Székelyhon, 2020. december (2. évfolyam, 231-251. szám)
2020-12-17 / 242. szám
Zs. 2020. december 17. kultúrtér ^ 125 ÉVE SZÜLETETT ÉS 65 ÉVE HUNYT EL TANNER ILONA Ha nem lett volna Babits Mihály felesége... Török Sophie-nak, azaz Tanner Ilonának irodalmi pályafutása szempontjából a Babits Mihállyal kötött házassága egyszerre jelentett szerencsét és szerencsétlenséget. A tehetséges költőnővel az irodalomtudomány általában férje miatt foglalkozott. A NÁNÓ CSABA Tanner Ilona (teljes nevén: Tanner Ilona Irén Lujza Kamilla) Budapesten született 1895. december 10-én. Szülei felvidéki származásúak voltak, édesapja, Tanner Béla könyvelő volt. A családban németül beszéltek, így a kis Ilona csak az iskolában tanult meg magyarul. Diákévei alatt lázadó, extravagáns lány volt széles érdeklődési körrel, nem csoda, hogy fiatal korában a színészettől kezdve a baletten át egészen a versírásig sok mindent kipróbált. Anyja megözvegyülése után neki kellett eltartania a családot, a Külügyminisztérium tisztviselője lett. Szépsége, csinossága meggondolatlan cselekedetekre sarkallták férfitársait, munkahelyén szexuális zaklatások érték. Magánéleti hányattatásai közepette is próbálta építeni az irodalmi karrierjét. Összeköttetései, mentorai nem voltak, ő maga kilincselt a szerkesztőségeknél, első költeményei a Képes Krónikában jelentek meg, időnként közölte egy-egy versét a Hét, a Vasárnapi Újság és az Új Idők. Házassága a költőóriással Megismerkedésük idején Babits Mihály egy házban lakott Szabó Lőrinc költővel. Amolyan mester-tanítvány kapcsolat volt az övék, Szabó rendkívüli módon tisztelte az idősebb írót, az pedig felkarolta és irányította a pályán fiatalabb kollégáját. FORRÁS: NYUGAT.OSZK.HU Amikor a Nyugattól beküldött verseire nem kapott semmilyen választ, Ilona elhatározta, hogy személyesen keresi fel Babitsot. Ott azonban jókora meglepetés érte: mivel a költő nem volt megborotválkozva, és szakállasán nem akart egy fiatal hölgy elé kerülni, megkérte Szabó Lőrincet, hogy nyisson ajtót. A fiatal költőnek azonnal megtetszett a lány, akivel hamarosan viszonyt kezdett, el is jegyezték egymást. Ám titokban Babits is szerelmes lett Ilonába, és amikor ezt megvallotta ifjú pályatársának, Szabó Lőrinc belegyezett, hogy menyasszonyát „átengedje” mesterének. Kissé különös, hogy gyakorlatilag Ilona háta mögött döntötte el a két férfi, kié legyen a nő... A két költő, a mester és tanítvány barátsága, ha nem is ért véget ezzel, de többé soha nem volt már a régi. Mindössze öt találkozás után 1921-ben Babits egy kávéházban megkérte Tanner Ilona kezét. A költő 36 éves volt, éppen szakított Boncza Bertával (Ady Csinszkája), Ilona pedig tíz évvel fiatalabb, akkoriban egyedül tartotta el édesanyját. Az esküvő után a nő azonnal otthagyta minisztériumi munkahelyét, a férj és feleség pedig elköltözött Esztergomba, ahol házat vettek. Nem volt köztük egy mindent elsöprő kapcsolat, Ilona nem is nagyon hitt Babits szerelmében. Úgy vélte, a költő azért vette el feleségül, mert éppen „kéznél volt”. „Nem érdemeim tettek Babits Mihály hitvesévé, hanem mert éppen kéznél voltam, nem szeretett, nem kívánt mint egyetlen nőt, aki boldoggá teheti - csak a magánytól menekült, s meggondolás nélkül, teljesen ismeretlenül feleségül vett, csak hogy legyen mellette valaki...” - írta Ilona később a Most én vagyok a hang helyetted című visszaemlékezésében. A „költőfeleség” szerepe is nyomasztotta - tegyük hozzá, jogosan -, noha Babits támogatta irodalmi tevékenységét. Még arra is rávette az asszonyt, hogy Kazinczy Ferenc felesége után Török Sophie néven publikáljon. 