Székesfehérvár és Vidéke, 1880 (8. évfolyam, 2-104. szám)
1880-05-05 / 36. szám
VIII-ik évfolyam. 36. szám. Szerda, 1880. május 5-én. Megjelenik hetenkint kétszer: * 1 minden szerdán és szombaton. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Beír., lakatos-utcza 2. sz., emelet. Minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény, továbbá előfizetések, felszólamlások, hirdetések stb. ide intézendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. v Társadalmi, közmívelődési és szépirodalmi KÖZLÖNY. Szerkesztővel értekezni lelet 9-től 2 óráig. ^ Előfizetési árait. ^ Egész évre...................................8 frt — kr. Fél évre........................................4 frt — kr. Negyed évre..............................2 frt — kr. A „Nyílttériben egy sor 30 kr. E kifizetések és hirdetések még elfogadtatnák: Budapest, Goldberger A., Szervita-tér 3. sz. Rajnai Vilmos, molnár-utcza, Bécs, Hasenstein és Vogel, Táborstr. Hirdetések Jutányosan számittatnak. -jjr Olvassátok! A nagy száműzött, hazánk feledhetlen emlékű kormányzója, tollat von kezébe, és föltárja a sötét évek ama korszakának képét, midőn a magyar az elnyomó idegen zsarnoksága alatt nyögött — és odairányozza a nemzet tekintetét, hol egykor Messiásként ígérkezett megjelenni, hogy kivirágoztassa a már elhintett szabadság magvait. Ha Kossuth Lajost bálványoztuk, mint hazánk legnagyobb fiát, ha csodáltuk, mint politikust, ha tiszteltük mint polgárt és nemesen érző embert, úgy fokozódjék irányában a tisztelet, becsülés és szeretet akkor, midőn mint irót, lánglelkű irót látjuk feltűnni a silány, meddő termékek e korszakában. Vegyétek és olvassátok legújabban megjelent iratait az Emigratióról, s abból megtanulhatjátok, ha egyéb nem volna is bizonyíték, mint szerette ő még akkor is hazáját, és munkálkodott fáradhatlanul annak felszabadításán, amikor némely magyarok már a hatalommal a gyászos kiegyezés útját egyengették. Fájt nemes szivének elnyomva látni nemzetének igaz ügyét, fegyverrel akart tehát érvényt szerezni ismét a magyar nemzet elévülhetlen százados jogainak. Feltárják ez iratok e tekintetben tett levelezéseit, cselekvéseit, melyeknek fő czélja volt a rokonszenvező angol, franczia és olasz udvarokat, vagyis inkább az intéző politikusokat megnyerni, és egy az ország déli vidékein szervezett hadtesttel betörni az országba, támaszkodva természetesen, az e mozgalomról titokban értesített nemzet támogatására. Az esetben, ha e terv kivitele sikerülendett volna, a nemzetiségek teljes felszabadítása mellett, Románia és Szerbiával kötött egyezmény folytán, az úgynevezett dunai véres napok emlékét feltüntetni látja, de melyeket a szabadság arany sugara vett körül dicsfénynyel, önkénytelenül is attól várja a szabadulást, ki egykor hazánkat boldoggá tenni hivatott elvek előharczása volt. Nagy hazánkfia e munkája óvó figyelmeztetésül szolgálhat mindazoknak, kiknek szemeik vannak és nem akarják látni a haza szomorú helyzetét, füleik vannak és nem hallják a pusztuló, vesző nemzet panaszszavát. Láthatja a nemzet, hogy igaz fiai nem azok, kik érdekeik külszín hajhajhászása és üres kegyek elnyerése miatt koczkára teszik, hanem igenis, kik nem változtatták színeiket százféleképen, nem forgatták köpenyüket a szelek irányában, nem akasztották szegre elveiket, puszta uralomvágy és önhaszon kedvéért, hanem igenis azok a nemzet igaz fiai, kik ma is ama elveket vallják, melyekért egykor karddal, s később szóval és tettel küzdöttek, kik a legkényesebb időkben is odairányitják törekvéseiket, hogy ne önmagukat, de a hazát láthassák boldognak. Kossuth Lajos sokszor felemelte már intő szavát, midőn veszélyt látott tornyosulni a haza egén; egyes levelekben megírta, hogy úgy érez, úgy gondolkozik mai nap is, mint évtizedekkel ezelőtt, és azon fáradhatlan törekvést, azon lankadatlan buzgalmat, melyet ő akkor is kifejtett, midőn az elnyomatás űzte preiáit hazánkban, teljes dicsfényben látjuk feltűnni a