Székesfehérvár és Vidéke, 1888 (16. évfolyam, 24-158. szám)

1888-09-18 / 113. szám

— Tulajdonost cserélt. A városunkban régóta fenálló és előnyösen ismert Szekerák és Hornyánszky-féle üzlet, néhai Szekerák Vincze elhalálozása folytán az őt illető rész megvételével teljesen Hornyánszky Ágoston birtokába került, ki azt értesülésünk szerint a napokban adta el kulcsra Szlavik J. borsod­­megyei illetőségű fiatal kereskedőnek. Az új tulajdonos huzamos ideig volt alkalmazva Kertész Tódor fővárosi kereskedő üzletében. A fiatal kereskedő törekvő és szorgalmas egyénnek látszik, miért is reméljük, hogy az üzlet az ő vezetése alatt is meg fogja tar­tani régi jó hirnevét. — Áthelyezés. Heltay Jenő, a moóri járás derék szolgabirója a 430. sz. alatt kelt főispáni rendelettel a fehérvári járás szolga­­biróságához helyeztetett át hasonló minőség­ben. Uj hivatalát az október 1-én tartandó közgyűlés után foglalja el. — Öngyilkosság. Megdöbbentő hir jutott el hozzánk. Megyénk egyik legtiszteltebb községi jegyzőjének, id. Valper Józsefnek a fia, Valper Sándor, déli vasúti forgalmi tiszt Keszthelyen, tegnap, folyó hó 17-én, egy forgó­pisztolylyal agyonlőtte magát. Hogy mi vitte a boldogtalan ifjút — a­kinek eljegyzését egy kedves szép hölgygyel, csak nem­régiben, vagyis f. évi július 31-diki 92-ik számunkban közöltük, — a végzetes tettre, a mai napig nem tudjuk. Az öngyil­kossá lett ifjú hullájának Szabad-Batthyánba leendő szállítására nézve a mélyen sújtott család táviratilag kért engedélyt megyénk alispáni hivatalától, mely az engedélyt meg is adta. — A székesfehérvári kölcsönös népsegélyző­­egylet közgyűlése. A székesfehérvári kölcsönös nép­­segélyző-egylet folyó hó 23-án délelőtt 10 órakor fogja közgyűlését a városháza nagytermében meg­tartani. A gyűlés legérdekesebb pontját kétségkívül az új igazgató-választás fogja képezni, mert Pongrác Gyula, ki a tagok bizalmából e tisztséget több idő óta viselte, elfoglaltsága miatt igazgatói hivataláról lemond. Az igazgatói állás betöltésére, hallomásunk szerint, négy egyén van kandidálva, név szerint: Vajmár Ferenc, Tóth István, Kovács Károly és Havranek Antal. A tagoknak érdekében áll, hogy olyan igazgatót válaszszanak, ki erélyessége és a népsegélyző egylet ügyeinek tapintatos vezetése által, a többi tisztviselőkkel együtt, hathatósan mozdíthassa elő az egylet felvirágoztatását. Ennél­fogva az egylet tagjai, félre téve minden mellékes érdeket, törekedjenek olyan tisztviselőt választani, ki az egylet érdekeit egész odaadással és buzgósággal fogja képviselni. — Ismét a filloxéra. Úgy látszik, hogy ez a szomorú hírre vergődött pusztító féreg rövid idő múlva megyénk egész területét ellepi. Naponként jön hatóságunkhoz jelentés, hogy e szőlőirtó rovar megyénk különböző vidékein újból fenyegetőleg ter­jeszkedik. Legutóbb Sárbogárd és Dunapentele köz­ségekből veszünk tudósítást a filloxera terjedéséről. Az óvintézkedések megtéteznek ugyan, de hiába, mert e filloxera-járványnál is beteljesedik ama köz-­ mondás, hogy a halál ellen nincs orvosság !