Székesfehérvár és Vidéke, 1888 (16. évfolyam, 24-158. szám)

1888-12-25 / 156. szám

A „rongy.“ — Elbeszélés. — Éles metsző szél süvít végig a magas házsorok között. Az átrázott levegő magasra kapkodja az ut­­cza szemétjét; papirrongyok kóvályognak a levegő­­űrben. A légáram belekapaszkodik a boltok czim­­táblájába s az ablaküvegek zizegő rezgését nyávo­gással viszonozzák a dérrel szürkített száraz fák hajlongó kopasz koronái. Esti szürkület komor árnyéka festi színtelenre az eget. A torony magas párkányait lármázó varjak serege lepi el. A jobb pontokért való küzdelem köz­ben kifejtett szárnycsattogások hangját tovaviszi a kavargó légáram és a legyőzött s a tömegből kivert „párna” krákogva, szitkozódva rebben tova, hogy magának más, alkalmas nyugovó helyet keressen. Az eget takaró színtelen fátyol hirtelen foszlányokká szakadozik. — A szél süvitése egy perezre megáll és finom fehér pehely hull alá, mely az utcza meg­fagyott kövezetére csakhamar fehér takarót borít. A hideg metsző szele újra előkerül odújából és mintegy romboló borona szalad végig utczákon, házi tetőkön. Hószilánkok kavarognak ide-oda a levegőbe. A kis Margitka odabuvik az utczasarok épü­letének egyik mélyedésébe. Itt legalább nem érzi úgy a metsző szél éles vágásait és csak olykor­olykor takarja el könyökével a szemeit, mikor épen a vihar szele becsapja hózsákmányát abba a kis sa­rokba, amely most az ő egyetlen menedékházát ké­pezi. Hol az egyik, hol a másik lábával toppan egyet a kövön, hogy a rongyos czipő nyílásain be­hatolt havat kirázza. Meleg leheletével melengeti pirosra rázott meztelen kacsáit. Emberek sietnek el mellette, de akik őt észre sem veszik. Meleg téli bundába öltözött urak, hölgyek és kis­lányok, akik a korcsolyázásban kihevülve siet­nek haza a meleg szobába. Az úri fogatok egész raja mozog végig az ut­cza hosszán. A bakon inas ül, egyik fehér keztyüs kézzel magas, zöld fenyűgalgat, a másikkal többféle csomagot szorongat. A járókelők mindegyike visz valamit a kezé­ben. Egyiké kisebb, a másiké nagyobb csomag. — Miért nem mégy haza te poronty, hiszen megfagysz a hidegben, — szólt egy prémes galléru úr a didergőhöz, de hátra sem tekintve siet tovább. A kis Margitnak erre könybe lábadtak szemei. Kicsordult könyei végig futottak njakán és amint leperegtek, sötét, mély lyukat fúrtak a lábai előtt fölhalmozódott hódombocskában. Hová menjen ? Merre ? Kihez ? A vén, özvegy mosónőt, aki őt valamikor az utczán találta és akit anyjának nevezett, tegnap el­temették. A bútorokat házbér fejében a pinczébe ra­katta le a háziúr, őt pedig kikergették mint egy sehonnai ebet, hogy menjen a rokonaihoz, vagy menjen szolgálatba! Hát vannak neki rokonai ? Hová menjen el cselédnek, hisz még alig tíz éves ? Csak legalább azt a meleg kendőcskét ne vet­ték volna el tőle, a­melyet a „mama” neki ígért örökségbe hagyni! Épen azon gondolkozik, hogy éjjelre a sötét sarokba fog meghúzódni, mikor a lámpagyujtogató meggyújtotta fölötte a lámpát. A szűk sarkot hir­telen fényes világosság töltötte meg és így elhatá­rozását meg kellett másítania, mert neki sötét, ár­nyékos zug kell, olyan, ahol nem látja és nem veszi észre senki. A kirakatok ablakait is már mindenfelé kivi­lágították. Karácsonyfákra aggatott csecsebecsék tündöklése, csillogása árasztotta ki ezer fényét az utczai fehér hószőnyegre. Vakító káprázat ömlött el a kis leány szemein, amikor helyét elhagyva az