most megjelent könyvben, s önkénytelenül jön ajkunkra. Itt az írás, olvassátok írásunk és megyénk értelmiségének nagy zömét tagjai közé számlálja, megérdemli, hogy kiválóbb figyelemre méltassuk. Mindenekelőtt az a kérdés merül fel: mi a Vörösmarty-kör lételének czélja? mi a rendeltetése ? — A Vörösmarty-kör kebelén belül évek hosszú során át két ellentétes elem, két eszme küzd egymással a nélkül, hogy egyik vagy a másik érvényre tudna jutni; anélkül, hogy egyik vagy a másik a maga jogosultságát a tények cáfolhatatlan adataival tudná bevitatni. Az egyik eszme képviselői azt mondják: A Vörösmarty-kör irodalmi egyesület, czélja: a Vörösmarty-cultus. A másik nézet emberei szerint a Vörösmarty-kör társaskör, kaszinó. Amazok, az irodalmi nézet pártolói, hivatkoznak az alapítók szándékára, hivatkoznak a kör eddigi tevékenységére, alapszabályaira ; hivatkoznak a Vörösmarty-név nimbusára, melyhez méltatlan, hogy egy mulató, kártyázó klubb az ő szeplőtlen irói nevét tűzze homlokára. Ezek a kaszinó hívei, — érzik szükségét egy társaskör létének, — s más alkalmasabb hiányában pártolják a meglevőt. így történik aztán, hogy az irodalmi körnek nincsenek szavalói, nincsenek felolvasói; a társaskörnek pedig nincsenek látogatói, ahány díszes terem, annyi ember lézeng, az is csak néha, magános falai között. — Ezen segíteni, ezen változtatni kell. — A Vörös *'■ * I- rn •n.'í --* *• «**A.*i f A/»»A »V/»L /«Ari»-» -A 1— TÁRCZA. virág. Egy szerény kis mirtuszt leltem Nem rég a völgy oldalán; Szép remények közt vevém fel S kedvesemnek átadám. A kis bohó vig mosolylyal Fűzte a dús fürt közé, S tükörében szösz hajában Gyönyörködve nézdelé. De egyszer csak — oh, szörnyű vég — Fonnyadt a mirtusz virág. Aztán én se láttam többször Kedvesem vig mosolyát. Mikor pedig szép levele Zizegett mint a haraszt: Akkor ő is lenn pihent már Ott mélyen ... a föld alatt! Paál Gyula: Kossuth iratai. Nagy öröm érte a haza minden igaz fiát május elsején. A legnagyobb hazafi nagyszabású műve jelent meg, oly tartalommal, melyet hűen ecsetelni toll képtelen. A mű megjelenése oly nagy horderejű, mely az egész világ figyelmét már eleve felkeltette és még soká fogja foglalkoztatni. A magyar nemzetnek örök becsű leend. A mély és tiszta hazaszeretet, a nemzet boldogítása és szabaddá, önállóvá, nagggyá és boldoggá tétele ragyog ki a mű minden sorából. Ha a lánglélek által tolmácsolt eszméket a nemzet eltéveszti szem elöl, akkor megszűnt magyar nemzet lenni. Mint társadalmi lap, bővebben foglalkozni a könyv tartalmával nem igen lehet, mert ismét az üldözésnek tennék ki magunkat, de kijelentjük, hogy azon hazafias magasztosságnak, nemzetboldogító szent eszméknek, melyek a lánglelkű férfiú soraiból kisugárzanak, az utolsó leheletig hívei vagyunk. Kossuth ismét szól nemzetéhez, „nem mint agitator, nem mint vezér, hanem mint a honszeretetben és honfi bánatban megőszült férfiú, a ki történetírói hűséggel beszéli el honfitársainak: mit cselekedett ő, confoederatio jött volna létre, mely a népek szabadságainak kölcsönös védelmezését tűzi ki főczélul. De mind e tervet megdöntötte III. Napóleonnak villa-frankai békekötése. — Napoleon ügyünket csak annyiban tekintette magáénak, mennyiben saját önző czéljait és érdekeit előmozdította. — Habár Kossuth személyesen is értekezett vele, mint le is írja beszélgetését könyvében, — mégis a magyarság ügyét elejté ép akkor, midőn a kezdeményezés küszöbén állottak. Ez legkidomborodott része az i-ső, előttünk fekvő kötetnek, tartalmaz még nagyérdekű politikai és gyengéd magánlevelezéseket nejével, általában amily érdekkel, oly haszonnal is forgatja a magyar ember. E munka nem csupán az adott történelemnek száraz registrálása, hanem mély politikai tant is rejt magában, különösen hazánk mai viszonyai közt, midőn egyrészt az intéző férfiak közönye és nemzetünk létérdekeinek kiszolgáltatása, oly tarthatlan állapotot teremtett, hogy a higgadtabb honfiak is örömmel hajolnak ama politikai irányzat felé, melynek megtestesülését Kossuth Lajos pártjának tendentiájában látjuk. Miként is ne szülne mély elkeseredést és gyűlöletet e fenálló rendszer ellen ama körülmény szemlélése, hogy a haza sorsa a legkétesebb viszonyok közt majdnem «. un.