“ Bizony ez ellen eddigelé még nincs, s mire talán lenne, addigra már aligha lesz szőlő. — TŰZ Zámolyon. Folyó hó 14-én, dél­után 2 órakor Zámolyon, Szabó János sertés óla, eddig ismeretlen okból kigyulladt, s el­égett. Szerencse, hogy az ól a házaktól el­szigetelve volt, s igy a nagyobb veszélyt könnyen megakadályozhatták. — A helybeli főreáliskola önképző köré­nek alakuló gyűlése. A helybeli főreáliskola önképzőköre folyó hó 16-án délelőtt 9 órakor tartotta megalakuló gyűlését. Dr. Benedek Albert tanár, a kör elnöke hatásos beszéd kíséretében nyitotta meg a gyűlést s utána Fehér József, VIII. oszt. tanuló, a kör alelnöke meleg szavakkal buzdította a tagokat mun­kásságra s további miheztartás végett fel­olvasta az alapszabályokat. Ezután a tiszt­viselőket választották meg. Főjegyző: Révész Tivadar VIII. oszt. tanuló; aljegyző: Rosen­­feld Béla VII. oszt. tanuló; pénztárnok: Berger Árpád VIII. oszt. tanuló és ellenőr: Horváth Lajos VII. oszt. tanuló. A gyűlésen, mint vendégek jelen voltak: dr. Kuthy József igazgató, a kör védnöke, Stofán Győző és dr. Halász Ignácz tanárok. — Elveszett tárlat. Halász István falu­­battyáni lakos, a székesfehérvári bertalani vásáron vett fehérszőrü, fennálló szarvú, 8 éves, fejős, hát és jobb csípőjére hibás, bélyegtelen tehénről egy ismeretlen, mint eladó s Halász István, mint vevő nevére kiállított marhatárlatot a Székesfehérvár— urhidai után elvesztette. Székesfehérvár, 88. szept. 5. Szolgabiró. — Tisztelettel tudósítjuk a n. é. hölgyvilágot, hogy meglepő szép újdonságaink, divatkelmék-, diszitmények-, felöltők-, szőnye­gek- és pargetokból megérkeztek és kérjük, hogy ezeknek szolid és jutányos árairól, vala­mint gazdag és minden célszerű fajtát magába foglaló választékáról meggyőződést szerezni és becses látogatásával szerencséltetni szíves­kedjék. Kiváló tisztelettel Schlesinger L utódai. — Tűzoltóink nagy gyakorlata. Vasárnap d. u. 2 órakor az önkénytes tűzoltó-egylet nagy gyakorlatot fog tartani az őrtanya udvarán, mely gyakorlatra az érdeklődő kö­zönség ezúttal meghivatik. Gyakorlat után támadás lesz valamelyik városrészben, melyre a tűzoltó-egylet parancsnoksága a következő feladás megoldását tűzte ki: erős éjszak­nyugati szél mellett egyik utczában kigyul egy ház, s a tűzveszély az egész sor házat fenyegeti, ebből kifolyólag támadás és vé­delmi munkálatok. — A sült kukoricza, mint csábitó. Egy szép napon Lencsés János, a mint kukoricza­­földjén az isteni áldást nézte, észrevette, hogy bizony sok cséve eltűnt a szárakról s hogy ha ez állapot igy tart, hát az áldásból alighanem átok lesz. A csőszt vette hát elő, ki a rendőrségnél bejelentette a tetteseket Sumits György és Ferencz, Egyed András, Viniczai György és Kovács András személyé­ben. A négy első váltig erősítette, hogy ő még nyersen se látta Lencsés kukoriczáját, hát még sütve; azonban Kovács töredelmesen bevallotta, hogy a mint Langmáhr moharját gyűjtögették, egy-két darab cséve is bele­­keveredett e moharba s a megsütött kukoricá­ból valamennyien jó étvágygyal ettek. Kovács vallomása után Bambek rhadnagy szembesí­tette a tolvajokat és keresztkérdéseivel any­­nyira megzavarta őket, hogy végre alázatosan beismerték, hogy a sült kukoriczában nekik is volt részük. Sumits Györgyért és Ferencért édes­apjuk, Viniczai Györgyért pedig édes­anyja kezességet vállalván, a kukoriczasütők szabadlábra helyeztettek, de megérdemlett büntetésüket nem fogják elkerülni. rideg szavak: ,Esto fidelis usque ad mortem, et dabo tibi coronam vitae*. (Vőlegények és menyasszonyok