átelleni üzlet kirakata előtt megállt. Bambán, magáról egészen megfeledkezve jár­­tatta szemeit a sok czifra jószágon, aranybárányokon, selyem hajú angyalkákon, czukorbabákon, csemegén, czukros süteményeken. Egészen elfelejtette, hogy csak pár percz előtt mennyire fázott s mintha érezné a lobogó légszesz­­láng terjeszkedő melegét, egészen odasimult a vas­tag, széles üveg mellé. Sokáig, nagyon sokáig ott állt volna még a gyermekboldogság bazárja előtt, ha egy durva kéz meg nem ragadja s nagyot nem lódít rajta, hogy takarodjék onnan, mert még be­nyomja az ablakot és kitalál lopni valamit! A boltos legény vastag ujjai nagyon is kímé­letlen nyomot hagytak hátra a szegény teremtés testén, mert karjait tapogatva keserves sírás közt támolygott odább. Fölhasadt a vékony kabátka fér­­eze is, mit mikor a legközelebbi kirakat világánál észrevett, egészen összeszorította szivecskéjét a fáj­dalom és kétségbeesett zokogásba tört ki. Az üzlet előtt, ahol most a kis leány ruhács­kája repedésén kesergett, két prüszkölő mén által vont magánfogat állott meg. A bakról leugró inas fölnyitotta ajtaját a hintónak, ahonnan egy feke­tébe öltözött úri nő szállott ki, egyenesen az üzlet felé tartva. Margit a fényes fogat láttára megállóit és zokogását szepegésre csillapítva bámulta a kocsiból kiszálló, sűrűn lefátyolozott hölgyet, aki többször is felé fordította tekintetét és fürkészőleg nézett végig vékony, rongyos ruhácskáján és szakadt czi­­pellőin. A szegény leány szégyenkezve sütötte le kény­től átázott szemeit és tovább megy, ha a hölgy nyájas hangja maradásra nem birja. Hány éves vagy kis leány? — Nem tudom kérem, mert a mosónő mama, aki tegnapelőtt meghalt, sohasem tudta meg egész bizonyosan. Talán itt vagyok. — Mi a neved ? — Az iskolában Margitnak írtak be, de a házbeliek, ahol laktunk és nem volt szabad a többi gyerekekkel játszanom, úgy httak, hogy „Rongy”. — És miért sirsz ? A kis leány szívszaggató sírás közt, hidegtől dermedt kezecskéivel megfogta a nő kezét és mialatt azt megcsókolta, forró, sűrü könnyeket hullatott reá. Az árva gyermek eme megragadó néma nyi­latkozásának fájdalmas hangja elárulta sorsának egész valóját. Az úri hölgy átnedvesült szemeit alig győzte törülgetni fehér zsebkendőjével. II. A nagy körút palotáinak ablakai mind ki van­nak világítva. Csak az az egy, a legszebb, az ott a kert végibe épített áll egészen sötéten, komoran. Ablakainak redői mind le vannak eresztve és csak az itt-ott lopva kiszűrődő egy-egy vékony sugár árulja el, hogy a lakás nem áll üresen. Egyedül czigarettejének fölszálló füstjét szem­lélve ül támlásszékében a széles körben szeretve tisztelt, nemesszivü gróf, a ház ura. Időközönkint ráveti szemét az íróasztalra helyezett, fekete fátyol­lal bevont keretű képre, mely egy körülbelül 10 éves leánykát ábrázol, és mint kinek fájó gondolatok futkosnak végig agyán, ujjaival végig fésüli dús barna haját, aztán mélyeket, nagyokat sóhajt. Így nyolcz óra felé a ház kapuja alá berobogó hintó moraja rezgette meg a csillárok kristály­üvegjeit. A grófné érkezett haza a nőegylet esti ülésé­ről, ahol a szegény gyermekek karácsonyfája lelep­lezése és a Jézuska ajándékának hivatalos szétosztása ment végbe díszes, válogatott közönség előtt. A hosszú várakozás kínos perczei bántották a ház gazdáját és türelmetlenü járt fel s alá szobájá­ban. Egy fél óra is elmúlt már, hogy hazatért neje nem hallat magáról. Talán