Székesfehérvár és Vidéke, 1880 (8. évfolyam, 2-104. szám)

1880-05-05 / 36. szám

VIII-ik év­folyam. 36. szám. Szerda, 1880. május 5-én.­­ Megjelenik hetenkint kétszer: * 1 minden szerdán és szombaton. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Beír., lakatos-utcza 2. sz., emelet. Minden a lap szellemi részére vonatkozó köz­lemény, továbbá előfizetések, felszólamlások, hirdetések stb. ide intézendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. v Társadalmi, közmívelődési és szépirodalmi KÖZLÖNY. Szerkesztővel értekezni lelet 9-től 2 óráig. ^ Előfizetési árait. ^ Egész évre...................................8 frt — kr. Fél évre........................................4 frt — kr. Negyed évre..............................2 frt — kr. A „Nyílttériben egy sor 30 kr. E kifizetések és hirdetések­ még elfogadtatnák: Budapest, Goldberger A., Szervita-tér 3. sz. Rajnai Vilmos, molnár-utcza, Bécs, Hasenstein és Vogel, Táborstr. Hirdetések Jutányosan számittatnak. -jjr Olvassátok! A nagy száműzött, hazánk feledhetlen em­lékű kormányzója, tollat von kezébe, és föltárja a sötét évek ama korszakának képét, midőn a ma­gyar az elnyomó idegen zsarnoksága alatt nyögött — és odairányozza a nemzet tekintetét, hol egy­kor Messiásként ígérkezett megjelenni, hogy kivi­­rágoztassa a már elhintett szabadság magvait. Ha Kossuth Lajost bálványoztuk, mint ha­zánk legnagyobb fiát, ha csodáltuk, mint politi­kust, ha tiszteltük mint polgárt és nemesen érző embert, úgy fokozódjék irányában a tisztelet, be­csülés és szeretet akkor, midőn mint irót, láng­­lelkű irót látjuk feltűnni a silány, meddő termé­kek e korszakában. Vegyétek és olvassátok leg­újabban megjelent iratait az Emigratióról, s abból megtanulhatjátok, ha egyéb nem volna is bizonyí­ték, mint szerette ő még akkor is hazáját, és mun­kálkodott fáradhatlanul annak felszabadításán, a­mikor némely magyarok már a hatalommal a gyászos kiegyezés útját egyengették. Fájt nemes szivének elnyomva látni nemze­tének igaz ügyét, fegyverrel akart tehát érvényt szerezni ismét a magyar nemzet elévülhetlen szá­zados jogainak. Feltárják ez iratok e tekintetben tett levelezéseit, cselekvéseit, melyeknek fő czélja volt a rokonszenvező angol, franczia és olasz ud­varokat, vagyis inkább az intéző politikusokat megnyerni, és egy az ország déli vidékein szerve­zett hadtesttel betörni az országba, támaszkodva természetesen, az e mozgalomról titokban értesí­tett nemzet támogatására. Az esetben, ha e terv kivitele sikerülendett volna, a nemzetiségek teljes felszabadítása mellett, Románia és Szerbiával kö­tött egyezmény folytán, az úgynevezett dunai véres napok emlékét feltüntetni látja, de melyeket a szabadság arany sugara vett körül dicsfénynyel, önkénytelenül is attól várja a szabadulást, ki egy­kor hazánkat boldoggá tenni hivatott elvek elő­­harczása volt. Nagy hazánkfia e munkája óvó figyelmezte­tésül szolgálhat mindazoknak, kiknek szemeik vannak és nem akarják látni a haza szomorú hely­zetét, füleik vannak és nem hallják a pusztuló, vesző nemzet panaszszavát. Láthatja a nemzet, hogy igaz fiai nem azok, kik érdekeik külszín haj­­hajhászása és üres kegyek elnyerése miatt kocz­­kára teszik, hanem