emlékkönyvébe alkalmas jelige.) Most is mintegy százig való ember dolgozik ott: fest, követ farag, földet talicskáz stb. Egy év bele telik míg készen lesz, hanem akkor aztán csakugyan semmiféle halan­dónak, még a főispánnak sem lesz olyan szép háza Pécsen, mint az Úr­istennek. Ezzel szemben milyen egyszerű az egyesült protestánsok temploma a­­kert-utczák­ban, mintha puritán módon tüntetnének azzal, hogy ők nem czifrasággal, hanem „lélekben és igazságban” imád­ják az Istent. Szép a Széchenyi téren levő belvárosi templom is óriási kupolájával. Eredetileg török moschea volt. A kéttornyú lyceum templom a Király utczában. A városháza is ékes tornyos épület, a tetejében lakó őr boldogan pöfékelve bámul alá magas állásáról a Széchenyi térre. Mivel pedig nemcsak szentek szobrának él az ember s mivel 28 foknyi augusztusi meleg van, annálfogva betérünk ide a Benczenleitner czukrász­­dájába egy jeges kávéra. Nem is bánjuk meg, mert ime ott van egy rózsaarczú szőke leány, kinek kezé­ből a jeges kávé is hevít. Tekintetében, mozdulatai­ban még az elkésett gyermekkor árulja el magát. Mély, kék szemei szeliden fénylők és bársonyosak, mint a havasokon nyíló genciána. Hogy szót váltunk vele, oly finom pir borítja el arczát, amilyen a rózsa belső levele. Útitársam, — aki pedig már kiérdemült családapa — bevallá, hogy mikor a kávé kiszolgálás alkalmával kezük (úgy intézvén a dolgot) összeért, hát egész valójában bizonyos villanyütést érzett. No hát ég veled te szép czukrászleány, nehogy megigézz itt bennünket, mert még sok nézni valónk van, így például meg kell látogatnunk a Tetyét is,­­ mely legkedvesebb kiránduló helye a pécsieknek. Közvetlen a város fölött egy tévés fe esik ez, hanem azért 1 forint 50 krért visz fel oda a bérkocsi. Ott meggyőződhetünk róla, hogy bizony nem jó lónak lenni, főleg fiáker lónak. A szegény állat majd a lelkét (a páráját) fújja ki, míg fölkapaszkodik. Hanem a kilátás innen meg is ér 1 frt 50 krt. Messze a Dráva felé kalandozhat a szem a síkon, meg visszatér ide a szőllőktől körülvett fen­­síkra. Itt ered a Tetye forrása a hegyoldalban, innen vezetik a városban levő közkutakba. Kitűnő forrás­víz, mit nem adna érte Budapest városa ? És oly bő a vize, hogy lenn a városban valami 16 különféle malmot hajt. A fensik élén egy rég elpusztult épületnek falai meredeznek az ég felé. — Lehetett az kolostor, lehetett kéjlak, ki tudja azt most már ? Fű nőtte be környékét, a szél játszik kergetősdit a kopár falak közt, melyek úgy nyúlnak fel a kék levegőbe, mint óriási felkiáltó jelek régmúlt századokból. Minden­esetre érdekes rom, hanem a költőiséget, melybe szemlélése elringat rögtön lerontja az, ami mellette végzi napi prózai munkáját: egy keményítő gyár. Egy jóképű kapus elkezdi magyarázni, hogy az (a rom) kétezer esztendővel ezelőtt épült, püspöki palota volt, (igazán ?) hanem egyszer a török elfog­lalta. Egy kegyetlen rabló, Ferhád basa lakott benne. Annak volt 14 felesége, egyik szebb mint a másik. Mikor éppen a 15-ik asszonyt rabolta Szent-Dienes­­ről, az otthon maradt feleségei összebeszéltek a kom­­paradzsikkal (tüzérek) s a kastély ágyúit a visszatérő basára irányozták. Ő aztán mérgében felgyújtatá a kastélyt, elégett az mindenestől, elveszett ő maga is. — így volt. (Folyt, köv.) — Hol az óra? Egy vidéki