az ünnepély szomorú hatása beteggé tette amúgy is sokat szenvedett tes­tét és félrevonult lakosztályába, hogy kipihenje iz­gatottságait. De hirtelen föltárult az ajtó és egy boldogság­tól sugárzó piros képű kis leánykát vezetve lépett be a szépségéről és jóságáról híres grófné. A leányka testét térdig érő nehéz pelybhe ruhácska födte, simára fésült szőke haját oldalt cso­korba kötött arany sávos zöld bársony szalag övezte körül. Lakkos czipőjének fényében pedig a padozat persa szőnyegének virágai fürdöttek. Margit illedelmesen csókolta meg a gróf kezét, a ki a jelenet magyarázatát keresve, kérdőleg tekintett nejének átnedvesült nagy, fekete szemei közé. A grófné átkarolta férje széles vállát és zokogva, fájdalomtól elszorult hangon csak annyit mondott: — A helyett az egy helyett, a kit a héten örökre elvesztettünk, a helyett hoztam ... találtam .... az utczán .... rongyosan .... ezt is úgy hívják .... Kezeit összekulcsolva, hirtelen térdre esett a kia Margit és ég felé emelt kék szemeiből a hála és s öröm könnyei pörögtek alá. A gróf és a grófné elérzékenyülve vele köny­­nyeztek. Ezzel éles kést vett elő és reszelte zöld selyem kartájának azt a sarkát, melyen a macska feküdt. Ugyancsak Mohamedről van följegyezve, hogy egy jó emberét, akinek nagy köszönettel tartozott, ilykép tisztelte meg: — Légy légy legnagyobb az igazhivők között! Légy a „macskák atyja!” A macska, mint a nagy próféta kedvencze és ellensége minden tisztátalanságnak, még ma is nagy tiszteletnek örvend a mohamedánoknál s ez az egyetlen állat, melynek át szabad lépni a mosd­ék küszöbét. A középkorban a macskáknak gyógyító erőt tulajdonítottak. Ki nem hallotta még, hogy a ku­ruzsló vénasszonyok macskazsirral gyógyítottak nagy betegeket s a magyar vidék babonás népe még ma is csodákat mesél a macskazsir gyógyító erejéről. Egy W­e­i­n­r­i­c­h nevű német tudós, az orvosi tudományok e kapac­itása egész komolyan jegyez föl egy erre vonatkozó esetet. Egy nürnbergi pa­rasztleány nyavalyatörés ellen vén asszonyok taná­csára macskavért ivott. Betegsége csakugyan elma­radt, de az orvosság gyakori használata után nyá­vogni kezdett, később pedig egereket fogdosott. Annyi bizonyos, hogy Weinrich ezt a XVII. században mint komoly tényt írta meg, de hisz akkor komoly tudománynak tartották az aranycsinálást is. De a bölcsek kövét még sem találták meg. Petrarca, a nagy olasz költő végtelenül szerette szép fekete macskáját, melynek villamos szőrét és smaragdzöld szemeit meg is énekelte. Sőt mikor a macska elköltözött az árnyékvilágból, a következő verset írta sírkövére: A fllórenczi költő kettőt szerett, Az isteni Laurát, no meg engemet! Laurája tette, Hogy sonettektől zengett a berek De ki művelte, hogy a sok írást, Mind meg nem ették a bősz egerek ? Páduában, ahol a költő, száműzetése után má­sodik hazát talált, a sok Petrarca reliquia közt még most is őrzik a kedvencz macskának csontvázát. De Maine herczegnő és De Houlier asszony, a két kiváló franczia költőnő szintén versekben örö­kítik meg kedvencz czizmusaikat. Müller, a híres történész is nagy macska­kedvelő volt. Colbert franczia miniszter szobáiban harmincz, negyven macska futkosott s többnek em­léket is emelt Párisban a nagy államférfi. Nürnbergben 1784-ben egy Neuville nevű gazdag ügyvéd meghalt, s mikor végrendeletét föl­bontották, a következő passzust olvasták benne: „Minden vagyonomat gazdasszonyomnak, Rost Annának hagyom. Kikötöm azonban, hogy macskáim életük végéig a házban lakjanak s ápolásukat és élelmezésüket Rost Anna a legszorgosabban végezze.