igenis, kik nem változtatták színeiket százféleképen, nem forgatták köpenyü­ket a szelek irányában, nem akasztották szegre elveiket, puszta uralomvágy és önhaszon kedvéért, hanem igenis azok a nemzet igaz fiai, kik ma is ama elveket vallják, melyekért egykor karddal, s később szóval és tettel küzdöttek, kik a legkénye­sebb időkben is odairányitják törekvéseiket, hogy ne önmagukat, de a hazát láthassák boldognak. Kossuth Lajos sokszor felemelte már intő szavát, midőn veszélyt látott tornyosulni a haza egén; egyes levelekben megírta, hogy úgy érez, úgy gondolkozik mai nap is, mint évtizedekkel ezelőtt, és azon fáradhatlan törekvést, azon lan­kadatlan buzgalmat, melyet ő akkor is kifejtett, midőn az elnyomatás űzte preiáit hazánkban, teljes dicsfényben látjuk feltűnni a most megjelent könyvben, s önkénytelenül jön ajkunkra. Itt az írás, olvassátok í­rásunk és megyénk értelmiségének nagy zömét tagjai közé számlálja, megérdemli, hogy kiválóbb figyelemre méltassuk. Mindenekelőtt az a kérdés merül fel: mi a Vörösmarty-kör lételének czélja? mi a rendeltetése ? — A Vörösmarty-kör kebelén belül évek hosszú során át két ellentétes elem, két eszme küzd egymással a nélkül, hogy egyik vagy a másik érvényre tudna jutni; a­nélkül, hogy egyik vagy a másik a maga jogosultságát a tények c­áfolhatatlan adataival tudná bevitatni. Az egyik eszme képviselői azt mondják: A Vörösmarty-kör irodalmi egyesület, czélja: a Vörösmarty-cultus. A másik nézet emberei szerint a Vörösmarty-kör társaskör, kaszinó. Amazok,­­ az irodalmi nézet pártolói, hivatkoznak az alapítók szándékára, hi­vatkoznak a kör eddigi tevékenységére, alapsza­bályaira ; hivatkoznak a Vörösmarty-név nimbu­­sára, melyhez méltatlan, hogy egy mulató, kár­tyázó klubb az ő szeplőtlen irói nevét tűzze hom­lokára. Ezek a kaszinó hívei, — érzik szükségét egy társaskör létének, — s más alkalmasabb hiá­nyában pártolják a meglevőt. így történik aztán, hogy az irodalmi körnek nincsenek szavalói, nin­csenek felolvasói; a társaskörnek pedig nincsenek látogatói,­­ a­hány díszes terem, annyi ember lézeng, az is csak néha, magános falai között. — Ezen segíteni, ezen változtatni kell. — A Vörös­ *'■ * I- rn •n.'í --* *• «**A.*i f A/»»A »V/»L /«Ari»-» -A 1— TÁRCZA. virág. Egy szerény kis mirtuszt leltem Nem rég a völgy oldalán; Szép remények közt vevém fel S kedvesemnek átadám. A kis bohó vig mosolylyal Fűzte a dús fürt közé, S tükörében szösz hajában Gyönyörködve nézdelé. De egyszer csak — oh, szörnyű vég — Fonnyadt a mirtusz virág. Aztán én se láttam többször Kedvesem vig mosolyát. Mikor pedig szép levele Zizegett mint a haraszt: Akkor ő is lenn pihent már Ott mélyen ... a föld alatt! Paál Gyula: Kossuth iratai. Nagy öröm érte a haza minden igaz fiát május elsején. A legnagyobb hazafi nagyszabású műve jelent meg, oly tartalommal, melyet hűen ecsetelni toll képtelen. A mű megjelenése oly nagy horderejű, mely az egész világ figyelmét már eleve felkeltette és még soká fogja foglalkoztatni. A magyar nemzetnek örök becsű leend. A mély és tiszta hazaszeretet, a nemzet boldogítása és szabaddá, önállóvá, nagggyá és boldoggá tétele ragyog ki a mű minden sorából. Ha a lánglélek által