Székelyhon, 2020. december (2. évfolyam, 231-251. szám)

2020-12-17 / 242. szám

Zs. 2020. december 17. kultúrtér ^ 125 ÉVE SZÜLETETT ÉS 65 ÉVE HUNYT EL TANNER ILONA Ha nem lett volna Babits Mihály felesége... Török Sophie-nak, azaz Tan­ner Ilonának irodalmi pálya­futása szempontjából a Babits Mihállyal kötött házassága egyszerre jelentett szeren­csét és szerencsétlenséget. A tehetséges költőnővel az irodalomtudomány általában férje miatt foglalkozott.­ ­A NÁNÓ CSABA T­anner Ilona (teljes nevén: Tanner Ilona Irén Lujza Kamilla) Budapesten szüle­tett 1895. december 10-én. Szülei felvidéki származásúak voltak, édesapja, Tanner Béla könyvelő volt. A családban németül be­széltek, így a kis Ilona csak az iskolában tanult meg magyarul. Diákévei alatt lázadó, extravagáns lány volt széles érdeklődési körrel, nem csoda, hogy fiatal korában a színészettől kezdve a baletten át egészen a versírásig sok mindent kipróbált. Anyja megözvegyülése után neki kellett eltartania a csa­ládot, a Külügyminisztérium tiszt­viselője lett. Szépsége, csinossága meggondolatlan cselekedetekre sarkallták férfitársait, munkahe­lyén szexuális zaklatások érték. Magánéleti hányattatásai közepet­te is próbálta építeni az irodalmi karrierjét. Összeköttetései, mento­rai nem voltak, ő maga kilincselt a szerkesztőségeknél, első költe­ményei a Képes Krónikában jelen­tek meg, időnként közölte egy-egy versét a Hét, a Vasárnapi Újság és az Új Idők. Házassága a költőóriással Megismerkedésük idején Babits Mihály egy házban lakott Szabó Lőrinc költővel. Amolyan mes­ter-tanítvány kapcsolat volt az övék, Szabó rendkívüli módon tisztelte az idősebb írót, az pedig felkarolta és irányította a pályán fiatalabb kollégáját. FORRÁS: NYUGAT.OSZK.HU Amikor a Nyugattól beküldött verseire nem kapott semmilyen választ, Ilona elhatározta, hogy személyesen keresi fel Babitsot. Ott azonban jókora meglepetés érte: mivel a költő nem volt meg­borotválkozva, és szakállasán nem akart egy fiatal hölgy elé kerülni, megkérte Szabó Lőrincet, hogy nyisson ajtót. A fiatal költőnek azonnal megtetszett a lány, akivel hamarosan viszonyt kezdett, el is jegyezték egymást. Ám titokban Babits is szerelmes lett Ilonába, és amikor ezt megvallotta ifjú pálya­társának, Szabó Lőrinc belegye­zett, hogy menyasszonyát „áten­gedje” mesterének. Kissé különös, hogy gyakorla­tilag Ilona háta mögött döntötte el a két férfi, kié legyen a nő... A két költő, a mester és tanítvány barát­sága, ha nem is ért véget ezzel, de többé soha nem volt már a régi. Mindössze öt találkozás után 1921-ben Babits egy kávéházban megkérte Tanner Ilona kezét. A költő 36 éves volt, éppen szakított Boncza Bertával (Ady Csinszkája), Ilona pedig tíz évvel fiatalabb, ak­koriban egyedül tartotta el édesa­nyját. Az esküvő után a nő azonnal otthagyta minisztériumi munka­helyét, a férj és feleség pedig el­költözött Esztergomba, ahol házat vettek. Nem volt köztük egy min­dent elsöprő kapcsolat, Ilona nem is nagyon hitt Babits szerelmében. Úgy vélte, a költő azért vette el fe­leségül, mert éppen „kéznél volt”. „Nem érdemeim tettek Babits Mihály hitvesévé, hanem mert ép­pen kéznél voltam, nem szeretett, nem kívánt mint egyetlen nőt, aki boldoggá teheti - csak a magány­tól menekült, s meggondolás nél­kül, teljesen ismeretlenül feleségül vett, csak hogy legyen mellette va­laki...” - írta Ilona később a Most én vagyok a hang helyetted című visszaemlékezésében. A „költő­feleség” szerepe is nyomasztotta - tegyük hozzá, jogosan -, noha Babits támogatta irodalmi tevé­kenységét. Még arra is rávette az asszonyt, hogy Kazinczy Ferenc felesége után Török Sophie néven publikáljon. 