úri­ember előtt úgy látszik örökre titok fog maradni, hogy hová tűnt el órája. Az óra eltűnése annál rejtélyesebb, mert az eltűnés helyén sem sipisták, sem pedig más országosan is­mert zsebtolvajok nem voltak jelen. Az eset a következő. Egy vidéki úri ember folyó hó 13-án kocsin haza igyekezett városunkból. Az egyik sorompóhoz közel eső csárdába a kocsis behajtott, hogy lovait megitassa. A kocsin ülő úri ember fel akarva használni az itatásnál eltelő időt, bement a csárdába egy kis kevertre. A csárdában négy fehér­vári polgár csendes politizálás közben fogyasz­totta a hegy levét. Hogy — hogy sem a vidéki úri ember s a négy polgár össze­­szólalkodott, minek vége az lett, hogy a vidéki úri ember nem a saját lábain s jó­szántából került ki az utczára. A kellemetlen eltávolítás után a vidéki úri­ember kocsira ült s hazafelé igyekezett. Útközben azonban azt vette észre, hogy az összekoczanás követ­keztében nyakkendője s a 29 forintot érő órája hiányzik, miért is visszatérve jelentést tett a vele történtekről rendőrségünknél, mely a nyomozást azonnal megkezdte. A nyakkendő a nyomozás következtében a hely­színen csakhamar megkerült, az óra azonban nem. Az érdekelt felek a rendőrség által ki­hallgattatván­­ azt adják elő, hogy köztük az illető úri­ember garázda fellépése követ­keztében volt ugyan czivakodás , de ők semmit sem vettek el tőle. A nyakkendő is a dulakodás közben eshetett le. Hogy volt-e az illetőnél óra vagy sem, azt ők nem tudják. Ha volt, azt oly helyen veszthette el, hol ők jelen nem voltak. Nem szorultak ők sen­kinek a pénzére vagy órájára. Nekik, mint békés polgároknak legkevésbbé volt szándé­kuk az illető úri­embert bántani, az bán­totta s sértegette őket s hogy a további kellemetlenségnek elejét vegyék, egyszerűen „ki akólbólitották” abból a szobából, hol ők voltak. E vallomás után biz batos lesz meg­tudni hova tűnt el az óra? Hiába, csak min­dig igaz marad az a mondás, „hogy zsörtö­lődő asszonynak meg pityókos embernek leg­jobb hely az ágy, ott hamar meggyógyulnak.* — Kellemetlen leletre bukkant Hrabetz József budapesti lakos, kereskedő segéd. — Ugyanis e hó 9-én Érd község határában, a Duna partján sétált, s ott egy a viz által kivetett mezítelen férfi hullára bukkant. A hulla nyakára erős zsineggel egy kő volt kötve, s a teste össze-vissza volt verve. Ez esetet az illető a budapesti rendőrségnél jelentette be, mely megyénk hatóságát ke­reste meg a nyomozás megindítása végett. — Ismeretlen tartózkodást t­egyenek. A »Rend­őri Közlöny­ tegnapi számában a következőket olvassuk: Gróf György kihágási Ügyben II. fokú ítélettel 4 forint pénzbüntetésben, ennek behajthat­­lansága esetén 24 órai elzárásban marasztalt, moóri születésű, 28 éves, róm. kath. vallásu, nőtlen állapotú, bérkocsis, ismeretlen helyen tartózkodván, nyomo­zandó, siker esetén e hivatal azonnal értesítendő. Budapest, 88. szept. 10. II. ker. kapitányság. — Roth József kihágási ügyben III. fokú ítélettel 4­árt pénzbüntetésben, ennek behajthatlansága esetén 24 órai elzárásban marasztalt ercsűi születésű, 27 éves, róm. kath. vallásu, nőtlen,tkvezető, ismeretlen helyen tartózkodván, nyomozandó, siker esetén e hivatal azonnal értesítendő. Budapest, 88. szept. 