tolmácsolt eszméket a nemzet eltéveszti szem elöl, akkor megszűnt magyar nemzet lenni. Mint társadalmi lap, bővebben foglalkozni a könyv tartalmával nem igen lehet, mert ismét az üldözésnek tennék ki magunkat, de kijelentjük, hogy azon hazafias magasztosságnak, nemzet­boldogító szent eszméknek, melyek a lánglelkű férfiú soraiból kisugárzanak, az utolsó leheletig hívei vagyunk. Kossuth ismét szól nemzetéhez, „nem mint agi­tator, nem mint vezér, hanem mint a honszeretetben és honfi bánatban megőszült férfiú, a ki történetírói hűséggel beszéli el honfitársainak: mit cselekedett ő, confoederatio jött volna létre, mely a népek sza­badságainak kölcsönös védelmezését tűzi ki fő­­czélul. De mind e tervet megdöntötte III. Napóleon­nak villa-frankai békekötése. — Napoleon ügyün­ket csak annyiban tekintette magáénak, mennyi­ben saját önző czéljait és érdekeit előmozdította. — Habár Kossuth személyesen is értekezett vele, mint le is írja beszélgetését könyvében, — mégis a magyarság ügyét elejté ép akkor, midőn a kez­deményezés küszöbén állottak. Ez legkidomboro­dott része az i-ső, előttünk fekvő kötetnek, tar­talmaz még nagyérdekű politikai és gyengéd ma­gán­levelezéseket nejével, általában amily érdek­kel, oly haszonnal is forgatja a magyar ember. E munka nem csupán az adott történelem­nek száraz registrálása, hanem mély politikai tant is rejt magában, különösen hazánk mai viszo­nyai közt, midőn egyrészt az intéző férfiak közö­nye és nemzetünk létérdekeinek kiszolgáltatása, oly tarthatlan állapotot teremtett, hogy a higgad­tabb honfiak is örömmel hajolnak ama politikai irányzat felé, melynek megtestesülését Kossuth Lajos pártjának tendentiájában látjuk. Miként is ne szülne mély elkeseredést és gyűlöletet e fenálló rendszer ellen ama körülmény szemlélése, hogy a haza sorsa a legkétesebb vi­szonyok közt majdnem «. un.«uv.»..ouin« nek van kitéve, s a­helyett, hogy e helyzeten ja­vítva lenne, inkább és inkább sülyedünk, roha­nunk az örvény felé. Az elmerülni készülő vízben fuldokló mindenhez hozzá kap, mitől legkisebb segélyt is gondol nyerni, igy nemzetünk is meg­­hurczulva, gyötörtetve, kizsarolva, ha politikailag nem is, de anyagilag rabbilincsbe verve, midőn a mit cselekedtek bajtársai a száműzetés első napjaitól kezdve, hogy a náluknál is még inkább irányt­ vetett hazának jó szolgálatot tehessenek.“ Ötszázhuszonkét lapon ennyi anyag, és harminc­­­három ivén ennyi becses adat, egy kötetben ennyi tar­talom, ily érdekes szöveg, oly megbecsülhetetlen részletekkel tele és ily változatos és sokoldalú történet, ilyen még nem hagyta el hazánkban a sajtót. A könyv diszszel, finom velin-papiron van kiállítva, nyomása gondos, betűi tiszták s alakja nagy oktáv, különös külső parádét azonban az „Athenaeum“ nem fejtett ki, az nem is lett volna méltó a mű méltóságos komolysá­gához. E mű irodalmi nagy jelentőségére lapunk más helyén is utalunk, e helyütt csupán a külső kiállítás felől való némi tájékoztatásra szorítkozunk. A kötet főszövegének, Kossuth saját előadásának szövege nagy, könnyen olvasható ciceró betűkkel van szedve, az egyes okmányok, mások Kossuth­hoz intézett levelei nagyobbára petittel. A művet Kossuth­nak már isme­retes