«uv.»..ouin« nek van kitéve, s ahelyett, hogy e helyzeten javítva lenne, inkább és inkább sülyedünk, rohanunk az örvény felé. Az elmerülni készülő vízben fuldokló mindenhez hozzá kap, mitől legkisebb segélyt is gondol nyerni, igy nemzetünk is meghurczulva, gyötörtetve, kizsarolva, ha politikailag nem is, de anyagilag rabbilincsbe verve, midőn a mit cselekedtek bajtársai a száműzetés első napjaitól kezdve, hogy a náluknál is még inkább irányt vetett hazának jó szolgálatot tehessenek.“ Ötszázhuszonkét lapon ennyi anyag, és harminchárom ivén ennyi becses adat, egy kötetben ennyi tartalom, ily érdekes szöveg, oly megbecsülhetetlen részletekkel tele és ily változatos és sokoldalú történet, ilyen még nem hagyta el hazánkban a sajtót. A könyv diszszel, finom velin-papiron van kiállítva, nyomása gondos, betűi tiszták s alakja nagy oktáv, különös külső parádét azonban az „Athenaeum“ nem fejtett ki, az nem is lett volna méltó a mű méltóságos komolyságához. E mű irodalmi nagy jelentőségére lapunk más helyén is utalunk, e helyütt csupán a külső kiállítás felől való némi tájékoztatásra szorítkozunk. A kötet főszövegének, Kossuth saját előadásának szövege nagy, könnyen olvasható ciceró betűkkel van szedve, az egyes okmányok, mások Kossuthhoz intézett levelei nagyobbára petittel. A művet Kossuthnak már ismeretes előszava s Helfy Ignácznak egy tájékozása vezeti be. Tudvalevőleg Helfy rendezi a munkát sajtó alá, legnagyobb hazánkfia azonban — mint Helfy írja — oly korrekten állította össze a roppant halmaz kéziratot, hogy ő reá alig várt egyéb feladat, mint itt-ott egy-egy rövid jegyzetkét tenni s e kevés munka fejében — úgymond — osztályrészéül jutott azon ritka élvezet, hogy ő lehetett az Iratok első olvasója. Bizonyára nagy, leirhatlan lesz az öröm országszerte hogy a mű megjelent. Kossuth egyik, Hellyhez intézett levelében azt is fölemlíti, hogy az emigráció házi életébe vágó incidenseket szándékosan kerülte el, de az arra vonatkozó adatok is megvannak „jó kezekben“ (fiainál). Nem fognak a sajtárusok kezébe kerülni. A második kötetet már szedik, s a harmadik is remélhetőleg még ez évben napvilágot fog látni. — Vajha minden magyar család asztalán mielőbb ott diszlenék ez igaz magyar biblia! Vázolva magát a tartalmat, mindenekelőtt megjegyezzük, ez „az 1859-iki olasz háború korszaka“ együttes czimet viseli. — Az 1859-diki oibsz háború keletkezését tartalmazza az első fejezet. Az egységi törekvések mellett megismertet az összeesküvők tanyájával, a bécsi és a párisi congressus, az 1848-iki forradalom, az 1851. drezdai conferentia, a Baldasseroni liga tervezete részletezése mellett elvonulA Vörösmarty-kör holnap csütörtökön fogja tartani tisztválasztó közgyűlését. E kör, mely vanak előttünk Károly Albert, Victor Emanuel, Metternich, Cavour, Bonaparte Napoleon, Mazzini, a merénylő Orsini, Pietri, a modenai herczeg, Albert főherczeg stb. alakjai. Ausztria és a bécsi udvar erőfeszítései, a német confoederatió, a krimi hadjárat, a plombieresi találkozás, Piemont magatartása számos más érdekes részleteken kívül töltik ki a nagybecsű fejezet gazdag anyagát, melyhez igen becses magyarázó jegyzetek járulnak. A második fejezet szól a continensen tartózkodó emigrátió érintkezéseiről a franczia és turini kormánynyal a háború előtt és levelezéséről Kossuthtal, végre Kossuth Párisba hivatásáról. A harmadik fejezet főképen Kossuthnak Napóleon herczeggel s Napóleon császárral való találkozását tartalmazza, azonkívül a nemzeti igazgatóság első ülésének határozatait s Kossuth két levelét nejéhez. A negyedik fejezet szól a semlegességi kérdésről Angliában, Kossuthnak a londoni, manchesteri, bradfordi, glasgowi népgyűléseken