10. II. ker. kapitányság. — Gregor Mihály kihá­gási ügyben jogerős ítélettel j­árt pénzbüntetésben, ennek behajthatlansága esetén 6 órai elzárásban marasztalt bicskei születésű, 38 éves, róm. kath. vallásu, nőtlen állapotú, kocsis, ismeretlen helyen tartózkodván, nyomozandó, siker esetén e hivatal azonnal értesítendő. Budapest, 88. szept. 7. II. ker. kapitányság. — Hatósági élet. A vármegyei bizottság valamennyi T. tagjának! Szabályrendeletünk szerint f. évi október hó 1-én, reggel 10 órakor, a vármegyei székház dísztermében rendes bizottsági közgyűlés fog tartatni, — van szerencsém arra a törvényhatósági bi­zottság érdemes tagjait — az 1889. évi megyei költségelőirányzat csatolása mellett, tisztelettel meghívni. Székesfehérvár, 1888. szept. 15. Sárközy Aurél, Fejérvármegye alispánja. — Tárgysorozat: 1. A Barnaffi Balázs szolgabiró elhalálozása folytán üre­sedésben levő szolgabirói állásnak választás útján leendő betöltése. 2. A vármegye alispán­jának jelentése a közigazgatás állapotáról és időközben történt intézkedésekről. 3. Korb Mihály bizottsági tag indítványa a vármegyei szabályrendeleteknek egy kötetben össze­gyűjtve leendő kiadása iránt. 4. Árvaszéki elnöki jelentés a vármegyei árvaszék műkö­déséről. 5. Főispán ur ő méltósága átirata, mellyel Heltay Jenő moóri járási szolga­­birónak a székesfehérvári járásba tett áthe­lyezését tudatja. 6. Főispán ur ő méltósága átirata, melyben Botka Vilmos tb. főügyész állásáról tett leköszönését tudatja. 7. A vár­megyei közigazgatási bizottság jelentése, melylyel a közigazgatás összes ágairól a m. kir. miniszerelnök úrhoz felterjesztett jelen­tések másodpéldányát bemutatja. 8. Az iga­zolási választmány a vármegyei legtöbb adót­­fizető bizottsági tagok 1889. évre összeállí­tott névjegyzékét bemutatja. 9. A vármegye alispánja az árvaszék szervezetéről alkotott s miniszerileg jóváhagyott szabályrendeletet bemutatja. 10. A vármegye alispánja a f. évi junius havi pénztárvizsgálat jegyző­könyvét bemutatja. 11. A vármegye alis­pánja a f. évi julius havi pénztárvizsgálat jegyzőkönyvét bemutatja. 12. A vármegye alispánja a f. évi augusztus havi pénztárvizs­gálat jegyzőkönyvét bemutatja. 13. A vár­megye alispánja jelenti, hogy a bodajki róm. kath. szülöttek anyakönyve Horváth Antalra vonatkozó tételének kiigazítását elrendelte. 14. Ugyanaz jelenti, hogy a nagylángi róm. kath. szülöttek anyakönyve Jankovics Évára vonatkozó tételének kiigazítását elrendelte. 15. Ugyanaz jelenti, hogy a kat. szt.-péteri izr. szülöttek anyakönyve Singer Máriára vonatkozó tételének kiigazítását elrendelte. 16. A m. kir. belügyminister 34012. sz. le­irata a levéltári selejtezésnél követendő el­járásról. 17. Trefort Ágoston vallás- és köz­oktatási m. kir. minister halotti levele. 18. Barsvármegye közönségének átirata, mely­lyel az idegen hangzású helyneveknek meg-, illetve visszamagyarositását tudatja. — 19. Versecz város közönségének átirata a leg­utóbbi vihar károsultjai javára eszköz­­lendő könyör-adomány gyűjtés iránt. — Az állandó választm­ány véleményes előter­jesztésével bemutattatok. 20. A vármegyei 1889. évi költségelőirányzat. 21. A nyilvános betegápolási alap 1889. évi pótadójának meg­állapítására vonatkozó számvevői előterjesztés. 22 A tiszti nyugdíjalap 1889. évi pótadójának megállapítására vonatkozó számvevői előter­jesztés. 