* Párisban Du Puis asszony, a hirneves hárfásnő, macskájának 5000 arany tallért hagyott és ápolását Drexel jezsuita páterre bízta. Vannak külön ezök még most is, kik hasonló végrendelettel tűnnek föl. A macskák nagy tisztelői azonban manapság főleg a vén kisasszonyok, akik különösen félnek az egerektől. M. A macskákról. A nagy Dumas nem restell leszállani az Olym­­pusról és megzengeni, halhatatlanná tenni a macs­kákat és kutyákat. A­ki elolvasta Dumas szellemes csevegését a matrónák kedvenczéről, az nem fog csodálkozni azon, hogy most már akad tollforgató ember, a­ki vállalkozik a macskák történetének meg­írására. Macskák története ? . . . Furcsa ugyan, de ha ma megírjuk a föld ala­kulásának, egyes kőzetek, sőt egyéb élettelen tárgy­nak történetét legalább is indokolt az élő­lények történetének megírása is, habár négy lábú is az. Pedig a macskáknak van valóságos történetük is, a­mennyiben az emberhez való viszonyainknál­­ fogva egyes mozzanatokat jegyzett fel róluk a tör­? ténelem. Az egyptomiaknál a macska már szent állat volt. Isis istennőnek ugyanis tetszett egy ízben macska alakot ölteni magára, a­mint azt az egyp­­tomi papok állították és tanították. Ebből valóságos macska-kultusz fejlődött ki. Ha egy czirmot kimúlt, az egyptomi jobban gyászolt, mintha családjának tagját siratná. Halállal bűnhődött az, a­ki egy macskát megölt, vagy bármi módon hozzájárult ahhoz, hogy a macska befejezze pálya­futását. Cambyses, a ravasz persa király tudta ezt és midőn Egyptom ellen háborút viselt, pajzs helyett, minden katonájának egy macskát adott. Az ütközet-­­nél az egyptomi harcosok eldobták fegyvereiket, mert, féltek, hogy a perzsák a macskákban kárt tesznek,­ így okozták Egyptom vesztét a macskák. A törököknél még ma is szokatlan tiszteleti tárgyát képezik a macskák, mert a czirmosok ked­­­velt állatjai voltak Mohamednek, a nagy prófétának. Hiszen meg van írva, hogy mikor a próféta tanácskozott a kalifákkal, kaftánja szélére ráült egy­­ czirmos és ott elszunnyadt. — Mikor aztán távozni kellett, észrevette az állatot. — Allah büntessen meg engem — szólt — ha megzavarom nyugalmát! ÜZLET-TUDÓSITAS. Sertés, fiatal könnyű 44—45 kr. kilója, fiatal nebéz 49—50 kr. kilója. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: C­SITÁBI GH EMIL, Búza­ly...............................100 kg 7.30 7.40 RÚZS ......................................100 kg 5 10 5.20 Árpa „................................100 kg 6.20 6.40 Zab „...............................100 kg 5.10 5.20 Kukurloza................................100 kg 4.10 4.20 Bab..........................................100 kg 8.80 9.— Felhívás. A „Székesfehérvári kölcsönös segélyző-egylet* 1889-ik év kezdetével ismét uj évtársulatot alakit. — Midőn a nagyérdemű közönséget felkérem, hogy ezen uj — az egylet fennállása óta a 22-ik évtársulathoz betéteket váltani szíveskedjék, egyszersmind tiszte­lettel értesítem a következőkről: egy betét után hetenkint 50 kr. fizetendő. Az uj évtársulat, úgy mint az eddigiek, 6 évre alakul és a befizetések 1889. évi jan. hó 2-tól kezdve teljesíthetők. — Az egylet tagja lehet minden a magyar korona területén lakó önjogú, azaz vagyo­náról szabadon rendelkező egyén, úgy minden tes­tület, melynek működési köre az érintett egyleti területre szorítkozik. — Az egylet tagjai törvényes képviselőjük bejelentése mellett kiskorúak is lehetnek. Az alakulandó évtársulatba belépni kívánók tisztelettel felhivatnak, miszerint a betétek jegyzése czéljából az egyleti helyiségben (belváros sas-utcza 14. szám, saját ház) személyesen megjelenni szíves­kedjenek Betétek jegyezhetők !. 