Székelység, 1902. július-szeptember (5. évfolyam, 150-224. szám)
1902-07-02 / 150. szám
V. évfolyam. Előfizetési díj helyben: Egész évre 10 kor. — fill. Egy hóra . . — „ 90 , Egy hétre . — , 20 , -IKVidékre postai szétküldéssel Egész évre ... 11 kor Fél évre..................7 Egyes szám 4 fillér. POLITIKA 1 NAPIlAP Kiadja a marosvásárhelyi függetlenségi és 48-as párt támogatásával a „8 I É K E K Y S É G" lapkialt^állalat. ISO. számn. Mosvásárhely, 1902. julius 2. szereda. ______._.................. ...*- - .•__________ Felelős szerkesztő: S2. SZill^fiTS PÉTER*. Szerkesztőség és kiadóhivatal Főtér ?. szám alatt.Mi-Hidetések Cs czm 8 Alléi, iparosok és kereskedők kedvezményben részesülnek. Nyilttér soronként 40 fill. ot. kéziratok nem adanak vissza. Szerkesztőség és kiadóhivatal telefonja 101. sz. Hirdetési- és nyílttéri dijak előre fizetendők. Az az átkos kiegyezés. (62.) Istenem — várjon mi lesz velünk ?! Magyarország lebeg az ég és föld között, mint a Mohamed koporsója. Közgazdaságilag teljes bizonytalanságban. De amíg a Mohamed koporsójához évente millió számban vándorolnak az igaz hivő muzulmánok, hogy attól a koporsótól ihlettséget nyerjenek és erőt merítsenek rengeteg birodalmuk védelmezésére és föntartására, addig a szintén ég és föld között lebegő, koldussá tett Magyarorságból ezrivel vándorolnak ki az éhező polgárok jobb hazát keresni. Egymás iránt gyűlölettel viseltető házastársak még sohasem voltak boldogok, vagyonilag tönkre mentek s tönkre mennek. Mindenki előtt teljesen világos, hogy mi gyűlöljük az osztrákokat s ők is gyűlölnek minket. Mégis 1867-ben kényszer házasságot csináltak a két állam között az akkori államférfiak s a házassági szerződést az ugyanazon évi XII. t.-cz-be foglalták. Harminczöt év keserű tapasztalata igazolja ezen kényszer házasság átkos voltát s mégsem tudunk már egyszer megszabadulni ettől az általunk — akaratunk ellenére is — kitartott, festett arczu dámától, Ausztriától. Azt reméltük, hogy most már mégis csak lerázhatjuk a nyakunkról ezt az átkos kolonczot, de ezen reményünk — fájdalom — hovatovább halványodik. Miként tudjuk a kiegyezés az 1867. évi XII. t.-cz. sarkalatos rendelkezéseinek kijátszásával és a mi törvényhozásunk egyoldalú intézkedésével, 1907-ig mesterségesen meg van hoszszabbitva. De azt is tudjuk, hogy tételes törvény intézkedik a felől, hogy ha a két állam között a kiegyezésre nézve 1902-ben sem jönne létre kölcsönös megegyezésen nyugvó s hazánk érdekeinek mindenben megfelelő ki- egyezés, akkor köteles a magyar kormány a Magyar-Osztrák birodalomnak a külállamokkal fennálló s 1903-ban lejáró szerződéseket Magyarországra nézve 1902. végéig felmondani s az önálló vámterület sorompóit fölállítani. Már júliusban vagyunk s még sehol semmi megegyezés nincs a két állam között. A létező viszonyok mellett nem is képzelhető, hogy egyhamar legyen és mégis nincs semmielőkészület az önálló berendezkedésre nézve. Igaz, hogy Széli miniszterelnök kijelentette, hogy minden intézkedés megtörtént ez irányban, de ez ránk nézve nem megnyugtató, mert nem látjuk annak a jeleit. Az osztrákok pedig még mindig azzal ijesztgetnek, hogy a kiegyezés létrejön, így pl. a N. Fr. Pr. egy „kiváló osztrák államférfi“ következő nyilatkozatát közli a kiegyezésre nézve : „Se Ausztriában, se Magyarországon nem lesz kormányválság, mert mind Széll, mind pedig Láng határozottan barátja a kiegyezésnek. Tagadhatatlan azonban, hogy a kiegyezésnek igen nagy nehézségei vannak, mégpedig csupán a vámtarifa miatt. A magyar kormány a nyersanyagokra óriási vámot követel, nem törődve azzal, hogy ezek a vámok tönkre fogják tenni például az osztrákok szépen fejlődő magyarországi gyapjúiparát. A magyar kormány által követelt vám föltétlenül agyonsújtaná az osztrák lenipart is. Az osztrák államférfin azt hiszi, hogy a magyar kormány csak taktikai okból követel oly magas vámot, amelyről lemond majd — más engedmények fejében. A tarifaügyekben a megegyezésnek már nincsen akadálya.“ Ha olyan kiváló az az osztrák államférfi, mint a minő zavaros az itt idézett nyilatkozata, akkor kiválósága legfelebb annyit jelent, hogy a politikai számtételeknél se nem oszt, se nem szoroz. Nyilatkozatában egy helyt azt mondja, hogy csupán a vámtarifa miatt vannak a kiegyezésnek nagy nehézségei, végül pedig azt, hogy a tarifaügyekben a megegyezésnek már nincsen akadálya. Máshol ismét az osztrákok szépen fejlődő magyarországi gyapjúiparáról beszél. Mi éppen ebből a zavaros nyilatkozatból is azt látjuk, hogy nem vagyunk se kint, se bent. Mi föltétlenül azt óhajtjuk, hogy maradjunk bent a saját portánkon s csináljuk önállóan a saját gazdasági dolgainkat. Mit törődünk mi az osztrákok len- és más iparával, mikor tudjuk, hogy ők fojtották meg a mi iparunkat. Minek oltsuk mi a más házát, mikor a mienk is javában ég. De hát istenem várjon mi is lesz velünk ? Nem fogunk-e bent égni saját hajlékunkba? mert a mentésnek nem látjuk még semmi jeleit. Pedig nagyon égnek és ropognak már államépületünk ezer éves gerendái. Saison. Irta: K- Kovács István. Száz és száz ifjú áll most pályaválasztás előtt. Száz és száz szülőt foglalkoztat a gond, kiknek fiai most fejezték be tanulmányaikat és most akarnak neki indulni az életnek, a kenyérkereset megtanulásának. A pályaválasztásnál különösen 4 dolgot ajánl megfontolásra egy jeles paedagogus. 1. Határozott hajlam valamely pályára. 2. Az ezen pályán megkivántató tehetség. 3. Legalább nagyjábani ismerete azon pályának, melyre lépni akarunk. 4. A kiképzésben megkivántató költségek. Mindezeknek megfontolása azonban még nem biztosit a csalódástól. Mert a hajlam és tehetség nem járnak karöltve , a tehetség igen gyakran változó vágyakkal párosul, végre az anyagi áldozat és kitartó szorgalom is hiányozhatik. A szülők főleg kettőt tartsanak szem előtt. Első az, hogy ne kényszerítsék, ne