tartott szónoklatairól, közölvén magukat a beszédeket is, s befejezi azt a tory-kormány bukása fölött való elmélkedés. Az ötödik fejezet, mely „Időköziek“ czímét viseli, beszél a magyarokról Genuában, azután levelezéseket ad, majd a seregszervezést, a Couza fejedelemmel való egyezkedést, Obrenovics herczeggel való értekezést, végre Ludwigh János leveleit ismerteti Belgrádból. A hatodik fejezet „Út Olaszországba“ czímét viseli, az első szakasz Kossuthnak nejéhez intézett leveleit adja Párisból, Páromból, Genuából, Turinból stb. A második szakasz ismerteti a magyar nemzeti igazgatóság levelét Genuából, továbbá Kossuthnak Napóleon császárral való második találkozását a solferinói ütközet után Vallegióban 1859. június 3-án, végre a harmadik szakasz közli a magyar katonasághoz intézett kiáltványt s Pulszky levelét Kossuthhoz. A hetedik fejezet a fegyverszüneti katasztrófáról szól, tárgyalva Cavour hatalmas nyilatkozatát. Bezárja a kötetet a nyolczadik fejezet, melynek czíme: Az olaszhoni magyar sereg föloszlásának történetéhez. Íme futólagos képe az első kötet összes tartalmának. Meg kell jegyeznünk, hogy számtalan emlékirat, levél, beszéd, rendelet, kiáltvány stb. eredeti szövegezésében olvasható, s igen megvilágítja — élénkíti Kossuth elbeszélését, azt, hogy a fent nevezett két czél közül akármelyiket vallja is kiki magáénak, mind a két esetben jótékony, üdvös, nemes eszmét vett pártfogásába, s hogy a két czél valamelyikének pártolása, nem dönti meg, nem rontja le, nem teszi lehetetlenné a másikat. Az irodalmi tevékenység becses volta kétségen felül áll, de nem kisebb — Kossuth Lajos családjáról néhány kevéssé ismert adatot közöl a „Vasárnapi Újság“. Idősb fiáról, Ferenczről fölemlíti, hogy költői hivatással versel, és pedig olasz, angol és franczia nyelven, de mégis legfolyékonyabban magyarul. Hellynek több szép költeménye van tőle. Emellett füst és mérnöki rajzai is művészi felfogásról tanúskodnak. Igen szép hangja van — atyja hangja — s szépen énekel és zongoráz, sőt komponál is, s a hangversenyek műsorában nem egyszer szerepelnek az ő szerzeményei. Kossuth neje és leánya Vilma, mint tudva van, a genuai sírkertben nyugosznak. Kossuth édes anyja, ki midőn börtönben tartott leányainak csak az alatt a feltétel alatt adták vissza szabadságát, hogy nemcsak a hazát, de Európát is idehagyják, szintén kiköltözött, Brüsselben halt meg és temettetett el 1853 elején. Kossuthnak 4 nővére volt. A legidősb Karolina, Breznayné, kinek egyik fiát Istvánt (Ruttkaynéval és Meszlényivel) szintén elfogták, s ez a fogságban halt meg. A második, Kossuthnál már ifjabb nővére, Emilia, Zsulavszkyné, kinek férje lengyel származású volt. Midőn családjával Amerikába költözött, 4 fia, Emil, László, Százmér és Zsigmond, mind részt vettek az amerikai háborúban, a rabszolgaság fenntartásáért harczoló déliek ellen. A négy fiú közül ma már csak egy él, László, ki a háborúban ezredes volt s mint ilyen néger csapatot szervezett a déliek ellen. Zsulavszkyné 1861-ben halt meg s ott temettetett el New- York mellett Brooklynban. Zsuzsánna, Meszlényiné volt a legifjabb nővér. E minden tekintetben kitűnő, ki irodalmilag is működött bátyja oldala mellett, 1842ben pedig a kórházak országos felügyelője volt, és mint ilyen 72 kórházat szervezett, melyben a magyar és osztrák sebesültek egyaránt ápolásban részesültek, kétszeri fogsága után szintén külföldre száműzetett, s hosszas szenvedései után Amerikában hunyt el. Gyermekeit, Gizellát és Hanát, kevéssel halála előtt egy dúsgazdag asszony Mrs. Douglas Cruger, kinek családi sírboltjában temettetett is el anyjuk, vette magához s neveltetésükről gondoskodott. Kossuthnak egyetlen még élő nővére Lujza, Ruttkayné, jelenleg is Amerikában lakik, hol két fia kereskedéssel foglalkozik (a harmadik egy hajóval elsülyedt a tengeren.) e nyáron ■ azonban Kossuth Lajos kérésére Baracconeba költözik, hogy hátralevő napjaikat együtt tölthessék. A Vörösmarty-kör.