1888-ik évi deczember hó 1-től kezdve, a vasárnapokat kivéve, naponkint délelőtt 9-től 12 óráig és délután 3-tól 5 óráig. Beiratási dijképen minden betét után egy forint, az egyleti alapszabályokkal ellátott könyvecskeért pedig 10 kr. fizetendő. Székesfehérvárott, 1888. évi november hó 12-én. Világossy Károly, Havranek József, titkár, elnök.­ ­ EDDIG FELÚLMULHATLAN. MAAGER W. cs. k. szabadalmazott, valódi tisztított csukamájolaj MAAGER VILMOSTÓR,BÉCS. Az első orvosi tekintélyektől megvizsgált és könnyű emészthetősége végett gyermekeknek is különösen ajánltatik és rendeltetik, mint a legtisztább, legjobb, legtermészetesebb és leghathatósabb szer mell- és tüdőbajoknál, görvélykór, kiütések, daganatok, bőrkütegek, mirigybajoknál, gyengeségnél stb. Egy üveg ára­t frt a gyári raktárban Bécs, III. kerület, Szénator 3., úgy m?" minden gyógyszertárb­an az oszt­-magyar birodalomban valódilag kapható. Székesfehérvárott: Say Rudolf, Braun L., Cseballa György, Rieger Béla gyógyszerész, úgy Frits Pál Fia és Kováts Pál kereskedő uraknál. Nincs többé fogfájás!! Könnyen vérző beteg és gyulladt foghust gyógyít és erősít, a fogkövet ■ eltávolítja és képződését meggátolja; a szájbűzt azonnal megszünteti naponta a használatnál. cs. és k. udvari fogorvos és udvari szállító, valódi || Dr. POPP A.UA.TN­EI3I1T-SZÁJVIZE| kétszer oly nagy palaczkokban mint eddig. g| Ezzel egyidejűleg alkalmazandó f1 Dr. POPP fogpasztája, mely a fogakat folyton egészséges és szép állapotban tartja. |1 Dr. POPP Anatherin fogpasztája, mely a legjobb és legfinomabb szer a fogak tisztán tartására ■ és a foghús megerősítésére. H Dr. POPP fogpora ragyogó fehérségű fogakat kölcsönöz a nélkül, hogy mint más fogporok, a­ fogak zománczát megsértené. 1­ Dr. POPP növényszappana a legjobb gyógy­pipere-szappan, mindennemű bőrkiütések ellen és külö­­ö nösen a fürdőkhöz. 1 Dr. POPP napraforgó Tónus szappana (nem glicerin). A legújabb és a legfinomabb divatpipere-B szappanok. A bőrt bársonyfinommá teszik. fi­­rak: Anatherin- szájvíz 50 kr., 1 frt és 1 frt 40 kr. Anatherin fogpaszta tégelyben B 1 frt 22 kr. Aromatikus fogpaszta 35 kr. Fogpor dobozban 63 kr. Növényszappan 30 kr. Napra-1­ forgó­szappan 40 kr. Venus szappan 50 kr. — E szerek kaphatók Sz.-Fehérváron: Say R., Diaballasi Gy., Braun L, Pásztory L., Rieger B. gyógyszerészeknél és az illatszertárakban. És Dr. POPP J. G. udvari fogorvos urnak.­­1 Cs. és kir. kir. szabadalmazott Anatherin szájvizét vegyészeti tanműhelyemben a ^ 1 legs­zorgosabb vegyi vizsgálatnak vetettem alá, melynek eredménye, hogy: Anatherin-szájvize­k’—• B kizárólag a legjobb minőségű alkatrészekből áll, melyek a nekik tulajdonított gyógyerővel g­ “ ■ teljes mértékben bírnak és tudományos tapasztalatok alapján kellő szakértelemmel vannak­­, £ Bj összeállítva, úgy, hogy e szájvíznek használata bármily fog- és szájbajoknál általában az é o› ■ igazsághoz képest bárkinek legmelegebben ajánlható. ír ■ Dr. WERNER, " ® 1 a boroszlói vegyészeti intézet igazgatója, gyógyszerész és hites vegyész. “ H

Next