1929-ben jelent meg első kötete Asszony a karosszékben címmel. A Nyugatban verseket, novellákat és kritikákat közölt. Később egy regényt is kiadott Hintz tanársegéd úr címmel, amelyet olaszra is lefordítottak. 1936-ban alapító tagja lett a Kaffka Margit Társaságnak. Egy korábbi abortusza miatt Ilonának nem lehettek gyerekei, ezért a házaspár örökbe fogadta Tanner Béla (Ilona testvére) törvénytelenül született kislányát, Ildikót. A kislány 13 éves korában véletlenül tudta meg, hogy nem Babitsék a szülei, nevelőanyjával való kapcsolata innentől folyamatosan romlott. Annyira, hogy Ilona kitagadta az örökségből nevelt lányát. Viszont a lány Babitsot mindig is rajongva szerette, soha nem hitte el, hogy nem ő az édesapja. Ildikó végül 1956-ban Angliába emigrált, ott is halt meg 1982-ben magányosan egy lakókocsiban több tucat macskától körülvéve. Babits árnyékában Babits 1938-ban gégerákot kapott, megműtötték, ettől kezdve csak a „beszélgető füzet” segítségével kommunikált, felesége hűségesen ápolta. A költőóriás 1941-ben halt meg, innentől Tanner Ilona is folyamatosan betegeskedett, alkotói válságba került, többet sosem talált magára. Babits emlékét próbálta ébren tartani, kiadott néhány verset, és 1944-ben Kotzián Katalinnal még szerkesztett egy kötetet Költőnők antológiája címmel. Tervezett egy életrajzkötetet férjéről, de ez sosem készült el. Bár egész életében Babits árnyékában élt, és tehetsége soha nem tudott igazán kibontakozni, a kortárs kritika Török Sophie-t elbeszélései és két regénye (Hintz tanársegéd úr, 1934; Nem vagy igazi, 1939) alapján a legjobb prózaírók között tartotta számon. Költészetének és prózájának tematikája, sőt légkörük között sincs éles különbség: mint elbeszélőt is a modern polgári társadalomban felemás módon felszabadult nő sorsa érdekli, akit az általános gondolkodás, a szociális kötöttségek s mindebből következően személyiségének kiegyensúlyozatlansága tragédiára ítél. Ahogy verseiben magának a költőnőnek, mintha nőalakjainak is sebesebb lenne a pulzusszámuk a természetesnél, de minden küzdelmüket, vergődésüket szigorúan kemény, pontos rajz tárja elénk. „A naturalizmus ólomkamrájából tört ki” - írja prózájáról Illés Endre. Török Sophie-nak a Nyugatban megjelent bírálatai is figyelmet érdemelnek: a műalkotás igazi átélésére és határozott, elfogulatlan kritikai érzékre vallanak. Környezete rendkívül intelligens és tehetséges nőnek tartotta, aki verseiben a tépelődő, vívódó női lélek fájdalmait szólaltatta meg. Csak éppen férje árnyékából nem tudott soha kilépni... Török Sophie, alias Tanner Ilona 1955. január 28-án 59 éves korában halt meg Budapesten. Tanner Ilona és Babits Mihály 1928-ban esztergomi házuk előtt tisztelték egymást, de elsöprő szerelem nem alakult ki közöttük A könyvtár- és múzeumalapító Széchényi Ferenc Kétszáz éve hunyt el Széchényi Ferenc államférfi, a „legnagyobb magyar” édesapja, a Magyar Nemzeti Múzeum és könyvtár alapítója » N. CS. A Széchényi család Nógrád megyéből származik, nevét Szécsény mezővárosról eredezteti. Első kiemelkedő alakja, a családi vagyon megalapozója Széchényi György, aki az 1600- as évek elején született, és egy viszonylag későn induló papi pályán futott be hatalmas karriert. A magyar grófi címet 1697-ben I. Lipót adományozta az érsek unokaöccsének, Széchényi Ferenc dédapjának, II. Györgynek. A későbbi könyvtár- és múzeumalapító, teljes nevén gróf sárvár-felsővidéki Széchényi Ferenc de Paola György a Sopron vármegyei Fertőszéplakon született 1754. április 28-án. Apja, Széchényi Zsigmond huszárkapitány, császári és királyi kamarás, anyja gróf Cziráky Mária volt. A családnak volt még egy Ferenc nevű gyermeke, aki