23. A lovassági laktanya építési alap 1889. évi pótadójának megállapítására vonat­kozó számvevői előterjesztés. 24. A laktanya építésre kiküldött bizottság előterjesztése, a részletes építési tervek elkészítésére be­érkezett ajánlatokra vonatkozólag. 25. A köz­ponti árvaletéti pénztár 1886. évi­ számadása. 26. A központi árvapénztár 1887. évi szám­adása. 27. A központi árvaletétpénztár 1887. évi számadása. 28. A moóri árvapénztár 1887. évi számadása. 29. Az adonyi árva­pénztár 1887. évi számadása. 30. Moór köz­ség képviselő testületének kérvénye az ottani árvapénztári tartalékalapnak visszafizetendő 1200 írtnak elengedése iránt. 31. A felvidéki magyar közmivelődési egyesület megkeresése, hogy a vármegye 100 írttal alapitó tagul lépjen be. 32. Pozsony szab. kir. város át­irata, melylyel a közigazgatási bíróságok felállítása iránt az országgyűlés képviselő­házához intézett feliratát pártolás végett megküldi. 33. A vármegyei és községi tiszt­viselőkre kirótt fegyelmi és birság pénzek hova fordítására vonatkozó szabályrendelet. 34. A vándorczigányok kóborlásának megakadályo­zását czé­lzó szabályrendelet. 35. Az utak mellékeinek befásítását és az ültetvények fentartását czélzó szabályrendelet. 36. A köz­ségi éjjeli őrség szervezése és szabályozása tárgyában alkotott szabályrendelet. 37. A m. kir. belügyminiszer által a tűzrendészetre vonatkozólag kiadott kormányrendelet. 38. Pol­­gárdi község kérvénye, melyben magát a székesfehérvári állatorvosi körletbe áttétetni kéri. 39. A vármegyei árvaszék előterjesztése a néhai Szűcs András hagyatéka tárgyában Boross Mihály által beadott kérvényre vonat­kozólag. 40. Árvaszéki előterjesztés Fecsök Mihály árvatári adós tartozásának az árva­pénztári tartalékalap terhére leendő átvétele iránt. 41. Felcsuth-Ó-Barok község 1888. évi pótköltség előirányzata. 42. Nagyperkáta köz­ség 1888. évi pótköltség előirányzata. 43. Tabajd község által kiállított törlési nyilatkozat. 44 Gyúró községnek a korcsmaház bérbe­adására vonatkozó haszonbéri szerződése. 45. Isztimér község által bemutatott 7 drb. adás-vevési szerződés. 46. Ráczalmás község által bemutatott adás-vevési szerződés. 47. Sós­kút község kérvénye a községház bérbeadásá­nak engedélyezése iránt. 48. Nagy-Perkáta község határozata dr. Fáy Márk orvos fizeté­sének megállapítása iránt. 49. Kühner Her­mina és társai kérvénye a Velencze községgel kötött adás-vevési szerződés jóváhagyása iránt. 50. Lovasberény község kérvénye egy csere­­szerződés jóváhagyása iránt. 51. Vértessy György fellebbezése a Moór községi állatorvosi választás ellen. 52. A pázmándi róm. kath. szülöttek anyakönyvének kiigazítása. 53. A kajászó-szentpéteri izraelita szülöttek anya­könyvének kiigazítása. 54. A csőszi izraelita szülöttek anyakönyvének kiigazítása. 55. Bruck Ferencz nagyperkátai körorvos tudori oklevele. Székesfehérvár, szeptember 15. 1888. Kiadta: Szüts Arthur, Fejérvármegye főjegyzője. — Honvédeink hazaérkezése Devecserből. A Devecserben, József főherczeg jelenlétében és Je­­lentsik Vincze altábornagy vezénylete alatt megtar­tott nagy hadi gyakorlatról ma délután 4 órakor érkezett vissza a 712 főből álló honvédcsapat.­­ Veszprémig gyalog jöttek, onnan pedig a vonat hozta őket Fehérvárra. Katonáink, bár elfáradva, mégis a legjobb egészségben mehetnek szerető csa­ládjuk körébe.

Next