Székelyhon, 2021. április (3. évfolyam, 64-83. szám)
2021-04-02 / 65. szám
#húsvét tiünnep 2021. április 26., péntek- kedd PÁSZTORLEVELEK ^ 3 Az örökkévalóságba átnyúló húsvéti hit Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, zsengéjük lett azoknak, akik elaludtak. (Ikor 15,19-20.) Tavaly húsvétkor a bezártság alkalmával azzal vigasztaltuk egymást, hogy remélhetőleg többé nem lesz ilyen ünnepünk. Sokan hittük, hogy minden jóra fordul, és visszakapjuk régi életünket. E húsvét alkalmával az emmausi tanítványokhoz hasonlítunk, akik a keresztre feszítés után hazafelé ballagva csalódottan mondták egymásnak: „mi pedig azt reméltük”. Hitükkel elindultak egy úton Jézussal, de reménységük összetört a Mester halálával. A tanítványok hittek benne, mindent elhagytak érte, és követték őt. Élték vele a jézusi utat, de a kereszt tövében elveszett a reménységük. A nagypénteki kereszt és általában az emberi élet alkonya szokta kettétöreménykedtem, és megcsaltak, semmi alapja nem volt a reménységemnek, minden a fantázia szüleménye volt - így sok hívő is nyomorulttá válik, mert reménysége nem válik valósággá. Aki csak a keresztig tudja kísérni Jézust, annak az élete és reménysége összetörik a halál láttán. Aki minden reménységét ehhez az élethez fűzi, az nyomorulttá lesz, mert ez az élet szertefoszlik. Szükségünk van az olyan földi reménységekre, mint a mindennapi kenyér, az emberhez méltó élet, a Kárpát-medencében való boldogulásunk. És ha Krisztusban reménykedve akarjuk ezeket megvalósítani, akkor mindennek van valóságalapja. Kell reménykednünk e földi életben is, mert Jézus útmutatást ad erre is. De ha csak ebben az életben reménykedünk, hiába erős a hitünk, annál mélyebbre süllyedünk, mert Jézus meghalt a kereszten. Ő ugyanis nem akart királyi trónra ülni, nem vállalta a politikai messiás szerepét, nem aa nagyon is összetartozó két fogalmat: hit és reménység. Sokunkban megmaradt még a hit, de elveszett a reménység. Ezért olyan fontos, amit Pál apostol üzen: ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, akkor minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Az ige első fontos gondolata az, hogy szükségünk van a Krisztusban való reménységre. Mint ahogy arra is, hogy higgyünk a jóban, és tudjuk meglátni, hogy még életünkben eljön a jobb, a szebb, a különb. De nem mindegy, hogy ismerem a tantételt, vagy kimondom: hiszem és vallom. Ez utóbbiban már benne van az én reménységem is. Hogy Jézus valóban él, bennem is, s ez a remény az, amely többletet ad hitünknek. Ha nincs reménységünk, nem tudunk élni. Sok embernek van hite, de nincs reménysége, ezért igaz, hogy a legtöbb ember csendben és kétségbeesésben él. Pál szerint ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Tehát létezik olyan reménység is, amely nyomorultabbá teszi az embert. Mint ahogy Csokonai Vitéz Mihály is „csalfa, vak reményről” ír, gyógyított meg minden beteget. Sokan szomorúan mentek el tőle, mert csak ebben az életben reménykedtek Krisztusban. Mai keresztyénekként is gyakran csalódunk, ha nem gyógyít meg minket vagy hozzátartozóinkat, és a számunkra fontos embereket elszakítja tőlünk. Ha csak ebben az életben hiszünk, akkor sokkal nyomorultabb az életünk, mint azoknak, akik egyáltalán nem reménykednek. Nem lehet igazán keresztyénként élni az örökkévalóság távlata nélkül - erről beszél Pál apostol. Amit Jézus hozott a földre, az nem csupán pillanatnyi jóság, megváltó bűnbocsánat vagy néhány percre való felemeltetés. Ő mindent akart adni, hiszen az örökkévaló életet ajándékozta nekünk. Aki nem reméli az örök életet, az mindent elveszít Krisztus halálával. Ámde ő föltámadott, „és zsengéjük lett azoknak, akik elaludtak”. Ez az igazi húsvéti hit, amely átnyúlik az örökkévalóságba. Örvendjünk tehát e húsvéton, hogy mi is ennek az örömnek részesei lehettünk. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke A szeretet maga Isten „a Lélek az, aki életre kelt (...) azok a beszédek, amelyeket én szóltam nektek: Lélek és élet”. (Jn 6,63) Már egy éve semmihez sem hasonlítható az az élethelyzet, amelyben napjainkat töltjük a világjárvány miatt. Egyre több a bizalmatlanság, a kételkedés, a félelem. Sokunkban önkéntelenül is felmerül a kérdés, hogy vajon mindent megtettünk annak érdekében, hogy ezt a kórt, a fertőzést meggátoljuk, véget vessünk, felszabaduljunk a testet és lelket gúzsba kötő állapotból, vagy csak várjuk, hogy a megoldás kívülről jöjjön? Hisz egyértelmű, hogy nem lehetünk csak szemlélők, passzív nézői az eseményeknek, s bár nagyon nehéz, be kell kapcsolódjunk a vírus elleni harcba! Azt reméltük, hogy ebben az évben szabadon ünnepelhetjük keresztény világunkban a húsvét ünnepét. Templomainkban együtt imádkozhatunk, együtt énekelhetjük az ünnepi himnuszokat, bátor és biztató kézfogás kíséretében áldott ünnepet kívánhatunk egymásnak. Bíztunk abban, hogy úgy köszönthetjük egymást, mint a nagypénteki tragédia után a jeruzsálemi felsőházban rettegve ülő tanítványokat üdvözölte a hét első napjának reggelén a Názáreti Jézus: „Békesség néktek!”. De ez sajnos nem így lett. Most még jobban kell összpontosítsunk arra, hogy az előírásokat maradéktalanul betartsuk és egymásra figyeljünk. Ne féljünk a védőoltástól! Nem hiszem, hogy az orvostudomány művelői azon fáradoznának, hogy tönkretegyék az ember életét, hanem erősíteni, védelmezni, gyógyí tani akarnak keleten is nyugaton is. A bizalmatlanság nem segít, csak a félelmet növeli! Tegyünk meg mindent, hogy ne az álhírek terjedése bénítson minket, hanem a cselekvő, élő hit és a jó Isten segítő közelségének tudata erősítsen a csüggedés közepette. Isten a teremtett világ gondviselő, szerető Atyja, aki nem hagy bennünket magunkra! Húsvét lelket erősítő, nagy örömüzenetének akkor van hatása életünkre, ha mi is megnyitjuk szívünket és elménket annak befogadására. Kiüresítünk minden félelmet és aggodalmat, és ebben a homályban, amelyben napjainkat töltjük, meglátjuk a bennünk ragyogó isteni lelket. Mert ettől lesz húsvét a keresztény világ igazi nagy ünnepe, így tudjuk megérteni a Názáreti örök életről, Isten örök szeretetéről szóló tanítását. Az ünnep időpontját tekintve a Jézus tanítását őrzők világa két részre szakadt: keleti és nyugati kereszténységre. Ez azonban nem csökkenti az ünnep jelentőségét, mert húsvét üzenete ma is feltölti emberi életünket: megelevenít, biztat, reménységgel tölt el. A keresztények, együtt vagy külön, azt ünnepük, hogy Jézus az ember látószögét kitágította, magasabb szintre emelte. A földi korlátok közé szorított ember előtt felmutatta az örökkévalóságot, az örök élet örömét, Isten legnagyobb ajándékát, a benne hinni tudás lehetőségét. Jézus nem a haragvó Istent békítette ki, hanem a gyarlóságaival, bűneivel vergődő embert emelte fel a szeretet Istenének magaslatára. Ezért húsvét a hit ünnepe, amely győzelemről, diadalról szól. Ez esztendő húsvétján alkalom és lehetőség adódik elgondolkozni azon, hogy mi az, ami összeköt bennünket ebben a szétdaraboltságban, ebben a lezártságban. Hitem szerint ez az Istentől kapott lélek, amelyet születelked, gondolataid és érzéseid tisztaságával. Ezzel tudod bizonyítani, hogy Jézus és tanítása benned és általad él. Nem vagy „üres”, tele vagy szeretettel, és árad belőled az isteni lélek jósága és békessége. így tudsz megállni Isten igazsága előtt, így tudod emberi életed lelki-szellemi megnyilvánulásaival bizonyítani, hogy az örök élet részese és hordozója vagy a jézusi szeretet evangéliuma által. A benned élő és kiáradó telünktől halálunkig „fel kell mutatnunk” a világban. Isten méltónak tartott bennünket, hogy az ő lelkét hordozzuk, és emberi életünknek ezt kell igazolnia szóban és cselekedetekben. Jézus azt tanítja, hogy „a Lélek az, aki életre kelt (...), azok a beszédek, amelyeket én szóltam nektek: Lélek és élet”. A bennünk lakozó isteni lélek által győzedelmeskedni tudunk minden bezártság és ellentét felett. A húsvéti ünnep úgy igazi, ha a megújuló természet Istent dicsőítő himnuszába be tudsz kapcsolódni szeretet emel fel a születés és halál földi életünket meghatározó korlátai fölé, mert a szeretetben nincs kezdet és vég, fent és lent. A szeretet maga Isten, Isten pedig az örökkévalóság. Jézus ezt tanította, és életével ezt példázta, így lett a mi szabadítónk és megváltónk. Ez esztendő húsvét ünnepe erősítse bennünk az örök életbe vetett hitünket, segítsen Jézus tanítása és példaadása szerint élni és cselekedni. Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök HIRDí rotydott húsvétot, szép kitavaszodást kíván mindenkineki Csíkszentmárton önkormányzata.