Székelyhon, 2021. április (3. évfolyam, 64-83. szám)

2021-04-02 / 65. szám

#húsvét tiünnep 2021. á­pr­il­is 2­­6., pént­ek- kedd PÁSZTORLEVELEK ^ 3 Az örökkévalóságba átnyúló húsvéti hit Ha csak ebben az életben remény­kedünk a Krisztusban, minden em­bernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, zsengéjük lett azoknak, akik elaludtak. (Ikor 15,19-20.) T­avaly húsvétkor a bezártság al­kalmával azzal vigasztaltuk egy­mást, hogy remélhetőleg többé nem lesz ilyen ünnepünk. Sokan hittük, hogy minden jóra fordul, és vissza­kapjuk régi életünket. E húsvét al­kalmával az emmausi tanítványok­hoz hasonlítunk, akik a keresztre feszítés után hazafelé ballagva csa­lódottan mondták egymásnak: „mi pedig azt reméltük”. Hitükkel elin­dultak egy úton Jézussal, de remény­ségük összetört a Mester halálával. A tanítványok hittek benne, min­dent elhagytak érte, és követték őt. Élték vele a jézusi utat, de a kereszt tövében elveszett a reménységük. A nagypénteki kereszt és általában az emberi élet alkonya szokta kettétör­­eménykedtem, és megcsaltak, semmi alapja nem volt a reménysé­gemnek, minden a fantázia szüle­ménye volt - így sok hívő is nyomo­rulttá válik, mert reménysége nem válik valósággá. Aki csak a keresztig tudja kísérni Jézust, annak az élete és reménysége összetörik a halál lát­tán. Aki minden reménységét ehhez az élethez fűzi, az nyomorulttá lesz, mert ez az élet szertefoszlik. Szükségünk van az olyan földi reménységekre, mint a mindennapi kenyér, az emberhez méltó élet, a Kárpát-medencében való boldogulá­sunk. És ha Krisztusban reményked­ve akarjuk ezeket megvalósítani, ak­kor mindennek van valóságalapja. Kell reménykednünk e földi életben is, mert Jézus útmutatást ad erre is. De ha csak ebben az életben remény­kedünk, hiába erős a hitünk, annál mélyebbre süllyedünk, mert Jézus meghalt a kereszten. Ő ugyanis nem akart királyi trónra ülni, nem vállal­ta a politikai messiás szerepét, nem a­­a nagyon is összetartozó két fogal­mat: hit és reménység. Sokunkban megmaradt még a hit, de elveszett a reménység. Ezért olyan fontos, amit Pál apostol üzen: ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztus­ban, akkor minden embernél nyo­morultabbak vagyunk. Az ige első fontos gondolata az, hogy szükségünk van a Krisztusban való reménységre. Mint ahogy arra is, hogy higgyünk a jóban, és tudjuk meglátni, hogy még életünkben eljön a jobb, a szebb, a különb. De nem mindegy, hogy ismerem a tantételt, vagy kimondom: hiszem és vallom. Ez utóbbiban már benne van az én reménységem is. Hogy Jézus valóban él, bennem is, s ez a remény az, amely többletet ad hitünknek. Ha nincs re­ménységünk, nem tudunk élni. Sok embernek van hite, de nincs remény­sége, ezért igaz, hogy a legtöbb em­ber csendben és kétségbeesésben él. Pál szerint ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Tehát létezik olyan reménység is, amely nyomorultabbá teszi az em­bert. Mint ahogy Csokonai Vitéz Mi­hály is „csalfa, vak reményről” ír, gyógyított meg minden beteget. So­kan szomorúan mentek el tőle, mert csak ebben az életben reménykedtek Krisztusban. Mai keresztyénekként is gyakran csalódunk, ha nem gyó­gyít meg minket vagy hozzátarto­zóinkat, és a számunkra fontos em­bereket elszakítja tőlünk. Ha csak ebben az életben hiszünk, akkor sokkal nyomorultabb az életünk, mint azoknak, akik egyáltalán nem reménykednek. Nem lehet igazán keresztyénként élni az örökkévalóság távlata nélkül - erről beszél Pál apostol. Amit Jézus hozott a földre, az nem csupán pilla­natnyi jóság, megváltó bűnbocsánat vagy néhány percre való felemeltetés. Ő mindent akart adni, hiszen az örök­kévaló életet ajándékozta nekünk. Aki nem reméli az örök életet, az mindent elveszít Krisztus halálával. Ámde ő föltámadott, „és zsengéjük lett azoknak, akik elaludtak”. Ez az igazi húsvéti hit, amely átnyúlik az örökkévalóságba. Örvendjünk tehát e húsvéton, hogy mi is ennek az öröm­nek részesei lehettünk. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke A szeretet maga Isten „a Lélek az, aki életre kelt (...) azok a beszédek, amelyeket én szóltam nektek: Lélek és élet”. (Jn 6,63) M­ár egy éve semmihez sem hasonlítható az az élethely­zet, amelyben napjainkat töltjük a világjárvány miatt. Egyre több a bizalmatlanság, a kételkedés, a félelem. Sokunkban önkéntelenül is felmerül a kérdés, hogy vajon min­dent megtettünk annak érdekében, hogy ezt a kórt, a fertőzést meggátol­juk, véget vessünk, felszabaduljunk a testet és lelket gúzsba kötő állapotból, vagy csak várjuk, hogy a megoldás kívülről jöjjön? Hisz egyértelmű, hogy nem lehetünk csak szemlélők, passzív nézői az eseményeknek, s bár nagyon nehéz, be kell kapcsolódjunk a vírus elleni harcba! Azt reméltük, hogy ebben az év­ben szabadon ünnepelhetjük keresz­tény világunkban a húsvét ünnepét. Templomainkban együtt imádkoz­hatunk, együtt énekelhetjük az ün­nepi himnuszokat, bátor és biztató kézfogás kíséretében áldott ünnepet kívánhatunk egymásnak. Bíztunk abban, hogy úgy köszönthetjük egy­mást, mint a nagypénteki tragédia után a jeruzsálemi felsőházban ret­tegve ülő tanítványokat üdvözölte a hét első napjának reggelén a Názá­reti Jézus: „Békesség néktek!”. De ez sajnos nem így lett. Most még jobban kell összpontosítsunk arra, hogy az előírásokat maradéktalanul betart­suk és egymásra figyeljünk. Ne féljünk a védőoltástól! Nem hiszem, hogy az orvostudomány művelői azon fáradoznának, hogy tönkretegyék az ember életét, ha­nem erősíteni, védelmezni, gyógyí­­ tani akarnak keleten is nyugaton is. A bizalmatlanság nem segít, csak a félelmet növeli! Tegyünk meg min­dent, hogy ne az álhírek terjedése bénítson minket, hanem a cselekvő, élő hit és a jó Isten segítő közelségé­nek tudata erősítsen a csüggedés kö­zepette. Isten a teremtett világ gond­viselő, szerető Atyja, aki nem hagy bennünket magunkra! Húsvét lelket erősítő, nagy öröm­üzenetének akkor van hatása életünk­re, ha mi is megnyitjuk szívünket és elménket annak befogadására. Kiüre­­sítünk minden félelmet és aggodal­mat, és ebben a homályban, amely­ben napjainkat töltjük, meglátjuk a bennünk ragyogó isteni lelket. Mert ettől lesz húsvét a keresztény világ igazi nagy ünnepe, így tudjuk megér­teni a Názáreti örök életről, Isten örök szeretetéről szóló tanítását. Az ünnep időpontját tekintve a Jé­zus tanítását őrzők világa két részre szakadt: keleti és nyugati keresztény­ségre. Ez azonban nem csökkenti az ünnep jelentőségét, mert húsvét üze­nete ma is feltölti emberi életünket: megelevenít, biztat, reménységgel tölt el. A keresztények, együtt vagy külön, azt ünnepük, hogy Jézus az ember lá­tószögét kitágította, magasabb szintre emelte. A földi korlátok közé szorított ember előtt felmutatta az örökkévaló­ságot, az örök élet örömét, Isten legna­gyobb ajándékát, a benne hinni tudás lehetőségét. Jézus nem a haragvó Is­tent békítette ki, hanem a gyarlósága­ival, bűneivel vergődő embert emelte fel a szeretet Istenének magaslatára. Ezért húsvét a hit ünnepe, amely győ­zelemről, diadalról szól. Ez esztendő húsvétján alkalom és lehetőség adódik elgondolkozni azon, hogy mi az, ami összeköt bennünket ebben a szétdaraboltságban, ebben a lezártságban. Hitem szerint ez az Istentől kapott lélek, amelyet szüle­telked, gondolataid és érzéseid tiszta­ságával. Ezzel tudod bizonyítani, hogy Jézus és tanítása benned és általad él. Nem vagy „üres”, tele vagy szeretettel, és árad belőled az isteni lélek jósága és békessége. így tudsz megállni Isten igazsága előtt, így tudod emberi életed lelki-szellemi megnyilvánulásaival bi­zonyítani, hogy az örök élet részese és hordozója vagy a jézusi szeretet evan­géliuma által. A benned élő és kiáradó telünktől halálunkig „fel kell mu­tatnunk” a világban. Isten méltónak tartott bennünket, hogy az ő lelkét hordozzuk, és emberi életünknek ezt kell igazolnia szóban és cselekedetek­ben. Jézus azt tanítja, hogy „a Lélek az, aki életre kelt (...), azok a beszédek, amelyeket én szóltam nektek: Lélek és élet”. A bennünk lakozó isteni lélek ál­tal győzedelmeskedni tudunk minden bezártság és ellentét felett. A húsvéti ünnep úgy igazi, ha a megújuló természet Istent dicsőítő himnuszába be tudsz kapcsolódni szeretet emel fel a születés és halál föl­di életünket meghatározó korlátai fölé, mert a szeretetben nincs kezdet és vég, fent és lent. A szeretet maga Isten, Isten pedig az örökkévalóság. Jézus ezt taní­totta, és életével ezt példázta, így lett a mi szabadítónk és megváltónk. Ez esztendő húsvét ünnepe erősítse ben­nünk az örök életbe vetett hitünket, segítsen Jézus tanítása és példaadása szerint élni és cselekedni. Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök H­I­R­D­í r­otydott húsvétot, szép kitavaszodást kíván mindenkineki Csíkszentmárton önkormányzata.

Next