1929-ben jelent meg első kötete Asszony a karosszék­ben címmel. A Nyugatban verse­ket, novellákat és kritikákat közölt. Később egy regényt is kiadott Hintz tanársegéd úr címmel, amelyet olaszra is lefordítottak. 1936-ban alapító tagja lett a Kaffka Margit Társaságnak. Egy korábbi abortusza miatt Ilonának nem lehettek gyerekei, ezért a házaspár örökbe fogadta Tanner Béla (Ilona testvére) tör­vénytelenül született kislányát, Ildikót. A kislány 13 éves korában véletlenül tudta meg, hogy nem Babitsék a szülei, nevelőanyjával való kapcsolata innentől folyama­tosan romlott. Annyira, hogy Ilona kitagadta az örökségből nevelt lá­nyát. Viszont a lány Babitsot min­dig is rajongva szerette, soha nem hitte el, hogy nem ő az édesapja. Ildikó végül 1956-ban Angliába emigrált, ott is halt meg 1982-ben magányosan egy lakókocsiban több tucat macskától körülvéve. Babits árnyékában Babits 1938-ban gégerákot kapott, megműtötték, ettől kezdve csak a „beszélgető füzet” segítségével kommunikált, felesége hűségesen ápolta. A költőóriás 1941-ben halt meg, innentől Tanner Ilona is fo­lyamatosan betegeskedett, alkotói válságba került, többet sosem ta­lált magára. Babits emlékét pró­bálta ébren tartani, kiadott néhány verset, és 1944-ben Kotzián Kata­linnal még szerkesztett egy kötetet Költőnők antológiája címmel. Ter­vezett egy életrajzkötetet férjéről, de ez sosem készült el. Bár egész életében Babits ár­nyékában élt, és tehetsége soha nem tudott igazán kibontakozni, a kortárs kritika Török Sophie-t el­beszélései és két regénye (Hintz ta­nársegéd úr, 1934; Nem vagy igazi, 1939) alapján a legjobb prózaírók között tartotta számon. Költészeté­nek és prózájának tematikája, sőt légkörük között sincs éles különb­ség: mint elbeszélőt is a modern polgári társadalomban felemás módon felszabadult nő sorsa ér­dekli, akit az általános gondol­kodás, a szociális kötöttségek s mindebből következően személyi­ségének kiegyensúlyozatlansága tragédiára ítél. Ahogy verseiben magának a költőnőnek, mintha nőalakjainak is sebesebb lenne a pulzusszámuk a természetesnél, de minden küzdelmüket, vergő­désüket szigorúan kemény, pontos rajz tárja elénk. „A naturalizmus ólomkamrá­jából tört ki” - írja prózájáról Illés Endre. Török Sophie-nak a Nyu­gatban megjelent bírálatai is fi­gyelmet érdemelnek: a műalkotás igazi átélésére és határozott, elfo­gulatlan kritikai érzékre vallanak. Környezete rendkívül intelligens és tehetséges nőnek tartotta, aki ver­seiben a tépelődő, vívódó női lélek fájdalmait szólaltatta meg. Csak éppen férje árnyékából nem tudott soha kilépni... Török Sophie, alias Tanner Ilo­na 1955. január 28-án 59 éves korá­ban halt meg Budapesten. Tanner Ilona és Babits Mihály 1928-ban esztergomi házuk előtt­ tisztelték egymást, de elsöprő szerelem nem alakult ki közöttük A könyvtár- és múzeumalapító Széchényi Ferenc Kétszáz éve hunyt el Széché­nyi Ferenc államférfi, a „leg­nagyobb magyar” édesapja, a Magyar Nemzeti Múzeum és könyvtár alapítója­ ­» N. CS. A Széchényi család Nógrád megyéből származik, ne­vét Szécsény mezővárosról eredezteti. Első kiemelkedő alak­ja, a családi vagyon megalapozó­ja Széchényi György, aki az 1600- as évek elején született, és egy viszonylag későn induló papi pá­lyán futott be hatalmas karriert. A magyar grófi címet 1697-ben I. Lipót adományozta az érsek uno­kaöccsének, Széchényi Ferenc dédapjának, II. Györgynek. A későbbi könyvtár- és múze­umalapító, teljes nevén gróf sár­­vár-felsővidéki Széchényi Ferenc de Paola György a Sopron várme­gyei Fertőszéplakon született 1754. április 28-án. Apja, Széchényi Zsig­­mond huszárkapitány, császári és királyi kamarás, anyja gróf Cziráky Mária volt. A családnak volt még egy Ferenc nevű gyermeke, aki hároméves