előszava s Helfy Ignácznak egy tájékozása vezeti be. Tudvalevőleg Helfy rendezi a munkát sajtó alá, legnagyobb hazánkfia azonban — mint Helfy írja — oly korrekten állította össze a roppant halmaz kéziratot, hogy ő reá alig várt egyéb feladat, mint itt-ott egy-egy rövid jegyzetkét tenni s e kevés munka fejében — úgymond — osztályrészéül jutott azon ritka élvezet, hogy ő lehetett az Iratok első olvasója. Bizonyára nagy, leirhatlan lesz az öröm országszerte hogy a mű megjelent. Kossuth egyik, Hellyhez intézett levelében azt is fölemlíti, hogy az emigráció házi életébe vágó incidenseket szándékosan kerülte el, de az arra vonatkozó adatok is megvannak „jó kezekben“ (fiainál). Nem fognak a sajtárusok kezébe kerülni. A második kötetet már szedik, s a harmadik is remélhe­tőleg még ez évben napvilágot fog látni. — Vajha min­den magyar család asztalán mielőbb ott diszlenék ez igaz magyar biblia! Vázolva magát a tartalmat, mindenekelőtt meg­jegyezzük, ez „az 1859-iki olasz háború korszaka“ együttes czimet viseli. — Az 1859-diki oibsz háború keletkezését tartalmazza az első fejezet.­­ Az egységi törekvések mellett megismertet az össze­esküvők tanyájával, a bécsi és a párisi congressus, az 1848-iki forradalom, az 1851. drezdai conferentia, a Baldasseroni liga tervezete részletezése mellett elvonul­A Vörösmarty-kör holnap csütörtökön fogja tartani tisztválasztó közgyűlését. E kör, mely va­nak előttünk Károly Albert, Victor Emanuel, Metternich, Cavour, Bonaparte Napoleon, Mazzini, a merénylő Orsini, Pietri, a modenai herczeg, Albert főherczeg stb. alakjai. Ausztria és a bécsi udvar erőfeszítései, a német confoederatió, a krimi hadjárat, a plombieresi találkozás, Piemont magatartása számos más érdekes részleteken kívül töltik ki a nagybecsű fejezet gazdag anyagát, melyhez igen becses magyarázó jegyzetek járulnak. A második fejezet szól a continensen tartózkodó emigrátió érintkezéseiről a franczia és turini kormánynyal a háború előtt és levelezéséről Kossuthtal, végre Kossuth Párisba hivatásáról. A h­a­r­­madik fejezet főképen Kossuthnak Napóleon her­­czeggel s Napóleon császárral való találkozását tartal­mazza, azonkívül a nemzeti igazgatóság első ülésének határozatait s Kossuth két levelét nejéhez. A negye­dik fejezet szól a semlegességi kérdésről Angliában, Kossuthnak a londoni, manchesteri, bradfordi, glasgowi népgyűléseken tartott szónoklatairól, közölvén magukat a beszédeket is, s befejezi azt a tory-kormány bukása fölött való elmélkedés. Az ötödik fejezet, mely „Időköziek“ czímét viseli, beszél a magyarokról Genu­­ában, azután levelezéseket ad, majd a seregszervezést, a Couza fejedelemmel való egyezkedést, Obrenovics herczeggel való értekezést, végre Ludwigh János leveleit ismerteti Belgrádból. A hatodik fejezet „Út Olaszországba“ czímét viseli, az első szakasz Kos­suthnak nejéhez intézett leveleit adja Párisból, Párom­ból, Genuából, Turinból stb. A második szakasz ismerteti a magyar nemzeti igazgatóság levelét Genu­ából, továbbá Kossuthnak Napóleon császárral való második találkozását a solferinói ütközet után Valle­­gióban 1859. június 3-án, végre a harmadik szakasz közli a magyar katonasághoz intézett kiáltványt