hároméves korában meghalt, így kapta a következő születő gyermek ugyanazt a nevet. Érdekesség, hogy a 18. század első felében a Széchényi nemzetség meglehetősen szerteágazott, 1777-re Széchényi Ferenc maradt az egyedüli férfiörökös, aki megkapta a sárvári és felsővidéki előnevet. Gyűjtőszenvedély Más nemes ifjakhoz hasonlóan Széchényi is a bécsi Theresianumban töltötte iskolaéveit, jogi és gazdasági tanulmányait követően pedig - ugyancsak a „szokásos” utat járva - közhivatalnoki pályára lépett. A fiatal grófot egy évvel Festetics Juliannával kötött házassága után 1776-ban nevezték ki a kőszegi kerületi tábla ülnökének. II. József trónra lépése után pedig a báni tábla elnökévé lépett elő, illetőleg a horvát bán helyettese lett. 1786-ban a pécsi kerület királyi biztosa lett, de amikor a császár a rendi alkotmányt meg akarta szüntetni, minden tisztségéről lemondott és visszavonult. Az 1790-es országgyűlés után tért vissza a közéletbe, II. Lipót küldöttjeként Nápolyban is járt. Egyre fontosabb tisztségeket bíztak rá: kinevezték Somogy vármegye főispánjává, és a Duna, valamint a Dráva szabályozásának királyi biztosává. 1799-ben főkamarásmester, 1800-ban országbíró-helyettes, 1808-ban pedig az Aranygyapjas rend lovagja lett. A gróf nyugat-európai útja során vált műgyűjtővé, ekkor már tudatosan vásárolt érmeket, térképeket, kéziratokat. Belgiumban, Londonban tanulmányozta a könyvtárakat, különféle gyűjteményi intézményeket, közben megkezdte sajátjának szakszerű katalogizálását. Ez egy 1800 lapnyi, háromkötetes anyag lett, amely nemzetközi elismerést vívott ki. Ennek révén vált tagjává a göttingeni, jénai és bécsi társaságoknak, tudományos akadémiáknak. Az 1770-es évektől kezdve gyűjtötte a Magyarországra és a magyarságra vonatkozó nyomtatványokat, kéziratokat, térképeket, érméket, így gyarapította kastélyaiban elhelyezett családi könyvtárát. Széchényi Ferenc úgy gondolta, hogy a császári, királyi, főúri magánkönyvtárak ideje lejárt, szükség lenne nyilvános közgyűjteményekre. Az írott kultúra örökségét akarta összegyűjteni, hogy ezeket tovább lehessen hagyományozni az utókorra. De volt más indíttatása is: korábban Hunyadi Mátyás és világhírű könyvtára, a Bibliotheca Corviniana volt a kultúra szimbóluma. Mátyás halála, könyvtárának széthullása pedig az ország széthullását jelképezte. Széchényi meggyőződése a következő volt: nemzeti király, nemzeti kultúra, nemzeti gyűjtemény. Széchényi, a mecénás A gróf önzetlenségére jellemző, hogy mecénásként a korszak számos magyar alkotóját - például Batsányi Jánost, Csokonai Vitéz Mihályt, Kazinczy Ferencet - pártfogolta, amivel szintén hozzájárult a magyar nemzet felemelkedéséhez. 1811-ben tiltakozásképpen I. Ferenc kormányzási stílusa ellen ismét visszavonult tisztségeiből, és haláláig birtokain, illetve Bécsben élt. Széchényi Ferenc gróf 1820. december 13-án hunyt el. Nagycenki és soproni könyvtárának, valamint magángyűjteményeinek odaadományozásával megalapozta az Országos Széchényi Könyvtárat és a reformkorban felépülő Nemzeti Múzeumot. Páratlan nagylelkűségével fényévekkel repítette előre a magyar közművelődés állapotát. A gróf ugyanakkor nemcsak közszereplőként, de családapaként is magasztos elveket vallott a nemzettel kapcsolatban. Felesége, Festetics Julianna hat gyermekkel ajándékozta meg, egyik fiából, Széchényi Istvánból lett a „legnagyobb magyar”, aki a nemzet javainak gyarapítását illetően édesapja méltó örökösének bizonyult. Apja műveinek mintegy folytatójaként 1825-ben megalapította a Magyar Tudományos Akadémiát. Apa és fia a magyar történelem és kultúra legnagyobb alakjai között méltó helyet foglal el.