korában meghalt, így kapta a következő születő gyer­mek ugyanazt a nevet. Érdekesség, hogy a 18. század első felében a Széchényi nemzetség meglehe­tősen szerteágazott, 1777-re Szé­chényi Ferenc maradt az egyedüli férfiörökös, aki megkapta a sárvári és felsővidéki előnevet. Gyűjtőszenvedély Más nemes ifjakhoz hasonlóan Széchényi is a bécsi Theresianum­­ban töltötte iskolaéveit, jogi és gazdasági tanulmányait követően pedig - ugyancsak a „szokásos” utat járva - közhivatalnoki pályá­ra lépett. A fiatal grófot egy évvel Festetics Juliannával kötött házas­sága után 1776-ban nevezték ki a kőszegi kerületi tábla ülnökének. II. József trónra lépése után pedig a báni tábla elnökévé lépett elő, il­letőleg a horvát bán helyettese lett. 1786-ban a pécsi kerület ki­rályi biztosa lett, de amikor a császár a rendi alkotmányt meg akarta szüntetni, minden tisztsé­géről lemondott és visszavonult. Az 1790-es országgyűlés után tért vissza a közéletbe, II. Lipót kül­döttjeként Nápolyban is járt. Egy­re fontosabb tisztségeket bíztak rá: kinevezték Somogy vármegye főispánjává, és a Duna, valamint a Dráva szabályozásának királyi biztosává. 1799-ben főkamarás­­mester, 1800-ban országbíró-he­lyettes, 1808-ban pedig az Arany­gyapjas rend lovagja lett. A gróf nyugat-európai útja so­rán vált műgyűjtővé, ekkor már tudatosan vásárolt érmeket, tér­képeket, kéziratokat. Belgium­ban, Londonban tanulmányozta a könyvtárakat, különféle gyűjtemé­nyi intézményeket, közben meg­kezdte sajátjának szakszerű ka­talogizálását. Ez egy 1800 lapnyi, háromkötetes anyag lett, amely nemzetközi elismerést vívott ki. Ennek révén vált tagjává a göttin­­geni, jénai és bécsi társaságoknak, tudományos akadémiáknak. Az 1770-es évektől kezdve gyűjtötte a Magyarországra és a magyarságra vonatkozó nyom­tatványokat, kéziratokat, térké­peket, érméket, így gyarapította kastélyaiban elhelyezett családi könyvtárát. Széchényi Ferenc úgy gondolta, hogy a császári, kirá­lyi, főúri magánkönyvtárak ideje lejárt, szükség lenne nyilvános közgyűjteményekre. Az írott kul­túra örökségét akarta összegyűj­teni, hogy ezeket tovább lehessen hagyományozni az utókorra. De volt más indíttatása is: koráb­ban Hunyadi Mátyás és világhírű könyvtára, a Bibliotheca Corvi­­niana volt a kultúra szimbóluma. Mátyás halála, könyvtárának széthullása pedig az ország szét­hullását jelképezte. Széchényi meggyőződése a következő volt: nemzeti király, nemzeti kultúra, nemzeti gyűjtemény. Széchényi, a mecénás A gróf önzetlenségére jellemző, hogy mecénásként a korszak számos magyar alkotóját - pél­dául Batsányi Jánost, Csokonai Vitéz Mihályt, Kazinczy Feren­cet - pártfogolta, amivel szintén hozzájárult a magyar nemzet fel­­emelkedéséhez. 1811-ben tiltako­zásképpen I. Ferenc kormányzási stílusa ellen ismét visszavonult tisztségeiből, és haláláig birtoka­in, illetve Bécsben élt. Széchényi Ferenc gróf 1820. de­cember 13-án hunyt el. Nagycenki és soproni könyvtárának, valamint magángyűjteményeinek odaado­­mányozásával megalapozta az Országos Széchényi Könyvtárat és a reformkorban felépülő Nemzeti Múzeumot. Páratlan nagylelkűsé­gével fényévekkel repítette előre a magyar közművelődés állapotát. A gróf ugyanakkor nemcsak közsze­replőként, de családapaként is ma­gasztos elveket vallott a nemzettel kapcsolatban. Felesége, Festetics Julianna hat gyermekkel ajándé­kozta meg, egyik fiából, Széché­nyi Istvánból lett a „legnagyobb magyar”, aki a nemzet javainak gyarapítását illetően édesapja méltó örökösének bizonyult. Apja műveinek mintegy folytatójaként 1825-ben megalapította a Magyar Tudományos Akadémiát. Apa és fia a magyar történelem és kultúra legnagyobb alakjai között méltó helyet foglal el.

Next