legszorosabb kapcsolataik a közvetlen környezetükben lévő székelyföldi múzeumokkal vannak, de a híd szerepét játsszák a román és a magyar intézményhálózat között is. Kiterjesztett kapcsolataik vannak a román muzeológiával és az anyaországi intézményekkel is, ahonnan gyakran kérnek szakmai segítséget a továbblépéshez. Fontos feladatuknak tartják a kutatás támogatását: több mint huszonöt magyar kutatót foglalkoztatnak, a régészeti feltárások, a lelőhelyek a kulturális örökség megőrzése, bemutatása szempontjából fontosak, az ásatások révén ugyanakkor rengeteg értékes őskori, antik és középkori tárgy kerül a múzeum gyűjteményébe. Évekig zajlott a marosvásárhelyi vár régészeti feltárása, a mikházi, a marosvécsi római erőd, számos templom feltárása, az autópálya-ásatások is sok értékes tárggyal gazdagították a múzeumot. Pályázatok révén évente több tízezer eurót hívnak le kutatásra. Regionális szerepet vállalnának „Olyan szintre kell emelkednünk, hogy regionális szerepet vállalhassunk. Jelenleg is széles spektrumban mozgunk, de a szintemelkedés az emberi és anyagi erőforrások növelése mellett lehetséges” - vázolta Soós Zoltán. A szakember prioritásnak tekinti, hogy a székelyföldi múzeumok együtt tudjanak jelen lenni a kiállítási és műkincspiacon, másrészt a kulturális politika terén megkapják az őket megillető figyelmet. „Nem az a lényeg, melyik szebb, melyik jobb, hiszen a Maros Megyei Múzeum összetett intézményrendszer, a Székely Nemzeti Múzeumnak kiemelkedő gyűjteménye van, a Csíki Székely Múzeumnak erős PR-ja - mindegyiknek megvan a maga erőssége. Kölcsönösen kell segítenünk egymást, a kisebb székelyföldi intézményeket is. A fenntartók, az önkormányzatok felé azt kell közvetíteni, hogy a múzeumok a kultúra fontos szegmensei, idegenforgalmi szempontból is megéri támogatni ezeket” - összegezte Soós Zoltán. Rámutatott, kedveltek ezek a múzeumok, érdeklődnek irántuk a turisták, például a dél-romániaiak szívesen beszélnek arról, hogy a bemutatott érték a magyar kulturális örökség része. Soós Zoltán úgy véli, Székelyföldön Románia más régióihoz képest is összetett, sokrétű múzeumi tevékenység zajlik. A nagyobb kiállítások alkalmával jelentősen megnő az érdeklődés a múzeumok iránt A LÁTOGATÓK SZÁMA ÉVENTE 30-35 ezer Csíki Székely Múzeum, Csíkszereda Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy Maros Megyei Múzeum, Marosvásárhely 50 ezer INFOGRAFIKA: TÓTH SZILÁRD KORÁBBI FELVÉTEL: VERES NÁNDOR 2019. MÁJUS 20., HÉTFŐ MŰVELŐDÉS CVII