s Pulszky levelét Kossuthhoz. A hetedik fejezet a fegyverszüneti katasztrófáról szól, tárgyalva Cavour hatalmas nyilatkozatát. Bezárja a kötetet a nyol­­czadik fejezet, melynek czíme: Az olaszhoni magyar sereg föloszlásának történetéhez. Íme futólagos képe az első kötet összes tartalmának. Meg kell je­gyeznünk, hogy számtalan emlékirat, levél, beszéd, rendelet, kiáltvány stb. eredeti szövegezésében ol­vasható, s igen megvilágítja — élénkíti Kossuth elbe­szélését, azt, hogy a fent nevezett két czél közül akár­melyiket vallja is kiki magáénak, mind a két esetben jótékony, üdvös, nemes eszmét vett párt­fogásába, s hogy a két czél valamelyikének pár­tolása, nem dönti meg, nem rontja le, nem teszi lehetetlenné a másikat. Az irodalmi tevékenység becses volta kétségen felül áll, de nem kisebb — Kossuth Lajos családjáról néhány kevéssé is­mert adatot közöl a „Vasárnapi Újság“. Idősb fiáról, Ferenczről fölemlíti, hogy költői hivatással versel, és pedig olasz, angol és franczia nyelven, de mégis legfo­lyékonyabban magyarul. Hellynek több szép költemé­nye van tőle. Emellett füst és mérnöki rajzai is művé­szi felfogásról tanúskodnak. Igen szép hangja van — atyja hangja — s szépen énekel és zongoráz, sőt kom­ponál is, s a hangversenyek műsorában nem egyszer szerepelnek az ő szerzeményei. Kossuth neje és leánya Vilma, mint tudva van, a genuai sírkertben nyugosznak. Kossuth édes anyja, ki midőn börtönben tartott leányai­nak csak az alatt a feltétel alatt adták vissza szabad­ságát, hogy nemcsak a hazát, de Európát is idehagy­­ják, szintén kiköltözött, Brüsselben halt meg és temet­­tetett el 1853 elején. Kossuthnak 4 nővére volt. A leg­­idősb Karolina, Breznayné, kinek egyik fiát Istvánt (Ruttkaynéval és Meszlényivel) szintén elfogták, s ez a fogságban halt meg. A második, Kossuthnál már ifjabb nővére, Emilia, Zsulavszkyné, kinek férje lengyel szár­mazású volt. Midőn családjával Amerikába költözött, 4 fia, Emil, László, Százmér és Zsigmond, mind részt vet­tek az amerikai háborúban, a rabszolgaság fenntartá­sáért harczoló déliek ellen. A négy fiú közül ma már csak egy él, László, ki a háborúban ezredes volt s mint ilyen néger csapatot szervezett a déliek ellen. Zsu­­lavszkyné 1861-ben halt meg s ott temettetett el New- York mellett Brooklynban. Zsuzsánna, Meszlényiné volt a legifjabb nővér. E minden tekintetben kitűnő, ki irodalmilag is működött bátyja oldala mellett, 1842­­ben pedig a kórházak országos felügyelője volt, és mint ilyen 72 kórházat szervezett, melyben a magyar és osz­trák sebesültek egyaránt ápolásban részesültek, két­szeri fogsága után szintén külföldre száműzetett, s hosszas szenvedései után Amerikában hunyt el. Gyer­mekeit, Gizellát és Hanát, kevéssel halála előtt egy dúsgazdag asszony Mrs. Douglas Cruger, kinek családi sírboltjában temettetett is el anyjuk, vette magához s­­ neveltetésükről gondoskodott. Kossuthnak egyetlen még élő nővére Lujza, Ruttkayné, jelenleg is Ameriká­­­­ban lakik, hol két fia kereskedéssel foglalkozik (a har­­­­madik egy hajóval elsülyedt a tengeren.) e nyáron ■ azonban Kossuth Lajos kérésére Baracconeba költözik, hogy hátralevő napjaikat együtt tölthessék. A Vörösmarty-kör.

Next